Megann!
Én is csak onnan "szedem", hogy a bébi első lakcímkártyáját a kórház kerületében kell intézni, hogy egy nagyon jó barátunknak 3 hónapja született kisbabája, és ők mondták. Ebben az egyben biztos vagyok, az összes többi papír ügyintézése nekem lila köd... MÁr előre látom, hogy amikor hazajövünk, akkor fogunk rohangálni egyik helyről a másikra, mert biztos ötször elhajtanak majd minket mindenhonnan.
Remélem, a Teve utcában intéznek Pest megyeiket is, nincs kedvem még ezután is kutakodni.
De úgy tudom, hogy valamiért majd a Lőportár utcába is mennünk kell. Hogy miért, azt ne kérdezd.
Egyébként ma tényleg befekszem a kórházba, de majd csak délután, 4-5 óra felé. Addig még élvezem az itthoni létet.
Most éppen szerelmes papírokat gyártok a férjemnek, amit majd csak úgyis akkor vesz észre, ha majd lefekszik, mert a párnájára teszem.
És azt hiszem, nekilátok egy olyan "Hasznos Inormációk Itthonra" típusú papírnak is. Biztos, ami biztos.
Bár, ígérete szerint a holnapi menüt ő fogja nekem szervírozni a kórházba. MÁr nagyon várom, de aggódom is, mert azon kívül, hogy nagyon finom teát tud főzni, SEMMI!!!
Csak hogy érzékeltessem: múlt héten közölte, hogy ő fogja nekem a reggelit csinálni (tojásrántottát), és majd meglátom, hogy milyen nagyon fincsa lesz. A biztonság kedvéért azért én is kint sündörögtem a konyhában, hátha mégis elkel egy kis segítség. Hát, nem tévedtem!
Ott kezdte, hogy elkezdte keresgélni a teflonos serpenyőt, amiben csinálni szoktam. De hol? A mosogató alatti szekrényben, ahol a szemetest tartjuk.
Na, itt már kezdtem egy kicsit aggódni.
A tojást megtalálta, szépen fel is verte,a hagymát is összevágta, majd látom, hogy nagyon matat, keresgél tovább a spejzban, a hűtőben. Kérdem, hogy mit keres? A zsírt. Mondom neki, hogy a hűtőben van. Nyitja a hűtőt, végig nézi az összes polcot: hát ő azt nem találja! Na, akkor már nem bírtam tovább, szakadtam a röhögéstől. Reakció: most meg mit nevetek? Kérdem tőle, kisszívem a zsíros bödönt azért még megismered???
Na, akkor leesett neki. Hozzá kell, hogy tegyem, hogy akkora piros bödönünk van, hogy alig fér be a két polc közé. De ő nem találta. Azért a reggeli tényleg nagyon fincsa lett, de itt-ott be kellett segíteni.
Szóval, a holnapi csirkét ő süti nekem. Kértem, mondja el, hogyan fogja csinálni.
Elmondta, egy-két "fogást" kihagyott. Most megint aggódom egy kicsit. Nem is magam miatt, inkább miatta. De viszont tetszik, ahogy ragaszkodik ahhoz, hogy ő csinálja. Már csak azért is, mert mindig azt mondja, hogy azért nem próbál meg főzni / ill. azért nem is főz, mert ismer engem, és annyira jól sikerülne, hogy rászoknék arra hogy ő főzzön.
Hát nem jópofa??,!!!
Sebaj, estére azért még átbeszéljük ezeket a mit hogy főzök, és mit hol találok dolgokat!
Egyébként meg nem tudom miért, de úgy érzem, halál nyugodt vagyok, egyáltalán nincs bennem semmi félelem a befekvéssel kapcsolatban. Olyan szinten vagyok nyugodt, hogy már nekem is gyanús. Az éjjel is tökéletesen aludtam, pedig tudom, hogy ilyenkor már alig alszom, jár az agyam össze-vissza. De most nem.
Még később benézek.
ÜDv: kuha (39+6)
