Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Dackorszak

Ugyanebben a cipoben jarok, mint az elottem szolok.
Fiam 30 honapos volt most januarban es a dackorszak kb ket honapja kezdodott.
Mint olvastam a helyzet ismert. Jo elolvasni, hogy masok is hasonlo problemaval kuszkodnek. Nekem mindig lelkiismeret furdalasom van. Mert, koszi a tanacsot bigacsiga, hogy haragunk ne legyen nagyobb a gyerekenel, ha tehetetlenul hagyom a gyereket uvolteni egy bevasarlokozpontban, gondolvan,csak rajonnek, CSAK hisztizik a gyerek, azert neha
uvolteni lenne kedvem, mert nem nem lehet nem elkapni a "sajnalkozo" tekintetet.
DE Itt, mert velem sokszor elofordult, van egy jo tanacsom. A sajnalkozoan bameszkodoknak jo hangosan oda kell mondani.
Ugye milyen aranyos? Most lesz harom eves, ugye erti!
Sok tanacsot en sem adhatok. Sokszor van lelkiismeret furdalasom, mert neha csattan a feneken a kezem, neha en is kiabalva MAGYARAZOM el, mennyire szegyellem magam miatta.
De azt hiszem, a legfontosabb, ha a hiszti lecsilladt, magyarazzuk a csopsegnek, hogy mi is csak emberek vagyunk, mi is lehetunk faradtak, idegesek, termeszetes dolog, hogy nem reagalhatunk minden kivansagara azonnal es az o javara, de meg kell ertenie, hogy az eletben KORLATOK vannak es ezeket el kell fogadni.
Egy pelda: Mint irtam a fiam sokszor cirkuszolt bevasarlas kozben. Megoldas: Elmagyaraztam neki, hogy teljesen felesleges hisztizni, mert nem lehet mindig azt tenni amit o akar s ha o nem orul,s nem okoz oromet neki velem jonni es lenni, akkor otthon marad es egyedul fogok vasarolni. Bejelentettem neki, hogy vasarolni megyek es otthon hagytam
Erdekes modon nem uvolt tobbet, ha elviszem magammal.
Azt hiszem a legfontosabb dolog, hogy rengeteget beszeljunk nekik, es mindig magyarazzuk el, hogy mit miert teszunk. Haza kell menni a jatszoterrol, mert, ne kiabaljon a boltban mert, peldaul miert ne mondjuk el az igazat, hogy szegyenbe hoz bennunket????
A legfontosabb, amit szerintem nem szabad elfelejtenunk, az az, hogy yerekunkbol teljes erteku ember valjon aki tudja, meddig szabad elmennie. Az elet szabalyait pedig nekunk kell megismertetni veluk, barmilyen kemenyfeju legyen is a gyerek.
Elnezest, ha kicsit zavaros voltam, legkozelebb megprobalok egy kicsit vilagosabb lenni. °)))

Sziasztok Lányok!

Én nem értek egyet Pelével miszerint a túlkorlátozott gyerek illetve akire kevesebb figyelmet fordítanak az lesz túlzottan hisztis. Úgy érzem, hogy én nem korlátozom túlzottan a 2,5 éves kisfiam pl. ha az asztalra felmászik vagy a játékait dobálja azért igen is rászólok elmagyarázom hogy miért nem szabad, de nem érzem úgy, hogy ezzel túl van korlátozva, sokat játszunk együtt és szerintem eleget foglalkozom vele hisz ezt igényli is.
Nálunk a dackorszak elég korán 1 éves korban elkezdõdött. Ez úgy kb. 2 éves korától csak rosszabb lett. Sok tanácsot kaptam már, hogy hagyjan hisztizni ne foglalkozzak vele és majd abbahagyja, volt aki azt mondta üssek a fenekére - bár megmondom õszintén szerintem az aggresszióval nem érünk el semmit- tehát sok mindent kipróbáltam, de az én fiam olyan akaratos, hogy ha valami nem úgy van ahogy õ elképzelte, vagy ha valamit nem engedünk meg neki és elkezd hisztizni akkor hiába próbálom neki elmagyarázni, hogy miért nem szabad nem is figyel rám csak ordít. Ha otthagyom a szobába, hogy lehiggadjon akkor jön utánam és csimpazkodik rám és nem enged el. Hiába emelem fel a hangom az sem használ.
Nálunk nem is annyira a hisztivel van a gond mert szerencsére azért ezek nem mindennaposak. Fõleg az a gond, hogy bármit kérem tõle - pl. jöjjön felöltözni, kezetmosni, - minden re az a válasza hogy nem. Bármit mondok neki biztos, hogy az ellenkezõjét csinálja. Sokszor zsarolni kell, hogy valamit megcsináljon, bár tudom hogy ez nem jó megoldás, de ha már egy fél órája könyörgök valamiért akkor már nem tudok mit csinálni. Nem tudom meddig tart ez az idõszak, de szerintem õ alapjába véve is egy akaratos személyiség. Olvastam egy babahoroszkópot (oroszlán) és mindha a fiamról írták volna, meg is írta, hogy e jegy szülõttének a szüleinek nem lesz könnyû dolga, mert mindig megprobálja elérni és kiharcolni amit akar. Szóval szerintem sokat számít már eleve a gyerek személyisége, temperamentuma, génjei stb.
Bocs ha kicsit sokat írtam, sok kitartást. Kata

Szia Kata,

Az en fiam is oroszlan es nagyon hasonlit abbol amit leirtal a te fiadva. raadasul a kor is stimmel.
Talan ez segit, amit en csinalok, nalunk neha bevalik. Ha megkerem valamire es nem akarja csinalni, megprobalom elterelni a figyelmet, peldaul oltozkodeskor, odaviszem az ablakhoz es elkezdem neki mutogatni a madarakat, az autokat stb. Kozben amig beszelek hozza, feloltoztetem. Talan nem helyes, de elkerulok neha egy husz perces vitat. Raadasul ha reggel a munkaba menet elott csinalja, nem igazan szeretem megdorgalni, hiszen tudom, hogy egesz nap lelkiismeret fordalasom lenne. En Franciaorszagban elek es itt csak 8 het szulesi szabi van, ezutan mint nalunk is a baba dadahoz vagy bolcsibe kerul. Furcsa egy dolog az is, hogy a dadanal nagyon aranyos, egyedul oltozik, eszik es alszik el. Sajnos otthon minden a fordittottja. Tudom, hogy ez egy bizonyos dac, Velem szemben, hiszen egesz heten nem vagyok vele, de megprobalom elmagyarazni neki, hogy miert kell igy lennie.
Hosszura sikeredtem es eltertem a tematol elnezest. Szoval szerintem, neha jobb elterelni a figyelmet, kitalalni valami elfoglaltsagot es vita nelkul megprobalni .
Masik megoldasom, ami szinten bevalik, NEHA, mivel az enyem is mindig az ellenkezojet teszi az altalam kert dolgoknak. Pl: Legyszives vetkozz le es gyere furodni.
Ha nem akar, AH, Matthieu nem is tud levetkozni egyedul, oh milyen nvetseges (es itt nevetek), egy ket es feleves gyerek,es meg nem nem oltozik egyedul. Tudod mit, holnap megkerdezzuk ( egy baratjatol) , vajon o oltozik-e mar egyedul. En biztos vagyok benne, hogy igen. Nana, O mar sokkal ugyessebb mint te...... es itt mindenki a sajat otlettarara hagyatkozhat. Az en fiam aki nagyon buszke, mint egy oroszlan, szinte azonnal el kezd vetkozni es mikor vegzett, meg o orul a legjobban, hiszen egy cuppanos puszi kozben nagyon megdicserem.
Udv
Aniko

Kedves Anikó,
köszönöm a tanácsaidat. Az, hogy elterelem a figyelmét sajnos nálunk már nem mûködik. Amikor kissebb volt még nálunk is bevált, de már olyan kis eszes, hogy ez nem mûködik.
A másik dolog, hogy azt mondon neki, -nem is tudod megcsinálni, ezt mostanában én is alkalmazom és többé kevésvé hatásos. Én még azt szoktam csinálni, hogy ha pl. mennénk a boltba és nem akar jönni öltözni, akkor azt mondom neki, hogy jó Gergõ te maradj itthon és vigyázz a házra én megyek a boltba. Persze ilyenkor rögtön mondja hogy õ is jön.
Egyébként nálunk is úgy van, hogy a nagyszülõknél minta gyerek és szótfogad, de szerintem ez minden gyereknél így van.
Bízom benne, hogy elõbb utóbb túl leszünk ezen, és próbálok a jó és szép dolgokra odafigyelni, hisz ebben a korban azért szinte naponta pródukál valami új dolgot, és amikor odajön hozzám átölel és azt mondja, hogy anya szeretlek, vagy anya szép vagy, akkor teljesen elolvadok és elfelejtek minden más dolgot.
Üdv a "kis oroszlánnak" Kata

Sziasztok!

Nekem is van egy 2 éves hisztis "nagylányom", és sokszor én sem tudok mit kezdeni a dühkitöréseivel. Nálunk szinte mindennaposak a harcok, fõleg a pelenkázás, öltöztetés a gond. Pelenkázás közben rugdos, egy pillanatra sem marad nyugton, hiába kérem. Ha indulnánk sétálni, esze ágában sincs felöltözni, a séta végén pedig nem akar bejönni. Mit csináljak vele? Általában igyekszem tiszteletben tartani a kívánságait, de van, amikor nem engedhetek. Pl. leveszi a benti cipõjét, zokniját, és mezítláb sétál a kövön. Ezt azért mégsem hagyhatom! Pelenkázni is ugye csak kell. Néha megfogom és felöltöztetem, akár tetszik neki, akár nem, mert meggyõzni nem lehet, minden taktikámon "átlát". A legjobban az fáj, hogy amikor a nagyszüleivel van, szinte semmi gond vele, csak én vagyok ilyen "szerencsés". Magától felfekszik az ágyra, mert a nagymamának segíteni kell. Velem viszont közli, hogy "anyának nem segítek". Igyekszem türelmes lenni, de nem mindig sikerül. Mit csináljak, hogy ne kelljen mindig "hadakozni" vele?

Sziasztok!
Tudom,hogy rondan hangzik,de annyira orulok annak amiket olvastam az archivba !Marmint,hogy akkor megsem neveltem el a gyerekem,csak egyszeruen a dackorszakba van
Az en kislanyom is most lesz 2 eves,es neha iszonyuan viselkedik.Ahogy Ti is irtatok fentebb megszegyenit az emberek elott!Tegnap pl.az apjat ugy megmarta,hogy verzett is az orra alatt.Es ez mindazert mert mar mennunk kellett haza a jatszohazbol ahol mar 2oraja tombolt !
Tenyleg ilyenkor mit lehet tenni? Ez a (verekedese) szornyu!Most azt talaltam ki,hogy mikor utesre emeli a kezet ram,elkapom es jol megszoritom!Ettol jobb nem jutott eszembe.Nektek????A multkor az Ikeaba egy neninek vagott oda az arcaba mert az szolt ra,hogy fejezebbe be a hisztit!Hat azt hittem elajulok a szegyentol!
Viszont azt eszrevettem,hogy magyarazassal mar egy/ket hisztis szitut meguszok! De nem mindet
Ja!Nalatok is van olyan hogy a foldon elhever arccal a foldnek es a labaval kapalozik es uvolt hozza???
Raadasul lepcsohazban vagy utcan ?!
Adjatok tanacsot !!!!!Mar nagyon elkenodtem, neha eszembe jut,hogy ilyen gyerek melle nem kerek kistesot sem
Koszi !Sziasztok,
Csilla

Kedves Csilla,
mi is átmentünk ezen a Zozival, de csak az idõ hozott gyógyirt a dolgokra. A kezét én is megszoritottam néha :-((, de a hiszticsúcson az vált be, hogy egyszer arconprickoltuk virágsprickolóval vagy mivel- és úgy meglepõdött rajta, hogy azonnal lehiggadt. Utána ha néha még örjöngött akkor elég volt vele megfenyegetni, és abbahagyta. Tudom csúnya dolog, de inkább ez mint hogy agyonverjem, vagy a fejét üssem.
ZA
ui: majd elõkeresem neked, hogy a pszichológus mit válaszolt nekem erre, ha érdekel.

Nálunk bevált, a sok NEM-re, hogy mindig azellenkezõjét mondtuk ilyenkor: Nem jöhetsz ide, nem moshatsz kezet, tuti, nem kaphatsz vacsit, stb.Annyira meglepõdtek.
Zsomimama

Csilla! Nálunk az õsrégi módszerek váltak be. A lakásban egy kis zugot kineveztünk "saroknak". Ha bármi olyasmit mondott, vagy csinált, akkor nem álltunk le nevelni, hanem beküldtük a sarokba és megkértük, hogy gondolkodjon el azon amit csinált, vagy mondott (azért lehet, hogy veszekedtünk egy kicsit, hogy be kell állnia- de egy pár alkalom után természetes volt)Akkor jöhetett elõ, amikor átgondolta a kérdést és a tanulságot megosztotta velünk.

Nyugodt pillanatokban, játék közben, pedig beszélgettünk arról, hogy egy szülõnek mi a feladata (megtanítani, megóvni stb...) és arról, hogy nagyon szeretjük egymást.

A feleselõs idõszakban, (amikor ismételgeti, amit mondassz neki) egyszer már nem tudtam mit kitalálni és csak úgy kicsúszott a számon: Tudod kicsim, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Ezen nagyon elcsodálkozott, elgondolkodott rajta, tetszett neki a rím is. Megbeszéltük, hogy mit jelent ez, utána nem volt feleselés.
Üdv: Szofi

Sziasztok!
Koszi ZA persze,hogy erdekel a pszih.valasza !!
Ha meg metalalod!A viragspricelot inkabb majd csak tavasszal szedem elo amikor mar tuti nem kaphat tudogyuszit
Veszek peldat az otleteitekbol! Az a nem lesz vacsi az nagyon tetszik Zsomimama!
Szofi!Nem tudom a Te gyerekeid hany evessek voltak hajdanan,de szerintem ehhez meg Sophie kicsi.Marmint,hogy nem ertene meg.Persze lehet,hogy csak ugy csinal
(Csak most lesz 2 ho vegen!)
Nalunk nem a sarok,hanem a masik szoba bevallik neha!Habar a multkor olyan lelkiismeret furdalasom lett ugyanis pont jott egy baratnom velem mikor So mar a lepcsohaz aljaba hasracsapta magat es orditott, aztan vegig a liftbe is,utana mikor ki kellett nyitnom az ajtot kulcsal megint lecsapta magat a foldre.Erre en fogtam ugy kabatostul a nyakanal(ahogy a macskak is cipelik a kicsinyeiket) es bedobtam a masik szobaba es razartam az ajtot (nem kulcsal!).Erre kozolte a baratnom,hogy milyen szivtelen vagyok es hogy o ilyet sosem csinalt stb (az o kislanya egy picit nagyobb).Viszont erdekes modon 1 perc alatt csend lett, es ugy jott elo a kisasszony mint akinek semmi baja nem lenne.
Szerintetek is szornyu az eljarasom???
De akkor mi legyen? Hadjam uvolteni?
Neha olyan tanacstalan vagyok ! Aztan mikor jonnek az ilyen megjegyzesek megjobban elkenodok !
Sziasztok,
Csilla

Semmi okod elkenõdni. mindig vannak okosok, de szerintem a nevelésben nem léteznek sémák. A TE gyereked ( te ismered)és a Te életed, a családokban más-más a tûrés-szint. Csak az a fontos, hogy mindig azon a határon legyen...

Csak azt kepzeld el egyszer Csilla hogy te nagyon szeretnel valamit es egy nalad sokkal nagyobb leny nem erti mit akarsz mondani, nem beszelitek korrektul egymas nyelvet, de megakadalyozza amit akarsz. Vagy ugy tesz mintha nem ertene vagy altalad teljesen erthetetlen szabalyokra hivatkozva elutasitja, megtiltja es amikor te egyetlen fegyveredhez, a sirashoz nyulnal akkor nyakon ragad (megteheti, sokkal nagyobb nalad) es bedob valahova egyedul. En kurv@ merges lennek (mar bocs). Mivel tanacsokat varsz, en is elmondom a magamet. Ne hagyd uvolteni. Probald meg megerteni mit akar. Ha az, amit szeretne megvalosithato, akkor hadd tegye. Vagy kossetek kompromisszumot. Most haza kell menni a jatszohazbol, de otthon o valaszthatja ki melyik tesztat fozzetek meg ebedre. Adj neki sok sok valasztasi lehetoseget, kerdezd meg melyik ruhajat venne fel, melyik gyumolcslevet keri, milyen pizzat, melyik konyvet olvassatok elalvas elott. Vasarlaskor, vegye o el a narancsot, a banant. Valasszon o WC-papirt. Erezze hogy fontos a velemenye es valaszthat. Kerdezd meg mindenrol mintha veled egyenrangu lenne, hiszen az. Nem alarendelt, csak kicsi. Nem buta, csak keves az ismerete. Nem megalazni kell, hanem lehetove tenni szamara is hogy reszt vegyen az eletetekben amennyire kepes. Ezt most kell elkezdened mert 12 evesen mar hiaba varod majd el hogy rendbe tegye a szobajat. Az eljarasodat meg minositsd te, senki masnak nincsen hozza joga :-)

A fiam maholnap harom eves, de meg nem volt egyetlen valamirevalo hisztije sem. Persze lehet, hogy holnap elkezdi :-)

idike

Ja meg valami :-) A jatszohazbol hazajovet adj neki mar jo elore idokorlatokat. Nem ismeri az orat, de erteni fogja hogy elobb-utobb hazamentek. Mielott hazamennetek, figyelmeztetsd 5 perccel korabban hogy mar nem sok ideje van hatra, aztan indulas elott egy perccel hogy mostmar tenyleg vege. Konnyebb neki igy elszakadni mintha a legnagyobb jatekbol huznad ki, hiszen te tudod hogy mi a kovetkezo programpont es indulni kell de o nem.

De nem bantani akartalak, ugye erted? :-)

Sziasztok !
Nem haragszom meg semmiert ha leszidtok sem !
Viszont sajnos nem mindig lehet a kedves es turelmes stilushoz ragaszkodni.Amikor a lepcsohazba kezdi a hisztit mindig megkerdezem,hogy miert vagy mit akar stb.
DE SEMMI SEM JO ! SZO SZERINT ! UGY uvolt,hogy nem is hallja amit mondok. Hogy miert arra meg nem jottem ra !
Valoszinuleg nagyon sziven utotte,hogy beadtam a bolcsibe es igy nem csinalhatja kedvere egesznap amit akar !
Ezert aztan utana en kapom meg
Hat remeljuk egyszer felad vele !
Tegnap du.-an hogy ne kezdjen el mar a haz udvara uvolteni fel azaz FEL orat fagyoskodtam vele kint, mert a motorjaval se jobbra se ballra vagy elore nem akart megmozdulni !!! Azt sem akarta,hogy felvegyem SEMMIT !!!
Hat nem tudom ilyen esetekben kinek van oranyi turelme mikor tudod,hogy otthon is egy csomo dolgot kell tenned !!
(De szerencsere tegnap meguntuk a jelenetet !!!)
Csilla

Jo en tenyleg a teljes tapasztalatlansag allapotaban irtam mert nalunk ilyesmi meg nem volt. Nem tudom hogyan reagalnek le egy lepcsohazi nagyjelenetet.

A bolcsi miatt ne legyen lelkifurdalasod, nem hiszem hogy azert "buntetne" :-). Nagyon nem erzi jol ott magat? Gondolom nem egesz nap van ott, az olasz bolcsik felnaposak altalaban. Amit en leirtam az nem akut helyzetek megoldasa hanem altalanos eletvezetes inkabb. Talan ha a leirt trukkoket alkalmazod (felnottnek nezed, felelosse teszed stb) ritkulnak a hisztik. Meg allitolag ki is novik egy ido utan.

Amugy a masok gyerekeirol/neveleserol valo itelkezesre van egy jo tortenetem. Baratnom elso 3 gyereke nyugis, bekes nem siros kisbaba volt. Meg voltak gyozodve hogy akinek siros a babaja az valamit nem jol csinal, hiszen naluk ugyanaz a neveles 3x mar "bejott". Aztan megszuletett a 4. gyerek. Kezbol alig lehetett lerakni, siros volt latszolag ok nelkul stb. Ha ez az elso gyereke lett volna ketsegbe esik biztosan. 4.-kent mar nem aggodtak annyira de maskepp neztek a tobbi "siros" gyerek szuleire is :-)

Hisztink meg nem volt de nagy siras valamiert igen, en ilyenkor magamhoz olelem es babusgatom mintha megutotte volna magat. Nem engedem elmenni es mondogatom neki hogy nagyon szeretem. Nalatok nem nyugszik meg ilyenkor?

idi

Szia Csilla,
Mar hozzaszoltam a temahoz az elozoekben is, en megertem
ezeket a NAGY jeleneteket. Rajottem azonban, hogy nincs semmi baj a fiammal, ha en nem vagyok faradt es ideges es "veszem" a lapot.
Tudom nem konnyu, de neha megeri.
Igazat adok Ildinek, a kompromisszumokban.
Nevetve nezem, milyen buzgon keresei a fiam a bevasarlo kozpontban a kulonfele cuccokat a heti nagybevasarlasnal. Meg csak 32 honapos, de mar jobban tudja mi hol talalhato a boltban.
Vacsora utan, ha o jatszani akar velem dehat ugye ott az aszatal leszedes stb. beallitottam megam melle es mostmar o pakol el a hutobe, mosogatopbe, sot neha el is "mosogathat".
Igy a munka halad es nincs uvoltes, mert nem jatszunk.

Persze, ne add fel, Csilla es ne legyen lelkiismeret furdalasod, ha kiborulsz es csattan valami, mert amit te irtal, (ul a biciklin es nincs se elore se hatra, )
itt valoban nincs mas megoldas. Ez nem dac, hanem teszteles. Szerintem nem kellenne fagyoskodni miatta, ha ilyen elofordul ki kellenne talalnod valami hatasos ellenszert,pl. nincs meseolvasas, ha nem jon, mindegy mi, de megvonni valamit, amit nagyon szeret. Persze valoban megvonni, ne csak beigerni.
En nem utok ra, regebben nagy ritkan, de nemreg voltunk egy barati hazasparnal, akik minden akaratukat veressel produkaljak ki. Vagy uvoltok vagy csapok alapon.
Eleve a stilus remiszto volt, de a legnagyobb dobbenet, hogy egy nagyobb veres utan a kislany aki negy eves nemhogy sirna, de meg kemenyebben dacol. Vagyis szerintem a veressel csak felerositjuk a dacot bennuk. Ha vegkepp kihoz a sodrombol, akkor inkabb magara hagyom. Kimegyek a kertbe,
at a masik szobaba es feltunoen nem torodok vele.
Elnezest, ha hulyesegeket irtam,
Aniko

Sziasztok !

Par napja megint "megdontottek" a hitem abban,hogy jol nevelek.Ugyanis eljott anyosom(nagyon messze lakik) es kozolte,hogy en nagyonis elkenyeztetem a gyereket, es ha mindent megengedek neki akkor meglatom majd hogy hogy vegzodik ! (Egyebkent nem csak az anyos "joindulatosaga" de a sajat Edesanyam is ezt mondja !)
Ugyanakkor tudjatok miket engedek meg neki???
Pl.hogy lejojjon sajat maga a lepcson, vagy hogy kinyissa a csapot,vagy hogy a bolcsiig magaval vigye a kis szamologepemet stb.. Hat ilyen nagy elkenyeztetes ez????
Ezek szerint nekunk annak idejen mit szabadott tennunk??
( Semmit :-) ???)
Ja ! Es persze azert engedem meg ezeket mert maskulonben jonne a orditas, dac stb....
Na szoval, megint jol el vagyok kenodve :-( :-(
Csilla

Szia Csilla!

Ne legyél elkenôdve, szerintem ezek nem az "engedmények" nem kényeztetô jellegìek. Ilyet én is hagyok a fiamnak, aki 28 hónapos.:-))
A nagymamák hajlamosak a túlzott "óvatosságra". Velünk másként viselkedtek. Az én anyukám ezt szerencsére belátja. Bár komoly ellenkezés gyereknevelésben nincs nálunk.:-)

Szia : Florka

Szia Csilla!

Ismerem a kislányod korosztályát. Egyre inkább az az érzésem, hogy a lányok ilyenek, és kész...a fiam annak idején egyetlen-egyszer sem hisztizett, nem balhézott, szóval rendesen meglepett, amit a lányom müvel.

Hisztizés tulajdonképpen bármilyen okból kezdödhet, pl. mutat az ujjával valahová, valamire, és én nem találom ki azonnal, hogy mit is akar, vagy a narancsot elkezdem pucolni, de ö azonnal akarja enni, vagy le akarom venni a pelenkáját, vagy éppen nem pattogok úgy, ahogy ö dirigál, de a legroszabbak azok a napok, mikor szinte egész álló nap, megállás nélkül vonyít...ha ránézek, azért, ha nem, akkor azért, ha átölelem, az is baj, ha nem, az is, ha kap inni, balhézik, ha nem akkor is....szóval ezek a napok a legszörnyübbek, estére sajog a fejem, a szomszédok azt hiszik, naphosszat verem a gyereket, a férjem ideges, mert egész napos munka után egy elképesztö hangerövel üvöltö gyereket talál itthon, gondolom, ilyenkor legszivesebben visszaindulna a munkahelyére, mert ott legalább nem ordít senki fejhangon.

Normális helyzetben azonban nagyon aranyos-kedves gyerek, klasszul lehet mellette-vele bármit csinálni, takarításkor ö is kap egy rongyot, a virágokat ö öntözheti, ha mosogatok, kap egy szivacsot, azzal törölgeti a konyhaszekrény-ajtókat, törölgetéskor megkapja a törhetetlen tárgyakat, söpréskor kis-sörpüt adok a kezébe, a boltban sétál mellettem, és amit kérek, leveszi nekem a polcról, beteszi a kosárba, stb....
Az viszont megdöbbentö, és nem találok rá magyarázatot, hogy abban a pillanatban, ahogy vendégek jönnek hozzánk, Petrát mintha kicserélték volna...elkezd bájosan mosolyogni, egyetlen hangját sem hallani, szó szerint "jó-gyereket" játszik, úgyhogy sokan el sem hiszik, mikor mesélem, hogy mit müvel, ha ök nincsenek itt. Szoktam is mondani anyukáméknak, hogy jöhetnének sürübben is.
Viszont én nagyon-nagyon sok mindent engedek Petrának egyedül csinálni, ami meggyözödésem, hogy nem kényeztetés, egyszerüen önállóságra szoktatás. A fiamnál ez a módszer tökéletesen bejött, és úgy látom Petrának sem teszek vele rosszat, hisz nagyon önálló, ügyes kislány, már most is.
Nem hiszem, hogy kényeztetés az, ha odaadsz neki bizonyos tárgyakat, vagy egyedül engeded lemenni a lépcsön. Szerintem ezek a tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy megismerje a világot, és önálló, magában bízó, sikerélményekkel teli ember váljon belöle.
Ja és még valami...a fiam már 10 éves múlt, Petra 2, és ezidö alatt én még soha, egyetlen egyszer sem ütöttem meg öket, és kiabálni sem szoktam velük, meggyözödésem, hogy egyik sem használ. Én inkább a "beszéljük meg, nem hülye, csak gyerek" elvét vallom, és rettenetesen szégyelleném magam, hogy ha csak azért, mert nagyobb vagyok náluk, fenyegetve éreznék magukat. Mindezek nélkül is klassz gyerekeim vannak, és talán ez segít abban is, hogy ne veszítsék el az öszinteségüket velem szemben, hisz bármit elmondhatnak nekem(na persze jelenleg fõleg a fiam), vallomásukat nem követi balhé. Ez a fiamnál maximálisan müködik is, és biztos, hogy Petra is így fogja érezni. Na persze nekem ehhez kellett a saját gyerekkori tapasztalatom, hisz engem sokmindenért elvertek otthon, ami egy idö után azt eredményezte, hogy elkezdtem füllenteni, eltitkolni dolgokat, csakhogy ne kapjak ki. Én a saját gyerekeimnél nem szeretném ezt tapasztalni.
Na, jó hosszúra sikerültem, minden jót: cscs

Cscs! Csilla!
Ezek szerint nemcsak egykorúak a lányaink, hanem nagyon hasonlóak is.
Engem is alaposan meglepett a viszonylag nyugodt fiaim után, hogy egy kiscsaj mennyire más, hisztisebb, erõszakosabb. Mindemellett egy tündér, még a csibészségeit is olyan angyali mosollyal kíséri, hogy az embernek nincs szíve agyon csapni.
És õ is nagyon tud disztingválni. Mindenhol el vannak tõle ájulva, milyen rendes, kedves, barátságos gyerek. Anyu a múltkor száz helyre hurcolta magával, mindenhol úgy viselkedett, mintha az angolkisasszonyoknál nevelkedett volna. Úgy látszik, csak az én idegeimet szereti cincálni.
Úgyhogy szerintem is ilyenek a lányok, és kész...

Igyekszem én is engedni neki olyan dolgokban, amivel nem tehet kárt magában és másokban, ez tényleg kell ahhoz, hogy jól megismerje a világot. Mert olyan kicsi még, honnan tudná, milyen a világ, ha nem foghatja meg, nem mászhat bele, nem szagolhatja meg? Ez nem kényeztetés, igenis kell nekik!
Nyugalom, kedves Anyukák, szerintem mi is pont ilyen kétévesek voltunk, még ha a nagymamák ezt el is felejtik néha!
Üdv:
Emese

Sziasztok !

Olyan jo olvasni Titeket ! Legalabb egy kis megnyugtatas,hogy mashol is all a bal
Nem, de tenyleg szeretem masok tapasztalatat is megtudni.
Ez meglepo amit a fiuk-lanyok kulonbsegerol irtok !
(De ugyanakkor megnyugtato is :-) )
Valahogy en is ugy gondolom ahogy Ti irjatok ,hogy a tapasztalat szukseges a tovabbfejlodeshez.
Miert ne johessen le a lepcson egyedul?!
Amugy a bolcsibe Sophierol is azt mondjak,hogy rendes kislany akkor mert pont velem nem az?! Talan ahogy Emese irja,szeretik az annyuk idegeid cincalni ? -remek jatek ,tenyleg
Cscs ! Mikor raksz fel uj kepet Petrarol??
(jaj biztos mondtam mar,nekem gyerekekorom ota Petra volt a kedvenc nevem de itt Olaszo.-ba olyan hulyen jott volna ki,hogy Pètrà ?! -de amikor olyan igazan magyarosan hallom akkor meg mindig elolvadok :-)
Sziasztok,
Csilla

Sziasztok "2 éves lányos" anyukák!!

Hát nem vagytok egyedül, az biztos...
Engedékenységhez jutott még eszembe, hogy nálunk Petra mindent megcsinálhat, amit csak akar, kivéve persze azokat a dolgokat, ami magában, vagy másban kárt tesz. Szóval természetesen nem ütheti kalapáccsal a TV-t, nem nyúlhat a gyógyszerekhez, nem állhat ki az ablakba, stb, de minden mást igen. Volt idö, mikor naponta százszor pakolta ki a ruhásszekrényt, vagy csak úgy szórakozából a szoba közepére borította Dávid 5 hatalmas doboz LEGÓ-ját, az újságok állandóan szanaszét, a táskám tartalma a lakás legkülönbözõbb pontjain, megkóstolta a sót, lisztet, borsot, de mindez arra tökéletesen jó volt, hogy ezeket gyorsan megunta, így azóta nem csinálja, mert már nem izgalmasak neki. Mindezzel rengeteg veszekedést, tiltást, vitát elöztem meg, hagytam, hogy feledezze a "világot", ami azért szerintem elöbb-utóbb meghozza a gyümölcsét...
Valahol olvastam, hogy a gyerekböl a dackorszakot az is kiválthatja, ha túlságosan korlátozva van...hát ez nálunk biztosan nem kiváltó ok...csak tudnám, hogy akkor micsoda?
Mivel Petra amolyan "késõi" gyerek, hisz Dávid 10 éves múlt, így 3 (majdnem)felnött ugrál körülötte, amit persze a kis hölgy rendesen ki is használ.
Viszont ma meglepö módon csönd volt/van, úgy látszik jó napja van.
LCsilla: Nálunk a család közösen döntött a Petra név mellett, szerintem is nagyon aranyos, a lányomhoz pedig valahogy illik is...amint tudok, teszek fel fényképet, most hivatom elö a szülinapos képeket, ha meglesznek (remélem jól sikerültek) valahogy felvarázsolom.

Sziasztok és kitartás : cscs

Lcsilla, ne hallgass a nagyikra! Egyreszt mert a mindennapokat neked kell vele toltened, masreszt mert te ismered a lanyodat. Tetszett a ne menjen le a lepcson 2 evesen. Mikor menjen le? A 3. betoltott szulinapjan? Miert pont akkor? Meg a tobbi is. Marhasagok! MINDENT szabad ami nem veszelyes! Amivel magaban vagy masban nem tehet kart azt szabad. Es meg ez sem egyertelmu, lattam 2 eves gyereket a szeken egyensulyozva az asztalrol uvegpoharat elvenni, szerintem eleshetett volna, szulok hagytak. Lattam ugyanezt a kislanyt februarban a szokokutban pancsolni, szerintem hideg es vizes, az anyja hagyta. De a lepcso? Menj elotte, ha megis esne, elkaphatod, de mindentol ugysem tudod megvedeni.

Dufi irta: "Rajottem azonban, hogy nincs semmi baj a fiammal, ha en nem vagyok faradt es ideges es "veszem" a lapot." Pontosan ezt tapasztaltam en is. Ha a gyerek "erthetetlen" dolgaira megertessel reagalok, megprobalom megerteni mit akar,akkor mukodik kozottunk a komunikacio.

Sziasztok Lanyok!

Helen vagyok, ebben a topicban most jarok eloszor, es sok erdekes dolgot, tapasztalatot irtatok le.

Az en fiam 16 honapos, vagyis kora szerint nincs meg az igazi dackorszakban. Alapjaban veve kiegyensulyozott, vidam kisgyerek, de nagyon eros az akarata. Neha vannak konfliktusok, ha valamit nem kap meg, vagy ha nem azonnal. Ha ketten vagyunk, ha neha nehezen is, de altalaban "le tudom szerelni", nem lesz belole hiszti, de a csaladtagok szerint, beleertve a paromat is, tul sokat engedek meg neki. En csak probalom a "kis dolgokban engedek, a nagy dolgokban szigoru vagyok" elvet kovetni, hiszen a tulzott tiltas csak megtobb konfliktus helyzetre adna lehetoseget, es mint mindig, szerintem itt is az arany kozeput a helyes.

A problemam nem is ez. Marcinak meg nincs testvere, de van egy nala 3 honappal idosebb unokatestvere (19 honapos), es gyakran talalkozunk a kornyekbeli aprosagokkal is. Marci baratsagos, mindig szalad a tobbi babahoz, de a vege altalaban az, hogy elveszi toluk a jatekokat (eleg jo fizikumu legenyke), es csak a nala joval nagyobbaktol nem sikerul neki elvenni. A vegen mindig el kell hoznom onnan, hogy ne torjon ki "haboru". Csaladi korben az uncsitesoval hagyjuk, hogy oldjak meg egymas kozott, de ez mindig hatalmas hisztiben vegzodik, barki keruljon is ki "gyoztesen".

A legnagyobb gond, ha masnal ennivalot lat. Szereti a hasat, es orjong, ha egy masik gyereknel etel van, es o nem kap belole. Az etelre olyan szinten irigy, hogy ha neki pl. mindket kezeben keksz van, akkor is el akarja venni a masiktol.

Mit lehet ilyenkor tenni. Hogyan szoktassam le errol?

Bocs, ha nagyon hosszu voltam, de az amolyan bemutatkozas fele is volt.
Azert aggaszt a dolog, mert szeretnenk kistestvert, es nem szeretnem, ha vele is igy viselkedne majd.

Elore is koszonom a valaszokat.

Helen

Kedves Helen!

Kezdtem egy új témát: Gyermekek-Gyermeknevelés-"Nem szabad, hisztizés a dackorszak elõtt" címmel, mivel az én lányom is hasnonló korú. Ebben a topikban írtam neked egy tippet az egyik problémádra.

M. Lilla

Sziasztok!

Solya! Itt vagyok!

Nos nálunk úgy néz ki a helyzet, hogy a kisfiam márciusban lesz 2 éves. Pár napja kezdõdött az "õrület", mindenre azt mondja, hogy NEM! Teljesen mindegy mirõl van szó, amit én kérek tõle, az nem! Volt, hogy felugrott az ágyra, összehúzta magát, és vigyorogva nézte, mit reagálok rá! De volt úgy is, hogy állt és kihúzta magát, akkor mondta, de a szemében akkor is nevetés bújkált. Szóval próbálgat a kölyök, én meg nem igazán tudom mit kezdjek vele. Nem vagyok a fenékcsapkodás híve, de a szép szó talán még ellenkezõ hatást vált ki, amit szeretnék. Ha azt mondom neki, hogy nem érdekel, akkor otthagyom, azt mondja: Menjél! Ennyi.
Toporzékolás még nem nagyon jellemzõ, persze elõfordult már ez is. Igazából azt nem tudom, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Próbáltam fifikával, szép szóval, kiabálással, hát semmi sem használ igazán. Nekem meg fogy a türelmem, unom, hogy egész nap könyörögnöm kell a gyereknek!

Évi

Évi!

Végre itt vagyok!
Idõm, nincs elolvasni az archívot, de megpróbálok válaszolni:
Nem hiszem, hogy ha szépen megmagyarázod a gyerkõnek, mit miért nem szabad és kell tenni, akkor azzal az ellenkezõjét éred el. Persze többször kell szépen szólni. Néha nekem is tele a hócipõm azzal, hogy Sára úgy tesz, mintha nem értené mit szeretnénk, pedig azt is tudja, miért kellene azt csinálnia, amit mondunk. Pl. Sikerült vennünk egy elég szar heverõvé alakítható kiságyat. Rossz konstrukció, rosszul van alátámasztva a fekvõfelület, ennek következtében kellemesen rugózik, ha ugrál rajta. A dolog annál érdekesebb, minél többen nézzük és lehetõleg Máté is legyen az ágyon. Minden egyes alkalommal próbálkozik és minden egyes alkalommal túlfeszíti a húrt. Közben vigyorog, mint a vadalma. Próbáltam már a szép szón kívül popsira csapással, büntetéssel, szomorkodással. Eredmény ugyanaz: Tovább folytatja a dolgot. A hisztinél azonban azért más a helyzet, mert ott belelovallja magát egy általa pozitívnak tartott szituációba. Ilyenkor semmi más nem számít, csak az ÉN. Arra próbálom meg rávezetni, hogy szépen, értelmesen is lehet kérni, akkor megbeszélhetjük a lehetõségeket. Persze ez csak olyankor lehetséges, mikor nem jön rá a bolondóra. Olyankor - mint gondolom sokan ezt mondják - csak az segít, ha még látó és hallótávolságon belül, de nem veszel tudomást a hisztirõl. Most tõlem megkérdezték, hogy az én gyerekem e, mert rosszul van. Mondtam, az enyém és nincs rosszul, hisztizik. Kisebb csoport vette már körül, azon tanakodva, mi baja lehet? Iszonyú kellemetlen volt, mégsem tehettem semmit, mert ha nem vagyunk következetesek, akkor vége. Így legalább van esélyünk rá, hogy hamarabb kinövi.
Szóval kitartás! Lesz ez még így se!

Solya

Solya!

Ez nem semmi lehetett!
Igazából tudom én, hogy a határait próbálgatja, csak nem tudom egyelõre hogyan kezeljem! Az addig rendben van, hogy segítsük az autonómia érzés kialakulását, de közben azért csak az anyja vagyok, néha nem bánnám, ha rám is hallgatna

De néha ahogy látom a huncutságot a szemében, legszívesebben, ránevetnék, és magamhoz ölelném a bestiát A következõ pillanatban meg betelik a pohár... Na, jó kis csapat vagyunk mi,is!

Évi

Sziasztok lányok!
Mónika vagyok és van egy kisfiam aki januárban volt 2 éves.Elolvastam ezt az egész topicot és nagyon érdekesnek találtam.Nálunk ez a hisztizés hála csak ritkán fordul elõ viszont akkor elég keményen .Másfél évesen kezdte addig egy áldott jó gyerek volt.Csecsemõnek se sirt nagyon nyugodt kiegyensúlyozott kisfiú amúgy.Én amikor már 10szerre csinálta bevágtam a kádba mert nem vagyok a verés hive és langyos vizet locsoltam az arcába.ettõl megijedt bár nem fél a viztõl mert már úszni is tud 3 hónapos kora óta járunk usziba.na mindegy de addig nem vettem ki amig nem hagyta abba .Utánna megnyugodott és õ hizelgett.lehet,hogy elsõ hallásra drasztikus de bevált.Azóta ha hisztizik persze csak ha már nem tudom kezelni megkérdem tõle megy e a kádba és már be is fejezte.Amúgy nem szeretek és nem is szoktam veszekedni vele próbálunk mindig közös nevezõre jutni .Nevelési elveim szerint egyenrangú partnerként kezelem sokszor nehéz és fárasztó de úgy érzem hosszú távon ez bejön.Még annyi mindent szeretnék kérdezni és mondani de már igy is túl sokat irtam,majd jelentkezem még.
Sziasztok
moncsi

Sziasztok lányok!

Az én fiam 18 hónapos, és elég erõs akarata van. Bár - szinte - mindent hagyok neki, amivel nem tehet kárt magában, ha néha korlátozni kell!, akkor üvölt, lefekszik a földre és rúgkapál. Teljesen mindegy neki, hogy épp otthon, a nagyiéknál vagy egy bevásárlóközpontban vagyunk. Próbálkoztam néhány "hisztiletörõ" megoldással (fenékrecsapás, kézrecsapás, arcra spricc stb.). Eredmény semmi. Ami miatt tanácsot kérnék az az, hogy újabban csapkod, pofozkodik. Otthon sem tudom ezt kezelni, de képzelhetitek milyen kínos, ha máshol/mással csinálja ezt. A múltkor a szomszéd kislány kapott egyet (hasonló korú), csak mert ki akarta venni a fiam kezébõl a játékot. Képzelhetitek milyen kínos volt.
Bocs, ha hosszú voltam.

Üdv. Kriszta

Sziasztok!
Kísérletet teszek a topic újjálésztésére.
Eddig csak bele-beleolvasgattam a babanet-be, de most annyira érintve lettem e topic témájában, hogy tollat ragadok.
Nagyon el vagyok keseredve.
Valamit elronthattam.
2 éves kisfiam teljesen megzakkant. Sosem volt könnyű eset, mindig erős akarata volt, de próbáltam ennek későbbi pozítív oldalait előtérbe helyezni, és lehetőség szerint hagytam is, hogy érvényesítse.
De mostanában patthelyzet van. Eddig mindig találtunk megoldást. Vagy az lett, amit ő akart vagy meggyőztem arról, hogy most így vagy úgy legyen, vagy egy köztes megoldást választottunk. Lényeg, hogy a felkínált lehetőségekből általában tudott választani, és a helyzet rendeződött. Mostanában azonban már azt sem akarja, amit eredetileg akart. Így pl. séta közben egyhelyben áll, egyszerűen nem jutunk 1-ről 2-re. Nem lehet felvenni. Nem megy arra, amerre kéne mennünk. Nem megy arra, amerre szeretne. Semmit nem akar. A meggyőzéses módszereim kompletten dugába dőltek. Marad az "erőszak". Felveszem és viszem, vagy randán beszélek vele, moralizálok, amiről tudom, hogy felesleges, és csak tobább mérgezem a helyzetet.
TUDOM, hogy EZ a dackorszak, és tudom, hogy általában elmúlik.
Várnám sorstársak gondolatait, és főleg olyanokét, akik már túlvannak a dackorszakon. Hogy elhiggyem, tényleg vége lesz. És mindketten átvészeljük tartós sérülés nélkül.
Nagyon félek, hogy ebben a relatíve rövid időszakban egy életre elrontok mindent, mert úgy érzem 24 órán át nem tudom megőrizni a humorom és derűm. Akkor pedig banya leszek. És azt utálom (gondolom, ő is).
banyanya

Banyanya!

Az én lányom is a dackorszak kellős közepén van. Néha úgy érzem, direkt szórakozik velem. A hisztijeit viszonylag könnyen lehet kezelni, az ellenkezéseit már kevésbé. Nálunk az a módszer vált be hiszti idején, hogy beviszem a szobájába, és megmondom, ott nyugodtan sírhat, toporzékolhat, amit akar, csak maradjon a szobájában, mert minket nem érdekel. Ha végzett, jöjjön ki. 5 perc sírás után könnytől csillogó szemmel mosolyogva jön ki, és mondja, hogy "kész vagyok!". Ilyenkor olyan édes, mindent elfelejtünk.
Az állandó ellenkezése viszont nagyon tud idegesíteni. Bármit kérek, "nem!" a válasz. Türelmesen ismételgetem a kérésemet, a 10.-nél már felemelem a hangom, és akkor nagynehezen megcsinálja. Csak nagyon utálom, hogy mindent ezerszer kell elmondani. Csomó időt megspórolnánk. Persze ez őt egyáltalán nem érdekli. Miért is érdekelné?
Én azt remélem, ha egy kicsit nagyobb lesz, lehet vele beszélni. Bár lehet, hogy nem ez számít.
Nekem is mindenki azt mondja, nemsokára elmúlik, de úgy érzem, az még messze van. Úgyhogy én is várom az építő javaslatokat!

Sziasztok ! Orsi

Ui. Szilvi lányom most állt neki pancsolni a fürdőszobában!

Szia Orsi! Tudtam, hogy nem vagyok egyedül, de ez csak kicsit vígasztal . Nálunk is így van a hisztidolog. Sőt, olyankor kicsit együtt is érzek vele, mert tudom, hogy neki is rossz lehet, és nem tudja abbahagyni. Ráadásul utána teljesen lefárad, hüppög és puszilgatni kell. Meg persze jóval ritkább, mint a "nem".
Persze én is tudom, hogy nem lehet racionálisan gondolkozni. Hogy miért kell 28x elmondani. Azért mert dackorszak. De könyörgöm, akkor mit lehet. Nem püfölhetem , nem üvölthetek, nem hat a szép szó, nem hat a csúnyább sem nagyon...
Inkább úgy mondanám, hogy megoldódik a helyzet. Jön egy néni, és akkor elindul. Jön egy busz, és akkor már azért üvölt, hogy fel akar szállni. Eszébe jut a kismotor, akkor motorozni demostazonnal. Szóval vagy megoldódik a helyzet, vagy átível egy újabb problémába, de akkor már legalább azt kell megoldani.
Lehet, hogy erről szól? Túlvészelni, megúszni.
Nálunk ez most kb 2 hete tart, de már egy örökkévalóság!

Banyanya!

Te még egész jól vagy, hogy csak 2 hete tart. nálunk lassan 5 hónapja, mióta megszületett a testvére. Vannak időszakok, amikor tök normális. Nem értem, miért nem olyan mindig.
Egyébként az Anyák lapja februári számában van egy cikk pont a dackorszakról. Érdemes elolvasni.
Kitartás!

Orsi

Szia valaki!

Ha olvassa valaki még ezt a topikor, akkor biztosan ugyan abban a helyzetben van, amiben én is és az előttem egy jó évvel ezelőtt iró anyukák voltak!

Kisfiam másfél éves és megőrjít, hogy pattog, ha nem tetszik neki valami, visít, vagy verekszik! Nem tudom miként kellene kezelnem a helyzetet! Néha úgy érzem teljesen reménytelen a dolog! Egyre idegesebb leszek, amikor nem hagyja abba a visítást, sírást, erőszakoskodást!

Mostanában az a legújabb szórakozása, hogy ha nemet mondok neki valamire, akkor kiköpi az ételt a szájából, pedig nagyon éhes és szereti is, amit elé teszek!

Igazság szerint csak arra megy ki a dolog, hogy kinek az akarata fog teljesűlni! Remélem nem tart sokáig a dackorszak, bár ha magunak felnőtteket nézzük meg, akkor mi sem vagyunk különbek, csak nehezebben viseljük el, ha valaki ellentmond nekünk!

Zsuzsa

Szia Zsuzsa,

Időnként nálunk is előrodul, amiket írtál (kivéve az evést, de az más téma). Nekem a legjobb ami bejött, az türelem és megértés. Egy kisgyerek életében nagyon sok frusztráció van: szülői korlátok, dolgok amiket szeretnének megtenni de még nem képesek rá, stb. Ezeket nem tudom elkerülni, de segíthetek neki abban, hogy túlvészelje ezeket. Van amikor engem is nagyon idegesít, de általában próbálom támogatni őt. Nem szoktam elzavarni a szobájába és mindig ott maradok vele, hogy amikor kissé lehiggadt meg tudjam vigasztalni. Ha azért hisztizik, mert valamit nem engedek meg neki, megpróbálom elmagyarázni nyugodtan (de egyszerűen), hogy miért nem. Néha már ez is segít.
Gyakran olyankor vannak a hisztik, amikor fáradt vagy éhes, ilyenkor ezt a problémát kell megoldani, nem a hisztiket.

Egy dolog nagyon fontos szerintem, hogy ne váljon az egész az akaratok harcává. Én megpróbálom minél kevesebb dologban korlátozni a lányomat, és megelőzni az olyan helyzeteket, amikor tudom, hogy baj lesz (pl éhesen elvinni vásárolni, nagy hiba!). Van amikor ez nem megy, ilyenkor segít a türelem és a szeretet.

Az hogy meddig tart ez a korszak szerintem sokban függ attól, hogy a szülő hogyan áll hozzá. Bár megjegyzem, nekem nem olyan gyerekem van, aki már a legkisebb frusztrációra is toporzékolással, üvöltéssel, ne adj isten agresszióval válaszol. Tudom, ilyen gyerekek is vannak.

Kati

Szia Kati!

Én is hasonlóképpen próbálom megoldani a fiammal a problémákat, de néha hiába próbálom türelmesen elmagyarázni neki, hogy mit is szeretnék, vagy miért nem engedek meg neki valamit, mert nem is figyel rám ilyenkor. Próbáltam már elterelni a figyelmét is, hogy akkor talán abbahagyja a hisztit, de csak jobban sírt és jobban toporzékolt! Hála égnek ez többnyire csak otthon jelentkezik nála. Eddig elfogadta, ha az üzletben azt mondtam neki, hogy ezt, vagy azt most nem tudja megvenni anya, mert nincs nála elég pénz. Ez talán azért van, mert nem mondok neki mindíg nemet, ha valamit nagyon szeretne! Az édességekről megpróbálom minél hamarabb lebeszélni, és amíg kicsi, ez sikerülni is fog, és helyette kap valami mást (üdítőt (cukormenteset), gyümölcsöt, túrórudit, zsemlét, stb)).
Otthon valószínűleg az is hozzájárúl a hisztiknek, hogy (mivel babát várok, nem tudom mindíg felemelgetni és nem jó ha legugolok hozzá, nem vagyok annyira mozgékony, nem tudok sokat hajolgatni, stb) és ez bizonyára ingerli, hiszen eddig anya mindíg ott volt, könnyedén játszott vele, most meg többnyire olvas neki, legózunk, és járjuk a környéket, no meg a játszótereket! Hamar elfáradok, ezért néha muszáj ledölnöm pihenni (ilyenkor nagyon toleráns, mert ő is mellém fekszik és pihizik 15 percet).
Talán az is közben jár a hisztiknél, hogy milyen az időjárás, hiszen minket is megvisel, ha rosz az idő, vagy meleg van! A hiszti igazából nem is igazán idegesít, mert én is szoktam hisztizni, de amikor egyhuzamban visít, akkor kiakadok! Pedig aranyos olyankor! Nyújtja felém a kicsi kezét és mutatja, hogy vegyem fel (amit általában meg is teszek, de nem tudom sokáig tartani a levegőben, ami újabb hisztit eredményez). Megpróbálom megnyugtatni, csak sajnos nem tart sokáig, mert eltelik egy kis idő és kezdődik minden elölről!
Sokszor sajnálom is ilyenkor, mert olyan kis védtelen, tőlem vár segítséget, megnyugvást! Ó, annyira szeretem a kisfiam! úgy elszégyelem magamat, amikor ideges vagyok rá és azt mondom neki, hogy hagyd már abba a vinnyogást! Végül is én vagyok a felnőtt, nekem kellene több türelemmel és megéréssel lennem felé, csak nem akarom túlzásba vinni a dolgokat, és félek, hogy elrontom érzelmileg, lelkileg!
Te, hogy vagy ezzel a kérdéssel?

Üdv: Zsuzsa

Szia Zsuzsa!

Ez nem lehet könnyű, egyikőtöknek sem. Szerencsére nem voltam még ilyen helyzetben, de el tudom képzelni a nehézségeket. Biztos sokat bújtok össze, ha már nem tudod cipelni. Ez nem működne, amikor sír? Hogy leülsz hozzá a földre és addig öleled magadhoz, míg elege nincs belőle?
Jó ötlet szerintem a "nem"-et elkerülni, például h nem azt mondod, amit ne fogjon meg, hanem eltereled a figyelmét.
Van egy topik "Hisztizés dackorszak előtt" címmel: https://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/279/9750.html?1118686682 A végefelé eltértünk a témától (enyhén ), de az archívban biztos találsz hasznos dolgokat.
Én is úgy gondolom, hogy mint felnőttnek az én felelősségem, hogy milyen a kapcsolatunk. Bizony volt olyan időszak, amikor én gyakrabban hisztiztem mint ő. A kiabálással az van, hogy próbálom megváltoztatni magam, és türelmesebb lenni. Mindig bocsánatot szoktam kérni (amikor már lehiggadtam), mindig őszinte vagyok, ha nem miatta voltam ideges hanem mondjuk mert már megint elkésünk valahonnan. (Gyerekkoromban mindig én és testvéreim voltunk a hibásak mindenért). Persze jobb lenne ha egyáltalán nem szidnám le (főleg, ha nem is csinált semmit). De nem vagyok tökéletes, melyikünk az? És szerintem sokat tanulhat ebből, például hogy nem oké, ha csúnyán beszél vele valaki, még akkor sem ha a saját anyja az.

Kati

Sziasztok!
Ezt most nagyon jó volt olvasni. Én konkrétan éjszakákat nem aludtam amiatt, mert nem volt türelmem a lányom hisztijéhez és eldurrantam néhányszor. Eszembe jutott a "démoni anyakép" meg efféle hasonlatok. Még pszichológussal is beszéltem. Most úgy érzem, kezdek túljutni rajta. Persze a gyerek most is hisztizik, de már jobban kezelem. Ráadásul, nálunk is most született kistesó (most már fél éves), ez sokat rontott a helyzeten. Gondolom a hormonok, stb. nehezítik elfogadni a nagyobb dilijét. Amikor megszületett a kisfiam, a kicsilányom olyan nagynak láttam már, pedig, nagyon kicsi. Az anyukája a biztos bázis, ha itt nem talál feltétlen megértést, hogyan hisz majd a világban. Nehéz idők ezek, de egyben a legszebbek is, nekem az anyaság, igazi próbatétel, olyan oldalaimról ismertem meg magam, amit nem is sejtettem. Szóval, összeszorított foggal, természetfeletti önuralommal, rengeteg találékonysággal és ugyanannyi humorral, talán lehet nekik segíteni, hogy átvészeljék ezeket a nehéz korszakokat. Talán kevesebb nyűgöt cipelnek majd mint mi. Köszi hogy hozzászólhattam, R.

Sziasztok valaki tudna mondani jö ötleteket a hiszti ellen 1/5éves csajszi anyukája

Sziasztok valaki tudna mondani jö ötleteket a hiszti ellen 1/5éves csajszi anyukája

Sziasztok!

Ha szeretnétek a gyereknek egy remek mesekönyvcsomagot nyerni, gyorsan ragadjatok billentyűzetet, és írjatok egy Mikulás-történetet - lehet megtörtént is, a családi legendáriumból, esetleg kitalált is.

További információ a Kölökneten:

http://koloknet.hu/949-mindennapi-trtneteink

A könyvcsomagban remek illusztrátorok és írók munkái találhatók meg, ráadásul még odaérhet Télapóig!

Üdv:

Dia

A félreértett dackorszak

A nagy családokban a központ mindig az újszülött kisbaba volt.
Az ősembertől örököltük ezt a viselkedést. Az egész család rajzik a babakocsi körül: mindenki szeretné, ha a pici éppen őrá mosolyogna, vagy az ő karjában érezné magát a legjobban.
Ámde kétéves kor körül a gyermek kicsöppent ebből a kiváltságos helyzetből, jött az újabb baba ugyanis. Hirtelen a gyermek elvesztette a főszereplői státuszt, és azt kívánták tőle, hogy egyszerű családtagként, normálisan viselkedjen. Kegyetlenül hangzik, de ennek az időszaknak a konfliktusa be van programozva az ösztöneinkbe. Nem azért dacol a gyermek, mert most tanul meg akarni, ez ostoba magyarázat. A konfliktus szükségképpen azt jelentette, hogy valamelyik rokon legalább egyszer jól elfenekelte a gyermeket. Ez az élmény bekapcsolt olyan ösztönös viselkedéseket, hogy a gyermek családtagnak érezte magát (nem családfőnek, mint addig!!!), megtalálta a hierarchiában a helyét, és szeretettel ragaszkodni kezdett a családhoz. Paradox jelenség, hogy éppen a verés váltja ki a szeretetet és ragaszkodást. De ugye, erre van sok példa az életben.
A mindent elnéző családban a gyermek nem viselkedik normálisan. Ösztönei nem értik, hogy hol marad a verés. Ezért lesz hosszú korszak a dacból, mert nem kapja meg a gyermek az első szükséges verést, és nincsen bekapcsolva benne a családszeretet ösztöne. Hatalmi harc folyik a családban, és mindenki feszült. Kialakul a dackorszak, és sosem lesz vége.

Olyan humanista anyukák, mint dr. Lux Elvira szexuálpszichológus határozottan vállalják, hogy egyetlen egyszer elfenekelték csemetéjüket, amikor szép szóval nem lehetett rábeszélni a szobatisztaságra. Igen, a családi ösztönök bekapcsolásának természetes ideje ekkor van. Ez egy különleges szituáció, mert csak itt fordul elő, hogy egyetlen szülői akció azonnal száz százalékos eredményt produkál. A szobatisztaság miatt kikapó gyermek nem mutat később dackorszakot, beilleszkedik, de persze ő is tud akarni és hisztizni, azonban mindig normális okból. A dackorszak nem szükségszerű állomás, hanem azt jelzi, hogy hibát követtünk el a nevelésben.
Mindezt a gyermekek érdekében írtam, remélem, nem kell bizonygatnom. Alapvető érdekük, hogy családjukat szerető ösztöneik be legyenek kapcsolva, és hogy normálisan reagáló, nem idegbetegen mindent magukba fojtó szülők legyenek velük.
Minthogy új törvényeink szerint a gyermek elfenekelése még ebben az egyetlen esetben is tilos, jó nagy pácban vagyunk. Készüljünk fel rá, hogy egy minket lenéző és szolgának tartó gyemekkel kell együtt élnünk. És miatta elmegy a kedvünk, hogy több gyereket szüljünk.

A kisbaba, és ugyanígy a kismajom nem félnek a felnőttektől, pedig más dolgoktól nagy félnek. Szinte tudják, hogy nincs olyan felnőtt, aki egy babát bántana. A kismajmok mintegy 3 hónapos korukban maguktól félni kezdenek a dühös arcú, vicsorgó felnőtt majmoktól. Az ember gyermeke a megfelelő másfél-két éves korban kezdene félni a domináns felnőttek haragjától. Itt azonban nincs teljes öröklött ösztön, meg kell ismernie, hogy a haragvó felnőtt fájdalmat képes neki okozni. A család iránti szeretet bekapcsoló élménye, hogy a felnőtt ugyan beavató fájdalmat okoz, de ezt mégis túl lehet élni. A félelem és a szeretet együttese, amit tiszteletnek nevezünk, teszi képessé a gyermeket, hogy a családdal együttműködjön.

Minden gyereknél - és minden szülőnél - más válik be. Azt sem tudjuk, honnan, miért jön a hiszti, és merre megy, az időjárás okozza vagy a hormonok, esetleg a gyerek így provokálja, hogy jelöljük ki a határokat, de egy ilyen feszült lélektani helyzetben szerintem sem szükséges azon vacilálni, hogyan oldható meg a dolog fenyítés, ellenlépés nélkül. Szerintem a hiszti a gyereknek is ROSSZ. Fárasztó, iszonyú stresszt él meg közben, helyenként már azért nem akar kijönni belőle, mert nem tudja hogyan vállalja fel, hogy ilyen hülyén viselkedett.
Sosem bántottam a gyerkemet, de a hiszti korszak kivétel volt. Ugyanolyan gyorsan értem el nála a békét a ruhástul, hidegzuhany alá dugással, mint nálam anyám. Három alkalomra volt szükség, azután már elég volt csak megemlíteni a zuhanyt. Bár anyám még vödröt alkalmazott, és ott öntött le, ahol épp álltam Sok minden miatt járhatnék manapság pszichológushoz, speciel ezek az esetek nem szerepelnek közöttük. Túléltem, nem maradt tüske, de megtanultam, hogy rosszat tenni, rossz következményekkel jár. Amúgy - anyám példáját követve - rezzenéstelenül nyugot, mosolygós arccal raktam be a lányom a kádba, nem emeltem fel a hangom, de ügyeltem rá, hogy érezni lehessen rajtam a határozottságot. A vetkőzés, törölközés, öltözés már minden alkalommal nagy barátságban telt, megbeszélve, hogy lehetetlen viselkedéssel fura reakciókat érhetünk el másoknál, olyanokat is, amiket nem szeretnénk elszenvedni. A dackorszakunk így nagyjából egy hónapig tartott, persze kisebb kitörések voltak, de semmi olyan, ami miatt zsacskót akartam volna húzni a fejemre a közértben Ettől függetlenül, nyilván vannak gyerekek akiknél ez a módszer nem válik be, és szülők, akik ezt barbárságnak tartják. Nekem sok idegszálamat mentette meg a dolog, és szerintem a gyerek is jobban járt így.

Lénamami hideg vizes módszerét sokan használják, például a Várkonyi Andrea - Bochkor Gábor sztárpár is. Ez a magán kívül levô gyerek kizökkentésére jó módszer. De, amit én írtam, az egyszeri elfenekelés nem nevelési eszköz, hanem bekapcsolása a szülôk iránti szeretetnek. A szobatisztasággal dacoló gyerek nincs magán kívül, nem tombol, hanem közömbös, és nem akarja felfogni, amit mondunk.

Bianka