Látom, visszatértek a dolgos hétköznapok és vele az élet is
(bár én néha sunnyogok...) Nálunk Marcus ma először volt egy hónap után bölcsiben, hát nagyon, de nagyon sírt!!!!


De délután már minden rendben volt, viszont ma elalvásnál adta elő ugyanezt (meg tegnap is). Valami van a levegőben... Lakás: mi is váltás előtt, gondolkodóban vagyunk. Én - bevallom őszintén - most már nem vágyom arra, hogy innen (mármint IV. ker) elköltözzek máshová. Ahol Manóék laknak, az számomra - munkailag - világvége, itt Újpesten közel van metró is, meg a belváros is kb. 15-20 perc. Vidékkel az a gond, hogy mivel egy kocsi van, vagy egymáshoz, vagy járművekhez alkalmazkodunk, ez elég nagy határt szab. És bár én szeretem a változatosságot, de a 10 életévemben történt költözés olyan trauma volt számomra (Zuglóból Újpestre), hogy nem szívesen váltanék megint így. 1+3 fél, vagy 2+2 fél-ben gondolkodom. Néztem új építésűeket is, de az számunkra megfizethetetlen (mivel Ádámnak nincs stabil, fix, jól fizető állása, így nagyobb tételű lakáskölcsönt felvenni se nem akarunk, se nem tudunk). Tehát marad a panel - hasonló, mint amiben most lakunk, bár az tégla, tehát sok különbség nem lenne. Nézegettem a netről, újságból a környéken, átlagban 10-15 között mozognak az árak (a 10-nél gondolom x éve hozzá sem nyúltak). Az új építésű 24,1 m lenne egy 84 m2-es (1+3 fél). Álomszép, azon a környéken, amit szeretek (Attila utca), de hát csak álom - vagy lottózom
Egyelőre itt tartunk. A mi lakásunk szerintem olyan 10 körül menne el, de még nem néztem konkrétan utána. Krisz,
Nagyon jók a képek a gyerkőcökről
Gondolom, hogy hozzátok is a Kiss jár, nem adná ki az újpesti intézményeket a kezéből. Egyébként apósom kebelbarátja, kollégája (meg is lepte őt egy üveg pezsgő mellett egy sorozat képpel
). Korizásért irigykedem, én imádok korcsolyázni. Tök jó volt, mikor a szakközépből tesi óra gyanánt átvittek minket a Megyer-pályára.
Mi is 24-es lábon élünk, bár van olyan cipő, amiből a 23-as is elmegy és van olyan, amiből a 25-ös is kicsi.
Szirom,
Az tuti, hogy amit csináltál, Miksával nem tudnád megcsinálni - mármint a munkát. Amit meséltél róla, azok alapján gondolom. Végül is, én szerencsés vagyok, hogy 6 órában dolgozhatom, de még így is necces néha... főleg, most volt az. Aranyos a kép Miksáról, ahogy hozzád bújik
Ja, és enyim gyerek is rácsos ágyban alszik még, hasonló okok miatt, mint a tiéd
Ildi,
Igen, igen, te vagy az!
Akkor teljesen elfelejtettem, de most pótoltam
Végre, hogy meg lett az eredmény! De akkor mi okozhatja a ki-kijövő ekcémát? Manó,
Látom, ti is alakultok házilag


Emma és a kuty jól van már? Mármint a kutyus visszarázódott már a megszokott ütembe és nem kelt hajnalban? Marycus,
Niki popsipöttyei monnnnnyanak le!
Azért kemény lehetett, hogy a két csajszi egyszerre volt beteg... Sejtettem, hogy a libikóka jó választás lesz
Nem kell mindig a pasikra hallgatni ;) Unokaöcsés tapasztalat szerint most lesz majd kemény menet Vikónak, hogy hugi is meg tudja és meg akarja szerezni a játékait és ő is azokkal akar játszani, mint ő. De ezen is túl kell esni
A rossz hírek miatt részvétem..... tudom, hogy min mehettek, mehettetek keresztül. Nálunk is a kolléganőm halála ébresztett rá sok mindenre. Évekkel ezelőtt egy kollégánk hasonlóan halt meg, mint Zolié. Bár szívbeteg volt születése óta, de mint kiderül, egy fránya vírus okozta a halálát... pedig az orvos kollégák (mindkettő bent volt) rögtön mentek segíteni, de már így sem tudták megmenteni.
El kell gondolkodni, hogy mink van és miért élünk...
Üdv
H.



















