Kedves lányok!
Már nagyon régóta olvaslak benneteket, így mindenki történetét ismerem. A "megint megjött"-be kezdtem anno írogatni, azóta történt egy s más.
Először is minden újszülött babához nagyon gratulálok, ugyanakkor az összes bébit láttam és gyönyörűek!!!
Sajnos, hogy én pont most jelentkezem be, annak van egy szomorú apropója.
Ma töltöm a 18. hetet a babákkal. Sok-sok próbálkozás, inszemek után az első IVF-re sikerültek. Jan 24-én volt az ET. Az első perctől ketten voltak, fej fej mellett gyönyörűen fejlődtek, 1-2 nap lemaradással egymástól az UH-n mindig koruknak megfelelő méreteket mutattak. Elég sűrűn járunk dokihoz, szinte 2 hetente nézik őket eddig olyan nyugodtak voltunk, mert mindig mindent rendben találtak. Zárt hasfal, vízzel teli hólyag, gyomor, átlagos magzatvíz, jó magzatmozgás, 4 üregű szív, 140/160-as szívműködés, kifejlett kezek, lábak, gerinc.
Egyetlen dolgot sajnos nem tudok, mégpedig a tarkóredőt. Természetesen a 11-12. héten is voltun UH-n és a dokim mindig iszonyú alaposan megnézte őket. Szerintem csak külön nem papíroztuk ezt le, de valószínű azt is rendben találta anno.
Mindezek tudatában épp ezért ért minket a döbbenet most egy vérvizsgálattal kapcsolatban. Persze megvolt az sztk-s AFP, ami 2,6 MOM lett (16+1 napi vérvétel). Mivel tudtuk, hogy ikreknél (sem) mérvadó ez a vizsgálat, elmentünk az Istenhegyi Géndiagnosztikára egy 4markeres vizsgálatra. Ott ugye néznek AFP-t, ösztriolt, BhCG-t és inhibin A-t. A biológus azt mondta, hogy a referencia értékek 1 babára számolva 1, kettőre 2. Nekem a következők lettek a 16+5 napon:
AFP: 2,23 MOM (ami még a legjobb mind közül)
uEstriol3: 1,11 (ez az egy aminél az a rossz ha alacsony)
BhCG: 6,48 MOM
Inhibin A: 6,36 MOM - ez az utóbbi kettő a nagyon nagyon magas.
Szóval most van egy papír a kezemben amire ijesztően hatalmas betűkkel rajta van, hogy Down-kockázat:POZITIV, nyitott gerinc kockázat: 1:2500. A diagnosztikás ember azonnal amniora küldött volna, ezt úgy szeretem és semmi jóval nem kecsegtetett, csak akkor változtatott mikor már zokogtam a telefonba, mert annyira rámijesztett. Persze azóta, 4 napja, nem bírok megnyugodni, csak sírok és fel sem tudom fogni ezt az egészet. Persze egyeztettem a dokimmal, holnap SOTE genetikai UH, aztán valószínű egy szív UH is, illetve megpróbálom bekönyörögni magam a Praxisba is. Olyan hihetetlen ez az egész, itt vagyok gömbölyödő pocakkal a várva várt babáimmal és most riogatnak, hogy talán az egyikük, vagy mindketten betegek. Szörnyű.
Az amniotól persze rettegek. Sok jót nem hallottam, ráadásul 2x szúrnának, nagy a kockázat. Az eddigi legnagyobb problémánk mindig az volt, hogy meddig fogom tudni benntartani őket, ugyanis van egy sövény a méhemben, azért is olyan nagy csoda ez a két kis picúrka. De eddig ezzel minden OK, sokat pihenek, ők szépen fejlődnek, de akkor is kérdéses, hogy hogyan reagálna a méhem a szúrásokra. És mi van akkor ha az egyik babóval van valami? Ilyenkor mit tesznek? Bele sem merek gondolni.
Ne haragudjatok, hogy ezt most mind rátok zúdítottam, de olyan tanácstalan és elkeseredett vagyok. Ti meg olyan tapasztaltak vagytok, sokat láttatok már. Ha van egy pici időtök rám, nagyon megköszönném ha őszintén megosztanátok velem, hogy mit gondoltok, mit tennétek.
Amiért igazán nyugtalan vagyok, hogy azon túl hogy gond lenne, nem tudom mitől lehet ilyen iszonyú eltérés az adatokban. Mi más befolyásolhatja még?? Egyetlen kapaszkodóm, hogy mondjanak bármit, minden adat mindig 1 gyerekre van kalkulálva és ott sem mindig stimmelnek a dolgok. Az ikrek pedig totál bekavarhatnak. Hát nem tudom. Úgy szeretem ezeket a kis mocorgókat odabent, nem akarom elveszíteni őket...
Köszi, hogy "meghallgattatok".
Enigma
Na persze ne 100 grammot etess meg velük,de azért egy kicsit több lecsuszhat! 
