Noi
A pszihológus biztos fog segíteni. Én ilyenkor azt csinálom, amikor úgy érzem nem hallgatnak meg és nem értik mit mondok, hogy leülök és írok a dologról egy szép levelet. Aztán azt eljutattom annak akinek szánom. Ennek több haszna is van szerintem. A levelet végig fogja olvasni, akkor is, ha engem nem hallgatna végig. Mivel az olvasás több odafigyelést igényel, mint meghallgatni valakit ő is jobban odafigyel. Írás közben ha zaklatott leszek, akkor abbahagyom, amíg nem nyugszom meg de nem borulok ki és nem kezdek el sírni vagy kiabálni az előtt, akinek el akartam mondani mi nyomja a lelkemet.
Egyébként meg, a nem bírom látni a terhes nőket időszakon túl kell esni. Az emberek ilyenkor azt hiszik, hogy nem szeretjük a terheseket, utáljuk őket, pedig csak arról van szó, hogy nagyon tud fájni, hogy nekünk nem sikerül, és egy terhes nő közelében lenni olyan, mintha folyamatosan az arcodba üvöltenék, hogy látod, EZ nincs meg neked és nem is tudod mikor lesz. De aki nem ment keresztül azokon a dolgoon, amiken mi, nem érti ezt meg.
Nekem is azt mondta az Anyum, amikor bizonytalan volt, hogy mikor tudjuk kezdeni a lombikot, hogy ha már 33 éve vártam pár hónap igazán nem számít. És nem értette meg, hogy de igenis számít.
Mert szerintem nem akkortól várandós valaki, anikor + lesz tesztje, hanem akkortól amikor a lelkében rákészül, hogy babája lesz és szívvel lélekkel kűzd érte. Persze nem fizikai, hanem lelki várandósság ez, de éppen olyan, sőt esetünkben az elnyúló fizikai beteljesedés miatt talán még nehezebb is, mint amikor a 9 hónap vége felé várja valaki, hogy végre megszülessen a gyermeke. Mi még az út elején vagyunk és azt várjuk, hogy beköltözzön a babánk, de tudjuk milyen hosszú ez az út. A fizikai várrandósság egyzserű eset, mert baba még nem maradt benn és 38-41 hét körül megszületik, de lelki várranadóság végére nincs garancia. Éppúgy lehet egy hónap mint öt év. És minél áltünk meg ebből az időből annál nehezebb kivárni.
ezen múljon. Hát, múlik, úgy látom. 
