immáron másodszorra eltűnt az esküvős beszámolóm, de beteszem én újra, ha addig élek is
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ESKÜVŐRŐL ÉS EGYEBEKRŐL
CUKORTERHELÉS
Egész héten nem volt időm izgulni az esküvő miatt, mert inkább a
cukorterhelés eredményétől féltem, tekintve, hogy évekkel ezelőtt már
volt ezzel kapcsolatban rossz eredményem. Úgyhogy mikor meghallottam,
hogy a Szt. Imrusban nincs víz, felhívtam a Kórházat, hogy én pedig
akkor is fogok menni cukorterhelésre pénteken, mert utána nem érek rá.
Frászt nem! Csakhogy a dokim volt olyan előrelátó, és felhívta a
figyelmem, hogy mindenképp az esküvő előtt menjek terhelésre, nehogy az
esküvői torta befolyásolja az eredményt.
A vérvevős nénik azt
mondták, hogy vigyek egy szénsavmentes vizet, meg citromot. Felbontottam
egy félliteres vizet, belecsavartam fél citromot, be a hűtőbe, és péntek
reggel ezzel mentem a vérvételre. Komolyan mondom, így, hogy hideg volt
a víz, nem volt olyan rémes az oldat, és egyre hígíthattam a fél liter
vizem erejéig. Mellesleg a többiek is ásványvizet kapnak, viszont nem
hideget. Úgyhogy nem volt rossz, és fejbe se csapott a nagymennyiségű
cukor, mint anno, se nem szédültem, se semmi. Közben egy ott megismert
lánnyal felmentünk a szülészetre, hogy körülnézzünk, ahonnan egyenes
ívben kirúgtak minket, mondván mindjárt vizit lesz (1 óra múlva se volt
), és hogyha meglátnak minket, blablabla. Engem továbbiakban nem
izgatott a kérdés, de inkább az ottani fotelokban üldögéltem, mint a
randa SZTK, türelmetlen várakozói között. 1 óra múlva visszamentem,
ekkor még vénám is volt
, majd a 2 órás mérésnél kétszer kellett
szúrni, egyszer pásztázni, ami eléggé fájt. Mindegy, 4 szúrással
megúsztam! Du. 1-kor megvolt az eredmény, először kivert a víz, mert
láttam, hogy 7,23. CSILLAGOZVA!
Aztán megláttam, hogy ez az 1 órás
eredmény ;-) Mondta a néni, hogy 2 óra múlva 7,2 alá kell mennie az
eredménynek, de nekem már 1 óra után 7,23 volt, és a 2 órás mérésnél meg
4,8, úgyhogy iszonyat boldog és büszke lettem, gyorsan hívtam a
cukorbeteg anyucit, utána meg a többieket.
ESKÜVŐ
Péntek délután 2 órát írunk, most már lehet izgulni az esküvő miatt is.
A virágot csak ekkor rendeltem meg!!!
20 szál rózsaszín tulipán,
bíderbe kötve, szára teljesen körbetekerve egy "tép" nevű anyaggal.
Befestettem a körmeimet, és hazafelé újból volt szerencsém egy buszon
utazni körmösbauerrel, azzal a hosszú körmű fazonnal, akiről korábban
már meséltem eme hasábokon. Menekültem!
Szombaton időben (hajnalban
) felébredtem az idegességre, hasmenés
miegymás, aztán reggeli és egyéb tisztábatétel után elhúztam
sminkelésre, majd fodrászhoz. Tudtam, hogy 11:30-ra haza kell érnem, és
volt is rá esélyem, de a csaj közben bevállalt egy csomó mást, úgyhogy
nagyon méregzsák lettem, mert 50 percig ültetett a bura alatt, holott
múltkor is elég volt 35. Közben azzal dicsekedett, hogy hamarosan jön
egy velem azonos nevű lány, akinek szintén aznap van du. az esküvője, és
hogy neki milyen meg milyen ruhája, bulija lesz. Nem érdekel, inkább
melózzon a hajammal, és ne másokkal dicsekedjen! Főleg, hogy 11 óra
magasságában csöngött a telefon, amit a sminkes vett fel, és sűrű
sajnálkozások közepette tett le. Kiderült (mint a filmekben), hogy a
menyasszony összeveszett az anyósával, és mindent lemondott, fodrászt,
sminkest, násznépet, mindent, és most otthon bömböl. Azt hittem, hogy
egy brazil sorozatba csöppentem, habár nem tudtam beleélni magam
túlzottan a dolgokba, mert dühített a fodrász túlzott magabiztossága
"haza fogsz érni, csak majd késel". A frizum szuper lett, haza is értem,
csak már mindenki ott volt, és én akkor kezdtem öltözni!
A
házasságkötőből 5 percet késtünk a Villányi úti tetves felhajtás miatt,
de így is várakoztattak minket. Futószalag-szerűen mentek az események,
sajna a násznéppel nem tudtam sokat csevegni, és bunkó módon nem adtam
puszit a szertartás előtt senkinek, mondván, hogy a sminkem. Két embert
kellett figyelmeztetnem az események során, hogy fojtsa vissza a bőgést,
mert akkor én se fogom bírni sokáig, úgyhogy viszonylag simán mentek a
dolgok. Utána volt egy kis szabadtéri fotózás, és elcseszve az időt, 45
perces késéssel érkezünk az étterembe, ami azért volt gond, mert 3 órára
volt lefoglalva a terem (tudjátok ez az all you can eat figura). Még így
is mindenki rommá kajálta magát a svédasztalról, ahol azon túl, hogy 6
féle iszonyat finom leves (totál házias ízek), sok fajta előétel,
hidegtál, saláta kínálta magát, megtalálható volt a számtalan köret
mellett a kacsacomb, a pácolt sertés és csirke, a tűzdelt őzgerinc,
burgundi mártásban, a harcsapaprikás és grillezett harcsa, ökörpörkölt,
meg még amit most kifelejtettem. Akinek volt még hely a hasában, az
számtalan édességet és gyümölcsöt kóstolhatott meg, és aztán jött még
egy torta. A kiszolgálás nagyon udvarias és előzékeny volt, a tálakat
folyamatosan utántöltötték, úgyhogy senki nem maradt éhen. Az árban
benne volt két fajta csapolt sör, üdítők, borok, pezsgő. (Ezúton ajánlom
melegen a Trófea Grill Éttermet, habár tudom, hogy ez nem a reklám
helye.) Tánc nem volt, de halkan szólt a jazz zene, mint ahogy én azt
korábban megálmodtam. A tradícióknak ellentmondva, keresztanyai
unszolásra se kezdtük körbejárni a termet, hogy mindenki jól érzi-e
magát, mert nem akartunk parancsra cselekedni
Úgyhogy az idő
rövidsége és konokságunk miatt a vendégekkel nem sokat tudtunk
beszélgetni, elszállt az idő, és 5-kor elhagyva a helyiséget boldogan
indultunk haza. Otthon elpilledtünk kissé, marha fáradtak voltunk, annak
ellenére, hogy alig pár óráig tartott az egész. Azért este gyorsan
megnéztük a video felvételt, hogy immáron izgalommentesen láthassuk az
eseményeket. Hadd ne mondjam, végig izgultam az egész filmet.
Dióhéjban ennyi.
Ancsipancsi
23+6
(nagyon szomorú, orrát lógató smiley) De azt a drága Brian Maytis úúúgy megnéztem volna... Egyébként pont arra gondoltam, hogy vigasztalásul berakok vmi queen cd-t, és még az az előnye is megvan , hogy ezen AZ az ember énekel, aki a queen volt!!! 
