Társalgó főoldal » Fogamzás » A babák választanak minket?

Gondoltam, elindítok egy témát ezzel a címmel, mert kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről.

Szia!
Nem nagyon hiszek ebben,mert mi alapjan valaszt a gyerek szulot maganak?Az a gyerek aki pl.olyan csaladba szuletik ahol nem varjak,nem kivanjak es nem orulnek neki,miert nem egy olyan csaladot valasztott maganak(ha mar volt lehetosege valasztani),ahol szeretetben nohetne fel?Anno en nem akartam gyereket,nem mondom,hogy nem orultem neki,de tele voltam ketsegekkel,hogy mit kezdek egy gyerekkel,mikor meg en is gyerek vagyok;azota mar volt egy vetelesem es barmit megadnek meg egy gyerekert,akkor miert nem jon?Vegyem ezt buntetesnek,amiert anno a tesojaval kapcsolatban bizonytalan voltam?Azert eleg elgondolkoztato ez a felteves.Neha enelkul is elegge el vagyok keseredve...

Bogi!
Az én véleményem a következő:
Igen, a babák minket választanak. Ebben vagy hiszel vagy nem. szerintem így van. Annamaria felvetésére válaszolva: a gyerekek a sorsuk alapján választanak.
És igen, akkor is ők akartak oda születni, amikor nem várták őket. Nagyon sokat lehetne még erről írni, de most (elsőre)ennyi.

V.

Vica!
Én is hiszek ebben! Olvastam rólam vagy a TV-ben hallottam róla már nem tudom. De igen, ők választják a sorsukat.

Hát,nem tudom..Van egy unokatesóm,38 éves,15 éve próbálkoznak a babával,minden kivizsgáláson már régen túl vannak,minden ok,mégsincs baba,pedig nem olyan rémes emberek,hogy ne vágyhatna hozzájuk egy picur.Na az ők esetükben igaz az az állitás,hogy a pénz nem boldogit.
Az sem mondható el róluk,hogy azért nem jön össze a baba,mert nagyon rágörcsöltek,sajnos már feladták a reményt

Sziasztok!
Az én véleményem is az, mint Vicáé, én is hallottam arról, hogy a gyerekek, lelkek, választják meg szüleiket,életüket.Nem mindig érthetjük meg, mi miért történik, és nem szabad elkeseredni. Tudom, ez nehéz, de meg kell próbálni.
Mi is kb 6-7 hónapja próbálkozunk, ami még nem olyan hosszú idő, de én is próbálok arra gondolni, hogy ha akar jönni az a baba, akkor úgyis jön.
Jó éjt!

Halihó!

Örülök, hogy egyetértetek velem. Egy kicsit el kell rugaszkodni a földről, ha szeretnénk felfogni ezeket a dolgokat, de nem olyan nehéz ez.

Anamaria!
Valószínűleg egy kicsit félreértettél. Olvasd el mégegyszer amit szombaton írtam. Nem a szülőkön múlik, hogy a baba/lélek le tud-e születni hozzájuk. Az a baba sorsa, hogy milyen családot választ, vagy meddig bolyong ott fönt mire magtalálja a családot, akihez kerülnie kell(a sorsa szerint).
Már valamennyire tudom, milyen várni. Lassan egy éve lesz, hogy babára várunk...

V.

Még valami Anamari!

Az unokatesódnak nagyon ajánlom a következő könyvet.
Dr. Lux Elvira: Anyának születtem?
A netről rendeltem, postaköltséggel együtt kb.3500Ft-ba került.

V.

Aha,Vica,kezdem már kapiskálni a dolgokat.
Azt hiszem az elején félreértettem a kérdést,most egy kicsit elgondolkodtam a dolgokon,és igy már teljesen érthető és logikus minden.Van benne valami...
Ezek szerint engem az első kisbabánk hamar megtalált,a második még ott bolyong valahol,remélem már nem sokáig.
A.

Igen, éppen erről beszélek. Örülök, hogy értjük egymást
Tök jó lehetett Nektek, hogy hamar megtalált Titeket az első babátok. Bennem eddig volt egy hülyeség, ami az én hibám volt, és lehet hogy ez volt a gátja annak, hogy a mi babánk le tudjon jönni hozzánk. De nagyjából már túlvagyok rajta, és nagyon várom a hónap végét

V.

Hozzánk a babánk egy olyan időszakban érkezett anno,amikor egyáltalán nem számitottunk rá,és nagyon tanácstalan voltam ,de végülis semmit nem bántam meg vele kapcsolatban.A legcsodálatosabb érzés anyának lenni;olvaslak a másik topikban titeket,kivánom,hogy a hónap vége azt hozza neked(is)amire nagyon vágysz.Drukkkkkkkkkkkkk!

Köszi a drukkot, igazán jól esik
Ezek szerint nem csak én olvasgatok más topicokat is.
Te melyikben vagy rendszeresen?

Én inkább abban hiszek, hogy semmi sem történik véletlenül és van valaki (talán Isten?), aki tudja, hogy mikor van itt az ideje annak, hogy egy családot megajándékozzon egy gyermekkel.

Vica
Én nem nagyon irogatok,mert valahogy nem tudom hova tartozhatnék.Van már egy gyerekünk és néha nagyon szeretnék második babát,néha meg egyáltán
nem.Jelenleg éppen ez a nem periódus van.Talán azért mert megjött és bebeszélem magamnak,hogy úgysem akartam volna...Nem tudom ezt jobban elmagyarázni,de remélem valamennyire érthető.Apa meg úgy van vele,hogy ha lesz örülünk neki,ha meg nem,igy is jó.
A.

Most meg az jutott eszembe,hogy ha egy kisbabának az a sorsa,hogy hozzánk jöjjön,akkor úgyis jönni fog,ha várjuk,ha nem.Tehát...várjuk...majd

Anamaria

Olvastalak, én is hasonló érzésekkel küzdök. Egy kislányom már van, néha úgy érzem megőrülök, hogy nem jön a tesó, néha meg úgy érzem én is, hogy talán nem is kellene erőltetni... Ki érti ezt?

A tesót mi is várjuk.... majd.... hátha úgy dönt, hogy mégiscsak beköltözik a pocakomba... ----remélem.



Katie

Eddig úgy gondoltam, hogy akinek már van egy v. két gyermeke, annak sokkal könnyebb várnia, hiszen van kit szeretni, dédelgetni, és leköti minden idejét. De most már egyre jobban látom, hogy nem így van. Sosem gondoltam volna, hogy titeket is kerülget az őrület.

Nem tudok igazán jó megoldást. Nekünk most az a "taktikánk", hogy NAGYON-NAGYON szeretjük egymást. Remélem, hogy érzi ezt a babónk és már be is költözött a kis leleke a pocakomba
Jó helye lesz.

Én mikor a pár évvel későbbi családomra gondolok,érdekes,de mindig két gyereket látok...Az idő majd úgyis eldönti,úgysem jön hamarabb,mint ahogy"meg van irva",ezt már tudjuk,nem igaz?
A.

Vica!
Hidd el ,hogy éppen olyan kétségbeesetten lehet vágyakozni a másodikra is,mint az elsőre.Főleg,hogyha az első egyből összejött,ilyenkor nem érted,hogy akkor most mi van.Hiába vagy boldog a férjeddel,gyerekeddel,valami mintha hiányozna még mindig.Legalábbis én igy érzem.
A.

Anamaria

Ezzel én is igy vagyok. Állandóan jár a fejemben, a jövőben dolgaimra gondolva, ha lesz még egy.... ha majd sikerül a tesó....., ha majd... ha majd...
Épitkezünk. Már "Neki" is lesz/van szobája.... Nem tudom vajon lesz e valaha lakója?

Meg ilyenek is gyötörnek időnként:
Biztos nem vagyok elég jó anya, biztos valamit rosszul csinálok, biztos nem érdemlem meg.....
És nem utolsósorban: Hogy lehet hogy az én gyerekem sosem tudja meg milyen az hogy tesója van... Látom a szemén amikor tesókat lát,hogy időnként csodálva és irigyelve nézi őket. A múltkor azt mondta a lányom, hogy neki is lesz tesója... Nem sokára... És lány lesz.. És Lilla lesz a neve. ---És borzasztó volt hogy semmit, semmi érdemlegeset nem tudtam erre válaszolni. Hebegtem habogtam. Félmondatok jöttek csak...

Hát ez van!

katie

Engem az bánt,hogy évek óta igérgetem a kislányomnak és az őrületbe kerget,hogy már eljutottunk oda,hogy nem is kell már neki tesó.Elvesztette már a bizalmát bennem ezzel kapcsolatban,minek mondja,hogy vágyik rá,mikor úgysincs semmi értelme,mert úgysem kapja meg.elég szomorú...A mi tesónk neve Zsófi...
Férjed véleménye a második babáról?
A.

Anamaria

Mi is belefogtunk a tesó dologba mikor a lányom másfél éves volt. Ma már 5,5 éves. Nem sikerült. A férjem ugyanúgy áll hozzá, mint a Tied, "Majd jön ha akar.... Majd lesz....." De tudom hogy szeretne. Hisz beszélnünk sem kellett róla és az új házban 3 hálószoba lesz...

Nem tudom hogy mit szólna, ha azt mondnám, hogy jövő hónaptól újra dokihoz szeretnék járni, hogy segitsen. Biztos egyetértene velem. Az inszeminációkat, a kivizsgálásokat a lányom előttieket, és a tesó-ügyben is szó nélkül, morgás nélkül végigcsinálta.

Bár én félek, nem merek belevágni. Mintha még mindig egy "megfelelőbb" pillanatra várnék, de lehet hogy ilyen nincs. Ennél "megfelelőbb" nem lesz, és nem lehet.

Te lányod mennyi idős?

katie

A mi lányunk 7 éves és ő teljesen váratlanul jött,egy olyan időszakban,amikor még álmunkban sem gondoltunk rá.Mikor 2 éves volt,a második babánk magától elment az 5 héten.Utána meg néha védekeztünk,néha nem.Hogyha azért 100%-san nem is voltunk ráállva a projektre,alkalom az lett volna a teherbeesésre bőven.
Van,hogy hónapokig szó sem esik a dologról,de pl.mikor az orvos megjegyezte,hogy hátrahajló méhem van és nehezebb a teherbeesés,eléggé elkeseredve érdeklődött,hogy igaz azért ez nem annyira nagy probléma.
A.

Szörnyű lehet Nektek, hogy -gondolom- még egy kis bűntudatotok is van, hogy "miért nem elégszek meg ezzel az egy gyerekemmel?".
Hát nem is tudom ezek után, hogy kinek rosszabb. Nektek vagy Nekem.
Bár, nekem annyival rosszabb, hogy még sosem élhettem át a terhesség és a szülés örömeit, bánatait.
Ajánlok egy könyvet:
dr. Lux Elvira: Anyának születtem?
Netről kb 3500Ft-ért rendeltem(postaköltséggel együtt)
Nagyon jó könyv! Lehet hogy ettől lesz most babánk!

Sziasztok!
Lányok ne legyetek azért annyira elkeseredve. Túl sok itt a fej! Én is az első babára várok, és mi is próbálkozunk a férjemmel, és remélünk! Hisz azt soha nem szabad feladni!Szerintem mindennek van oka, ami az emberrel történik az életben. Én is próbálok hinni abban, hogy sikerül a baba, és eljön hozzánk.Tudom, néha nehéz, de fel a fejjel és pozitív dolgokra gondolni!
Bogi
Bogi

Vica

Jól látod az embernek néha tényleg bűntudata tud kerekedni a meglévő gyerekével szemben. A gyerek hallja otthon, tudja,hogy szeretnének a szülők még egy gyereket. Még gondolhatja azt, hogy " miért én talán nem vagyok jó nekik, azért akarnak ennyire még egyet?" Meg hát azért is lehet bűntudata az embernek, mert azért ezek a kezelések, gyógyszerek azért nem veszélytelenek. Bérmi adódhat. Az embernek felelősséggel kell lennie a már meglévő gyerek iránt is, hisz azt is fel kell nevelni, és szüksége van még egy jó pár évig az anyukájára.

Nekem ez a fő érv, amiért feladtam a dolgot babaügyben.

Katie

Katie!

Teljesen megértelek. Sajnálom, hogy így alakult. Lehet, hogy pont akkor fog összejönni, mikor nem is számítasz rá.

Bogi!
Igen, nagyon igyekszem pozitívan látni a dolgokat. Ha az utolsó hsz-omat elolvasod, akkor látod, hogya a végén már reménykedve írtam. Elvégere fő mottónk: A REMÉNY HAL MEG UTÓLJÁRA!

Katie!

Régen voltam utoljára,jól értettem,hogy feladtad a dolgot,nem lesz tesó?Vagy úgy vagytok vele,mint mi,hogy ha lesz lesz,ha meg nem,ez van.Elvégre van már egy gyönyörű,egészséges gyerekünk és így is boldogok vagyunk.Nálunk jelenleg ez van,kb.1 hete nem is gondoltam erre a "mindenáron baba"témára és kijelenthetem,hogy nagyon jól érzem magam és nem ez a fő cél az életemben.Az utóbbi félévben mind csak a tesó körül forogtak a gondolataim és most jöttem rá,hogy több rosszat tettem ezzel magamnak és férjemnek is,mint jót.Olyan érzésem van most,mintha mázsás súly esett volna le a lelkemről,pedig senki nem kényszeritett arra,hogy most már aztán terhes kell lenni,ha törik,ha szakad.Jelenleg nagyon szabadnak érzem magam,lehet jobb is,hogy nem ebben az időszakban maradtam terhes.
A.

Persze ha majd jön a tesó,szívesen fogadjuk,örülni fogunk neki,de nem szeretném,hogy a kislányom gyerekkora elröpüljön úgy,hogy ne vegyek benne 100%-san részt,mert még egy gyereket akartam és nem törödtem a már meglévővel.
Próbálom bepótólni ezt a félévet,mivel úgy érzem,hogy kimaradtam a gyerekem életéből.

Szia Annamaria!
Szerintem abban tökéletesen igazad van, hogy nem szabad az embernek görcsölnie azon, hogy 'akkor is akarok gyereket', mert annál rosszabb. Az a baba úgy is tudja, mikor kell jönnie, és tényleg, én is úgy voltam vele az elmúlt kb. egy hónapban, hogy csak ezen járt az eszem, de most talán lazábban veszem, és érzem, hogy így van jól.
A jelent kell megélnünk.
Bogi

Sziasztok!

Engedjétek meg, hogy csatlakozzam hozzátok!

Olyan szívhez szóló volt amiket írtatok!
Én is átéltem-átéltük párommal mindezt, de mi az első babánkkal.
Igen igaz az, hogy a babák választják meg a szüleiket, hogy hova szülessenek le. Mi két éve szerettünk volna babát, de nem, csak nem sikerült. Aztán megváltozott az élet szemléletem és rá fél évre CSODA TÖRTÉNT. Babócánk megjelent közöttünk és azóta is nagyokat focizik a pocimban.
NAGYON BOLDOGOK VAGYUNK!!!!
November 24-re vagyok kiírva.

Annamari, Nektek is sikerülni fog a kistesó, ha hiszel és imádkozol, eljön hozzátok!
Ezek érdekes dolgok és így utólag visszagondolva én sem tudom, hogy két éve miért nem. Ezt nem lehet megmagyarázni, csak azzal, hogy még nem volt itt az ideje.
Ha valamiben nagyon hiszünk és teszünk érte megkapjuk!

Örülök, hogy túl tetted magad rajta és most koncentrálj a nagyobbik gyermekedre, eltelik egy kis idő és meglásd, hogy nálad is megjelenik a kis pocaklakó.

Sziasztok!

Hetti

Most olvastam Annamari első hozzászólását, hogy nem hisz abban, hogy a gyermek választja ki a szüleit.

Pedig ez így van én hiszem és meg is tapasztaltam, átéltem.

Hosszú út volt, de megéri, megéri minden fáradozás, kemény munka, ezalatt belső, lelki dolgokat értek.

EGY BOLDOG KISMAMA!

Bogi!
Teljesen igaz,hogy a jelent kell megélnünk.Én most próbálom kihasználni az időt,amíg nem köti le minden percünket egy kisbaba(kirándulunk,utazgatunk,stb.).
Hetti!
Az elején tényleg azt írtam,hogy nem hiszek abban,hogy a gyerek választ szülőket magának,de ez csak azért volt,mert félreértettem a kérdést.Aztán mikor Vica egy kicsit elmagyarázta a dolgokat,így már egyetértettem én is a többiekkel.Néha tök béna vagyok.
Gratulálok a babócához,kívánok nektek sok örömöt benne.

Beillesztek ide nektek valamit, amit régebben egy másik topikba írtam:

Ilyenek vagyunk mi:
Mikor kislányok vagyunk, nagylányok szeretnénk lenni,
mikor nagylányok vagyunk, nők szeretnénk lenni,
mikor nem jön meg, azt szeretnénk hogy megjöjjön,
mikor megjön, azt kívánjuk, bár ne jött volna meg,
mikor megfogan a baba, bárcsak nagyobb lenne
mikor nagy a baba, bárcsak ne lenne olyan nagy(esetleg nem tudjuk megszülni),
mikor pici a pocak, bárcsak lenne már nagyobb, had lássa ország-világ,
mikor már nagy, bárcsak megszületne, mert már nehéz
mikor megszületik, bárcsak nagyobb lenne, nem sírna annyit
mikor már szalad, bárcsak pólyás lenne, akkor nem kellene utána szaladozni,
mikor már kamasz, bárcsak pici lenne újra, lehetne dédelgetni,
mikor egyedülálló, mikor megy már férjhez/nősül már meg,
mikor férjhez megy/megnősül, mikor lesz már unoka,
mikor van egy unoka, mikor jön a második
és így tovább!

Lányok! Elfelejtitek, hogy ami teljesült, annak örülni kell. Nem éljük meg a napjainkat. Mindig mást szeretnénk. És így elmegyünk az életünk szép pillanatai mellett.

V.

Pont erre döbbentem rá én is,hogy hagyom,hogy gyerekem legszebb évei elmúljanak anélkül,hogy élveznénk minden pillanatát.Végülis már van egy gyerekem és így úgy tűnik,mintha telhetetlen lennék,hisz mások még csak az első baba után vágyakoznak.
A.

Sziasztok,
véletlenül találtam rá erre a topicra, de mintha ezt is a sors akarta volna Én is hiszek abban, hogy mindennek megvan az oka, bár néha nagyon nehéz magyarázatot találni egyes eseményekre.

Mi is szeretnénk kistesót, de már kételyekkel a szivemben, vagy inkább eszemben. Vicus, igazad van, hogy ritka az a pillanat, amit az ember át tud élni. Mindig a jövőben élünk, sokszor a terveink rabjai vagyunk.

Hiszek benne, hogy a babák választanak, és talán az lehet a magyarázat arra, hogy mi értelme van annak, ha rossz családba kerül, hogy talán ezzel próbálja jobb emberré nevelni a szüleit. A tragédiákra azonban nem tudok magyarázatot találni, nem látom az célját, mert csak szenvedést okoz.

Hú, ez most nagyon hittéritősre sikerült.

Katie: bennem is van egy félelem amiatt, hogy az egézségem elsősorban azért fontos, hogy felnevelhessem a fiamat...

Talán nem jó túl sokat rágódni ezeken a dolgokon, mert semmiképpen nem vidítja fel az embert. Bízni kell, mert csak úgy sikerülhetnek a dolgaink!

Nyuszmusz

Lányok,nem is tudtam,hogy leírjam-e vagy sem,hogy bennem azért született meg ez az elhatározás,hogy nem görcsölök többet a tesón,mert 2 hete elment a babám...Halvány fogalmam sem volt róla,hogy terhes vagyok,a mensim első napján még elég fura volt a bőséges vérzés,mert nem jellemző,de csak másnap ijedtem meg igazán,mikor 10 percenként,4db.ökölnyi nagyságú alvadtvér távozott.El sem tudom képzelni mi lett volna,ha nem otthon vagyok.
Erről ennyit,de a legjobban az lepett meg,hogy nem is voltam annyira elkesered
ve...lehet tényleg még nincs itt az ideje a tesónak és azért nem maradt nálunk.

Anamaria!
Nagyon sajnálom
Azért örülök, hogy nem keseredtél el.

Nyuszmusz!
Nem akarok hittérítőzni én sem, de a tragédiák okát nem is szabad keresgélnünk, mert "Isten útjai kifürkészhetetlenek". Meg amúgy se segítünk már rajta, ha megtudjuk, hogy miért volt. Így kellett lennie.
De jó lenne, ha valaki már jó hírrel jönne, eléggé be komorodott ez a topik.

V.

Vica!
Én remélem,hogy te leszel az,aki jó hírrel jön.Tessék példát mutatni nekünk!
A.

Sziasztok Csajok!

Annamari!

Érdekes amit írtál, hogy meglátogatott a baba de úgy döntött, hogy még nem jön el hozzátok. Ez is szerintem egy pozitív jel, ha jól belegondolsz, gondolunk. Tudom, így első olvasásra ez így kicsit durva, de ha elgondolkozunk rajta.....
Még nem vagy - vagytok teljesen felkészülve a kistesó fogadására. Szerintem egészségileg a szervezeted már fel van rá készülve, csak a lelkedben még nincsen teljesen rend, harmónia. Ami nagyon nagyon fontos. Hisz csak úgy vagyunk egész-ségesek, ha a tested és a lelked is az.
Nem tudom mennyire vagy haragtartó típusú ember, mennyire tudsz megbocsátani még akkor is ha tudod, hogy Neked volt igazad. Ez mind fontos.
Én magam tapasztaltam meg, hogy nekem kell tennem azért, hogy hárman legyünk. Párommal közösen végigjártuk az utat és eljött a mi időnk is.
Hittem benne, hogy a babánk lejön hozzánk, hisz nem vagyunk mi olyan rossz emberek. Két évbe telt, de megérte.
Ezt szerintem érzi Petra babánk is. Nagyon jó kislány és már most próbálok neki segíteni, beszélgetek vele sokat. Már nagyon várom azt a pillanatot amikor megláthatom, átölelhetem.

Na most jó sokat írtam, csak úgy jött belőlem. Ha picit kusza elnézést.

Vica, Annamaria és Nyuszmusz!

Fentről figyelnek benneteket is. Nektek is eljön az a pillanat, amikor nem is gondoljátok, és lám itt lesz a kistesó. A hit nagyon fontos.

További szép napot!

A!

Szeresed amennyire csak tudod a gyermekedet, minden pillanatot élj át vele, lehet, hogy ez a hiányzó kulcs Nálatok!

Hetti és Petra baba

Hetti!
Gratulálok én is és teljesen egyet értek veled. Én is hiszem, hogy csak türelmesen várni kell, persze tenni is kell érte, de ha úgy van, akkor úgyis jön az a baba. Én is várom, de talán lazábbra vettem a dolgot, mert mostanában nekem is csak ez volt az eszemben.
Mi is az első babára várunk.
Bogi

Anamari!

Ez nagyon jó jel, hisz akkor Nektek minden esélyetek megvan arra, hogy legyen még egy baba a családotokban. Hiszen ebből legalább az kiderült ismét,hogy képes megfoganni, csak valami más hibádzik. Ezt pedig könnyebb orvosolni szerintem, mint azt, amikor az "ellenség arctalan" nem tudjuk mitől nem jön a várva várt kicsi.

Én is rosszul fogalmaztam egyik hsz-omban, nem adtam fel végleg a dolgot, csak egy időre. Nekem 3 terhességem volt, de mind a meglévő lányom előtt. Azóta semmi. 2 sikertelen inszem.en vagyok túl, a doki szerint meg sem termékenyültek a petesejtek, ezt a hormoneredményekből ki lehet következtetni.

Jövőre szeretnék újra próbálkozni, nagyjából év vége felé. Addigra mi is új lakásba költözünk minden reményünk szerint. Hátha az környezetváltozás, az öröm, és az új körülmények hozzásegítenek a sikerhez. Én mostanában sokszor álmodtam, hogy újra babát várok, remélem be is teljesül egyszer.

Katie

Érdekes azért,hogy egyáltalán nem vagyok elkeseredve,mintha nem is velem történt volna.Hetti kérdezte,hogy mennyire vagyok haragtartó,vagyis lelkileg mennyire vagyok rendben és hát igen,az idén nem valami jó lelkiállapotban kezdtem az évet.Gyakran voltam ideges,türelmetlen,néha gonosz is másokkal szemben,ami reám általában nem jellemző és mostanra szerencsére"kigyógyultam"belőle.Tudom ez is lehetett akadály,de mentségemre szóljon,hogy mindezt a férjem autóbalesete váltotta ki belőlem.Én nem ilyen vagyok,őszintén tudok örülni bárki sikerének bármilyen téren.Mi is költözni készülünk,de még halogatjuk,talán jövöre.A férjem mindig azt mondta,majd akkor jöjjön a baba,mikor elköltöztünk.
Hiszek benne,hogy nálatok is az új lakásba érkezik a baba akkor,amikor több időd lesz majd reá.
A.

Sziasztok!

Bogi!

Ne gondoljatok pároddal mindig arra, hogy babát szeretnétek, tudom nehéz, de ha nem ez a központi téma, szerintem jobban működik. Mi is átéltük.

K. és A. !

Mi is készültünk új házat venni, már tavaly télen eldöntöttük, hogy tavasszal hajrá, teljes erőbedobással azon leszünk, hogy jó áron találjunk egy szép családi házat, ahol majd biztosan hamarabb megérkezik hozzánk a babánk. Azt hittük, hogy ez majd megoldja a nagy kérdést. Környezet változás, új ház stb.
Nem költöztünk sehova, a régi lakásunkba lakunk és itt jött el hozzánk a babócánk. Nincs összefüggés, hogy hova költöztök. Szerintem csak mi is keresni akartuk a miértjét annak, hogy miért pont nekünk nem sikerül.
Úgy döntöttünk maradunk, mert szeretünk itt lakni, el is férünk, külön szobája lesz Perta babának és ez a MI OTTHONUNK.

A!

Örülök, hogy írtad kigyógyultál abból az állapotból! EZ nagyon pozitív dolog és, hogy belátod.

Szerintem jó úton haladtok!

Szép álmokat mindenkinek! Hetti

Sziasztok!
Hetti!
Most tényleg próbálok nem annyit gondolni erre a dologra, és lazábban venni. Azt hiszem, van amikor jobban, van , amikor rosszabbul sikerül, mármint az elhatározást illetően.
Mit gondoltok a Jónás módszerről? Tudom, ez nem az a topic, de az eredeti topicba szinte senki sem ír.
Bogi

Bogi!
Nekem nem igen jön be ez a módszer, hiszen, nem a születési dátumtól függ, hogy én például mikor kavarok bele valamilyen gyógyszerrel a ciklusomba,(pl, hogy 4 nap után megint megjöjjön, meg ilyenek)
Meg az magáért beszél, hogy nekem több hónapon keresztül a mensi időpontjára rakta a termékeny időszakot. Biztosan vannak csodák, de azért ezt már nem eszem meg.
Meg amiket hallottam róla (biztos Te is olvastad), hogy 20.000Ft-ért árulta valami doki, a netről meg ingyen le lehetet tölteni. Hát ennyit erről. Én nagyon hiszek a holdfázisok hatásában, de ennek szerintem semmi köze hozzá.

Katie!
Hogy Vagytok?
A.

Anamaria

Köszönöm jól, Holnap kirándulunk a repülőtérre, megnézzük közelről is őket. Jövő héten még az Állatkertbe szeretnék elmenni, aztán készülünk az ovira, vásárolnom kellene, minden nadrágját kinőtte, váltócipőt kellene vennem stb.

Ti?

Katie

Szia Katie!

Mi is jól vagyunk,Csak lassan kezdem elveszíteni a türelmem,már június elejétől készülünk a Balatonra,de a férjem még nem tudott időt szakítani rá.A tavaly sem jött össze a nyaralás,de akkor még megértő voltam,igaz,most is az vagyok,de azért már ez lenne a második év,hogy nem megyünk nyaralni és így már nem vagyok olyan elnéző
A.

Anamaria

Mi sem mentünk idén nyaralni. Tavaly voltunk. És jövőre is szeretnék menni. Mi épitkezünk, és most minden pénz, idő energia oda koncentrálódik. Szeretném ha már jövő tavasszal be tudnánk költözni, ezért én most nem is annyira hajtom ezt a nyaralósdit. A gyerek a nagymamánál volt 5 napot, és még egy cirkuszlátogatás is be van neki ígérve még a szünetben.

Még tart a nyár, szeptemberben is lehet még szép idő, hátha akkor már lesz rá idő, hogy elmenjetek pár napra. Türelem!!!

Katie