Sziasztok!
Erika!
Nálunk mindig ég egy éjszakai fény a közlekedőben, ami nem fogyaszt sokat (Ikeás 4 W-os izzó van a lámpában), ez egyrészt a fiúknak van, másrészt nekem, amikor megyek KisRobihoz szoptatni.
Évához hasonlóan Bencét én is felébresztem egyszer éjjel, hogy jöjjön ki velem pisilni. Marci már magától felébred és kimegy, ha kell neki, de ez ritkán fordul elő, ő kibírja reggelig.
Az esti ital egy ideje nálunk szigorúan csak víz, mert azt tapasztaltam, hogy ha más volt (tea, tej, almalé), akkor gyakrabban volt bepisilés. Persze tiltakoztak ellene, de most már megszokták, és ha valaki teát kér vacsi közben, a másik rögtön mondja, hogy vacsorához csak vizet iszunk.
Ezt egyébként az oviban is javasolták, hogy vizet adjunk inni a gyerkőcöknek, mert az oltja legjobban a szomjat, és jobb ha már itthon ahhoz szoknak hozzá.
Bea!
Ügyesek a lányok, csak így tovább!
Éva!
Hajrá!
Zizi!
Köszi a biztatást!
Már nagyon várom Gergőt, biztos rengeteg mesélnivalója lesz, nem is viszem csütörtökön oviba.
Csilla!
Remélem, már jól van Barbi, nem jött vissza a roham.
Meló, suli, anyós, dédi, lakásfelújítás, no meg a saját háztartás, ikrek... Húúú, még leírni is sok!
Le a kalappal előtted is, hogy minderre van energiád!
Kinga!
Néha én is érzek lelkiismeretfurdalást az elmaradt dolgok miatt, és olyankor elgondolkozom, hogy miért is kezdtem el. De ha már elkezdtem, jó lenne befejezni.
Eri!
Szerintem mindenkinél vannak mélypontok, de aztán valahogy túltesszük magunkat rajta. Ahogy Kinga írta:
aztán meg jön egy fiú a sokból, mond vagy csinál valami kedveset, szépet és visszatér belém az élet, mégha rövid időre is, de elfelejtem a gondokat és csak a szép kerül előtérbe. Gabi