Társalgó főoldal » Errõl - arról » Te mire neveled a gyerekedet?

Sziasztok!

Több helyen is felmerültek olyan kérdések, mennyiben mutatunk példát gyerekeinknek, mire neveljük õket. Vannak olyan esetek, amik kétségesek, mégis melyik lenne a jobb megoldás.
Amikre itt gondolok: környezetvédelem, udvariasság, közlekedés, szabályok.

Néhány példa: anyuka fel a kisgyerekekkel a buszra. Elõtte a boltban jártak, így menet közben megeszik az uzsonnát. Mindenkivel elõfordul, hogy hosszabb úton erre a jármûvön kerüljön sor. De helyes ez? Nem kéne kikerülni, amikor csak lehet? Tudsz ebben példát mutatni a gyereknek? (most itt BKV jármûvekre gondoltam, ill egyéb olyanra, amin az étkezést tiltó jelzés van)

Vagy. Ugyanígy evés a buszon, nagy gyerekkel, anyukával. Nagy gyerek a végén feláll és kihajítja az uzsi csomagolását az ablakon (Bp. közepén). Anyuka nem szól egy szót se. Szóljak én? Szólnál Te?

Vagy. Kismama (kisgyerekes, öreg néni stb stb) száll a jármûre, amin te is állva utazol. Senki nem áll fel. Megpróbálsz helyet kérni neki? Ha közepesen kicsi gyerekkel vagy és ültél, felkelsz? Ha csak a gyerekeid ültek, szólsz nekik, hogy adják át a helyet?

Vagy.Szilveszteri trombitálás a nagykörúton. Papírtrombita elázik. Anyuka fogja és egy kapualjba teszi a szemétté minõsült hangszert. Szemetesek errefelé átlag 10 m-ként. Te mennyire figyelsz arra, hogy minden szemetet a szemetesbe dobj (legalább amikor gyerekkel vagy)?

Vagy. Zebrán való átkelés. Sokszor elõfordul, hogy egyszerûbb két zebra között átkelni az úton. Gyerek nélkül semmi kifogásom ellene (amíg biztonságos). És ha gyerekkel vagy? Teszel kerülõt? Kivárod a zöldet akkor is, ha már rég nem jön semmi?

Vagy. Mit csinálsz a kertedben képzõdõ szerves hulladékkal (szezonálisan a falevelekkel)? Megtanítod a gyermeknek, hogy ezt legjobb komposztálni? Kidobod a kukába? Vagy elégeted?
Hasonlóan: visszaváltós üvegeket veszel, megtanítod õt rá, hogy a szeméttel is spórolni kell?

Vagy. Kutyusod van. Megtanítod a gyereknek (és egyáltalán betartod), hogy szájkosárral, pórázon, és a produktumát összetakarítva sétáltassa?

És így tovább, gondolom ti is ismertek hasonlókat. Mennyire figyelünk arra, hogy az általunk nevelt generáció ilyen szempontokból "jól nevelt" legyen?

Ildi

Sziasztok!
Mi még a lakáson belül külön válgatva tartjuk a szemetet, persze csak amit külön gyüjtenek, öüveg, müanyag flakon, tejes dobozok, elemek, olajos doboz.A gyerekek(8,6 évesek), feladata, levinni, helyére bedobni.
Soha nem eszünk buszon. Soha nem megyünk át gyerekkel két zebra között, és mindig kiakaszt ha ilyet látok, fõleg, ha semmi külön értelme nincs a dolognak.
Nem szemetelünk, ha leesik felszedjük. És ha kell, rászólok más gyerekre is. Sõt nem egyszer közbe kellett lépnem,buszmegállóban bántottak nagyobb gyerekek kisiskolásokat, az ott álló felnõttek csak bámultak.
Zsomimama

Szia Ildi! Jó hogy felvetetted aa fentieket, rögtön sok példát hozva arra, hogy mi a nagy átlag viselkedése BKV-jármüveken, utcán, boltban, stb.
Én általában igyekszem betartani azokat a szabályokat amiknek a betartatására nevelem a gyerekeimet is. Szemetet soha nem dobunk el, volt már, hogy sokszáz métert vándoroltunk a taknyos zsebkendövel a kezünkben, amíg végre találtunk egy kukát, ami mellé ejtette véletlenül a gyerekem a zsepit. Akkor is rászóltam, hogy ugyan vegye már fel és próbálja meg újra bedobni a kukába.
A zebrán való átkeléssel kapcsolatban...
Ha egyedül vagyok, néha azért átmegyek a legközelebbi keresztezödésnél a zebra helyett, de nagyon sokszor kapom magam azon, hogy amikor nem vagyok gyerekkel, így gyerekkocsival sem, ennek ellenére a megszokott útvonalon megyek, ahol nap mint nap szoktunk a babakocsival is, pedig most megtehetném, hogy nem teszek akkora kerülöt, hanem nyílegyenesen megyek a célom felé.
A halálom az, amikor közlekedési jármüvön, vagy akár a játszótéren is a gyerek nyugodtan ugrál az üléseken, padon, stb. anyuka nyugodtan ül a babérjain anélkül hogy szólna a gyerekre. Azt sem engedtem soha a lányaimnak, hogy tömegközlekedési eszközön az ülésre feltérdelve utazzanak - mondván, hogy másképp nem lát ki szegény gyerek -, közben minden elötteállóba beletöröli a gyerek a cipöjét. persze ez anyukát egy cseppet sem izgatja, hoszen nem a gyereket figyeli, hanem mobilon telefonál, vagy képes újságot lapozgat, stb.
Nem szeretem, ha a gyerekeim esznek a jármüveken. Márcsak azért is kínos az ha más gyereke viszont mellettünk falatozik, mert az én gyerekeim -mint valami éhes kiskutya- szabály szerint kinézik az illetö szájából a kaját. Ilyenkor aztán nagyon nehéz megmagyarázni a gyerekemnek, hogy mi miért nem itt eszegetünk, vagy ha neadjisten (volt erre is példa) meg is kínálják a kis ácsingozót, akkor miért nem fogadjuk azt el. Cukorkánál persze még nehezebb a dolog.
Ami az egyik legnehezebb dolog az én gyerekeimmel a tömegközlekedésben az az, hogy szókimondóak. Erre más esetben persze biztatja is öket az ember, hogy mondja meg a véleményét, stb., de pl. mindez metrón rém kellemetlen tud lenni. Ilyenkor van az, hogy már elöre látva a veszélyt, igyekszem a gyerek figyelmét elterelni, csak nehogy megszólaljon, de nem szoktam megúszni. Volt már rá példa, hogy jó hangosan, hogy hátha valaki a szerelvény végében nem hallotta, a gyerek megkérdezte, hogy "Kinek van itt olyan részeg-szaga?". Szóval ez például elég ambivalens dolog, mert más esetben elvárom töle, hogy öszinte, szókimondó legyen, de ilyenkor valahogy jó lenne, ha csendesebb lenne.
Most egyenlöre csak enyi jutott hirtelen eszembe, de jó lenne, ha más is leírná a véleményét a fentiekkel kapcsolatban.

Sziasztok: Norcsi.

Sziasztok!

Most így hirtelenjében két konkrét dolog jutott az eszembe:

Július végén a férjemmel kitakarítottuk a Rám-szakadékot. Pontosabban kb. az egyharmadáig jutottunk, mire 5 hatalmas szemeteszsák megtelt. Volt ott minden, nem részletezem. Mindenesetre bosszantó, hogy a természet szépségére kivácsi emberek nem képesek egy nejlonzacskót magukkal vinni és hazavinni a saját szemetüket. A gyerekek is velünk voltak, a nagyok segítettek, de aztán inkább a nagyszülokkel kirándultak, miután találtunk néhány undorító dolgot.

Idos néni szállt fel a tömött buszra, ahol véletlenül sem adta át senki a helyet. A férjem eloször megkérdezte a nénitol, hogy szeretne-e leülni, aztán az igen választ követoen megkocogtatta a legközelebb ülo fiatalember fejét, aki azonnal pattant és átadta a helyét, pedig korábban vaknak és süketnek tetette magát.

Tehát, véleményem szerint eloször érdemes megkérdezni, hogy a néni mit szeretne, mielott beleártjuk magunkat a dolgába. Pl. amikor várandós voltam, szinte én szégyelltem magam, amiért a rendesebb emberek szóltak az ücsörgoknek, hogy adják át a helyet.

Iboly

Ne haragudjatok, de most ez a topic arrol szol hogy milyen egy alapban jolnevelt, az egyuttelesre kepes ember? Szerintem ezek termeszetes dolgok, most mirol beszelunk? Bar lehet hogy akinek nem az itt a Babaneten az most elolvas minket es "jo utra ter" ? Nem erzem magam valami fantasztikusnak azert mert nem eszem az utcan, nem szemetelek, nem megyek at pirosban vagy a zebra mellett, atadom a helyem a buszon es a gyerekemet is erre nevelem. Komolyan mi celja van ennek a topicnak?

A szelektiv szemetgyujtest 10 even keresztul gyakoroltam aktivan kulfoldon de mivel Budapesten erre nincsen modom itt nem teszem. Hulyeseg lenne 5-fele gyujtoedennyel megtomni a konyhat amikor aztan egy helyre megy. Az elejen mostam a pelust de ma max. 2 fogy naponta igy leszoktataskor es jo a libero is.

idi

Sziasztok!

A topiccal több célom is volt, egyik, hogy hasonlók több helyen felmerültek, ahol off-topicok voltak, gondoltam inkább legyen egy saját topicjuk. Másrészt nem a jó útra térítés, de azért szerintem nem minden babanetes gondolkodik egyféleképpen ezekrõl a dolgokról. Lehet, hogy én bizonyos dolgokat triviálisnak tartok, ami másnak esetleg nem az, vagy fordítva. És vannak esetek, amikor magam sem tudom, mi lenne a helyes, ezeket jólesik megvitatni.

Úgy vélem, sokkal egyszerûbb és hatékonyabb egy gyereket mindjárt a "jóra" nevelni, mintsem késõbb, akár felnõttként átszoktatni. Felnõtteknek ha beszélek a komposztálásról (kertvárosban), akkor bólogatnak, majd közlik, hogy a diólevelet nem szabad komposztálni, és ezért gátlástalanul égetnek tovább mindent, nem csak diót. Szombat vasárnap, ragyogó napsütésben is. Van köztük olyan is, akinek ha elmondom, hogy túl azon, hogy a helyi rendelet tiltja a hétvégi égetést, igencsak kellemetlen nekem a szomszédban, hogy nem tudok kiteregetni, vagy a gyerekeket a jó levegõre küldeni, és ezt meghallgatva: erre nem is gondoltam-válaszolja, majd ezután már csak este éget. Nem, nem tér tõlem jobb útra, de talán eszébe jut, hogy másképp is lehet.
A gyerekem viszont lendületbõl elfogadja a komposztálást, gond nélkül válogatja, hogy mit melyik szemetesbe dob. Talán õ felnõtten is emlékezni fog erre, és a környezettel nagyobb összhangban élõ ember válik belõle. (mellesleg a dió levelet lehet komposztálni, csak az errõl szóló újságokat, irodalmat az égetõs emberek nem olvassák)

Aztán itt van ez a buszon evés. Magam naponta 2*2 órát buszozok, bizony elõfordul, hogy közben megéhezek, és a péknél a kenyér mellé valami péksütit is veszek. Mivel a busz ritkán jár, és én mindig rohanok, nem nagyon engedek el emiatt buszt. Így én ebben nem "ítélhetek" el senkit, ezért biztos sem vagyok abban, hogy amikor ilyet látok, mi a helyes hozzáállás. Bennem is mûködik olyasmi, hogy a gyerekek jelenlétében megpróbálok erõt venni magamon, és jobban betartom a szabályokat (lásd pl. zebra). Azt hiszem, a kisgyerekes szülõ a felnõttek közül legjobban "nevelhetõ", mi képesek vagyunk változtatni, legalább azért, hogy a gyerek a jót tanulja meg.
De sajnos ez nem magától értetõdõ, hisz kismillió példánk van kisgyerekes szülõkrõl, akik nem az általunk jónak tartott módon viselkednek.

Az pedig végképp nem triviális számomra, hogy illik-nem illik beleszólni abba, ha az utcán látok valamit, és melyikkel teszek jobbat, ha hallgatok (és az erõseké a világ) avagy ha kinyitom a számat (és én leszek a fõ bunkó?)?

Ildi

Még két sztori, közlekedés.
Egyik. Busz, 21-es lefele. Felszáll egy félosztálynyi gyerek (úgy 6.-os formák), tanerõvel együtt. Szokásos zaj, tülekedés, gyerekek leülnek az öszes még szabad helyre. Én is ülök. Megyünk. Megálló, ahol felszáll egy gyengénlátó. Ekkor a tanárnõ hozzám fordul: adjam át a helyemet. Történetesen átadtam, de közben kiakadtam. Ott ül az egész osztálya, miért pont engem, egy idegent szemel ki arra, hogy felálljak? Nem inkább az osztályát kéne nevelnie?

A másik. A nõnap. Nem tudom mi a véleményetek róla, manapság divatos szocialista maradványnak és nem követendõ dolognak tartani. Én kedvelem. Jólesett anno suliban, mikor ilyenkor egy-egy képeslapot kaptunk az osztály fiaitól. 3 nõnapnyit dolgoztam a jelenlegi, többségiben férfi munkatársakat jelentõ munkahelyemen. Egyik évben sem láttam semmi nyomát annak, hogy bármelyik úr, bármelyik hölgyet is felköszöntötte volna. Hazafele állva a tömeg buszon, ilyenkor meg szoktam számolni az ülõ emberek arányát. Legalább fele férfi. (aktív korúak, csúcsidõ) Elmélázok magamba, milyen klassz lenne, ha ilyenkor a sofõrök udvariasan bemondanák: kérjük férfi utasainkat, a nõnapra való tekintettel, adják át helyüket a hölgy utasainknak. Nagyon naív vagyok?

Ildi

Sziasztok!
Ildi. Nekem tetszik a topic. Igen tenyleg sok ilyen dolog van, ha az ember nyitott szemmel es persze fullel jar az utcan.
Az en sztorim. Meg pocakosan a Martinnal buszoztunk. Viszonylag sokan utaztunk. Anyuka ket kisiskolas koru gyerekkel felszall, a ket gyerek leul, o all. Idos neni felszall, nincs ulohely. En nem alltam fel, egyreszt a pocakom miatt, masreszt a Martin az olemben ult. Az anyuka sem allitotta fel egyik gyermeket se. Ket idos holgy ult egymas mellett, az egyik szolt anyuka kisfianak, hogy adja at a helyet. Ne tudjatok meg mi tortent ezutan. Nem engedte atadni a helyet!!! Az idos neni, aki szolt pedagogus volt, es eleg kulturaltan megmondta a velemenyet, hogy ezert tartunk ott ahol tartunk. Az anyuka szo szerint kiabalt, hogy mit kepzel, hogy az o gyereket felallitja...stb. stb. Nem szoltam kozbe, mert igy is eleg nagy vita volt, de nehezen tudtam megallni. Utana a Martin kerdezgetett. Gyoztem neki magyarazgatni, hogy buta volt a neni, az idoseknek at kell adni a helyuket a gyerekeknek, es a fiatalabbaknak.
Moni

Nekem ne adjak at a helyet nonapon se csak azert mert no vagyok! Nonek lenni nem betegseg, kivaltsag vagy csapas hanem allapot. Egy velem egykoru ferfi nem lehet ugyanannyira faradt mint en? Ha harmasban utazunk a parommal meg a gyerekkel gyakran o ul le es az o oleben van a 2,5 eves gyerek. De van hogy mindharman allunk. Most nem mondom hogy babat varva vagy pici gyerekkel nem jobb (es biztonsagosabb) ulni. De csak mert no vagyok??

Szia Idike!
Akkor is ez a véleményed, ha a buszon az álló nõk keze van tele szatyrokkal? És férfiak ülnek szétvetett lábakkal?
Pocakról ( Nem hasról), kisgyerek a kézben-rõl nem beszélek.
Üdv. Chris

Idike, tudod mit, álljál. Én ha tehetem, inkább leülök.
Ildi

Sziasztok!

Mielõtt elmérgesedik a hangulat, térjünk vissza az eredeti gondolathoz, jó?!

Tegnap azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz majd az én édes,aranyos kisfiamból ha felnõ.

A terhességem óta vettem igazán én is észre, hogy TV-bõl, újságokból dõl az erõszak. Nincs olyan este, hogy min. 2 csatornán ne öldöklõs film menne. A Forró nyomon-ról és a Fókuszról nem is beszélve. Szörnyûbbnél szörnyûbb esetek.
Komolyan elgondolkodtató.

Én már ott tartok, hogy a nevelés magában azt hiszem kevés lesz. Már csak a jó szerencsénkben bízhatunk, hogy kamaszkorukban jó társaságba keverednek. Tudom, hogy ez kissé pesszimistán hangzik. Az a véleményem, hogy a család, a nevelés, az az indítattás -ami persze meghatározó-, de nagyon sok múlik a környezeten, körülményeken sajnos!

Évi

Tenyleg terjunk vissza az eredeti temahoz, mire neveljuk a gyerekunket. En biztosan arra hogy apuci is bevasarolhat, nem csak az en kotelessegem tele szatyrokkal baktatni haza. OK hogy olyan husit meg zoldseget nem tud venni (vagy megis ? :-) ) de a liter tej az mindenhol ugyanolyan.

Sztorim is van a het vegerol. Anyuka 3 gyerekkel, egy babakocsis feleves es ket kiskamasz fiu. Mindharman ulnek, fiuk kulon helyeken mig az elegge tele buszon nagycsokros nenik/bacsik imbolyognak. Anyuka telefonalt es kozben a fulet piszkalta es az "eredmenyt" a kabatjaba torolte. Nem neztek ki hatranyos helyzetunek, rozsadombi busz volt. Majdnem az olebe hanytam.

Tevet pedig nem kell nezni :-) En annyira nem nezek hogy ma reggel egy oraval korabban jottem dolgozni (nyugis netezes :-) ) mert abszolut nem voltam kepben ezzel kapcsolatban. Van egy tevenk, valogatott videokat nezunk rajta egyutt a gyerekkel. (ritkan) Semennyire nem hianyzik a tv. Nincs pokemonert rinya, csokikert nyaggatozas.

Mas. Rendszeresen atverem a gyereket. Legutobb a kozertben ahol gusztustalan modon a penztar elott vannak a csokik stb (mas csapdakat kikerulok de a penztar kikerulhetetlen), valami felkeltette az erdeklodeset mire elmagyaraztam neki hogy csokit csak ajandekba szabad venni valakinek akinek szulinapja van es nekunk is csak ajandekba lehet hozni. Majd ha szulinap lesz es kapunk ajandekba akkor lesz csoki. Siman belenyugodott, mentunk tovabb. A penztarosnak kerekedett a szeme rendesen :-)
Szerintetek a 2,5 eves gyerek ilyen atrazasa nagyon karos?

idike

Szerintem nem túl erõs az átrázás, de akkor mindig tartsd magad ehhez, s tedd hozzá, hogy ez a szokás rátok vonatkozik, mert két hét múlva láthat más gyereket csokiért nyafogni, s ott a kérdés: hát õ nem tudja?...

(én is élek néha hasonlóval, de inkább növényre (zöldség-gyümölcs) cseréljük, hogy rághason valamit)

Eszter

Mi is átverjük õket, Pl:Játékbolt, gyerek elalélva vonszol valami rusnya játékot. Apa: nagyon szép, simogasd meg, intsél naki pápát, máskor is eljövünk látogatóba.
Játékáruház külföldön. Ez egy nagy játékkiállítás, és múzeum. Megnézzük, de nem veszünk semmit. Akik így tesznek rajtunk kívül, azok nem tudják a szabályokat.Ezt ugyan már nem veszik be, de értik a lényegét, és cinkosan belemennek.
Zsomimama

Mire nevelem a gyerekemet? Túlzott és erõltetettnek tûnõ dolgokra nem. Jelenleg és folyamatosan arra, hogy a szemetelés helytelen dolog. Nincs még 4 éves, de már õ jegyzi meg, ha úton-útfélen szemetet lát... Ez tuti fontos. A komposztálással ráérünk még. Egyébként, mi komposztálunk, igy ezt is tanulja, de nekem nem oly fontos ilyen kis korban...
Próbálom még nevelni az egészséges(ebb) táplálkozásra. Dolgoztam régen 2. osztályos lurkókkal (napközi). Volt egy kissrác, aki szüntelenül hangoztatta, mennyivel egészségesebb a gyümölcs a csokinál/édességnél! S mindig hozzátette, "a szüleim azt mondják..." - Mi világlik ki ebbõl? A szülö igenis tanithatja ilyesmire a kölyköket, - de fontos a bizalom. A gyerek elött élõ példa kell legyen, és ne habratyoljunk. Csak saját példánkkal tanithatunk.
Úgy nem tudom el-szoktatni a tv-tõl, hogy pl a papa ül a focimeccs elött, én meg megpróbálom kirángatni azzal, hogy a tv nem jó... "a papa is nézi" - na és erre mit válaszolhatok? A kétféle üzenet közvetitése sosem válik be. A szülö az elsö példaadó, az átlaggyerek számára legalábbis (akinek normális a kapcsolata a szülökkel)
K.

Sziasztok!
Én ugyan még nem vagyok édesanya, de nemsokára szeretnék babát. Emiatt is gyakran gondolkozom a nevelés kérdésérõl. Azt nagyon igaznak tartom, hogy elsõsorban nem szavakkal nevelünk. Tanár vagyok, és tanulmányaim során nagyon tetszett a rejtett tanterv gondolata, az én olvasatomban az is ilyesmirõl szól. Néha, mikor a mostani életmódommal kapcsolatban változtatni szeretnék, azzal is bíztatom magam, hogy legalább jót lát majd a gyerekem.
Viszont ami nagyon izgat: mennyire tudjuk ellenõrizni a gyerekünkre ható egyéb nevelõ hatásokat, lásd tanárok, szomszédok stb. Kell-e egyáltalán "szûrnünk" ezeket a hatásokat. A saját gyerekkoromra visszagondolva rám bizony tudott például egy-két tanár, vagy a barátaim szülei olyan hatással lenni, hogy nagyobb súlya volt az õ általuk közvetített gondolatoknak, mint a szüleimének.

Én megpróbálom a `nagy`természet (beleértve a növényeket,állatokat,embereket és bizonyos élettelen dolgok)szeretetére és tiszteletére nevelni.Ugy gondolom ha valaki tiszteli a bolygonkat összes teremtményével együtt ideértve a legkisebb férget is és ismeri az ok okozati összefüggéseket is, hogy mi miért ill. kiért él az nem tapos el egy hangyát csak úgy, borzalmasabb dolgokról nem is beszélve.A lányom 4 éves de már most néha túl hangosan is, de teszi a megjegyzéseket, ha látja, hogy valaki szemetel, vagy csak úgy járatja az autója motorját.Szóval szerintem a természet õszinte szeretete és tisztele mindenkibõl a jót hozza ki.

Sziasztok!
Mi nem szemetelünk és az úttesten sem rohangálunk át észnélkül, fõleg a gyerkõcöt is erre bíztatva. A helyemet is csak akkor adom át, amikor kedvem van, és nem vagyok éppen félájult a fáradságtól. Szólni pedig nem szoktam senkinek a buszon, hogy ezt vagy azt tegye, mi vagyok én önkéntes utcai illemtantanár? A szájkosarat viszont csak a harapós kutyákra kell tenni! Szerintem az is példamutatás, ha nem bíráljuk egymás folytonosan, hanem megróbálunk egymás mellett élni. Persze nagyritkán már nálam is betelt a pohár.

Kedves Névtelen!

És melyik kutya harapós? Amelyik a gazdája szerint szelíd, nem harap, vajon hogyan viselkedik, ha szintén ártalmatlannak tûnõ gyerekeim közül valamelyik, esetleg mindkettõ "ugatni" kezd, vagy visítani-sikítani valamiért? Lényegtelen, hogy mért, egy egyéves igenis szokott csak úgy vinnyogni. Vagy a kutyuska felé hirtelen mozdulatot tesz...
Szerintem mindig kettõn áll a vásár! A már szófogadni képes gyereket megtanítom, hogy ne vinnyogjon kutya mellett, ne menjen a kerítés közelében, ne ingereljen senkit és semmit, bekötöm a babakocsiba, hogy megelõzzem az esetleges baleseteket, elvárom, hogy más is így viselkedjen. Kutya esetében a balesetmegelõzés a szájkosár.
Hát bocs a felindultságért:
Eszter

A tömegközlekedési eszközökön igenis kötelezõ a szájkosár, mindegy milyen fajta. Németjuhász, dobermann, pincsi vagy akármi. Ha rálépnek pl. a lábára a kutyának, mondjuk egy fékezés miatt, akkor az igenis, ösztönösen odakaphat. És a potyadékot is össze kell már szedni végre, bár még nem sok gazdit láttam, aki meg is tette. Különben nagyon szeretem a kutyákat, nekem is van. Nem õk tehetnek a gazdájukról. A gyerekeim pedig azt látják, hogy szólok, ha kell. Hiszen, ha senki nem szól, annak mi lesz a vége? És jobb szólni, mint utána füstölögni, vagy elnyomni. Csak nem mindegy a stílus, ahogyan szólunk. Ha átgondoltan, kedvesen, jól megfogalmazva tesszük, akkor mûködik. Viszont ha valaki csak nyel, nyel, akkor egy kis apróság miatt is úgy tud beszólni, hogy utána nem csoda, hogy agresszió a válasz. Szóval tömören: Én arra próbálom tanítani a gyerekeimet, hogy jól kommunikáljanak, és bele tudjanak gondolni a másik helyzetébe is.
Üdv,
Liesel

Keves Eszer és a Többiek!
Igazatok van, a tömegközlekedésen kötelezõ,amit teljesen meg is lehet érteni. A legelsõ levélben viszont nem errõl van szó.(Pethes Ildikó) Mindegy. Szerintem is félteni kell a gyerekeket az idegen kutyáktól, de nem kell túlzásokba esni és a csivavákra meg az aranyhörcsögökre is szájkosarat tenni. Én is abszolute gyerek és kutyabarát vagyok, és szerintem névtelennek abban igaza van, hogy el kellene egymást fogadnunk úgy ahogy vagyunk, vagy legalább is kissé elnézõbbnek lenni! Eszter neked remélem nincs rossz tapasztalatod kutyával, (engem már harapott meg, és tudom milyen megrázó élmény!)Úgy érzem kicsit "fóbiád" van tõlük, amit sajnos a gyerekekre is rá fogsz ragasztani! A gyerekeket ugyanúgy kellene szoktatni a kutyákhoz, mint a kutyát a gyerekekhez, sokkal kevesebb baleset és kutyáktól félõ, rettegõ ember lenne a világon. Az én kutyáim akármilyen hírtelen mozdulat, vinnyogás, vagy visítás-sikítás miatt sem harapnak meg soha senkit, és nem is fognak.Pedig egyszerû keverékek! Persze akinek soha nem volt kutyája, annak a kutya egy kiszámíthatatlan vadállat. Ennek egyetlen ellenszere van, be kell szerezni egy kiskutyát! Persze, ha a körülmények adottak. Különben van itt valahol egy gyerek és háziállat topic, abban is rengeteg jó példa van arra, hogyan lehet állatot tartani gyerek mellett. Legyetek óvatosak, de ne féljetek!
Andi

szerintem is fontos a természet szeretete,de ebbeaz emberek is beletartoznak.tehát a törpéimet elsõsorban a többi ember elfogadására szeretném/próbálom tanítani.ebbe beletartozik a "szemét eldobálós", a "nem zebrán átmenõs",a "hely nem átadós" és az is, aki mindebbe "beleszólós".Amit példaként lát az úgyis az, amit én csinálok.Azt hiszem, hogy kamaszkor táján úgyis azt akarja majd csinálni, amit tilos/rossz.ha most arra nevelem, hogy semmi sem rossz, de mi így csinljuk, akkor nem fog lázadni, mert nem lesz mi ellen.persze majd kiderül,még elég messze van.de már most is így nevelem.pl.káromkodásmost kezdett el beszélni,ezért aktuális)megmondtam neki,hogy vannak csúnya szavak, amiket nem szívesen hallok a szájából (büntetés nem jár érte csaak megbeszéljük,ha éppen aktuális), és megengedem neki, hogy rámszóljon, ha én csúnyát mondok. rajtam kívül viszont csak az apjára szólhat rá, senki másra és ezt tudja is.szerintem ez azért jó, mert lehetnek olyan helyzetek az életben, ahol még a leggalamblelkûbb ember is elkáromkodja magát és nem jön ki jól, ha az én 2 éves csemetém rászól.más esetben általában szokás kérdése a káromkodás, meg az összes figyelmetlenség(szemetelés stb.)
és a rossz szokásokat nem lehet kinevelni egy-egy kritikával.még napi 24 órás kontaktusban is nehéz egy másik emberre folyton odafigyelni...akkor inkább magamat nevelem, és ha valamit kritizálni támad kedvem, akkor magamraszólok a nem-elfogadásom miatt.persze megbocsájtok magamnak, mert magamat is el kell fogadnom ahhoz, hogy másokat is el tudjak.
a gyerekátvágás nekem télapó,jézuska stb.-vel kimerül, csokit mi is inkább kapunk-bár néha veszünk is-magamnak is szoktam, õ miért ne kaphatna néha.nincs eltiltva, de én nem is ajánlgatom neki, ha nem kér.jutalomként sem.utoljára azt hallgattam egy boltban, hogy õ kiflit szeretne.kisebb korában is mindig azt kapott,ezt szokta meg és most is megveszem neki, ha kér.
szemétügyben soha nem erõltettem semmit,de azt hiszem eredendõen rendes gyerek, mert mindenféle csomagolás vagy a kezemben vagy a szemetesben landol.
hát ennyi.

onya

Kedves Onya!
A te írásod azért már ezerszer emberibb, mint az elsõ, mely nem nyerte meg a tettszésemet, kritizáló, bíráskodó stílusa miatt. Fõleg az nem tettszik, amikor arra bíztat valaki, hogy szóljak bele a más dolgába! Igaz, én sem szeretem amikor az orrom elõtt dobják el a csikket, vagy egyebet, de valahogy mégis csak túlzásnak tartom, hogy rá is szójak valakire akit nem is ismerek!

Sziasztok!
Engem a TV téma érdekelne. Volt már errõl esetleg szó máshol? Mert ha igen, szivesen elolvasom, ha nem, akkor az lenne a kérdésem, Nálatok mi a helyzet e téren?
Én max akkor nézek tv-t, amikor a gyerkõc már alszik, akkor is csak az angol miatt, megfelelõ csatornákat. Megfigyeltem, a lányom megvan tv nélkül (4 éves), s lényegében apja is képes akkor nézni (ha már muszáj , amikor õ alszik vagy a gyerek nincs otthon stb. Nekem a végcélom, h. ne szokjon rá mintha más nem is lenne a világon! Persze a hasznos dolgok jók, de ahhoz fel kell nõni, h. válogatni legyen képes a gyerek. ... Ha azonban 1x is nézi, napokig csak a tv-t emlegeti.
Várom a tapasztalatokat!
Kati

Nekem a nagy gyerekek 7 ill. 9 évesek. Egyáltalán nem néznek tévét. Kicsi korukban egy-két mesefilmet (magyar népmesék, fehérlófia stb) megnéztek de kb 2 éve a TV felé sem mennek. Nincs kifejezetten megtiltva, de nálunk csak este van bekapcsolva, akkor is fõleg azért, hogy legyen min bosszankodni. Egyébkén nálunk egy hatalmas könyvespolc közepén egy csukható komódban van a TV. Egyszerûen nincs szem elõtt és nem is jut eszükbe, hogy van. Persze sok-sok értelmes elfoglaltságot kell találni kicsi korban, az enyémek már saját maguk szervezik az idejüket.Persze ehhez az is kell, hogy ne idegesítsen, ha netántán hangoskodnak, vagy rohangálnak egy kicsit. Sok tornaszer (bordásfa, mászókötél, gyûrû..) van a szobájukban, ami a felesleges energiák levezetéséhez nagyon jól jön.Szerintem sosem késõ akár leszoktatni is a gyerekeket a tVrõl. Pl. ha nálunk vannak az osztálytársak, ahol tudom, hogy otthon sokat TV-znek, akkor sincs bekapcsolva a masina és mondhatom, hogy haza se akarnak menni olyan jól érzik magukat.
Most én is hasonló cipõben járok, mint te .A számítógéppel.
Az iskolában tökéletesen használják a gyerkõcök sok gép van kitthoni környezetben is körülöttük, de csak nagyritkán ülünk le a gép mellé, akkor sem játékprogramokkal bíbelõdünk, hanem írunk, információt gyûjtünk stb. Biztosan eljön az idõ, amikor az életük rész lesz, de szeretném ha írni és olvasni tanulnának meg tökéletesen elõbb a hagyományos módszerekkel.

Sziasztok

Szerintem volt tema a tv es szamitogep hasznalat. De most sehogy se talalom. Talan Zsoka vagy Bigacsiga megtalalja nekunk. Ott sok mindenrol volt szo regen.

En lanyaimnak nem tiltom modern technikat sot buszke vagyok ra, hogy okosan tudjak hasznalni.
Szerintem nem mult szazadi technikakkal kell felnevelni gyerekeinket, hanem a kor technikaival egyutt es azok hasznalataval egyutt.
Mert ha en tanitom meg neki mi mire jo akkor arra fogja hasznalni amire szeretnem.
Lehet estenkent nem kene villanyt se gyujtanunk inkabb gyertyazni kene?

Mi peldaul internetes szotarakat hasznalunk, sajat nem teljes konyvtarunkat internet segitsegevel bovitjuk korlatlan meretuve.
Televizioba sok szep es ertekes film is van. Meg van sok szemet is. De szerintem inkabb kell okosan terelgetni gyerekeket es elmondani egy szerintunk nem ertekes filmmel kapcsolatba a negativ velemenyunket mint kategorikusan tiltani es termeszetesen amelyik filmet jonak tartjuk arrol is beszelni es megbeszelni miert is jo az es miert is nem jo a masik. Igy sokkal hamarabb kialakul egy nekunk is megfelelo igenyrendszer gyerekeinkben.

Szofi miert mas egy szamitogepes betu olvasasa mint egy konyv betuje? En a melett vagyok mindegy mit olvas csak olvasson az a gyerek minel tobbet annal ugyesebb lesz olvasasbol. Nem tartom jonak az itteni iskola rendszert, de egy nagyon jo dolog itt az iskolaba, hogy nem ertekes gyerekfejjel nehez olvasmanyokon keresztul szeretne gyerekeket megtanitani olvasni es olvasni szeretni, hanem sok konyvvel ami oket erdekli. Mert sokkal szivesebben olvasnak gyerekek ha nekik szolo es oket erdeklo konyvek tomkeleget adjuk nekik a kezukbe. Nem Kiskodmont es hasonlokat amik ertekes olvasmanyok, csak szegeny gyerek vegere annyira sir, hogy vegig se tudja olvasni.

Napocska

Napocska! Nem hiszem, hogy az a gyerek múltszázadi lenne, aki el tudja magát foglalni értelmesen a TV és a számítógép nélkül. Lehet, hogy nem értettél meg. Én nem tiltom a gyerekeimet, csak nem nevelem rá. Egyébként semmilyen könyvet nem kell a kezükbe adni, mert a család minden könyvébõl vállogathatnak. Egyébként ezek az "elmaradott" gyerekek anyanyelvi szinten olvasnak és írnak két nyelven. Párhuzamosan két iskolát végeznek és magasabb osztályba járnak a koruknál (az egyikben magántanulók). A nélkül, hogy mi ezt erõltetnék. Egyébként a gyerekeid tudnak rendes szótárt is használni? A könyvtárakba gond nélkül tájékozódnak? Szépen és helyesen írnak kézzel és word helyesírásellenõrzõ nélkül is? Szerinted képernyõrõl ugyanannyit lehet olvasni, mint pl. az ágyban fekve? Nem hiszem, hogy nálatok otthon ne lennének könyvek, pedig gépen keresztül már mindenhez hozzá lehet férni. Számológépek is vannak, de azért ha az ember tud fejben számolni azért aznem baj ugye? Ezeket a képességeket kicsi korban lehet megszerezni és nem baj ha a gyerek feje nem a legújabb mesefigurák nevével van tele.Egyébként minden iskolarendszerben alapkövetelmény az olvasás és a helyesírás, és a gépekeket nem ennek a helyettesítésére használják. A gépek (munka)eszközök.
Egyébként én csak azért válaszoltam, mert szerettem volna megerõsíteni Katit hogy a mai világban is lehet egy kicsit másképpen élni és ez nem azzal jár együtt, hogy a gyerek szellemifogyatékos lesz. Szerintem senki sem tudja megmondani, hogy hogyan kell csinálni, a lényeg hogy kiegyensúlyozott boldog gyerekeket láss magad körül. Nem? Nálam ez õskori módszerekkel is sikerült.

Sziasztok Szofi és Napocska!
Örülök és köszönöm a válaszaitokat.
Nálunk még nincs számitógép, igy az még nem téma.
A tv-ben csak UPC adók jönnek be, földi csatornák nem. Nincs DunaTV sem, ahol állitólag normálisabb mesefilmek (rajz) fordulnak elõ. Az UPC-s rajzfilmcsatornák nagyon nem tetszenek, igy ezek ki vannak zárva. Néha, állatos filmeket nézünk együtt a lányommal, számára a tv ezt is jelenti. Ez eddig rendben is van. Szerencsére, ahol vidéken lakunk, élõben is rengeteg állattal találkozik (még igazi strucc is van - Bizonyos szinten tényleg hasznos a tv és kell is, mert rengeteg olyan info van benne, amit máshonnan nehezebb megszerezni. Az én célom, hogy ne a tv legyen az elsõ lehetõség, amikor a gyerekre rátör az unalom. Ha mondjuk egész nap szakad az esõ, netán beteg a gyerek, akkor nagyon jól jön, egy kicsit leülni elé, vagy ha netán az ember idegileg már nem birja valamiért (mert ugye ilyen eset is elõfrdul) és akkor nagyon jó, ha vmi normális müsor elé le tudom ültetni a gyerköcöt egy rövid idöre. Én sokszor azt csinálom, h. azt mondom, akkor nézzük a tv-t, ha van benne mondjuk, állatos müsor, - programfüzeteket nem szoktam bogarászni, inkább végignézzük a szóbajöhetõ csatornákat, mert ez rövidebb ideig tart.
A számitógépre vonatk. az a tervem, h. ne legyen tele játékokkal. Sõt talán ne is legyen benne? Az én lányom még kicsi, 4 éves sincs, (bár biztos léteznek neki való játékprogramok is!) - szerintem egyelõre felesleges neki a gép. Amikor már fog tudni olvasni, az interneten biztosan lesznek dolgok, amiket használni tudunk. Ezt pedig mindenképp célszerû kihasználni szerintem. Hogy hogyan, még nem tudom.
Végül is, én is csak a magam tapasztalatából nem nézek kiboritó tv adásokat, de gyerek koromban nem hiszem, h. képes lettem volna felülbirálni, mi jó nekem s mi nem. Kellett, h. a szüleim válogassanak helyettem. Fura mód, engem sosem vonzott a tv, pedig ott volt.
Amitõl félek kicsit: a közösség-beli élmények. Hogy szegény gyerek nem fogja tudni, mirõl beszélnek a társai, amikor épp a Pokémon a téma. S emiatt kirekesztõdik/-het?. Az ilyen dolgok engem nagyon zavartak gyerekkoromban. Ez olyan kicsit, mint a divatos öltözködés. Ha a gyerek nem tud lépést tartani társaival egy csomó dologban, hátrányban érezheti magát. Még akkor is, ha ez tényleges hátrányt nem jelent neki a valóságban.
Kiváncsi vagyok, mivel Nálatok nagyobbak már a gyerekek, e téren mit gondoltok?
Köszönöm a válaszokat!
Ha elõkerülnek a korábbi tv-s stb diskurzusok helyei, megnézem majd azokat is szivesen.
Kati

Én nem szeretem ezeket a versengéseket. És soha nem hozták szóba a gyerekeim, hogy nekik ez kell vagy az kell, mert a többinek már van. Ilyen témák mindig elõkerülnek, hogy helyes-e pl. a Barbie vagy nem. Nálunk ez úgy ment a gyerkõcök 3 éves kora óta, hogy mindig nagy szülinapi bulit rendeztem nekik, ahová az egész osztályt (csoportot)meghívtam. Ilyenkor mindenféle éppen aktuális hülyeséget megkaptak (Pokémon kártyák, Barbie, stb.) az osztálytársaktól. Nem tiltottam soha semmit és nem vettem el tõlük ezeket. Így semmit nem vontam meg tõlük, de nem kellett az elveimet feladni, azért, mert az a divat... Ezek a játékok az elsõk, amit karácsonykor különféle gyûjtésekre elvisznek a gyerekek (Magugtól válsztják ki, hogy mire nincs szükségük).
Minden közösségben vannak meghatározó gyerekek, én azt szeretném és azt hiszem így is van, hogy nem az én gyerekeim mennek mások után. Nem csak az éppen aktuális divatos dolog megléte az, ami miatt kiemeli õket a többi közül. Ha érdekel írok majd egy pár példát.

Szofi érdekel amiröl irtál - nekem pont az a kérdés, hogyan tudok én oly hatással birni a gyerekemre, h. az általam jónak gondolt dolgot válassza õ is. Hiszen önmagában a Barbie babában szerintem nincs semmi rossz. Hiszen a kisgyerek is felöltözik felnöttnek, kifesti magát, ...
Sajna szerintem nagyon kevés szülõ engedheti meg magának az olyan nagy partikat mint te - ha más nem, hely hiányában... s vissza is hivják a gyermekeidet saját bulijaikra? Vagy hogyan müködik ez? Egy angol ismerõsöm azért nem hivja a gyerek társait a szül. napokra stb, mert sajnos õ úgy itéli meg, hogy ha a gyerek is elmenne más gyerek partijára, az számukra túl nagy kiadás lenne (náluk tényleg igy van, mert mindkét szülõ tanul még) - s azért ugye nem érdemes nagy partit rendezni, hogy a társaitól ajándékokat kapjon, esetleg azt, amit mi nem veszünk meg. Szofi remélem értesz engem, nekem semmi kifogásom a nagy partik ellen, ha módomban állna, s idõmbe beleférne, én is benne volnék,... de vajon mi van a parti után? .... Nem én sem szeretném, h. a gyerekem folyton a divatot kövesse játékban/ruhában stb - de úgy gondolom, néha elõjön ilyesmi. Roller-mánia, divatos nadrág-cipõ ilyesmi. Ezekkel Te hogy állsz? Mindenképp azt veszitek meg, ami szerintetek jó?
Remélem kedves Szofi nem értesz félre, abszolut nem a kritika szól belõlem, csak tényleg gondolkozom mert bizonytalan vagyok - még ha nálunk nem is valósak még ezek a kérdések el fogom olvasni, amit irsz! és köszi (és jó hétvégét kivánok)
Kati

Kedves Szofi

Egyébként a gyerekeid tudnak rendes szótárt is használni?
Kepzeld tudnak rendes szotart is hasznalni, de van olyan szo aminek jelenteset abba nem talaljuk meg. Ilyenkor nagy segitseg internetes szotarak. Itt elobb utobb megtalaljuk a szo ertelmet.

A könyvtárakba gond nélkül tájékozódnak?

Konyvtarba en velemenyem szerint jol tajekozodnak. Minden heten jarnak suli konyvtarba es havonta jar a csalad is konyvtarba. Nem en valasztok nekik konyvet ok maguknak.

Szépen és helyesen írnak kézzel és word helyesírásellenõrzõ nélkül is?

Lanyom nagyon jo helyesiro kezzel is. Szepen ir, hat ezt nem mondhatnam rola. De nem azert nem ir szepen mert keveset ir. Nagyon sokat irnak kezzel is. Alig gyozom fuzettel. En viszont nagyon rossz helyesiro vagyok, de gondolom ezt nem is kell mondanom. De peldaul en mig volt magyar word helyesiras ellenorzom latvanyosan jobb helyesiro voltam. Pedig en aztan nem szamitogepen nottem fel. Meg nem is igen volt otthoni szamitogep elerheto magyarorszagon mikor en kislany voltam.


Szerinted képernyõrõl ugyanannyit lehet olvasni, mint pl. az ágyban fekve? Nem hiszem, hogy nálatok otthon ne lennének könyvek, pedig gépen keresztül már mindenhez hozzá lehet férni.
Nem hiszem hogy ugyan ugy lehet olvasni. De szerintem olvasas tudasat nem csokkenti lanyaimnak az, hogy gepen is olvasnak.

Hidd el en gyerekeim se kevesebbek tiedenel azzal hogy rendszeresen hasznaljak a technikat. O fejukbe bele fer a napi mesefigurak nevei es mas tudas is egyszerre. Egyebkent en gyerekeim is ketnyelvuek. Angol iskolaba jarnak es magyar iskolaba magan tanulok. A magyarorszagi vizsgak szerint nem rossz tanulok.

En gyerekeim is elfoglaljak magukat Tv es szamitogep nelkul. Pedig meg el se dugtam eloluk. Sajat szobajukba is van nekik mind ketto. Napokig nincs a Tv bekapcsolva. Szamitogep elott se ulnek unalmukba. Sot en meg olyat nem hallottam lanyaimtol hogy unatkoznanak. Mindig akad mit csinalnijuk.


Napocska

Sziasztok!

Két dologhoz szeretnék hozzászólni:

1.Pokemon
Azt se tudom, hogy írják...
Anna majdem 5 éves, középsõs. Újabban nézi a hétvégi gyerek-tévémûsort reggel, amibe én vagy belebóbiskolok, vagy házimunkát végzek közben. A számára ilyesztõ, durva, érthetetlen meséket átkapcsoltatja velem. A Pokémont sem nézi meg. (hangsúlyozom, maga kéri, hogy kapcsoljuk ki, bár én sem engedném nézni) Ezzel szemben az oviban mindenkitõl ezt hallja. Õ eleve is nagy képzelõerõvel bír, folyton képzeletbeli új barátai vannak (mindig olyan tulajdonságokkal, ami foglalkoztatja: vak ember, láb nélküli, "nincs lakása", akinek a mezõ a munkahelye, táltos ló, olyan anyuka, aki egyben orvos is (!) most ez a legújabb). meg van egy Pokemonja is. Kérdeztem, mi az: egy szörnyike, aki labda, ha eldobod, segít azon, aki bajba jutott. Neki ez most elég. Ha képet lát valahol (orvosi váróban legutóbb) egyrõl, az övé nem olyan. Mindig más, mert varázslatos. (le sem írja)
Kati: én nem látom úgy, hogy hátrányt szenvedne emiatt, hogy nem nézi a pokemonos mesét, vagy nincs saját pokemonja (pólón, korongon, újságban). Ez így neki pont jó. És mióta "van saját pokémonja", azóta is kikapcsoltatja a mesét a tévében.
Ugyanígy néha a híradót is kikapcsoltatja velem, bár õ már le van fektetve, mert a gonosz bácsik tetteit ne nézzem!

2: a tévézésrõl, az efféle problámákról kiadványok, könyvek jelentek meg nem csak szakemberek, hanem a gyermekekkel foglalkozó összes felnõtt számára (szülõk, nagyszülõk, pedagógusok stb) a PONT kiadónál.
[url=http://www.pontkiado.com" TARGET="_top]http://www.pontkiado.com[/url]
ezen belül a Gyermekekrõl, gyeremekekért rovat, és a folyóiratunk (Fordulópont)
Mielõtt támadás érne: igen, én ennél a Kiadónál dolgozom, mint gyógypedagógiai szakszerkesztõ

Üdv:
Eszter

U.i: nagyon érdekes, tanulságos a vitátok, talán találtok a kiadványaink közt hasznos olvasmányt!

Az elõbb elfelejtettem, mit akartam még, bár külön levélben talán jobb is.

Szerintetek hol van a határ: egy gyerekes anyukának átadni a helyet a tömegközlekedésen, illetve mikortól szólhatnak rá idegenek egy gyerekre, hogy õ álljon fel mások miatt?

Akár a dühöngõbe is írhatnám, ami történt.
Annával nagy nehezen kecmergek fel a tömött villamosra, Rebeka épp a papával otthon. Anna közel5, vékony, 15kilós, 110 centi körül van. ez még overálban is látszik rajta. Alig bír fellépni a villamos lépcsõjén, nagy nehezem megkapaszkodik, ahogy a villamos rángat, alig tartja magát. Terpesz, két kézzel kapaszkodik. Folyton kibillen egyensúlyából. (Elég feltûnõ, tornára is járunk emiatt) Közeleg egy megálló, kezdõdik a tülekedés. egy nõ feláll pont Anna elõtt, nem tudja megkerülni, csak ha a gyerek leül a helyére, különben átbucskázik rajta. (Rajtam így is átesett). Anna nagy nehezen leül, közben a kanyar miatt folyton billeg, nagy erejébe telik, hogy a vele szemben ülõ vénasszonynak az ölébe ne essen (aki végig látta, hogy hogy kapaszkodott, lifegett a kislány). Anna hozzáér a banya lábához, mosolyogva bocsánatot kér. Semmi felelet. Megálló, felszáll egy középkorú nõ cekkerekkel. A banya rákiabál a gyerekre (akinek a háta mögött volt a málhás, nem is látta): te már nagy fiú vagy (ciklámen overál, kék sapka, mély hang alapján), nem tanított meg anyád, hogy add át a helyet az idõseknek?!
Anna majdnem sírva fakad, hogy nem fiú, és nem is látta a nénit, persze közben feláll, elveszti egyensúlyát, beleeseik a banya ölébe, aki rém mérgesen ordít, hogy mért nem vigyáz, hát neki beteg a lába...
A cekkeres meg szabadkozik, hogy nem ül le, köszöni. A gyerek állva marad, sírdogál, lifeg.
Én meg nem látok a pipától, hápogok, a gyerekre bízom, mit csinál.
A tél elején meg egy bácsi ölbe vette (igaz, kocsiban ott volt a kicsi is)...
Most mit mondjak neki? Volt, hogy átadta a helyet rászorulónak, öregnek, terhesnek, kisgyerekesnek, mindig, ha ilyen van, magától.

Ti mit tettetek volna? Vagy ezután?!
Eszter

Napocska, azért válaszoltam ingerültebben, mert nem szeretem a gúnyos megjegyzésekek a (villanykapcsoló és a gyertya esete)-egyébként, ha már a párhuzamnál maradunk, attól, hogy van villany, a gyertyákat még nem kell kidobni, sõt ha emberi érzelmekhez szeretnénk kötni a fényt, akkor meggyújtjuk a gyertyát...
Bocs ha megsértettelek, de azért lehet, hogy Katinak pont ez a problémája, hogy lenézik a gyerekét, ha éppen nem naprakész a TV sztárokkal...

Kati válaszolok majd, csak most el kell mennem!

Szofi

Nem sertodtem meg. Nem sertodok konnyen. Lehet hallgattam volna bolcs maradtam volna. Mar sokszor megfogadtam hogy nem beszelek ha nem ertek egyet valamivel, hisz kulonbozoek vagyunk.
Mindenki maskent neveli gyerekeit es csak 20-30 ev mulva derul ki. Kinek a gyereke lesz kiegyensulyozottabb. En egyenlore hiszek benne, hogy nem rontom el gyerekeimet. Minden gyereknek mas neveles es masfajta szabadsag kell, meg egy csaladon belul is.
En lanyaim azzel a szabadsaggal elnek hogy szabad hasznalnijuk modern technikat es szerintem egyenlore jol hasznaljak ki szabadsagukat.
Aki ismeri szemelyesen a lanyaimat ennek megmondhatoja lehet.

Napocska

Napocska! Szerintem nincs köztünk vita. Természetesen tudják a gyerekeim, hogy mi az, hogy TV és mi az, hogy számítógép. Mellesleg a munkám is olyan, ezzel dolgozom. Csak arról van szó, ha ajándékot veszek nekik, akkor nem egy számítógépes cd-t kapnak és nem egy videofilmet. És iskolából hazajövet nem kapcsolják be ezeket a masinákat. Én azon igyekszem, hogy ebben a kisiskolás korban kialakulhasson bennük minden, ami ahhoz szükséges, hogy késõbb legyen mirõl írni a gépen és legyen mit kifejezni vele. Nem fogom támogatni egyenlõre, hogy órákat üljenek a képernyõ elõtt. Nem hiszem, hogy bármirõl is lemardanának. 60 körüli anyukám, aki tökéletes technikai antitalentum kb 1 hét alatt mindent megtanult, amit érdemes a számítógéppel csinálni.Teljesen igazad van, nem vagyunk egyformák, én sem járok pl. szolizni, fittnes-terembe és nem festetem a hajam, pedig bizonyos magazinok szerint egy nõ nem nõ ha ezeket a dolgokat nem csinálja.

Kati!
A szülinapi bulik nem azért vannak, hogy ajándékot kapjon a gyerek, hanem azért, hogy segítsek neki abban, hogy jobban megismerjék a társai és könnyebben fogadják el. Az óvoda és az iskola nem feltétlenül alkalmas terep arra, hogy a gyerek személyisége érvényesüljön (vagy ha igen, akkor is sok gyerek személyiségét kell figyelembe venni). Itthon, a buli alkalmával jobban megismerhetik, már a környezet (a lakás hangulata is sokat jelent), a játékai, az, hogy lehet-e pl. hangoskodni, rohangálni, szabadnak lenni nálunk. Korábban azért döntöttem így, mert 3 évesen idegennyelvû közösségbe kerültek és szó szerint egy kukkot sem tudtak a gyerekeim. Én azt hiszem, hogy sikerült ilyen apró segítségekkel segítenem a beilleszkedését.(Ilyenkor õ van a középpontban stb...) Beismerem, hogy nem mindenki teheti meg, hogy bulit szervezzen a lakásán (itt egyedül a lakás mérete mérvadó- mert egyébként nem kell nagy eszem-iszomra gondolni), és ha eléggé toleránsak vagyunk két-három órát ki lehet bírni egy évben (bár ilyenkor az ember csak kapkodja a fejét)
Tehát onnan indult el az egész, hogy a technika használata, vagy nem használata azért kulcskérdés, merthogy ez szinte az egyetlen kapcsolósási pont az azonos közösségbe járó gyerekek között, tehát én azért mutatom meg a lakásom (ezt egyébként egy pár gyerek meghívására is lehet szûkíteni), hogy a gyerekeimrõl kiderüljön, hogy pl. nagy akváriumuk van, szép halakkal, vagy a kisfiam szeret faragni és van egy kis kuckója, ahol ezeket a munkákat csinálhatja, hogy milyen tornamutatványokat tudnak bemutatni a bordásfalon stb..., tehát olyan dolgokat, ami a személyiségüket fejezi ki és nagyon jó téma lehet ( nem egy külsõ dolgot, pl. TV mûsort kell segítségül hívni ahhoz, hogy beszélgetni tudjanak egymással) Tehát csak arra szeretnék kijukadni, hogy segíteni kell a gyerekeknek ahhoz, hogy egy másfajta értékrenddel is elfogadják õket és ne egy sarokba meghúzódó kirekesztett kiskrapek legyen, aki semmihez sem tud hozzászólni.

Szofi,
a felfogásod végül is nagyon tetszik, - s mindenesetre kezdek megnyugodni, h. van esélyem arra, h. "normálisan" (=ne az aktuális divat szerint) nevelõdjön a gyermekem.
Remélem igy is lesz. Néha ugy gondolom, valahol a háttérben a nyugodt családi élet huzodhat meg, amelyben a gyerek jól és biztonságban érzi magát és megbizik a szüleiben. Ha ez megvan, talán könnyebb elkerülni azokat a dolgokat, amelyektõl tartunk és szivesebben nem látunk magunk körül. S emellett biztosan megfér a tv és társai is, a megfelelõ mennyiségben.
Végül is, az én lányom se esik kétségbe, ha épp azt javaslom, h. tán mégse kéne most a tv-nézést választani, de ilyenkor mindig igyekszem valami más lehetõség felajánlásával is a segitségére lenni.

Kati! Még nem voltak sulisok valóban néztek hébe-hóba Tv-t, aztán egyszer csak valami rosszaságot csináltak, amit meg kellett "büntetni" és felajánlottam nekik, hogy találják ki a saját büntijüket. Akkor hosszas gondolkodás után azt mondták, hogy ne nézzenek egy hónapig TV-t. Én belementem, aztán kb. egy év múlva jutott eszükbe, hogy júniusban lejárt a büntetésük. Ezen nagyon jót nevettek. Azóta a környékére se mentek. A divatos figurákkal kapcsolatban az a véleményem, hogy ugyanúgy ahogy a gyerekek õszintén megmondják a véleményüket a ruhámról például én is õszinte lehetek hozzájuk és elmagyarázhatom, hogy miért nem tetszik (egyébként van amikor azt mondom:csak), van egy játékunk is, amit bevallom én találtam ki, majdhogynem véletlenül. Ami nem tetszik, annak gúnynevet adunk és jókat nevetünk rajta. Ez úgy történt, hogy amikor elõször hallottam a Pokemonról, egyszerûen nem értettem és azt hittem, hogy "puki"-mon. Mindig ez jut eszünkbe, amikor ezt halljuk és egész más megvilágításba helyezi a figurát.
Egyébként a kicsi gyerekek ugyanúgy tudnak Lúdas Matyi-ért, Mátyás királyért, Toldi Miklósért, Bornemissza Gergõért rajongani (mert a rajongás jó, hogy van), mint bármely más éppen aktuális mesefiguráért. A fa kard ugyan olyan jól betölti a szerepét, mint a "fénykard".
Én bevallom, amikor kicsik voltak nem olvastam esténként mesét nekik (viszont minden alkalommal meséltem, amikor, csak lehetett). Aztán egy pár éve kiválasztunk egy közös könyvet, alkalom adtán az egész család leül és a papa felolvassa fejezetenként. Nagyon szeretem ezeket a felolvasásokat. (Ezek elég komoly regények)...

Nekunk az 50 m2-es panelban is volt mindig szulinapi bulink. Ez evi 2 bulit jelentett mert a tesoim ikrek, oket egyutt le lehetett tudni. A koltsege mai aron 2-3000 forint, itthon keszult sutikkel, szorpokkel es limonadeval, az utana szukseges pakolas pedig szerintem belefer egy gyereknek adott szulinapi ajandekba. En is rendeztem a fiamnak minden szulinapjara bulit mar az elsotol kezdve es fogok is amig azt nem mondja eleg. Sem koltsegben sem faradsagban nem olyan borzaszto, csak akarni kell. Azert nem rendezni hogy ne kelljen ajandekokat venni amikor a mienket hivja valaki... Hat, nem tudom. Mibe kerul egy konyv? A legjobb ajandek barmely korosztalynak es szeintem szinte minden gyerek igenyli a "bulikat" neha.
Talan a party szo volt tul nagyzolos a magyar fuleknek :-). Hivjuk szulinapi bulinak, hivjunk meg ra 5-6 gyereket, akiket persze az unnepelt valaszt ki, sussunk egy tepsi pogacsat es valami tortafelet, csavarjuk fel a szonyeget es kesz. Nem kell rogton valami oriasiban gondolkodni. Ha igazan jot akarunk akkor meg jatekokat is szervezhetunk a gyerekeknek.

idi

Ildike! Egyetértek veled,bár nem mindenkinek könnyû, a természetébõl adódóan ezt megcsinálni. Nekem óriási szerncsém, hogy a férjem nagyon odafigyel ezekre a dolgokra (mármint, hogy a gyerekeknek barátaik legyenek). Mindig minden helyzetben megadja a kezdõ lökést (ismerkedés idegen gyerekek szüleivel stb..), hogy a gyerekek egymásra találjanak. Nyaralásunk alkalmával egyszer csak bejelentette, hogy holnap egy 10 éves kisfiú is jön velünk a strandra. Én persze, földhöz ragadt kis manó teljesen kikészültem, hogy három gyerek (abból az egyik fél éves csecsemõ) és plusz egy idegen kissrác, akit még nem is láttam stb... Dehát a meghívás, az meghívás, úgyhogy a kissrác jött. Nem is kell leírnom... Tökéletesen érezték magukat szinte nem is láttam õket egész nap annyira belemerültek a játékba. Innentõl fogva a srác mindennap velünk volt és a gyerekeim szuperül érezték magukat. Azóta többször aludt már nálunk a kisfiú, és nagyon jó kis banda verõdött a három kölökbõl.
Lehet, hogy azt gondoljátok off vagyok, de ezt a történetet azért meséltem el, hogy nem tárgyi, divatos dolgokkal tudjuk a legnagyobb ajándékot adni a gyerekeinknek, hanem az emberi kapcsolatokkal. Nem kell nekünk nevelni a srácokat, hanem olyan helyzetet kell teremteni, hogy maguktól jöhessenek rá bizonyos dolgokra...
És ehhez a legnehezebbet kell csinálni, nyitottnak lenni az emberek és az élet felé...

Sziasztok!

Hej, nosztalgiáztam egy sort, a tv és számítógép "vitát" immár lassan másfél éve futtattuk le, az akkori nagy babanetesekkel... Alig van már belõle itt valaki.
Ami most megfogott, bár ez már nem igazán a topic eredeti témája, a buli kérdés. Én is rendeztem már nem egyet, de nem értek egyet a minden évben buli dologgal. Pontosabban a fordítottja miatt jutottam ide. Ugyanis a három gyerekem évi átlagban összesen kap vagy 30-40 bulimeghívót. Persze a gyerekek szeretik a bulikat és menni is akarnak rá. Na de ha kiszámolod, szinte minden hétvégére jut egy buli. MÁr sokszor nem lehet családi találkozókat és programokat csinálni, mert bulira "kell" menni. Ugyanakkor azért sajna már egy könyv se 100 ft, pláne, ha tudod, hogy mások miket visznek és nem akarsz szégyenben maradni, nem nagyon lehet megúszni egy ezres alatt. (McDonaldsos bulikról nem is beszélve, ahol sokszor olyan helyen van, hogy nem tudom otthagyni a gyereket, mert félóra kocsival, viszont ha én is ott vagyok, vagy netán viszem a meg nem hívott tesókat, akkor már nem ülünk ott étlen szomjan, a végeredmény tetemes összeg!) Szóval ezt az évi mennyiséggel beszorozva sok. És ráadásul hetente rohangálok ajándékok után, találjak ki újabbat és újabbat. (már gondoltam rá, el kell menni a Metróba vagy egyéb nagykerbe, venni egyszerre 10-es kiszerelésben valamit, aztán egy idõre letudtam) Szóval amikor ezen kivagyok, felmerül bennem, hogy azt mondjam a a gyereknek, ezt a bulit most hagyd ki. Néztem a szembeszomszéd kisfiúnál a bulit, közel 30 gyerek volt. Anyuka meséli: nem tettünk mást, csak visszahívtunk mindenkit akik meghívtak minket is. Szóval ez már olyan megalománia lett, mint a karácsonyi vásárlások. Szerintem túlzás. Legyen buli, de mondjuk 3-4 évente egy. Az elég. Vélemény?

Tv meg POkémonról annyit, hogy már akkor sorolták a neveket, mikor itthon még egy részt sem láttak. Viszont késõbb a fiam képes volt hétvégén reggel 8-kor kelni, és rögtön nekiállni a leckeírásnak, mert a pokémon nézés feltétele az addigra kész lecke volt. ezzel együtt most épp hetek óta nem látták, és lazán viselik.
A számítógéprõl: fiam még a passziánszal meg az aknakeresõvel kezdte. Utóbbit csak nézte. Elõbbit viszont nagyon hamar megtanulta. A számokat, a színeket, a szabályokat. Ja, és az egérkezelést. Kb 4 évesen már lazán ment neki. Nem ez volt az egyetlen tevékenysége, nem vett el minden idõt egyébtõl, de szerintem kárára sem volt. (rendes kártyával csak késõbb tudott játszani, mert a lapok szétcsúsztak, osztani nehezebb volt stb)

RebekAnna a közlekedés. Kedvenc vesszõparipám. Pedig ha belegondolok, ha a BKV normálisan járatná a buszokat, vill.kat, akkor fel se merülne. Ha nem az lenne az alaphelyzet, hogy tömeg van. Mi most már nagyok vagyunk, de sokáig töpregtem az ovis ikrekkel állva a buszon, hogy mégis az iskolás gyerekkel üldögélõknek nem lenne-e ildomos legalább megkérdezni, nem ülnének-e le a kisebbek. Az idõsödõ (ált. nem a legidõsebb!) korosztály viszont a legrémesebb, akik úgy vélik, hogy nekik mindenre joguk van, tülekednek, fellökik a gyereket, azért, hogy õk leülhessenek. Igen, szomorú, a nõk is elfelejtik, hogy õk is voltak kismamák, avagy kisgyerekesek. Reméljük, mi nem leszünk ilyeneK!

Ildi

Ildi! Az én gyerekeim már 5 évesen tönkrevertek minket rablórömiben, valódi kártyával (lehet kapni kisebb méretû passziánszkártyát is, ha szétcsúsznak a lapok, vagy amíg csak tanítottuk õket nyugodtan lehet nyílt kártyákkal játszani. Egyébként rengeteg féle passziánsz van a fiam a kisnapóleont szereti legjobban (valódi kártyával), bár általában nem magányosan játszik.

A bulival kapcsolatban... Valóban lehet és kell is válogatni, neked szerencséd van, 30-ból teheted. A gyerekek meg tudják mondani, hogy kinek a bulijára mennek el szívesen
így 3-4 meghívásnál többnek nem kell eleget tenni, ami gondolom egy évre lebontva még anyagilag is elviselhetõ. A visszahívásnál ugyanaz a helyzet. csak azokat hívod meg, amire ti is elmentetetek. (az az pl. 3-4 embert). Szerintem ez jobb megoldás, minteha éveket hagysz ki (gyerekeknél az fokozottan nagyon hosszú idõ)

A közlekedéssel teljesen egyet értek...

Sajna én csak dec-be kapcsolódtam be és akkor is csak úgy, hogy reagáltam egy kérdésre. Sajnálom, hogy vannakolyanok akinek ez már lerágott csont (gondolom mindenkinek vannak ilyen uncsi témák a társalgóban)

Szofi, nem úgy értettem, hogy uncsi, egyszerûen csak eszembe jutottak a régi idõk. Az egyik általam nagyon tisztelt anyukatársunkkal volt egy nagyon kellemes hangú vitám a témáról, és elnosztalgiáztam egy kicsit. Nem bántószándékkal írtam.

Rablórömi tavaly tél óta (5.5) megy nálunk is, bár engem még nem vernek meg benne . Meg az UNO-t szeretik nagyon... Hú, meg télapóra szorzós kártyát kapott most másodikban a suliban a fiam. Na, azon viszont kiakadtam. Olyan vékony papírból gyártották, hogy szabályosan átlátszó! Hát hogy lehet így becsületesen húzni!! Az idõtállásáról nem is beszélve... A saját 20 évvel ezelõtti szorzós kártyám viszont még megvan, ennek kapcsán elõkerült...

Ildi

Én sem rossz szándékkal válaszoltam Ildi...
Mardva az eredeti topic-témánál kicsit más irányba kanyarodnék. Szóval olyan családban nõttem fel, ahol a természet szeretete fontos téma volt (apám erdész), mégis néha rám jön a lelkiismeret furdalás, hogy városlakó révén nem teszek meg mindent a környezetemért (igaz nem is segítenek ebben). Tehát divatos szóval a környezettudatos magatartásra nevelés nagyon fontos (bár több helyen láttam, hogy a gyerek többet tud errõl, mint a szülõje). Ha van kedvetek, dumcsizzunk errõl, hogy mit lehet tenni ez ügyben, hogy a gyerek úgy érezze tesz valamit a környezetért...

Szofi, nekünk már találkoznunk kellett volna korábban... sok oldalon olvasva egyezik a véleményünk, avagy érdeklõdésünk!

Mi komposztálunk, és még télen is, amikor ugyan nem tudom a hó alá beásni, akkor is külön gyûjtjük a komposztálhatót, a könnyebb megszokás végett. Égetni sose égetünk semmit, bár ezügyben a stílusom vitatható, mert a gyerekek elõtt bírálom azokat, akik teszik (annak ellenére, hogy idén az önkormányzat ingyenes avarelszállítási akciót csinált....). A kertészkedés közös ügy, a virágokat nem lehet levágni nálunk és behozni vázába, mert kint szépek, már a gyerekek se hagyják. A papírt az ovi is átveszi, lelkesen gyûjtjük. Szívesen csinálnám komplettebbre a szelektív hulladékgyûjtést, de amíg a kerületben nincs hova vinni, pl. az üvegeket, és ugyanakkor a félig üres kukám után fizetem a teljes kuka árát, addig nehéz rávenni magam, hogy benzinpénzért (amely benzin ugye szintén nem környezetkímélõ megoldás) elvigyem messzire.
A visszaválthatós üvegekkel kapcsolatos gondolataimat megtaláljátok a bababarát ország topicban, ott jutott eszembe.
Huh, errõl még biztos lesz, most elsõre ennyi.

Ildi

De jó kis partnerre akadtam! Nálunk a használt olajokat visszagyûjtöm a nagy flakonokba és alkalom adtán levisszük vidékre egy ismerõshöz, aki a kutyái kajájához használja fel. Korábban sokat sátoroztunk a gyerkõcökkel, ahol testközelbõl érezhették, hogy a nagy luxus nélkül is lehet élni (egy darabig). Nem oly rég a világ végén vettünk egy kis tanyát (mivel már elég sokan vagyunk-és egy egy párnapos kiruccanás is vagyonokba kerül a szállás miatt), ott nincs víz. Az ivóvizet visszük (azzal is jobban takarékoskodunk) és az esõvízet gyûjtjük ciszternába és azzal oldunk meg mindent. (Egyébként bárhol vagyunk és zuhog az esõ a gyerekek automatikusan kérnek egy edényt, hogy fölfogják az esõcsatornán lefolyó vizet.)A nyaralások alkalmával, ha természetes vízhez megyünk, a gyerekek elsõ dolga, hogy kihalásszák a szemeteket a vízbõl (néha idegbajt kapok e-miatt) Nagyon bosszant, hogy több kilométert kell gyakran gyalogolni egy-egy szemetesért. Mi mondjuk mindig megtesszük (legrosszabb esetben hazaviszzük). Amit lehet élelmiszert vidékrõl szerzek be,vagy ha nem megy akkor a piacról, a jól bevált fonott kosárral (persze én is rá vagyok kénszerülve a nagybevásárlásokra és ezzel együtt a mûanyaghegyekre- de azért igyekszem)A papír-gyûjtés nálunk is megy. Gondolom a legnagyobb problémát azoknak akik ilyen szemléletûek, az eldobható pelenka jelenti. Sajnos ezt nem tudtam kiváltani (egy éve hallottam a poponella rendszerrõl, szimpi volt, de csak úgy érte volna meg, ha az elsõ gyerkõcnél is ezt használom),de remélem hosszú, meleg nyár lesz és sokat lehet meztelen popsival a kicsim... Nálam is van még ötlet, de nem akarok túl hosszú lenni!

Sziasztok!
Mi is csinálunk gyerekbulikat, már nyolc éve. Volt benne MC Donaldos is. Amikor öt éves volt a lányom már önmaga válsztotta ki, kit hív meg. A létszámot megpróbáltuk behatárolni, bár elõfordult, hogy 15 vendég gyerek plusz mi, plusz néhány szülõ...De megérte, fantasztikus játszás volt mindig.Aztán egyre kevesebb gyereket hívnak meg, kb. 8 gyerek jön össze maximum. A lányom bulijai megszelidültek, legózás, babázás, egy kis tánc. A fiamé nyáron, a tesómék kertjében van, ott be sem jönnek a lakásba, ha jó az idõ. Szóval ezekre a bulikra nagyon jó visszaemlékezni, sok fénykép is készül. Néha elõveszik a gyerekek és nagyon szeretnek rá emlékezni. Mi nem ekkor köszöntjük meg õket, más a légköre a nagyis, tesós, apás- anyás köszöntéseknek.
Mindig nagyon várják a bulikat. Süti a torta, (sosem fogy el a húsz szeletes), pizza(én sütöm), vagy miniszendvics( én gyártom), ropi, összeszelt vegyes gyümölcstál. Inni, valami szörpféle, és ásványvíz.Van lufi, én fújom fel.A buli kötetlen, csak a gyerekeké, szülõk gyereket hozzák, idõre(kb.2-3 óra) múlva visszajönnek.
A visszahívásokról: Ha a gyerek nem akar elmenni egy buliba, vagy valakit nem akar meghívni csak azért mert õt is meghívták, hát akkor nem teszi. Így nincs überelés.
Ezévben annyira lányos volt a buli, hogy az unokatesókat(fiuk) és a saját öccsét sem hívta meg, így a Somát el kellett vinnem itthonról az említett unokatesókhoz a buli ideje alatt. Sértõdés nem volt, mert vasárnap volt egy családi köszöntés is.
Kicsit hosszúra sikerült, bocs, de úgy érzem ezzel is sok jó maradandó élményt adhatunk a gyerekeknek.
Nálunk vannak szelektív gyûjtõk, a gyerekek vállalták a flakonok, elemek, karton,stb. lehordását.Újságot oviban gyûjtjük.Talán kevesebb lenne a szemét az utcákon, ha igazán foglalkoznának vele a közterület felügyelõk.De sokkal egyszerûbb átnézni a szemetelõn. Pl. Bristolban 500 Font! bünti, az eldobott szemét, kutyagumi. ÉS betartják. Jobban védi az egészséget, mint a MAlboro matrica vadászat az autókon.Csak amig a felügyelet is dohányzik, és eldobja az utcán, nem változik a szemlélet.A párom mondta, ha mindenkinek az ablakán visszaugrálna amit az utcán eldobált, csodálkoznának néhányan.
Most már tényleg abbahagyom.
Zsomimama

A bulihoz: pont ma voltun egyen, egy játszóházban volt megrendezve, az ünnepelt kislány majd minden ovis csoporttársa ott volt. Mi "külsõsök" vagyunk.
Itt történt, hogy megjelent egy kétgyerekes család, a vendégltó mama felismerte a kislányt, köszönt. Gyerekekkel érkezett anyuka: ugye bejöhet a kisfiú is? Vendéglátó: persze, nem gond, mennyi idõs? Anyuka: hát egyidõsek, egy csoportba járnak, biztos azért nem hívta meg az ünnepelt, mert elég rossz fiú. Apuka: vagy mert csak lányokat hívott...
Rém kínos volt.
Nekem még ugyan kicsi a kicsim ehhez, de nem engedném, hogy Anna kirekessze õt a szülinapi bulijából, annyira pláne nem, hogy el keljen vinni otthonról. Ha az apjának külön nem szól, hogy meghívja, õ is menjen el?! (ok, tizenéve korban más, most ovisokról, kisiskolásokról beszélek...)
Ez nekem meredek.

Mi sajnos csak a papírvûfélét tudjuk szelektíven gyûjteni, mert a többit a kukások összeöntik! (mé autónk sincs, hogy környezetszennyezõ benzingõzzel elszállítsam a szemetet oda, ahová lehet...). marad a visszaváltás, a kevés csomagolás. Ez is hülye helyzet: egyik boltban adják, rádtukmálják a mûanyag zacsit, ha van nálad,akkor is. A másik helyen meg a legegyszerûbbért is fizetni kell. A papírzacsi áráról már nem is beszélek...
Én sajnos nem szeretek kosárral vásárolni, kényelmetlen nekem, én csûvázas hátit használok. Viszont valamelyik nap láttam egy helyes böhömnagy kutyát, magasabbat egy dalmatánál, de ahhoz hasonlított, õ vitte a szájában az üres kosarat a férfi (!) gazdájával. Nagyon tetszett!!

Sziasztok!
Eszter

Sziasztok!

Olvasom a rengeteg hozzászólást...
Szeretném most megosztani Veletek néhány gondolatomat én is környezetvédelem terén. S talán, tanácsot is adhattok?
MacDonalds: se bulira, se egyébként! Kerülöm, s a többi hozzá hasonlót is. Túúúúúl sok a csomagolóanyag amit szükségtelenül felhasználnak. S emellett, drága.
Van, aki szidja a dobozos üditöket/tejet. Mennyivel rosszabb ez a csom. anyag a többinél? (Sajna az élelmiszereket be kell csom.-ni) Ezek gyártói sosem állitották, h. a legkörnyezetbarátabb csom. anyagot gyártják. Szerintem még jobbak, mint az üveges üditök - szállitás szempontjából is elönyösebbek, mert jobban egymásra rakhatóak. S kevesebb szállitóeszköz kell (=kevesebb benzingõz).
Ásványvizivásról nagyjából leszoktunk. Oka: hány müa. üveget dobok ki utána?
Olaj: ha lehet nem sütök olajban. Nem is túl egészséges, s nem jó érzés fél üveg olajat egyszerre felhasználni/kidobni.
Pelenka: talán, ha minden egyébre odafigyelek, az az egy megbocsátható, ha eldobhatót használok? vagy mégsem? a többit is mosni kell (viz, mosószer, stb megy a talajba)
Kuka: nekünk nincs. Nagy szemeteszsákba teszem a szemetet. (Persze a kertben van ennek külön tárolóhelye) Ezt viszik el a szemétgyüjtõk - ez se túl környezetbarát, ugye? De nekem sem telne meg a kukám, még talán félig sem. Komposztálunk mi is, télen is.
Égetés: tudatlanságomon segitsetek, de miért baj az, ha elégetem az avart, leszáradt fenyõfát, gallyakat, papirhulladékot - használt papirzsepit?... Az persze más, mikor a szomszédom a kábelt égeti, és viszi a belsõ fémet leadni a méhtelepen...
Várom a véleményeteket!
T-Julcsi