1, elmenni az anyóstól vagy anyukádhoz, vagy albérletbe
2, ahhoz hogy albérletbe mehessetek (mert valszeg hosszú távon az anyukádnál sem lenne megoldás, mivel az ember vágyik magánéletre csak a párjával), fontos lenne hogy stabil anyagi körülményeitek legyenek és én is úgy gondolom, hogy próbálj vmi lelkileg, fizikailag nem megeröltető munkát vállalni
3, stabil anyagi körülmények (ami nem kizárt albérletben sem) és stabli lelki körülmények és csak aztán a baba. most egy bébi lehet hogy csak tetézné a bajt
A munka már csak azért is fontos lenne, hogy te is dolgozz, mert nálam például a munkaterápia az egyik leghatásosabb "gyógyszer", legalább míg dolgozom sem a hülye szorongásommal foglalkozok. Esküszöm, hogy a munka engem kikapcsol, pedig nekem nagyon stresszes a munkahelyem (szellemi munkakör, tehát nem fizikailag rossz, hanem iszonyú a lelki nyomás, a főnökeimtől, kollégáimtól és az ügyfelektől is, de nem baj a lényeg, hogy a legrosszabb passzban is LEFOGLAL)
Ahogy mondtam nekem az anyukám is régóta depresszióval küzd, ami nála akkor fokozódott, amikor nyugdíjas lett, mert értéktelennek érezte magát. Vissza is ment dolgozni nyugdíj mellett is, és nem feltetétlenül a pénz miatt (persze az is nagyon jól jött), hanem depressziót oldani!!! Azóta már eljött nyugdíjba végleg, mert már fizikailag sem bírta a tempót (ő egyébként védőnő, szóval nekem nagy segítség az anyukám minden téren és ha babázok akkor is az lesz), de miután "újra" nyugdíjas lett, belevetette magát a kertészkedésbe és télen a horgolásba és a kötésbe. És így vészelte át azt hogy nem kell többet dolgoznia. Amúgy most azt érzem rajta, hogy nemcsak nagyim halála miatt van szegénykém ki, hanem mert az imádott kertjében most nem tud dolgozni.
Szóval én sem kioktatásként szeretném, hanem tényleg segítségként, keress valami jó munkát, amivel lefoglalod magad és nem kell egész nap az anyósod fancsali képét nézned, és ráadásul lesz egy kis pénzed és valószínűleg önbecsülésed is, ami után remélhetőleg el tudod majd engedni a füled mellett az anyósod baromságait.
Én többek között amiatt is félek kicsit a terhességtől, hogy mihez fogok kezdeni itthon, munka nélkül. Félek, hogy ez majd depresszióssá tesz...
És persze a mozgás, ahogy már többször írtam, fel a tornacsukát!!! Én mindjárt húzom is fel. Megyünk a férjemmel futni
Remélem nem bántottalak meg a fentiekkel!!! Őszintén jót akarok ezekkel a tanácsokkal neked, mert belegondolni is rossz, hogy mennyire nehéz lehet neked. De tudnod kell, hogy a helyzeteden csak te változtathatsz és én tudom, hogy fogsz is tudni változtatni. Szerintem mi mindannyian melletted fogunk állni és segíteni!!!!
SOK SOK KITARTÁST!
Bálni














