
2005.12.13 11:17

2005.12.13 11:20

2005.12.13 11:27
2005.12.13 11:41

Szoktuk is beszélni a pasimmal, h úgy kell majd lakást vennünk, h ne járjanak át állandóan.
Szóval igaz a mondás: akkor van elég messze az anyósod, ha nem tud papucsban átmenni hozzád!
(nem pontosan így van, de ez a lényege
). 2005.12.13 11:52
ezt észben kell tartani mindkét oldalról!
2005.12.13 12:59
2005.12.13 12:59
2005.12.13 13:09

Ha csak néha látnám több-kevesebb időre, akkor nem lenne vele bajom, de így... 
De azóta sem járt erre...
Én is úúúúgy szeretnék már múltidőben beszélni erről az együttélősdiről! 

2005.12.13 13:21
2005.12.13 13:37
Beadtam a felmondásomat a nagyfőnöknek (aki csak néha volt ott), a kisfőnöknek (aki valójában nem is volt főnök, csak azt képzelte magáról...) meg szóban mondtam, h mi a helyzet. Egyikük sem vette komolyan. Közben telt-múlt az idő. Én beleírtam az 1 hónap felmondási időt. Senki nem reagált rá semmit. Utolsó 7en a nagyfőnök felhívott és mondta, h majd a köv. 7en beszélgetünk a dologról (mármint a felmondásomról). Mondtam neki, h OK, beszélgethetünk, de akkor én már nem leszek ott.
De sztem akkor sem vett még komolyan. A kisgenya meg végig azt hitte, h csak fenyegetőzök (a kolléganő akkor már kb. 1/2 éve állandóan ezzel fenyegetőzött - végül megvárta, míg kirúgták
). Aztán utsó nap (amit végigbőgtem
), amikor összedobozoltam az addigi életemet, akkor mindkettő idiótának leesett, h ez tényleg komoly... De addigra már itt aláírt szerződésem volt... Még most is összeszorul a szívem...
Szerettem ott!
2005.12.13 13:59
2005.12.13 14:02
2005.12.13 14:14
...) - mondjuk ő az a röptiben a legyet is típus - én viszont elküldtem a p-be! 
Ebben a helyzetben az eszemre kellett hallgatnom, nem a szívemre... 2005.12.13 14:16
2005.12.13 14:38
2005.12.13 14:42
2005.12.13 14:46
2005.12.13 14:48
2005.12.13 14:57

2005.12.13 15:16


| X EZT MÁR OLVASTAD? |
|
![]() |
|