Saci
köszi a vitaminos hozzászólást. Egyénre szabott "vitaminokat" szedek ellenőrzéssel. Az E vitamin zsírban oldódó, azért kell vele vigyázni, de azt nem is viszem túlzásba. C+B most megy dögivel, azok vízben oldódnak, az antibiotikum miatt muszáj.
Jó, hogy ilyen tájékozott vagy, én is hallottam, hogy az USÁ-ban a gyógyszerek mellékhatása miatt halnak meg sokan, elképesztő.
Mili
szerintem Szilvának igaza lehet. Sajnálom, hogy már egy éve. Ha viszont úgy érzed, hogy akkor lennél nyugodtabb a következő terhességedet illetően, ha a genetikai vizsgálat meglenne, akkor várd meg. 2-3 hónapon nem múlhat. Sem a baba, sem a te lelki világod. És ha mégis találnának valamit, akkor a lombikot ennek megfelelően csinálnák, ellenőriznék az embriókat a transzfer előtt. Szerintem beszéljétek meg a pároddal. Az biztos, hogy egy veszteséget én sem akarok mégegyszer, ha ezért plusz időket kell is várnom.
Szilva
most nagyon magam alatt vagyok, meg az antibiotikumot is szedem, szerintem novembernél előbb nem megyek vissza a dokihoz. Ráadásul állásváltás előtt állok, mert a mostani munkahelyem nov. 1-től kölcsönzötti munkaviszonyban akar foglalkoztatni, ahol semmilyen felmondási védelmem nincs, úgyhogy állást keresek. De már járok interjúkra, úgyhogy először a munkahelyet kell megtalálnom. Sajnálom, hogy így lett, de nem engedhetem meg magamnak, hogy bármikor kirúghassanak, akár terhesen is, vagy lombik alatt. Hát, ez van.
Barbi
van már eredmény? Nagyon várunk, jelentkezz!
Kandi
jobbulást a lábadra!
Marika
mikor tesztelsz megint????????
Remélem nem jön meg! Én is küldök babatapasztókat! +++++++++++++++++++++++++++++++++
Babcsi
drukkolok a délutáni eredményekért!!!!!
Amica
egy hős a kicsi! Ne aggódj, minket is anyukám állandóan cipelt mindenhová, mert elváltak. Minden rendben lesz!
Szeretnék tanácsot kérni tőletek, ha nem gond.
(Pedig rövid üzenetet akartam írni
)
A múltkori inszem miatt eléggé kiborultam, tudjátok. Lehet, hogy emlékeztek, hogy a tesómék babát várnak, már 9 nappal túlhordta a kisfiút, kórházban van hétfő óta. Tudjátok, hogy áprilisban vesztettünk el egy babát, és azóta volt két sikertelen inszem. Lehet, hogy pszichésen kicsit bekattantam, de nem tudok terhes nők közelébe menni, vagy csak óriási pókerarccal, de nem érzem jól magam közöttük, pedig vannak egy páran a környezetemben. Hónapok kellenek minden alkalommal, hogy feldolgozzak egy új terességi bejelentést. A sógornőmet is nagyon ritkán láttam, pedig nagyon várom már a kisfiút, készülünk is, de lelkileg most nem vagyok jó passzban. Anyukám a minap számon kért, hogy miért nem megyek be a kórházba a sógornőmet meglátogatni, tisztára kiborultam, hogy még ő sem érti meg, mennyire nehéz ez nekem. Most persze az egész család azt hiszi, hogy nem várom az unokaöcsémet, de egyszerűen csak a terhes nőket nem bírom. Most mit csináljak? Jövő hétre kaptam időpontot a pszchodokihoz, de a sírógörcs kerülget. Röviden.
Pusz
Noémi
