Ezt még tegnap írtam, most idemásolom, és elmegyek a babaszobára elolvasni, hogy oda mit írtatok. Szerintem is maradjunk itt

Judy
A feltett képek nagyon jók, látom kisG támadásba lebdült

Most úgy fáj a szívem, hogy nem lehettem ott.
Na a tegnapi iromány:
Sziasztok
Gondolom mindenki tali-lázban ég. De jó lesz nektek találkozni egymással, meg sok szép babócával. Én meg csak irigykedem itt. Na de remélem elhalmoztok minket sok-sok képpel. Érezzétek nagyon jól magatokat!
Noémi
Elmaradva, de azért nagyon boldog névnapot kívánok Neked

Látom topik teljesen kihalt, gondolom ez babanet immál-ámmal való működésének tudható be. Sajnálom, hogy ez szerver-átállás ilyen sokáig elhúzódik, és ennyi kellemetlenséggel jár. Bízom azért benne, hogy nem pártoltok el innen más fórumhoz, mert én nagyon megkedveltem ezt bandát.
Mi Botival megvagyunk, vele minden oké. Bezzeg velem! múlt hé egyik reggel meghúztam hátamat, jobban mondva derekamat, amikor reggel kiemeltem az ágyból gyerkőcöt. Eddig még elvoltam derékfájásommal, de úgy tűnik egyre rosszabb. hajnali szopikhoz már apának fel kell kelni, mert én nem bírom megemelni Boti, ha törzsemet dönteni kell. Mára meg aztán totálkár lettem. Olyan vagyok mint egy rocky-mami, na nem azért, mert olyan marha jól bokszolok, hanem mert olyan mozgásom, mint akit ringben szétvertek. Szinte sehogy sem bírom megemelni gyereket. ebéd után pl. konyhából az autós hordozókájában hoztam vissza szobába, de úgy, hogy törzsdöntésben (szinte térdemig hajolva) terpeszben meglendítettem az ülést, amennyire tudtam elöl elengedtem és letettem földre, én meg utánacsoszogtam. Ezt ismételgettem, íg szobába el nem jutottam. Boti meg kacarászott, mert élvezte kéretlen hintáztatást. Na, amikor beértünk szobába, érzem ám, hogy gyerekre ráférne egy peluscsere. Mélyen földet nézve, derekat kezeimmel igyekezve tartani áterőlködtem magam másik szobába, ahol pelenka található. pelenkáért lehajoláshoz az alacsony éjjeliszekrénybe kellett kapaszkodnom. lefelé művelet ment, felfelé kb percig kerestem "pózt", amiben viszonylag stabilan fel tudnék állni. Ilyen nem lévén pelenkával kezemben elhasaltam az ágyon, és onnan toltam fel magam "állásba", ami nem nevezhető állásnak, hacsak azért nem, mert lábaim földön vannak
Visszaközlekedtem Botihoz, ám újabb feladat várt rám: ki kell venni őt az ülésből. Próbáltam hajolva, nem ment, próbáltam ülve, nem ment. Így odatérdeltem elé törzsdöntésben (lassan ez lesz kedvenc testhelyzetem), és tök nehezen, tépve-cibálva-ráncigálva, de ölbe vettem dedemet. Már csak azt pár métert kellett valahogy áthidalnom, ami köztem, meg játszószőnyeg között volt. nekem ez olyan elérhetetlennek tűnt, mint NASA-nak Marsra embereket költöztetni. mozgáskombinációm következő volt: térden és könyökre támaszkodva gyereket tenyereimmel szorosan hasamhoz-mellkasomhoz szorítani, és így térden-könyéken kúszva megközelíteni az objektumot

én úgy érzetem, hogy na végre, találtam egy mozgásformát, amiben viszonylag stabilan közlekedek, Botit fixen tartom, és bár hülyén nézhet ki, mégis ura vagyok helyzetnek. Erre Boti kezdett el visítani, valami mégsem tetszhetett neki. pelenkázást nem részletezem, lényeg, hogy végén mindketten kakeszban úsztunk, bár mindketten törlőkendővel menthetően. gondoltam, hogy na még ez
Aztán mivel Boti sehogy sem akart békében maradni, fürdő és konyha prímán megérett felmosásra, úgy éreztem ez pont jó elfoglaltság lesz mindkettőnknek. hajolni úgyis marha jól tudok, négykézlábazni pláne, úgyhogy hajrá!! Így lett, íg én felmostam Boti brümmögött és fröcsögtette nyálát, néha hátba ütögetett habtapijából kiszerelt B betűvel, olyankor nagyokat kacarászott. Néha csak úgy hobbiból kihajította hordozóból az előbb említett betűt, és örült, hogy anya szinte hason kúszva megy érte és szolgáltatja vissza
Hát így élünk mi ittkint, míg ti taliztok. Szépen néznék ki, ha ma otthon lettem volna, és elmentem volna a talira

Mindenkinek csak zoknijával tudtam volna megismerkedni

Mentem babaszobára, majd jövök vissza
Csirkesz