Nagyon ritkán olvasok, bocsi, de úgy látszik, mindig sikerül akkor, amikor valami "gubanc" van (a múltkor a csokitéma, most meg ez).
Judit,
nem vagy egyedül.

Én másfél éves koráig szoptattam a lányom (vannak barátnőim, akik két-három évig), és csak azért csökkentettem, és végül hagytam abba, mert a terhességem biztonsága miatt egy szopis tanácsadó ezt javasolta, tekintettel a lányommal való terhességem problémáira (ráadásul véreztem is Csabival). Mondjuk jelentősen megkönnyítette a leszoktatást az, hogy a terhesség miatt a tejem is apadt, meg a mellem is iszonyú érzékeny lett, ami eléggé durva volt. Viszont egy egész estét végigsírtam amiatt, hogy muszáj elválasztani a lányomat, és az első este ő is úgy sírt, hogy ha nem a kistesó miatt lett volna az egész, hanem a nyugodt éjszakáim miatt, azonnal feladtam volna a dolgot, és talán még ma is szopiznánk.

(Engem kevésbé zavart, hogy kelnem kellett, mint az, hogy a lányom sírt volna a cici után, ezért is tartott idáig a szopi, és én sem panaszkodtam sosem, lévén az én választásom.) Amúgy most is néha szokott kérni tejcit, ilyenkor a szájába spriccelek, mert szopizni bizony már elfelejtett.

És szerintem is nagyon kicsi az egyéves gyerek, lehet, hogy majd a többiek is meglátják, ha odajutnak.

Vagy nem.

Ja, és a lányom 10 hós koráig ha fejen álltam sem evett meg semmiből 4-5 kiskanálnál többet, hol voltunk mi attól, hogy akár egy étkezést is kiváltsunk! Aztán egyik pillanatról a másikra enni kezdett mást is.
Roki,
köszi!

Látszik azért a pszichológia végzettség, nekem így nem jutott volna eszembe leírni!
Kedves többiek,
Roki szerintem csak azért írta a tápszeres megfelelőit a mondatoknak, hogy lássátok, hogy más témában is milyen sértő lenne a megfogalmazás, de ugyanígy írhatott volna a korai hozzátáplálásról, biliztetésről, vagy bármely kényes ügyről, ami egy babával kapcsolatban előjöhet. És akit érint (pl. én is), igenis bántónak találhatja a hozzászólásokat, kicsit lehetett volna szebben fogalmazni, tényleg nem a véleménykülönbség a baj, hanem ahogy írtátok (ez a "kár megsértődni, mint az óvodában" plusz egy lapát a tetejére). De fátylat rá!

Az meg teljesen természetes, hogy van, aki úgy gondolja, hogy egy évesen már túl nagy a gyerek a szopihoz (bevallom, régen én is így gondoltam). De hát az igény szerinti szopi lényege is ez: amíg a babának ÉS az anyának jó.
Egyébként meg bocsánat, hogy így újra bepofátlankodtam csak emiatt, de gondoltam, hogy nehogy már Judit egyedül érezze magát!

Azért dobok képet is.

És bocsi, de képtelen vagyok jönni, még olvasni sem tudok, egyszerűen teljesen leköt a két gyerek, Csabi meg újabban este is elromlott, most éppen a harmadik részletét írom a hozzászólásnak. Szóval minden jót mindenkinek, próbálok majd még néha életjelet adni, de úgy érzem, nem leszek sosem teljes jogú topiktag, ez van.
Csabiról: végre megkapta a három hós oltást négy és fél hósan... 6,53kg és 63cm. Sokat vigyorog, néha nevet, próbál hasra fordulni, de még nem tud.
Kóbor
Akkor a képek (negyedik részlet):
A lányom rágókát ad Csabinak.
A leányzó vigyáz, hogy Csabi ne essen le a pelenkázóról.
Csabi a dédipapa cicijéből szopizna.
Csabi.
