Hát Kedves Lányok!
Egyszerûen szóhoz sem jutok attól a sok-sok kedvességtõl és részvéttõl, amit Tõletek kaptam, így Ismeretlenül. Fõleg, ha azt is figyelembe veszem, hogy soha nem írtam még ide, Ti nem tudtatok rólam semmit. A nevemet azért nem írtam le, mert tényleg nagyon készültem rá, hogy hamarosan közétek fogok tartozni, már sokat gondolkoztam rajta, mi lesz majd az én azonosítóm. És most, hogy ennyire elviselhetetlenül borzalmasan alakultak a dolgok, egyszerûen nem volt szívem "felhasználni". És bár nagyon aranyosak vagytok, úgy gondolom, hogy nem helyénvaló ide irogatnom, csak egyszerûen nem bírtam megállni, mert olyan közel álltok hozzám. Persze vannak barátaim, rokonaim, akik igyekeznek mellettem állni és támogatni, de az hogy fáj, azon nem segít semmi... Ugyanakkor melegség járta át a szívemet, hogy ennyien hozzá(m)szóltatok. Õ is tudott Rólatok, sokszor meséltem neki, kivel mi történt, és azt is megbeszéltük, hogy majd a mi esetünk is felkerül ide, ha úgy alakul
Képtelen vagyok elindulni a munkahelyemrõl, 6 hete ilyenkor minden este rohantam a kórházba, de most nincs hova mennem, csak az üres szobámba, ahol annyi minden emlékeztet rá. De elpakolni sincs szívem a dolgait, mert szeretem õt és nem hinném, hogy könnyebb lenne attól, hogy nem látom a ruháit. Édes Istenem. Ez most már olyan, mintha naplót írnék, csak folynak ki a betûk az ujjaimból, és csak sírok és sírok. Akkor most már tényleg abbahagyom, megpróbálom magam összeszedni. DE azt mindenképpen akartam, hogy tudjátok (egy idegentõl, mert magatoktól biztos érzitek), hogy ez egy nagyon fontos és jó dolog itt nálatok, én is nagyon sokat tanultam már Tõletek. Ez most extra béna levél lett tõlem, de nagyon össze vagyok zavarodva. Még nem fogtam fel ésszel, mi történt, de azt már érzem, hogy már nem halogathatom sokáig és az egyszerûen r e t t e n e t e s lesz. Különben sem vagyok valami stabil személyiség, illetve általában annak látszom, de ezt a sok erõt belõle merítettem. Hihetetlen, felfoghatatlan. És egyáltalán nem hiszem, hogy 27 évesen újrakezdhetem az életemet, amit egyszer már felépítettem. Tudom, hogy matematikailag minden esélyem megvan rá, de hogy erõm is lesz hozzá azt nem tudom elhinni. És nem is akarom, de nem akarlak ezzel Titeket terhelni. Nektek más "küldetésetek" van. Vigyázzatok magatokra.
Sosem fogom elfelejteni a vigasztaló szavakat. Még egyszer nagyon köszönöm. (És hogy tudjátok, nem titkolózni akartam az "Ismeretlenül" azonosítóval: Kelemen Timea
wons@freemail.hu)
Érett töszöt látott, de a hormonok miatt irta föl! Nem tudom mit gondoljak, de remélem hatni fog és jön a bébi ASAP!!!!! 
