Szia renianya!
Kicsit hosszú leszek...
Rólam annyit, hogy 32 éves vagyok, és 6 évet küzdöttünk a babáért. 3 év sikertelenség után kiderült hogy Pcos és IGT-s vagyok. Jelentős túlsúllyal rendelkeztem 172/85 kg voltam. Merckforminnal kezdtek kezelni, diétát írtak elő és tornáztam. Rá 11 hónapra terhes lettem 2010 decemberébe. Hatalmas boldogság, rögtön abbahagyatták a merckformint és 8 hetesen a terhesség megszakadt

Nem adtam fel, tovább szedtem a merckformint, diéta, mozgás és 9 hónapra rá, 2011 októberébe újra pozitívat teszteltem. Nem hagytam abba marckformint, csodálatosan fejlődött a kisfiunk, végül a 20. héten jöttek a problémák, vérzés...azonnal kórház, doki szerint semmi gond, pihenés, magnézium. A vizeletembe ekkor már 4 keresztes baktérium volt, szerintük ez normális....22. héten erős vérzés lépett fel, mentő vitt a klinikára, elvesztettük...meg kellett szülni apró kis testét, a szívem a lelkem ezer darabra tört...

Kiderült később a boncolási jegyzőkönyvből hogy fertőzésem volt , hogy milyen, nem derült ki, de ha akkor adtak volna antibiotikumot....ezt már sose tudom meg. 2012. feb 17-én angyalka lett. Sote II-re jártam, viszont rögtön orvost váltottam, mert a bajban magamra hagyott, nem írom ki a nevét ide. Szóval a 6 hetes kontrollra már új orvoshoz mentem, életem eddigi legjöbb választása, szintén Sote II, de ég és Föld a két orvos. Sajnos lelkileg teljesen ki voltam, semmihez nem volt kedvem, depresszió közelébe süllyedtem, már úgy volt hogy pszihológust keres, és akkor jött egy újabb remény...Mi lenne ha új endokrinológushoz fordulnék? Eddig 1x500 mg merckformint szedtem, ő felemelte 3x500-ra először, sikerült 2013 áprilisába újra teherbe esni, erős pozitív teszt, de az UH-on nem volt terhesség, végül 1 hét múlva megjött...Nem adtam fel, jobb kedvem lett, végül októberbe ismét pozitív teszt, de csak egyre halványodott, végül megjött

Visszamentem az endokrinológushoz, újabb terhelt cukor inzulin, magas eredmények, emeltünk 2x850 mg-ra és 1x500-ra, gondoltam újabb 9-10 hónap mire megint sikerül, azelőtt figyeltem az ovut, szegény férjemet szinte megerőszakoltam ovu idején, most nem...hagytam az egészet hagy hasson az új gyógyszer, görbét azt vezettem, hogy tudjam mikor jön meg, ovu idején mivel férjem fáradt volt, túlórázott nem piszkáltam, gondoltam majd ha elmúlik ez az időszak összebújunk...Összesen 3-szor voltunk együtt a decemberi hónapban és január 15-én pozitívat teszteltem


Rettegtem persze hogy megint kémia terhesség, 1,5 hétre rá bejelentkeztem a drága doktoromhoz, picike petezsákot láttunk jan 23-án, 4 mm lehetett kb 5 hetes terhesség, mondta még ne éljük bele magunkat, de bíztató hogy látszik méhen belül. 2 hét múlva vissza kell jönni. Nem mertem még felhőtlenül örülni, de jöttek a rosszullétek, émelygések, kaptam utrogestant is. Február 6-án pedig 6,5 mm-es embriót láttunk erős szívdobogással

Doktor úr azt mondta ő jobban izgul mint én. 2 hét múlva visszaredelt, rosszullétek meg voltak, és 21 mm-es élő embriót láttunk, csodaszép, majd teszek fel róla képet ez feb 20-án volt. Megkaptam a szükséges papírokat, vérvétel, azóta is táppénzen vagyok, és így is leszek. Túl vagyok hüvely váladék tenyésztésen, negatív, torch szűrés negatív, 12 hetes UH-on közölték hogy crl: 70 mm, tehát 13 hetes vagyok, kombinált teszt alacsony kockázat, Csütörtökön voltam dokinál, méhszáj zárt, kicsi nő mint a gomba, mintha lenne valami a lába között

április 25-én megyünk a 18 hetes genetikai UH-ra már majdnem 19 hetes leszek, ott kiderül, mert 4D-re megyünk

2 hete érzek apróbb mozgásokat, de tegnap este egy határozott lökést produkált a köldököm alatt. Itt tartunk most, és nagyon boldogok vagyunk.

Teszek fel egy 6 hetes és egy 8 hetes UH-ot
