Zituska
Örülök a kis petezsákodnak! Gratula
Noémi
Persze, hogy levelezhetünk privibe. Örülnék is neki.
Szilva
Megnéztem a képed és képzeld pont így képzeltelek el.

.
Csajok! Leírok Nektek egy kis történetet. Remélem tettszeni fog!
Két kis magzat

beszélget egy ANYA hasában:
-Te hiszel a születés utáni életben?
-Persze. A születés után valaminek következnie kell. Talán it is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ez után következik.
-Butasááág.Semmiféle élet nem létezik születés után.Egyébként is, hogy nézne ki!?
-Nem toooom, de biztos több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal eszünk.
-Hát ez baromság! Járni nem lehet. És szájjal enni...! Nevetséges. Hszen mi a köldökzinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: A születés utáni életet kizárhtjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid!
-De valami biztosan lesz!! Csak biztos minden másképp, mint amihez hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha SENKI nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér.
-Én nem tudom pontosan milyen lesz ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a MAMÁT, és ő majd gondoskodik rólunk.
-MAMÁÁT? Te hiszel a mamában? És mégis szerinted ő hol van?
-Mindenütt...körülöttünk. Benne és neki köszönhetőn élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
-Ezt nem hiszem. Én soha még nem láttam, tehát nem is létezik!!!!
-Na de néha... amikor csendben vagyunk, halljuk ahogy énekel....és érezzük ahogy simogatja körülöttünk a világot.

Tudod Én tényleg hiszem, hogy az IGAZI ÉLET még csak ezután vár ránk...a mamával....

Hát nem édesek???
Pusz Alina




-