Bölcsi-ovi kérdés, nem Kangira reagálva, hanem csak úgy általánosságban
a gyerek közösségbe kerülésének időpontja kb. olyan kényes téma, mint a szopi. Azaz: csak az a jó anya, aki szoptat, csak az a jó anya, aki minél tovább otthon tartja a gyerekét. És kimondanak egy alsó merev határt a szocializáció kezdetére, anélkül, hogy hozzátennék, hogy a "legtöbb gyerek". Szóval, saját példa köv.: Andris világéletében nagyon önállóan barátkozó emberke volt, 2,5 évesen kijelentette, hogy bölcsibe akar menni (a barátjáért mentünk néha, onnan tudta, hogy mi fán terem). Zsuzsi akkor fél éves volt. Andris 3 nap alatt beszokott, és a továbbiakban boldogan járt, hol ott aludt, hol nem, ahogy úri kedve tartotta. És ezt sokan sokszor a szememre vetették, mármint hogy hogy voltam képes kiűzni a meleg otthonból a gyerekemet???
Viszont láttam 6 évesen oviba került, teljesen aszociális gyereket is. Nem viselkedészavaros volt, csak elég sokáig fogalma sem volt arról, hogy hogyan lehet élni anyuci vagy rá egy személyben figyelő felnőtt nélkül.
A másik eset, amikor valakinek muszáj visszamenni dolgozni, még Vekerdy is azon a véleményen van, hogy a gyerekek felfogják a muszáj helyzetet.
Ja, és a bölcsis nénik igenis pedagógusok, most már csak úgy lehet gondozó valaki, ha szakirányú pedagógiai főiskolája van.
Urszila
,en, az onzo dog meg hobbizok vad lelkesedessel... 
Szóval bekerült bölcsibe, úgymond muszájból, mert lejárt a gyedem és a gyesből nem bírtunk volna megélni. 2 éve volt épp. Nem voltak nagy targédiák, rosszabbra számítottam. Nem mondom hogy nem sirdogált reggele leinte, de alapvetően jól érezte magát bent és tényleg rengeteget fejlődött. 1 hét alatt az én nem beszélő lányom elkezdett beszélni, 1 hónap múlva minden nap új énekkel jött haza. Már rég nem sír reggels em ha menni kell és sok barátja van. Ő októberben szokott be és kopp-kopp de egyáltalán nem beteges, na jó, most épp itthon vagyok vele de most először október óta, most is csak egy kis hasmenése volt, inkább csak biztonságból tartottuk itthon, mert rosszuk nem volt, láza sem volt, szóval semmi komoly. Csütörtök óta van itthon (múlt hét) és kb 4 nap után teljesen beleunt. Jött újra amenjünk anya valahová kérés korán reggel jöttek a hisztik stb. Szóval sezrintem nagyon gyerek függő. Én most azt mondom hogy ha itthon lennék is ŐT, az ilyen izgága típusút mint ő, beadnám fél napra. 8-12-ig, hogy játszon, társaságba legyen,jól érezze magát. Az ottalvás már macera, főleg elinte. Mondjuk neki már nem gond, de az volt a beszoktatás legkeményebb pontja. Az más kérdés hogy egy pici tesó mellett lehet hogy ezt nehezebb megvalósítani (rggel levinni, délbe érte) mint otthon tartani. 
emberem megjegyzese: "meg jo, hogy nem mast csipett be" 
