Mancs
Előszöris szívből gratulálok a terhességedhez !
Remélem a picivel minden rendben lesz most már!
Mivel nekem is Isvános a dokim, így olvasgatni szoktam a hozzászólásokat.
A Te írásod viszont arra ösztökélt, hogy én is megosszak veletek egy történetet.
Egy csütörtök délutáni nap (kb. 6 óra magasságában) bementem a kórházban, ugyanis gyanítható volt, hogy az első lombikom méhenkívüli terhességet eredényezett.
Már a beérkezés után, az ambulancián lévő asszisztens minősíthetetlen hangban közölte velem, miért oda mentem, amikor még a szakrendelőkben rendelési idő van. Hiába próbáltam magyarázni, mert ott nincs hüvelyi Uh és nagy baj van.
Nagy kegyesen előjött az ügyeletes doki, Dr.Bino ő pedig szintem minősíthetetlen hangnemben közölte velem, amikor megtudta miért mentem, hogy ő most úgy sem fogja látni, ha méhen kívül, vagy belül van a magzat. Jó sokáig, időnként szörnyű durván vizsgált és hiába mondtam, hogy melyik oldalon fájt, ő a másik oldalt nézte.
Nagyon lekezelő és arrongáns egy doki !
Éjszakára bent tartottak megfigyelésre, úgy görcsöltem, hogy a falat kapartam. Másnap úgy engedtek haza, hogy elvetéltem, de azért menjek még be egy újabb HCG ellenőrzésre.
Sajnos a baba nem ment el, a hétfői napon újra bent kellett maradnom.
Ekkor ismertem meg egy nagyon empatikus orvost, Dr.Gajdos Editet. Figyelt rám, megértő volt és olyan emberséges, hogy elbőgtem magam. Komolyan !
A saját dokim nem viselkedett velem ilyen normálisan !
1 hétig ment a huza vona, aztán nagy kegyesen laparral eltávolították az embriot, de ekkor már hasűri vérzésem és vérömleny is keletkezett.
Én úgy érzem nem sikerült valami jól a műtét, mert nagyon sokáig voltak problémáim, ami normál esetben nem így alakult volna.
Volt még egy orvos, Dr.Horváth Tamás, aki azon értetlenkedett, hogy lehet nekem méhenkívülim, ha egyszer lombik volt. Merthogy egyenesen következik ebből, hogy a petevezető elzáródott és ott nem lehet embrio. Hmm, olyan cinikus volt, mintha nem tudná, hogy lombikra úgy is kerülhet sor, ha a férjnél van a gond, vagy már végigjárta az ember az inszeminációkat. Õt is kifejezetten ellenszenvesnek találtam.
2 dokit tudok még felsorolni akik szimpatikusak voltak, az egyikőjük vizitnél volt nagyon kedves, Dr.Mészáros
és aki a varrataimat szedte - Dr.Kosztin
na és a Pálfalvi dr. aki minden kérdésemre válaszolt- ő sokat viztielt.
Most ott tartok, hogy el kéne döntenem, maradjak, vagy sem, illetve ha maradok kit válasszak dokimnak. A mostanit nem akarom már...
bár 12 éve ő a dokim.
Mégvalami. Egyik szobatársamnál, akinek a babája 20 hetesen elhalt, megindították a szülést. De úgy, hogy hagyták a kórteremben vajúdni, rá sem nézett senki.
Mellettünk 3 abortuszra váró lány... Én segítettem a lánynak, masszíroztam a derekát, bíztattam.
Az ügyeletes doki arra ért oda, hogy kicsusszant belőle a baba, a saját dokiját csak ezek után értesítették, aki műszeresen fejezte be a terhességet. Szörnyű volt, sokkoló.
Vajon miért nem vitték fel a szülőszobára ? Nem hiszem, hogy bárkinek is végig kellett volna hallgatni szegény nő szenvedését
Ne haragudjatok, de ez úgy kikivánkozott belőlem.
