Szia Andi!
Suli: úgy érted, az alacsony létszám a tanulás hátrányára ment? Mármint, a lemaradottak felzárkóztatására figyeltek inkább? Én általános gimibe jártam, és a 38 fős (!) osztályban szintén óriási különbségek voltak a tudás terén, pedig, elvileg, a legjobbak kerültek be. Én nem kedveltem azt az osztályt, túl sok erős egyéniség került össze, nem volt igazán jó légkör. A tanítás meg futószalagon ment. Ha valakinek sikerült kitűnni, az jobban járt... Nektek azért jó, nagyvárosban több lehetőség közül lehet válogatni. Jövő tavaszra mi is beíratjuk a nagyfiút, úgyhogy mi is gyűjtjük az infókat itt helyben.Nem könnyű!
Hogy mit látott a kisfiam?
Egyik nagyszülei kis katolikus faluban laknak. Felállás a szokásos: falu szélén temető, közepén a templom. A mamája nem egy szorgos templombajáró, de ahyogy a fiunk nőtt, ő indíttatást érzett a gyerek "beiktatására", főleg ha a szülei még meg sem keresztelték, legalább tőle tanuljon. Csak ezt elfelejtette velünk megbeszélni...Abból lett a baj, hogy amit a mamája mondott nem egyezett azzal, amit otthon látott. Elképedt a "Jézuska" kifejezésen (úgy tudta Jézus felnőtt bácsi), a feszületeken (Miért van Jézus megkövesedve? Miért van belőle olyan sok?) a szobrok nem feleltek meg az ízlésének és közölte, hogy a templomiak csúnyák, neki a new yorki szabadságszobor tetszik,meg egyáltalán, minek van a templom,nem értette, hogy a versmondás miért hívják imádkozásnak , és még egy csomó ilyen dolog. De mi nem tudtunk a dologról,minden ment a megszokott módon, csak azt vettük észre, hogy a gyerek időnként furcsákat mond. Ma sem tudjuk pontosan mi volt, az tény, hogy a mamájával volt néhányszor egyedül, ő azt mondta, a mama mesélt neki a "templomi dolgokról" meg a temetőről, de mikor rákérdeztünk, a mama csak annyit mondott, hogy ő csak sétálni volt vele. (Hát éppen a temetőnél is sétálhattak, ki tudja.)A fiunk valamit hónapokig nem tudott feldolgozni. Ez abban nyílvánult meg, hogy mikor nemsokára oviba került, az ovó nénivel templommot építettek vagy rajzoltak, és ő közölte, hogy csúnya. Aztán mégis rajzolt olyasmi épületeket, de a tornyon lévő kereszt helyére mindig valami más került, aztán az épületnek egyre több tornya lett, végül kastéllyá vált. Mintha kívülről tetszett volna neki, de aztán mégis elutasította (egyébként nagyon szereti a szép, díszes épületeket, fénykép után rengeteget híreset felismer)...Nyaraláskor, Egerben voltunk, és mondtuk, hogy megnézhet belűlről egy templomot, ha akar, nem akart. Karácsonykor volt az egyik templomban valami műsor, az ovó néni külön szólt, hogy megy-e vagy sem, végülis itthon maradt. Mikor a huga született, a dédije vigyázott rá sokat, és egyszer a temetőbe is magával akarta vinni, hogy megöntözze a virágokat, tényleg csak ennyi. De a fiam (soha nem volt akaratos) kiverte a hisztit, hogy ő nem megy a temetőbe. Majd megkérdezte a dédijét, hogy ő is szokott-e a csúnya templomba járni. Először kellemetlen volt, hogy a gyerek ilyen élesen elutasító, idegeneknek is használta ezt a csúnya templom kifejezést, és volt aki beszólt a háromévesnek, hogy vigyázzon a szájára. Igazából másfél év kellett, hogy megtanulja, hogy ilyen kifejezésekkel ő megbánthat másokat, és amíg feldolgozta magában a "teológiai ellentmondásokat". Nem szándékom senkit megbántani, de, hogy teljes legyen a kép, leírom. Mi elsősorban a magunk meggyőződését állítjuk példának a gyerekek elé, tehát a fiunk is a mi "dolgainkról" hallott főként. A családunk viszont elég színes összetétel, semmi gond, ha más vallást is megismer. Az ő esetében a mamája igyekezete balul ütött ki,ráadásul duplán, mert ha annak idején a férjemben sérüléseket okozott az a fajta vallásos nevelés (és az első adandó alkalommal elfordult a "gyökereitől") valószínű, hogy a gyerekeinek sem azt igyekszik átadni.(Érdekes: meséltem, nagyvonalakban, a zsidó vallásról is, mutattam kívülről zsinagógát, az meg nagyon tetszett neki. Ezt miért nem utasította el?) Na jó hosszú lettem, meg lehet, hogy kissé zagyva, de ez szerintem nem egyszerű dolog.
A dal nekem is tetszik, gondolom egyszerű, fülbemászó dallama van.
Tőlünk meg egyszer azt kérdezte a fiunk, hogy miért nem vagyunk zsidók.
Nagyon bírom a gyerekek megnyílvánulásait!
? 
) Most, hogy már egy lányom is van, kötelességem várni a locsolókat (a rokonokat). De nincs is ezzel semmi baj, csak azt nem szeretem, ha locsolkodnak, és már rohannak is. Az én nagy találmányom a marcipántojás, Pilisvörösváron van a Szamos marcipán "diszkontja", ott veszek fehér meg piros marcipánmasszát, aztán összemárványozom. 
