Társalgó főoldal » Errõl - arról » Felhúztam magam (avagy hogyan viszonyulnak az emberek egy terhes n&ou

Sziasztok!
Lehet,hogy senkit sem érdekel, de ki kell magamból írnom a mérgemet.
Ma egy nagy bevásárlóközpontban vásároltunk (készülve a háromnapos ünnepre) teljes létszámban, a férjem, a 2 és fél és 5 éves lányaim, valamint én magam a 37 hetes terhességemmel, hordónyi pocakkal.
Vérgre bepakoltunk mindent a kocsiba (én már alig vonszoltam magam), mikor mindenhol tekergözö sorokat láttunk. Ekkor szúrtam ki, hogy egy pénztár akkor akar kinyitni, így másodiknak be is álltam, a férjemet (kocsit, gyerekeket) hátrahagyva. Közben mögöttem is szép sor keletkezett, a közvetlenül mögöttem álló egy kikent-kifent 50 körüli nö volt, akitöl a párom nem tudott elörejönni. Mikor láttam, hogy hites uram mit összeszerencsétlenkedik azzal, hogy említett macát kikerülje, szóltam a nönek, hogy ugyan engedje már elöre a férjemet, kocsit, gyerekeket. Mi volt erre a kedves válasz?
Ö már elöbb itt volt. Mondom neki, hogy ugyan hogy lett volna már elöbb itt, látja, hogy itt állok a sorban. Mire ö: Az lehet, de ö kocsival állta be, és az ö kocsija elöbb van mint a mienk. Erre majd szétdurrant az agyam, végre a férjemnek nagy nehezen sikerült odajönnie hozzám, de a nö csak mondta a magáét, hogy neki három gyereke van, meg most születik majd unokája... Már ne haragudjon meg a világ, de egy szemmel láthatóan terhes nöt, aki ráadásul két kisgyerekkel van, nem az lenne a természetes, hogy amúgyis elöreengednek? Itt persze még erröl sem volt szó, mivel én valóban elöbb álltam be. Egy ilyen nagymama ugyan mire fogja nevelni az unokáit? És vajon mire nevelte korábban a gyerekeit? Nem a hasonló nök azok akik nyugodtan ülnek külön széken a gyerek mellett a dugig telt BKV-jármüveken, vagy fordítják el a fejüket ha elöttük megáll egy terhes vagy kisgyerekes anyuka?
Vagy ügyet sem vetnek arra, hogy a gyerekük szemetel, rosszabb esetben ök maguk mutatják a rossz példát elötte?
Kicsit hosszúra siekredtem, de ki kellett magamból írnom a dühömet. Ha van hasonló "élményetek", vagy véleményetek a dologgal kapcsolatban, kérlek írjatok!

Sziasztok: Norcsi.

Norcsi!

Szívembõl szóltál. Az ilyeneken húzom fel magam én is mindig.
Egyik kedvenc példám: troli az Állatkert felé menet, amikor ott akciós nap van, ergó hatalmas tömeg, természetesen mindenki gyerekkel. Nõ ül a kettes ülésen, belsõn a 6 éves forma gyereke. Rakás felszálló között egy nagymama unokástul. Nem állja meg szó nélkül, felveti, hogy talán ölbe vehetné a nõ a gyereket, különben is, amíg a gyerekre nem vesz jegyet, nem fair, hogy pluszba foglaljon. Nõ juszt se. Nagymama felkapja az unokáját és bele erõlteti a nõ ölébe, hogy márpedig az õ kicsinye csak hadd üljön.
komment: az egész vesztese a gyerek, nem hiszem, hogy nagyon élvezte volna az idegen nõ ölébe való beültetést.

Másik kedvencem 21-es busz felfele. A Svábhegyen tüdõügyi kórház van, rendszeresek a gyerekesek a buszon. (az külön fejezet, hogy a piros csak idáig jön, a fekete tovább, de azért aki csak idejön, az is a feketére száll) Hering avagy szardinia üzemmód. A kettes üléseken kisgyerekkel anyukák. Gyerek a belsõn, mama a külsõn. És egyiknek sem jut eszébe, hogy ha ölbe venné a gyereket, akkor még két ember (netán szintén gyerek is ) leülhetne.

Persze a csúcs a buszokon a 60-as korosztály, amikor tolakszik, rohan a helyért. Felrúgva mindenkit.

Vagy. Metró, 10 éves forma gyerek, már nem emlékszem, talán nagyszülõvel, de lehet, hogy szülõvel. Tömeg, állnak. Gyerek elkezd nyafogni, hogy õ ülni akar. Mire egyik addig ülõ idõsebb utas feláll, hagy üljön le szegény gyerek.
De mért? Mért kell egy 10 évesnek leülni? Ha most ezt látja, hogy neki jár a hely, nem fogja 2 év múlva átadni!

De van másik is. Buszvégállomás. Nép jórésze kivár inkább egy plusz buszt, hogy azon leülhessen, lévén 40-50 percet fog utazni (tipikus BKV sofõrökkel, pesti körülmények között). A bejövõ busz szépen megtelik, már állni is alig lehet. Érkezik egy gyengénlátó, bottal, segítséggel. Utóbbit a közelben szedte össze, nem vele utazik. Segítség elvezeti az ajtóhoz, de hozzáteszi:eléggé tele van már a busz. Gyengén látónak nem baj, (õ nem ér rá) felmászik. Beáll valahova, ahol persze az ott ülõ (ezért buszt elengedõ) a többiek rosszallását inkább meg se várva feláll, és átadja a helyet. Ezután inkább leszáll, és még egy buszt vár. Ugyanez persze idõssel stb. is behelyettesíthetõ. Kinek van igaza? Fair dolog tõlük, ha elvárják a helyet? Az persze más kérdés, hogy ha bejön a következõ busz, amit kivártak, és a rohamban nem sikerül helyhez jutni.

Jaj, egy friss sztori még, szintén 21-esrõl. Busz beér a Délibe, fölfele menet (elsõ megálló). Tömeg fel, megtelik. A 4-es ülésen egymással szemben két lány (valami szláv, talán orosz nyelven társalognak). A belsõ ülésen (az egyiken) egy teljes McDonaldsos menü szétpakolva. Csajok esznek. Közben a tömeg heringüzemmódban utazik. Egy ülés a kajákkal van tele. Túl azon, hogy tilos enni, egyáltalán maguktól eszükbe sem jutott, hogy esetleg összeszedhetnék, és valaki még leülhetne. (végül tömeg szól és megteszik, vagy tudnak magyarul is, vagy csak rájöttek, mindenesete csak a szláv típusú nyelven véleményezik)

De hát a csúcs sztori az, amit nem tudom ki mesélt nemrég valamelyik topikon. 61 E busz, nem áll meg csak a végállomáson. Tömeg fel, kismama nagy pocakkal már nem jut ülõhelyhez. Félúton egyszercsak feláll 6 addig ülõ személy(részben tán közvetlen az álló kismama mellõl): jegyeket, bérleteket kérem ellenõrzésre bemutatni! No comment.

Csak remélem, hogy legalább azok, akik idejárnak a netre, nem ezt fogják tanítani gyerekeiknek. Sajnos naív az az elképzelés, hogy valamelyik elõttünk járó korosztály tanította rosszul a gyerekeit, hiszen kortársainknál is láthatunk kismillió példát.

Ildi

Szia Ildi!

Sajnos azt hiszem, hogy nagyon sok történetet lehetne mesélni még arról, hogy kis hazánkban az udvariasság sajnos kiveszö-félben van. Hogy ezért ki tehetö felelössé azt nem lehet tudni, de az tény, hogy nagyon sok idös ember sem képes az elemi udvariassági szabályok betartására sem.
Kedvenc példám erre amikor az autósok elállják az amúgy sem túl széles járdát, esetleg elfér mellette még a babakocsi (ha szerencsém van, ha nem , tolhatom le az autók közé az úttestre, hogy kikerüljem a pofátlanul parkolót)de látom ám, hogy szemben idös nö, férfi (mindegy) közeleg.
Ilyenkor persze evidens, hogy én állok félre, nade mértis ne tenném, elvégre csak óriási pocakot hurcolok, egyik kezemmel a nagyobb gyerek kezét fogom, másikkal a babakocsit egyensúlyozom amiben a kicsi ül. Az öregember jó sokára végre áttámolyog a sikátornyi részen, majd mintha mi sem történt volna szó nélkül továbbáll. Ilyenkor szoktam mondani, hogy "szívesen". Persze az esetek többségében észre sem veszi magát, vagy ha igen, akkor még fel is háborodik.
De ugyanez persze többször elöfordult középkorú személy esetében is.
Azt sem kell külön kommentálni, mikor tegnap a nagyobbik gyerekért mentünk az oviba a kicsivel, és még várni kellett. Egyetlenegy kis pad van a folyosón (gondolom aki járt már óvodában tudja mekkora, két felnött nehezen fér el egymás mellett )azon terpeszkedik 50-es évei elején járó nagymama valamilyen fiatalabb ismerösével. Persze az még véletlenül sem jutna eszébe, hogy esetleg szívesen leülnék arra a csekélyke 10-15 percre ameddig még a gyerekekre várunk, szemrebbenés nélkül fecserészik az ismerössel. Nem is biztos hogy éltem volna a felajánlással, de fel sem ajánlotta. Nekem ez a csekélyke gesztus azért hiányzott volna, mivel iszonyúan rosszul voltam, így a terhesség vége felé már mászni is alig bírok, nemhogy egy helyben állni, amikoris a gyerek, magzatvíz stb. együttes súlya úgy nyom álló helyzetben, hogy borzasztó kényelmetlen.

Ehhez jönnek még azok az esetek amikor a kórházban várunk nagyterhesek jó nagy pocakkal a különbözõ vizsgálatokra (vérvétel, ultrahang, stb.) aholis a rendelkezésreálló ülõhelyeket kisterhesek (vagy egyáltalán nem terhes nök) valamint férjeik, barátaik, mindenesetre hímnemü hozzátartozóik foglalják el. No comment.

Azt hiszem, most hogy kimorogtam magam egész jó kedvem lett.

Sziasztok: Norcsi.

Sziasztok,

Ildi, tetszett a nagymamás történet. Föleg azért, mert az elöszeretettel "ezek a mai fiatalok"-ozó nyugdijasok viselkednek inkább úgy, mint az állatok. Még mikor egész pici hasam volt, nekem támadt (fizikailag) egy vénember, mert beálltam egy olyan parkolóhelyre, amit ö foglalt az "apjának" (kb. 75-80 éves volt a bácsi...). A járókelök helyett egy olyan sokat szidott-cikizett kopasz, nagydarab srác fogta le és kergette el az öreget.
Az is jó volt, mikor szülés elött 2 nappal a háziorvos rendelöjében egy öregember bement elöttem és szólt a doktornönek, hogy miért nem szól ki az embereknek, hogy egy kismama ott ül már egy órája, engedjék elöre. A dokinönek elszállt az agya erre és kizavarta az öreget, hogy ha már jótékonykodni akar, akkor engedje ö elöre a kismamát, ne csak a szája járjon. Na ami balhé ott lett! A feldühödött nyugdijasok (2 néni kivételével) a doktornöt meg engem akartak megskalpolni.
Szóval azt vettem észre, hogy a fiatalabb, családos emberek megértöbbek. Vagyis nekem ilyen tapasztalataim voltak.

Mar en is gondoltam hasonlo topic letrehozasara, annyira duhitenek az ezekhez hasonlo esetek. A kedvencem az volt, amikor utolso hetes terhesen Debrecen egyik legforgalmasabb buszara szalltam fel. Egyetlen ulohely volt, arra az orrom elott( igaz, nem voltam mar valami furge...)leult egy negyven koruli ferfi. En szova sem tettem, de a mellette ulo nem tudta megallni, megkerdezte tole, hogy szerinte nem a terhes kismamanak kellene-e leulni. Mire o:nem beteg AZ, csak terhes! Akkor csak annyit mondtam neki, hogy szivembol kivanom neki, hogy jopar kilo teherrel a hasaban alljon egy tomott buszon.
De volt olyan is, hogy en adtam at a helyemet egy varandos anyukanak, kicsit tavolabb allt tolem, odaszoltam neki, hogy jojjon, uljon le. Mire egy hatvan koruli oregebb ur az esernyoje kampos veget a kismama karjaba akasztva huzta szegenyt hatrafele, hogy majd o fog leulni. En nem adtam neki a helyet, mondvan, hogy a kismamanak tartom, mire kaptam en olyat, hogy nem tettem zsebre az biztos. Voltam a budos komcsitol kezdve mindenfele.
De lehetne meg sorolni. Azt hiszem, hogy ezen a jelensegen nagypon sokmindent le lehet merni. Tobbek kozott a gyerekvallalas mai erteket. Hallottam en olyan velemenyt anno egy notol, amikor a BOkros-csomag idejen eltoroltek a gyest es a csaladi potlekot, neki sem volt annak idejen, o orul neki, hogy eltoroltek, miert lenne jobb dolga a mai fiataloknak, mint nekik volt...
Udv
Eva

Sziasztok!

A kép elég elszomorító. Egyetértek Ildivel, ez nevelés kérdése. Ha én észre tudom venni, ha valaki terhes, tényleg nagyon öreg, segítségre szorul éppen, más vajon miért nem tudja?

Én is jártam úgy, hogy a laborban magam elé engedtem kb. 6 hónapos terhesen másfél órás állás után egy utolsó hetes kismamát, mert SENKI másnak ez nem jutott eszébe.

Ma velem is történt egy eset. Bevásárló központ, tengernyi ember. Mi már sorban álltunk, babakocsival, de épp a "közlekedõ"-be lógott ki a kocsi. Esküszöm minden második ember nekitolta a bevásárlókocsit a babakocsinak. Mint akik meg vannak õrülve, nem néztek semerre, mintha nem jutna nekik áru. Nem zavarta õket, hogy kisgyerek van a babakocsiban?

Évi

Sziasztok!
Sajnos minden igaz amit írtok. Engem plusszba a 20 év körüli fiatal lányok szoktak felbosszantani a félrenézésükkel. Magamban mindig az pöfögöm: na várj, csak... már nem sok idõ és te is megtudod.

Október 28-án a mozgássérültek (békés, zenés, sétálós) demonstrációt szerveznek, minden érdekeltnek. Azt gondolom (õk is így hirdetik) mi is érdekeltek vagyunk, hiszen kerékkel (babakocsival) mozgünk, lassan járó totyogókkal küszködünk. A Deák téren van a gyülekezõ. 12-kor. Sajna azt hiszem a babaruha börze is pont aznap lesz, de aki tud, jöjjön el.
Üdv.
Malacka

Az utcankban ket kovetsegi rezidencia is van es amikor buliznak minden helyet elfoglalnak es a jardan parkolnak. A babakocsival (tolokocsival) esely sincs a jardan kozlekedni, lehet szambazni az uttesten. Egyszer pont ugy erkeztunk hogy valami nember fogadta a vendegeket es magyarazta a soforoknek hogyan alljanak. Nem alltam meg es megkerdeztem hogyan kepzelik az egesz jardat elfoglalni, mire azt valaszolta hogy szoljak a miniszternek, az o kocsija. Miert, kerdeztem vissza, a miniszter vezeti az autojat?

En tulkeppen orulok hogy a kinjaim atmenetiek, a pocak elobb-utobb eltunik, a gyerek is megtanul jarni. De egy tolokocsis hogyan kozlekedik a metron pl? Minden kulturhelyen le lehet jutni a metroba lifttel. Nalunk miert nincsen ra meg szandek sem? Veszekszenek a hova tegyunk meg egy metrot, nemzeti szinhazat, autopalyat, a meglevok meg sokaknak hasznalhatatlanok. Kivancsi leszek be lehet-e majd jutni a nemzetibe tolokocsival?

idike

Idike! Teljes egészében igazad van! Én sem irigylem szegény tolókocsisokat! Egy ismerösöm férje(akiknél a babakocsi nem fért el a járdán az ott parkoló autóktól)egyszerüen fogta magát és átmászott a kocsin, lévén nagyon begurult a parkolási módon. ezt meglátta a kocsi tulajdonosa, és lett belöle veszekedés. Ez persze nem megoldás, de talán legközelebb már jobban megnézte az autós hogy hova éll (lévén gondolom mindenki félti az autóját).
Malacka! Jó hogy írtad a demonstrációt, de tényleg aznap van a nagy bababörze, úgyhogy jó ha én egyáltalán ki tudom magam vonszolni oda (ha egyáltalán még egyben leszek), de mások talán tényleg szívesen csatlakoznának. Hiszen a legtöbb közlekedési eszközre pl. villamos nem tudok felszállni segítség nélkül a babakocsival. Márpedig nem egyszer fordult az elö, hogy nekem kellett megkérnem valakit, hogy ugyan nem segítene-e. pedig szemmel látható volt a dolog, de az emberek közönyössége határtalan. Szerintem a metroba való lejutás is kész életveszély (már ha egyáltalán van mozgólépcsö), legalábbis olymódon, hogy a babakocsit egyensúlyozom, de mellesleg fogom a nagyobbik lányom kezét, nehogy elsodródjon valamerre. Erre is nagyon jó megoldás lenne a lift amit idike írt.

Sziasztok: Norcsi.

Sziasztok!

Ünneprontó lehetek? Nekem csak jó tapasztalataim voltak a terhességem során, mindenki kedves volt és elõzékeny. És mosolyogtak rám rengetegen. Szerintem sok múlik a hozzáálláson is. Én nem sokáig bosszankodom amúgy sem, ha vmi rossz ér. Nyilván a bunkóságokon néha igen, de, hogy nem adják át a helyet a buszon... Arra gondolok akkor, hogy én bizony megtettem volna. Számomra a terhesség gyönyörû volt és igyekeztem a pozitív oldalát megfogni és ez sugárzott is rólam. Lehet, hogy ez a titok?

Anikó

Nem hiszem, hogy mi allnank rosszul a dolgokhoz. Ugy gondolom, hogy az en terhessegem is gyonyoru, volt, nem igazan emlekszem arra, hogy ide barki is azt irta volna, hogy milyen szornyu volt az a kilenc honap. Orulj neki, hogy te tudod a titkot.
Te ugy gondoltad, hogy mi itt a negativ hozzaallasunkkal kiprovokaltuk ezt a fajta banasmodot?

Klassz lehet ilyen tokeletesnek lenni...
Eva

Szia Gerianikó!
Ez itt nem a rossz hozzáállás ünnepe, úgyhogy nem tudod elrontani!
Üdv.
Malacka

Kedves Gerianiko, probalj meg majd a kovetkezo gyereknel metrozni is babakocsival, totyissal akinek nem engedheted el a kezet. Sok sikert es pozitiv hozzaallast :-) Mosolyogni fontos de nem mindig eleg. En alig tomegkozlekedtem a terhessegem alatt, van kocsim de el tudom kepzelni milyen amikor valaki a tomott buszon pocakkal egyensulyoz. Lehet hogy nem eleg neki ha csak ramosolygok :-)

puszi, idike

Sziasztok! Gerianiko én sem bántani akarlak, de szerintem teljesen más ám az elsö terhesség minden szempontból, mint a többedik. Amikor a nagy pocak mellett ott az egy, vagy nálunk ugyebár már kettö másik gyerek, és ennek ellenére bunkóskodnak az emberrel, akkor nagyon halvérünek kell ahhoz lenni, hogy az embert ne ütögesse meg a guta. Az elsö terhességhez képest millió és egy gond nyomja az ember vállát a többedik terhességnél (és nem csak a gond nyomja,hanem a 15 kilós kisebbik gyerek, aki persze hogy elalszik a metrón ezért cipelni kell öt is), meg persze ott a legnagyobb is (aki szintén csak öt éves)és neki is útközben kezd el fájni mindene, és persze ö is le szeretne ülni, stb.
Majd ha te is ott tartasz, akkor gondolj ránk.
Sziasztok! Norcsi.

Szia Geri!
Én nagyon örülök , hogy ilyen jó tapasztalataid voltak! Pocakosan nekem is jobb tapasztalataim voltak mint a karon ülõ vagy kocsiban csüccsenõ bébivel!
Kanga

Sziasztok! Szerintem van abban valami, amit Geri írt. Én úgy tapasztaltam, hogy ahogy az én hozzáállásom változott a dolgokhoz, nem a dolgok, az események változtak meg, (bár némileg azok is) hanem az, hogy ezt én milyen élményként élem meg. Az elsõ pocakosságomnál, de még a másodiknál sokat hõbörögtem magamban én is, ha meg beszóltam, akkor annak nem lett jó vége. Mostanra rájöttem, hogy nem elvárni kell az emberektõl, hanem segíteni kell nekik abban, hogy segíthessenek. Ez annyit jelent, hogy ha nem adták át a helyet, amikor a harmadik babával voltam pocakos, akkor szóltam, megkértem valakit, hogy tegye meg. És lõn csoda, megtették, mosolyogva. Arra figyelni kell, hogy mindig jól kommunikálva,kedvesen, sosem sértõen, megszégyenítõen kell szólni, mivel a sértés, megszégyenítés, dacot, agressziót vált ki.
Én is jártam úgy a vonaton, hogy egy idõs néni, futva elõzött meg a kocsiban, hogy a menetiránnyal megegyezõ utolsó ülésre ülhessen. Megkértem, hogy adja át a helyet, mert várandós vagyok, és hányingerem van menetiránynak háttal . Szó nélkül megtette. Így én is jól jártam, mert nem füstölögtem végig magamban, a néni is tanult talán valamit.
Azt is úgy tapasztaltam, hogy tényleg más dolgok történnek velem, amikor jókedvû, kiegyensúlyozott vagyok, mint amikor nem. A metro lépcsõn tényleg életveszély lemenni kocsival, de emiatt is kár bosszankodni, attól nem lesz könnyebb, csak még a kedvem is rosszabb. A férjem szerint mindig a megoldást kell keresni, mert a füstölgés destruktív, és eleve nehezíti a megoldáshoz való eljutást. A metron én pl. kenguruval, hordozókendõvel vittem a kisebbet. A buszra, villamosra szállást babakocsival úgy oldottam meg, hogy tettem egy feliratot a kocsira, hogy hol kell megfogni annak, aki segít, mert mindig olyan helyen kapaszkodtak bele, ami nem volt biztonságos. Így nem kellett magyarázkodni. És mindig elõre megkértem valakit, hogy segítsen.
Hát, így hirtelenjében ennyi.
Üdv,
Liesel

Sziasztok!
Részben idetartozik.
Megyek a kisfiammal,-aki ugyan már 2,5 éves-az Állatkertbe.(Gyakori eset hetente 2*)Ilyenkor babakocsival viszem,mert különben hazafelé már cipelnem kéne.Vörösmarty tér földalatti lejáró,40körüli "hajéléktalan",közvetlen a lejárónál újságot árul...nekem is felajánlja...mire én,mondom neki adok egy 50-est,ha segít lecipelni a kocsit.Õ rám néz..és nagy szemekkel közli,hát azt NEM.Azóta nem adok ezeknek az újság árusoknak még véletlen sem, egy forintot sem.(Amúgy a kocsit 10-bõl 10* egyedül viszem a Vörösmartyn is,és a ligetnél is...)
Másik a "remek" új buszok....nagyon klassz,hogy nincs lépcsõ,az is jó,hogy van kocsi hely,csak azt felejtették el közölni,hogy csak a végállomáson érdemes próbálkozni a felszállással.Ilyen szituációba is kaptam én már hideget-meleget...egyszer az egész 15-ös busz üvöltött a már említett 50-60 körül kikent-kifent nõvel,de õ nem zavartatta magát,és leszállásig ült a lehajtós pótszéken...(persze volt hely még a buszon..)Akkor még picike volt a fiam,és szeretett volna látni,de hát c'est la vie!!!
Pá:
Geszter

Én meg olyat láttam, hogy a kismama ült a 4-es, 6-oson, felszállt egy pasi, közölte vele, hogy legyen szíves átadni a helyet. Kismama: De hát én kismama vagyok! Pasi: Na és? Én meg nagypapa!
No comment!

Sziasztok!

Eva én nem vagyok tökéletes és pont azért nem írok az ilyen topicocba, mert mindig van vki, aki félreért. És csak leírtam egy pozitív élmenyt is. Nem értem miért baj ez. Nem szeretem, hogy a gesztusok és artikulációk nem látszanak és sajnálom, hogy nem személyesen beszélgetünk ezekrõl a dolgokról, mert akkor másképp sülne el.

Sziasztok:

Anikó

Sziasztok!

Azt hiszem, egy kicsit megint egymás mellett beszélés esete forog fenn. Gerinek totál igaza van abban, hogy ha pozitívan áll az ember a dolgokhoz, könnyebben vesz mindent. Ugyanakkor a topic pont úgy indult, hogy kiakadtunk valamin, és jólesik kibeszélni magunkból. Ne bántsuk egymást!

Ildi

Halihó!
DE jó, itt legalább kicsit kipanaszkodhatom, tán még ki is dühönghetem ismagam. Vagy csak úgy jólesik leírni.
Nálam a fiúk és lányok aránya, helyátadás ügybõl, vagy legalább a lehetõségnek a felajánlásából a lányok vezetnek. 10:6-ra. Igaz a lányoktól "levontam" legutóbb két pontot, mert legutóbb egy hölgynemû "emberi" lény félrelökött majd lezuhant az elõttem lévõ üres ülésre a tömöttke buszon.
De az is tetszik, ha a piros 20-as végállomásán én várok üres buszt, majd felszállásnál féltve a pocimat nem vagyok hajlandó lökdösõdni, majd utánam jövõk büszke arccal leülnek. Én meg vagy leszállok új buszra várva, vagy erõsen rákulcsolom az ujjaimat a kapszkodóra.
Nem is az ülés a lényeg még, csak nagyon ráz na meg rángat a busz.
Vannak aranyos jelenetek is. Pl: 2-es metró. Elég sokan vannak és egy középiskolás ifjú rám mosolyog és átadja a helyét. Majd mikor leszállok szintén egy röpke mosoly, persze én is mosolyban úszom, és szia-szia váltás után vidáman hagyom, hogy a mozgólépcsõ felé igyekvõk elrohanjanak mellettem.
Szerintem is nagy hatása van az udvariasság kérdésében a szülõi példamutatásnak.
És én is nehezen viselem a buszon az ablakon mereven kibámuló bármilyen korú utastársaimat.
De hát ez minõsítse õket.
Puszz. Chris(27. hetes, lánygyanús kismama)

Sziasztok!
Mindig eszembe jut a buszon, hogy gyerekkoromban, meg kamaszkoromban sohasem ültem le a jármûveken, mert utáltam felugrálni, meg tekergetni a nyakam, hogy kinek kell átadni a helyet. Valójában csak azóta ülök amióta a pici lányommal közlekedünk. És néha most is elõfordul, hogy ha nincs tömeg ami elsodorhatja, állva tesz meg 1-2 megállót. Neki érdekesség én pedig bízom benne, hogy udvarias gyerek lesz, ainek nem az a természetes, hogy "megszerezte az ülõhelyet". Remélem, sikerül.
Üdv.
Malacka

Sziasztok!
Mivel Gerianikóval egy városban élünk, megerõsíthetem, hogy nálunk, itt Dunaújvárosban aránylag normálisan állnak a dolgokhoz az emberek. A buszon már legalább ötször nem kellett jegyet vennem, a sofõr csak intett: kell majd az a kis pénz magának (sic!)! Amikor menzán ebédelek, tuti, hogy sokkal több kaját adnak, mint másoknak (nem mintha hiányoznának a kilók... ). A buszon eddig még MINDIG átadták a helyet, sõt, van, hogy a boltban, postán, stb. elõrezavarnak, hogy ne álldogálljak ennyit. Ellenben amikor Budapesten vagyok (ott fogok szülni), sajnos nem ilyen pozitívak az élményeim. A metrón simán elnézi a 16-18 éves korosztály, hogy alig bírok megállni, kapaszkodni. Lehet, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni - nem bántásból mondom! - de vidéken még mindig toleránsabbak az emberek, mint Pesten!
Puszi mindenkinek: Viráganya

Sziasztok! Akkor már világosabb a kép! Azt hiszem, hogy mi akik a negatív példákkal szolgáltunk valamennyien Budapesti tapasztalatainkról számoltunk be.Sajnos nálunk még a lépcsöházon belül (panell természetesen) is elöfordulnak annyira bunkó emberek, hogy rámvágják az ajtót pedig látják, hogy jövünk felfelé a lépcsö melletti "babakocsifelhajtón" a babakocsival amiben a kisebb gyerek ül, mellette meg jön a nagyobb. Hát többek között ezért utálom annyira a panellt és reményeim szerint belátható idön belül ki tudunk majd innen szabadulni.
Valahogy az elsö terhességemhez képest (most ez a harmadik) egyre romlott az emberek hozzáállása. Míg az elsö terhességnél többször elöfordult, hogy pl. a sorban elöreengedtek, most ez egyetlenegyszer sem!!!
És szerintem nem a hozzáállásommal volt a gond, hiszen több ízben olyan rosszul voltam, hogy majd elájultam, és bizony ilyenkor csak az segített, hogy a babakocsira hajoltam, hogy kicsit magamhoz térjek. Nehogy azt higgye valaki, hogy ilyenkor valaki is feljaánlotta volna, hogy menjek elöre. pedig a kocsiban ült az akkor még nem is egészen két és fél éves gyerekem (a nagyobbik szerencsére oviban volt). És valahogy az idösek akik a legtörtetöbbek, nem néznek semmit, csak robognak a kiskocsijukkal, és söpörnek félre az útból kisgyereket, terhes nöt. A tespedö férfiakról nem is beszélve, akik pl. a metrón képesek két helyet is elfoglalni, mert szétdobja a lábait, és úgy ül. Amikor az ember meg meri szólítan,hogy ugyan már legyen szíves húzza össze magát, na azt a lesújtó pillantást... Elöfordult, hogy egy ilyen "kigyúrt, sörhasas" ürge szinte belémfolyt a mellettem levö ülésröl, nem nagyon izgatta, hogy nekem a pocakomban van egy gyerek, az ölemben ül egy másik, a két térdem között áll a harmadik, és a nagy hátizsákot a másik térdemen egyensúlyozom. Nagyon-nagyon ritkán van ellenpélda, de általában nem a férfiak részéröl, hanem a középkorú nök azok akik valamelyest szolidárisak.
Konklúzió: irigylem a vidékieket!
Sziasztok: Norcsi.

Sziasztok!
Nem ma találtam rá erre a topickra, de most már kikivánkozik belölem is a "pocakos" tapasztalataim... Ja... Budapest és elsõ pocak. Igen hamar látszodott már a pocakom és elég tekintélyes méreteket öltött. Még az is hozzá tartozik, hogy alapvetöen vidám természetü vagyok, de eddigi életem legszebb idöszaka volt Tehát:
Pocakkal elég sokat közlekedtem BKV-val, naponta többször is. Korra és nemre tekintet nélkül bátran kijelentem, hogy az emberek - más szo sajnos nem irja le eléggé - finoman fogalmazva is bunkok. Az idösek az élen. Többször elöfordult, hogy idösek félre lökve nyomultak fel (természetesen leszállásnál is az elsöj) a jármüre. A félre lökve szo szerint értendö. Második döbbenet: Fiatal hölgyek (tehát korban bármikor áldott állapotba léphet)pocakomat szemmel láthatoan felmérve, elegáns mozdulattal elfordulva kibáááámul a villamos, troli ablakon (Trolin utazni szerintem a "legveszélyesebb"). Középkoru hölgyek (feltételezem, van gyermek, söt lehet, hogy unokája is), ha még nem ül, ezerrel rástartol az ülöhelyre, ha ül, "mosolyogva" méreget.
Ezt még lehetne fokozni. De még csak annyit, ha egy nö nemü személytöl az ember nem kaphatja meg, hogy felkinálja az ülöhelyet (át fogja élni a pocakosságot, vagy már ár is élte), akkor egy férfitöl hogyan lehet ezt "elvárni".
Apropo: 1X át akarta adni az ülöhelyet egy Anyuka, aki kb. egy másfél éves kis kölköt tartott.

Ráadásnak egy jó tapasztalat: mai napon elmentem a postára, a kölkömet nem tudtam senkire sem bizni (és nem is akarom) (2 honapos). Babakocsival mentünk, nem is sirt söt aludt. A közepesen hosszu sor elejére invitáltak többen. Hát ilyen is van!

Sziasztok, Phaedra

Sziazstok,
Mindenkinek vannak ilyen történetei... Sajnos.
Velem az elsõ akkor esett meg, asmikor 19 hetes voltam, és elûájultam az utcán (gyk. a bLahán, a villamosmegállóban). A KUTYA SEM JÖTT ODA HOZZÁM!!! Pontosabban egy idõsebb néni felrángaott valahogy, a kezembe nyomott két db papírzsebkendõt (sikerült arccal elõre beleájulnom ehgy pocsolyába), és rohant a megállóban épp bent lévõ villamosra. Én egyrészt rettegtem, hogy mi lesz a kicsaivel, pont a hasamra sikerült esni (persze semmi baja nem lett), másrészt miután jobban lettem, igencsak ki voltam akadva, hogy milyenek az emberek. Gondolom, azt hitték (mivel nem volt még pocakom), hogy részeg, vagy kábítószeres vagy mittudomén milyen vagyok)...
Késõbb, kilenc hónapos terhesen álltma már a Deák tértõl a Pillangó utcáig a tömött metrón, hasam pont szemmagasságban az ülõknek, akik szépen nézegették a hasamat...
Második gyerek: A "nagy"fiamat akkor még sportkocsban toltamm, mert ha elfárad, nem tudtam volna cipelni, így két éves múlt, és még mindig babakocsizott. A villamosra a következõképp szálltam fel: elöl ment a nagy pocak, jobb karomon lógott az összecsukott sportkocsi, balban a kétéves gyerek, és EGYETLENEGYSZER SEM SEGÍTETT SENKI!
Emese lányom egy éves múlt szept-ben, egy kezemen meg tudom számolni, hány esetben segített vki buszra szállni vagy aluljáró lépcsõjén le-fel vinni a kocsit...
Ez van...
üdv
Zsóka

Az a nagy helyzet, hogy nem lehet azt mondani, hogycsak Pesten fordul elo ilyesmi. En Debrecenben voltam eloszor terhes, masodszor Tihanyban. Nem mondhatnam, hogy jobbak a tapasztalataim...
Udv
Eva

Sziasztok lányok!
Elszomorit,hogy manapság mennyire közömbösek,undokok,empátiával nem rendelkezõ,önzõ emberek vannak.Viszont hiszem,hogy a jó példa idõnként ragadós tud lenni.Egyszer ügyeletes gyógyszertárnál álltam sorban,elöttem idõs bácsika és külön egy fiatal lány.Az idõs bácsika fizetné a gyógyszerét,de 2000 Ft-os helyett ezrest hozott.Zavartan mondja,hogy visszaballag a pénzzel.Erre a fiatal lány kifizeti helyette.Ámultam és bámultam.Ragadt a példa,az emberiesség.Eltelt néhány hónap.Kaiser's-ba vásárolok,elõttem kettõvel öreg néni fizetné a pár darab zsemléjét,a legolcsóbb mosogatószert és az egy liter tejet,kiboritja a pénztárcából az utolsó fillérig az aprót,de 30 Ft hiányzik.A néni tanácstalan,a pénztáros fellengzõs,az emberek türelmetlenül állnak és nekem bevillan a gyógyszertári eset.Hát nemes egyszerûséggel kicsi gyerekkel a kezemben megkérdeztem mennyi hiányzik és kipótoltam.Nagyon kedves,szimpatikus öreg néni volt,aki nem gyõzött hálálkodni,a cimemet kérte,hogy visszafizeti (nem adtam neki cimet!) Hogy ezt miért irtam le? Mert talán egyszer,valaki,aki ezt látta talán egyszer bármilyen más helyzetben bevillan:SEGITENI.
És bizony volt olyan,hogy másfél éves gyerekkel ültem,terhes nõ óriási pocakkal és felálltam és átadtam (volna)a helyet (mert igy nem fogadta el), és talán ez arra jó volt,hogy néhányan elgondolkodjanak,elszégyelljék magukat stb.stb.(már ha még ilyeneken el tudnak gondolkodni az emberek) Persze van pozitiv példa is,ami igen ritka,de kincset ér.Van,hogy átadják a helyet.És valóban nem a 20 éves korosztály,nem az idõsebb korosztály,és általában nem a férfiak.Mintha õket valami felmentené ez alól.Hol van már a régi idõ,mikor a férfiak még tudták mi az udvariasnak lenni?
Az viszont biztos,hogy az embernek nagyon optimistának kell lenni ahhoz,hogy idegeskedés nélkül megússza/elviselje a tömegközlekedést.
Viszont ha szükséges igenis szólok,hogy adják át a helyet,mert gyerekkel a kezemben nem fogok egyensúlyozni,egy kézzel kapaszkodni,egy kézzel fogni a tizkilós kissrácot és imádkozni,hogy ne essek el,ne lökjenek fel,és épséggel ússzuk meg a mai utazást.(ez benne van a bérlet árában!)
Idõnként magamban mosolygok az embereken,ahogy rohannak a helyért,magamban vidéki versenyzõknek hivom õket és kiváncsian várom ki ül le hamarabb.
Azt meg végképp imádom,mikor engem+gyereket félrelökve rohannak fel a buszra és persze mi szállunk fel utoljára!
Fel a fejjel,talán lesz jobb is!(ha mi udvariasságra neveljük a gyerekeinket,talán jobb világ jön!)
Gitike

Sziasztok!

Nekem is van pár történetem. A hozzáállásom asszem semmiesetre sem nevezhetõ negatívnak, fõleg, ha valaki személyesen is ismer. Elég vigyorgós vagyok, a terhesség alatt meg folyamatosan felfelé görbült a szám. Csodás volt. Mégis. A terhességem végéig összesen 9-en adták át a helyet. Ebbõl a legtöbb fiatal, középiskolás, vagy egyetemista fiú volt.
Na, akkor elsõ sztori: Már jókora pocakkal (6 hónaposan a védõnõ szerint 8 hónapos mérete volt) mentünk ki az IKEÁba a párommal. 40-es piros busz, nem túl tömött, de minden ülõhely foglalt. Senki nem adta át a helyet. Az Osztyapenkónál hatalmas fékcsikorgás, busz is eszeveszetten fékez, aztán csatt... Belement a buszba oldalról egy autó. Az utasok egymás nyakába estek, én is. Amikor már megállt a busz, és mindenki megnyugodott, én is, Bori is a hasamban jelét adta, hogy minden okés, végre átadták a helyet...
Aztán már megvolt a gyerek, úgy két hónaposan babakocsival próbáltam leszállni a villamosról. Már profin ment egyedül, olyannyira, hogy inkább egyedül szerettem leszállni vele, mert sokkal jobban meg lehet úgy fogni. Középkorú nõ, mondja segít leszállni. Mondom, köszönöm, nem kell. Mondja, de õ segít. Mondom, köszönöm szépen, de télleg nem kell, egyedül sokkal jobban megy lefelé. Kinyílik az ajtó, nõ elragadja a kocsi elejét. Én erre csak a kocsi oldalát fogtam meg. Nõ fogja az elejét, kihajtja a lépcsõ fölé, aztán elengedi. No, csak a legfelsõ lépcsõfokról sikerült lezakóznom kocsistól. Nagy hûûûk a villamosról, de senki nem száll le segíteni. Villamosvezetõ becsukja az ajtót és továbbmegy. A kocsit egy lent várakozó kapta el, mielõtt kipattogott volna az úttestre, ahol jönnek-mennek az autók. Nekem meg kifordult a térdem, totál vérzett, elbicegtem a gyógyszertárig, ott a gyógyszerésznõ segített lemosni, bekötni. Azóta csakis egyedül szállok le, a felszállásnál azért jól jön(ne) a segítség, de valahogy olyankor senki nem akar...
Ja, és nem egyszer volt olyan, hogy nagy hassal (9. hónapban) rohanok a megállóban álló villamoshoz reggel, és mire odaérnék, becsapja az ajtókat, és elindul...

No végezetül még egy kedves sztori, de ezt hallottam: Kismama felszáll a buszra, egy öreg mámi félrelöki, és leül az egyetlen szabad helyre. Mámi jól öltözött, kifestve, szóval nem az az ülésre szoruló típus. Valaki szól neki, hogy a kismama szeretett volna leülni. Mire a mámi: Õ csinálta magának, minek akart gyereket?

Kedves mi? A kismama ott helyben sírta el magát, végül az utasok leutálták a nõt a buszról és leültették a szipogó kismamát.

Puszi mindenkinek, járjunk autóval...

Dia

Erre a babakocsis esetre talan parhuzamos dolog, en azt utaltam, amikor aluljarokbol felfele araszolva a ket es fel eves gyerekkel jottek az emberek, es mindig akadt valami "jotet" lelek, aki ugy dontott segit a gyereknek, se szo se beszed, megragadta a gyerek kezet, es elkezdte vonszolni felfele.
Viszont egyszer egy ilyen felfele araszolasnal megismerkedtunk egy oreg bacsival (a gyerkoc meg, a bacsi mar csak a fal mellett tudott felfele menni). Valami miatt megmaradt, mert egyeniseg volt az oreg. Talan mert azt mondta, stramm kislegeny a fiam.
Nekem altalaban vagy kozepkoru nok, vagy oreg bacsik, vagy (ez lehet furcsa lesz) de hajlektalanok szoktak a helyet atadni.

Ritkán utazom tömegközlekedéssel a fiammal, mert általában meg tudom oldani máshogy, de néha az õ kedvéért (úgy sejtem, élmény neki a metrózás), metróval megyünk mondjuk meglátogatni a barátnõmet. Nem kell átszállnom, és mégis minden ilyen kiruccanáskor hõsnek érzem magam. Hihetetlen magasak a járdaszegélyek, a lépcsõk, és életveszélyesen gyors a mozgólépcsõ. Nem tudom, hogy oldjátok meg egynél több kicsi gyerekkel... A babakocsit két kézzel kell ellensúlyoznom a lefelé menõ mozgólépcsõn, fogalmam sincs, mit csinálnék ha mondjuk lenne egy háromévesem is pluszban, mert a kezét nem tudnám fogni, és kézbe sem tudnám venni. Kenguruba nem tudnám tenni a kicsit, mert elmúlt egyéves, jó nehéz és virgonc is, szóval nagyon húzós. És akkor mégcsak két gyerekrõl tettem említést. Szóval nagy-nagy elismerésem a rendszeresen több gyerekkel közlekedõknek.
A terhesség alatt nekem elég pozitív benyomásaim voltak a helyátadásról, a 6-os villamos vonalán pl. soha sem kellett állnom. Fentebb említették a 22-es busz vonalát, na ott azért értek meglepetések, fejüket mereven elõreszegezõ budai hölgyek/urak részérõl. De pl. soha annyi mosolyt nem kaptam vadidegenektõl, mint a terhességem alatt. Ami viszont mostanában sokszor elgondolkodtat, amikor pl. boltba megyek és más kisgyerekes anyákat látok, az az, hogy miért vág a nõk nagy része mérges szenvedõ arcot. Talán már eleve a pénztár elõtti hirigre készül? Hogy a majd türelmetlenkedõ kisgyerek nyafogása bedühíti a többi sorban állót? Nekem mázlim van (egyelõre), mert a fiamat könnyen le lehet kenyerezni apró trükkökkel, másrészt meg azért általában akad egy-egy ráérõ idõsebb úr, aki "elbeszélget" vele, és ettõl hihetetlenül boldog lesz. eliza

Sziasztok Kismamák!

Nekem van egy édes történtem a helyek átadásáról, kb. 10 éve, 20 éves koromban történt. Volt egy számomra eléggé elõnytelen, lefelé bõvülõ télikabátom, amiben némileg nagy darabnak látszottam. Kisbabám még sehol (most várjuk az elsõt). A barátnõmnek viszont kisbabája született, és én sok mindent vásároltam neki: tele volt a kezem két hatalmas csomag pelenkával + több szatyor babaholmival. És amikor felszáltam a buszra, egy korombeli lány átadta nekem a helyet. Mondtam, hogy nagyon kedves, de nem ülök le, mire kifejezetten kedvesen-erõszakosan leültetett. Hát, én utána kicsit szégyelltem magam, hogy "jogtalanul" ülök...

Most így, a 8. hónap vége felé egyébként nekem sem pozitív, sem pedig negatív tapasztalataim nincsenek (Budapesten lakom). Amíg dolgoztam, a metrón végállomástól végállomásig közlekedtem, tehát mindig megvártam a következõt, hogy legyen üres hely. Ha pedig valamiért nem végállomáson szálltam fel, nem nagyon adták át a helyet, de én nem tudtam senkire haragudni, mert kb. a 6. hónapig nem nagyon látszott. Mostanában pedig a párom szinte mindenhova autóval hurcol, ami persze abszolút fölösleges, de jól esik.

Pusssssz: Laura

Hahó mindenki!
Nekem is van egy történetem!
Miskolcra utaztam busszal, 12 hetesen.
Már csak a külsõ ülésen volt hely, amit amúgy is utálok,mert a táskáát minden felszálló külön - külön nekem üti(éljenek a kék-zöld foltok!)
A belsõ ülésen lévö 30 év körüli nõ meglátta kb 50-es éveiben járó barátnõjét.... Marika! Gyere üljél le!
És elkezd kifelé kászálódni... én meg feláltam hogy majd õt ki,a barátnõjét meg beengedem.
Erre õ ott maradt a helyén, a barátnõje meg leült az én helyemre,és mire felfogtam mi történt akkora már bele is keztek a trécselésbe.....
Egybõl felment a pumpám,és mondtam hogy ne haragudjon,de adja vissza a helyem mert nem fogom terhesen végigállni a másfél órás utat,és a buszon amúgy is rosszul vagyok...
Erre a banya fennhangon felszólított,hogy bizonyítsam be hogy terhes vagyok, mutassam a kiskönyvem!(akkor még nem látszott a pocim)
Én meg montdtam neki:Hölgyem én elõveszem,de az tuti, hogy megetetem magával!
Erre nagyon felháborodtak és mind a ketten elhúztak a busz hátulja felé,de elõször közölték velem,hogy FELHÁBORÍTÓ!
Hát lehet,hogy durva voltam,de minek húztak fel!
Szóval "vidéken" sem fenékig tejföl!Meg kell küzdeni mindenért!

A fent leírtakból ismét levonhattam a következtetést, hogy az idõsebb korosztály gyûlöli a fiatalabbat. Velem sem voltak túl gyakran udvariasak, mikor babát vártam, de a fiataljának még megbocsájtottam, mert fiatalok. De hogy középkorútól felfelé milyen tahók! Én is hallottam olyat, hogy jó, hogy a Bokros-csomaggal megszüntették a GYEST, meg hogy ugy kell az egyetemistáknak, hogy tandíjat kell fizetniük, menjenek inkább dolgozni, különben is itt a világ vége, úgykell az utánunk jövõknek! Most meg azt, hogy miért van fõállású anyaság és mit sírnak, milyen keveset jelent ez pénzben.
A magyarországi hapsik (tisztelet a kivételnek, nem akarok senkit megbántani) meg külön fejezet! Miért van az, hogy a párizsiak felsegítik a babakocsis mamákat a buszra? És nem értik ám mit esznek úgy a francia férfiakon... Itt meg a trolivezetõ türelmetlenül berreg, hogy ugyan zuhanjak már ki a kocsival, meg az oviskorú kicsivel végre, mert már eleget állt. Meg az Astoria aluljáróban is egy 25 év körüli, meglüktem véletlenül a babakocsival, amivel alig tudtam felcaplatni a lépcsõre, még elnézést is kértem. Erre rámrivalt a kis takonypóc, hogy húzzak a francba, vagy hasonlót, hálisten már nem emlékszem pontosan.

Nekem a MOM Parkkbeli Match áruházhoz fûzõdnek kellemes emlékeim. A férjem a a munkahelyérõl havonta kapja azt az 1400 Ft-os levásárolható kajajegyet. Mivel csak a Matchben lehet levásárolni és nekem nincs a közelemben, gondoltam összegyûjtöm majd egyszerre. Jelzem ez 4200 Ft és 42 db utalványt jelent. Az év utolsó napjainak valamelyikén szerettem volna levásárolni, elvittem magammal az 5 hónapos kisfiamat is. Türelmesen kivártuk a hatalmas sort, mire a pénztáros leteremtett a sárga földig hogy én mit képzelek magamról hogy ilyenkor jövök az utalvánnyal. Meg sem tudtam szólalni, csak elkullogtam, és még én éreztem magam kellemetlenül. Azt hiszem hülye voltam de oda soha nem megyek többet.
Geva

Sziasztok!

Én is kibeszélem az egyik napokban megtörtént esetemet.
A Bosnyák téren szálltam fel a 32-es buszra. Délelött, volt bõven szabad hely. Gondoltam 2 megállót megyek, leülök az ajtó közelében szabadon lévõ kettes ülés szélére. Csak könyebb százegynéhány centis pocakkal kikászálódni onnan. Az elöttem felszálló 40-es pacák megtorpan a szék elött, félreállok, ha akar üljön belülre.
Mint kiderült, a párjával volt, aki leült az elöttem lévõ kettes ülésen belülre, tehát a pasi mellé ült. Én meg leültem mögé. Erre megjegyezte, hogy adjam át a helyet egy idõsebb bácsinak. Egész egyszerûen nem értettem. A legelsõ 2-es ülés szabad, a hátranézõ 1-es ülés szabad, mellettem egy szabad ülés. Miért kellene nekem 8 hónapos terhesen a helyemet átadnom, úgy, hogy mögöttem is vannak szabad helyek. Nem álltam meg szó nélkül és megkérdeztem, hogy nagy baj, ha az ember 8 hónapos terhesen le merészel ülni egy félig üres buszon. Erre nem szólalt meg. De akkor biztosan keresztbe nyelem le. Hát ennyi.

Eszembe jutott egy másik sztori is:
75 trolibusz kora délelött. Megyek a védõnõhöz. A troli tele 10 év körüli iskolásokkal. Természetesen tanári kisérettel. Szinte mindegyik ül. A tanárnõ végigmér, de nem szól a gyerekeknek, hogy valamelyik adja át a helyét. Én még elhiszem magamról, hogy a vastag tollkabátban csak kövérnek nézek ki, de mellettem egy - bocsánat - de már "bálna méretû" kismama állt. Neki sem adták át a helyet. Illetve adatták át a helyet.

Szóval alig várom már a babakocsis idõszakot. Biztos nagy élmény lesz.

Tünde

Tünde!

Ne reménykedj! Még rosszabb. Nálunk pl. nem szokta magát összetörni senki, hogy segítsen az alig 30 kilós önsúlyú babakocsit gyerekestül megemelni. Az sem zavarja ám õket, hogy kisgyerekkel vagy, úgy tülekszenek be a metróba, hogy az ember csak úgy röpül, hát még egy kisebb gyerek. Nem beszélve a két kisebb gyerekrõl! Tisztelet a kivételnek, bár ez olyan ritka mint a fehér holló!
Hát sajnos ez van, amíg az emberek ilyen hozzáállásúak, meg sajnos a te példád is mutatja, már gyerekkorban ilyenek, akkor egyhamar nem várhatunk nagy változást udvariassági téren. És (nem bántani akarom õket, mert az anyukám is pedagógus volt mielõtt nyugdíjba ment) nagyon sok múlik ám a szülõkön kívül a pedagógusokon is.

De remélhetõleg neked jobb tapasztalataid lesznek.

Szia: Norcsi.

Sziasztok!

Szilveszterkor volt a BNV területén valami nagy keresztényi összejövetel, sok-sok ezer fiatallal. VOlt alkalmam egy metrón utazni velük, amúgy 4 gyerekkel. Tülekedtek, fellökték õket, az alacsony kapaszkodó kózelében maradni hiába próbáltak, mert löktek beljebb, ott meg ültek a 18 éves forma csajok, és nézték, hogy dülöngélnek a gyerekek (merthogy a felsõ kapaszkodót még egyik sem éri fel). Egy se állt fel a Pillangó utcáig, ahol letódultak. Ja, többségük nem magyar volt.

Ildi

Befizetés volt az oviban. Az új rendszer szerint a szomszédos iskolában kell befizetni a megadott napon 8-16 között. MIvel elég messze van, 5km az ovi, ezért rögtön reggel 8 körül megyek befizetni. Míg Zsomigyerek picurka volt, bébihordozóban cipeltem fel a az emeletekre, álltam vele sorba. Ugye már nagy gyere. Annyira mégsem, hogy állni tudjon, kilenc hónapos. felcipelem kézbe, a babakocsinak ennyi lépcsõnél esélye sincs, majd beállok vele a sorba. Kb. 10-12 szülõ, vagy iskolás gyerek áll jó esetben csak sorba. Benn, az irodában két középkorú gazdaságis szedi a pénzt.A gyereket a karomon kell tartanom, fel van öltöztetve, mert tél van, kb. 11-12kg. Van legalább egy pénztárcám is amibõl fizetek. Senkinek sem jut eszébe,"menjé má elõbbre", mielõttmegszakadsz, a gyerek nyûgös, melege van, stb.A benti nénik közben szép lassan, elvégre pénzrõl van szó és különben sem kapkodnak ennyi pénzért, telefonálgatnak, a beérkezõ tanárokat extrán befizetik, ne kelljen már sorbaállniuk, én meg ácsorgok kb. fél órája. Odaérek, bemondom a nevet, Zsomit leültetem a kétes tisztaságú padlóra, és fizetek, ehhez két kéz kell, mert a visszajárót szabályosan kilökik elém, nincs köszönöm, kérem, viszlát. A tekintetek 8 megásak, nem bõvíthetõek. Kifelé a sorban hasonszõrû szülõk, látják a Zsomi nyûgösségét, akihez azért odafordultam, és azt mondtam: Ezeknek biztosan nincs gyerekük, vagy nem is láttak még olyat, hogy így viselkednek.Azt is megmondtam, hogy utálok odajárni, mert bunkók, és fapofák. Egy "Eu tagozatos általános iskola. Szóval nincs más hátra, szólnunk kell, és magunknak megoldani, neveléssel, hogy a mi lányainknak jobb legyen
Zsomimama

Tavaly április 19-20, az adóbevallás utolsó határideje. Jó, miért megyek utolsó nap, persze. Állok a postán századmagammal, én 37-38 hetesen (a babám május 3-án született) plusz az 5 és 3 éves fiaim, amikor a hölgy hirtelen becsukja az ablakot és elmegy. Negyed óra múlva tér vissza és egy szál "elnézést" nélkül folytatja a munkát. Én már zacskóból etetem a fiaimat (akik egyébként jól elvannak), amikor a biztonsági õr kikel magából, hogy morzsáznak a gyerekek. Ha a körülettem állók nem kezdenek el röhögni, valószínû felpofoztam volna az illetõt, de a nevetés nagyon jól "leszerelt", az õr meg peckesen "elsomfordált" mellõlem.

Más, nem kismama, hanem gyerek sztori. Az akkor 3 éves fiam okt. 23-ra virradóra lett kruppos. Végigcsináltuk az éjszakát, majd reggel bevittem a Madarászba, ahonnan saját feleõsségre, receptekkel ellátva jöttem el. Velem volt még a másfél éves kicsi is. Irány a Vörösvári úti ügyeletes patika, ünnep lévén az volt nyitva. Vagy huszan voltunk, egy ablak, mindenkinek rengeteg "baja" van, sokáig tart. Alex közben puffog és ugat (ismeritek), a kicsi fáradt, nyûgös. Egy csinos középkorú nõ megszánt (3. a sorban), és szólt, hogy álljak elé. Hogy ekkor mit kaptunk mindketten a többiektõl, az nem tûr nyomdafestéket. A lényege, hogy neki nincs joga mást elõreengedni, minden egyes sorbanállót meg kell kérdezni, minek hozok beteg gyereket a patikába(?!), és mibõl gondolom, hogy õk nem betegek és nem sietnek haza?! Itt még nyuszi voltam, és meg akartam halni szégyenemben, majdnem bõgtem....

"Magányos" Szilvi

Szerintem a dolog egyaltalan nem budapesti jelenseg, sot! Debrecenben lakom, sokat jartam Miskolcon is, ugyanaz a tapasztalat. Jo esetben csak bamulnak kifele az ablakon, de egyszer a ferjem szolt a villamoson egy "urnak" hogy adja at a helyet (akkor mar tulhordtam a babat), mire az illeto kioktatott hogy a terhesseg nem betegseg, es az ilyen nyafka no csak hadd verje be a hasat ha nem tud ra vigyazni.
Timea

Sziasztok,

Úgy látszik én szerencsés vagyok. Eddig csak jó tapasztalataim voltak nyilvános helyen. Igaz, hogy nem a tömegközlekedésben. De az önkormányzatnál soron kívül intéztek (pedig nem kértem), mindenfajta orvosnál sokkal elõzékenyebbek, mint máskor. A múltkor a rendelõben leállt a lift, és úgy szabadítottak ki. Mikor meglátták, hogy terhes vagyok, mindenki csak engem ajnározott, pedig egy idõs néni is volt liftben. Szinte már kellemetlen volt a dolog. Én meg is állapítottam, hogy ez egy nagyon jó állapot.

Persze elhiszem, hogy másnak rossz tapasztalatai is lehetnek. Csak azért írom ezt le, hogy vannak figyelmes, elõzékeny emberek is. Úgy vettem észre, hogy a nõk sokkal jobban odafigyelnek a kismamákra, gondolom a saját tapasztalatuk teszi.

Abi

Sziasztok! Rajtam még nem látszik mert csak 11 hetes vagyok de amilyen élménybeszámolókat itt látni... Nekem is vannak rossz tapasztalataim igaz nem terhességi! 14-15 évesen jöttem haza az iskolából tanítási idõ alatt mert nekem akkoriban a menstruáció olyan hevesen és oly nagy fálydalommal jött hogy több alkalommal hánytam tõle. Nem volt messze az iskola busszal 4-5 megálló, de mire leszálltam a megfelelõ megállóban (ami mellesleg egy nagy piacnál van és reggelente tömve van emberrel) rögtön hánytam igaz nem volt már mit. DE szerencsétlenségemre még egy pzs sem volt nálam. Senki nem jött segiteni, legalább papirzsepit adni. Ott a piac szélén rókáztam 15 évesen! Akkor nagyon megbántottak az emberek! Utána kb. fél evvel egy öreg nyanya annyira akart leszállni a buszról hogy lelökött, pofára estem a legfelsõ lépcsõrõl! Igaz kismamáknak átadom a helyet de van hogy ha az öregek jönnek kikenve kinyalva bizony nagyon érdekes tud lenni a padló! Csak olyan idõseknek adom át a helyet akik valóban idõsek és nem tudnak a hely után futni! Sajnos Anyukám nem igy nevelt, az emberek neveltek ilyenné! Ne csodálkozzon senki, de akkor sem felejtek, mert az emberek még mindig ugyanilyenek.
Ugyanabban az iskolában volt egy nagyon aranyos fiatal tanárnõ! Ritkán rájött ilyen szédülés és ha leült elmult. A tömött buszon hiába kérte ahelyet 1 kicsit mig jobban lesz nem adták és végül eláljult! Nos ez a helyzet!
De hogy kismamáknak meg kisgyerekeknek ne adtam volna át a helyet... max ha nem látom mert a tömött jármü másik felén van... Ops bocsika de kicsit hosszú lett.

Sziasztok
Velem is jók történnek. Igaz én sem szoktam elvárni hogy átadják, még ha fáradt is vagyok..de hát ez már csak az én hülyeségem
de tegnap az Október 6. utca elején lévõ CBA üzletben nyitottak egy péztárt és a sorban állók egybehangzóan odaparancsoltak. Én meg csak vigyorogtam. Az igaz, hogy eddig mindig nõk adták át a helyet. De nagy örömömre volt hogy gimis kamaszlányka egy vaskos verseskötetbõl felpillantva boldogan konstatálta hogy itt a remek alkalom. Annyira aranyos volt.

Meg volt a héten egy nyanya aki amig megfordultam, hogy ugye fenékkel közelitsek a felszabadult helyre, addig odafurakodott közém és a szék közé, a nem nagy helyre. Olyan röhelyes volt. A párom meg egyszerõen lenyomott a helyre. paff. A nyanya meg ott duzzogott egész úton mellettünk. Hát ilyenek voltak mostanában. Ja meg megállt a várbusz hogy ne kelljen annyit szaladjak.

sasha értem én mit érzel. Én egyszer ráestem télen a HÉV sinre. Jól szét is ütöttem a homlokom. Nem láttam a vértõl, bár fájni nem fájt. Voltam kb 18 éves. Úgy 30 ember léphetett el mellettem, az egyik meg is jegyezte hogy biztos részeg vagyok... hehe. A buszon, amivel meg tovább akartam menni sosem kértek bérletet, de ott akkor megkérdezte a sofõr hogy van e bérletem. Röhely volt. Ja és mindezt télen, sötétedés után.

na puszz
Zsunya

Sziasztok!

Egy kicsit én is a pozitív tapasztalatokkal rendelkezõk táborát szeretném erõsíteni. A 24. hétben járok, mióta lekerült a télikabát, azóta kezdik észrevenni a pocakomat az emberek. És elmondhatom, hogy gyakran adják át a helyet a jármûveken, kedvesen, segítõkészen, sõt, néha erélyesen. Viszont abban egyetértek, hogy magasan a nõk vezetnek, nálam két hét alatt 1:5 az eredmény a nõk javára...Persze, még az elején járok, de remélem nem lesznek keserû tapasztalataim.

Mindenkinek minden jót kívánok!

Dió

Sziasztok!

Nekem általában jó tapasztalataim voltak, kivéve talán egyet. Nõgyógyászaton csücsülök az óriási 39 hetes hasikámmal kb. 20 hölgy társaságában (nem terhes rendelés volt, én is csak papirért mentem, szóval a többiek zömmel nem pocakosak voltak), amikor egy nagyon-nagyon öreg nénit támogatnak fel ketten a lépcsõn. Végigcammognak vele az ajtóig, senki meg sem mozdul, én átadom neki a helyemet. Innentõl én álldogálok a pocakommal, a többiek (gondolom a többségük már átélte, milyen mindenórás pocakkal ácsingózni) le se bagóztak. Végül a nénike bement, és visszaadta a helyet. Ez egy kicsit furcsa volt. De mégegyszer hangsúlyozom, ettõl eltekintve inkább jó tapasztalataim voltak, és remélem, az itteni kismamáknak is zömmel azok lesznek. )

Pusz: Jutka

Jutka, az orvosi rendelõ más. Ott megszûnik minden konvenció. A nõk egy rendelõben dühösek, és ingerültek. Én meg a nénikkel szoktam beszélgetni, mert õk meg dumálni járnak oda. Nekem egyébként a kedvencem a János kórházi ultrahang. Minden de. 1/2 9-11-ig van. Iszonyat sorokkal. És nagyon lassan halad általában. Mindenki pocakos. De semmilyen helyátadási gyakorlat nincs. A legszebb mikor csemetenézõben járó apucik ülnek másfél órát anyuci mellett mig szemben velük mondjuk egy 33. hétben levõ pocakos támasztja kinjában a falat. Hm. Ezek vagyunk mi. Civilizált ember. De kár dühöngni. Nem segit semmin.

Jaaa. Tudom mit akartam beirni. Vettem babakocsit. Teszteltem hazajövet a BKV-t. Érdekes volt. A 4-6 villamoson nem létezik a helyátadás fogalma. A csepeli héven igen. A metrón nem, a távolsági buszon igen. És segiteni a felszállásban csak erõteljes felszólitásra hajlandóak.

Vicces volt múlt héten a 21 buszon. Tele nyugdijassal. Én álltam egyedül szinte. Õk meg egymást méregették meg engem, aztán megint egymást. Én meg alig birtam visszafolytani a felröhögésem. Csak naggyon vigyorogtam ki az ablakon. Gondoltam jó hangosan odamondom a busznak hogy ne strapálják magukat mert mindjárt leszállok. hehe.

Zsunya
(32.hét)

Ennek lehet, hogy nem itt a helye... vagy mégis.
Nagy "örömmel" tapasztaltam, hogy az I. és a IX. kerületi védõnõ-gyerekorvosi rendelõ bejáratánál is lépcsõ van, babakocsi rámpa nélkül. "Praktikus" dupla ajtóval. Mit várunk az emberektõl, ha a minket gondozóknak sincs gondja a kényelmes-biztonságos közlekedésünkre?
Üdv.
Malacka

Sziasztok!

Malacka: én a XXII. kerületben lakom. Itt az SZTK-nál lévõ gyógyszertár a katasztrófa. Az egy dolog, hogy lépcsõs, de olyan szûk a lépcsõ, hogy nem tudom felvinni sem a babakocsit.

cory

Szasz!

Utaztatok már a hannoveri villamosokon? Netán megtettétek ugyanezt babakocsival is? Na ugye! Még jó, hogy felmatricázták mindenütt, hogy "segítsék a babakocsival közlekedõket". Azért sikerült már ránkcsukni az ajtót. Lánykám a kocsiban én meg akkora hassal, mint a ház, az emberek meg birkamód bámulnak...Mondjuk én nem vagyok szégyenlõs, segítséget vagy helyet bátran kérek, s ilyenkor már nem igazán utasíthatják el. De azért csak ciki, hogy szólni kell miatta!
Tegnap meg (este hétkor, munka után)kikent-kifent csipkekesztyûs nyanyák elõtt mertem leülni, mire megkaptam, hogy "na, ez ideült a helyünkre". Bocs, mama, nem volt rajta a névjegyed! Sértõdöttem odébbálltak, de jó is, mert krasznaja moszkva szaguk volt, az én gyomrom meg roppant kényes, kár lett volna a szép cipõikért!

No, jó kedvet, laza Húsvétot!

ld