Társalgó főoldal » Házasság, család » Házasságban újra egymásra találni

Szia Nadi!

Az önbizalomhiány a problémád. Elmagyaráztad neki... Lefogadom, h. régen nem magyaráztad neki.

Nadi, bedumálod magadnak, h. volt vki. Ha lenne is, ill. lett volna is, le kéne beszélned magadat róla, csak TE NEM BÍZOL MAGADBAN.

Ne haragudj, de messzemenő következtetéseket vonsz le, pl. a szőke tincsektől eljutottál a kolleganőig. A pasik nem gondolkodnak ilyen bonyin, meg a nők se sztem... Így csak az gondolkodik, aki bajba van.

Te most abban vagy. Megváltoztál, nem olyan vagy, mint akibe beleszerett.Tuti, hogy magabiztos, vidám nő voltál, akiről érezte, h. felnéz rá! Most mit érez?
A régi éned azt mondatta volna veled a jogos v. jogtalan kritikájára, h. akkor most kénytelen leszel rajongót szerezni az új frizudhoz. Õ erre azt gondolta, azanyja, ez ám a nőci, cserfes, izgató!
A mostani válaszodról mi juthatott eszébe...

Nadi,
ő nem fogja megoldani, mert pasi, mert béna. Õ ott fog hagyni, vagy esetleg egy darabig melletted marad az emlékek és a gyerekek miatt, aztán te szépen belelököd egy magabiztos nő karjába, aki - valóban v. látszólag - rajong érte, elismeri.

Légy oly kedves felismerni, mivel provokálod, az önsajnálatból kimászni - mi segítünk -, és az erényeire koncentrálni, járjon át a szerelem iránta! De ne a birtokolni akarás.

Legyél szerelemre méltó, vidám, kívánatos!

De ne ELVÁRD tőle, légy türelmes! Mindegy, kinek van, volt igaza.
Fogd fel úgy, h. ő egy új pasi, és Te fel akarod szedni. Mit csinálnál?

Anno ki szedett fel kit?

OPTIMIZMUS, ÉLETKEDV!
Nincs általánosítás, következtetés, nyomozás, agyalás!

Nagyon szorítok, s továbbra is itt kételkedj, ÉS NE MAGYARÁZZ EL SEMMIT, nem érdekli!

Üdv:
Adri

Szia Adri!

Hát, nem hagyod, hogy egy picit bezárkózzak. Új pasi???? Kell a fenének. Most még a régi se.
Ki szedett fel kit? Õ pedálozott többet. Nagyon odavolt akkor értem. Én az elején nem is bíztam benne, nem akartam futó kaland lenni.
Múltkor találkoztam egy régi ismerőssel, aki 6 éve láttott utoljára, mutattam büszkén a gyerekeimet, és azt kérdezte: hogy "az lett a férjed, az a nagy szerelem?" Én meg előtte toltam le a "nagy szerelmemet" hogy siessen már vásárolni,mert megsülünk a napon.
Milyen egy házisárkány vagyok, igaz?

Életkedvem van. Úgy érzem, hogy most normálisabb tudok lenni, mert nem agyalok, hogy hol jár, mit csinál. Ha ezt ki tudom zárni, akkor vidámabb tudok lenni.
A kívánatosság azért így nehéz, de már tornázom, meg fogytam is pár kilót.

Nadi, ő az új pasi!
Nekem is nagy szerelem volt-van, és én is ismertem a múltját, és 30 nője volt sztem, ezért is tudtam a szülés után úgy magamalá kerülni a nagy önbizalomvesztésben.

És nálunk is az volt a gond, h. amíg nem volt gyerek, addig nem voltak elvárásaim. Tettem a dolgom, tette a dolgát, szerettük egymást. Össze se vagyunk házasodva - én elvált vagyok, kell a fenének a papír még egyszer, ő meg nem nősülne sztem senkivel se.
Meglett a fiúnk, eső gyerek, nagy nehezen sikerült, s elvárásaim lettek. Megváltoztak a körülmények, s én elfelejtettem, hogyan kell "kezelnem", ill. addig így jött nekem is. Nem szeretek kiszolgáltatott lenni, nem szeretek segítséget kérni, de a pici mellett szükségem volt rá, és tőle vártam el, de utáltam, h. mondanom kell, s már egyből ingerülten mondtam. Õ pedigaz a fajta, aki szereti, ha imádják, felnéznek rá - mert valszeg ő is önbizalomhiányos, meg mert pasi, meg ember -, s a sárkányosodást nem vette jónéven.

Lányok,
hányan kaptátok eg a pasitoktól, h. "hiszti" v. "meg fog jönni?", ha vélt vagy valós sérelmeteteknek adtatok hangot?

Meg nem vagytok elget emberek között. Tuti, h. sokszor csillogott büszkén a szeme, h. milyen jó nő vagy testileg-lelkileg, s Te szintúgy voltál rá büszke, de most nincs ilyen külső "mérce".

A párom anno azt mondta, ha mást keresnénk is csak arról győzne meg, mindkettőnket, h. nincs számunkra jobb a másiknál!

Õ a nagy szerelmed, a párod, a részed. Ne hagyd, hogy máshol keresse a varázslatot. Elbűvölted, s most is elbűvölöd! Csak elfeledkeztél erről, mert azt hitted, az is elbűvöli, h. a gyerekeit tökéletesen neveled.
Neki kell az illúzió, és nem a kilókon, a mellméreten-formáján, narancsbőrön és hasonlókon múlik.

Nincs násztánc, nincs nász...

Élvezd, de ne azt, h. kikapcsoltad, abból elhidegülés is lehet részedről, hanem azt, h. elcsábítod!
Ne ronts rá, apránként kezd! Szeret, a másik nő újdonság, de régi lesz nemsokára, s Te helyzeti előnyben vagy. Gerünk küzdeni, nemcsak elvárni. Légy szerelemre méltó!

Drukkolok, és igen, nem hagylak begubózni, rázd föl magad, ebből csak Te tudsz kimászni, ő nem fog tenni semmit, mert nem tud, hidd el!

Adri

Hú, de sokat írtatok.
Sztem 2-féle megcsalás van. Nem aszerint, hogy 1x vagy többször, hanem, hogy érzelmileg mennyire vonja el a családtól a férfit (vagy akár a nőt). Férfiaknál ez inkább tud működni. Kötődik a családhoz, feleséghez, de szüksége van a vadászatra, újfajta numerákra. Ha meg tudja oldani, hogy ne derüljön ki, akkor működhet. Akkor jön a baj, ha érzelmileg is belebonyolódik, ill., ha otthon kiderül. Mert akkor már a feleséget nem érdekli, hogy szereti-e a másikat vagy csak ágyba hordja.
Sajnos nem hiszem, hogy létezik olyan férj, aki soha nem csalja meg a feleségét, inkább csak oylan, aki "ügyes".
Egyik b.nőm apja világéletében félrelépett, de ez sosem zavarta meg a családi életet. Most, 60 évesen bukott le először.
Apám pedig úgy szokta csinálni, hogy ne kelljen színt vallani, de azért hamar kiderüljön. Õ simán továbbáll néhány évente, itt-ott egy-két gyereket hátrahagyva.

Adri!

Csodálom a hozzáállásodat. Én is sokat tanultam a hibáimból, de én már csak új kapcsolatokban tudom esetleg hasznosítani.
Én nem pesszimistának, hanem realistának tartom magam.
Másfél évig minden erőfeszítést megtettem annak érdekében, hogy kimásszunk a sz.r-ból, de az én volt férjem nem az a fajta, akivel beszélgetni lehet, aki mondatokba önti a gondolatait, néha az volt az érzésem, hogy nincsenek is neki.
Aztán az is gond volt, hogy ő soha semmiért nem tesz semmit. Ezért ment csődbe a vállalkozása is, ezért nem tanult tovább, nem azért mert buta volna.
Nem az a küzdős fajta. Nálunk a következő fázisok voltak:
1.minek szajkózod folyton ugyanazt?
2.utólag minek jössz ezzel (amikor a kedvenc "ugye megmondtam"-ot márnem bírtam magamban tartani)
3. és amikor már tök mindegy volt, akkor kezdte, hogy ebben is, meg abban is, meg lényegében mindenben nekem volt igazam
De ehhez el kellett válnunk.
Mondjuk ő szélsőséges, azért a legtöbb ffi nem ennyire makacs. Talán.

Nadi!

Olvasom Adrit, látom, mennyi energiát szán arra, hogy meggyőzzön téged arról, hogy a te készülékeden, hozzáállásodon kéne változtatni, de én, aki nem olyan rég csináltam ezt végig, más oldalról látom.
Annyira rossz olvasni a soraidat, olyan sok emlék villan be. A lakásunkba ugyan nem hozott fel senkit, de az összes többi, amit írsz, kísérteties.

Szvsz nem érdemes annyira büszkének lenni az önállóságra, ha ez valaminek a kárára, rovására van.
Én bizony nem szemérmeskednék-ha van, aki segít, akkor azt elfogadom, és nem az árnyoldalait firtatom, hanem annak örülök, ami a hasznomra van belőle. (mármint nem anyagi)
Szóval én sem egy partnerrel való közös programot nem hagynék ki, sem a gyerekeket nem cipelném magammal -merthogy nekik sem jó, meg nekem is kell egy kis kikapcs.-ha máshogy is megoldható.
Ezek is kompromisszumok, akmet meg kell hozni.
Ha tele van az ember lével, akkor fizet, de akkor még ott van a bizalom kérdése. Az anyós ingyen van az összes hozadékkal együtt, de hosszú távon talán több a pozitív oldala, mint a bosszúság.
Érdemes mérlegelni, mit nyerünk a büszkeséggel és mire nyílik lehetőségünk, ha egy kicsit lejjebb adunk belőle.

Én most 2 hétig nem leszek, aug. közepéren csupa jó híreket szeretnék olvasni

Rjuli,
szia. Én a nyakam merem tenni, h. apám sem csalta meg soha anyámat, és ne is próbálj meggyőzni, h. de.
Igen, partnerfüggő, h. meg tudod-e oldani a partnerrel a problémát.
Nálatok mitől, mikortól változott meg a kapcsolatod a férjeddel?

Nadi,
nem azt mondtam, h. Te vagy a hibás. Azt mondtam, h. a párod valszeg eddig is ilyen volt, csak az új körülményeknek, az elvárásaidnak nem tud megfelelni. Gyere rá, hogy tudtad eddig elfogadni, "kezelni", s azt a tudást, stílust, eszközt vedd elő.
Nem támadsz rögtön? Nem érzed, és kérded, h. gúnyos? Nem látsz minden mögött cselszövést, összeesküvést? Én ilyen voltam...

Nem fog változtatni, nem azért, mert jól csinálja, hanem mert nem tud, mert pasi, lassúbb is, meg nem is érti, mit magyarázol neki. Ugye, Rjuli, a Te férjed sem értette.

Anyóskám vigyáz a gyerekre (kettőt egyszerre nem fogja vállalni, ezt előre kijelentette - neki csak egy volt), csak utána a képembe vágja, amit nem bírok. Önérzetes liba vagyok, tudom! De éltem a lehetőséggel, a kisfiam ma is ottalszik, ki is használtuk.
De ha azon a fokon vagytok, akkor sztem nem segít a "kettesben elmegyünk vhová". Mert én ott is mindig többet vártam a dolgoktól, s csak még inkább zavart, h. még a körülmények is jók, és mégsincs semmi.

És tán ez a kulcsmondat. Többet vártam, mint amire képes. És ettől úgy érezte, nem rajongok érte, s nem kellett a rajongásom. Lehet, h. mást is talált-keresett, lehet, h. nem.

Szeretem. Nehéz eset egy csomó dologban ma is, meg az volt régen is, de szeretem. Érti a humorom, sokat beszélgetünk, foglalkozik a gyerekekkel. Nem pelusoz, meg nem takarít, meg nem füröszt, de ezek sose érdekeltek. De dolgozik értünk, szeret minket, s napi ezerszer múlja felül önmagát (és a szex is jó vele, csak most a 2. gyerek után ez leállt, de rendbejöttünk, úgy érzem! Lehet, h. az első gyerek után is ez volt az alapprobléma, de nem merte bevallani, erőltette, aztán az lett, ami lett belőle. Erről pedig olvastam a már említett cikket...)

Rjuli, nagyon szupi nyaralást, ha amiatt nem leszel, hiányozni fogsz, majd mesélj arról is, milyen volt, ha van kedved. Meg h. mi a mostani boldogságod titka?

Jó éjt mindenkinek,
Adri

Ui.: A kisfiam épp anyóskámnál alszik. Egyébként szeretem anyósomat, nem értünk egyet, s most a lánykám születése óta ritkábban talizunk, ill. beszélgetünk.

nem értünk egyet mindenben

Ja, házassági évforduló! Ne vonj le messzemenő következtetéseket, ha nem álmaid meglepijét kapod!
A párom nem bizti, h. tudja a szülinapi dátumom!

Karácsonyra írtam egy listát, amelyet a Jézuskának címeztem, arany betűkkel írtam, és az asztalára tettem, h. könnyítsem a dolgát. Gondoltam választ onnan vmit, meg meglep vmivel, erre megvette a listán szereplő dolgokat. (Még jó, hogy nem voltak nagy dolgok!) Pasi, mondom én! Ezen ki is lehet akadni, meg imádni is lehet érte. Akkor azt gondoltam, h. nem szeret, nem töpreng, mivel lepjen meg, ma meg azt gondolom, h. kis "kuka"

Sziasztok!
Adri,mennyire igazad van ezzel a "kettesben elmegyünk valahova"dologgal kapcsolatban...
Bárhova kimozdulunk a férjemmel az utóbbi időben,én mindig nagyon csalodótt vagyok utána.Elképzelem többször,hogy na most a nagyi elviszi a gyereket,ezután meg ez és ez következik,ennek és ennek kell történnie,ha meg nem így lesz(persze sosincs így,és nem is volt soha)borzasztóan kedvetlen leszek,bedobom a durcit,amikor meg látom,hogy a férjem jól érzi magát,aztán itt a világvége.Érdekes régebben is ilyen volt minden kettesben töltött percünk,mégis elégedett voltam és boldog,most meg idővel mintha nőttek volna az elvárásaim vele szemben,semmi sem elég jó nekem,pedig régen pont ezen tulajdonságai miatt szerettem bele,amiken most egyfolytában kiakadok.

Sziasztok!
Adri,mennyire igazad van ezzel a "kettesben eltöltött idővel"kapcsolatban...
Ez nálam mostanában úgy működik,hogy nagyi elviszi a gyereket,én meg már napokkal előtte elképzelem,hogy ez után ez meg ez kell történjen,ennek meg ennek kell következnie és ha nem így történik(persze soha nem is lesz úgy,de régebben sem volt)aztán itt a világvége.Mikor meg észreveszem,hogy a párom ráadásul jól is érzi magá,bedobom a durcát és az én estémnek ennyi.Megfogadom,hogy máskor nem viszem el otthonról a gyereket,mert semmi értelme.És borzasztóan sajnálom magamat.Viszont régebben is ilyen volt minden kettesben töltött percünk,mégis idővel nőttek az elvárásaim vele szemben,régebben bárminek tudtam örülni,most meg arra gondolok,csak ennyit érdemlek?Én sem nyújtok többet neki,mint régebben,ő mégsem elégedetlen velem.Sőt néhány tulajdonsága az őrületbe kerget,amit régebben kifejezettem bírtam nála,sőt emiatt szerettem bele.
Szeretni viszont a mai napig is szeretem,tehát nem az a gond velem,hogy meguntam őt(hanem dilis vagyok

Bocsi,az előbb nem ment el...vagy mégis

Sziasztok!


Nálunk nem az a gond, hogy nem akarom az anyósomra hagyni a gyerekeket, azért nem megyünk kettesben sehova. Odaadnám őket pár órára, annak ellenére, hogy az anyósom sem bír velük, ha a kicsi félrenyel, akkor majdnem elájul, meg elkezd pityeregni, a nagynak meg mindent megenged, még az orrát sem törli meg, ha nem akarja.
Elég sokszor felvetettem már, hogy menjünk valahova, és elég sok kifogást hallottam már.

Itt most félbehagyom, majd később megpróbálok jönni.

Sziasztok!
SOkat írtatok.
Julinak jó nyaralást kívánok. Juli, nekem is írjál kérlek.
Nadinak sok kitartást kívánok!
Együtt van a családunk. Remélem minden jó lesz, ja, amikor megláttam a férjem, tényleg majdnem a nyakába ugrottam, de aztán persze nem. Inkább neki kellett volna.

Mindig legyetek nagyon csinosak, finom kaja, tökrend stb..plussz apró trükkök, és tényleg nem szabad siettetni semmit. Nadi nálatok így van?

Kata

Kata,
na ugye!

Nagyon-nagyon örülök! És sok boldogságot kívánok!

Nadi,
várunk!

Anamaria,
asszem minden kapcsolatban van néha ilyen "pihi".
Alapigazságokra jöttem rá.
Pl.: nem szabad elvárni az érzelmeket.
A pasik nem tudják megoldani a mélypontokat.

Segítsetek összeszedni!

Üdv:
Adri

Sziasztok!

Kata, örülök, hogy jól vagytok.
Mi van így nálunk? "Finom kaja, tökrend, csinosan, mosolygósan..." Erre gondoltál? Létezik olyan, hogy valakinél minden tökéletes, a gyerekekkel is foglalkozik, és tök egyedül csinálja? Szerintem nem, vagy ha igen, akkor mondja meg, hogy hogyan. Én most olvastam fél órát a nagynak, a pici még nem alszik, a rendet azért próbálom tartani, mert engem is zavar, kicsit odafigyelek, hogy itthon is normálisan nézzek ki.
Kata, nálatok hány évesek a gyerekek?
Ez az új haj nagyon jót tett. Jól érzem magam, mások is dícsérik, és.... még a szomszéd apuka is észrevette! (elvált kb. 10 éve, biztos azért )
Adri, kit is kell elcsábítani? Ja igen,a férjemet.
Egyébként az én férjemet lehetne finom vacsikkal csábítgatni. Mi az ebédet hozatjuk, amióta két gyerek van, mellette csak egyszerű kajákat csinálok.
Lehet, hogy nézek valami receptet, és csinálok egy különleges vacsorát. Úgyis esni fog ma az eső, nem tudunk lemenni.

Nadi,
én továbbra is azt vallom, h. pozitív hozzállás.

Mindig főztem, de most mi is hozatjuk a kaját. Nem az életmódodon, tetteiden kell változtatni sztem, hanem a hozzáállásodon...

Anamaria,
lepd meg azzal, h. egyszer, mikor "szokás szerint" durciznál, jókedvű, vicces - héé, nem cinikus - maradsz.

Üdv:
Adri

Adri:
Most már nem teljesen értem, hogy min kellene még változtatnom, mi a baj a hozzáálásommal.
Régen éreztem magam ilyen jól, még a súlyfelesleg sem zavar annyira. Vele jókedvű vagyok, érdeklődöm a munkájáról(amit mindig is megtettem), nem piszkálom, hogy hol alszik, mennyit,(nappali, vagy háló), készítek neki vacsorát,reggelit a munkába,nem traktálom a gyerek hisztijeivel,vagy ha el is mondom, akkor nevettünk rajta, / most jól vagyunk. Hogy lehet még ennél is pozitívabban hozzáállni?

Neeem, bocsi, csak nekem elkerülte a figyelmemet a "most jól vagyunk". De hülye vagyok, ne haragudj!

Örülök, akkor már csak az a kívánságunk van, h. Anamaria is maradéktalanul legyen boldog!

Örülök, h. a topikcím nem kérdő, hanem kijelentő sőt felkiáltó mondat!
Remélem, ha Rjuli visszatér, elmeséli, h. ő hogy csinálja, mi a boldogságának a titka. Vannak-e náluk mélypontok, s mennyi ideig? Ls hogy lendülnek tovább!

Vigyázzatok a boldogságotokra,
szép délutánt-estét mindenkinek:
Adri

Adri!
A "most jól vagyunk" nem azt jelenti, hogy megoldódott a problémánk. Ugyanúgy vagyunk egymással, mint eddig. Nem változott semmi, csak annyi, hogy én megpróbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, a Te hatásodra.
A boldogság azért tőlünk még nagyon távol áll.

Lehet, hogy bántó voltam, ne haragudj. Nagyon sokat segítettél.

Nem, egyáltalán nem, csak az írás körülményességei...

Folytasd így tovább! Most az idő neked dolgozik!

Ja, szedegetem össze az alapigazságokat:
a pasik lebénulnak, nem tudják megoldani, még érteni se nagyon az ilyen helyzeteket.

Üdv:
Adri

Az éjjel a kicsi szomjúságára felébredtem, a nagy melegtől sokáig nem tudtam aludni, elolvastam hát ezt a topikot, legalábbis átfutottam. Több dolog is eszembe jutott. Az egyik a szomszédunk. A második feleségével él, de amikor odaköltöztek, még az elsőt koptatta. Látszólag minden rendben volt, két kisgyerek, viszonylagos jólét, esti főiskolán tanuló feleség. De valami feszültség azért ott vibrált... Egy nyáron, nem sokkal a válásuk előtt közös nyaralásra ment a család. Amikor visszanézték a videót, feltűnt a feleségnek, hogy a Monica nevű bároknál és butikoknál mily hosszan kitart a videót tartó kéz... Akkor borult a bili. Persze Mónikának hívják a második feleséget. Ez már jó tízéves történet, azóta gyerek is van, és annyit mindenképp el kell ismerjek, hogy Mónika kedves, mosolygós nő, valahogy belülről jön nála a mosoly, még ha ezen túlmutató barátságosságra nem is telik tőle - dehát erre nekem nincs is szükségem. Ezzel szemben az első feleség inkább volt morcos és gondterhelt. Lehet persze, hogy pont Mónika miatt volt gondterhelt, de az is lehet, hogy nem, és Mónika épp a mosolyával és a jó kedélyével diadalmaskodott. Már ha lehet diadalt ülni egy szétroppantott házasság felett.
Aztán ott az apám gyerekkori barátja, aki szintén többször nősült, nevezetesen háromszor, mire megtalálta az igazit - akitől jó 15 év után mégis elválik.
Meg egy másik ismerős, ő történetesen négyszer nősült a megállapodásig, azonban ők még - tudtommal - együtt vannak, pedig annak is van már vagy 15 éve. Szóval a fene tudja, ki mikor válik döntésképessé.
Az is eszembe jutott, hogy a férjem minden gyerek születése után szép nagy ívben eltávolodott tőlem. Amíg terhes voltam, inkább melegnek volt mondható a kapcsolatunk, de a baba születése után mintha egy másik ember állt volna előttem. Részemről már kész lettem volna a 6 hét letelte előtt összebújni vele, sőt, számomra akkor teljesedett volna ki a boldogság, ha a baba felett érzett örömömet így is ki tudom mutatni neki, de erre, mondhatom, ő nagyon hosszú ideig nem volt kész. Mondjuk ő amúgy se egy nagy kani, de ilyenkor mindig jelentősen alulmúlja önmagát. Eközben a gyerekekhez rendes, de lehetőleg minél később jön haza... Pedig ha valakiről biztosan tudom, hogy nincs szeretője, az ő. Nehéz eldönteni, hogy mi zavarja, talán az az intimitás, ami a kicsi csecsemőt az anyjához köti, ezáltal csorbulni látja a saját intim körét - ki tudja. Beszélni természetesen nem képes róla.
Aztán itt van még a magánlevelek és a mobiltelefon ügye. Hát, szerintem ha két ember összeköti az életét, akkor ott nincs már helye igazán magánleveleknek és kis titkoknak. Ha én vagyok az, akinek a közös asztalnál diszkréten a képébe böfög, akinek az éjszakáját tönkreteszi a horkolásával, vagy akinek a tévénél a lábszagát kell szagolnom, ad abszurdum a szellentésétől kimenekülnöm a szobából (természetesen ezek mind az életből ellesett példák, a valósághoz semmi közük! ), akkor nehogy már titkai legyenek előttem! Természetesen ez nem jelenti azt, hogy felbontom a leveleit vagy elolvasom az e-mailjeit. Ez utóbbit legfeljebb akkor, ha közös ismerős írta és minden bizonnyal mindkettőnket érintő témában, és ezt is csak akkor, ha a férjem pár napig akadályoztatva van a postája elolvasásában. Nem szoktam a noteszében sem lapozgatni, a feljegyzéseit sem olvasgatni, csak ha megkér rá. De ha mégis úgy adódik, hogy egy telefonszám csak az ő noteszében szerepel, akkor furcsának találnám, ha nem nézhetném meg benne. Ugyanez vonatkozik a mobiltelefonra is. És hát azzal együtt, hogy nem bontom fel a leveleit, ha valami tökidegen címről érkezne egy, és megkérdezném, ugyan honnan jött, furcsállanám, ha holmi titkokra és magánügyekre hivatkozna ahelyett, hogy válaszolna. azt gondolom, hogy házasságban már csak hivatali titkokat és régi ügyek, más emberek titkait lehet őrizni, olyanokat semmiképp, amik megbonthatnák a család egységét. Vagy ha valakinek ilyen titkai vannak, azokat fel se írja sehova, jegyezze meg, és reménykedjen, hogy a gondolataiban nem olvasnak.
A sógornőmnek egyszer hónapokra eltűnt a férje. De úgy, hogy gyakorlatilag nem hagyott nyomot maga után. Elindult egy üzleti útra azzal, hogy majd pár hét múlva utánamehet a családja, aztán se kép, se hang. Valószínűsítettük, hogy ott is nő van a dologban, persze volt is, de ez csak később derült ki. Ha ezekben a hetekben a sógornőm nem kutatja ki a férje papírjait, feljegyzéseit, nem faggatja az ismerősöket, jó ideig nem tudott volna mit válaszolni a kislányának a "hol van apu" kérdésre. Én nem tudom, hogy a férje emelt-e kifogást ez ellen, de ha emelt, akkor még nagyobb tetű, mint eddig gondoltam. Szerintem igenis van helye annak, hogy utánanézzünk a párunk ügyeinek, kivált, ha gyanúsak. Mert ha szólnak érte, ha megsértődnek, akkor vagy teljes joggal néztünk a körmükre, vagy még kamaszok - úgy értem, nem nőttek fel a feladatukhoz.
Most már befejezem, mert nem elég, hogy hosszúra nyúlt a mondókám, de ráadásul másodszor gépelem be - előszörre elszállt, mint a győzelmi zászló...

Sziasztok!

http://www.origo.hu/noilapozo/temegen/20050803azold.html?pIdx=2

Adri

Kíváncsi!

Köszönjük a soraidat, gondolataidat, tanulságos volt (és jó stílusú).

A titkokról hasonlóképpen gondolkodom, s a többi ideíró nőtársunk is. Viszont a párom pl. egyke elfuserált családmintával (ego anya, alkesz, kisebbségi komplexusos apa), és elfuserált neveléssel.
Most fáradt vagyok hozzá, h. kifejtsem. Mindig is ilyen volt, csak amikor megrendült az önbizalmam, s az általad is említett eltávolodás miatt a bizalmam, zavartak ezek a titkok.
Lehet, h. volt titkolnivalója is, lehet, h. csak elvei. Sose találtam semmit, csak magam előtt égtem.
Szóval az elgondolással egyet tudok érteni, de általánosítani konkrét példára nem szabad, mert nem vagyunk egyformák.

Kíváncsi, kíváncsian várom a további észrevételeidet, szép estét Neked, és mindenkinek:
Adri

Nadi!
Hogy sikerült a vacsi?
A.

Sziasztok!

Anamaria:
Nem csináltam vacsit most, mert benéztem a hűtőbe, tele volt, majd hétvégén.
Most olyan dolgokat próbálok csinálni, amitől feltöltődök. Megpróbálok visszatérni régi önmagamhoz. Kizárok olyan dolgokat, amik stresszelnek. Például: Volt, hogy be volt kapcsolva a gép, gyerekek aludtak, olvasgattam itt-ott, eljutottam a "szeretőként élni" című topicba. Gondolhatjátok, hogy mennyire jót tett a lelkemnek!
Ezért megnézlek Titeket, + még itt a babaneten egy lakóhely sz. topicot, a leveleimet, és kész. Találtam egy ingyenes nyelvtanfolyamot is itt a neten, kipróbálom.
A nyelvtanulás engem szórakoztat, önbizalmat is ad. Régen én tanítottam a férjemet, meg másokat is.

Adri:
Nálunk azzal nincs probléma, hogy én felnézzek rá. Mindig is ezt tettem, őszintén. Okos, munkájában sikeres, és még most is tetszik, mint férfi.

Hasznos volt a cikk a féltékenységről, köszi.

Kíváncsi: Érdekes dolgokat írtál, gyere máskor is.

Nadi,


Adri

Ja igen, a főzés: lehet jókat főzni, de hogy az én férjemre, azon kívül, hogy örül neki, más hatást nem gyakorol, az is biztos. Nekem viszont erősen megnehezíti a fogyókúrámat

Nálunk meg a férjem fogyizik és bár ritkán van itthon,néha ő kéri,hogy inkább ne főzzek.Habár nálunk egy finom kajának sem volt semmilyen hatása,egy dícséret,hogy nagyon fincsi...

Nagy dolgokat én sem várok attól, hogy főzök. Az éttermi kaja finom, változatos. De pl. tegnap csináltam rántott cukkinit, és hazajött, és csak azt evett, és tök örült neki. Én is örültem,hogy ő örült, ezek szerint ilyen egyszerű, hogy mindenki boldog legyen
Belegondoltam, és ebben is elhanyagoltam őt, mert nem eszik sokat, de néha eszébe jut, hogy ő most zöldbab főzeléket enne, akkor ha ráérek, megcsinálhatom.

Anamária: Mit is kell a kajákba tenni, ginsenget, hogy hatása legyen?

Sziasztok!
Nadi,én igazság szerint nem is tudom,milyen hatást válthat ki egy ízletes kajcsi a férfiakból.Én gyakran főzök,a férjem mindig dícséri is,azonkívül mindig kedves velem,úgyhogy nem tudom,mit kéne várnom cserébe tőle
A hétvégénk valami szuper volt,péntek du.-tól gyerek nélkül voltunk.Aztán szombaton megint bevágtam a durcit,mire hirtelen eszembe jutott az Adri tanácsa,kedveskedni kezdtem a párommal,ezután minden szuperül zajlott tovább(esküvőn voltunk),olyannyira,hogy a vasárnap is végre úgy tellt el,mint régen
A.

Anamária:
Örülök, hogy jól telt a hétvégétek.
Én már nem akarok terhelni senkit, röviden annyi, hogy a múlt hét vége felé már kezdett valami jobb lenni, akkor megint elment éjszaka biciklizni, 3 órára, szerintem nem volt senkinél, de azért vasárnap sértődött voltam én is, hogy ennyi időre kimaradozik stb. Tegnap este megint szóltam valamiért, ami gyanús volt. Nyugodtan nevessetek ki, ma már én is azt teszem, meg bánom is, de már mindegy. Csinált pizzát, én az előkészületekben segítettem. Azt tudni kell, hogy nagy pizzások vagyunk, és eddig még soha nem evett ananászosat, mert nem szereti. Erre tegnap azt mondja,hogy visz majd dolgozni egy gombásat, és egy Hawaiit. Megint rágódtam kicsit, aztán rákérdeztem, hogy eddig nem szerette, akkor most kinek viszi. Érdemes volt piszkálnom, összevesztünk, reggel mondta is, hogy a Hawaiiból nem kér, ne rakjak, azért raktam. Aztán délben kaptam egy SMS-t, hogy "most ettem meg az ananászos pizzát." Hát, ilyen hülye vagyok. Most megint hogy hozzam rendbe?
Õ is kedves velem, éjjel még a videót is beállította, hogy tudjam a tornámat csinálni.
Én meg ideges vagyok vele, taszítom valaki más karjaiba, közben szeretném megölelni, de nem lehet....

Most megpróbálunk levegőzni a gyerekekkel, ha nem kezd el megint esni.

Sziasztok!

Nadi!
Hát nem tudom,én az ilyen dolgokat úgy szoktam jóvátenni,hogy általában mikor hazajön annyit mondok neki,hogy bocsi,ne haragudj,hülye voltam,csak fura volt,mert eddig nem etted az ananászosat.Szerintem ez nem jelenti azt,hogy valakinek vitte,lehet egy kis változatosságra vágyott.
Amúgy puszi és ölelés-ügyileg változott valami nálatok?Ne haragudj,tudom hogy semmi közöm hozzá,de én nem bírnám békén hagyni olyan értelemben,hogy mikor munkába indul vagy hazajön,én biztos megpuszilnám.Na nem letámadnám,csak egy gyors puszi arcra,nem feltétlenül szájra,de lehet,hogy ő is közeledne,és ha te nagyon távolságtartó vagy,nem mer.Tudom Adrinak más a véleménye,de mondom nem ölelgetésre gondoltam,amit neki akarata ellenére viszonoznia kellene.
A.

Annamária: Tudok bocsánatot kérni, régen is mindig úgy volt, hogy ha megbántottam, én voltam a hibás, akkor odabújtam hozzá, kicsit morcos volt, de aztán nem tudott sokáig haragudni.
Nem változott semmi. Nem adtunk puszit, és nem is öleltük meg egymást már vagy öt hónapja. De, a szülinapomon volt egy kimért puszi. Én nagyon szeretnék odabújni hozzá, ha hazajön, vagy megpuszilni, de tudom, hogy nem fogom megtenni, amíg ő nem kezdeményez.
Múltkor megsimogattam az ágyban, csak úgy, mint a kisfiunkat, ott feküdt közöttünk ő is. Akkor egy kicsit olyan volt, mintha örülne, és zavarban is lenne, de nem tudom.
Már megint én próbálkoztam, halványan, de erre sem volt válasz.
Én már nem is öltözöm előtte.

Este, vagy holnap tudok újra jönni.
Sziasztok

Sziasztok!
Kata,nálatok mi a helyzet?Remélem minden rendben van.
Adri,ti is nyaraltok?Mi már június elejétől készülünk a Balatonra,de eddig apának még nem volt ideje
Hát Nadi,akkor nem is tudok mit mondani....
ezek szerint tényleg nem ez a megoldás.Lássuk Adri majd mit gondol erről.Megértem,hogy várni kell,de meddig?
A.

Sziasztok!

Nadi!
Remélem nálatok is javulni fog a helyzet. Ha nem lát meztelenül téged a férjed, akkor a nemi életetek hogy van? Ha nem akarod ne válaszolj, nincs szüksége rá a párodnak? Az szinte lehetetlen, vagy megoldja valahogy?

Nekünk egy fiunk van, a tökrend azért túlzás, de minden a helyén van. 2 gyerekkel biztos nehezebb.
AZt nem próbáltad, hogy biztosítani a férjed, hogy neked mindent elmondhat, beszéljétek meg? Lehet, hogy már írtál erről itt.

Nálunk eddig úgy tűnik jól alakulnak a dolgok. Segítőkész, figyelmes a férjem.
De képzeljétek el, hogy az a hülye nő még mindig zaklatja sms-ben, bár nem mutatta meg, de felhívta direkt a férjem még mutatta is a nevét és lehordta a sárga földig, büdös k...-nak nevezte. A férjem már sokszor elküldte a francba, de csak pofátlankodik. Én mondtam a férjemnek, hogy hagyja a csudába, nem kell reagálni rá. Egy baj van, hogy egy helyen dolgoznak még szeptemberig. Csak találkozzak vele, inkább nem akarok, mert olyat tennék, amit később megbánnnék.

Kata

Kata!
Nekünk nincs ilyen. 5 hónapja nem volt köztünk semmi. Valahol ebből indult az egész topic. Talán azért is vagyok féltékeny, mert én is nehezen hiszem, hogy nincs szüksége rá, amikor korábban volt.
Adri szerint van ilyen, másnál is. De azért rossz, hogy ő semmit sem mondott, hogy most nem szeretné, vagy akármi.
Előtte mindent megbeszéltünk, tudja, hogy elmondhatja. Persze, attól azért lehet, hogy fél, hogy ha van valaki, akkor hogy reagálnék. Nem hisztiznék, inkább elmennék valahova egy időre a gyerekekkel.
Nem tudom, mit csinálnék a zaklatással, talán megunja valamikor. Meg a szeptember az már nincs messze, jó lesz, ha nem találkoznak.

Szép napot nektek!
Nadi

Nadi,
azt az egyet nem értem,nem is írtad,hogy ez az egész hogy kezdődött,pont a gyerek születése után,zavarta,hogy csak vele foglalkozol vagy csak egyik napról a másikra nem adott többet puszit,a tv-nél aludt néha,de nem volt semmi előzménye a dolgoknak?
Kata,én is hallottam már ilyet,igazad van,nem kell foglalkozni vele...és csodállak,hogy meg tudod tenni.
Sziasztok,
A.

Kata: Minden nap úgy megyünk sétálni, játszóra, hogy előtte összepakolok, tehát, mire a férjem hazaér, rend van. De ez nem érdekli. Észre sem veszi. Soha nem szólt még, ha nem így volt. Engem jobban zavar.
Neki a kajákkal lehet kedveskedni, de ez csak egy kis kedvesség, semmi több.
Annamária: Nem, kb. amikor a 8.-9. hónapban voltam, akkor lett más, és nem egyik napról a másikra. Talán már előtte is.
Kicsit rossz ezt így kitárgyalni, a szex a szülés után csökkent nullára. (5 hó)
Kérdeztem, hogy esetleg rossz élmény érte-e, de határozottan nem a válasz, az elsőnél is bent volt. Akkor még adtunk egymásnak puszit is, utána kezdte el hárítani, nem viszonozni, kifogásokat találni, stb.
Mindig csak magamat ismétlem, de most már nem is ez a lényeg, mert amíg ilyen problémáink vannak, addig úgysem működne. Meg egyébként sem szoktam csak úgy ágyba ugrani valakivel.
Most lefoglalom magam a tornával, amíg a gyerekek alszanak.

Sziasztok

Nálunk például tök rend volt mindig(én már túlzásba is viszem néha),erre a férjem többször megjegyezte,hogy ő is szereti,hogy rend van,de hagyjam már a fenébe,mert őt nem zavarja ha nincs minden a helyén.Persze,mert ő mindig olyan kupit hagy maga után..
Barátnőméknél meg mindig úgy néz ki a lakás,hogy felfordul a gyomrom,a férje mégis elégedett.Na???

Szóval rájöttem én már régen,hogy ezzel a "tökéletes háziasszony"-szereppel nem sokat érek,mégsem tudok leszokni a takarítgatásról.Mivel mint írtam a férjem keveset van itthon,gondoltam örül,ha rend fogadja.Õ például más dolgokat vár el tőlem,most megkért,hogy nem vinném el a kocsit a mosóba

Az én férjemet nem érdekli, nem ezért távolodott el tőlem, egyébként is, bárki jön hozzánk, mindenki azt mondja, hogy rend van, mit akarok még.
3-szor álltam neki tornázni, a nagy még csak hagyna, de a pici nyűgös. Marad az este 10 után.
Adrival mi lehet?

Szerintem Adri elutazott,valahol egy másik topikban olvastam,hogy a szülei vagy anyósáék elutaznak és apát küldik vigyázni a házra,talán elment ő is.Vagy rosszul értettem én,de valami ilyesmi.
A.

Sziasztok!

Köszönöm, h. hiányoltatok. Nem utaztam el, csak mindkét fülem begyulladt, és totál "toprongynak" érzem magam. Most a füllcsepptől nem hallok semmit...

Olvastam a történteket.
Én még most is azt vallom, h. a hormonok okozzák a változást a férfinél is a szülés után. Nem linkeltem be a cikket? Megkeresem.
Nadi,
addig nem is leszel türelmesebb, megértőbb stb., amíg vissza nem áll a helyzet. A gond az, minél többet firtatod, reagálsz, hozod így vagy úgy témába vagy csak megsértődsz, annál tovább fog tartani a rendeződés. Pedig rendeződni fog, hacsak vmi. rámenős nő nem "téríti el" a párod, aki pedig az otthoni durcizással fogja megidealizálni a történteket...

Ha pánikolsz, félsz, egyre több hülyeségbe - bocsi, ezt magamról írom - fogod belehajszolni magad.
Abba gondolj bele, mi a legrosszabb, ami megtörténhet, s az rosszabb-e annál, ami most van.
ha mindent megteszel, úgy sem biztos, h. rendbejön, de ha nem teszel meg mindent, és nem jön rendbe, magadat fogod hibáztatni. Mint ahogy már teszed is sokszor.

Azért nem Te üldözöd el otthonról, más pasi uebben a szituációban - ti. gyerek utáni bizonytalanság - ösztönösen támogatna. De azzal a más pasival nem költöznél össze.

2 lehetőséged van: türelmes maradsz, vagy addig veszekedtek, vitatkoztok, vagy csak sértődtök meg, míg vmelyikőtöknek végkép elege nem lesz.

Tisztázd magadban, mit szeretnél. Tudom, azt, h. meg se történne, történt volna, lenne ő a kedves, önfeláldozó támasz, aki rajong érted, mert világrahoztad a gyermekét. Röviden, ha a szex rendben lenne. De nincs, és ha hídba mész le, akkor sem tud rá magyarázatot adni.
Mondd el, mut érzel, nagyontömören, röviden, ha kikivánkozik, mert az se jó, ha folyamatosan nyelsz, v. elfojtod magadban.

És öleld meg, ne azt várd, h. megöleljen. Ha eldől pihenni, simogasd a feját, vagy csak masszírozd a talpát...
ÉS NE VÁRJ VISZONZÁST. NE LEGYENEK ELVÁRÁSAID!!!!

Jogosak lennének, és egy idő után meglesz az eredménye, de ADDIG TÜRELEM.

nagyon-nagyon-nagyon nehéz, főleg, ha Te olyan vagy, h. szeretsz mindent a helyére tenni, ő meg utálja megbeszélni.
Légy nő, légy vonzó, de ne várj gyors eredményt.

Ha tisztában vagy vele, mire számíthatsz, könnyebb lesz. Lepd meg azzal, h. nem durcizol. Anamarianál is bevált.

Anamaria, örülök, Kata nektek is!

Kitartás, türelem!
Adri

http://www.origo.hu/noilapozo/temegen/20050511szexualis.html?pIdx=1

Ez az a cikk, amelyre már többször hivatkoztam. ha már olvastátok, küldtem, bocsi, h. ismétlem önmagam.

Nadi, különösen Neked ajánlom, hogy értsd, mi történik!
Anamaria, nálatok meg egy minden kapcsolatban jelenlevő hullámvölgyről lehet szó, egy kicsit kifulladtatok, tán nics mit várni - külső eseményt. Erre pedig egy Soma-cikket tudok. Megkeresem.

Az együttélés a legnehezebb a világon! Tenni kell érte mindig.
Csak abban a házban nincs probléma, amelyiket nem lakják!
És más kapcsolata sem jobb, csak más. Egy csomóan meg a tiéteket irigylik, tesék boldognak lenni!

Nagyon szorítok!
Adri

sziasztok!
Szia Anamari.Bocs hogy csak most válaszolok de nyaralni voltunk.
A kapcsolatunkba a megcsalás természetesen nem fér bele.Ha megtudom hogy megcsalt,vége az egésznek.Az sem segít a helyzetén hogy őszintén elmondta.Inkább ne mondja el,tartsa meg magának.
Az állandó barátnő sok időt igényel,szerintem arra hamar rájönnék,szóval az végkép nem fér bele.A szex is csak addig amíg én nem tudok róla.Egyébként osztom azt a nézetet ,hogyaki egyszer lefeküdt valakivel,az lefog mégegyszer,és mégegyszer.És ha nem ugyanazzal,akkor majd mással.Amíg ugy érzem hogy nincs niért aggódnom,nem nyomozgatnék utána,de a második harmadik gyanús dolognál (rövid időn belül) biztos a körmére néznék.szóval nem is tudom hogy akarom e tudni hogy van valakije vagy sem.Talán megtudni nem szeretném,cak ha én magam jövök rá.De erre mondom neki azt hogy akkor majd csinálja ügyesen.Persze erre mindíg megsértődik hogy hogy mondhatok ilyet,mert enki eszébe sem jutna soha,mert neki más nő nem kell....stb.De az ördög nem alszik,csak legfeljebb szunyókál.
Vanessza

Sziasztok!
Adri,sajnálom hogy beteg vagy,mielőbbi(nem tudni magyar beszéd)gyógyulást kívánok.
Vanessza!
Igen,igen,ez nálunk is így van,apa nagyon megsértődik,hogy "miket beszélsz,én titeket szeretlek,nem tudnálak megcsalni soha"-ő a lányunkat is beleszámítja.Remélem,hogy így is lesz,ahogy mondja.
Különben én hiszek abban,hogy egy férfi leélheti úgy az életét,hogy soha nem csalja meg a társát.Túl naiv vagyok?A nézelődés meg fantáziálgatás szabad-próbálnánk azt is megtiltani-elégedjenek meg azzal

http://www.nlcafe.hu/cikk.php?id=193&cid=18135

Szia Anamaria!

Köszönöm. És a cikk, amelyet Neked ajánlottam...

Én nagyon kíváncsi vagyok, ezért szeretné egyik felem megtudni, ha megcsal a párom, de az eszemmel tudom, h. jobb nekünk, ha olyan ügyes, h. sosem derül ki.
Szerintem minden pasi halálrasértődve mondja (és tán komolyan is gondolja), h. nem tudná megtenni. Aztán egy csomóan megteszik...
Asszem, mindenhez rövid az élet, csak ahhoz nem, h. a férfiak (s némely nők) egy része ne bírja leélni egy ember mellett...

Boldog napot!
Adri

Sziasztok!

Adri! Mielőbbi jobbulást kívánok! A gyerekek nem lettek betegek?
Igazad van, hogy ennél már csak egy hajszállal lenne az is rosszabb, ha elköltözne tőlünk. Akkor is próbálnánk normálisan beszélni egymással, jönne a gyerekekhez stb. De azért mégis ettől félek.
Azért a fő probléma nem az, hogy nincs szex. Mert ha azt mondta volna, hogy nem tudja mi van vele, de nem akarja, és nem a plusz kilókkal van baja, esetleg még szeret is, akkor megértettem volna. Annyi elég lenne, hogy megölel néha, megfogja a kezem. Igen, úgy érzem, hogy szültem egy gyereket, jó lett volna egy kis segítség a szülés-élményeket is kiheverni, egy kis szeretet.
Éjjel mintha megfogta volna a kezem, de lehet, hogy csak álmodtam.
Türelmesebb leszek, megértőbb, nem gyanusítgatom (ami nagyon nehéz, mert minden gyanús), de megsimogatni nem fogom, nem tudom, és nem is akarom. Mert ha mégis van valaki a háttérben, akkor nem az én simogatásomra vágyik. Én meg nem erőltetem.
Nem durcizok, próbálok csinos lenni, beszélgetni kell vele, de nem sokat, mert múltkor azt is szóvá tette, hogy ő nem lehet egyedül. Persze ez is rosszul esett, de ha így van, akkor el tudom magam foglalni magam a hálóban, olvasok, tanulok, ő meg számítógépezhet. Csak persze itt is nekem kell megtalálnom az arányt, hogy kicsit beszélgessek is vele, de azért egyedül is lehessen.
Elolvastam a cikket. Kár, hogy a férjem nem olvas ilyeneket.

Szia Nadi!
A párom egyke. S eleinte baráti puszi, ölelés belefért - ő ajánlotta, engem ez megalázott, s nekem kevés volt.

Én is pont arra vágytam, h. szeretlek, nem akarlak elhagyni, csak most vmiért. nem megy, de veletek , veled, érted vagyok.

De nem tudta ezt mondani, utólag átrágva mondta, h. ezt jelentette az, h. nem ment el, maradtunk egy fedél alatt.
Nem tudja megmondani, mi baja.
Amúgy a szülés előtt, ill. terhesség előtt is én voltam a kezdeményezőbb, persze nem direkt, inkább csak provokáltam.
A szülés után viszont extraérzékeny lettem, azt vártam, h. ő udvaroljon stb. EZ ÖNBIZALOMHIÁNY. És én tőle vártam, h. visszakapjam. De így csak azt vette, érezte, h. sajnálom magam, és ragaszkodom hozzá (nincs meghódítani valója...)
Azt hiszem, ha most kezdeményezne,vagy lefeküdnétek, sem lennél elégedett. Egyre negyatívabb és gyanakvóbb leszel? Ez kérdés.

Gondolkodom, írok...
Adri
Ui.: Egyébként minap beszélgettem vele arról, h. van egy ilyen topik, s segíthetne, elmondhatná, mi volt vele. Összegezte, amennyire tudta. Most mennem kell, de leírom, miket mondott. Sok újat nem tudtam meg...maga sem tudta, mi baja, csak, h. mi esett neki jól...

Ja, és jókívánságot köszönöm. Valszeg a hajmosás és a meleg miatt gyulladt be a fülem. A drágáimra ártalmatlan vagyok...

Adri!
OlvastamValamennyire sejtettem,a férjem munkája iszonyú stresszes kb. másfél éve+sokat is utazik,csak valahogy rossz volt hallani a barátnőim hiper-szuper minden szempontból tökéletesen működő házassági életéről.Pedig azt is tudom,hogy nem minden úgy van náluk sem,ahogy ők mesélik,és az is igaz,hogy egyik barátnőm férjével sem tudnák együtt élni.(Õk sem velem)
Köszi mégegyszer,Sziasztok!
A.