Társalgó főoldal » Házasság, család » Nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek...

Sziasztok!
Segítsetek nekem,nagy bajban vagyok.
Összebalhéztam nagyon a "párommal",és megmondtam neki hogy itthagyom.
Már régóta készülök erre,mert egyre agrasszívabb.
De ma még a fejemhez is vágta,hogy direkt megfigyelte az ünnepek alatt mikor itthon volt,hogy egész nap nem csinálok semmit,csak meresztem a nagy b...s p......t.
Hát persze,már alig vártam hogy ne 24órázzak a gyerekkel.
Õ mindig elpanaszolja hogy milyen hulla fáradt,és mikor hazajön,szeretne pihenni.
Persze.Hazajön,eszik,gépezik,tévézik.
Én meg gyerek,eszek,gyerek,gyerek,gyerek,stb.
Ez addig megy amig baba elalszik.
Persze nappal max 2 dolgot tudok csinálni,de az már rekordnak számít.
Hagyjam a gyereket üvölteni az ágyában amíg én mosok fõzök takarítok?
Hát nem.Inkább 2-3kor fekszem le,mert addig csinálom meg a halk dolgokat.Persze reggel hulla vagyok.
Miért nincs olyan barátom,aki besegít a gyereknevelésbe is,és nem csak akkor mikor õ gondolja.
Miért nem természetes az hogy hazajön,eszik,és foglalkozik a gyerekkel amíg én eszem,vagy amit éppen szeretnék.
Hiszen együtt akartuk a babát,és elötte olyan boldogok voltunk.Miért változott így meg minden?
Persze ahogy kinézek.Nem csodálom hogy már meg se kíván.
Már arra sem emlékszem mikor voltunk együtt utoljára.
Még fogyózni sem tudok mert szopik a babám.
Torna?Hulla fáradt vagyok.Örülök hogy a kisfiam el tudom látni rendesen.
Tényleg nem kéne egész nap a kedvében járni?
Miért olyan nagy bûn az ha néha leülök a gép elé?(nem órákra)Hisz ez az egyetlen kikapcsolódásom,jóformán ti vagytok a mindenem.
Miért hiszi hogy egész nap nem csinálok semmit?
És a kisfiam?
Aki 10 hónapos és már megy magától?
Aki már annyi mindent tud és megért?
Ha nem foglalkoznék vele annyit,talán most tartana ott hogy mászik.
Ne haragudjatok hogy ennyi hülyeséget leírtam,de nem mondhatom ezt el akárkinek.
Mit tanácsoltok?
Mit tegyek?
Nagyon kivagyok!!!
m

Szerintem légy türelmes. A férfiakat is megviseli a baba születése. lehet nem tudja hogyan viselkedjen. Alegjobb az lenne neked is és a babának is, ha nem adnád fel olyan könnyen. Tudod az élet kompromisszumokból áll, hátha találnátok ti is valami közös utat.

Fel a fejjel! Aztán ha megnyugodtál, ne csak nekünk mondd el mi a probléma, hanem a párodnak is.

Tikk

Kedves m! nem akarlak vígasztalni azzal, hogy kisebb-nagyobb mértékben minden elsôbabás anyuka átmegy ezen az érzésen. Nagy mértékben hozzájárul, hogy te sem vagy igazán megelégedve magaddal és ezt másra is kivetíted. Azért írom ezt, mert én is tökéletes anya akartam lenni az elsô babánál, nagyon élveztem is. de mégis olyan hülye voltam bizonyos szitukban, hoghy rá gondolni sem tudok ma már. Pl. a mikor a férjem hazajött, vagy hétvégén és elkezdett valami házimunkát csinálni teljesen kiborultam, hogy azért csinálja hogy bosszantson és bebizonyítsa, hogy mennyire nem vagyok képes megoldani a feladatomat. Persze ilyen abszolute blôd vita teljesen el tud fajulni. Hidd el ez az idôszak neki is nehéz. Nincs olya, hogy bezzeg én mindent megteszek a másik meg csak élôsködik. A benned lezajló folyamatoknak nagy mértékben köze van a hormonális változásokhoz is. Érzékenyebb vagy, rémeket látsz, nem tudod elfogadni magad. Ha legalább ezt tisztázod magadban, hogy nem mindig csak az akaratod irányít, talán könnyebb lesz. Az semmi képen sem megoldás, hogy egymást hibáztatjátok. Igenis az egotokat mindkettötöknek egy kicsit háttérbe kell szorítani, mert létrehoztátatok egy életet amiért felelôsek vagytok. Tisztáznod kell magadban, hogy mi a fontos (sohasem lesz már olyan az életetek mint azelôtt, ebben az egyben ne reménykedj. Sokkal jobb lesz ha nem szúrjátok el rögtön az elején). Ha fontos, hogy a párod megkívánjon, akkor igenis azért tenni kell, akkor olyan nincs, hogy fáradt vagyok (ez nem csak az alakra vonatkozik). Tisztázd magadban , hogy mik az elvárások a férjed részérôl és mik a tiédrôl. Próbálj napirendet kialakítani, tíz hónapos babát nem kell mindig karban ringatni. Azt, hogy a leírtakat tudja a gyerek az nem a te érdemed, ne tedd azt hogy kisajátítod magadnak, ezek a babád érdemei, ô egy önálló egyéniség, aki hordozza a férjed képességeit is. Lehet, hogy most haragszol rám, hopgy ezeket leírom, de azt hiszem, hogyha veled együtt sírnék az nem oldana meg semmit. És ha jól értettem azért szertenéd, ha a család megmaradna. (Ha már döntöttél, akkor felesleges volt a topic). Fenygetôzni nem érdemes az otthagyással, sokkal nehezebb dologba sodrod magad. (A fenti erre is igaz, ha olyan a helyzet, akkor tedd meg, ha nem akkor ne beszélj errôl)
Fontoljátok meg közösen, hogy nem tudnál-e valamit segíteni a munkájában, vagy ha jól használod a gépet, otthon végezhetô munka után is nézhetnél, hogy az önbecsülésed kicsit helyre álljon. Új életet kell kialakítanotok, csináljatok közös programokat, néha próbáld megszervezni, hogy ketten el tudjatok menni szórakozni. A négyfal effektus nagyon veszélyes és mindent csak romba dönt. Tehát most is csak azt tudom mondani, hogy mindenféle nôi praktikádra, ügyességedre szükség van, mert akármilyen fájó, te tudod megoldani a helyzetet (akár így, akár úgy) a döntés a te kezedben van. Fel a fejjel! Szorítok

Kedves M
Elõször is nem szabad így elkeseredned bár tudom, hogy most reménytelennek látod a helyzeteteket. Én azt javaslom próbálj meg valakivel, valakikkel a környezetedben összebarátkozni, beszélgetni, társakat keresni Ez több szempontból is jól jöhet. Kisegíthetnétek például egymást a vásárlásban, babaörzésben és fõként lenne egy lelki társad. Arról nem is beszélve, hogy a külsõdön csak mozgással és ésszerû táplálkozással (nem diéta) tudsz segíteni de ezt nagyon kell akarnod 30 perc célirányos mozgás csodákra képes!!! Ne légy maximalista, nem kell mindennek tökéletesen ragyognia. A gyermeked 10 hónapos tehát hosszabb-rövidebb idõszakokra eljátszogathat egyedül is. A Nõvérem babája (Zojka)) pont 10 hónapos és õk mindent együtt csinálnak de nála sem ragyog a háztartás Pl. a konyhában az alsó polcokon müanyag vajas dobozok meg egyéb "kincsek" lelhetõek fel melyekkel Zojka-baba ezer örömmel játszadozik. Teregetni úgy szoknak, hogy ad a babának apró dolgokat (zoknit, bugyit..stb) amikkel õ "maszatolgat", szopogatja...stb. Szerintem szervezéssel talán könnyebb lenne de az elsõ és legfontosabb, hogy társra/társakra akadj akivel megoszthatod a mindennapok nehézségét mert a Férfiak többsége (tisztelet a kivételnek) a napi 10-12 órás munka után többnyire alkalmatlan ilyesmireHa barátnõre akadnál eljárhatnátok/átjárhatnátok tornázni egymáshoz vagy egyszerûen a babát rábízhatnátok egymásra rövid idõszakokra
Fel a fejjel Ha megnyugszol és elégedett leszel önmagaddal akkor a Párodat is biztosan vissza tudod majd csábítani

Puszi: Doris

Kedves M!

Csak csatlakozni tudok az elõttem szólókhoz!

Az én fiam pont ma 10 hónapos. Az általad említett dolgokon mi is átmentünk a férjemmel, bár mi még a legelején. Tuti, hogy a hormonoknak is van köze hozzá, és tényleg elég monoton, egyhangú tud lenni a hét ha mindig ugyanakkor kelünk, eszünk, alszunk...
Én ezt úgy oldottam meg, hogy minden nap megyünk sétálni, egy héten egyszer megyek a gyerekkel anyuékhoz, próbálok az összes közelben lévõ anyukával jóban lenni. És, ki kell mozdulni néha EGYEDÜL is! Egy 10 hónapos gyerek már tuti meg van mással is, és neked is szükséged van a kikapcsolódásra!
Az én fiam egy sajtkukac, de emelett állandóan ott van a fenekemben. Csecsemõkora óta hurcolom oda, ahol éppen valamit csinálok. Keresek neki való játékot, pl. a konyhába fakanalat, mûanyag tányért, mûanyag flakont. Imádja, ha ott sertepelhet körülöttem, és biztos sokat is tanul belõle. De észrevettem, hogy néha szeret egyedül lenni a szobában, mert akkor lehet csak igazán felfedezõ útra indulni...
Tudom, hogy nem olcsó, de pl. próbálj meg napközben netezni (Csongi is most épp alszik), akkor nem szúrja annyira a szemét a férjednek!

Eleinte én is az önmarcangolásba menekültem, sok idõ kellett amíg rájöttem, hogy olyan, mint régen volt, már sosem lesz. A lakás pedig sosem fog csillogni, a konyhában sosem fogok tudni 4 fogásos vacsorával pepecselni, nekem fontosabb, a fiam. Ezek az évek sosem fognak visszajönni, én azért is kiélvezem ezt!!! A jelenben kell megtalálni az apró örömöket, mert különben tényleg belebolondultok mindketten! De! Ehhez a férjed is kell! Le kellene ülnötök és megbeszeléni, kit mi bánt, hogyan lehetne rajta változtatni, EGYMÁST segíteni! Viszont ehhez nem csak a gyermeked minden rezdülését kell figyelned, hanem a FÉRJEDÉT is! Lehet, hogy elhanyagolva érzi magát, sõt vannak férfiak, akik féltékenyek lesznek a saját gyermekükre.
Mielõtt elköltöznél, beszéljétek meg a gondjaitokat! Én hiszem, hogy meg tudjátok oldani a problémátokat! És esténként üljetek le, játszatok együtt a kettõtök gyermekével, hogy minél több szép emléket õrizzetek meg majd ezekrõl az évekrõl magatoknak!

Fel a fejjel, nincs veszve semmi! Én szorítok nektek!

Évi

Hát már mindent leírtatok, de azért toldok én is. Az nagyon fontos, hogy együtt legyetek, hárman. Akár egy kis babakocsis séta, vagy csak játék, dögönyözés a gyerekkel.Arra ne várj, hogy õ majd kezdeményezi, ha 10 hónapja ez a menü nem biztos, hogy pont most akar,merne változtatni, kezd el TE. Ja, az alábbi szavakat töröld a beszélgetéshez használt szavak közül: Mert,te csak..
Sosem segítessz, Nem vagy itthon, Te vagy az oka, hogy így nézek ki.. stb.
Próbáljatok akkor beszélgetni, amikor nincs éppen vihar köztetek. És ha szereted, add tudtára. Neki is szüksége van rá. A családi életben sem mindig minden napos, vannak hullámok, amiket ha megtanulsz kezelni menni fog.
Mindig pontosan azt kell adnod magadból, amit kapni szeretnél Tõle.
Mekkora lakásban, házban éltek, hogy fél éjszaka kell
takarítani?
A babával együtt is lehet tornázni, az én 9 hónapos legkisebb gyerekem imád a szõnyegen ülni, és sikítozik, nevet ha tornázni ugrálni lát.
Aki fogyni akar(nem szeretne) annak tudomásul kell venni, hogy a gyerek nem "vadászjegy" a hûtõszekrényre. A fogyis topicban remek ötletek vannak. Nem attól függ a tej mennyisége és minõsége, hogy 3000 vagy 5000 kalóriát falunk-e be. Elég pont annyi mint normál esetben és nem szükséges plusz csokikat, vagy bármi mást enni ahoz, hogy szoptathass. Nekem is van gyengém, a MArs csoki, de utálom, ha nem tudok normálisan felöltözni, és hájak lebegnek körülöttem. Még van 3-4 kg-om, nekem is,nyárra megszabadulok tõle.
Sok sikert, és kitartást, csatlakozom Szabónénihez.
Zsomimama

Sziasztok!
Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek hogy idejét nem sajnálva válaszolt nekem.
Az egész napom majdnem sírással telt,megkönnyebbültem.
Délután néztem a Mónika show-t,azon is elsírtam magam.
(Az volt a téma,hogy elvált,elhagyott,férj,feleség, mégis szeretik egymást,és kezdjék újra)
Hát üzentem is a barátomnak,hogy ezt meg kell beszélnünk,(szerintem õ is átgondolta a dolgokat)és azt válaszolta, hogy lesz megoldás.
Hazajött,bocsánatot kért amiért megbántott,és megbeszéltük hogy jobban figyelünk egymásra ezután.
Néha még be is fog segíteni nekem.
Hurráááááááááááááá

A babámmal kapcsolatban meg az a helyzet,nem nagyon van el egyedül.Mindenhova utánam jön.A konyhában a létezõ összes fiókot kihúzza,ajtókat csapkodja,széket felborítja,sütõajtót nyitogatja,kutyát megtépi.Így nem merem kihozni magammal.Vettünk egy etetõszéket,de nem bír ki 5 percnél több idõt benne.Ha adok játékot neki,persze ledobja.Igazi torpedóbaba.
A kövünk meg 11°C fokos,mert az alattunk lévõ kiscsaj kiment amcsiba pénzt keresni,hogy fel tudja újítani a most vásárolt lakását,ablakot meg nyitva hagyta.
Úgyhogy még ha el is lenne magában,biztos felfázna.
Sajnos a szoba is köves(Ezt jól elszúrtuk)és 2 szõnyeg ellenére is hideg a padló.Én hideget még nem éreztem így sugározni.Olyan mint ha kályha lenne,csak hideg.
Teregetni szoktunk együtt,az úgy zajlik hogy õ kirázza a zoknikat,aztán leszedi a ruhákat amit én felrakok.
Ha ilyenkor berakom az ágyba,sír.
Amúgy pici a lakás,(25nm)de mindig lenne mit csinálni benne.
a halk dolgokat hagyom éjszakára.Ugyanis egy ideje már nem alszik el az esti szopi után,hanem fennt van 10-11-12ig.
Épp most próbáltam hogy berakom,hátha elfárad és elalszik,de elkezdett sírni.Csinált egy beájulós jelenetet,persze mikor már hajoltam hozzá,mintha mi sem történt volna.Na errõl ennyit.
A súlytöbblet fõként engem zavar.
A barátom azt mondta még az elején,ne beszéljek hülyeségeket,csak nézzek be a kiságyba.
Persze lesz erõm fogyni,de mikor?
A kórházból kevesebbel jöttem haza mint a terhesség elején voltam.Csak valahol azt olvastam,akkor lesz elég tej ha van mibõl csinálni.(mekkora hülyeség)Ezért elkezdtem szó szerint zabálni.
Most alig eszem,mégsem tûnik el.
A netezést meg mindegy mikor csinálom,korlátlan,és egy összeg.
Csak éppen ilyenkor érek rá.
Amikor persze ezer dolgom lenne még.
Anyukám néha jön,akkor tudok fõzni napközben.
Barátnõm nincs.
Azazhogy lenne,de a szoptatás miatt meg vagyok kötve.
Lehet hogy benevezek egy baba-mama tornára,és talán még találok is sorstársat.
Ti adtatok erõt és bíztatást hogy máshogy lássam a dolgokat.
Nagyon köszönöm mégegyszer,és remélem sikerül megvalósítanunk,hogy olyanok legyünk mint régen,csak eggyel többen.(idõvel még többen?)
Köszi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
m
(bocs hogy igazi név nélkül)

Kedves m!

Hasonló cipõben járok, mint te, az én fiam is teljes embert igényel, 6 hónapos. Vannak napok, amikor egész jól elvan egyedül, de gyakran semmit nem haladok a házimunkával mellette napközben. Szerencsére este sikerült kialakítanunk egy olyan rutint az alvás körül, hogy fürdés után szopi, és este 7-kor már alszik is. Ebbõl a szempontból szerencsés vagyok. Túlestem én is azon, hogy a férjem idegesített, pedig szegény nem is tett semmi rosszat. Hajlamos voltam rá, hogy elhagyjam magam, és én is csak nézegettem az egyre növekvõ hurkákat a hasamon, combomon - azzal a jelszóval, nem érdekel, hisz szoptatok! Most, hogy a fiam elmúlt 6 hónapos már mást is kap enni (eddig csak anyatejen élt), így belevágtam a fogyókúrába. Nem eszem édességet, sütit és nem is nehéz megállni. Zsíros ételeket is kerülöm, és nem vacsorázom be este. Fehér kenyeret, péksüteményt felcseréltem rozskenyérre. Nem is nehéz! És tornázom esténként. Próbáld meg, az elsõ hét után már könnyen menni fog.
A pároddal legyél figyelmes, és beszéljétek át a problémákat. De túl sokat beszélni sem szabad róla, mert a férfiak gyakran nem szeretik a túlságos lelkizést. Figyelj oda magadra és kettõtökre. Foglalkozzatok együtt a gyerekkel. Meglátod rendbejön minden. És ha rossz passzban vagytok, ne arra gondolj, hogy ez már a vég, gondolj arra, hogy ez csupán egy hullámvölgy, és el fog múlni. Ez a lényeg. Mert mindig elmúlik. Szorítok neked, gratulálok a kisfiadhoz, legyetek rá büszkék és szeressétek egymást!

Puszi:

Katus

Kedves M! annyit szeretnék még a babbás dolgokhoz annyit fûznék hozzá, hogy egy kicsit vegyetek erõt magatokon, beszéljétek meg a férjeddel, hogy egy hetet rászántok arra, hogy a pici normális életet biztosítson mindjájatoknak. Ha nics otthon a szomszéd csaj egy kicsit könnyebb is. Hidd el egyáltalán nem tragédia ha egy tízhónapos baba sír. (persze, ha tudod, hogy nem éhes, nincs kaki, nem szomjas)
Ez pont az a kor (nekem egy éves a kicsi), amikor abszolute tiszában vannak azzal, hogy a mama ugrik, ha sírnak és ezt ügyesen gyakorolják is. Nagy lelkierõ kell hozzá, hogy a hisztizõ kicsit az ember hagyja akár fél órán keresztül is sírni, de ha most nem csináljátok meg késõbb sokkal nehezebb lesz. Szerintem ne hagyjátok hogy teljes mértékben õ irányítsa az életeteket, neki is fel kell vennie a család ritmusát. (Senkinek nem jó, ha késõbb bárki is úgy érzi, hogy "feláldoztam miattad az életem stb..)
Nálunk az elsõ babánál úgy volt, hogy elmentünk egy olyan helyre a lakáson belül, ahol nem látott a kicsi, fogtuk egymás kezét (elõtte elhatároztuk, hogy fél óráig nem vesszük fel, ha sír)- mondhatom szörnyû lassan telt az idõ, de csak kétszer kellett megcsinálni! Fontos! Mindketten kelletek hozzá! A másik egy pici nagyon megérzi, hogy bizonytaln és feszült körülötte a légkör és õ is teljesen átveszi ezt, úgyhogy nyugalom, biztosan sikerülni fog!

Kedves m!
Csak egy par szo meg a fogyasrol. Ugyanugy jartam, mint te, terhesseg alatt alig hiztam, a szoptatas alatt mindket gyermekemmel 25-26 kilot(pedig nem is ettem sokkal tobbet, mint elotte). Mostanra sikerult a regi forma kozelebe visszaternem. Rengeteg turelem kell hozza, de vantengernyi idod, es biztos, hogy le tudsz fogyni. Nalunk is inkabb engem zavart a rengeteg feles kilo, a paromnak igaza volt, amikor vigasztalt, hogy majd leadom. Amig szoptatsz, ne is foglalkozz vele szerintem, az a lenyeg, hogy a baba minel tovabb szopcsizzon. Aztan, ha elvalsztottad, belekukkanthatsz a Babaneten a fogyokuras topicba, annak idejen rengeteg segitseget kaptam onnan, tele van jobbnal jobb otletekkel!!! Tenyleg van idod, velem a tapasztalat mondatja azt, hogy elobb vagy utobb eltunnek azok a franya kilok!!
Udv
Eva

Kedves m!
Ugye látod, nem vagy egyedül a problémáddal? Én is egy sorstársad vagyok. Valamilyen szinten szerintem mindenki részese hasonló dolgoknak, a lényeg, hogy ne hagyd el magad és ne várd hogy a dolgok maguktól megoldódjanak. Én is sokat szenvedtem az egyedülléttõl, a fáradtságtól, stb, de megpróbáltam olyan dolgokat keresni, amivel így is tudok foglalkozni. Az elsõ lányom (most 3 éves) egy igazi többemberes baba, persze csak én voltam neki itthon, és mellette a háztartást is el kellett látnom. Én is hasonló trükkökhöz folyamodtam, mint amiket a többiek leírtak. Sajnos mi nagyon kiesõ helyen lakunk, amíg kicsi volt a lányom nem nagyon tudtunk itthonról kimozdulni, illetve az minimum egy fél napos program volt. Akkor próbálkoztam az itthon végezhetõ kikapcsolódással amíg a kicsi aludt (sajnos ez elég rövid idõ volt). Felfrissítettem nyelvtudásomat, olvastam, tornáztam,megtanultam a foltvarrást.
Amikor nagyobb lett eljártunk játszóházba és 3 hónapos korától vittük úszni. Tudtam, hogy nekem kell egy "babamentes" elfoglaltság is, ez az ír sztepptánc volt, amit nagyon szeretek, segít teljesen kikapcsolni és feltöltõdni. Nagyon szomorú voltam, mikor a második baba miatt ideiglenesen abba kellett hagynom. Nem nagyon van segítségem a férjemen kívül aki tudna a gyerekekre vigyázni ( a kicsi most 5 hónapos), ezért elég nehéz, de újra járok hetente egyszer. Ez segít leadni a felesleges kilókat is. Szoktam itthon is tornázni, de néha a kezdeti lelkesedésem kicsit alábbhagy és lazsálok.
Természetesen nem megy minden simán, néha én is kiborulok, de ilyenkor mindig igyekszem magam minél hamarabb összeszedni. Sokat segít ha az itteni hozzászólásokat olvasgatom és tudom, nem vagyok egyedül.
Sok sikert kívánok neked!
Andi

M
Légyszi jelentkezz majd. Kíváncsi vagyok hogyan alakul a sorsotok
Szorítok Nektek, hogy mindannyiotoknak jó legyen

Puszi: Doris

Sziasztok!
Hát elolvastam amiket még írtatok,nagyon aranyosak vagytok!
Most sikerült elaltatni a babucim,úgyhogy ma "idõben"fekszem le.(igaz a konyha szalad,de holnap(ma)is lesz még nap.És különbenis megígérte a párom hogy néha még el is mosogat.Majd megpróbálok hosszabban válaszolni,de most megyek alukálni!
Puszi minenkinek!
m

Kedves M!

Egy pár dolog eszembe jutott olvasva az írásaidat!

Már ne haragudj, de szerintem egy 10 hónapos gyereknek nem 1 órakor kellene elaludnia! Nincs valami esti rituálétok, hogy tudja, este van, alvás következik!? És mit jelent, hogy elaltattad? Esetleg ringatod? Kellene valami megoldást találni, mert így tényleg hulla lehetsz, mire ágyba kerülsz, meg másnap is. Arról nem is beszélve, hogy gondolom a párod ilyenkor már alszik, nincs idõtök egymásra.

A másik. Ha 10 hónapos a gyermeked, gondolom már nem szopik egész nap. Így ha tényleg van akaratod hozzá, nyugodtan tornázhatsz! (Mondom én, aki még fitneszbérletet is kapott, de itt van a fiókban) Ilyenkor már nem ér a szoptatással takarózni

Amúgy amit leírtál a gyermekrõl (nem tudom, fiú vagy lány), mintha az enyémet láttam volna. A teregetés nálunk is kísértetiesen hasonló, a konyháról nem is beszélve. Néha iszonyatosan idegesít, de hozzá kell szokni, õk most fedezik fel a világot, és minden érdekli õket, amit mi csinálunk. Így tanulnak, okosodnak, ügyesednek!

Szerintem nálatok a következõ lépés, hogy megtanítsd a gyereket normális idõben elaludni. Akkor neked is több idõd lesz a lakásra, magadra, és a párodra.

Évi

Sziasztok!

En ugy kb. 4 honapja dobbentem ra, mennyire vakvaganyra futott a kapcsolatunk a ferjemmel. A ferjem szamara semmi kulonos. Olvasgatva az irasaitokat, tiszta hulyenek erzem magam, hogy nekem 5 ev kellett ahhoz (akkor szuletett meg az elso fiam), hogy rajojjek, nem a gyerek kell hogy elso legyen az eletemben allandoan(!), hanem a ferjem is. Elhanyagoltam ot, s most bankodom, s asom elo a regi dolgokat, kiborulok, de probalom menteni a menthetot. Mi nem allunk ott, hogy elhagynank egymast, vagy ilyesmi, de teljesen megszokott dolog volt, hogy nem beszelgettunk, a ferjemnek legfontosabb dolga a vilagon a barataival valo kapcsolatanak a fenntartasa volt, s meg most is. En meg egyedul, persze. Es en sem foglalkoztam vele. Szerettuk egymast, de nem mentunk sehova, nem mertem a gyerekeket bebiszitterre bizni, stb. stb. Most probalom latni benne nemcsak a gyerekeim apjat, azt a szemelyt, akit csak azert akarok, hogy otthon legyen, hogy segithessen a gyerekekkel, hanem a baratomat, a lelki tarsamat is.
Ennyi ido utan, komolyan mondom ez olyan, mint bortonben toltott evek utan kijonni a napfenyre: furcsa vele lenni regen megszokott helyzetekben, pl. moziban, etteremben, s foleg a baratai koreben. Ok alig latnak engem, s ha megis, akkor is csak a gyerekeim koreben.
Ha valami elszomorit, vagy lehetetlennek erzem azt, hogy javuljon a kapcsolatunk (ez ugyanis nem csak rajtam mulik, hanem a ferjemen is, aki szerint a mi eletunk majdnem tokeletes volt egyebkent is, csak keveset mentunk el kettesben) eloveszem valamelyik "okos" tanacsado konyvemet, vagy leulok a babanet ele. Nem nagyon szoktam irni, de most kulonos alkalom van: harom ev ota, miota a ferjem a mostani helyen dolgozik, eloszor van alkalmam vele lenni eme kesoi oraban a munkahelyen, anyosom ugyanis ideutazott egy kis idore, s o van a gyerekeinkkel. Tiszta unalom az egesz, de en annyira orulok, hogy itt lehetek, s lathatom mi a fenet csinal itt ilyen kesoi orakban, mert ilyenkor szokott dolgozni, mig en otthon egyedul senyvedek. Most ejjel 11 ora van.
Kitartoan olvaslak benneteket ezutan is, sok jo gondolat van itt!
Marta

Marta
Légy üdvözölve és bátran írogass Nekünk Ha tudunk Neked is segítünk de sokszor már az is segítség, ha az ember kiírhatja a bánatát
Okos vagy, hogy rájöttél mi a gond kettõtök közt Kitartás és türelem!! Meg lesz az eredménye

Puszi: Doris

Pocok!

Orulok, hogy segithettem, megha nem is annak szantam! KOmolyan!
Marta

Kedves Marta, Pocok, többiek!

Én is úgy gondolom, hogy érdemes egy kicsit odafigyelni a párunkra, kényeztetni néha. Nagyon nehéz a gyerek mellett, fáradtan, néha rosszkedvûen, kimerülten, de megéri, mert megtérül! Én ma csokipudingot fõztem neki estére mire megjött a munkából, imádja! Úgy örült neki! De ha a ti férjetek mást szeret, pacalt, birkapörköltet, palacsintát vagy bármit, ne sajnáljátok a fáradságot, elsõ lépésként készítsétek el a kedvencét egy este és várjátok azzal. (A firfi szívéhez a gyormrán át vezet az út). Aztán mikor a pici elaludt, egy közös fürdõzés (mondjuk gyertyafénynél, így a fölös kilók sem feltûnõek) ha van kád, nagyon jól eshet mindkettõtöknek. Egy kis lazítás, masszírozás... vagy bármi, amit talán már majdnem elfelejtettetek, ez minden párkapcsolatban lehet más és más. Gondoljatok vissza a kezdetre, mikor megismerkedtetek. Csak akarni kell, és újra meg lehet valósítani az akkori közis kis szertartásokat, még ha nem is lesz ugyanaz mint rég.
És akinek plusz kilói vannak és megteheti (már nem csak szopizik a baba), az igenis próbáljon erõs lenni, és belevágni a fogyókúrába! A fogyás topicban én is adtam néhány jó tanácsot. Én sikeresen fogytam már pár kilót, és sokkal de sokkal nagyobb az önbizalmam, és ezt a férjem is megérzi, magabiztosabb vagyok mikor eggyütt vagyunk, ez tetszik neki! Nem mondta, de az öcsém elmesélte, hogy neki dicsekedett, hogy milyen jó hogy tornázom, milyen büszke rám, és mennyire tetszik neki az új formám..
Ez nagy erõt ad a fogyókúra folytatásához, próbáljátok meg!
És más szempontból is fordítsatok magatokra egy kis idõt és figyelmet, nem szabad elhanyagolnunk magunkat.
Egy fáradt anyuka is legyen ápolt, csinos, még otthon is. Hiszen kinek akarunk tetszeni ha nem a párunknak?
Ilyenkor télen sem szabad elhanyagolni a testápolást, szõrtelenítést (hisz úgysem látszik a lábunk nadrágban.. de az ágyban, ha végigsimítja a párunk, és netán arra gondol, mikor megismertem odafigyelt erre, most meg már nem törõdik vele.. de nem mondja persze!) szóval lehetünk üdék és illatosak attól, hogy anyák vagyunk és a konyhában gürizünk, takarítunk, teregetünk... Érdemes igényesnek maradni magunkkal szemben, megtérül, a párunk díjazni fogja az apró változásokat is idõvel.

Hát mára ennyi, mindent bele lányok, a férjeinkért!

Puszi: Katus

Szevasztok!

En meg nem szultem igy ezeken a kriziseken nem mentem keresztul, de volt mar hasonlo erzesem 15 evvel ezelott. Van egy nagyon jo konyv ami az egyutt elesben sokat segit. Jonh Gray: A ferfiak a Marsrol jottek a nok a Venuszrol.
En ajanlom mindenkinek, megeri az idot az elolvasasa.
A ferjek is olvassak el!!!!!!
Van egy-ket dolog amit minden korulmenyek kozott betartok. Pl: legalabb annyi tiszteletett adok a masiknak mint amit egy idegennek megadnek. A legyszives es koszonom szavak nelkul nem szolalok meg.
Ha Te tiszteled a masikat akkor O is tisztel teged!
Szoval nalam ez mukodik.

Irjatok, hogy mi a velemenyetek a konyvrol!

Újra itt vagyok.
Csak annyit akartam mondani,hogy hiába ígérget az ember,egy bizonyos kor után úgyis képtelen megváltozni.Én hittem neki,eltelt egy pici idõ,és újra elegem van mindenbõl.
Ha nem lenne baba,már én sem lennék az biztos.
Csak õ miatta élek,és úgy érzem hogy csak egymásnak vagyunk.
Nagyon el vagyok keseredve,de majd csak lesz valahogy.
Na puszi nektek,m

M! Ez még nem komoly idõ! (egy gyerek felnevelése 20 év, ahhoz képest az elsõ leveled óta ezek csak pillanatok). Kérlek ne add fel! A beszélgetés, ígéret fontos dolog, de a tettekhez, a hozzállás megváltozásához több idõ kell! Kitartás!!!(ne érezd úgy, hogy úgysincs más választásod, ezerszer gondold át azonban, hogy milyen lenne egyedül az életed, ha maradsz ne kényszerbõl tedd) Szurkolok nektek.

Kedves M!


En meg mindig azt mondom, hogy olvasd el a konyvet, mert abbol sokat tanulsz!
Lehet, hogy nem vagy eleg erett a hazassaghoz (ezen mar nem erdemes gondolkozni), de mindent meglehet tanulni! Tanulj es olvass!
Ahhoz, hogy megvaltozzon a masik ahhoz neked is segiteni kell. A ferfiak es a nok masok, ezt tudomasul kell venni. Mas keppen gondolkozunk! Pl; az alatt az ido alatt amikor valtozason ment keresztul a ferjed megdicserted, biztattad? Segitettel neki? Beszelgettel vele? Elmondtad, hogy mi a gondod? Ha nem, akkor honnan tudja a masik, hogy neked mi a bajod. "Nema gyereknek anyja sem erti a szavat."
Mindez csak akkor igaza, ha tenyleg megakarod tartani a hazassagodat. Az teny, hogy egy csaladot egy no kepes osszefogni (ez egy no feladata).
Miert gondolod, hogy a ferjednek nincsennek gondjai? Azert mert nem beszel rola? A ferfiak nem beszelnek a fajdalmukrol a gondjaikrol ugy ahogyan a nok.
A masik dolog ha ezt a hazassagot felrugod semmi garancia arra, hogy a masik jobb lesz (sot altalaban rosszabb). Ahhoz viszont szerintem nincs jogod, hogy a kozosen valalt gyermeketek eletet tonkre tedd. (Lehet, hogy soha nem bocsajtja meg neked a gyermeked a valast.)
Miert vagy elkeseredve? Mert kell egy kis befektetes a joert. De konyorgom fizetest sem kapsz ha nem dolgozol. Miert gondolod ugy, hogy a hazassagaert nem kell megdolgozni az csak ugy jon magatol?
Ha neked fontos a ferjed es szereted akkor dolgozz erte es O is fog dolgozni erted? "Addj, hogy kaphass!"
Van egy pelda erre, hogy mennyire masok vagyunk. "A ferfiak akkor szeretkeznek ha szeretni akarnak, egy no akkor szeretkezik ha mar szeret."
Teljesen masok vagyunk. Miert nem tartod ezt tiszteletben?
Elnezest ha megbantottalak, de mindig felharit mikort azt erzem, hogy a hazassag mukodeset azt termeszetesnek veszik az emberek. Ne enged, hogy a szuleid vagy a ferjed szulei beleszoljanak a hazassagotokba az egymas kozotti problemaitokba! Ha onalloan, felelossegetek teljesen tudataban tudtatok hozni eddig dontest (pl;gyerek)akkor ezutan is fog menni.
Ez egy vicc, de nagyon jo pelda.
Egy anyuka igy dicsekszik a szomszedban.
-Kepzeld Julis a lanyom olyan jol ment ferjhez, hogy a ferje agyba viszi neki a reggelit. Delben kell fel es mindent egyutt csinalnak.
-Na es a fiad, hogy nosult? (Julis kerdi)
-Jaj, ne is kerdezd! Semmire valo a menyem egy lusta diszno. Kepzeld delben kell fel es a fiam agyba viszi neki a reggelit. Borzaszto, rettenetes.
Gondolkozz es hasznald a fejed ha egyszer NONEK szulettel akkor legy NO es fogd ossze a kis csaladodat! Ha Te nem teszed meg akkor rajtad kivul senki mas nem teszi meg!
Ne sirj, cselekedj!

SOK SIKERT A TANULASHOZ ES A VALTOZASHOZ!

Persze,lehet hogy csak az a bajom,hogy semmirõl nem tudok vele beszélni,mert mindenen kiakad.És csak magamba fojtom a bánatom.Biztos bennem van a hiba,de néha csak egy jó szóra vágyom,vagy egy kis bíztatásra.Én már annyi csúnya dolgon mentem keresztül,miért nem élvezhetem ezt a kis idõt amit a földön tölthetek?Igazatok van mindenben,kéne egy barátnõ is,de ha nincs akkor honnan szedjek?Én nagyon visszafogott vagyok ez ügyben.Volt barátnõm anno,de meghalt.Volt egy barátom is aki miattam halt meg.Asszem nem folytatom.
Teljesen úgy érzem magam,hogy egyszer fennt,egyszer lennt.Néha jó vele,de néha inkább meghalnék én is.Nem hiszem hogy olyan magasak az elvárásaim.Persze Õ nem ver meg minden nap mint az elõtte levõ barátom.Na már ez is haladás.Tényleg csak a kisfiamnak élek.Õ legalább biztosan szeret.Na jóvan megyek,nem rontom tovább a hangulatot.
A könyvet megveszem,de azt is csak én fogom elolvasni.
Azt hiszem én rossz bolygóra születtem.
Na puszi nektek!
m

Kedves M!

Ha elolvasod a konyvet akkor rajossz arra, hogy valtoztasd meg a ferjed. Egy nonek szuksege van arra, hogy beszeljen a masikhoz es meghallgassak.
De a ferfiak ugy gondoljak, hogy ha hozzajuk beszelnek akkor mar nekik tanacsot is kell adni. Egy ferfi nem beszel csak ugy mint egy no. Ha egy ferfi beszel az azt jelenti, hogy tanacsot ker a masiktol. Ezert nem erti, hogy te miert leszel ideges ha tanacsot ad neked. Te viszont nem tanacsra vagysz csak meghallgatasra. Nos ezt kell megtanitanod a ferjednek, hogy megtudjon hallgatni anelkul, hogy tanacsokat osztogatna. Hogyan hallgasson teged figyelmesen es csendben neki ezt kell megtanulni (neked meg szaz dolgot meg. Ez csak poen volt).
De ez sokkal jobban es erthetobben le van irva a konyvben sok mas hasznos jo tanaccsal egyetemben.
Ha tenyleg annyi rossz dolog tortent mar veled az eddigi eletedben akkor viszont ezt a hazassagot meg kell mentened.
Ami nem is olyan rossz allapotban van mint ahogy te gondolod csak egy kicsit nem ismeritek egymast. Ne sajnald magad, mert mindig van valaki aki megrosszabb sorban van min te! Az elet nagyon szep csak tudni kell elni, latni es erezni. Az iras sem nehez csak a betuket kell a megfelelo sorrendbe rakni. Nekem meg sem igazan megy.
Fell a fejjel!
Olvasd a konyvet!
Ird meg, hogy mi van veled! Ha valamit nem ertesz a konyvbol segitek!

Hogy érted azt, hogy nem ver mindennap? Ha ilyen brutális a dolog, akkor tényleg nagyon komolyan gondolkozz el. Nincs egy olyan barátja, akire hallgat és te is tudnál vele beszélni? A bántalmazás nagyon súlyos dolog, a gyenge férfiak csak így tudják levezetni a problémájukat.
Ha ennyi erõ lakozik benne, akkor kérd meg, hogy az energiái levezetésére kapcsolódjon be a háztartásba (bevásárlás) vagy menjen el egy fél órára a gyerekével sétálni(teljesen ki lesz merülve), vagy legroszabb esetben fussa körül a háztömböt.
Vannak szakemberek, akik speckó ilyen témákkal foglalkoznak és azt hiszem ingyenes vonal is van erre. Szerintem hívd fel õket, hiszen vannak tapasztalataik, hogy mit érdemes olyankor csinálni, ha bántalmazzák a másikat...
Mindenképen tájékozódj több forrásból, mert szerintem a mostani lelkiállapotodban nem szabad felelõsségteljes döntést hoznod egyedül!

Szofi
Egy kulcsmondatott ragadtal ki! En bizony nem maradnak a ferjem mellett ha megverne. Egyszer ketszer meg elneznem de utana felnek tole es eppen ezert semmit nem tudnak vele megbeszelni. Kedves m...ha a ferjed egy even belul haromszor megver (mar ez is sok)...nem erdemes mellette maradni.

Bagolyka
Sajnos nem mindenkit lehet ravezetni a helyes utra. Egyes ferfiakkal keptelenseg barmit is megbeszelni, es ebben az esetben az alku es hallgatas a megoldas, melynek kovetkezteben egy undemokratikus kapcsolat jonn letre. Ez bizony egy no szamara lehet annyira elkeserito hogy sajnalja Onmagat, es milyen igazsagtalan lenne ha meg ezt sem tehetne meg...orokke vigasztalanul vergodne egy kapcsolatban ahol el van nyomva, es talan egyszer ha a gyermekek felnonek ongyilkos lenne mint egy ismerosom akinek meg panaszkodni is tilos volt.

Ez az egesz nem biztos hogy igaz M-re hisz meg akkor sem allithatok M ferjerol semmit ha sajat szememmel latom. Elvegre szinezkedhet is elottunk es jatsza a jo ferj szerepet. Az is lehet hogy M kerult egy mely depreszioba mikozben a ferje nem is olyan remenytelen eset. Viszont a fenti eset sincs kizarva.

M neked kell tudni az igazat, es ez szerint a leghelyesebb utat kivalasztani. Mindenesetre ha orokke neked kell engedned soha nem leszel boldog....

Kedves M!

Már elöttem is leirták, de én is csak megerösiteném: a kapcsolataink minösége alapvetöen rajtunk, nökön múlik. A bagolyka által ajánlott könyvet az én férjem sem olvasta el, de sebaj, én használtam. A könyvröl csak annyit, hogy nem vagyok benne biztos, hogy nem váltunk volna-e el házasságunk elsö fél évében, ha nem éppen azt kapom nászajándékba egy barátnömtöl. Az iro nevét belefoglalom mindennapi imáimba Rengeteg jo gyakorlati tanács van a könyvben!
Én igy látatlanban is azt mondanám, hogy mindamellett, hogy tényleg szörnyü, ha valaki megüti a párját, ez szerintem azt is jelenti, hogy bizony komoly problémái, önbizalomhiánya van a párodnak is, és nagyon nagyon szüksége lenne a segitségedre. Mig nekünk noknek a szeretet a legfontosabb, a férfiaknak általában az, hogy bizzanak bennük, de persze ez a könyben nagyon jol le van irva. Ugyhogy csak olvass gyorsan, majd használd. Nekem 6 hónapos, szintén többemberes kislányom van, és hálistennek a kiborulásokat a depressziót teljesen sikerült megusznom, hála a páromnak és a babanetnek. A párommal valo kapcsolat pedig azért is ennyire jo, mert nagyon komolyan vettem, ami a könyben volt, és elhittem, hogy tényleg jobb lesz, ha azt adom a férjemnek, ami neki kell (és nem azt, ami nekem kellene), de ugyanakkor megtanitom rá, hogy ö megadja nekem azt, amire szükségem van. Persze nekünk is vannak vitáink, problémáink, de nagyon sokat változott a "veszekedési kulturánk".
Ha esetleg érdekel, akkor levélben szivesen elmesélem, hogy milyen praktikákat szoktam alkalmazni "kapcsolat javitás" céljábol.
Sok sikert és kitartást kivánok!

Szile

Szile

Elfogadom a velemenyedet, a konyv elolvasasat is pozitiv dolognak tartom. Az elmondottak alapjan ugy erzem M ferje olyan akit egy kis praktikaval konnyen meglehet valtoztatni.
Viszont szerintem "ketton all a vasar" azaz a kapcsolat minosege ket emberen mulik. Sot az sem mindegy kivel hoz ossze az elet......es igenis vannak kivetelek akiken nem lehet valtoztatni, mert a neveles nem felnotkorba hanem gyerekkorban kezdodik es sajnos ott is vegzodik hat-het eves korban. Formalni csiszolni lehet utolag az illetot, viszont atalakitani valakit a sajat belso igenyunk szerint mar keso.

Szevasztok!


Orulok, hogy masnak is tetszik a konyv. Remelem egyre tobben fogjak olvasni es mindenkinek hasznal majd igy vagy ugy a hazassaguk megmenteseben.
En abbol indulok ki, hogy ha ket ember egyutt elt x igeid amig a baba meg nem szuletett es jol megvoltak akkor nem hiszem, hogy ott olyan nagy katasztrofalis gondok lennenek valamelyik fellel is amin nem lehet segiteni.
En ugy erzem, hogy az ember allanoan valtozik es fejlodik es fuggetlen a koratol.
Jo olvasast!

Melinda!

Persze, tényleg kettön áll a vásár. Én azt értettem az alatt, hogy a kapcsolatunk minösége rajtunk múlik, hogy mi nök vagyunk azok, akik általában felismerjük, hogy probléma van, mi keresünk rá megoldást (pl. irunk a babanet-re), mi tesszük meg az elsö lépéseket a jobbitás érdekében (pl. elolvasunk egy könyvet). Bevallom, nem tudom elképzelni, ahogy egy férfi rádöbben, mondjuk vezetés közben arra, hogy valami nem jó otthon, majd telefonál mondjuk egy haverjának, hogy sörözés közben vitassák már meg a dolgot.
Persze, akármilyen megoldásra is jutunk mi egyedül, életünk párja is kell a megvalósitáshoz.

Az pedig álmomban sem jutna eszembe, hogy felnötteket kellene megnevelni, én még formálni, csiszolni se nagyon próbálnám. Merthogy ami egy kapcsolatban (feltéve, hogy már müködik egy ideje, és szerelmen alapult) probléma lehet, az már sokkal mélyebben gyökerezik, nevezetesen férfi és nöi mivoltunkban, ez pedig már születésünkre eldöl, merthogy másként fejlödik a fiu és leány magzat agya.
Ugyhogy amit én tanácsolok, az mind csak a kommunikáció módjára vonatkozik, és az alapelv, hogy a másikat olyannak fogadjuk el, amilyen, és nem akarjuk megváltoztatni.

Szile

Bagolyka!

Mi a konyv cime angolul? (Gondolom az eredetije angol, vagy amerikai, az elso oldalak valamelyiken biztos megvan mi a mu eredeti cime.) Nagyon felcsigazott ez a konyv, elmennek en is a konyvesboltba megvenni.
Egyebkent, mikor en elkezdtem pozitivan valtozni a ferjem iranyaban, legalabb 2 honapig nem lattam obenne javulast. Sot, ugy vettem eszre ki is hasznalja a jotekonykodasomat, kedveskedesemet. De aztan valtozott a helyzet. O is elvezi, hogy jobb a kapcsolatunk, es onkent, teljesen magatol segit! Ha banatom van, probal felviditani - bar ezen a teren meg nem tokeletes. Ami meg mindig nem megy, az a tokeletes kommunikacio. Illetve az en reszemrol tul tokeletes is, de o nem nagyon akar megnyilni, pedig latom, hogy masokkal szemben eleg beszedes tud lenni. De en igy is orulok, hogy jobb a kapcsolatunk es remelem csak jobb es jobb lesz!

Szile

Igy mar tokoletesen egyetertek

Sziasztok!
Sok erdekes es hasznos tanacsot olvastam itt, de sajnos EN nem tudom oket alkalmazni.
Itt allok, 5 honapos terhesen, es a ferjem el akar hagyni. Gyakorlatilag van egy szeretoje, jo egy honapja, bar a kapcsolatuk mar regebben tart. Most, hogy kiderult, a ferjem menekulni, valni akar.
Azonnal, meg a gyerekunk megszueltese elott.

Az elozo gyermekunk sajnos meg bebi koraban meghalt. Tudom, lehet hogy nem dolgozta fel, tudom, lehet hgy fel es ezert menekul. De ez nem megoldas.

A mi kapcsolatunk eszmeletlenul eros volt emg a tragedia idoszakaban is, es most mindezt letagadja. A szeretojenek azt mondja (valsozinuleg, es hat irasos nyomat is talaltam), hogy ez a hazassag sosem mukodott (kozel 3 ev hazassag, elotte 3 ev egyutt), nem is szeretett, es nem is akart sosem velem elni.

De most itt ez a baba, aki hamarosan megszueltik, es aki nem kell az apjanak. Erzem en, hogy valahol nagy hibat kozvet el, ha elhagy, de nem tudom visszatartani. Es kulonben sem hinne nekem.
Ami elkepeszto, hogy a masik no miert erositi a ferjemben azt az elhatarozast, hogy igen el kell valni, igen ezt a gyereket el kell hagyni? Talan o is elvalik? O is elhagyja a gyerekeit?

Borzasztó nehéz okosat írni, de azt hiszem, hogy akkor csinálod a legjobban, ha hagyod. Nem érvel, nem gyõzködöd, hanem emelt fõvel elviseled a helyzetet. Légy okos nõ! Virulj ki, sminkeld magad, öltözködj, változtass frizurát stb. A hajadnál fogva csakzértis rángasd ki magad a mocsárból. Szerintem a hivatalos válással ne iparkodj, neked nem sürgõs! (hacsak nincs más a láthatáron)Engedd el hagy menjen! Szerintem meg fog lepõdni és elgondolkodik (vagy nem, de akkor már átsegítetted magad a nehezén) A babádnak nyugalomra van szüksége (könnyû mondani...). Erõltesd magadra ezt a nyugalmat és próbálj meg mindig emberek között lenni! Üdv Szofi. Remélem sikerül!

Mégegy dolog! Ne felejtsd el, akármilyen szemét veled a férjed és megbocsáthatatlan amit tesz, hamarosan megszületik a gyermeketek, akinek elõbb-utóbb szüksége lesz egy apaképre. Ha lehet ne vágj el minden szálat és legalább egy pár szép emléket õrizz meg magadban, amit majd a gyermekednek mesélhetsz...

Sziasztok!
Nem, nem akarok szalakat elvagni. Sem a kedves "papa" fele, sem a papa szulei fele. Oket amugyis kedvelem.
De akit nem ertek az a masik no. Akinek ugyanigy ferje van, es persze nem fogja otthagyni.
Ezt nem latja a kedves "papa"

En koszonom jobban vagyok. Segitettetek, es en is segitek magamon. Mosolygok az emberekre, es azok vissza ram. Mert egy pocakos latvanya mosolyt fakaszt. ez is jo, ez is kell.

Csak az estek maganyosak. Kulonosen azok, mint a mai is. Amikor kapja magat, elmegy innen, es ha nem is akarnam, akkoris tudnam, hogy hozza magy, vele talalkozik...

de ha tudom is.... faj, emrt nekem meg jelent valamit. Nehez ugy gondolni erre, hogy nem az en parom az, aki ezt teszi....

de hat a kicsim, akiert erdemes.... O itt marad majd nekem

Kedves Névtelen!

Nálunk más probléma volt, de szintén terhes voltam, amikor az elsõ gyermekünkkel kiderült baj van. Egy féfri bizonyos dolgokat nagyon nehezen dolgoz fel, másképp érez dolgokat, de nem hiszem, hogy ettõl könnyebben.
Mi együtt maradtunk, ilyen téren nem is volt törés, de sokat veszekedtünk, hisztissé válltam, amit rettentõ nehezen viselt, és õt is láttam sírni. (Bár azt hiszem, nagyon nagy mázlim van vele. )
Talán még ma se vagyunk túl rajta, de sok minden azért csillapodott. Az egyik dolog, megtanultam, nem szabad nyelni. Ha fáj, sírni kell, ha pedig nincs kedvem az áldozatot játszani, hanem nevetni szeretnék, azt kell csinálni. Soha nem szabad úgy viselkedni, ahogyan mások elvárják tõlünk. Nem kell emelt fõvel mosolyogva viselni dolgokat, ha éppen tányérokat vágnál fájdalmadban inkább a falhoz, és nem kell szenvedõ pofát vágni, ha végre szeretnél egy kicsit napsütésben sétálni.

Láttam hasonló történetet ismerõs körben. A nõ elköltözött, új pasit szerzett, élte életét, haverokkal ment, stb. Persze közben a falak mögött sírt a barátnõi vállán. És pár hónap múlva az elkóborolt kedves a szeretõtõl visszatért.

Minden kapcsolatban vannak törések, a miénkben is volt, mikor még nem voltak gyermekeink. Sokan azt mondták, nincs értelme ujból összejönnünk, mert mindkettõnk olyan utakon járt, amirõl nincs visszaút, de a házasságunk késõbb kibírt egy olyan terhet, amely sok házasságnak vetett már véget.

Talán tényleg ez a megoldás, hagyd elmenni, hogy egy kicsit csituljanak a hullámok. És az idõ eldönti, mi lesz. Ne hagyd, hogy odáig fajuljanak a dolgok, hogy már nincs visszaút. (Bár szerintem majdnem mindenhonnan van, a szeretet rengeteget kibír).
És ha nem jön vissza, hát nem õ az, akire szükséged van. Van még pasi a világon bõven. Olyan is, aki gyerekkel is vállal egy nõt.

Esetleg költözz el egy idõre valahova. Nagyszülõ, barátnõ, akár egy albérlet. Hogy hiányozz neki. Ha megjelenne körülötted valaki, tuti féltékeny lenne, a férfiak ilyenek.
(A nõk is :-) ). Ne töltsd otthon egyedül az estéket. Ezzel csak azt erõsíted benne, hogy nyeregben van. Mosolyogva ki a világba (mondani könnyebb). És vigyázz a babára.

Még az is lehet, hogy bántani akar, nem direkt, nem tudatosan, csak büntetni akar téged azért ami történt. Mert mást nem büntethet. Ha nem leszel ott, talán rájön, túl messzire ment, és észbekap.

Na nem írok több hülyeséget.

Nem akarok elmenni... minden feladni ezt jelentene...
nem. en ide tartozom, a gyerekem is ide tartozik.
Ha el akar menni, menjen.

nekem egyedul nehez lesz, es jodarabig egyedul is leszek, eltekintve a csaladomtol... nem lesz aki segitene egyszer egyszer bufiztetni pl.
de talan egyszer 2 ev mulva kellek majd valakinek a babammal.
En mar ebben hiszek. Nem abban, hogy rendbejohet ez a hazassag. Es ha elmegy, hagyom menni....

pillanatnyilag csak valni akar es csak a valas utan elmenni. Pedig egy valas nem zajlik lea terhesseg hatralevo ideje alatt... elunk egymas nyakan.

3 hete nem vagyok itthone stenkent, emrt O igen es |O ula net elott... de mar faradt vagyok.

Sziasztok!

"Ha igazán szeretsz valakit, engedd el.
Ha visszajön, örökre a Tiéd.
Ha nem, soha nem is volt igazán a Tiéd."

Nem biztos, hogy minden esetre igaz, de én már tapasztaltam az idézet igazságát.

Egy visszajövõ

Nevtelen
Szerintem is virulj ki
Ne mutasd ki a fajdalmat hisz eddig se ertel el vele eredmenyeket.
Azonnal egyez bele a valopapirba.
Latszolag legyel jo kedvu....ha kerdezi miert? mond hogy talaltal valakit....vagy nem baj hogy elhagysz majd mas apukat keresek a leendo gyermekemnek.
Ha nem lat senki sirjal, sajnald magad, tombold ki a mergedet..erzeseidet. Mert szerintem erre is szukseg van.

ez is egyfajta gyasz.... akit elhagynak ugyanolyan fajdalomnak eli meg, mintha valoban elveszitett volna egy szeretett kicsi lenyt.

En most kicsit meg gyaszolok. Valas, papirok, minden mehet, de csak tisztessegesen. Kisemmizni nem hagyom magam, a gyermekemert sem! Es nem akarok gerinctelen doglokat muvelni, amiket neha az elkeseredes tettetne velem...

Jo az idezet! cserebe itt egy masik az angolul tudoknak. Valaki forditsa le, en nem tudom, faradt vagyok

When one door of happiness closes, another opens; but often we look so long at the closed door that we do not see the one, which has opened for us.- Helen Keller

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran olyan sokáig nézzük a bezárult ajtót, hogy nwem vesszük észre azt, amelyik megnyílt.

Bocsánat, a vége helyesen:
...nem vesszük észre azt az egyet, amelyik megnyílt számunkra.


Nem vagyok perfekt angolos .

szomoruan olvastam soraidat, mert tudom mekkora fájdalmat okozhat neked a férjed...ezen a szituácion én már tul vagyok.
Ö is megcsalt és menni akart, és én probálltam visszatartani.Mindenféle lehetöséget vigigzongoráztam csak azért hogy megtartsam..hisztiztem, üvöltöttem mindent a falhoz hajigáltam, öngyilkossággal fenyegetöztem, öt is zsaroltam amivel csak lehetett...szoval ugy viselkedtem mint akinek elment az esze és ugy is éreztem magam.
Amikor már belefáradtam az állando stresszhelyzetben (mert ugy azt végig kellett néznem hogy ö hogyan készülödik a soros barátnöjéhez) arra gondoltam ennyire azért tényleg nem kéne magamat lealacsonyitani, mert ki is ö valojában hogy nekem fájdalmat okozhat.
Ettöl a perctöl kezdve csak magammal foglalkoztam, fogyokuráztam bár sosem voltam kövér 55kg, szoláriumba jártam, minden nap szépen öltöztem , festettem magam....stb
Persze hogy feltünt neki a dolog, és meg is kérdezte csak nem megismerkedtél valakivel?Ezutánn mminden este eljártam otthonrol...persze ez volt a legfeltünöbb mert nem volt eddig egyetlen barátnöm sem, igy nem értette kivel töltöm az estéimet.Eösször csak egyedül be-be ültem egy moziba, vagy késön este jártam szoláriumba, a többi estémet pedig anyunál töltöttem.Oda jártam aludni és kora hajnalban estem csak be az ajton....ez aztán felháboritotta, mit is képzelek én?hogy ki vagyok?nem vigyázok a gyerekre!ez a MI KÖZÖS gyerekünk stb...
Aztán fordult a kocka ö maradt otthon, és várt rám, és ö cirkuszolt láttam hogy megörül a féltékenységtöl...és aztán minden rendbe jött.Nem váltunk, azóta évek teltek el és minden ok.
Próbáldd ki te is, nekem bevállt

Sziasztok!

koszonom a forditast, magyarul is tetszik!

Kedves nevtelen, a helyzet az, hogy nem jatszom el ezeket a dolgokat. Nem fogom azt tenni, amit a noi lelek mond nekem. Nagy pocakkal egy csomo dolog hihetetlen, vaszelyes vagy meggondolatlan lenne tolem.
Nem fogyokurazhatok, hiszen igy sem hiztam semmit a terhessegem eleje ota. |Amugy nem is akarok, mert a gyermekem a legfontosabb szamomra.
Hapsik? Ugyan! eszre sem vesznek, meg ugy sem hogy behazudjam, mert oszinten, ki venne eszre egy pocakost, ugy mint not? Az emberek azt feltetelezik, hogy pocakos es korulotte minden rendben van.
El, elmegyek otthonrol, de nem azert, hogy feltunjon, hogy nem vagyok itthon, hanem egyreszt mert a "nemletezo" barataim hivnak, nem hagynak egyedul, masreszt nem akarom magam olyan helyzetbe hozni, hogy lassam, halljam ahogyan vele es csak vele kommunikal.

Nem mintha szamitana. Nem szamit, csak azert meg zavar.
Nem akarom visszacsinalni. Nem akarom Ot mar. Ahhoz sokat bantott, megalazott.
Meg csak rosszat sem kivanok neki, mert nekem itt lesz a gyermekem. Ezt most nem latja, most nem erdekli.
Idovel azt hiszem fogja.

Nekem most jon minimum 2 maganyos ev. De velem lesz a vilag csodaja! es fel fogok kelni. Koko is fel szokott, nem? ;)
Szebb, fiatalabb es okosabb vagyok annal, hogy lesullyedjek a mocsarba.

Nincs felesleges energiam, hogy megprobaljam igy ugy praktikakkal eszervekkel akarmivel, visszatartani. a hatralevo idomben a gyermekemre forditom az energiamat
Oerte megeri....

Szerintem ne járkálj el Te otthonról, mert zavar, ez nonszensz. Nem tudom a lakás vagyonmegosztását, de rakd ki: kulcs lecserél, cuccait összerakod, ennyi. Utána meg nagyon meg fogsz könnyebbülni. Csak nem várja el, hogy végignézd, két szoptatás között, ahogy készülõdik? Mosol még rá? Fõzöl még neki? Vasalsz? Mosogatsz?
Könnyû tanácsot adni, tudom, és nehéz ezeket megtenni, de ne várj a hivatalaos válás kimondásáig, mert beleõrülhetsz.

mmm.

Az a baj, hogy teljesen normalisan probalok hozzaallni. Persze nem tudom miert, es nem tudom megeri-e?

Messze nem arrol van szo, hogy a remeny meg el, hogy hatha visszatalal, hatha rajon, hogy ez a no ezzel a gyerekkel, hanem pont hogy ne keszuljek ki idegileg.
Mert nem konnyu vegignezni, hallgatni hogy a masik szobaban eg es parazslik a billentyuzet, mert ugy udvarol.

De meg fogtok lepodni. Neha fozok, normalisan mosok, vasalni eleve nem szoktam ;)
Sot, ha kerdez hogy mit hogyan kell fozni, akkor segitek neki. Mert az elmult 5 evben (*elotte sem) nem csinalt semmit. nem kellett neki. Nem kellett mosni, fozni, mosogatni...
Ha most elhagy, kelleni fog.

nem jol csinalom?

Kedves Névtelen!
Azt hiszem néhány elõzményrõl vannak ismereteim.
Nagyon megdöbbentem. "hogy ez a hazassag sosem mukodott (kozel 3 ev hazassag, elotte 3 ev egyutt), nem is szeretett, es nem is akart sosem velem elni." Még manapság is kényszer a házasság? Egy férfinak? Amikor gyerek sincs a láthatáron? Ezt egyszerûen nem hiszem el!
Ahogyan végig csináltátok azt a szomorú idõszakot, úgy tûnt, köztetek minden rendben. Vagy csak az események miatt? És most Õ kiszáll, amikor újabb gyerkõc készülõdik...
Én úgy olvasom a soraidból, hogy Te feladtad. LEHET, az a helyes út, ha hagyod menni. LEHET, hogy nem.
Egy gyerek csodálatos adomány, Neked méginkább! Azonban lesznek dolgok, amit egy gyerekkel soha nem tudsz megbeszélni és a gyerek is családot fog alapítani. Vigyázz, hogy akkor ne maradj teljesen magadra és ezt most kell elkezdeni!
Fel a fejjel!

Mano

Szia Mano!
Igen, soraidbol az vilaglik ki hogy tudod ki vagyok.
Igen, feladtam. Nem erdemes. Egyszeruen nem erdemes varni, remenykedni.
Menni akar? menjen, de menjen mar.

Hogy szerelmes? hat koltozzon oda.

En nem akarok egyedul maradni, de segitsetek, megis mi eselye van egy pocakosnak, vagy egy kicsi bebisnek az ismerkedesre?
nekem ennyi.

Szia Névtelen!

Én is ismerlek, sõt a pároddal is beszéltem még régen egyszer neten keresztül...

Ez az egész engem nagyon meglepett, azt hittem, hogy a babátok halála sokkal inkább összekovácsol benneteket, mint szétválaszt.

Azért megnyugtatásodra szeretném elmondani: van egy barátnõm, akit -amikor terhes lett a fiával- a kedves apuka nem volt hajlandó vállalni. Egyedül csinálta végig a terhességet, és a szülést is. Egyedül kezdte el nevelni a fiát, közben ápolta a rákos édesanyját, és dolgozott. Aztán meghalt a mamája, és még rosszabb helyzetbe került. De ma már újra jókedvû és vidám (ez nem is ma kezdõdõtt, hanem már jó 3-4 évvel ezelõtt), azóta már lassan 6 éves a fia, és állandóan sertepertélnek mellette a fickók. Igaz, nála viszont az a gond, hogy túl kritikusan szemléli a pasikat, hol apát keres, hol megértõ társat, aztán amikor megtalálná, akkor meg nem találja az illetõt elég férfiasnak. Mindenesetre esély van, csak élni tudni kell vele, és nem félni.

Sok sikert, és sok puszit a pocakodra, vigyázz arra a kis picurra odabent:

Dia