Jó reggelt!
Tegnap jó bénák voltunk a fürdetésnél, majdnem lefagyasztottuk a gyereket. És persze éjszaka két óránként szopizik, de hát egy TÜNDÉR
Szülés (soft változat -tekintettel az először szülőkre)
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, és fantasztikus, mikor az ember megpillantja a lába között a gyereket. Mi sírtunk.
Cenzúra nélkül:
Nem volt könnyű, megnyugtatásként nem ez az átlag, legalább is a doki azt mondta, hogy kemény küzdelem volt.
Hétfőn hajnali három körül arra ébredtem, hogy valami nedvesen fekszem, szóltam Levinek, és együtt ijedtünk halálra, mert a nyákdugó nem egy kis véres csomó, hanem két nagy vérfolt az ágyon (mintha bepisiltem volna). Hívtam a szülésznőt, aki megnyugtatott, hogy ez teljesen normális. Alig végeztünk az ágyhúzással, elkezdődtek a fájások, rögtön öt percenként, viszont enyhék voltak (kb megjövés). Aludni már nem tudtam azért, és hát izgultam is, de apát ágyba tuszkoltam, jól jön még később.
Fokozatosan erősödötek a fájások, délután elmentünk sétálni. A családban nem divat a babapottyantás, anyának is és a tesómnak is elég küzdelmes volt, gondoltam a séta gyorítani fogja. Hazajöttünk kb hatra, és még mindig ötpercesek voltak, de sokkal erősebbek. Megint hívtam a szülésznőt, aki javasolta, hogy üljek a kádba, mert ha ötpercesekkel még így telefonálok, akkor sok van vissza. Két órát ültem a kádban, az szuper volt, teljesen eltompítja a fájdalmat. (Milyen jó lett volna vízben vajúdni a Szent Imrében!) mert este nyolckor tudtam meg, hogy csőtörés van, és nem mehetek oda szülni. Felhívtam a dokit, és megbeszéltem vele, hogy egy vizsgálatra azért beugranék, és akkor egyúttal meg is beszélhetjük, hogy hogyan tud utánam jönni a S.Méreibe. Külön "megnyugtató" volt, hogy a dokim éppen szülést vezetett, amivel kb. éjfélkor fog végezni, és még utána jön hozzám (gondoltam, feltéve, hogy odaér). Szóltam a gyereknek, hogy addig nem jöhet, amíg meg nem pillantom az orvosom
Akkor volt bő egy ujjnyi, de mondta a dokesz, hogy lassan elindulhatunk a kórházba. Mire hazaértünk, elég brutál lett a dolog, egyperces erős fájások között Levi ugrándozott, hogy összeszedje, ami a csomagból kimaradt. Bepánikolt, hogy rögtön kitolom a gyereket.
Mikor beértünk a S.Méreibe -fél 12- már bő három ujjnyi volt (másfél óra alatt!) Akkor komolyan azt hittem, hogy nem ér oda a doki, a szülésznő egyszerre érkezett velünk (szerencsére, ez megnyugtatott).
Ekkor kezdődött a meló. Én készültem lelkileg, de ez nagyon meglepett. Úgy éreztem kibírok kb. 3 órát, aztán hazamegyek és visszanyomom a gyereket

Apa nagyon sokat segített, végig számolta a légzést, és szólt, ha elkezdtem zihálni. A szülésznő jó fej volt, azt mondta, csináljam ami tettszik, ne törődjek senkivel (azzal a másik két anyukával, aki elfüggönyözve ugyanott vajúdott, nameg a percenként befutkosó szülésznőkkel, mert abban a szobában volt a számítógépes nyilvántartás is. Egy idő után tényleg nem zavartattam magam, ordítottam, ha úgy tettszett, és volt hogy fél óráig az én seggem köszönt vissza az ajtóból, mivel ott volt a szülőágy, amin éppen négykézlábast csináltam.
Egy-negyed kettőkor megjött a dokim, és figyelt a háttérből, időnként kérdezett, ha éppen tudtam válaszolni, hogy mit érzek. Akkor már kakilási inger volt, de még sehol a gyerek, nem tudott haladni a szülőcsatornában. Emiatt ritkultak a fájások, és még erősebbek lettek. elérkezett a kritikus hajnali 3 óra és még sehol a kitolás. Ja, végig állva vajúdtam, az volt a legkényelmesebb -és bíztam benne, hogy gyorsítja majd. Kb. háromkor felmásztam a szülőágyra, és kipróbáltam a lehetséges pozitúrákat, hogy menjen az idő, közben megengedte a doki, hogy nyomjak, ha úgy tettszik.
ezzel elvoltam még két órát, amikor jött a gátmetszés, muszáj volt. Legalább tizet kellett nyomni a fejig, erre igazán nem emlékszem, és az orvos is segített has felől tolni, de ebből semmit sem éreztem, csak Levi mondta. Plusz egy nyomás, és hajnali 4:51kor kinn a gyerek. Alig bírtuk abbahagyni a sírást, olyan szép volt. Rögtön rámtették, és cicizett is. Ez a legszebb dolog ami eddig történt velem. Kicsit rápihenünk (vagy inkább min. két évet) és jöhet a köv. baba.
A S.Mérei csecsemősei tisztelet a kivételnek nem lopták magukat a szivembe, viszont sikerült kibumlizni, hogy végig, éjszaka is velem legyen a baba. Szerencsére gyorsan lett tejci, úgyhogy nem szorultam a segítségükre. Ja és viszonylag gyorsan regenerálódtam, megfogadtam, hogy rengeteg vizet, folyadékot igyak, így már szülés után két órával fel bírtam kelni.
Összességében fantasztikus élmény volt, és nagyon jó volt, hogy ott volt Levi, nélküle lelkileg feladom.