Társalgó főoldal » Kölökidõ » Gyerek fenekeles

Fenekeljem gyerekemet?Amikor hirtelen mindent eltor elkezd verekedni ? az orvos azt mondta ez rosszalkodas semmi baja a gyereknek Mit tegyek ?

Nem tudom mennyi idõs az a gyerek? De nálunk nagyon bevált a sarokba küldés módszere. A zuhanyzót jelöltük ki anno, ahol nincs ablak, sötét van. Nem csuktuk rá az ajtót, de mindig oda küldtük, amikor olyat csinált, amirõl már tudta, hogy nem szabad. És megkértük, hogy gondolkodjon el rajta, hogy mit csinált és akkor jöhetett ki, ha megnyugodott és saját szavaival levonta a tanulságot.

Egyébként szerintem nem bûn ha kis korban fizikai jelzéseket is adsz néha, de én semmi képpen nem a fenekelést, vagy pofozást javaslom. Mindig oda legyints egy kicsit amelyik testrészével bajt okoz. Pl. ha eltöri a dolgokat, akkor még azt is meg lehet kérdezni, hogy melyik kezével csinálta és arra ütni egy picit, vagy ha harap a szájára egy kis legyintés.

Én egyébként a régi módszereket használom. Mindig van figyelmeztetés elõtte. A felelmelt mutatóujj (Vigyázz dádá lesz!)

Szerintem ha egy gyereket megvernek, abból a szegény kölök a következõket szûrheti le:
1. A verés (verekedés) elfogadható, sõt, utánozandó dolog (hiszen a szülõ csinálja).
2. A kisebbel, gyengébbel szemben nyugodtan szabadjára engedhetjük indulatainkat.
Ezenkívül nyilván a feszültség is növekedni fog benne, ami azt eredményezheti, hogy még gyakrabban borul ki.
Ez a hirtelen verekedés, törés-zúzás azért nem hangzik túl jól. Nem biztos, hogy az orvos az illetékes, én inkább pszichológushoz fordulnék.
Vera

Sziasztok!

Elképzelni nemtopm mit gondolhat egy kisgyerek, mikor papa leul a szamitogep elé es tesz vesz ezt azt...aztan Õ is ki akarja probalni es azt mondjak nem lehet. Miert nem? Szerintem egy kisgyerek ezt meg nem képes felfogni. Az en fiam masfel eves es regebben elofordult hogy olyat csinalt amit nem szabadott. Raszoltam egyeszer, ketszer, soxor...de csak csinalta. Es racsaptam a kezere. Abbahagyta ugyan, de mikor a nejem mondta hogy a jatszoteren engem utanozva utott ra egy kisgyerekre jöttem ra, hogy azt hiszi ez a normalis modszer arra, hogy ha el akarunk erni valamit. Ezert csatlakozom , hogy nem szabad verni mert ebbõl tanul. Az elet is nevel valahol. Ra egy hetre fiam megint megy le jatszoterre es persze Õ a nagyfiu)) ment oda egy masikhoz es meglokte...az meg ugy fellokte Õt, hogy azt nem felejtette el. Azota erdekes modon nem kötexik a jatszoteren. MIndenesetre mi ha nem birunk a kölökkel kuldjuk sarokba 3 percre. Ez hatasos Utana szepen elmagyarazzuk neki miert is kapta a buntetest. Ez erdekes mert mar neha azt csinalja, hogy valami rossz elkovetese utan magatol vonul buntetesbe)))))))

Egyetlen (!!!!) esetben értek egyet a testi fenyítés akár legenyhébb eszközével is, ez pedig ha a gyermek olyat tesz amivel önmagáat súlyos veszélybe sodorja. Pl. úttestre kirohanás, forró sütõ piszkálása, konektor nyalogatása - hihetelen, de mindent kipróbálnak -
Ekkor is csak azért, mert a magyarázatot _még_ nem érti, mégis el KELL venni a kedvét a nagyon veszélyes dolgokról.

4 gyereket nevelek a fenti módszerrel, mindán más rosszaságot megbeszélünk, egyetlen pofon se csattant el még azért, mert eltört ezt/azt. Néhány pohár nem a világ, a kristályvázát pedig számukra elérhetetlen helyen tartjuk. Ezt hívják gyermekbarát otthonnak.

"Büntetésnek" pedig ha nagyon osszak bõven elég neki, ha szomorúnak látnak. Tündériek, amikor nagyon kiborítanak, és már szinte könnyes a szemem akkor egyszerre hárman rohannak hozzám megvígasztalni ))

Büntetés helyett a nevelési eszközökben hiszek, ha pl. valamit tönkretesznek akkor seígteni kell helyrehozni a dolgot, a két fiam pl. a napokban törtek be egy ablakot focizás közben - elméletileg szabály, hogy nem focizunk a szobában bõr labdával. A férjem szépen lesétált velük az üvegeshez, a két kis lurkó kézenfogva elmesélte az üveges bácsinak, hogy rosszalkodtak és most a segítségét szeretnék kérni
A rákövetkezõ szombat délutáni fagyizás során a szokásos két gombóc heylett csak fejenként egyet-egyet kaptak,a z anyagi kár kompenzálására...

Tudom, nagyon engedékeny, lágy szívû anyuka vagyok.

K.

Z. Kata,
nem lágyszívû vagy, hanem normális ember, aki annak tekinti az gyerekeit, amik: gyereknek. Soha nem fogom felfogni, milyen jogon veszi magának egy felnõtt (jelen esetben a szülõ) a bátorságot, hogy fizikailag de akár verbálisan is fenyítsen egy nála minden szempontból alacsonyabb súlycsoportú gyereket.
Mika

Sziasztok!
Az én kisfiam 16 hónapos. Nagyon élénk (hiperaktív gyanús), fürge és okos kisgyerek. De, sokszor az úgy megy oda másik kisgyerekhez, hogy fejbeveri valami játékkal. Ezért folyton a nyomában vagyok, megszídom és elmondom neki, hogy nem szabad bántani, csak símogatni. Ezután már simogatva nyúl. De van olyan is, hogy csak oda akarja adni a játékokt a másik kicsinek, vagy rögtön simogatni akarja és ha én nem látom elõre a szándékot, akkor rászólok. Akkor teljes zavar lesz a gyerekben. Gyerekekkel való közös foglalatosság alatt egyetlen másodpercre nem figyeltem, amikor kisfiam rosszul nyúlt egy másikhoz. Nem okozott sérülést, de a másik kicsi nagyon megijedt, az anyuka rám támadt miért nem verem már el végre rendesen a gyerekem. Én iszonyúan éreztem magam. Nem hiszek a gyerek verésébe, és figyelmeztetni is csak akkor tudom ha már elkövette a bajt.
Szerintetek mit csináljak?

Nyugi!!!!
Teljesen normális a gyerek a leírtak alapján. Ez életkori sajátosság. A mozdulatok finomságát is tanulni kell. Türelem az persze kell. Pl: Csak simogatunk, nem bántjuk a babát..és meg is mutatjuk, hogyan. Ha verést tapasztal, lát, bárhol, akkor õ ezt a mintát fogja kipróbálni,ez lesz a minta számára. A közös foglalatosság nagyon jó dolog. A játszóházak, játszóterek arra valók, hogy a gyerek a családon kívüli szocializációt is elkezdje tanulni. Én is ezt csinálom éppen a 18 hónapos Zsomborral. Õ klasszul dobálja a fakockákat, duplókat a játszóházban délelõtt, én meg nevelegetem...egyenlõre lassú eredménnyel. Inkább azon vagyok, hogy eltereljem a figyelmét valami mással.Kb. 2,5-3 éves korra kialakul az együtt játszás készsége. Ez attól is függ, rendszereen lát-e ilyen mintát. Az állandó rászólás is veszélyes határ, mert azt tapasztalom, hogy konkrétan provokál, rászólók-e. Pl. emeli a kockát dobásra, közben engem tart félig szemmel, mit reagálok.Eddig a figyelem elterelés, és az alapvetõ magyarázat volt a leg eredményesebb. Pl. megüt játékból valamivel(fülig érõ szájjal), én feljajdulok, hogy ez bizony fáj anyának, és nem csinálunk ilyet. És rögtön megmutatom azt is, hogy én hogyan simogatom meg õt.
Zsomimama

Szia Bea!

En a masik oldalrol meselnek, megnyugtatasul. Az en lanyom meg csak 4 honapos, a baratnomnek pedig van egy kisfia, egy eves koruli. Odavan a babakert, igy ha meglat minket, mar rohan is Rekamhoz. Anyja persze utana, mar elore kiabal vele, hogy ne bantsa es rantana el... en szoltam, hagyja csak, majd figyelek. Es ugy volt, mint ahogy Zsomimama is irta, hogy csak simogatni akarta, csak meg nem tud olyan finoman kozeledni.. meg a puszilas is inkabb lefejeleshez hasonlit Magyaraztam, hogy a labat simogassa /jobb, mintha a szemebe nyulkalna/, meg a ruhaval fedett reszre iranyitottam feltunes nelkul a kezet..
Mert milyen peldat mutatunk, ha pont rangatjuk, eroszakkal elcibaljuk?! Vagy /szerintem tipius hiba/ amikor meg kicsi koraban jokat nevetunk, ha huzza az Anyja/Apja hajat, beleut az arcaba valakinek.. es ez rogzul benne, hogy ez jo dolog, nevetest valt ki es nem tudja kesobb, hogy miert valtozott rossza? Prsze en meg csak kezdo vagyok gyereknevelesben
-Ildiko

Sziasztok!
Köszönöm a segítséget és a megnyugtatást. Egyébként ha olyan anyukával találkozunk, akinek már van nagyobb gyereke is, az kevésbé félti a gyerekét, így kevesebb stresszt adunk át a kisfiamnak, és úgy látom sokkal békésebben játszik. Ha nem figyelünk rá, akkor a szomszéd 18 hónapos kislánnyal úgy játszik, mint a kisangyal. Vele csak az a gond, hogy szerintem nem túl jó ötlet, ha egy kislánynak nagy arany fülbevalója van, mert elõbb utóbb valamelyik kisgyerek(remélem nem az én fiam!)meg fogja próbálni kivenni a helyérõl.
Bea

Az én kisfiam most töltötte be a két évet, és azóta teljesen megváltozott. Agresszív lett, akaratos, teljesen kifordult magából.Az apukáját elutasítja, és állandóan azt hangoztatja, hogy "nem szesze"( vagyis nem szeretlek). A fegyelmezése is nehézkes, mert csatlakozom azokhoz, akik nem szeretik a verést, testi fegyelmezést. Ezért aztán bonyolódik az életünk.

A 'nem szeretlek' azt hiszem ebben az eletkorban meg mas tartalommal bir, illetve a picik mast ertenek alatta! En csak rohogok egyet rajta, amikor az en ketevesem mondja!

Az en kisfiam minden ivas utan kionti a poharbol a maradekot epp ott, ahol van (egyeb 'cuki' dolgat is el tudnam meselni!!!)! Ez van, de mivel van egy tizeves fiam is, tudom, hogy lesz ez meg igy se!!!

Szoval nyugi, elvezz minden napot, a hisztikkel beleertve, olyan hamar elszall ez az idoszak!

Zsuzsi

Tényleg élvezni kell minden napot,mert hamar felnõnek.De a hisztit szerintem nem szabad elnézni,mert az nagyobb korában is megmarad,csak esetleg nem olyan formában és módon.Kiskorban kell ezt lekezelni,hogy késõbb ne szégyenítse meg a szüleit.Persze ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia hogy milyen módszer a hatásos.

Sziasztok!
Van egy 28 hónapos fiacskám, aki igencsak eleven, de szerintem a rosszaság határától messze áll.Néha pofon vág, vagy hadonászik felénk!Nem jó, meg ha társaságban vagyunk(legyen az buszon is)kicsit kellemetlen, mert tõlünk ilyet nem lát és nem is tanítjuk erre.Megdádáztuk a tárgyakat,ha megütötte magát, de nem hiszem, hogy ennek a következménye lehet!"Megsértõdünk"vagy "nem játszunk" vele ,ha ilyet csinál,meg is ígéri, hogy Õ ilyet soha többé, de aztán újra megtörténik!Mit tegyek, hogy leszokjon róla!A bölcsiben soha ilyen jellegû panasz nem volt!

minden gyereket komolyan kell venni a veres semmire nem jo emlekezz te is voltal kolok

Sziasztok!
Szerintem is a legrosszabb dolog,amit tehetünk egy gyerekkel az a verés.Gondoljatok bele,milyen érzés lehet nekik,amikor azt érzik,hogy esélyük sincs a védekezésre,ráadásul pont az bántja őket,akitől a védelmet várják.Én biztos "szarul" érezném magam,ha egy kb.3 méteres óriás nekem esne,csak azért,mert pl. kicsúszik a kezemből egy pohár...
Persze,mindenki követ el hibát,nekem is volt olyan időszakom,amikor azt hittem,a verés az egyetlen helyes út.A lányomnak(11) kisebb korában egészen érdekes felfogása volt a dolgokról,számomra megmagyarázhatatlan cselekedetei voltak,pl. bekente a saját kakijával a frissen festett falat,többször betörte az ablakot,és egyebek.Akkor dühömben odacsaptam neki,de mindig megbántam.Le is szoktam róla még időben,a két kicsi már nem kapott ki,legalábbis nem tőlem.
Nem tudom,hogy vagytok vele,de nálunk rengeteg konfliktust okoz,hogy szerintem nem szükséges verni a gyereket,a párom szerint viszont nem árt.
Nálatok hogy oszlanak meg a vélemények?

N E E E E !!!!
S O H A !!!!!!

Kedves T. Moni!

En nagyon orulok, hogy nalunk ilyen teren nincs nezetelteres a ferjem es koztem. Be kell vallanom, hogy neha nekem is eljar a kezem es meg is banom es szerintem sokan masok is igy vannak ezzel, foleg akinek sok gyereke van, vagy nehezen kezelheto gyereke van, vagy az elete valahogy nehez (es ez a gyerekeken csapodik le). A ferjem is nagyon ritkan csap oda (egy evben egyszer ha megtortenik), de most mar tobbnyire tudjuk, hogy mikor telik be a pohar a masiknal es kimenekitjuk a gyereket (amelyikunk nyugodtabb, az arrebb huzza a gyereket es nyugodtan megbeszelni vele mi is tortent es esetleg buntetest is ad). Nehez viszont akkor, ha egyedul van az ember a lehetetlenul viselkedo gyerekkel, gyerekekkel. Amikor nagyon nem birom cernaval es alig birom visszatartani a kezem, akkor szoktam oket kiterelni a lakasbol jatszoterre vagy akarhova: ha mas is latja jobban kontrolalom magam, meg a friss levego le is csillapit.

M. Petra

Ne verjétek a gyerekekrt!!!
(én is az vagyok, mondjuk nem baba...)
De ha rám valaha is kezet emeltek volna, azzal biztos hogy semmit nem értek volna el...Mondjuk télleg a baba az teljesen más, ő csak azt szűri le hogy az akiben megbízik és akinél a védelmet keresi, fájdalmat okoz neki...MOndjuk biztosan van olyan hogy a türelem is véget ér, de szerintem ezket a dolgokat nem fenyítéssel kell megoldani... Az jutott eszembe hogy amikor már nagyobb a baba (beszél stb.) olyat is lehet hogy kompromisszumot kötni..Pl.: ha most megszed szééépen ezt a főzeléket, olvasok neked egy mesét, vagy játszunk meg ilyesmik...Okok abbahagyom és bocs hogy 15 évesen osztom a észt ..De engem is fel tudtak nevelni úgy hogy egytlenegyszer nem emeltek rám kezet, van még ezenkívűl sok más megoldás... Puszi, sziasztok..