Társalgó főoldal » Házasság, család » A megcsalásról

Kedves Zsolt!

Reméltem is!


Kedves Anna!

Még nem volt ilyenben részem, de nem tudom, hogy bírnám elviselni!

Üdv: Krisztina

A hûtlenkedés pontosan ilyen édes, izgalmas, kezdetben ártalmatlan évõdéssel kezdõdik, mint amilyet Zsolt és Krisztina él átt itt ezen a fórumon a szemünk láttára...

Kedves Névtelen!

Tán van már tapasztalatod a témában? Köszönjük, hogy aggódsz értünk, és hogy igyekszel még idejében figyelmeztetni. Jól esik, hogy ennyire lelkeden viseled a sorsunkat!

Mindazonáltal szeretnélek megnyugtatni, hogy esetünkben ilyesmitõl nem kell tartanod.

Üdv: Krisztina

Szia Névtelen!

Ja, akkor mégis az 1 USD árú szobában voltunk a harmadikon?

Ja, lehet igy kezdõdik, de hogy folytatódik? Attól fûgg, hogy hûtlenkedés leszend-e, vagy mondjuk kazánlemezfoltozás, avagy zabhegyezés? Kommunikációról általában mi a véleményed?

üdv
Zsolt, akinek van neve

Kellene nyitni egy ilyen beleszolos, leteremtos, masokat kifikazos topicot is. Abba irhatna az osszes joindulatu nevtelen. Mi meg legfeljebb nem olvasnank, es nem kellene minden topicba beleronditania. Mondjuk, lehetne a cime: hogyan lehet egy johangulatu website-ot nevtelen beszolasokkal tonkre tenni?
Eva

Éva!
Igen, vagy esetleg prózaian "Fikázások" is lehetne a cime.
Mondtam már, hogy egyre jobban tetszel? :-)
Üdv: zsolt

Kedves Zsolt! Na, most aztan jol meg kapjuk nevtelentol!! nem eleg, hogy Krisztinaval itt flortolgetsz,mar velem is kezded?? )))
Ja! Csak hogy bosszantsuk egy kicsit a beleszolokat, te is szipmatikus vagy nekem. Atyavilag! Mit fogunk mi kapni? Ez aztan a hazassagtores netovabbja!!!!!! ))
Udv
Eva

Szia Éva!
Mi az hogy kezdem??? Folytatom!!!
Anyavilag... Törés-sorozat, kérem szépen... Lehetne még csinálni egy "bosszantások", vagy esetleg egy "flörtölések" topicot, de annak akkor lenne értelme, ha rávennéd férjedet is irogatásra, mert egymagam nem gyözöm... Pl, ha réveszed férjedet, akkor ráveszem hogy flörtöljön veled? Na, jó lenne?

Anna kérdésére: Nem volt még ilyen. Szerintem is fontos a megbocsátás, illetve a mérlegelés, hogy mit miért csinálunk, miért vagyunk együtt a párunkkal. Nem lehet másokat fogva tartani, ez önkéntes. Mi a fontos, fontosabb, mit rugunk-nem rugunk fel és miért nem. Ha sorozatban megy, akkor viszont nagy baj van.
Akkor nem tudom.

Üdv
Zsolt

Kedves Zsolt és Éva!

Ez már tiszta orgia! Aranyosak vagytok!

Üdv: Krisztina

hehe-hahaha-huhuhu-hihihi
Jaaaaaaaaaaaj!
zsolt

Zsolt!
Sorozatban még nálam se fordult el, szerencsére, mert akkor én se tudom, mi van.

Mikor szól hozzá valaki a "másik oldalról", tehát nem a megcsalt, hanem a megcsaló oldaláról? "Mindenkit érhet szerelem..."

Vagy megy ez anélkül is? Nekem a szerelmem akkor pl. ezt mondta, hogy az a nõ csak úgy jött és nincs jelentõsége. Csak lefeküdt vele...

Szia Anna!
Hát akkor baj van a kapcsolattal. Esetleg mindkét oldalon...
Megcsalással senki nem büszkélkedik, nem?
Ja, mindenkit érhet. Vannak, akik megérintik az embert, hogyne, jobban-kevésbé.
Ész is van.
Szerelem nélkül? Nem tudom, majd ha lefeküdtem mással, akkor beszámolok róla.
Csak? Osztán annyi? De jobb, hogy csak lefeküdt vele, mintha elment volna vele, nem?
Apropó: házasok vagytok (együttélés, gyerek, hány éve stb.), vagy "csak" szerelem?

üdv
Zsolt

Szia Zsolt!
JAj, ez a sztori nem most van, ez régen volt... Se házasság nem lett belõle, se gyerek. De mondom, részemrõl nagyon mély volt.

Persze hogy baj van olyankor. A kérdés az, amit Te is írtál itt valahol, hogy mit miért. Mit lehet elviselni és mit nem?

Meg lehet-e bocsátani?

Szerintem írjon olyan is, aki átélt hasonlót. Mert ezt akkor éled meg igazán, amikor tényleg baj van. Addig csak az elképzelésekrõl lehet beszélni.

Sziasztok!!

Megúsztátok az én sztorimat, pedig majdnem leírtam, csak az archív részeket is átböngésztem... Két-három levélbõl össze lehetne ollózni.
Csak annyit: a megbocsájtás nemcsak a megcsalatotton múlik !!! A csalónak bocsánatot kell kérnie és ki kell érdemelnie a bocsánatot. Nehéz, aprólékos, türelmes munkája ez, tiszta szívvel kell csinálnia. Az én exemnek egyáltalán nem ment.
Nika

Szia Anna!

Hát akkor minden jó, ha a vége jó. A gyerek léte az valami olyan határ, ami már nem visszacsinálható. Az együtt-életet, a közös-állást-ülést, nagy szavakkal a hûséget is tanulgatni kell. A mit miért? Igen, hogy ha ilyen bajok vannak, akkor mérlegelgetni kell. Ésszel, érzelmi viharok ellenében is akár. Kivülrõl persze könnyû bölcseket mondani. Megbocsátani mindig lehet, ha van aki bocsánatot kér... Két személy szükséges hozzá. Amig élünk, minden lehetséges.

Jó, irjon más, aki átélt.

Üdv: Zsolt

Sziasztok Nika, Zsolt!
Igen. A hûség. Meg a megbocsátás. Nem könnyû ügy ez.
Én nem régóta "járok" ide olvasgatni meg beszélgetni, és itt valaki említette a nyitott házasságot, és azért éreztem úgy, hogy beleszólok... Hogy na ne!

Hali: Anna

Sziasztok!
Önmagát alázza meg és fosztja meg valami nagyon fontostól az, aki az ilyesmibe belemegy. Utána pedig a másikat hibáztatja. Csinálja magának de ne rángasson bele senkit. Legyen hülye, higgyje azt, hogy neki ez kell, õ ettõl lesz klassz, de ne nevezze házasságnak.
Nika

Nika es Anna!
Ja.
Zsolt

SZÉP DOLOG A SZERELEM,MÁR HA LÉTEZIK.JÓ ANNAK AKIT
NEM CSAL MEG A FÉRJE (NEM ÚGY, MINT ENGEM).

Sziasztok!

olvasgattam itt az archivokat és gondoltam, én is bekapcsolódom a beszélgetésbe.
nem is olyan régen történt, már megszületett a harmadik gyermekünk, hogy a véletlenül elolvastam egy a férjemnek szánt üzenetet. Egy csajszi írta, és bizony vérforraló volt.

Az elso reakcióm az volt, hogy kétségbeestem, és baromi dühös voltam. És rögtön taktikázni kezdtem. Ezt a harcot nekem kell megnyerni!!!

Volt itthon minden. Eloször csendes kérdések, tagadás, erosködés. A férjem mondta, hogy csak chatelni szokott a hölggyel, személyesen nem ismeri. Persze én nem hittem el. Miért is hinne az ember 10 év együttlét után?....

Volt csendesebb kiabálás, veszekedés, de csak nagyon módjával. Nem vagyok az a típus, aki elveszti emberi mivoltát. Tehát csak higgadtan veszekedtünk. Nálunk nem hangzott el egy bántó szó sem. Sem az én részemrol, sem a férjemérol.

Viszont iszonyú letargiába estem. Foleg miután a noci folyamatosan kereste, és egyre búgóbb üzeneteket küldözgetett.

Én meg nem értettem. Miért? Adok magamra, a szex jó, ápolt vagyok, tornázok, stb.

Aztán kétségbeesve, bevontam az ügybe az öcsémet. Mert egy no mindent ki tud találni, hogy elérje a célját...
Az o közremuködésével kiderült, hogy tényleg nem találkozott a csaj a férjemmel, de miután az öcsém egyszer "tévedésbol" felhívta, a csaj másnap visszahívta ot, és rögtön olyan üzenetekkel nyitott, hogy ha elhagysz, meghalok...

Szóval egyértelmuvé vált, hogy pszichésen nem minden stimmel vele...

Egyébként ahhoz, hogy az ember megbocsásson nagyon sok minden kell.
Lefoképpen nagyon nagy szerelem. Ez persze megvan.
Milyen vajon az igazi szerelem? Az, amikor megmondod mit tehet a másik, vagy az, amikor olyannak fogadod el, amilyen valójában és nem akarsz rajta túlzottan változtatni? Persze azért bizonyos határok között. De ezek a határok személyreszabottak.

Most lehet, hogy azt mondjátok hülye vagyok, de én a magam részérol úgy határozom meg:

Ha néha a párom bunbe esik...hát nem találok benne kivetnivalót. CSAK NE TUDJAM MEG! Mert amit nem tudsz...az nem fáj...
Neki is joga van a "teljes" boldogsághoz. Hiszen egy élete van. És az életét úgy élje le, ahogyan az a saját maga számára megfelel. Ha az o életébe belefér még ez is..hát nem fogok neki örülni. És ha kiderül, nagy balhé lesz. De diszkréten az ember megtehet dolgokat. Nem kell mindenrol tudni...

Aztán aki már valaha is flörtölt, az tudja:
A flört nem rossz dolog. Mindenkinek szüksége van arra, hogy szépnek lássák. Hogy az önbizalma ne csappanjon meg. Bizony hosszú együtlét után a szerelem már nem azzal a hévvel folyik, mint az elején. Hol vannak azok az eroteljes érzések, az a "majdnem belehalok" feeling, mint az elején?
A szerelem gyönyöru dolog. CSak ha nem figyelünk oda, bizony megkopik. Elnyomja a megszokás.
Mert nevezhetjük bizony úgy is, hogy már tudod mi a jó szexben a másiknak...de bizony ezzel le is csökkented az idejét.
annak idején még simán elcsókolóztunk 1 órán keresztül is. Ma már jó, ha a szex addig tart...

És ebben nincs semmi rossz. Ez az életnek a rendje. De néha bizony nagyon jó "nosztalgiázni".

Tudom, hogy ez nem fog mindenkinek tettszeni. De ez is természetes.

Csak azt akartam mondani, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, mennyit ér a kapcsolata, ér-e annyit, hogy egy hülyeség miatt feldobják. És vajon megéri-e a csalást.

Egyébként errol rengeteget lehetne írni.

Kedves Névtelen,
sok dologban abszolút egyetértek veled. De... miért van az az érzésem, hogy Te ezzel a teóriával (amit a fentebb vázoltál) vigasztalod magad, hiteted el magaddal, hogy minden rendben, és neked így is jó?
üdv
Zsóka

ui: Nem tudom, végigolvastad-e a topict, nekem is megvolt a magam keresztje, szóval nem beszélek a levegõbe. Egyébként egyetértünk, ki-ki a maga vérmérséklete szerint fogadja el a dolgokat...

Szia zsóka!

Olvastam a topic-ot, olvastalak Téged is.

Csak kettonk közül én azt is tudom milyen a "másik oldalon" lenni.

És ha hiszed, ha nem, a férjem az az ember, akit az "isten is nekem teremtett". Vagyis egymásnak teremtettek bennünket.

De emberek vagyunk és van bizonyos hibaszázalékunk is.

Különben is, honnét tudod, hogy mi a jó, ha nem ismered a rosszat? Nem tudod - legalábbis tisztelet a kivételnek - értékelni a jót, ha nem tudod milyen a rossz.

Nem mondom, hogy nem rendült meg a bizalmam, de én olyan ember vagyok, aki nem rágja magát feleslegesen. Ugyanis azzal csak magamnak teszek rosszat.

És ha nem tudnám helyreállítani a REND-et magam körül, akkor lenne nagy gáz...

A Te helyzeteden változtatni kellett, az biztos.

Egyébként, ugyebár alapjáraton abszolút mások vagyunk mi nok, és ok férfiak.

Ebbol a szempontból is. Ha bárkit megkérdezel, 90%-a a nok közül érzelmi alapon csal, a férfiak közül 90%-ának viszont ez csak egy játék.
Bizony azért elég nehéz elfogadni azt, hogy ennyire mások vagyunk. Legalábbis nekem nehéz volt sokáig.

Én még most is bízok a férjemben. Pedig nagyrészt vidéken dolgozik, nem tudom mikor jön haza, még akkor sem, ha itthon van.

nem is bízom benne. Mert eszembe se jut, hogy máshol jár. És nem azért mert így könnyebb. Hanem azért, mert SZERETEM.

Egyébként azon a krízis helyzeten úgy jutottam "könnyedén" túl, hogy megléptem a magam bakiját. De nem azért, hogy bosszú legyen, hanem egészen másért. De ez egy hosszú történet....

Névtelen

Kedves Névtelen,
köszönöm,hogy ezt megírtad. És nem bírálni akartalak ezt ugye megérted. (úgy hiszem, igen)
Kívánok Neked minden jót
Zsóka

Sziasztok
Engem is megcsalt a párom nem is egyszer sajnos
nagyon rossz érzés volt és még ma is az de megbocsjtotam neki mert szeretem és a gyerekeim apja bár mégegyszer nem birnám elviselni de most megint megbizok benne mert engem választot és nem ŐT aki melesleg a barátnőm volt és férjes . 10 éve élünk együtt joban roszban három lurkonk van
öertük is türtem sokat egyedül biztos nehezebb lenne
szilvi

Sziasztok!
Szerencsér nekem nincs tapasztalatom a megcsalásban (legalább is nem tudok róla ), csak egy történetet szeretnék hozzafüzni a férfiak félrelépés értékrendjéröl: a múlt héten kisegítettem a sörözönkben, akkor hallottam két férfi (egyébként régi barátaink, és eddig úgy tapasztaltam, hogy mindenük a család) beszélgetését, amiben azt fejtegették, hogy egy éjszaka idegenben hónapokra varázslatossá teszi a hitvesi ágyat! Szerettem volna megkérdeni öket, hogy ha a feleségük tenné ezt, akkor is ilyen derüsen és természetesen élik-e meg, de mire lett volna idöm beszélgetni, már más volt a téma!

Láttam ezzel kapcsolatban egy tv müsort is, amiben azt fejtegették (persze férfiak), hogy az egész hûség dolog genetikai kérdés. A férfi úgy lett "kitalálva", hogy minél több helyen "szórja el a magját", minél több utódot nemzen, ezért hajlamosabbak a félrelépésre. Ezzel szemben a nö az utódok biztoságos felnevelése érdekében hosszú távú, biztos kapcsolathoz keres partnert, és ezért kevésbbé hajlamosak kockáztatni egy másik kapcsolatért. Kérdem én hol itt a természet híres logikája???

Orsi

Hali ! Olvasgatok itt ,és egyre fogalmazódik bennem a kérdés ( 27 éves nő vagyok ,férj ,gyerek,kutya) : és mi nők? olyan elképzelhetetlen hogy mi is elcsábulunk? hogy egyszercsak jön egy másik férfi, aki jóképű,sármos,kedves,férfias ...és pont velünk kezd el beszélgetni... véletlenül összefutunk vele itt-ott...és kezd motoszkálni valami ott legbelül..?! pedig amúgy boldog házasságban élünk,csak éppen 7-8 év teljes hűség után tetszik hogy érdeklodik még valaki más is... no és persze még a puszta gondolattól is lelkiismeretfurdalásunk van! Egyedül lennék ezzel? Livi.

Abszolút nem vagy vele egyedül!!!

És a flört nagyon jó és hasznos dolog. Helyreteszi az ember önbecslését. Ami nagyon fontos ahhoz, hogy boldog legyél. Hiszen 7-8 év után is kell, hogy legyél "valaki". És persze a kezdeti nagy lángolás is elmúlik, de milyen kellemes, amikor valaki vissza tudja hozni!
Csak érdemes meggondolni, mit kockáztatsz. Vagy legalábbis énszerintem olyan diszkréten csinálni bármit is, hogy az ne sértse a másik felet...
Egyébként szerintem ez természetes dolog, és nincs benne semmi kivetnivaló.

helyes!!!!!

Sziasztok!

Van benne valami amit az előttem szóló írt. Én még soha nem csaltam meg a férjem és nincs is szándékomba, de bizony lehet, ha valaki elkezdene udvarolni könnyen elcsábulnák. Hisz a férjünk még ha udvarol is nem azokkal a szavakkal mint régen. Ha látunk egy igazán szép és csinos nőt az utcán a férjem rögtön megjegyzést tesz rá ami talán igy a helyes és hozzá szokta mondani: de őt is unja valaki. Másnak lehet, hogy én vagyok a csodálatos nő. Lehet, hogy egy egyszeri férrelépés önbizalmat ad nekünk nőknek, hogy igen: kellünk még valakinek?
Üdv: néévtelen

Sziasztok!
Én még új vagyok itt!Még csak 2 éve vagyok házas,férjezett.Nekem eddig nem volt szükségem szeretore!A férjemet szertem és más nem jöhet!
És O is így van vele!Azért kötöttük össze az életünket,mert úgy gondoltuk,hogy minket egymásnak rendeltek!A nyitottházassággal sem értek egyet.,mert pl haz megy a férj és az asszony megkérdezi:
-Hol voltál?
Erre O:
-Ja!A barátnomnél voltam...
Nevetséges!!!!
Nem tudom,hogy miért kell más mindig???????
Én nem tudnék más karjában lenni!A férjem szeretem ugyahogy van!És nincs mit megunni rajta!
Mert néha gyerekek vagyunk máskor komoly felnottek!Hülyéskedünk mint régen.(Gyerekkorunk óta ismerjük egymást)
Múltkor például a diákkorunkban készült video felvételekt nézegettük és nahyon jókat kacagtunk!
És miért kellen Ot megcsalni???????????
Még 17 éves koromban (Vele jártam) volt egy 25 (!) éves srác akit köszönésbol ismertem meg a barátnom ismerte valamivel jobban!Szinte mindennap taliztunk köszöntünk mosolyogtunk egymásra de nekem az egész csak egy ismerost jelntett!
Aztán elmentünk nyaralni (a barátnom és én) és ez a 25 éves scrác és a barátnoje is ott nyarltak!
Na ott közelebbrol is megismertük egymást!
Aztán még az egész történethez azt is hozzá kell tennem,hogy amelyik campingben voltunk ott volt még egy pár ismeros akik ismertik a barátom(most már a férjem).
Szóval elvoltunk négyesben bár Ok (a srác és a barátnoje( idosebbek voltak).
Egyik este egyedül ültem a sötét parton már mindenki aludt.Én kiültem néztem a vizet és csak ugy gondolkodtam.Egyszer csak leült mellém az a sráv és elkezdtünk dumcsizni!Most képzeljetek el egy vizparton egy padot.na olyanon ültönk.Egymás mellett.Beszélgettünk suliról,a barátomról az O barátiról a barátnojérol a szerelemrol.....
Nagyon jó volt!Jó barátra leletem benne!Persze mások is sétáltak ott a parton.Mindennap beszélgettem telcsin a barátommal de ezután az este után valahogy minden megváltozott,ridegebb lett.Ha kérdeztem miért mindig talált valami
buta kifogást.Eltelt a nyaralás haza értünk.Aznapo még elmentem a barátomékhoz O elmondta,hogy az egyik ismerose látott engem egy sráccal amikor kettesben ültünk a padon a parton.
És akkor elmondta,hogy nagyon szeret és nem szeretne elveszíteni és kérdezte ,hogy hol követett el hibát ,hogy már nem vagyok jó Neki??
Én pedig köpni nyelni nem tudtam.Hogy én megcsaltam azzal a sráccal????????
És még kimagyaráztam elmondtam ,hogy mivolt akkor ott.És megbeszéltük bármi történjék is nem csaljuk meg egymást.Soha!Aztán összeismertettem azzal a sráccal azóta is jó haverok vagyunk!
Szóval amióta azt megbeszéltük,hogy mindkettonknek a másik milyen sojat jelent!
Szóval nem kell megcsalni a máaikat ,mert azzal bonyodalmak lavináját indithatjuk el!

Szia Névtelen!

Hát igen te még csak 2 éve vagy házas. Senki nem úgy kezdi az életét a másikkal, hogy na most meg fogom csalni. Természetesen mindenki azért köt a másikkal házasságot, mert szereti, bízik benne és vele akarja leélni az életét. De nem csak erről szól az élet. Addig amíg nincs gyerek addig ez mehet így. De ha szülsz, egyet, kettőt és hármat akkor már inkább anya leszel mint nő. Ezt csak az tudja akinek vannak gyerekei. Rengeteg gondal jár nem csak szép oldala van a gyereknevelésnek. Amikor betegek (általában egymás után) sorba ápolod őket 3 héten keresztül. Addig nincs is időd a férjedre. Utánna örülsz ha pihenhetsz egy kicsit. Én is szeretem a férjemet azt hiszem mi se csaltuk meg egymást még soha. De van két gyerekünk és sokszor azon kapjuk magunka hogy itt élünk egymás mellett hajszoljuk az életet, hogy mindent meg tudjunk adni a gyerekünknek csak már épp egymást felejtettük el teljesen. Én nem pártolom a megcsalást, félre ne érts. De egy férfi biztos hogy sokkal hamarabb "elgyengül" egy csábító pillanatban és ha ez csak egyszer történik meg akkor azért nem lehet a családot feláldozni. Elvégre szeretjük és a szeretethez a megbocsájtás is hozzátartozik. Na és persze ez fordítva is igaz. Majd akkor fogod tudni ezt átélni ha lesznek gyerekeid és minnél több gyereked lesz ez annál jobban igaz lesz. Tudom hogy most heves tiltakozásba kezdessz, hogy nem ez veled nem fordulhat elő, de hidd el hogy én is így gondoltam. Mi is még mindig szeretjük egymást a férjemmel de lehet, hogy nálunk is meg fog történni a megcsalás? de azért bízok benne, hogy nem.
A nyitott házassággal én sem értek egyet, azért kár összeházasodni.
Üdv- néévtelen

Sziasztok!

Szerintem Névtelen márc 17. 18.54-nek a véleményét nem lehet egyszerûen, a még csak két éve vagy házas legyintéssel elintézni. Én 8 éve vagyok házas és van 3 gyerekem, azaz a márc. 18 vasárnapi névtelen feltételeinek eleget teszek. De ettõl a véleményem még ugyanaz, mint márc. 17-i névtelennek.
Szeretem a férjem, eszembe se jut megcsalni. Vannak igen olyan idõk, amikor napokig -ahogy õ érzi hetekig- nem jut energiám (stb) a szexre, de ettõl õ még nem rohan el mást keresni, mert velem szereti ezt is! És egy kis odabújás, egymás símogatása szex nélkül, az olyan, amihez nem lehetsz elég fáradt, hogy ne legyen rá igényed.
igen, összemorranások is vannak, de még sose jutott ettõl eszembe, hogy mást keressek. Ha vele élem az életem, vele osztom meg a gondjaimat, az örömeimet is vele akarom megosztani, és nagyon örülök annak, hogy õ is velem akarja megosztani azokat.
Ildi

Hát igen, csak egy a bibi...én például nem tudom elképzelni, hogy hetek teljenek úgy, el, hogy nincs szex. Legalábbis, azt eléggé megérzik az idegeim....

Na szóval, nem akarlak megbántani, de nekem sok ismerősöm van, ahol ünnep, ha a feleség hajlandó szeretkezni a férjével. Én biztos nem bírnám türelemmel és keresnék valaki mást.

Tudom, a szex nem a legfontosabb az életben, de van akinek eléggé fontos helyet foglal el az életében. És ez szerintem így is van rendjén.

Egyébként hallottam már olyat is, hogy a feleség szereti a férjét, együtt élnek, jól megvannak, de a szex tabu. Azt a férjnek máshol kell lerendeznie....

nem semmi!

Akkor én mit mondjak? Egy éve!!!!!!!! nem szeretkeztünk a férjemmel. Igaz, hogy közben született egy gyerekünk és az ötödik hónaptól már képtelenek voltunk egy olyan pozitúrát összehozni, ami mindkettõnknek ereményes lett volna... Aztán utána megint várni kellett... Most meg hullafáradtak vagyunk mind a ketten, estére a szeünket is alg tdujuk nyitva tartani...
N.

Szia Nevtelen!
Nem vagy ezzel egyedul, sajnos.
Engem kicsit vigasztal, hogy nem egyedul hordom euzt a " cipot".
Nem tudom, nekem nagyon hianyzik az egesz intimitas.
HOgyan lehetne ez maskent? Ha mar egyszer kihult, akkor igy is marad? marad az asztal, ha az agy mar feledesbe merul?
Mira

Szia Mira,
sajnos engem nem vigasztal, hogy nem egyedül vagyok így... Fiatal vagyok, egészséges, vigasztaljam magam azzal, hogy húsz év múlva már nem dolgozunk ennyit, majd akkor??
Tegnap hullafáradtan lefeküdtünk a szõnyegre ebéd után, mellénk a gyerek, hát olyan jó volt a férjem mellé bújni... Átölelt, aztán aludtunk... De tényleg, amit te is írsz, az ölelés, az odabújás, az hiányzik nagyon.
Azt nem hiszem (remélem legalábbis), hogy ez így is marad. Szerintem idõvel jobb lesz, csak gyõzzük kivárni...
N.

Sziaztok!

sajnos elég sokaknak van mar tapasztalata megcsalas terén.
Hogy lehet észrevenni, hogy megcsalt a parod, vagy hogy valmi kialakuloban van, vagy netalan szerelmes???
Vagy megmondjak mindig öszintén elöbb vagy utobb?

Vagy Ti hogy tudtatok meg?
Szerintem az igazi megcsalas az, amikor szerelmes lesz egy masikba. De arrol meg igazan nem is tehet az ember, mert az egy olyan termöszeetes dolog...
Szerelem, beleesel, és nehéz kilabalni....

Aranka

Sziasztok!
2 megjegyzes:

1. Mindig lehet ujitani, amíg élünk minden lehetséges. Bizonyos menniységű (tenger) munka és sok év után más is válhat újra fontossá. Alakulunk magunk is.

2. Régi vicc:
Hogy hivjak azt a not, aki mindig tudja, hogy hol a ferje?
- ozvegy

Zsolt

Kedves N. es Mira!

Szerintem tennetek kell valamit! Vegyetek egy uveg bort ...,szerintem ha egyszer ujra sikerul osszehozni a dolgot, aztan mar ujra vaganyon vagytok!

EviC

Igaza van mindannyiótoknak, aki szerint egy egyszeri, futó kalandért kár felrúgni egy egyébként szép kapcsolatot, főleg ha gyerek is van (de ha nincs, akkor is). Mert a szeretethez hozzá tartozik a megbocsátás, a másik olyankénti elfogadása, amilyen, stb., különösen, ha a másik őszinte megbánást tanúsít. OK. Csak arra lennék kíváncsi, hogy a megbocsátás mellett vajon a jótékony feledés is bekövetkezik-e? És ha igen, mikor. Vajon képes lesz-e a megcsalt fél (persze, ha fontos neki a másik, és még érdekli annyira, hogy számítson, megcsalja-e)100%-ig megbízni egy ilyen sztori után a másikban? Vajon tényleg elhiszi-e, hogy ha későn jön haza, akkor elhúzódott a tárgyalás (egyébként lehet, hogy tényleg elhúzódott), hogy vidékre kell utazni (egyébként lehet, hogy tényleg vidékre kell utazni)stb. Szerintetek a megbocsátáson túl vissza lehet-e nyerni a bizalmat, vagy csak annyit tudunk tenni, hogy behunyjuk a szemünket, és igyekszünk nem gondolni rá, mert ugye, egyszer megbocsátottunk, akkor legalább magunkat ne hazudtoljuk meg. De vajon ettől a megcsalt fél lelkében tényleg béke lenne és bizalom? Nem tudom. Nekem nem sikerült ezt elérni. Ha valakinek van tippje a megoldásra, akkor hálás lennék érte.

Feledni nem lehet, nekem nem megy, pedig jo lenne.
Sajnos emberileg sokat zuhant a szememben, a piedesztalra pedig nem konnyu visszakerulni.
Sajnos ezzel nem szamol a futo kaland alkalmaval.
Na ennyit a feledesrol.

Sziasztok!

Nehéz ügy ez. Nem is igazán lehet ebben tanácsot adni. Csak a vélemyényem tudom leirni.
Több kérdéshez, észrevételhez: 1.Azt észre fogod venni, ha megcsalnak, ha odafigyelsz a párodra. Hiszen akarva-*akaratlanul is más lesz a hozzád fűződő viszonya. Érezni fogod. Ennyit a női intuicióról. 2. A bizalmat persze nehéz visszanyerni, de nem lehetetlen. De a partner segitsége is kell hozzá. Ha a megcsalás rendszres vagy legalábbis gyakori akkor a bizalom nem fog visszajönni. Ez természetes. A megcsalt fél lelkében még hosszú ideig nem lesz béke és bizalom. De nem szabad feladni, ha a szerelem kölcsönös és csak egy véletlen kilengés volt. Még lehet minden a régi szerintem. Idő kérdése minden. Ez is. 3. Feledni szerintem sem lehet. És ez is természetes.
Ismétlem, ez csak egy vélemény, de én hiszek benne. Bár hál isten nincs szükségem rá Üdv, bea

Sziasztok !
Még egy vélemény, hátha valaki tanácsként is tudja hasznosítani.
Én nem kérdezem, hogy tényleg vidéken/tárgyláson/ aerobicon stb. voltál-e. Azt sem kérdezem, hogy megcsaltál-e, és tényleg nem ?
Számomra egy a lényeg: az-e a közös célunk, hogy együtt, egy családban éljünk, és neveljük fel három gyerekünket. Amíg igen, addig a botlás is belefér, mert csak botlás, és nem más úton való elindulás.
Mert ha megkérdezem, akkor vagy igazat mond, vagy hazudik: egyik rosszabb, mint a másik.
Velem az elsőt nyíltan közölte a párom. Biztosra mehetett: tudta, hogy családot nem fogok robbantani. (A másodikat már nem közölte, de egyértelemű volt. Most a harmadiknál tartunk, vagy tart, ill. tippem szerint ez mostanában fújt ki.)
Hát ezek alapján mondom, hogy inkább nem kérdezem. Az őszinte beismerés a félrelépőnek egyfajta felmentés, és nálam a labda: "megtorolni"(válni, büntetni, mit tudom én..), vagy megbocsájtani és "elfelejteni" (ami nagyon nehéz, ha egyáltalán..., ahogy többen is írták.) Vagyis nézzük meg, hogy a "megcsaltál-e" kérdést az őszinte bizalom fenntartása iránti igényünk, vagy inkább a hiúságunk teszi fel. Ha az előbbi, akkor jó, mert kijöhet belőle egy őszinte megbocsájtás, ha az utóbbi, akkor gondoljuk meg még egyszer.
Én meg addig folytatom a házi remeteséget: így legalább kisfiamnak akkor is van, kihez bújnia éjszaka, ha páromat nem találja otthon. És még az sem biztos, hogy én vagyok a boldogtalanabb.
No, üdv mindenkinek, remélem többeknek sikerült vígaszt nyújtani: vannak olyanabb dolgok is !
Anonym-Y
P.S. Bocs, hogy az állítólagos "erősebb nem" képviselőjeként belebeszélek "női" dolgokba. Igazából egy - számomra fantasztikus - cikket olvastam a anya-magzat kommunikációról, ott írták, hogy erről web-site is van: így kerültem ide.

Sziasztok!
Én most találtam a Babanetre és erre a topicra. Engem még az esküvonk elott csalt meg a férjem.
Akkor már 5 éve együtt voltunk. Az eljegyzés megvolt, de egyikonk sem sürgette az esküvot. Néha amikor dolgozni mentem megfordult a fejemben, hogy talán megcsal - megéreztem. De mindig elhessegettem a gondolatot. Amúgy nem vettem észre rajta semmit, hevesen szeretkeztünk.Sot még kezdeményezobb is lett. Aztán egyszer este 10-kor kapott egy telefont. Ezután kérdore vontam, s nem tudott hazudni. a szívem szakadt meg. De ahogy elmesélte, hogy a csaj, hogy akaszkodott rá..... Hát én akkor sem adom neked! - gondoltam. Éjjel elmeséltettem vele mindent, még a részleteket is. Nagyon fájt. Egész éjjel nem aludtam, azon gondolkodtam, hogy mit tegyek. Rájöttem, hogy ez a no, mivel tudott rólam, direkt ki akarta robbantani a balhét. Ja pár hete találkozgattak. Gondoltam, ha vége is lesz, akkor sem most, és nem adom neki Ot.
Hajnalban egy csodálatosat szeretkeztünk. Délelott felhívta a k.-t és megmondta neki, hogy engem szeret. A no még próbálkozott kb. 1 év múlva, hogy a férjemmel álmodott - felhívta a mobilján. De az én drágám lerázta és elmondta, hogy azóta megesküdtünk.
Szerintetek jól cselekedtem, hogy nem engedtem el? Azóta - 6 éve - boldogan élünk.
Nina

Nina!

Szerintem jól. Csodállak az erődért, amivel túl tudtál lépni a történteken, és képes voltál megbocsátani neki, még ha fájt is!
Sokszor egy megcsalás ébreszti rá az embert, hogy mi a fontos és mit csinált rosszul, vagy mit nem csinált egy kapcsolatban...
Sajnos sokszor hajlamos az ember elsiklani nagyon fontos dolgok felett a mindennapi hajszában, amik aztán hasonmló megborulásokhoz vezethetnek.
Sok-sok nagyon nagyon boldog, csalódásmentes évet még nektek, vigyázzatok nagyon egymásra.

Puszi:

Dia

Köszi Dia!

Jól estek a szavaid.

Puszi:

Nina

Egyszerű emberi dolgokon, biológiai folyamatokon, hétköznapi, mindenkivel megesett történeteken felesleges agyalogni.

A megcsalás ott kezdődik, hogyha érzelmi, szekszuális vagy anyagi kárt okozunk kedvesünknek, házastársunknak. E tény nélkül nem megcsalás a megcsalás.

Csupán arról van szó, hogy mi, emberek, úgy vagyunk megszerkeztve, hogy a leggyönyörűbb és legjobb dolgokra is idővel rá ununk, nem becsüljük meg azt, ami nap mint nap természetességgel a birtokunkban van - talán csaupán akkor, amikor már elvesztettük, vagy ennek veszélye fenn áll.

A legfinomabb ételt naponta fogyasztva előbb utóbb ábrándozni kezdünk talán egyszerűbb, de "más" ételek után. S olykor-olykor túróscsuszát fogyasztva talán kevésbé kedveljük majd a rántott csirkecombot ?

Nem megbocsátani kell, hanem megérteni azt, hogy mindnyájan emberek vagyunk, egy vegyi folyamatokkal szabályozott lélekkel, amely bizony igényli a változatosságot.

Más oldalról megközelítve mindez még hasznos is: "idegen fény élezi a kardot".

Az azonosítód minösít...

Kedves Hablaty!
Véleményed után kíváncsi volnék a nemedre.Ha férfi állna e szavak mögött, akkor /tisztelet a ritka kivételnek/ megértem ismerve, egyes pasik lelki világát,gondolkodásmódját:"megyek a farkam után"
Amennyiben a másik nem képviselői közé tartozol,akkor nagyon csodálkozom a megnyilvánu-lásodon. Nem vall túl nagy lelki intelligenci-ára,és azt ajánlom,hogy ha még nem élsz párban valakivel akkor várjál is vele,mert iszonyatosan érettlenül gondolkozol. Teljesen ledegradálod a párkapcsolatot az ösztönök szintjére,mintha azok az embernél nem lennének alárendelve az értelemnek, az egymás iránt érzett szeretetnek, és tiszteletnek.
Szomorú lenne,hogyha csak "biológiai folyama-tokból" állnának az ember cselekedetei.Szerinted nem okoz érzelmi kárt a párjának az aki mással lefekszik,a te szavaiddal élve idegen fénnyel élezi...??Ha esetleg kifejtenéd,hogy mit is értessz érzelmi,szexuális,anyagi kár alatt!

Kedves Hablaty!

Abszolut nem értek egyet Veled!
Nem tudom, hogy hogyan lehet az emberi érzéseket túróscsuszához hasonlítani???

Téged még valószínüleg nem csaltak meg, vagy csak nem szereted tiszta szivedböl a párodat (van egyáltalán?). Azt írtad, hogy a megcsalás ott kezdödik, hogyha érzelmi kárt okozunk kedvesünknek, házastársunknak. Ez igaz, és örülök, hogy ezt te is tudod. Bár szerintem ezt te nem gondolod komolyan, csak idéztél valakit. Mert ha tényleg hiszel benne, akkor szavaidbol egy hatalmas ellentmondást vélek felfedezni!

Klárival 100%-ig egyetértek, neked még nem való a komoly párkapcsolat. Én még a korodra is kiváncsi lennék. Szerintem egy kamasz vagy, náluk menö ez a szöveg.

Minden jót!
Atiapuka