Társalgó főoldal » Várandósság » Antidepresszáns és nyugtató szedése várandóság alatt

Szia Melinda. Nagyon sokan vágtunk bele gyógyszerrel. Ne szenvedj, inkább szedd a gyógyszert. Én 5mg cipralexel kezdtem a terhességet, most 12.hétben vagyok. Egy hete felemeltem 10mg ra. Ez egy szem. Nyugtatót nem szedtem soha, viszont van aki seduxent szed, szedett a terh.alatt. Az állítólag biztonsággal szedhető. Kérdezd meg erről az orvosodat.

Köszönöm alkonyka! Én még most a teljes önvádlás korszakában tartok, hogy miért is nem megy ez nekem úgy ahogy más normális embernek. Sohasem bocsájtom meg magamnak,ha bármi baja lesz a babámnak emiatt. Úgy szeretném gyógyszer nélkül végigcsinálni, de nincs hozzá erőm. A szeduxent majd megkérdezem köszönöm. Bár olyat még nem hallottam,,hogy valaki rivotrilról át tudott állni szeduxenre, sajnos a rivotril a legerősebb nyugtatók közé tartozik. Ha valaki ezt meg tudná cáfolni, az megnyugtató lenne. Amúgy sem voltam rózsásan, de szerintem a clostilbegyt sokat rontott az állapotomon, idegesebb, szorongóbb vagyok. Valaki tapasztalt ilyet? Mégegyszer köszi hogy vagytok, és válaszoltok!

szia Melinda,

Én is most kezdtem újból a gyógyszert, sajnos kiderült, hogy nem tudom elhagyni. Babaprojekt miatt és amiatt akartam elhagyni, mert jól voltam. De 3 hónap alatt visszaestem. Most picit felfüggesztettük a baba gondolatát, amíg nem stabilizálódom a gyógyszerrel. Nagyon lassan, de kezd beállni. (6 hete szedek napi 1 sertralint) Jövő hónapban, ha a dokinőm is áldását adja és a frontint el tudom hagyni, akkor újból próbálkozunk. Én is gyógyszerrel fogom végigcsinálni, ha sikerül teherbe esnem. Ugye mérlegelni kell, hogy minek a nagyobb a kockázata. Az orvosaid tudják, hogy babát szeretnétek?

Szia frici! A nőgyógyászom tudja, szerinte ha szükséges, akkor lehet közben szedni a gyógyszert. Pszihiátert nemrég váltottam, nála csak egyszer voltam, ő azt mondta, hogy allítsuk be a gyógyszereket, és várjunk legalább 2-3 évet. Ennek 3 hete volt, elutazott, azóta nem tudtam vele értekezni, pedig szükségem lenne rá nagyon. Mivel az első baba sem jött össze könnyen és a másodikkal is 6 éve próbálkozunk, ha most belekezdünk a hormonkúrákba, lehet 2 év, mire valami lesz belőle. Annyit meg már nem akarunk várni, férjem 46 éves. Szerinted hány hónap kell, mire beáll úgy a gyógyszer,hogy teherbe eshetek mellettük? Tényleg 2-3 év??? Sajnos olyan helyen lakok, ahol nincs nagy választék orvosok között, van egy két jó, a többi meg....nem nagyon tud az ember válogatni sajnos. Az én mostani pszihiáterem a jobb hírűbbek közé tartozik. De már tényleg nem tudom. Elveszek a sok információ között.A netes böngészést mindig megfogadom, hogy abbahagyom, mert csak rosszabbul vagyok tőle, mégis folyton böngészem....hátha valaki tudja a megoldást, vagy csak biztosít, hogy minden rendben lesz.

Remélem egyszer leszek én is olyan pozitív és derülátó, mint itt olyan sokan. Most nagyon padlón vagyok!

Nekem annyit mondott a dokim, hogy legyek jól és akkor folytassuk a babaprojektet. Ha teherbe esek, akkor pedig lecsökkentjük a napi fél tablettára. Még én is szedem a frontint, amit most a következő ciklusra szeretnék elhagyni.
Szerintem érdemes lenne egy másik pszichiáterrel is beszélned, hirtelen soknak tűnik a 2-3 év.
Sajnos én is böngészős vagyok és nagyon nem jó!

Sziasztok! Visszaolvastam picit az előzményekbe, és tökre elgondolkodtam azon, hogy ugyanazok a tünetek vannak leszokáskor, mint nekem most gyógyszer nélkül. Mármint antidepi nélkül. Én március óta nem szedek antidepit, csak este egy 0,5 rivotrilt. 4 hónapig szedtem csak az olvexyát is, előtte nem szedtem ilyet. Nektek az ad erőt leszokáskor, hogy ha kitisztultok jobb lesz, én meg most kezdek belemászni, hogy jobb legyen. Csütörtökön megyek be gyógyszerbeállításra, és nagyon félek. Elkezdtem szedni a clostilbegytet, egész nap majd megbolondultam tőle, nem bírtam tovább. Üzentem a nőgyógyászomnak, (mert csak az aszisztensét értem el), hogy félbehagyom a hormonkúrát, mert nem vagyok jól, be kell állítassam a pánikgyógyszereket, azóta nem áll szóba velem. Ne haragudjatok, hogy folyton csak kesergek, de most nagyon lennt vagyok. Jó volt olvasni az elejétől, hogy kinek hogy alakult a sorsa, kívánom az összes kismamának, hogy egészséges babája legyen, minden elismerésem és tiszteletem annak,aki ezért le tudta tenni a bogyóit, és azoké is, akik bogyóval csinálják végig, hisz az is hatalmas aggódás. Üdvözlet mindenkinek!

Melinda! Én áttudtam állni a rivotrilról seduxenre és azzal csináltam vágig a terhességet és asentrával, sőt a szülés előtt 1 hónappal mindkettőt letettem, persze a terhesség alatt fokozatosan csökkentve. Most 4 hetes a kislányom. Beszéld meg a dokiddal

Köszönöm bells! Gratulálok a kislányodhoz, így hogy bogyómentes vagy biztosan tudod szoptatni is! Kíváncsi vagyok, hogy megy a szülés egy pánikosnak, én attól is félek. Persze most én mindentől , teljesen beszűkültem, remélem a gyógyszerektől jobb lesz. Lányok! Ezek a szerek tényleg hazavágják a libidót? Az olvexya teljesen érzéketlenné tett ilyen téren, az is volt vele a gondom. Írhatnál a kislányodról bells, hogy alszotok, hogy bírod az éjszakázást, már ha van, vannak tök jó alvó kisbabák, az én kisfiam évekig nem aludt 10 percnél többet egyhuzamban. Azt se tudom hogy bírtam ki. De már kihevertem, mert rettentően babáznék újra. Ha beállították a gyógyszereimet, szeretnék még írni ide, ha nincs elegetek még belőlem, bár tudom túl sokat kérdezek, de annyi fórumon voltam már, és ti olyan normálisak vagytok! Minden jót mindenkinek!És köszi mindent!

Melinda! Sajnos nem vagyok bogyómentes már 1 hete muszály volt visszaállnom a gyógyszerekkel, mert szülés óta folyamatosan szédültem, szorongtam, fájt a fejem, depis hangulatom volt. 3 hétig bírtam ezt az állapotot, de tovább már nem. De képzeld ahogy bevettem az első gyógyszert, azóta semmi bajom. 1 szemtől, illetve kettőtől, mert az asentra mellé, most Helexet adtak nyugtatónak. Félelmetes, hogy ennyire hat rám a gyógyszer, de be kell látnom, hogy Én így vagyok jól. Szoptatni nem mertem tovább, mert mindenki mást mond, az egyik doki szerint lehet, de azért figyeljem a babát, a másik kereken megtiltotta. Végül úgy döntöttem, hogy nem kisérletezem egy ártatlan gyereken és a tápszer mellett döntöttem, pedig rengeteg tejem volt, amit így el kellett apasztani gyógyszerrel. Nagyon sajnálom a szoptatást, de mindenkinek így a legjobb, hogy Én jól vagyok.
A pici lány jól alszik, kétszer kel fel éjjelente enni, Én elég kába vagyok az ébredésekkor, de a férjem segít.
Összeségében azt tudom mondani, hogy örülök, hogy végigtudtam csinálni a terhességet minimális gyógyszerrel, a szülésre le tudtam szokni és Panka teljesen egészséges.

Nekem a libidómmal soha nem volt gond, de tudom, hogy van ilyen mellékhatás, anno azt mondta a dokim, ha ilyet tapasztalok szedjek E-vitamint az segít. Szerintem kérdezd meg a dokidat.

Sziasztok! A kórházból írok bennt vagyok gyógyszerbeállításon. Nekem cymbaltát írtak fel meg rivotrilt fél-fél-2 a 0,5 ösből. Még szenvedek a mellékhatásoktól, remélem hamar elmúlnak. Már én is belenyugodtam, hogy gyógyszerrel fogok működni, annál ami azelőtt volt minden jobb. Szerintem jobb ez így bells, hogy visszavetted a gyógyszereket, a babának kiegyensúlyozott anyucira van szüksége és mi ezekkel tudunk azok lenni. Nekem alig volt tejem, tápszeres lett nagyon hamar a kisfiam, aztán úgyis megnőtt. üdv mindenkinek!

Sziasztok!

Elég sok hozzászólást olvastam, de nem láttam olyat, ahol valaki Medazepamot szedne, ez nyugtató ill. hangulat javító a szorongásaim miatt. Antidepresszánst már több mint egy éve nem szedek. Jelenleg 7 hetes terhes vagyok, és igencsak ingadozó a hangulatom.

@alkonykasziasztok olyan anyukák írhatnának akik gyógyszerekkel vártak babát és egészséges babát szültek!!!! Sokat segítene, mivel én is ebben a bajban vagyok.... és nagyon félem a babámat!

Jutta! Mi olyan anyukák vagyunk, illetve van aki még most terhes, de szedi a gyógyszert. Nekünk van egy zárt topikunk és már majdnem 1 éve oda írunk inkább. Kérelmezd a felvételed a zártba, egy kisérőlevelet azért írj magadról. De oda csak akkor veszünk fel valakit ha tényleg aktív tag akar lenni, mert ott mindenki teljes kitárulkozik, ezért is lett zárt.

Addig is kérdezz itt bátran, szivesen segítek ha tudok.

Üdv
Bells

@bells:

Már jelentkeztem, de eddig semmi!  17hetes vagyok és nem rég kezdtem el szedni a bogyókat, de már előtte is pánikos voltam, csak a baba miatt letettem, 3hónapig bírtam azota szedem megint, de annyira félek h kárt okozok neki, vagy valami rendellenessége lesz. Nem tudok megnyugodni! Másik problémám h van egy hülye fóbiám, félek a vérnyomásméréstől így hát a védőnő mindig magast mér, itthon viszont jó, de mit tegyek h ne stresszeljem fel magam ott annyira. Még mindig szorongok, hiába szedem, mert félek h baja lesz a babának.

@jutta444:

kérelmeztem, de nem tudom hogy kell kísérőlevelet írni! Tényleg szeretnék beszélni hasonló helzetű kismamákkal, hátha tudunk egymásnak segíteni!

bells neked már megszületett a kislányod? és egészséges, gyógyszereket is suedtél?

@bells:

nagyon szeretném ha felvennétek a zártba, egy nagyon aggódó kismama vagyok, és szeretnék veletek beszélgetni, tanácsot kérni, vagy adni, ha tudok

Jutta. Már láttam, hogy kérelmezted, Én nem vagyok admin, de javasolni fogom, hogy vegyünk fel.

Igen nekem már 2 hónapos a lányom. Már nagyon régóta vagyok pánikbeteg( 27 éve), illetve Én inkább depressziós és szorongó, sőt 9 éve bipoláris depressziós.

Lényegében 17 éves korom óta kezelnek, most 39 éves vagyok. Egyszer 5 évre abbahagytam a gyógyszereim, nagyon jól voltam, ez idő alatt szültem a fiamat aki most 14 éves. Aztán amikor 2 éves lett 2002-ben, újra előjött a betegség és azóta gyógyszert szedek. Nekem nagyon jól eltalálták a gyógyszereim,ezért lényegében 11 évig arról szólt az egész, hogy bevettem naponta a bogyóim és betegség letudva. Aztán 2013-ban eldöntöttem, hogy szeretnék újra babát...Na itt kezdődött az egész kálváriám...A dokinőm kijelentette, hogy terhesen nem fog nekem gyógyszert adni, úgyhogy szokjak le, már majdnem sikerült is, de az utolsó pillanatban összeomlottam. Újra gyógyszer, pár nap alatt helyre is jöttem. De keresnem kellett egy másik orvost, Ő írt fel gyógyszert, de azért csökkentettem, így lettem terhes idén februárban. A terhesség közepétől folyamatosan csökkentettem a gyógyszereket, Szeptemberre el is tudtam hagyni és október 8.-án megszületett Panka. Egészséges!!! Pedig 8 hónapig "ette" velem az antidepit és a nyugtatót is.

Sajnos 3 héttel a szülés után el kellett kezdenem újra szedni a bogyókat, így Én nem mertem tovább szoptatni. Most jól vagyok, de azért nem az igazi még, de majd helyre jövök!!!

Szerintem szedd nyugodtan a gyógyszert, ha úgy vagy jól. Egyébként mit szedsz és az orvosod mit mond?

@be

@bells:

mi babát terveztünk így elhagytam a gyógyszereket az első 3 hónapban semmit sem szedtem, de aztán már nem bírtam, elmentem egy pszichiáterhez aki felírta a rexetint 20mg meg a medazepamot 2szer 1 azóta ezt szedem ill először 10 mg volt a rexetinből de kevés volt, így emeltünk. Most 17hetes vagyok, de még mindig szorongok, főleg mert féltem a babát, elakarom hagyni a gyógyszereket, de félek h nem fog menni, mert még így sem vagyok stabil. Nagyon félek h valami károsodást okoz a babánál. Te miket szedtél? És nem volt gond a szülésnél? A babával sincs semmi baj? Elvonási tünetei sem voltak?

Én  terhesség előtt Asentrát szedtem napi 1-et,1x 2 mg rivotrilt és 1x 100 mg lamolepet. A lamolepet még terhesség előtt elhagytam és a rivotrilt is lecseréltük seduxenre. Voltak elvonási tüneteim keményen, főleg alvászavar és szorongás. Amikor terhes lettem akkor az asentrát szedtem és napi 2x fél seduxent, ezt csökkentettem júliustól fokozatosan és a szülés előtt egy hónappal sikerült abbahagyni. Nekem azt tanácsolta a dokim, hogy a szülésre jó lenne elhagyni a gyóygszereket. De az alvászavar maradt és pici szorongás is. Aztán a szülés után(császár lett) folyamatosan szédültem, fájt a fejem és kezdtem szorongani elég keményen. Először azt hittem a műtét miatt szédülök és vagyok rosszul, de 3 hét után már annyira rosszul voltam, hogy elvittek a régi dokimhoz és Ő visszaállította a gyógyszereket. Most 1 asentrát szedek este és 2x1 Helex-et. 

Pankával nincs semmi baj, egészséges

Sokan szedünk gyógyszert terhesség alatt, a genetikusok szerint jobb ha szedjük, mintha nem, mert a szorongással többet ártunk a babának. Viszont a szoptatásnál, már nem ilyen egyértelmű a dolog. Az asentrával elvileg lehet szoptatni, de a nyugtató már gond. Az Én dokinőm azt ajánlotta, hogy inkább ne szoptassak. Nagy döntés volt, mert a fiamat 2 évig szoptattam és Pankát is szerettem volna, ráadásul rengeteg tejem volt. Végül úgy döntöttem, hogy nem szoptatok, nem akartam a babán "kisérletezni". Az a lényeg, hogy az anyuka jól legyen, mert akkor a babának is jobb.

Sziasztok! Érdeklődnék, hogy hogyan lehet a zárt topicba jelentkezni? Én is 10 éve szenvedek szorongással és pánikos rosszullétekkel. Közben, született egy kisbabám, aki most 9 hónapos. Én is gyógyszer nélkül szerettem volna végigcsinálni a terhességet, de sajnos nem ment. 7. hét környékén cipralexet és elvéteve Rivotrilt kellett szednem, mert annyira rosszul voltam. Lassan javult az állapotom, és végül 3 hónap után el tudtam hagyni a gyógyszereket. Nekem a terhesség javította az állapotomat. Szülésig jól voltam, utána viszont újra jött a szorongás. / hónapig megprónáltam gyógyszer nélkül élni, és szoptatni. Hát nem volt könnyű,de sikerült. Azán abbahagytam a szoptatást, és most újra elkezdtem a gyógyszert. Kb.3 hónapja szedek scippát, néha Rivotrilt. Nem olyan nagy az eredmény, sajnos a Rivotril az egyetel, aminek érzem a jó hatását. De arra meg nem akarok rászokni. Szeretnék még egy babát majd. Abba már beletörődtem, hogy ha kell, akkor is szedek gyógyszert, mert tényleg jobb a gyógyszer,mint a szorongás, a magzatnak is, sztem. Szeretnék csatlakozni hozzátok, és beszélgetni hasonó helyzetben lévő anyukákkal,kismamákkal. Köszönöm Mónika

@monika1225:

Szia!

Rákattintasz a zárt nál, hogy jelentkezni szeretnél, csapattal megbeszélve szívesen felveszünk. 

Szia Mindenki,
Az előző írásom sajna elszállt, úgyhogy kicsit rövidebben újra..
Az én kis történetem lassan 10 éves, kényszerbetegséggel, depivel, majdnem nem jöttem rendbe, de a Fevarin és a Rivotril aztán valahogy helyrehoztak.  Ezért nagyon örülnék, ha "kényszeres" kismama is írna.. Jelenleg a 9. hétben vagyok, a depi és a kényszerek hirtelen csaptak le a 7. hét környékén, és azóta egyre rosszabb a helyzet.
Már van egy tündéri 5 éves kislányom, nála nem volt semmilyen pszichés problémám.
Abban bízom, hogy a 12. hét után kicsit javul majd a helyzet.. Jelenleg az internetes kutatásaim eredményeként 3000 mg Omega3-at szedek naponta (állítólag min. 1000 mg EPA segít a depin és az OCD-n), majd meglátjuk.  A gyógyszertől sem zárkóznák el, ha nagyon muszáj lenne, de itt ahol lakom (Zalaegerszeg) a pszichoterápiát részesítik előnyben, ezért most annak is adok egy esélyt.
@monika1225: Kanizsán mi a helyzet?  
A zárt topikban én is szívesen bejelentkeznék, merre találom? Mit kell tennem, hogy fölvegyetek?

Előre is köszönök minden hozzászólást, segítséget!
oriana

Sziasztok,

Sajna nem írt senki, de nagyon szükségem lenne a támogatásra.  Már a baba elvételén is gondolkodom, bár már nem sok idő van eldönteni... Igaz még gyógyszereket nem kezdtem el szedni, de úgy látom, minden nap nehezebb, féltem a kis életemet és az 5 éves lánykámat.
Minden segítságnek örülök.
oriana

Szia Oriana!

Nehogy elvetesd a babát! Ha fentebb olvasol, ott a történetem és ma már egy 4 hónapos kislány boldog anyukája vagyok Milyen tipusú kényszered van? Nekem is szokott lenni, sajnos agressziós...ami azt jelenti, hogy félek, hogy nehogy bántsam a szeretteimet vagy magamat. De ha szedem a gyógyszereket akkor nincs

@oriana76:

Szerintem se gondolj ilyen dolgokra, tartsd meg a babát!
A zárt topik is itt van a várandósságban, csak annyi, hogy egy lakat van elötte, de ha jelentkezel felveszünk és láthatod, hogy más is szed gyógyszert terhesen is. Gyere nyugodtan!

Sziasztok, 

Jelentkeztem a zártba, elszúrtam egy kicsit, mert nem írtam bemutatkozást, de csepp24-nek elküldöm privátban akkor az én kis történetemet, remélem, bevesztek.
Nagyon köszi, igyekszem kitartani.

oriana

Sziasztok! Én egy 23 hetes lombikos ikerterhes kismama vagyok és 16 éve küzdök pánikbetegséggel A lombik program előtt szép fokozatosan elhagytam a gyógyszereket, amiket 16 éve szedtem, mert abban bíztam, hogyha teherbe esek, a boldogság mindent megold és nem lesz szükség gyógyszerekre. A 17-ik hétig minden rendben is volt, de egyik nap az öcsémet baleset érte (szerencsére semmi baja nem lett), ami olyan pánikrohamot váltott ki belőle, amilyet az elmúlt 16 évben nem éltem még át. Egyébként 31 éves vagyok, vagyis tini korom óta küzdök ezzel a betegséggel. Azóta a pánikroham óta elkezdtem rettegni, hogy mi lesz ha újra rámtör, majd ez kiváltott belőlem sajnos nagyon rossz gondolatokat is. Mostanáig bírtam a dolgot, de azt mondta a nőgyógyászom is, hogy nem szorongahtok egyfolytában, a babáknak nem lesz semmi bajuk, kezdjem el a gyógyszert. Első körben Scippa nevű antidepresszánst írtak fel, abból is a legksebb dózist 5mg-ot, amely mellett ha szükségesnek érzem Frontint kell, hogy bevegyek, abból 0,25mg-ot. Mára eljutottam odáig, hogy nem várok tovább elkezdem a gyógyszert, mert így megőrülök és félek hogy elveszítem a babáimat. De ugyanakkor annak ellénre, hogy azt mondta a doki nem lesz bajuk a piciknek a gyógyszerektől, bennem van az is, hogy de mi van ha mégis?? Ez egy annyira szörnyű dolog, ebben a helyzetben döntést hozni Láttam, hogy van egy privát szoba ebben a témában, amit "Bell" írt meg egy másik anyukának. Esetleg felvennétek oda? Anniyra megnyugató az, hogy nem csak én küzdök ilyesmivel, mert megöl a bánat és lelkifurdalás, hogy így élem meg élete egyik legszebb időszakát és hogy vajon a kicsikém min mennek keresztül Nagyon szeretnék Veletek ezekről a dolgokról, tapsztalatokról beszélgetni, hogy ki hogy van, illetve azoktól információt kapni, akik gyógyszerrel csinálták végig a terhességet, hogy hogy van a babájuk, minden rendben van e, hogymegnyugodjak kicsit! Kérlek segítsetek nekem!!

Sziasztok! Most találtam csak meg ezt a fórum, és látom,hogy sajnos eléggé kihalt, de azért írok.
A problémám hasonló,mint itt sokaknak. Bár én még nem szedek antidepit, de valószínűleg kellene.
Jelenleg 9 hetes vagyok a második babával. A problémám még 4 évvel ezelőtt kezdődött, még a fiam születése előtt. Szedtem egy Tramadol nevű gyógyszert, amit erős fejfájásra írt ki a buta háziorvos. Szedtem egy jó darabig, aztán úgy döntöttem,hogy nem kell nekem minden nap, abbahagyom. Így is tettem. Ahogy abbahagytam, rá két napra jött az első pánikroham. Annyi,hogy én nem a haláltól féltem, hanem a megőrüléstől. Kutattam egy kicsit, és megtudtam,hogy ebben az gyógyszerben ópiát származék van, ergo valamennyire "drogos" lettem, és valószínűleg a hirtelen elhagyástól lett a roham. Utána nagyon nehezen, önerőből, de jobban lettem. Azt hittem véglel elmúlt. Kb. félévig vagy egy évig nem is volt. Terhes lettem a fiammal. Egyszer-kétszer volt apróbb roham, de aztán nem. A fiam kb. egy éves lehetett, amikor ismét előjött, de akkor már hosszabb és brutálisabb volt. De valahogy ezt is leküzdöttem, némi Frontinnal. Sokszor agyaltam,hogy orvoshoz fordulok, de valamiért mindig féltem az antiderpresszánosktól . Nehezen, de kibírtam. Egy éve azonban már kényszergondolatok is jelentkeztek. Akkor már sajnos minden este kellett Frontin. Tudni kell,hogy nálam legjobban este jelentkezett a szorongás, meg a pánik. Annyira félek az alvástól,hogy nem fogok tudni elalduni, meg jönnek majd a hülye gondolatok,hogy más délután rágörcsölök, hogy mi lesz este. Ezt a frontin mondjuk valamelyest megoldotta. 
Most viszont pár napja jelentkezett a legrosszabb,ami eddig volt. Most már napközben is rosszul vagyok. folyamatosan kattog az agyam. Az egész napom abból áll, hogy "beszélgetek" magammal, próbálom nyugatatni magam. Még akkor is,ha beszélgetek valakivel, Szörnyű. Aztán jön pár óra, kicsit jobb lesz, sőt, olyan mintha minden rendben lenne, és aztán újra megint jön az agyalás. A legeslegrosszabb,hogy totál kilátástalannak érzek mindent. Folyamatosan azért érzem,hogy én már sosem leszek boldog, ha belegondolok mondjuk a nyárba, amit régen imádtam, és elég volt rágondolnom, hogy jól legyek, csak azt érzem,hogy a betegségem miatt nem fogok én már semmit élvezni. 
Tartani tartom valahogy magam, mert a fiam és a férjem miatt muszáj. Ma próba képpen bevettem egy 0,25-ös Frontint, és jobb lett. Egyből felszabadultak a gondolataim. Csak félek szedni, pedig tudom,hogy jobban lennék tőle. Mert ha már tudnám,hogy este bevehetek egy ilyen kis adagot, és tudnék tőle aludni, akkor legalább már erre nem görcsölnék rá.
Szerintek menjek dokihoz? Vagy húzzam még? Félek a gyógyszer mellékhatásaitól, de legjobban attól,hogy nem használ? 
Egyébként nem tudom,hogy mennyiben járult hozzá a hormonváltozás ehhez az egészhez. Meg megmondom őszintén, lehet,hogy kistesóra sem voltam annyira még készen. Viszont a férjem nagyon szerette volna,tudtam,hogy a fiamnak is kell tesó, úgy voltam vele,hogy akkor legyen most, ne később, amikor még nehezebb visszarázódni a babázásba. 
Kihez forduljak?

@cucmorgo:

Szia!

Szerintem azonnal keress fel egy orvost. Az antidepitől nem kell félned, vannak olyanok amiket terhesen is lehet szedni, ha itt visszaolvasol, akkor sok hasznos infót kapsz. A frontinnal kell jobban vigyázni, a terhesség 3. hónapjától ajánlják csak, addig nem nagyon. Amit helyette lehet szedni a 12. hétig és utána is az a Seduxen. 
A háziorvosodról inkább nem írok véleményt. Fejfájásra egyből tramadolt adni.  

Szia Cucmorgo!

Maximálisan egyetértek azzal amit Csepp írt! Menj el pszichiáterhez. Lehet nem is kellene gyógyszert szedned, elég lenne pszichoterápia is, de ebben egy szakember a kompetens

Köszi!
Most jobban vagyok, de el fogok menni mindenképpen. 
Egy kérdés! Ti nem féltetek attól,hogy nem használ a gyógyszer? Tehát,hogy az agyatokkal, a gondolatokkal "kiütitek" a gyógyszert? Nem tudom érhető-e amit akarok kérdezni.

Szia Cucmorgó!

Szinte ugyanazokon megyünk (mentünk) keresztül, amiken Te. Én is csatlakozom Bells és Csepp hozzászólásához, hogy minél hamarabb menj el orvoshoz! Ne várj, mert én is azt tettem, bízva abban, hogy majd jobb lesz magától, míg jó oda lettem..
Természetesen én is féltem attól, hogy nem fog hatni a gyógyszer, de valahol mélyen bíztam benne, hogy igen és bár én nemrég óta szedem, de jobban vagyok. Persze lehetnék 100x jobban, de annál biztosan jobb, mint amin egy másfél hete mentem keresztül.

Szóval ne habozz, irány az orvos!

Köszönöm Nektek!
Most az a terv, hogy megvárom a 12 hetet és megyek dokihoz. Plusz, a 12. héten megyek az Istenhegyi útra dr. Hajdú Krisztinához kombinált tesztre, tőle megkérdezem, hogy pl. Xanax vagy Frontin legyen, ha szedni kell mindenképpen. Ő genetikus is.
Jaj Lányok! Annyira elegem van mindenből. Anyukám rákos, pont aznap derült ki, amikor megfogant a baba. Nem igazán tudok neki így örülni. Ha szép kimondani, ha nem. Rengeteg ideget "eszek" anyu miatt, a családban is nekem kell tartani a lelket. Olyan igazságtalannak érzem. Ennek a babának is úgy kellett volna jönnie, hogy örülünk,hogy várjuk, hogy nem árnyékolja be semmi, és a legnagyobb gondomnak a babakocsi kiválasztása kellene lennie. 
Egyelőre nem látom,hogy lennék boldog valamikor is. Ha belegondolok,hogy mi lesz mondjuk pár hónap múlva nem látok, nem érzek semmit, csak szomorúságot és bizonytalanságot.
Anyu kezelőorvos mondta is,hogy félt, mert látja,hogy az egész családban most én cipelem a terhet, csak azt nem tudja,hogy én mikor fogok összeomlani. Szóval ilyen előzménnyel, meg gondolom megtűzdelve terheshormonnal, nem is csodálkozom,hogy kijött rajtam ez a kaka.
Kérdezhetek még,ha nem gond? Ti nem féltetek a mellékhatásoktól? Nekem egyébként van itthon egy bontatlan Cipralexem! Még több,mint egy éve kaptam,amikor szintén rosszul voltam. De akkor is kijöttem a férjem segítségével belőle. 
Megmondom őszintén, sok helyen olvastam,hogy az egyik mellékhatás a hízás. Rólam tudni kell,hogy roppant hízékony vagyok. A fiam születése után 40 kg-ot adtam le kemény diétával és sporttal. Nálam a szorongásra a súlyom is rátesz, ha éppen több vagyok, mint kellene. Most is ahogy terhes lettem, attól kezdtem félni,hogy Úristen, én majd megint bálna leszek, aztán szenvedhetek a leádásával. 
Szóval nem szeretnék hízni, legalábbis a gyógyszertől nem! Valaki, tapasztalt ilyen mellékhatást?
Meg azon is agyalok, hogy nem ártok a babának a mellékhatásokkal az elején? 
Megköszönöm,ha válaszoltok! 

@cucmorgo:

A cipralexet lehet terhesen is szedni, de csak akkor, ha az orvosod is így látja. A fórumon van több kisamami aki szedi és minden rendben van. A xanax és a frontin egy hatóanyagú, úgyhogy teljesen mindegy melyiket kapod. 
Sajnálom anyukádat, tudom min mész te is keresztül. Bár nem voltam akkor terhes de az én anyukámnál gyomor rákot diagnosztizáltak 12 évvel ezelött.

Köszi Csepp! Hát igen, szörnyű ez anyuval. Ráadásul egy elég rossz prognózisú rákja van, jövőhéten kezdődik a kemó és a harc. Már előre rettegek. Tudod az a rossz,hogy amikor pl. próbálom elképzelni,hogy de jó lesz, Karácsonykor már itt lesz a baba, és akkor belémhasít,hogy anyu vajon itt lesz-e még. Szörnyű! Nekünk kivételes kapcsolatunk van vele, nagyon kötődünk. Pedig már 32 vagyok! Rettegek az előttűnk álló úttól.
Igazából dokim nincs! Anno az sztk-s dokihoz szaladtam be, amikor rosszul voltam, ő írta ezt. De majd próbálok valakit keríteni magánba a közelben.
Igazából ahogy olvasatam itt a Xanax-ot jobban pártolják a dokik,mint a Frontint. Csak nem értem miért,ha tul. képpen ugyanaz a kettő.
De mondom, eléggé félek a Cipralex mellékhatásaitól. De szeretnék is jól lenni!

Szia Cucmorgo!

Én is cipralexet vagyis scippat szedek, de ugyanaz a hatóanyaga, mint a cipralexnek, csak a richter a gyártó cég. Én hízást nem tapasztaltam, sőt inkább nincs étvágyam, de nálam ez ilyen pszichés dolog inkább.

Nagyon sajnálom anyukádat és, hogy pont most történik ez az egész, őszintén szólva nem csodálom, hogy kibuktál. Sok erőt és kitartást kívánok Neked is és anyudnak is, meg persze hitete hozzá, hogy felfog épülni és legyőzi ezt a csúnya betegsége.

Budapesten a Kútvölgyi Klinikán tudok egy nagyon jó dokit, én is hozzá járok 16 éve. Faludi Gábor professzornak hívják és ő vezeti a klinikán a pszichiátriát. Nagyon jó szakember, csak ajánlani tudom. Van magánrendelése is a Vitkovics Mihály utcában. Ha gondolod szívesen adok hozzá elérhetőséget.

Kitartás és vigyázz magatokra, illetve mielőtt gyógyszert kezdenél szedni, mindenképpen konzultálj dokival!

Köszi szépen Linda! 
Már nem félek a gyógyszertől annyira, csak tényleg azt nem tudom,hogy az első pár hétben, ha durva mellékhatások lesznek, akkor nem ártok-e a babának? Most 3 napja megint jól vagyok! Nem mondom, hogy nem jön néha egy kis rossz gondolat, de elmúlik és aludni is tudok.
A doki sajnos nekem messze van eléggé, majd Kecskeméten próbálok valakit keríteni! 
A férjem most azt javasolja,hogy ezen a szinten maradok, amin most vagyok, akkor hátha kihúzom a terhesség végégig. Persze tudja,hogy ha kell a gyógyszer, akkor kell, csak most nem látja ő sem,hogy annyira rosszul lennék. Mostanában sokat beszélgetünk, még akár éjjel is felébreszthetem,ha nem bírok aludni. Jó,hogy ő kívülről lát és megerősít abban,hogy nem vagyok bolond! 
Egyébként a gyógyszertől lehet boldognak érezni magad?

Bár látom,hogy nem nagyon jártok erre, azért még kérdeznék,ha nem gond. 
A gyógyszerrel kapcsolatban! Én olyan vagyok, hogy amikor jön a pánik és a szorongás, még az elmúlta után is napokig agyalok rajta. Nem akarok, de befúrja magát a gondolataimban. Ezt tudja szabályozni a gyógyszer? Hogy ne legyen annyi hülye agyalás, gondolat?
A zárt topik él még egyébként? Lehet oda jelentkezni?

@cucmorgo:

Nyugodtan kérdezz, szívesen válaszol itt bár ki.
Nálam is így volt a pánik, hogy pár napig még agyaltam rajta. A gyógyszer segít abban, hogy ilyen ne legyen. Viszont előfordult olyan mikor még szedtem a Cipralexet, hogy ritkán, de 1x-1x előjött a pánik. Olyankor vettem be frontint ami segített, de rendszeresene nem kellett. Hízni nem híztam a gyógyszertől. 
Nagyon jó, hogy férjed így áll hozzád. Szerintem nagyon nagy segítség. Az én férjem sem érti ezt a betegséget, de mellettem áll, csak szóljak egyből, ha úgy érezm, hogy baj van.
Hidd el a babádnak sokkal többet ártasz, ha folyamatosan szorongsz és nem javulsz, minthogy a gyógyszert szednéd. 

Szia Cucmorgó!

Ezek gyógyszerek minden a pánikkal kapcsolatos jelenségeket enyhítenek, megszűntetnek. Bár én is most eléggé mélyponton vagyok, de én csak 2 és fél hete kezdtem el szedni és azt mondta a doki, hogy 2-6 hét mire teljesen kifejti hatását. Nálam egy hét után volt egy hirtelen javulás és most egy kicsit vissza estem, mert az orvos azt mondta mostantól feküdnöm kell és félek a kórháztól Bízom benne, hogy elkezdek újra javulni, de ha nem, akkor megemeljük a gyógyszerem egy kicsit.

Most már én is azt gondolom, hogy többet árt ha az ember nem szedi és nagyon rosszul van, mintha szedné és melette azért elvan.
Amióta nekem ez van, rengeteget kutakodtam, és nagyon az ember nem is gondolná, hogy hány kismama jár hasonló cipőben. Én azt hittem, hogy minden kismama rózsaszínben látja a világot és nem létezik olyan, hogy pánik meg depi a terhesség alatt, de sajnos rá kellett jöjjek, hogy van ilyen

Örülök, hogy jobban vagy most és reméljük ezt tudod is tartani.

Írj nyugodtan bármikor!

Köszönöm Csepp és Linda!
Jó tudni,hogy nem vagyok ufó és nem vagyok egyedül. Az a baj,hogy az én környezetemben senki sincs, aki hasonlókkal küzdene. Vagy csak nem tudok róla! És tök rossz,hogy mindenki látja az "idilli" életem (sokan anyu betegségéről sem tudnak) és elvárják,hogy boldog legyek. Szeretnék is az lenni, és ez is okoz egy fajta szorongást, hogy nem vagyok. 
Egyébként megfigyeltem az elmúlt pár napban, hogy a reggel meg a délelőttök nagyon jók. Mintha nem is lenne semmi, aztán kb. 3 körül jön egy kis szorongás. Nem pánik, de szorongás és eltart kb. 5-6 óráig. Aztán megint jó, és aludni is úgy-ahogy bírok. 
Szerintetek, ha elmegyek dokihoz egyből gyógyszert ír ki? Megmondom őszintén most,hogy anyuval rohangálok, itt a céges meló, nem tudom,hogy lenne-e időm 30 km-re járkálni hetente terápiára. Meg nem tudom, abban talán még kevésbé hiszek, mint a gyógyszerben. Elég sok "terápiát" kipróbáltam már magamon. Talán eddig azért nem kellett bogyó, de már nem hiszem,hogy segítene. 
Csepp! Te mióta szeded a gyógyszert? Akkor ezek szerint nem bántad meg,hogy elkezdted?
Bár visszaolvastam a topikot, de nincs meg minden teljesen, bocsi! Linda! Te most állapotos vagy?

Szerintem nem fog azonnal gyógyszert írni. Èn is hetekig húztam úgy hogy mondta a doki, hogy szedhetem, de csak akkor kezdjem el ha tényleg azt érzem, hogy nem megy màsképp. Bánom is, hogy nem kezdtem előbb, mert màr nagyon szarul voltam:( igen 25. hetes ikerterhes vagyok.. Írj nyugodtan, jó ha az ember ezeket megtudja osztani olyanokkal, akik hasonlókon mennek keresztűl..

Cucmorgó én 2 éve nem szedek gyógyszert. Ha visszaolvasol, akkor megtalálod az írásomat, hogy mi segített. A gyógyszert mikor elkezdtem egyáltalán nem bántam meg. Tudtam, hogy muszály, mert én ezt különben nem bírom ki. Akkor a cipralexet kaptam. 
Szakemberrel nem próbáltál még terápiát? Hidd el nagyon sokat tudnak segíteni. Akárhogy is, de szánj magadra időt. Tudom, hogy nagyon nehéz, amikor ennyi probléma van, de ha elhanyagolod magad, annál rosszabb.

Hát Lányok! Most már biztos doki lesz, két napja megint sz.rul vagyok. Full depresszió, kilátástalanság érzése, ma sírógörcs. A férjem mondta,hogy azonnal keressek dokit. 
A gond az,hogy az egyik, aki felvette a telót május elejére tudott volna időpontot adni, a másik, akit még találtam, még nem vette fel. 
Hát májusig én szerintem meg is bolondoluk. Szerintetek,ha egyáltalán nem jutok el hamarabb, akkor kezdjem el szedni kisadagban a Cipralexet? Május még nagyon messze van! 

Cucmorgó, inkább próbálj dokit keríteni hamarabb!Írtad, hogy 1 éve kaptad a cipralexet, ugyanilyen tüneteid voltak? Én doki nélkül nem merek magamtól gyógyszert szedni, legfeljebb nyugtatót. De ha most depisnek érzed magad akkor az nem segít.

Szerintem is beszélj előbb egy orvossal, de nyílván ne várj májusig! Próbáld elérni a másik orvost, illetve ha nem megy, akkor olyanhoz nem tudsz menni aki nem magánban rendel?

Anyukád hogy van?

Írja majd, hogy mi a helyzet!

Sziasztok,

én egyelőre még csak gondolati szinten foglalkozom a babával. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 18 éves korom óta szedem a Zoloftot. Volt 4 tünetmentes évem, de amikor a 9 éves kapcsolatom véget ért, újra elkezdtem szedni. Viszont komolyan elkezdett foglalkoztatni a gondolat, mióta együtt élek a jelenlegi párommal, hogy szeretnék majd babát és a gyógyszer mellett lehet-e. 
Most ez egy nehéz időszak, mert életemben először élek együtt valakivel és még félelemmel tölt el, hogy látja a rossz napjaimat is.
Azt hiszem, az állapotom nem annyira súlyos, de elég sokat aggodalmaskodom, szorongok. Az új helyzetekhez nehezen alkalmazkodom. Rövid idő után (2 hónap) költöztünk össze és ahogy jöttek a "mindennapok", az apró bosszúságok stb. egy kicsit megrémültem és ez a hangulatomon is érződik. Tudom, ez nem teljesen ide való téma, de én azt hittem, az együttélésben minden csupa rózsaszín, elolvadsz, ha a másikra nézel minden egyes percben. Ehelyett van egy csomó házimunka, hazavitt munkahelyi stressz... Emellett szeretjük egymást, ő nincs is megijedve, mert mindezeket átélte, nekem meg az első együttélésem. Mindenkinek ilyen ijesztő ez az elején?
Többször szóba kerül a baba és nekem ez is nagy félelmem, hogy gyógyszer mellett szabad-e.

Anikor, mindenkinek ilyen ijesztő, de általában nem az elején, hanem ahogy múlik az idő és lehull a rózsaszín fátyol, amikor már nem udvariaskodtok, hanem mindenki adja önmagát. Jönnek a szürke hétköznapok...de ez az élet és így jó minden ahogy van. Bele fogsz rázódni nyugi! Ha szeret a párod akkor a rossz napjaidat is szereti veled együtt, csak legfeljebb néha kiakad, mert nem tud mit kezdeni vele.

Gyógyszer mellett lehet baba, de át kell beszélni az orvosoddal, hogy melyiket lehet szedni. Én szedtem Asentrát és seduxent a 8. hónapig és semmi baja a kislányomnak. Persze meglehet próbálni elhagyni a gyógyszert, de nekem sajnos nem ment. Viszont másoknak igen.