2005.06.08 22:06
Szerző: kátyuska
Akkor a szüléstörténetem:
Szóval ugye 30-án hétfőre már csak a biztonság kedvéért voltam vizsgálatra beírva a dokimnál, merthogy azt mondta, hogy addig biztosan megszülünk. Délután megvizsgált, rettentő óvatosan, és közölte, hogy a 3ujjnyi méhszájból bő 3 lett, a feje meg teljesen beilleszkedett, már irányba áll stb. Ezért úgy saccolja, hogy 48 órán belül biztos meglesz babó, de szerinte már hajnalban, mert jó kis hidegfront közeleg jó kis széllel. Ismét a lelkünkre kötötte, hogy ne várjunk 3 perces erős fájásokat, mert akkor már lehet, hogy késő lesz elindulni.
Hazafelé még bementem a gyerekekért az oviba, bölcsibe, férjem még visszaszaladt dolgozni lezárni néhány ügyet, de anyukámat kihívtuk hozzánk, hátha….
Itthon már keményedett a pocim, de semmi különös, bár idegesebb és nyugtalanabb voltam. Este 7 körül telefonáltam a férjemnek, hogy szerintem ebből ma szülés lesz, úgyhogy most már igyekezzen hazafelé, bár még nem volt rendszeresek az összehúzódások. Aztán egy kicsit később, úgy kb. 7 perenként jöttek, de nem tudtam annyira figyelni a dologra, mert a csajokra kellett. Fürdetés, etetés, én már nem ettem, csak csokit, mert féltem, hogy szülés közben más is jöjjön….
Fél 10 felé felhívtuk a dokit, hogy most mi legyen, mert kb. 6 percenként jönnek a megkeményedések, mire Õ azt mondta, hogy hát igen erre gondolt, úgyhogy azonnal induljunk befelé. Még megálltunk vízért (hátha mégse az), aztán kb. negyed11-re bent voltunk mi és a doki is. Adatokat felvették, rihi-röhi, mert ugye még nem fájt, poénkodtunk a dokival is, mert mindenki beöltözött a szülő ruhájába (Õ megismerte a férjem „szülő” rövidgatyóját) én is felvettem a kék hálóingemet (amiből nem teljesen lehetett kimosni az előző 2 szülésemnél „szerzett” vér és magzatmáz foltokat), de hát ugye ez hoz szerencsét. Megnézett a dokim, kb. 4 ujjnyira voltam nyitva, már nem engedte a beöntést (én minden gyerekemet emiatt sza@artam le), hiába terveztem el jó régen, hogy én most igenis beöntéssel akarok szülni! Jött a szülésznő, is, olyan igazi katonás, közepesen szimpatikus. Rátettek a CTG-re, jó erős fájásokat mutatott, de nekem még egyáltalán nem fájt. Aztán 11 körül jött a dokim, hogy Õ burkot repeszt. Na akkor már tudtam, hogy innen nem sétagalopp, nevetgélés a dolog!
Így is lett, beindult minden, jöttek a fájások ezerrel, nemtom hány percenként, de fájt. Az első 20 percet nagyrészt állva csináltam, hogy gyorsítsam a dolgot, aztán kikönyörögtem, hogy vegyék le rólam a műszert, mert szeretnék zuhanyozni. Ott is eltelt vagy 10 perc, aztán visszatették rám a ketyerét, akkor már inkább feküdni volt kedvem, bár még a szülésznő alám tuszkolta a labdát, de 2-3 fájás után nem esett jól, csak a fekvés. Aztán mondtam, hogy most már kezdek mást érezni, erre megvizsgált, belémnyúlt és mondta, hogy ott bent megvár egy fájást. Azt hittem beszarok, lerúgtam magamról, és közöltem, hogy azonnal küldje be a dokim (nem akartam többet, hogy Õ egy ujjal is hozzám érjen). Jött a dokim, Õ is megvizsgált, és bár kb. 5 ször nagyobb volt a keze mint a szülésznőnek tudta óvatosan csinálni. Mondta, hogy mindjárt szülünk (ekkor kb. éjfél volt), beüzemelték az eszközöket, és már kellett nyomnom. Kb. hármat nyomtam, de még mondta, hogy várjunk még néhány fájást nyomás nélkül. Ráparancsoltam, hogy ok, de most már ne menjen ki (nem akartam, hogy többet a szülésznő nyúljon belém), erre jó kisfiú módjára leült mellém a székre). Három fájás után megint nyomnom kellett, és ezt követően kb. 3 fájásra lett meg Zsiga, a kis dundi szöszi hercegem. Első pillanatra furcsa volt, hogy szőke, a lányok hosszú fekete hajjal születtek, de természetesen amikor kicuppant és rám tették, semmi nem számított, Õ volt a legszebb az Universumban. (és még most is az – legalábbis nekünk)
Úgy indultunk egyébként neki a dolognak, hogy megpróbáljuk gátmetszés nélkül, de én a megnyugtatás kedvéért mondtam, hogy nem kell erőltetni. A baba feje végül nagy volt (állítólag a 37 cm a legnagyobb kategória), ilyenkor a súly nem is számít, úgyhogy egy kis vágást ejtettek rajtam. 3 öltés, télleg nem vészes. Aztán méhlepény, varrás. Ezt nem részletezem, a dokim mielőtt elment volna a következő szülésére, biztosított, hogy mindent a lehető legjobban csináltam, és hogy akárhányadik baba, tudja, hogy nagyon nehéz.
Elvitték, majd visszahozták a babát, de igazából már feszengtünk mindketten, mert dög meleg volt. Nem volt légkondi, és akkor jött a hidegfront, és olyan fülledt meleg volt minden, alig vártam már, hogy felvigyenek egy rendes szobába, egy rendes ágyra. Úgyhogy kikönyörögtük, hogy a két órát ne kelljen ott kivárni. Ez volt végül is a baj, mert úgy toltak ki onnan, hogy nem is ellenőrizték a vérzésem, hanem felvittek a gyerekágyas osztályra, a szobámba. Ott rögtön elmentem pisilni+zuhanyozni (a férjem asszisztált) és ahogy a zuhany alá álltam, elkezdett belőlem ömleni a vér, több tenyérnyi vérrög jött ki belőlem, nem részletezem, de nagyon megijedtem, gusztustalan és ijesztő volt egyben. Jött egy nő, elkezdett üvöltözni a lenti személyzettel, hogy miért engedek fel, stb. Vérnyomást mért, ami a béka segge alatt volt, és ilyen olyan betétek tömkelegével is háromszor véreztem át egymás után az ágyam. Aztán jött az én dokim, meg egy másik is, meg még nemtom kik, akik megvizsgáltak, a hasamat nyomkodták. De a végén az volt az álláspont, hogy ennyi vér, a 3. szülésnél simán belefér. Na mindegy, túl vagyunk rajta, tényleg egyben vagyok, és már alig vérzek.
Összességében a tapasztalatom az volt, hogy a szülészet a MÁv-ban sokkal jobb volt. Modern szülőszobák, jó kis vagány szülésznők, stb. Itt viszont a gyerekágyas osztályra nem lehet panasz. Mindent úgy csináltak, ahogy kérted, akkor vitték-hozták a babát amikor kérted, megmutatták a dolgokat, szóval tényleg le a kalappal előttük. Bár az is igaz, hogy én ugye fizetős szobában voltam, ahol szvsz a szoba árában benne volt egy kis „plusz” ellátás is, nem tudom, hogy a 8 személyes szobában milyen lehetett…
Szóval, ha még egyszer szülök, akkor asszem ide jövök, választok egy szimpatikus, nem nyúlkálós szülésznőt. A dokim viszont megint bevált, az történt, amit ígért, finoman vizsgált, elmondta, mit miért csinál, kiment amikor nem volt rá szükség, bent maradt, amikor kértem, szóval abszolút emberszámba vett, lelkizett, amikor látta, hogy el vagyok keseredve.
És azt mondom, hogy az első néhány nap ott bent szar volt, de én már ma vállalnék egy negyediket és irigykedem rátok, hogy a szülés-élmény még hátra van.
Itthon: Zsiga egy angyal, gyönyörű, rengeteget alszik. A lányok sokkal nyűgösebbek, kiszámíthatatlanabbak voltak már az elejétől. Egyébként imádják, csak állandóan rajta lógnának, főként – meglepő módon a kicsi. Õt csak a Zsiga érdekli! Most még van segítségem, majd akkor kell felkötnöm a gatyám, ha a hárommal itthon leszek egyedül. De csak megoldjuk! Különben csodás dolog három gyerekes anyukának lenn!
Ha esetleg még van kérdésetek, szívesen válaszolok. Elég frissek a tapasztalataim.
Viszont ha jól láttam, ö szokott irogatni a Meglepetés magazinba, az olvasói kérdésekre válaszokat. 
. De nem választok, ezt már eldöntöttem. Kell másra a pénz (pl. a fizetős szobára). 
