Totya!
Nagyon szívhez szóló, amit írtál, de azt hiszem abban azért egyet értünk, hogy ha ott van munkád, akkor megbecsülnek. Mind anyagilag, mind erkölcsileg. És egész más az, ha olyan körülmények között marad (vagy neadj'Isten kényszerül maradni) otthon az anyu, hogy Apu bérébõl nincsenek KENYÉRgondok!. Nézd meg ott, hogy pl. a munkanélküli segély milyen alapon jár, meddig, és mennyi! Hasonlítsd össze az itthonival! Nézd meg az átlag havi jövedelmeknek mekkora részét teszi ki a rezsi! Hasonlítsd össze! Ma itthon egy teljesen átlagos ember a havi bérét teljes egészében elkölti a rezsijére (utazás, víz, csatorna, kuka, vill., gáz, TV, telefon, stb stb..).Ha a házastárs is dolgozik, akkor az szintén jóesetben fedezi az alapvetõ(!) szükségleteket! Nincs szó autókról (alsókategóriás kocsi = 3 évi teljes jövedelem), hobbyról, utazásról, nyaralásról, stb! Nézd, van az itthoni helyzetnél jobb is, rosszabb is. Meggyõzõdésem, hogy a svéd állapotok nem az utóbbi...de nem akarom, hogy átmenjünk síróversenybe!
Visszakanyarodva a topic témájához: Nekünk elég kalandos és viszontagságos életünk volt idáig, és vannak tapasztalataink arról, hogy igenis egy állás vagy egy kiadó lakás bérleti joga megszerzésénél nem gyenge mértékben növeli az esélyeket, ha letagadod a gyerekeidet! Velem már mindkettõ konkrétan megtörtént, és mélységesen felháborítónak tartom, hogy ilyen állapotok mellett folyamatosan azt promotálják minden helyen, hogy a nagycsaládoknak megint mennyi kedvezmény adatott...ebben az a rossz, hogy a valódi helyzetet csak azok látják, akik benne élnek, tehát a kevesek. A többiek általában azon a véleményen vannak, hogy már megint a gyerekeseknek lett jobb
nem akarok politizálni.
A távmunkáról: hónapokig kerestem ilyen munkát, és sem az anyagi, sem a tevékenységi igényeim nem voltak magasak...de tök mindegy volt, mert elérhetõ helyeken egyáltalán nem találtam semmilyen lehetõséget. Újságok, TV, internet...Illetve nagy-nehezen találtam egy céget, akik - fordítási munkáról lévén szó -küldtek próbamunkát, majd miután megcsináltam, küldtek fizetõs anyagot is (szemtelenül alacsony árral, de mindegy), aztán cca. 3 hónapon át telefonáltam-faxoltam-Emileztem, hogy elhitessem: egy megveszekedett fillért nem utaltak a számlámra.Végül, mikor már komolyabb hangnemre váltottam, egyszerüen feladták postán, és megkaptam a pénzt. Végül egy jóbarátom segítségével oldottam meg,de ez csak rajta múlott, nem a lehetõségéken
Ezen a területen még nagyon gyerekcipõben járunk. Szerintem itt objektíve csak azoknak terem babér, akik valamilyen számítógépes ágazat profi müvelöi (szofi,stb.) Pedig a munkavégzés e fajtája nagyon jó lenne , mert sokkal többet foglalkozhatnának a szülök a gyerekeikkel,stb..talán majd idõvel.
Szofi egyszóval továbbra is messzemenõkig egyetértek a célokkal, hajrá!
Üdv
Zalán