Halihó!
Sumano!
Saját tapasztalat. Első terhességnél bár nem nyílt ki a méhszáj, de a 38. héten (ha jól emlékszem) antibiotikumot szedetett velem az orvosom (nem Péterfy). Én is azt az infót kaptam, hogy fertőzések elkerülése miatt, mivel szülés közben a szülőcsatornában megfertőződhet a baba. Második terhességemnél (Péterfys doki) már a 7. hónapban kinyílt kissé a méhszáj, ez aztán a 36. hétre 2 ujjnyi (!) lett, ezzel még a 41. hétig húztam (1 db 2 éves gyerek mellett
), majd be kellett indítani a szülést. Amikor a dokitól rákérdeztem az antibiotikumra, mármint hogy mikor ír elő, akkor csodálkozva nézett rám, és mondta, hogy semmi szükség rá. Azt azért hozzáteszem, hogy amikor beindította a szülést, akkor már ő is azt hozta fel indoknak, hogy a fertőzésveszély miatt most már muszáj, mert azért kinyílt méhszájjal 1 hónapja... szóval nem ez van a nagykönyvben mintapéldaként említve... Happy end: gyönyörű, egészséges kislányt szültem.
Szóval nyugi. Augmentin erős antibiotikum, de azon kevesek közé tartozik, amit terhesség és szoptatás periódusában lehet szedni (én is kaptam egy felfázásra szoptatás alatt).
baba cuccal kapcsolatban: adnak bent, hozhatsz sajátot is, de szerintem első babával, amikor az ember kezdőként próbálkozik szoptatással, pelenkázással praktikusabb a benti cucc, mert automatikusan cserélik, ha tejes, vagy pisis lesz, a sajátjaidat meg küldheted haza mosni. Macerásabb. Ellenben az is igaz, hogy a kórházi angolpólyát is meg kell tanulni átkötögetni, néha az ember belebonyolódik kicsit.
Kitartást kívánok neked az utolsó hetekre!
Ironram!
Nekem teljesen más volt a 2. terhességem, mint az első. Sok bonyodalom, 9. héten erős vérzés (én hibám volt, hülye módon előtte havat lapátoltam
), rohanás a Péterfybe, 4 napos ott tartózkodás, de a manóm nagyon kapaszkodott, szerencsére. Amikor ránézek, néha eszembe jut, hogy ezt a kis gyönyörűséget el is veszthettem volna... na mindegy. Szóval nekem már az elején sokat kellett pihennem, nem részletezem, milyen nehéz volt a családdal megszervezni az életet, hogy mindig legyen segítség otthon. Arra viszont figyeltem, hogy ne azt mondogassam neki állandóan, hogy "nem tudok most veled játszani/futni/téged emelgetni a kisbaba miatt a pocakomban" Igyekeztem valami más okot kitalálni. Amit tudatosan tettünk, az az volt, hogy elég hamar elkezdtünk beszélgetni a kistestvér érkezéséről, amikortól már úgy éreztük, hogy fel is fog valamit a dologból(26 hó a korkülönbség). Rajzoltunk pocakos kismamát, a hasában pici babát, meg mesélgettem neki, hogy milyen lesz majd a kisbaba. Aztán amikor megszületett a kicsi, akkor hozott a nagynak ajándékokat (1 hétig szinte minden nap kapott valami apróságot, amire azt mondtuk, hogy a kistestvértől kapta), és ő is készített gyöngyfűzért meg rajzot a babának. Valahogy nagyon jó volt ez így, persze nem tudom, hogy a felkészítésnek köszönhetően, vagy inkább csak ilyen természetű a lány, hogy különösebb féltékenység nélkül, örömmel fogadta az új családtagot. Persze azért kipróbálta többször, hogy mennyit bír a kicsi, nyomkodta a szemét, kupán csapkodta párszor,ezt állítólag mindegyik így csinálja. De semmi extrém dolgot nem művelt. Anyásabb sem lett, ellenben sajnos a nappali szobatisztaságról 6 hónapra visszaszokott a pelusra. Nem volt akkora baj, mert úgyis tél volt. Most, hogy óvodás lett, sokkal inkább érezni, hogy máshogy viselkedik a kicsivel.
Elnézést mindenkitől a szószátyárságomért...
V.
) Pihizz nagyon sokat! 
