Társalgó főoldal » Anyaságról » Szoptatni szerettünk volna (de nem sikerült)

Olyanokat várok ide, akik hozzám hasonlóan sokáig küzdöttek a szoptatással, minden hülye tanácsot kipróbáltak, de ennek ellenére nem volt (elég) tejük. Beszéljünk arról, hogy ki hogyan élte meg ezt a kudarcot és most visszagondolva mit érez. Akiket viszont nem várok ide, azok a szoptatási tanácsokat kéretlenül is osztogató "jól tejelő" anyukák, illetve egyéb LLL- és hasonló agitprop észosztók.

Elnézést, hogy rögtön a kezdő hozzászólásomban diszkriminálok embereket, de nem akarok ebből a topikból 225. szoptatási háborús topikot. Ezért csak olyanok írjanak, akik a fent említett témában ÉRINTETTEK. Köszönöm a megértést!

Szia!

Nekem nem volt. Ez már a kórházban kiderült, kaptam is érte, hogy biztos nem iszok eleget, miért csak ennyi, stb. Mintha direkt csináltam volna. Kb. két napig bőgtem még ott a kórházba, mikor elkezdték tápszerezni a gyereket. Aztán meg bedühödtem. Végül egy csecsemős nővér, aki látta hogy kibuktam elbeszélgetett velem, hogy mitől is függ a tej mennyisége, stb, és akkor megnyugodtam. Utánna már nem problémáztam ezen, de mindig volt egy kis "szúrás" mikor kérdezgették, hogy miért nem szoptatok.

Szia Amatőr!

Szerintem a legrosszabb az egészben, hogy mindenki ezt kérdezgeti, hogy van-e az embernek teje, még a közértes és a vadidegen ember, aki a bevásárlóközpontban megcsodálja a gyerekemet. Kinek mi köze van hozzá??? Magánügyem, hogy mivel és hogyan etetem a gyerekemet, én sem kérdezgetek senkitől intim dolgokat. Pl. volt-e ma széklete, jó tudom, az nem ugyanaz, de mégis... És elegem van abból is, hogy egy csomóan, akik tudják mennyit küzdöttem ezzel az egésszel, mégis a jelenlétemben rendszeresen előhozzák a szoptatást, ez nagyon nagy tapintatlanság szerintem. Nekem meggyőződésem, hogy ebből az anyaságból is egy akkora "karrier"-versenyt csináltak az anyukák, hogy csak na. Először kezdődik azzal, hogy a terhesség alatt ki mit eszik, hova jár tornázni, utána legyen megfelelő szülésélménye, aztán tökéletesen berendezett babaszobája és, persze, szigorúan csak a szoptatás jöhet szóba, akinek nem megy az nem is anya, sőt, nem is ember... Nonszensz ez az egész és nagyon rossz irányba megy, ugyanis pont ez a teljesítmény-kényszer teszi tönkre a nyugodt anyaságot, hogy élvezzük is azt, hogy anyává lettünk. Nekem legalábbis az első időszakomat teljesen tönkretették, most már rutinos vagyok, tudom, hogy kitől és milyen tanácsot fogadjak el, a többieket meg gond nélkül küldöm el a prébe.
Én őszintén szólva akkor nyugodtam meg, amikor a gyerekorvosunk elmondta, hogy nemrég résztvett egy szakmai konferencián, ahol kerek-perec kijelentették, hogy több éves kutatás eredményeképpen most már ki lehet jelenteni, hogy hosszútávon nincs semmilyen szignifikáns különbség az anyatejes és tápszeres gyerekek egészségi állapota között, de ezt, persze, nem fogják nagyon reklámozni, mivel a cél, hogy minél többen szoptassanak. Előrebocsátom, hogy senkivel nem vagyok hajlandó vitatkozni a fenti megállapítás igazságtartalmáról, nem vagyok orvos, sem kutató, de a gyerekorvosunkban nagyon bízom és nem hiszem, hogy hazudott volna csak az én kedvemért.

Sziasztok!
Én is szoptatni szerettem volna, volt is tejem, csak idegrendszerem nem volt hozzá. Több helyen már leírtam a sztorit. Nagyából annyi, hogy a most 2 és fél éves nagyfiamat 1 évig szoptattam, 1/2 évig csak anyatej (ahogy a nagykönyvben). A kislányom születése után azonban pár hónappal csúnya depresszióba estem, aminak egyik oka, illetve eredménye is volt az állandó rettegés attól, hogy nincs tejem, nem eszik eleget stb. A szoptatások kiifejezett pánikrohamotidéztek elő bennem. Közel 4 hónapos koráig húztam, akkor egyik napról a másikra nekem gyógyszer, neki tápszer.
Kikezdi!
Igazad van abban, hogy karrier-verseny van: az első gyerek születése után találkoztam azzal a rengeteg elvárással, ami midenhonnan árad. Addig az ösztöneimre bíztam magam és mindent megoldottam, lassacskán felhalmozódott bennem és attól kzdve begörcsöltem. Nem vagyok én anyatej-ellenes (ez baj?), nagyon jó dolog, de tényleg nagyon rosszul esik néha a lenézés és sajnálat, amit némelyektől kapok. Nem hiszem, hogy a legtöbb tápszerezős anyuka eleve kizárta a volna a szoptatás lehetőségét. Én sem így akartam. Így alakult. Semmivel sem betegesebb a kislányom, mint a szoptatott nagyfiam. Most már nem is kap egyébként tápszert sem (1 éves múlt)
A harmadikat is megpróbálom majd szoptatni. Vagy sikerül vagy nem.
Azt hiszem idővel könnyebb lesz, nem tudom mennyi idős a babád, de egy idő után már egyre kevesebben kérdezik meg, hogy szopik-e még.(Nem lehet ezért senkit hibáztatni, mit kérdezzen egy kisgyerekes anyukától? Ezt szokás. Túl kell tenni rajta magunkat. Én mindig mindenkinek szépen elmagyaráztam, hogy nem szopik ezért meg ezért. Megértették, sőt sokan egyet is értettek.
Tényleg nehéz időszak volt azért, de a lányom esküvőjén biztos nem ez lesz már a téma.
Minden jót nektek!
Lilluska

Szia Lilluska!
Örülök, hogy írtál. Jézusom, nehogy azt gondold, hogy én anyatej-ellenes vagyok, csak, azért vagyok ilyen indulatos, mert már felvérteződtem a sok támadás ellen, ami ért különböző fórumokon. Én 3 hónapig szenvedtem a szoptatással és szó szerint szenvedtem, semmi élvezetet nem találtam benne, mert annyira AKARTAM, mert MINDENKI tud, akkor én miért nem... És éjjel-nappal ez zakatolt az agyamban, a lányom meg üvöltött állandóan, éhes volt, kevés volt a tejem, ő meg lusta volt szívni, 2-3-szor szippantott aztán kékreváltan ordított. Hiába próbáltam n+1-szer mellre tenni, sokszor már a mellem látványától is elsírta magát. Profi kórházi fejőgépet béreltünk azzal fejtem, de jó, ha napi 30 ml összejött a két mellemből. Szerintem azért, mert állandóan görcsöltem, nem tudtam felengedni, pihenni, stresszelt az üvöltő gyerek és a rámnehezedő nyomás, hogy az én felelősségem ez az egész, NEKEM kellene tudnom őt táplálni. Nehezítette a helyzetünket az is, hogy a lányom nagyon besárgult a kórházban, aluszékony lett, 400 g-ot fogyott, mielőtt hazajöttünk már én könyörögtem a csecsemősöknek, hogy kérjenek a dokitól tápszert, mert 4 napja éhezik a gyerek, a mellemből 1-2 csepp jött csak. De, persze, mindenki csak szajkózta, hogy "ne féljen, anyuka, be fog indulni az a tej...", ettől aztán még inkább rosszul lettem, másra sem gondoltam, hogy éhezik/fogy a gyerekem és senki sem tesz semmit. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a tejbelövellés teljesen elmaradt, még most is visszagondolva erre az időszakra a hideg ráz. Pedig, ha nem idegeskedek állandóan, talán másképp is alakulhatott volna. Ennek már lassan egy éve, a kislányom szép és egészséges, még tőlünk sem kapta el az influenzát ezen a télen, pedig többször voltunk betegek. Számomra az a tanulság ebből az egészből, hogy a második gyereknél is mindent meg fogok tenni a szoptatás érdekében, de csak az ösztöneimre hallgatok, nem engedem magam stresszelni, élvezni fogom végre, hogy gyerekem született és a tápszer ott fog már állni a kamrában, hogy szükség esetén bármikor elővehessem.

Szia Kikezdki!
Még egy kis adalék: az állandóan hangoztatott a szoptatott csecsemők nyugadtabbak, pont fordítva van nálunk. A kicsi sokkal nyugisabb, annak ellenére, hogy sokszor az egész testem remegett a szoptatás alatt vagy ha csak rá gondoltam. Rettentő kiegyensúlyozott gyerek. Másik: a tápszeres gyerekek hajlamosabbak az elhízásra: a szoptatott fiam kifejezett kövér gyerek volt, a lányom az a "nádszálvékony". Lehet, hogy mi vagyunk az egyetlenek, de mindnre rácáfoltunk.
És amiben teljesen igazat adok (egy helyen már le is írtam): Szerény véleményem szerint a tápszeres gyerekek számát nem az információ hiánya növeli, hanem éppen a túlzott információ, ami ilyen kényszeres teljesíteni-akarást eredményez, mint nálad és nálam volt.
Szia:
Lilluska

Szia Kikezdki!

Én teljesen meg tudlak érteni. Az első gyereknél nekem sem sikerült a szoptatás, pedig nagyon szerettem volna. Ahogy írod, az enyém is aluszékony volt, nem akart szopizni , szívott kettőt aztán elaludt, a csecsemősök sem tudták felkelteni. Nekem viszont rettentő sok tejem volt, akkor már azért nem tudta bekapni a cicit mert sziklakemény volt. A kórházban és a vedőnőtől sem kaptam rendes tanácsot hogy mit is kéne kezdenem az üvöltő gyerekkel. Mikor hazamentünk özönlöttek a látogatók, és mindenki látta, hallotta hogy milyen béna vagyok hogy nem tudom szoptatni a gyerekemet, csak üvölt és üvölt és üvölt. Nagyon szégyelltem hogy nem szopizik, mert hát mindenki tud szoptatni, ha akar. És főleg hogy mindenki látta hogy milyen rossz anya vagyok hogy a gyerekem üvölt és én nem tudom megnyugtatni.Aztán annyira begörcsöltem, annyira féltem hogy miattam sír a baba, és elutasít engem, mert üvölt ha hozzáér a mellemhez, hogy nem tudtam magam rávenni a szoptatásra. Fejtem neki kitartóan, aztán a védőnőm azt mondta hogy úgyis el fog apadni, így hát "el is apadt" . Nyilván szügségem volt egy önigazolásra hogy nem kell nekem szenvednem ezzel. Azóta sem tudtam megemészteni a dolgot. Ha visszemehetnék az időben másképp csinálnám! Majd egy évig voltam depressziós az eset után, -többször próbáltam újrakezdeni a szopit- akkor is csak azért múlt el, mert újra babát vártam, és arra koncentráltam hogy most mit kell majd másképp tennem. Szerencsém volt, mert a fiam nagyon ügyes volt, nem volt gondunk a szopival -naná, egy 4400 grammos gyerek jó hogy ügyesen szopizik- . Ennek ellenére én is rengeteget aggódtam hogy elég e neki a tej. De mostmár nem aggódom. Jól hízik meg minden. De ez már máshová tartozik. A lényeg hogy nekem is marha sz.rul esett hogy mindenki kérdezgette hogy hogyhogy nem szoptatok, mintha direkt nem akartam volna. Rosszul esett, mert nekem ez fájó pont volt. Most viszont én is szoktam kérdezni hogy szoptat e vki. De nem azért hogy lenézzem vagy bármi, csak ahogy Lilluska is írta ez egy általános kérdés anyukák között -mint az hogy hogy alszik,hány foga van,tud e már elengedett kézzel ülni a bilin...stb..-.
Most büszke vagyok arra hogy sikerült szoptatnom,- a lelki mizériám ellenére is,- amit szerintem pont annak köszönhetek, hogy az elsőnél nem sikerült.Mert ez tartotta a lelket bennem,hogy bármit elviselek, csak azt nem ha mégegyszer át kell élnem azt a csalódást hogy nem tudom szoptatni a gyermekemet.
Azzal is egyetértek hogy ez a szoptatós-tápszeres anyuka ellentét nagyon elfajult! Biztos van aki meggyőződésből nem szoptat, bár én ilyennel még sose találkoztam. Azt gondolom hogy nem kéne elítélni azt akinek nem sikerült a szopi. Attól még uolyan jó anyuka lehet ő is!

Betti

Lilluska!

Mi is rácáfoltunk a nyugodtságra. A betegességre is, mert a lányom két év alatt kétszer volt beteg, míg a fiam már három hónaposan túlesett a második nétháján.
Súlyban is hasonló, mert az én lányom is nádszálkisasszony, a fiam lassan utoléri súlyban..

Betti

Sziasztok!

Megnyugtató, hogy nem csak én éltem át ezt kudarcként. Én ráadásul császárral szültem, tovább növelve "bűneimet". És mindig a kérdés: de miért?? Mintha én akartam volna. És ha őszinte akarok lenni, én is meggyűlöltem a "szoptatást", hiszen nem volt abban semmi jó. Én ideges voltam, a gyerek ordított, aztán együtt sírtunk. És akkor a csecsemős elmagyarázta, hogy a tej mennyisége elsősorban a melledben lévő mirigyek mennyiségétől függ, amin se homeopátiás bogyó, se napi 20 l folyadék nem segít! És azt is hozzátette, hogy neki három felnőtt, egészséges gyereke van, egyiket sem szoptatta. Nekem ez, és a férjem támogatása nagyon sokat segített. Utánna már nem is érdekelt, csak egyen és hízzon.
Persze a rokonok, ismerősök mindenki kérdezgette hogy miért nem szoptatok. Néha közel álltam hozzá, hogy azt mondjam, azért mert nem akarok. Ja, nincs tejed? Szegény. Nem baj, végül is van tápszer.... Egyszóval selejt vagy, de elnézzük neked
Ettől függetlenül úgy gondolom, ha lesz másik gyerekem, újra meg fogom próbálni.

xxx

Sziasztok!

Amatőr,
tényleg a mellben lévő mirigyek mennyiségétől függ főleg, hogy mennyi a tej? Ezt én nem is tudtam. Miért nem tudtam én ezt eddig? Fiam most 3,5 hónapos, szoptatom, de sajna a legelső perctől kevés a tejem és tápszert is kap.
Az én védőnőm halálra gyötört, hogy márpedig fejjek, meg fejjek, akkor is ha nem jön semmi, masszírozzam, gyötörjem azt a cicit, akkor is, ha fáj. A dokinő volt, aki azt mondta, hogy isten ments, nem szabad fájnia, és ha 10 ml jön csak, akkor nincs értelme fejni. Úgyhogy nagy nehezen megnyugodtam. Azt mondtam magamnak, hogy márpedig annál rosszabbat nem tehetek a gyerekemmel, mint hogy éheztetem és nem biztosítom, hogy tudjon jól aludni. Márpedig szerintem, ha 1-2 óránként eszik egy gyerek, akkor nem tudja magát kialudni. És ha jól tudom alvás közben épül be mindaz, amit "meg kell tanulnia".
Engem is sajnálnak, hogy nincs elég tejem. Anyósomnak annyi volt, hogy "tejtestvére" is volt a fiának.

Megyek, mert sír a manó... felébredt.
Sziasztok:
Edit

Cedit sajna így van. Nekem azt mondták, hogy a melledben van bizonyos számú tejmirigy, ami ugye termeli a tejet. Ez lehet több és kevesebb. Mindenkinek van, de nem ugyanannyi. És ugye ha nagyon kevés, akkor ha megszakadsz és egész nap fejsz sem lesz több.
Én is fejtem. Két óra alatt tíz milit. Na akkor aztán végképp elegem lett.

Sziasztok
Hajni

Sziasztok!

Na, örülök, hogy alakul a topic Üdvözlöm az újakat Szabobettit és Ceditet. Megmondom őszintén, nekem furcsa, hogy eddig nem nyílt még ebben a témában topic, végülis nekünk, 1-2%-os "selejteseknek" is kell egy fórum. És ahogy nézem, ahányan vagyunk, annyi történet, mindenki más és más okból kifolyólag nem tudott szoptatni, szerintem sokan nem is tudják, hogy a szoptatás akármennyire is természetes folyamat, mégsem megy az mindig magától.
Szabobetti! Nagyon jó dolog, hogy neked másodszorra sikerült, bár ahogy írod nálad nem a tej mennyiségével volt gond, inkább a stressz játszott közre a kudarcban.
Egyébként látott már valaki "meggyőződésből" nem szoptató anyukát? Mert szerintem ez is egy legenda, én még ilyen emberrel nem találkoztam. Nektek erről mi a véleményetek?

Franciaorszagban az anyukak jelentos resze nem akar szoptatni. Nekem mar vajudas kozben ajanlgattak az apasztobogyot, es utana persze tobbszor is, amint lattak, hogy nem megy "magatol". Csodalkoztam is, hogy az iskola elott varakozo anyukak kozul csak nekem kell melltartot hordanom.

Ketszer en is elrontottam. Az egyik orditott, a masik csak aludt (en meg bogtem). Hagytam magam belehajtani az allando fejesbe (kiszamoltam, potom napi 6-7 ora volta az elejen, aztan mar csak 4-5). En "akartam" igy tulajdonkeppen, mert az anyatej jo. De milyen aron? Elsonek 6, masodiknak 9 honapig fejtem (es ennek joresze a csapban kotott ki, mert a felet nem itta meg, utalja a tejet, tapszert se ivott soha).
Aztan a harmadiknal "meggyogyultam". Nem volt szoporeflexe, ha lehet, meg nehezebben indult a szoptatas, mint a masik kettonel, de sikerult (egy kitarto szulesznonek koszonhetoen, aki fogadalmat tett, hogy fogok szoptatni). Jovo heten lesz ket eves. Mostanra egesz jol belejottunk!

Zsuzsi

Sziasztok!

Kikezdki!
Én sem tudom miért nem nyílt eddig ilyen topik.. talán mert senkinek sem volt bátorsága eddig ilyet nyitni. Mi vagyunk a "selejtek" akiket el kell titkolni inkább, mert rontjuk az átlagot.
Stresszelés elkerülésében nekem az játszott szerepet most a másodiknál, hogy nem görcsöltem rajta annyit. Nyilván akartam hogy sikerüljön, de mivel a férjem is azt mondta, ne aggódjak ha nem sikerül.Úgy voltam vele hogy én mindent meg fogok tenni a szopiért, aztán ha nem sikerül akkor se áll meg az élet. A lányom is egészséges jókedvű, eleven, ragaszkodó, attól függetlenül hogy tápszeren nőtt fel..
Én ahogy írtam még egyeltalán nem találkoztam ilyen anyukával élőben. Arról már hallottam hogy a Hollywood-i sztárok nem szivesen teszik ezt, féltik a mellük alakját.

Zsuzsi!
Tisztelet a kitartásodért!

Betti

Sziasztok!

Tényleg jó, hogy nyílt egy ilyen topic is.
Eddig azt hittem, hogy csak én vagyok béna és csak nekem nem sikerült hosszasan szoptatni. Sajnos kb. 1 hete kénytelen voltam abbahagyni, mert a majdnem 5 hónapos fiam nem volt hajlandó szopni, azaz ami még könnyen jött neki a ciciből kihörpintette, aztán jött az ordítás + harapás. Miután sorozatban harapott, már féltem a cicimet a szájába adni. Pedig én annyira akartam szoptatni!!!
Már a kórházban sem indult jól a dolog szoptatásügyileg. A szülőszobán próbáltam mellre tenni Balázs babát, de nem sikerült, mert amikor a szájába akartuk tenni a mellemet, elkezdett ordítani. Ezért szóltam a szülésznőnek, hogy segítsen. Hát ő csak annyit tett, hogy erőszakosan próbálta Balázs fejét rányomni a mellemre. Hát ez is ordítással végződött. Gondoltam majd lesz még idő mellretenni Balázs fiút. Sajnos a későbbiek során sem boldogultam, mindig a csecsemős növérek segítségét kellett kérnem. A nővérek nem mondtak semmit sem, hogy mit hogyan tegyek, mire ügyeljek, hanem jól megcimbálva a mellemet, jól rányomták Balázs fejét. Így sikerült szoptatni a kórházban. Előre féltem, hogy mi lesz otthon, hogyan tudom megetetni, ha nem tudom bekapatni vele a cicimet. Amikor hazaértünk, kirendeltem a védőnőt, gondoltam, majd ő biztosan segít. Hát csak annyit mondott próbálkozzunk. Hát próbálkoztunk is, az is előfordult, hogy kb. fél óráig küzdöttem a fiammal, hogy mellre tegyem. Már csurgott rólam az izzadtság és bőgtem a tehetlenségtől. Szerencsére a férjem sokat segített. Hála égnek azért Balázs tanulékony volt, kb. 1-2 hét alatt belejött, már nem volt probléma a cicire tétel.
A kezdeti nehézségek után minden rendben volt, szépen szopott Balázs, és tejem is volt bőven. A problémák karácsonykor kezdődtek, amikor elutaztunk férjem szüleihez, bár már azt megelőzően is előfordult 1-2 szer az, hogy nem akart szopni. Ha csak a cicihez közelítettük, ordított mint a sakál. Alig bírtuk ilyenkor megnyugtatni. Azt is megkaptam, hogy biztos keserű a tej, azért nem akar szopni a gyerek + miért nem adok neki gyümit, más kaját, mert a pl. gipsz juliska gyereke már 3 hónapos kora óta azt is eszik.
Azt gondoltuk, hogy biztos a környezetváltozás az oka és ha hazamegyünk akkor minden visszarázódik a régi kerékvágásba. De sajnos az ellenkezője történt, egyre többször nem akart szopni, minden szoptatás ordításba torkollott. Én persze egyre idegesebb lettem, ha a szoptatásra gondoltam, már görcsbe rándult a gyomrom. Miután Balázs egyre kevesebbet gyarapodott, mindenki azt mondta, hogy biztos kevés a tej, azért csinálja ezt a műsort a gyerek. Próbáltam gyakrabban mellre tenni, ittam tejszaporító teát, mindkét mellemet kifejtem szoptatás után, ettem mindenféle kaját, hogy több tejem legyen. Mindhiába. Lett viszont 4-5 kg többletem súlyügyileg. Próbáltunk adni pótlást pohárból, kanálból. Próbáljon meg valaki egy éhes, ordító gyereket megetetni kanállal vagy pohárral!!! Végül kénytelenek voltunk cumisüveghez folyamodni. Már az egész család is kiborult a szoptatási mizéria miatt (kb. 1 hónapja ment a cirkusz).
Nagyon sokat idegeskedtem, sírtam, hogy miért nem tudok több tejet produkálni, miért nem tudom jóllakatani a fiamat. Ha néztem az újságban a kisbabákról szóló cikkeket, én az szerepelt benne, hogy pl. 6 hónapos és csak anyatejet kap, elsírtam magamat, hogy ez mindenkinek megy, akkor nekem meg miért nem????

Most ott tartunk, hogy kifejem a tejet hosszas küzdés, munka árán, és azt kapja a nagyfiú cumisüvegből. Amióta teli a pocija, sokkal nyugisabb lett + én is megnyugodtam, hogy tudom, hogy mennyit evett és biztosan nem éhezik. Ha nyügösködik kaja után, tudom, hogy nem az a probléma, hogy éhes. (Régebben mindig ott motoszkált a fejemben, biztos éhes szegény gyerek, azért ordít így. Most, hogy megkapja a maga kis adagját, nincsenek nagy ordítások. Hát arra a következtetésre kellett jutnom, hogy valóban éhes volt sokszor szegényke). Nem tudom meddig tudok neki fejéssel elegendő anyatejet biztosítani, de ameddig lehet csinálom. (lassan inhüvelygyulladást kapok a kézi mellszívótól). A számomra a legfontosabb az, hogy anyatejet kapjon Balázs ameddig csak lehet. Azon, hogy ez szopi révén, vagy cum. Üveg segítségével történik, már nem problémázom. (amikor először kapott cum. Üveget jó nagyot bőgtem)

Hát ennyi az én történetem, lehet, hogy kissé hosszadalmasra és zavarosra sikerült, de a lényeg benne van.

Üdv

Edit

Tudjátok az azért már egy elmebaj ám, hogy valaki azt is kudarcként éli meg ha csak 5 hónapig tudott anyatejet adni a gyerekének!
Valami itt nagyon nem jól működik.
Én pl. - ezt már több más helyen is megírtam - az első gyerek utáni gennyes mastitis után nem tudtam szoptatni. De ezt soha nem értem meg kudarcélményként, a lányom tápszeren nőtt fel és az égvilágon soha semmi baja nem volt. Sokkal kevesebbet volt beteg mint más anyatejes baba.
Egyáltalán, az én időmben ez úgy működött, hogy minden ygerekorvos és védőnő jó néven vette ha anyatejjel volt táplálva a kisbaba, de soha senkire nem mondtak egy rossz szót sem, akinek ez nem sikerült. És az én időmben is amennyire tudtak, segítettek a csecsemősök vagy a szülésznő... nekem pl. ők mutatták meg, hogy ha a gyereket a mellre helyezzük, akkor az egyik ujjunkkal kicsit le kell szorítani a bimbó felső végét, hogy a gyerek levegőhöz jusson... én is így raktam a lányom mellére az unokámat, hogy ezt megmutattam, és az, hogy a lányom gyereke, az unokám tudott szopni, az csakis azon múlt, hogy ő jó kis normális súllyal született ujszülött volt ÉS AZONNAL TUDTA MI A DOLGA. Mert nem volt pl. súlyos sárgasága, nem volt aluszékony stb.. a lányom amúgy szoptatott, mert akart szoptatni, de így is nagyon megszenvedte. Ugyanis nem volt elég teje, fejéssel vagy fejés nélkül mindegy. Míg a baba nem lett 5 hetes még scak csak elment az állandó mellretevés az álmatlan éjszakák, de aztán kiderült, hogy szégyen nem szégyen a gyerek éhezik és kész. Volt mérleg, volt fejés - soha nem jött semmi, max 10 mg - a kezdeti szopásonként 30-70 ml egyszerűen nem emelkedett!!! 5 hetes korától van hozzátáplálva tápszerrel a gyerek. Sőt, fittyet hányva a szoptatási tanbácsadóknak, a lányom az amnúgy nagyon szimpatikus és megértő idősebb gyerekorvosnőre hallgatott, és igenis nyáron adott neki teát, és már 2 hónapos korától almalét, almareszeléket, őszibarackpürét később banánt, körtét. Mire 4 hónapos lett, mindezek a gyümölcsök be voltak vezetve, két szoptatás+tápszer (BEBA HA) között. 4 hónapos korától kapta a főzelékeket, de közben már be kellett vezetni a rizst és 6 hónapos korától a húst is, mert igen mozgékony és hosszú az unokám, most 6 és fél hónapos (eddig még nem volt beteg) jár baba-mama úszásra, már felállt, mászik mint a csík, forog-pörög mint akinek reggelente duracellt teszek a fenekébe. 6 hónapos korában egyik napról a másikra elment a lányom teje - de addigra ez az egész szoptatás dolog csak abból állt, hogy naponta többször megkínálta a mellvel, a gyerek szivornyázott rajta valamennyit, aztán jött a tápszer, mert a tej mennyisége nem emelkedett. Mértük, minden, a max. alkalmankét csakis 50-max 70 ml volt azóta is.

A lányomnak szerencséje volt, hogy nem egy szoptatásmániás gyerekorvos és védőnő kezébe került, hanem olyanokéba, akik nem voltak fanatikusak.

Valami itt nagyon félre van értelmezve....

Zsuzsi!

Én is csak csatlakozni tudok Bettihez, gratula a kitartásodért. A csemetéid egytől egyik nagyon-nagyon szépek.
Kár, hogy amit fáradságosan kifejtél, kénytelen voltál kiönteni, mert nem volt hajlandó meginni, megenni a gyerkőc.
Nálunk e tekintetben szerencsére más a helyzet. Bármennyit is teszek az üvegbe a kifejt tejből, Balázs mindet megissza. Sőt még méltatlankodik is a végén, ha már kifogyott az üvegből. Baromi jó étvégya van a kölöknek, szinte beleizzad az evésbe. Utána meg úgy elnyúlik mint egy kis kecskebéka !
Géppel vagy kézzel fejtél? Nekem is baromi sok ideig tart a fejés, én kb. 6-7 órát foglaltoskodom ezzel, már lassan kisebesedik a cicim a sok nyüstöléstől. (Éjszaka nem vagyok képes felkelni fejni, arra már nincs energiám.)

Üdv

Edit

Edit,
Kezzel fejtem, negykezlab, fejemen tamaszkodva. Mint egy tehen. Szabadalmaztatnom kene a poziciot!
Sajnalom am, hogy igy alakult nalatok! 2-3 honapos korul volt olyan, nemcsak nalunk, masoknal is, hogy a gyerek, foleg az esti orakban egyszeruen sikitogorcsot kapott, ha meg akartam szoptatni. De olyan szinten am, hogy...Aztan tuljutottunk ezen is. Most mar szepen meg lehet beszelni vele mindent, es ez az egyetlen dolog, amikor nem "nem"-mel valaszol. A harapas is eletkori sajatossag, az is elmulik. Nem akarod folytatni a szoptatast? Vagy gondolod, hogy mar nem menne?
De legalabb, ha mind megissza, van sikerelmenyed, van miert!
En csak arra emlekszem, hogy sehova nem tudtam menni, mert szigoruan "fejnem kellett" 3 orankent legalabb (30-40 percet), kozben meg etettem, pelenkaztam. Es mindenki azt kerdezte, hogy minek csinalom ezt? Meg mi az, hogy nem akart szopni?
Hat kb. mint nalatok, Dani csak orditott, Gyuri meg csak aludt. Miki is ugyanazzal az orditassal kezdte, mint Dani, szuletese utan 2 orat csak azzal toltottunk, hogy megprobaltuk ravenni, hogy "kapja be"! Es azert meg az en szupertuti szulesznomet is lattam bizonytalannak!
Ha errol irok, megint kezdem magam picinek es szerencsetlennek erezni!

Zsuzsi

Sziasztok!
Eszembe jutott még valami. A szoptatás állítólag erősíti a lelki kötődés kialakulását. Furcsa, de hiába szoptattam a fiamat sokáig, neki az mindig "csak" evés maradt. Az elválasztása annyiból állt, hogy egyik este szopi nélkül letettem aludni és vártam, hogy majd ordít, de nem. Elaludt, és onnan kezdve eszébe sem jutott mellre kéredzkedni. Nem tudnm azt mondani, hogy az egyik gyerekemet jobban szeretem, mint a másikat, de mégis, a lányommal a rövid szoptatás ellenére is kialakult valami különös kapocs. (Talán a többgyerekesek ezt könnyebben megértik.) A lányomat meg tudom vigasztalni és Ő is többször keres nálam menedéket, sokszor még az apja se elég neki. Nem hiszem, hogy egy örökbefogadott kisgyermeket annak ellenére, hogy nem szoptatta soha az anyja(nevelőanyja) ne vennének körül rettentő nagy szeretettel és ne lenne különös lelki kapcsolat a szülők és közötte. Ha valaki már akar(na) szoptatni, a lelki kötődés már megvan, nem biztos, hogy szükséges a tényleges szoptatás.
Lilluska

Aliz!

Úgy gondolom, hogy kissé erős kifejezésre ragadtattad magadat. Nem hiszem, hogy elmebaj határán lennék azért, mert szeretném minél tovább anyatejjel táplálni a csemetémet. És ezért mindent meg fogok tenni továbbra is. Ha két csepp jön ki a cicimből azt is odaadom neki!!!


Zsuzsi!

Én szoptatnék akár most is, de Balázs babával nem megy. Amikor még mellre tettem pár perc szopi után elkezdett kalimpálni a lábával, hadonászott a kezeivel, rángatta a fejét (cicivel a szájában), és látszott rajta, hogy egyre dühösebb, idegesebb. A végén kiköpte a cicit és ha vissza akartam tenni elkezdett ordítani. És ez ment napjában hatszor vagy még többször, mert ugye próbáltam gyakrabban cicire tenni. Mindenféle pozitúrát kipróbáltam, masszíroztam a mellemet közben. Gondoltam kipróbálom a szoptanítot. De miután már kb. 1 hónapja ment ez a kínlódás, a család azt mondta, hogy hagyjam inkább az egészet. A párommal is csak veszekedtem, ordítoztam. Mindennap kiborultam, és bőgtem egy nagyot. Múlt héten szombaton jött el az a pont, hogy inkább nem teszem mellre Balázst, mert elkezdett harapni. valahányszor vissza akartam tenni a cicimet a szájába, jól megszorította. Rászóltam, hogy ne csinálja, de nagyon zokon vette. Ezért úgy döntöttem, hogy nem kínzom tovább szegényt, nem erőltetem a szopizást. Biztos vagyok benne, hogy sokszor nem lakott jól, mert baromi keveset gyarapodott, 4 hét alatt csak 35 dkg-t. Amióta megkapja a hatalmas adag anyatejet cumisüvegből, rögtön hízott 13 dkg-t, a pofija is kerekebb. Nagyon nyugis lett, sokáig eljátszik, nem nyügösködik. Korábban az elavásnál óriási ordítást csapott, most 2 perc alatt elalszik.
Szóval most fejek napjában hatszor, már rongyosak a cicijeim. Kb. 1 órába telik míg kifejek neki egy normál adagot. Szerintem ez nagyon hosszú idő. A nagykönyvek szerint 30-40 perc legyen egy fejés. De nekem van amikor csak a 9. percben sikerül kiváltani a reflexet. Hiába csinálom rendszeresen, ugyanazon órában, masszírozok, dögönyözöm a mellemet, így sem tudom a mennyiséget feltornázni, növelni. Előbb-utóbb el fog fogyni a tejem.
Gondolkodtam sokat, hogy miért csökkent így le a tejem, hiszen eleinte nagyon sok volt, hatalmas adagokat tudott Balázs szopizni. Biztos vmit elrontottam, de nem tudok rájönni, hogy mit. Próbáltam igény szerint szoptatni, tehát amikor úgy láttam, hogy éhes megetetettem. Nem néztem a vekkert, kb. 2,5, 3 ill. 3,5 óránként evett Balázs fiú. Fejtem is szopi után, eleinte rendszeresen, aztán később már csak reggel. Az első pár hétben nagyon hasfájós volt (legalábbis azt gondoltuk), és az is - igen gyakran - előfordult, hogy végigordított két etetést. Ha fájt a hasa, nem mertem megetetni, mert ha fáj a pocija és ha megint megtöltöm, akkor csak rosszat teszek vele. Szóval nem tudom, hogy mit rontottam el. Bár az is az igazság, hogy nagyon sokat idegeskedtem, stresszeltem, és ez is sokat ártott. Folyton kérdezgettek az ismerősök van elég tejem? Na ettől is mindig ideges lettem. Sajnos az alaptermészetem sem nyugodt, eléggé aggódós, szorongos típus vagyok. És ezen nem tudok változtatni. Amikor ordított a gyerek szopinál, én is egyre idegesebb lettem, persze, hogy nem tudtam megnyugtatni. (csak az apja) Feszült állapotban pedig biztos nem jött úgy a tej Balázs babának, ahogy kellett volna.
No a lényeg az, hogy amíg van mit fejnem odaadom. A mélyhűtőbe is tartalékoltam, ha mindenből kifogyok, adom a tápszert. (Nem hallhat éhen a gyerek).

No megyek mert össze kell készítenem a következő adagot Balázs fiúnak!!!

Üdv

Edit

Edit!
Nem vagy elmebeteg. Természetes, hogy megpróbálsz anyatejet adni a gyerekednek, amíg sikerül. Nekem már jóval hamarabb mondogatták, hogy hagyjam a szoptatást a fenébe, mikor látták, mlyen pánikrohamokat idézett elő nálam (második gyerek!!!). Azt hiszem a végső határig húztam, de így utólag visszagondolva nem bántam meg, bár az utoló időben már napok óta nam aludtam. (Nekem semmi okom nem volt rá, hogy ne aludjak, csak a szorongásos depresszió)és remegett az egész testem, féltem a megőrüléstől. Szörnyű ezt leírni, de nem bírtam ránézni a gyerekeimre, szinte undorodtam tőlük (meg persze magamtól is) (Ez már egy másik történet). Nagyon sajnálom, hogy nem ment tovább, sírtam is eleget, de azt hiszem arra végképp nem lett volna szüksége a lányomnak, hogy egy idegbeteg, leromlott lelki és fizikai állapotú anya szoptassa, csak azért, hogy minél tovább anyatejet kapjon. Amíg tudod, add a lefjet tejet, így is jó ideig kapott azért, nem fog összedőlni a világ akkor sem, ha tápszert kell adni.
Sziasztok:
Lilluska
Sziasztok!

Edit,
Ne izgulj, mindjart 6 honapos, es kezdodik a hozzatapi, akkor ugyanez a mennyiseg mar eleg lesz! Nekem is mindvegig 40 perc felett volt egy fejes! Ez van! Take it easy!

Az jutott meg eszembe, nekem Miki 3 honappal ezelott elutasitotta a cicit, azt mondta ra, hogy budos. Es par napig inkabb nem kerte, vagy nagyon fintorgott ra. Es ket napra ra megjott (2 es fel ev utan eloszor). Hasonlo szokott tortenni allitolag, ha a pocakba ujabb baba koltozik!

Zsuzsi

Edit, nekem meg az jutott eszembe, nem-é az a problémája a babádnak, hogy türelmetlen kivárni, míg elindul a tejecske. Van egy ismerősöm, hasonlóan feszült típus, nála is rendre gond van a tejleadó reflexszel. Ha szopi közben is úgy van esetleg, mint fejésnél, hogy 9 perc kell hozzá, lehet, erre nem volt türelme a babádnak?
Ildi

Nem gondolom, hogy erős kifejezésre ragadtattam magam.
Ha valaki azt, hogy 5 hónapig szoptatott, úgy éli meg, hogy jajistenem csak 5 hónapig, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy sikerült legalább 5 hónapig szoptatnom, az egy mostani általános szoptatási elmebaj.

Más. Én nem tudom, hogy az, hogy valaki napi 5-6-7 órát tölt el csak a fejéssel, az normális dolog-e, ahelyett, hogy közben inkább egyszerűen csak örülne a kisbabájának és leszarná ezt a mostani ki tud tovább szoptatni versenyt. Ez gyakorlatilag egy munkaidőnek felel meg... Miért???

Más. EZ NEM szoptatási tanácsadó topic, és nem szoptatási dicsekvős topic. Kéretik legalább a topicinditó kérését tiszteleben tartani.

Alíz!

Ne gondold, hogy nem örülök annak, hogy csaknem 4,5 fél hónapig sikerült szoptatnom.
De jó lett volna, ha még egy icipicit tovább tudtam volna folytatni. Azzal, hogy leírtam a "történetemet" nem az volt a szándékom, hogy hogy dicsekedjek és tanácsot kérjek. Ezen már régen túl vagyok. A magam, a házasságom és a baba érdekében hagytam abba a szoptatást.

A fejést illetően: attól még, hogy fejek, ugyanúgy tudok foglalkozni a csemetével, mint azelőtt (lehet ugyanis közben neki énekelni, verset mondani stb.). Valóban sok időt vesz igénybe a fejés. De most azért vagyok itthon, hogy a gyerekemmel törődjek és mindent megtegyek az egészségéért. Amíg van mit, kifejem és odaadom, amit lehet megteszek. Ennyi.

Edit

Pedit,
a te történeted lehetne akár a mi történetünk is. Nálunk pontosan ugyanez volt a helyzet, csak az én fiam 2 hónaposan utasította el végleg a cicit. Miután belehajszoltam magam én is ebbe a teljesítmény kényszerbe, valamint ott tartottam, hogy amikor eljött az etetési idő görcsbe rándult a gyomrom, abbahagytam a szoptatást és elkezdtem a fejést. Én azóta fejek neki rendszeresen és azt kapja meg cumisüvegből. A fejést meg kell tanulni, én már 20 perc alatt végzek vele, igaz én elektromos mellszívót használok, és ez így megy már 2 hónapja.

Nekem már van egy fiam és eszembe sem jutott, hogy most nem fog sikerülni a szoptatás, és mégsem úgy megy mint gondoltam. Akkor nem olvastam előtte ennyit a szoptatásról és eszembe sem jutott, hogy esetleg nem fogok tudni szoptatni, most úgy gondolom hogy nagymértékben felelős ezért ez a szoptatási láz, ami ebben az országban van és ha elkezdődnek a gondok ahelyett, hogy segítség lenne az emberben rögtön egy görcs alakul ki. Hiszen állítólag a szoptatás a fejben dől el, valamint mindenki képes szoptatni. Hát az én fejemben hiába dőlt el mégsem sikerült.

Jó hogy indult ez a topik és a szoptatási problémákkal küszködő anyukák itt meg tudják osztani egymással az érzéseiket.
Sajnálom viszont, hogy ide is beleszólnak rosszindulatú emberek (Alice_cs), ahelyett hogy megértenék, hogy ez is egy szoptatási probléma, ami igenis lelkiismeretfurdalást okoz az embernek. És talán a topik indítója nem haragszik meg ha olyan emberek is írnak, akiknek ugyan van még tejük, de sokat kell küzdeniük érte, hogy ez így legyen. Én úgy érzem nekem ugyanazokkal az érzésekkel kell megkűzdenem, mint azoknak akik azért érzik ezeket, mert tápszert tudnak csak adni a gyermeküknek. Én is adtam tápszert az első 2 hónapban a kisebb fiamnak a szoptatás mellett, de a fejéssel annyi lett, hogy nem kell már hozzápótolnom. Valószínű nálunk a szopási technikával volt a gond. Mostmár nyugodtabb vagyok mert tudom mennyit eszik a gyerek és nem azért sír mert nem elég neki az ennivaló. Azonban a lelkiismeretfurdalás megmaradt, hogy csak cumisüvegből megy az etetése. És most eszembe sem jutott dicsekedni, vagy bárkinek bármilyen okosságot leírni, pusztán a saját érzéseimről írtam.

Alice_cs,
ha elolvasod a topik címét láthatod, hogy szoptatni szerettünk volna (de nem sikerült). Úgy érzem az én problémám is ide tartozik. Én is szoptatni szerettem volna, de nem sikerült. Nem biztos, hogy mindenki egyformán gondolkodik, ti úgy döntöttetek, hogy elkezditek a babát másként táplálni, én pedig így ahogy leírtam. És mindkettő helyes ha az ember ettől érzi jobban magát!

Kikezdki,
remélem nem értettem félre a topikot és nem probléma hogy ide írtam, de végre örülök, hogy láthatok egymást megértő anyukákat, és ide végre nem szégyenkezve kell írnom, mert talán megértő fülekre találok.

Üdv,
Dino

Sziasztok,
Azt hiszem hivatlan vendég vagyok ezen a Topicon, nekem a szoptatással szerencsére nincs problémám.( remélem elnézitek, hogy én is "beleszólok")Viszont nagyon meg tudlak érteni titeket, engem is idegesít, hogy verseny lett ebből a kérdésből, meg oly sok egyéb gyerek körüli kérdésből.
Ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de én meg fordítva kapom meg a környezetemtől azt amit ti.Az én fiam hasfájós volt, de úgy rendesen! Most 3 és fél hónapos és most már kezd javulni. Mint ahogy említettem neki a szopival nincs gondja, kezdettől fogva nagyokat eszik és szépen gyarapszik, viszont semmi de semmi mást nem akar egyenlőre elfogadni (tea, víz) A hasfájása 2 hetesen kezdődött, elöször azt mondták (rokonok, kollegák stb), hogy biztos kevés a tejem, ennek hatására el kezdtem mérni, hogy mennyiket eszik, hát nem volt kevés. Akkor jött a következő, hogy biztos túl vizes és azért eszik ilyen sokat az a szegény gyerek mert nem lakik jól a híg tejemmel. Aztán persze nagyon gyors gyarapodásnak indult. Akkor jött a következő, lehet, hogy mégiscsak túl sűrű a tej és azért fáj annak a szegény gyereknek a hasa, adjak már neki teát, vagy vizet. Megpróbáltam, nem kéri ! Pedig Isten a tanúm, hogy próbáltam én mindenhogyan ( cumisüvegtől öklendezik, kiskannállal csak-csak lecsorog 2-3 kanál, aztán megunja és sírni kezd és már néhányszor úgy félrenyelt, hogy azt hittem szegénykém ott fullad meg a kezemben. Nekem azt mondogatják, hogy csinálom csak itt divatból ezt a szoptatást, ahelyett, hogy adnék neki teát, hisz biztos még szomjas is szegény, kis almát is már, stb. Esküszöm, hogy nem divatból csinálom. Persze nagyon örülök, hogy ilyen jól megy, de én is állandó kritikáknak vagyok kitéve ( a túloldalról) Nem hiszem, hogy attól, hogy valaki nem tudja szoptatni a babáját rosszabb anya lenne, sőt megmondom őszintén leemelem a kalapom elöttük. Sokszor elképzeltem már amikor éjszaka felébred a kisfiam mert éhes, hogy milyen fárasztó lenne ha most ki kéne mennem a konyhába, pepecselni a keveréssel, melegítés, (állandó cumisüveg sterilizálás), közben gyerek nyilván sír, mert nem érti, hogy anya már miatta forgolódik a konyhában, akkor csitítgatni, hogy mindjárt jön a hami, aztán túl forró lett, akkor még le kell hűteni stb, stb !! Nekem meg marha egyszerű dolgom van, mert csak odafektetem magunkhoz az ágyba, ráharap és én már néhány perc után újra alszom, ő pedig önkiszolgál. Szóval mégegyszer, én kalapot emelek elöttetek, nagyon klassz anyák vagytok! A "fejősőök" elött meg különösen, én csak néhányszor próbáltam meg, de az a mennyiség amit 10 perc alatt szopizik kb 40 perc fejéssel jött ki, plusz izomláz stb.Viszont engem se bántson senki azért mert megy a szoptatás. Alice, ez egy picit Neked is szól ,mert Te túl szoktad magad hevíteni ebben a témában. Az pedig, hogy megkérdezik egymástól a kismamák, szerintem tényleg csak amolyan rutin kérdés, bár az is igaz, hogy boldog-boldogtalan ezt kérdezi és bár én szoptatok engem is idegesít amikor a házban lakó x és y néni kérdezgeti, hogy "na és van elég tejecske?" Azt hiszem, hogy ez a mi kis családunk belső, intim dolga, mint ahogy nem is szoptatok senki előtt ! Csak a férjem láthatja, semki más !!
Remélem nem hargszotok, hogy írtam.
Sode

Sziasztok!
Én a szopi topicban kértem tanácsot, ill.panaszoltam el, hogy a támadónő az őrületbe kerget azzal, hogy mennyit hízik a baba. Akkor megnyugtatott a sok-sok tanács és hogy láttam, nem vagyok egyedül. DE: a tanácsok vége mindíg az volt, hogy ˝mindenki tud szoptatni, akinek szervi baja nincs, tehát tessék csak kűzdeni˝. Hát nem. Napi több liter laktoherb, egyéb folyadék, fejés, számolgatás és a tápszer jól elrejtése után beletörődtem, a szoptatás nem annyira természeetes folyamat. Imádom a lányomat, de nonszensz úgy élni, hogy fekszem az ágyban, mellettem a gyerek és szoptatok, amikor kinyitja aszáját! És igenis boldog vagyok, hogy átalussza az éjszakát (este 9-reggel 7-7.30-ig), eszembe sem jut felébreszteni. De fejni sem kelek fel. Igen, este kap tápszert.Cumisüvegből, mert megpróbáltam kanállal, kispohárral, de azon kívül, hogy megbizonyosodtam, hogy a búvárreflex tápszerrel is működik, nem jött be.

Aliz, nem elmebaj. Az elégedettség az elvárástól függ. Én azt terveztem,6 hónapos koráig fogom szoptatni.Ha 5,5 hónaposan abbahagyja, csalódott leszek. Ha 3 hónapos koráig terveztem volna, már most elégedett lennék (4 hónapos). Ugyanakkor én ˝elmebajnak˝ tartom, ha egy gyerek 1-2-3 éves korában még cicizik. Biztos van, aki ezért megkövez, de nekem a szoptatás nagyobb kötöttséget jelent a mindennapi életben (háztartás, barátok, munka, szórakozás stb...) annál, hogy évekig szoptassak. Mármintha menne.

Szerintem, az a baj, hogy elfelejtjük, hogy mindenki másképp éli át az anyaságot, a szoptatást és megpróbálunk sémákhoz igazodni. Divat a szoptatás, de nem mindegy pl., hogy azért szoptatok nyilvánosan, mert a gyerek éhenhal és nincs lehetőség - ez megér egy másik regényt - elvonulni, vagy azért, mert hírdetem, hogy Ősanya vagyok és ott csinálom, ahol éppen vagyok.

Bocsi, ha hosszú lett, de már kikívánkozott.

Sode,
illetve mindenki,
tudom, h nem könnyű, de egyik fületeken be, a másikon ki.
Sode, szoptasd csak nyugodtan a babát, ha nagyon pocakfájós, akkor egymás utáni szopiknál ne váltsd a mellet, hanem 2-3, akár 4-5 szoptatás is ugyanabból a mellből történjen, így kevesebb lesz az elsőtej, ami a hasfájást, hasmenést okozza. (Nálam is,és sokaknál is bevált.) De kb ilyen korban, mint a te babád van, szoktak "kigyógyulni" a babák a hasfájásból.
Szvsz vizet, teát ne adj neki, mert fölösleges, főleg ha van tejed. (Alice, légyszi, ebbe ne köss bele! Köszönöm.)

Lányok, nektek is csak azt tudom mondani, amit Sode-nak. Egyik fületeken be, a másikon ki. Rosszindulatú megjegyzéseken, rossz tanácskon ne keseregjetek, ne gyötörjétek magatokat. Ami értelmes, fogadjátok meg. Fogadjátok meg, amivel alapbüól is egyetértetek. A többit meg tessék elfelejteni .
(Ahogy apukám szokta mondani: ha rám hallgatsz, úgy csinálod, ahogy akarod ).

Kyrandia,
azért nem hiszem, h aki ott szoptat, "ahol éppen van", az egy ősanya lenne és ezt akarná hirdetni... Esetleg nem akar kimaradni wegy barátni beszélgetésből, stb stb.

üdv
Zsóka

Zsóka, nem azt írtam, hogy mindenki. De láttam már olyat, aki közben úgy nézett körbe, hogy ˝ugye mindenki látja?˝ A végletekbe fáradtam bele és átéltem, hogy a fanatizmus ragadós. Én is elfogadtam, hogy a sógornőm nem tud szoptatni (pedig ő is kűzdött), de azért magamban azt gondoltam, hogy nem létezik, hogy ha nekem megy, neki nem, biztos nem elég kitartó. Már elmúlt a defektem, a babám ugyanolyan boldogan mosolyog este a teli tápszeres pocijával, mint amikor elég volt a szopi. Csak mostmár én se vagyok ideggörcs. Egy idő után úgy éreztem, csak a szoptatásból áll az életem. Sajnálom, hogy nem tudom csak szoptatni, de már nincs lelkiismeretfurdalásom.

Oké, Kyrandia, értem. És a lényeg azt hiszem, az utsó mondatodban van.

Zsóka

Ugyanakkor én ˝elmebajnak˝ tartom, ha egy gyerek 1-2-3 éves korában még cicizik.
Ez azért minimum sértö Remélem, érzed, ez éppoly bántó, mintha Téged neveznének elmebajosnak, amiért csak 6 hónapos koráig ,,tervezed" szoptatni.

Jamina, erről beszéltem: az ÉN értékrendembe nem fér bele. Engem nem bánt, ha valaki nem tartja normálisnak, hogy én meddig akarok szoptatni. Nem bántásnak szántam, csak nem fogadom el, hogy van értelme. És vitázni sem szeretnék. Tényleg.

Nem vitázom ezen én sem. csak tartok töle, teljesen rosszul látod. Ugyanis aki egy 2 évest szoptat, az
1. nem abberált és elmebajos
2. nem kóros kötödést akar kialakítani
3. nem erröl szól a napja. Egy 2évesnek ez már nem elsörendü táplálék. Tehát ha egész nap nem szopik is, mert az anyja pl töle független programot csinál, semmi gondot nem okoz egyik félnek sem.

Ennek elfogadása szerintem nem értékrend kérdése.

És mielött megkapnám, hogy ne szóljak bele egy még szopó 2évessel, van nekem egy olyan gyerekem is, aki tápon nött fel.

Jamina, nem kapsz meg semmit, nem támadni jöttem!

1-3.: tudom. És elfogadom, hiszen senkit sem beszélnék le róla. A véleményemet írtam le.
Részemről az ügyet lezártam (az érveimet egy erről szóló topicban tán leírtam volna, és szívesen hallgattam volna meg bárkit, aki mellette van), szeretném, ha ez a topic arról szólna, ami miatt indult.

Ujra átolvastam amit írtam, és a magam részéről nem fedezek fel benne semmiféle rosszindulatot.
Tény és való, hogy más szoptatásos topicban meglehetősen paprikás beírásokat tettem, de az ott uralkodó légkör ezt tette szükségessé.

Azt írtam: általános szoptatási elmebaj az, hogy valaki azt sikertelenségnek, kudarnak éli meg, hogy nem tudott 6 hónapig szoptatni, és miér? Erre meg is válaszoltatok: mert az elvárás határozza meg, hogy valami kudarc-e avagy siker. És mi ennek az alapja? Nos megmondom: a WHO állásfoglalása, miszerint a csecsemőnek az a legjobb, ha 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kap. No és kérdem én? Nem azt írta a WHO hogy minden anyának kötelessége 6 hónapig szoptatni, nem azt írta, hogy a nem szoptatott babák később csököttek vagy betegesek lesznek, ó nem. Ő kiadott egy ilyen állásfoglalást, ami - tekontve, hogy ez egy világszerv - végül is érthető, hiszen pl. azok a csecsemők, akik olyan helyen élnek, ahol nincsen tiszta ivóvíz, nincsen megfelelő higénia, azoknak pl. valóban életmentő, ha csakis anyatejet kapnak.
De ezt az "ajánlást" a már többen szinte parancsnak fogják fel.

Holott ez egy marhaság. Nem igaz, hogy a szoptatás csak ehatározás kérdése, mint ahogyan az sem igaz, hogy teherbeesni is csak elhatározás kérdése. MInden nőnek egyéniek az adottságai, van akinek egyáltalán nincs és nem is lesz teje de egy csepp sem ám - én kettő ilyet ismerek személyesen - mert csak. Ki tudja miért. (Mellesleg mindkét nő teljesen természetesnek vette, hogy szoptatni fog, nem is vettek cumisüveget. Az egyiknek a gyereke - ha nem kapnak hirtelenjében egy mérleget - rá is mehetett volna erre a nagy természetességre, mert a gyereke - aki amúgy erősen és jól szopott, sőt mi több kitartóan is - egy hét alatt kb fél kilót fogyott a születési súlyához képest, ami amúgy sem volt túl magas, lévén több mint 3 héttel előbb született.)

Nem szabadna hagyni ezt az erőszakos szoptatsi kampányt elfajulni, igenis elmebaj az, hogy az anya egyik tök intim tevékenységét utca túlfeléről tárgyalgatják, védőnők és "modern" gyerekorvosok úgy kezelik a kevés tejű asszonyokat, mintha lusta disznók felelőtlen hülyék lennének.

Őszintén örülök, hogy a mi gyerekorvosunk és védőnőnk nem ilyen. Őszintén örülök, hogy a lányomnak azt mondta a gyerekorvosnő (akit ama másik topicban kvázi gyerekgyilkosnak állitottak be a bőszen szoptatók), hogy ő azért felírja a tápszert, mert az a tapasztalata, hogy ha a tápszer ott van a polcon, valahogy a szoptatás is jobban megy, és azt mondta, hogy mindennél előbbrevaló, ha az anya és a kisbabája jól érzik magukat egymással, minden már csak ezután következik.
Mondom, több mint fél éve jár hozzá a lányom, és eddig minden egyes mondata bejött amit mondott. Nem is tudom mi lett volna, ha olyan gyerekorvoshoz kerül, aki olyanokat mond neki, hogy "csak szoptasson anyuka, ha sokat szoptat lesz tej is", meg hogy ő elvből nem ír fel tápszert... a lányomnak is kevés volt a teje, már írtam, hogy nem változott a tej mennyisége szinte semmit a kezdetktől kezdve, pedig eleinte legalább naponta 8-szor szoptatott, de így mégis kapott anyatejet a gyerek fél éves koráig, annyit amenyit. És láss csudát a fent említett orvosnő nagyon is megdicsérte érte.

Még valami. Mióta a lányom terhes lett, legalább 50-60 anyuka és kisbaba sorsát olvasgatom a 2004-ben születettek közül. Legtöbbjük még most is szopik, bár van akinél 3 hónapos korban, van akinél 4 hónapos korban már elment az anyatej. Semmiféle olyan irányú követeztetést nem látok bebizonyosodni, hogy az anyatejeb babák bármivel is ellenállóbbak lennének. Ugyanúgy elkapta őket a takonykór, a vírusok, a bárányhimlő stb. Ugyanúgy van köztük ekcémás, és olyan értelemben tejallergiás, hogy még az is kiüt rajtuk, ha az anyjuk valami tejterméket evett a szoptatás alatt. Szóval nem kell ám bedőlni az ilyenfajta rémísztgetéseknek sem.

(Valaki írta, hogy ne adjak tanácsot a hasfájós baba vízivásával kapcsolatban - nos én nem is ezt tanácsoltam volna, hanem inkább az Infalcolt, az Espurisant, no meg azt, hogy bármennyire is divatos ma az "igény szerinti szoptatás", azért 2 órán belül ne adjon ujabb adag anyatejet, mert ezzel csak azt éri el, hogy a baba hasában állandóan erjed valami. Mellesleg - főleg a kisfiúk között - vannak hasfájósok, az ember csinálhat velük bármit, akkor is fáj a hasuk, és ez az állapot csak olyan 3-4 hónapos korra szűnik meg.)

Alice!
Azért az, hogy a szoptatott gyerekek kisebb számban lesznek allergiások és kisebb számban betegszenek meg (vagy legalábbis gyorsabb lefolyású a betegség) nem rémhír, ezek számadatokkal igazolt tények. Nem érdemes velük vitatkozni. Az már egy másik kérdés, hogy rengeteg más összetevője is van az immunrendszer kialakulsának. Szerencsére mi vidéken élünk, így az allergiás megbetegedésre is kevesebb az esély, mint pl. Budapest (vagy más nagyváros) közepén. Ugyanakkor az a gyerek akit ott szoptatnak jobb esélyekkel indul. Ez van. Persze az anyatej nem valami csodaszer, ha egy kisbaba fél lábbal születik, attól, hogy szoptatják nem fog kinőni a másik lába is. (Bocs a durva példáért). Egyszóval jó, ha anyatejet kap a gyerek és teljesen természetes, ha egy anya kudarcként éli meg, ha nem tudja a legjobbat adni a gyerekének. (Mert az is igaz, hogy jobbat még nem találtak ki). Persze ésszerű keretek között (én is megélhettem volna azt kudarcként, hogy az 1 éves fiam nem akar tovább szopni (van ilyen is), de ha ezt 2 hónaposan teszi, igen elszomorított volna)
Nyilvános szoptatás: Én sem szerettem. Főleg azt, ha valaki meg sem kérdezte, hogy ott maradhat-e amíg szoptatok. Nem zavart annyira, hogy egy-két barátnőmmel elbeszélgettem közben (ha hagyta a gyerek), de a barátnőm férjei, udvarlói, szülei stb. előtt nem vettem elő a cicit, hogy tessék nézzétek. Nagyon kevés olyan helyzet van, ahol tényleg nem tudja megoldani az anyuka az elvonulást (Saját példa: mikor a szemészet rendelőjében vártunk és a lányom megéhezett nem kaptam elő a mellem, hanem megkérdeztem a nővért, hogy van-e erre alkalmas helység és volt.)Másrészt engem nem zavar, ha más nyilvánosan szoptat, ezt mindenki maga dönti el.
Lilluska

Pedit!
Bocsánat, hogy a topiktól függetlenül szólok, de elolvastam a nehézségeidet, és az jutott eszembe, hogy nálunk is voltak ilyen szakaszok, és általában az jött ki, hogy fájt valamije a babámnak (nem az, hogy én vagyok szorongós stb., pedig én is mindig ezen aggódtam). Valami fájt, amitől nem tudott elég erősen szopni (az üvegből könnyebben jön), vagy a foga (ilyenkor lehet emiatt a harapás), vagy a torka, vagy náthás volt, de nem feltűnően, csak épp annyira, hogy eldugult az orra, és nem tudta rendesen bevenni a cicit. Amikor a foga volt az ok, nem lehetett mit tenni, ki kellett várni, de a másik ügyekben lehet szoptatás előtt orrcseppet adni, vagy sós vizet csepegtetni az orrába, a szobát egész nap párásítani.
Bocs, ha teljesen el vagyok tévedve,
és újra megkavarni sem akartalak.
Bukta

Lilluska, ugye nem gondolod komolyan, hogy pusztán az anyetej miatt jobb eséllyel indulnak a füstös szennyezett városokban élő gyerekek, mint a vidékiek? Ugyanis az allergia urbanizációs ártalom. A vidéki gyerekekk egyrészt jobb levegőt szívnak, másrészt könnyebben hozzájutnak természetes élelmiszerekhez is.
Nekem tök mindegy, hogy ki milyen statisztikákkal nyugtatgatja avagy izgatja magát, de ezeket a statisztikákat egyrészt valaki mindig megrendeli (olvastam én ám a doháényzással kapcsolatban egymásnak teljesen ellentmondó statosztikákat attól függően, hogy a dohánygyárak avagy a dohányzásellenesek mutatták be őket) aztán ezekre a statisztikákra nagyon könnyű ám hivatkozni.

Én azt mondom, hogy egy egészséges szülőktől származó egészségesen, érett súllyal született gyereknek nagyjából mindegy, hogy anyatejjel avagy mással táplálják. Erre a legjobb példa pl. Franciaország, ahol az az általános gyakorlat, hogy eleve elapasztják a tejet. Érdemes lenne megnézni, hogy speciel ebben az országban milyen az allergiások és mások aránya. De én még ilyen statisztikát nem olvastam. Érdekes mód.

Nyilvános szoptatás: baromságnak tarom, azt, hogy ha egy kisbabával valaki beül a vendéglőbe, és egy diszkért sarokasztalnál magát takarni iygekezvén megszoptatja a síró babáját, azt bárki is rossz szóval illesse.
Ugyanakkor nagyon irritál, ha valaki tüntetőleg szoptat. Bármi módon. Az az ő ügye, mi közöm hozzá?

Sziasztok!

Nagyon Off-off leszek, bocs érte, de jelzek a reagálásokra. Nagyon kedvesek vagytok, hogy így próbáltok oknyomozni.

Kedves Bukta!

Nem volt semmi baja sem a gyereknek, csak annyi hogy nagyon éhes volt. (Nézegettem az ínyét, nem volt duzzadt, pedig nyálzik, rágcsál nagyon.) Nátha, semmiféle nyavalya nem írható a problémánk számlájára. Ahogy látom a problémánk az volt, hogy kevés lett neki a tejem, lassan is jött neki, ő meg ugye éhes volt és enni akart, nem nyammogni a cicimen.

Zsuzsi!
A mensim a szülés óta nem jött meg, féltem is tőle, ha megjön, majd jól befog kavarni. Új pocaklakó sincsen ...

Ildi!
Eleinte jött szépen neki a tej, osztán már nem annyira. Anno szopinál szokott bizsergni a cicim, de ez már úgy a 15-20 perc tájékán volt, Balázsnak pedig már nem volt türelme addig cummogni. Éhes volt enni akart.

No vége az offnak!!!

Azt még el szeretném "mondani", hogy amióta nem szoptatok, sokkal jobban érzem magamat, teljesen megkönnyebültem, felszabadultam. Nagyon nagy megnyugvás az, hogy látom, hogy mennyit eszik (folyamatosan emelem az adagot, mert nagyon étkes. Így is mindent megeszik), és tudom, hogy biztosan jól lakik. Balázs is sokkal nyugisabb (lehet azért is mert én is lenyugodtam).

Üdv

Edit

Nem. Félreértettél. A szennyezett nagyvárosban jobb eséllyel indul az, akit szoptatnak, mint aki tápszert kap. A vidéki gyerek pedig eleve jobb eséllyel indul a városihoz képest. A féllábú gyerek példám, pedig pont arra akart utalni, hogy egy eleve jó genetikai alappal induló, egészséges szülők gyermeke, akit tápszereznek, lehet, hogy egészségesebb lesz, mint az akit szoptatnak, de eleve valamilyn hátránnyal indul. Ezeket nem is lehet statisztikával összehasonlítani és nem is teszik, de két hasonló szülői és környezeti háttérrel induló gyereknél, az anyatejes előnyben van. Idefigyelj Alice, az én lányom is tápszeres (volt), ez a topic lényege, de nem tudok és nem is akarok vitatkozni olyan tényekkel amit ezren vizsgáltak és bizonyítottak. Az én lányom is általában jó egészségnek örvendő, kiegyensúlyozott gyerek, de nem állítom, hogy ez a tápszertől lenne és, hogy nem lenne valamivel jobb neki, ha anyatejet kapna. Jobb lenne, de nem kap. Ennyi, lezártuk.
Lilluska

Sziasztok!

Úgy látom kezd ez a topik is szoptatás-nem szoptatás vitává alakulni.
Én egyetértek Alice-el, nem szabadna hogy a "csak" 5 hónapig tartó szoptatás kudarc legyen! Persze hogy szeretne mindenki sokáig szoptatni. -és ez a sokáig mindenkinek mást jelent!- Ha az ember mindent megtesz, és mégsem sikerül, nem szabadna elkeseredni. De mivel a szopikampány valóban nagyon erős, rengeteg anyuka érzi selejtesnek magát azért amiért nem sikerült évekig szoptatnia. Én nem hiszem hogy az, akinek semmi problémája nem akadt két-három éven keresztül a szoptatással, kitartóbb vagy ügyesebb anyuka lenne annál, aki egy-két hónapon keresztül éjjel-nappal szoptat, fej, sterilizál, könyörög a babájának hogy szopizzon. Szóval a lényeg hogy sok anyuka megszenved a szopival, és mikor kénytelen feladni akkor jön a lelkiismeret-furdalás. És van aki rettentően szerencsés mert a gyermeke ügyesen szopizik, és van teje, és megoldja a problémákat, ha egyeltalán vannak/lesznek.
Azt gondolom hogy nem kellene két részre oszlania a kismamáknak. Ha valaki megtudta hogy nem szoptatok -az elsőnél- azt mondta hogy "nem baj, így is felnő" olyan igazi lesajnálós módon. MOst hogy szoptatok azt hallom " és még mindig van tejed??" olyan igazi kétkedős módon. Hát akkor kérdem én: mi lenne a jó? Igazából az emberek valóban versenyeznek egymással, minden téren. Ugyanígy van az is hogy ki meddig szoptat, ki mikor ad más kaját, kinek mikor ül fel a gyereke...stb.. mintha ez bármit jelentene később. -az allergia meg miegyéb veszélyről nem szeretnék vitatkozni, mert nem értek hozzá, Nem erre gondoltam az előbb!-

A hosszú ideig tartó szopival kapcsolatban én is úgy érzem nem lennék rá képes. Alapból én is évekig akartam, de most nem tudom elképzelni hogy két évesen is szoptatom a fiamat.. Viszont szerintem a szoptatás addig jó, amíg mindketten élvezzük! Ha már az egyikünknek kínszenvedés, annak nem látom sok értelmét.
Ja, és most engem is lehet megkövezni, mert én még mindig nem szeretek szoptatni -a fiam öt hónapos-. NEkem még mindig csak evést jelent, vagy vígasztalást, de nem éreztem még sose azt a felemelő eufórikus állapotot mint amiről olvastam hogy éreznem kéne. Ettől függetlenül szeretnék min. egy évig szoptatni.

Betti

Betti!
Teljesen egyetértünk, én sem szeretném, ha a topic elfajulna, nem ez volt a szándékom, de vannak olyan kijelentések, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Bocs. Én is voltam mindkét helyzetben (szoptatós-tápszeres), csak fordítva. Sajnos én ezt nagyobb kudarcnak élem meg, mintha a második sikerült volna inkább. Pedig a gyerekek szempontjából lényegében mindegy (az egyik többet kapott, a másik kevesebbet), de mégis, valahogy, úgy érzem, ahol az első nem sikerül és a második igen, az sikertörténet. És megint itt vagyunk a teljesítmény és siker-orientált világban, amiről ez az egész szól. Egyszerűen nem tudom kivonni magam alóla, ezen dolgozom, mióta az eszemet tudom. És nekem sem jelentett a szoptatás kifejezetten eufórikus állapotot, főleg akkor nem, mikor a nagyfiú éktelen hangon sikítozott a fülembe és a hátamon ugrált. Én meg legyek "meghitt" a lányommal. Amikor a fiamat szoptattam a végén kifejezetten jó volt, mikor abbahagyta.
Sziasztok:
Lilluska

Sziasztok!

A barátnőm kisfia egy hetes. A lánynak tegnap úgy begyulladt a melle (még kórházban vannak) hogy antibiotikumozzák vénásan, 40 C-os láza van Most már annyira szar a helyzet, hogy gyógyszert kapott hogy elapadjon a teje, mert egyfolytában ömlik a melléből, a láza meg nem akar lemenni. Akkor most????

Nekem is "fura" mikor egy kétéves gyerek még szopik, de gondolom ez nem "evés" hanem "cicizés", nem? Bocsi, hülye vagyok hozzá Szóval ez csak egyfajta kötődés, nem? Nem gondolom, hogy ez rossz dolog lenne. Ha mindkettőjüknek jó, és persze csak akkor! Ha meg nem megy az első hónapban se, akkor bele kell/ene nyugodni. Bár nem könnyű

Én azért továbbra is "irigylem" azt aki szoptat, hiszen egy egy-két hónapos gyereket könnyű megnyugtatni a cicin, de ha bezabál a cumisüvegből....

Az allergia dologra nem tudok mit mondani, az annyi mindentől lehet, nem???

Hajni

Én nem értem, hogy milyen irnyba ment el a topic, én csak azt akartam írni, hogy a tápszeres babák gyakorlatice semmi hátrányt nem szenvednek, és emiatt ne görcsöljön senki.

"És megint itt vagyunk a teljesítmény és siker-orientált világban, amiről ez az egész szól. Egyszerűen nem tudom kivonni magam alóla, ezen dolgozom, mióta az eszemet tudom." - ezt írta Lilluska. Én meg erre mondom azt - a szoptatást tekintve - hoigy ez egy össznépi elmebaj.

Asszonytársak, ha ezt engedjük elharapózni,nem telik bele 10 év, és már az is siker vagy kudarc lesz, hogy valakinek hény naponként jön meg a menstruációja, avagy a női lét páriája e az, aki nem volt "képes" hüvelyi úton megszülni e gyerekét.
Gondolkozzatok könyörgöm!
Én már hallottam olyan érvet is, hogy ha isten azt akarta volna, hogy tápszerrel etessünk akkor nem adott volna két mellet egy nőnek. Ilyen érvek ellen én pl. tehetetlen vagyok, mert nem tudok rá mit mondani.
Most van egy olyan irányzat, hogy vissza a természethez, a természetes szokásokhoz. De könyörgöm, ez nem működik! A XXI. században élünk, aki ezt a kort megélte genetikailag, és itt ezen a földrészen, az már nemigen kergethető vissza az édeni állapotba!

Vagy aki ezt kijelenti, az kövezzen meg pl. minden olyan nőt, aki rlszt vesz a meddőség elleni kezelésen! A rohadékja. Minek is. Hiszen az ilyennek nem működnek rendesen a hormonjai nem? Minek is az ilyennek gyerek! MInek is az olyanoknak gyerek, akik nem képesek szoptatni... holott ugye a szoptatás az anyság fokmérője... vagy nem? Vagy mégsem? Vagy mégis lehet boldog kiegyensulyozott egy olan gyerek, aki bár nem az anyja melléből ette az éltető nedűt, hanem cumiból kapta, bár oylankor az anyja magához ölelte, és ugyanúgy létrejött a testkontaktus meg minden egyéb? Esetleg van olyan anyuka, aki minden energiáját arra pazarolta, hogy bezzeg szoptat, de aztán a nyiladozó értelmű totyogóssal mégsem bír mit kezdeni, hiszen arrra mnár nem sült el az esze?

"A lánynak tegnap úgy begyulladt a melle (még kórházban vannak) hogy antibiotikumozzák vénásan, 40 C-os láza van Most már annyira szar a helyzet, hogy gyógyszert kapott hogy elapadjon a teje, mert egyfolytában ömlik a melléből, a láza meg nem akar lemenni. Akkor most????"

Hát reméljük, hogy sikerül megoldani, de akkor most az a nagy büdös helyzet, hogy az anya is van a babán kívül, és neki is van egészsége. Pontosan tu8dom, hogy mi van, nekem az első gyerkem 5 hetes korában volt ergy olyan tályogos mellgyulladásom (előtte vagy már két héttel, holott a dolog már akor fennállt, a védőnő csak azt mondta, hogy fejjen anyuka, szoptasson anyuka), hogy a semészeten végeztem, 3 hétog jártam dréncsővel a mellemben, szoptatni tilos volt, de a tejem állandóan gennyé alakult át, no akkor kaptam drasztikus antibiotikum kezelést és tejeleapasztásra vonatkozó tanácsokat...

nos én semmi de semmi lelkiismeretfurdalást nem érzek emiatt, sőt amiatt sem, hogy mikor felvágták a mellemet, úgy átvágták sikeresen az összes tejmirigyet, hogy a második szülés után ez a mellem gyakorlatice halott volt, a másik duzzadt csak meg háromóránként röhejes módon..

MInd a két lányom tápszeren nőtt fel, nagyjából egy hónapig kaptak anyatejet. De4 ha akkor ez a "szopihangulat" lett volna, azt hiszem vagy a pszichiátrián vagy a rendőrségen kötöttem volna ki.

Alice remélem nem értetted félre, a kérdés költői volt Ez most - sajnos - jó példa volt, hogy ezer dolog miatt alakulhat úgy hogy nem tudsz-tudok szoptatni.
Igazad van, szoptatási-láz van. Én is kaptam nagyon csúnya pillantásokat már a kórházban. Szarul esett nagyon. Én egyáltalán nem voltam felkészülve rá, hogy gond lesz a szoptatással. Gondolom senki nincs, de nekem megmondom őszintén meg se fordult a fejemben. Ki is borultam. De túléltem, a gyerekem egészséges, fejlődik, imádom, és nagyon anyás Nekem az a lényeg, ahogy felderül az arca ha meglát, ahogy rám nevet azzal a huncut mosolyával, és az hogy látom hogy kiegyensúlyozott, boldog. Semmi nem fontosabb ennél.

Hajni