Sziasztok Lányok!
Tegnap délután hazaengedtek, majdhogynem kidobtak a kórházból, mert annyir jól voltam, meg nagyon sok műtétes jött. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy gondolt rám, hihetetlen sokat segített. Annyi telefont és sms-t kaptam, hogy nem is gondoltam volna, olyan barátnőm is felhívott, akivel évek óta nem is beszéltem, nem haragból, egyszerűen csak így alakult, de most mellettem volt és ez rengeteg erőt adott. Egyik nap el is sírtam magam bent, hogy mennyien gondolnak rám
Igen, sajnos nagy műtét volt, múlt hét kedden estem át rajta, egy kisebb görögdinnye nagyságúra nőtt meg a pocakomban kb. 1 hét alatt. Napról napra éreztem, hogy nagyobb. Nem érzek ürességet, inkább megkönnyebbülést, hogy túl vagyok rajta, meg fogok gyógyulni. Eddig az összes orvos ezzel biztat, és a családomért kutya kötelességem ezt megtenni
Nagyon hiányzott már a három fiú, tegnap, mikor hazajöttem és Balázs észrevett, nyújtotta felém a kis kezét, és egy órán keresztül le sem szállt rólam. Egyáltalán nem emelhetek még, anyukám az ölembe ültette vigyázva, és Bazsi csak nézett rám hatalmas szemekkel. MÉg a vécére sem engedett ki, jött utána kiabálva, biztos félt, hogy megint itthagyom.
Az osztályon nagyon aranyosak voltak az orvosok, a nővérek, egy nagyon szimpatikus doki operált, ő mondta el, hogy mekkora volt, és mit kellett eltávolítani ahhoz, hogy rendesen meg tudjak gyógyulni. Eddig ezt nem meséltem senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy nekem 13 éves koromban volt egy ilyen műtétem, akkor kivették a bal petefészkemet. Mivel nekem csak egy volt, és most az lett beteg, az eltávolításával a méhemet is kivették, hogy ne legyen bent további galibák okozójaként. Annak idején is végigcsináltam egy kemoterápiát, teljesen meggyógyultam, 18 évig tünetmentes voltam, szültem két gyereket, szóval, iszonyú szerencsésnek mondhatom magam. Most ez így alakult, csak találgatni lehet, lehet, hogy a második terhesség után nem úgy állt vissza valami hormonálisan, ami elindította ezt a folyamatot. Ez van, el kell fogadnom, itt a két szép fiam, a férjem, a családom, muszáj meggyógyulni.
Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy szorítottatok nekem, Moszi írta is, hogy gyógypuszit küldenek a babanetes lányok
Ákos nagyon várt már itthon, rengeteget segít, együtt szinezünk, sokat beszélgetünk, egyszerűen olyan jó itthon
Mindenkinek puszit küldök, jelentkezem majd még, a fiúkról is írok, de ezt most mindenképpen szerettem volna elmondani nektek.
Sziasztok
Lau
