Lányok,
nagyon köszönöm a gratulációkat és, hogy együtt tudtok örülni velem. Boldog vagyok nagyon, de egy kicsit aggódom is.
Két éve volt a mûtétem és utána azt hittem, hogy nem is lehet babám. Most itt van

, de mellette van egy nagyon stresszes munkahelyem. Egy éve egyedül vezetek egy nemzetközi osztályt, amit most átadok, de a kintiek ahogy tudnak "belémrúgnak" még így az utolsó hetekben is. Holnap tanulmányi szabira megyek, és nincs helyettesem. Viszont kiderült, hogy egy projectet péntekig kell befejezni. Tomboltak, mikor meghallották, hogy nem leszek bent. A gyomrom megint görcsben.
Panna: én is hasonló gondokkal küzdök (hasfájás), de talán nálam a stressz teszi.
Tudom, hogy azt mondjátok, hogy ne törõdjek vele, de sajnos nem tehetem meg, mivel nincs akire számíthatok itt bent.
A vizsgálat: férjem már nagyon izgul és már a héten orvoshoz akar menni. Szerintetek van értelme már most elmenni?
Bocsi a lelki kiborulásért, de tényleg olyan nyomasztó a helyzet..
Sok puszi és mindenkinek jó peteérést
