Cinóca!
Bocsi az előbb elfelejtettem gratulálni! Sok boldogságot a pici jövevényhez!
Stella!
Hát ez óriási!!!
Szurkolok a kis "focicsapatnak"!!!! 

Lányok!
Most beszéltem a férjemmel. Egy kicsit megnyugodtam. Olyan feszült vagyok délután óta. Pedig azt hittem, az hogy egy csomó dolgom van, el tudja terelni a gondolataimat. De tévedtem. Most azt hiszem lehiggadtam, és türelmesebben tudom várni az "ítéletem". Csak attól félek, hogy velem is az történik, mint Sysyvel. Késik, késik, minden nap egyre közelebb érzed magadhoz a pici zebrát és akkor jön az a mocsok "holdállás" (a férjem így hívja)... Elszomorító! És tényleg az a legrosszabb, hogy nem tudod késik, vagy tényleg SIKERÜLT?!
Bocsi, de ma nagyon magam alatt voltam. Nem tudom, mi van velem... Nem szoktam én ennyire kibukni...
Lehet, hogy ez a mai nap tette. Reggel elmentem a férjemmel és a húgommal (ő is jön velünk Észtországba) az egészségbiztosítási pénztárba, hogy megcsináltassuk az E-111-es nyomtatványt az észt úthoz. Egyedül a férjem papírját tudták rögtön megcsinálni. Nekem be kellett mennem a suliba munkáltatói igazolásért, a húgomnak meg szülői igazolás kellett. Most érettségiezett (az orvosira jelentkezett), így ő már nem biztosított a suli révén. Ki kellett tölteni egy nyilatkozatot az egyik szülőnek, hogy vele egy háztartásban él és ők tartják el. Na mire ezt az egészet elintéztük, eltelt a délelőtt. Emellett egész idő alatt esett az eső.
Szóval nem volt könnyű napon. Valószínű ennek a hatása ez a "kis depresszióm"... De a párommal való beszélgetés megnyugtatott. Megbeszéltünk mindent. Jól esett!
Milyen jó, ha az embernek ilyen párja van...
Sysy!
Mi van veled? Bebizonyosodott a dolog? Tényleg megjött? Elhiszem, hogy nem könnyű... Sajnálom!
Bogi!
Jó búlást Neked! Vigyázz Magadra és pihenj sokat!
Most ennyi voltam.
Puszi Nektek
Zsu


















[/url]













