Társalgó főoldal » Házasság, család » Házasságban újra egymásra találni

Juli!
Ne légy mérges, nagyon szeretünk
Kényelem a férfiak részéről, igen.
Szerintem Nadiéknak külső segítség kellene, mihelyst meggyógyul anyósa

Juli!

Nem olvastad figyelmesen. Nincs két éve. Amikor a pici fogant, még minden rendben volt. Pont egy éve kezdett más lenni a kapcsolatunk.
Az elején, a legelső írásomban is írtam a férjem jó tulajdonságait is, nem csak "szidtam". Ha jól emlékszem a Te férjed nem foglalkozott a gyerekekkel, csak azóta minta apa, mióta elváltatok. Akkor is írtam, hogy az enyém most is minta apa. Amióta megszülettek.

Kicsit felhúztad magad Juli, nem kellene.

Lányok
Köszi a kedves sorokat Igyekszem leszűrni a számomra használható dolgokat!

Puszi:Doris

Nadi!

Sztem Te sem olvastál figyelmesen. A közel 2 év rám vonatkozik, én tűrtem több, mint másfél évig, és azt nem tartom kevésnek. Sőt, a magam részéről már az számított volna nagyobb kihívásnak (vagányságnak, ha úgy tetszik), ha maradok.
Emléxem, hogy írtad nálatok az 1 évet, nem keverem össze.
Arra is emléxem, hogy a gyerekek kapcsán csupa jókat írtál, de, azzal kapcsolatban én sem írtam semmi ezzel ellentéteset.
Én csak a férjed veled való viselkedését tettem szóvá- azt is kizárólag a te írásaid alapján.
Igen, nálunk a kicsi megszületésével az apaságról alkotott elképzelései is rossz irányba mentek. Amíg csak a nagyobbik volt, kifejezetten jó apa volt. És most megint. Csak épp a kettő között volt egy mélyrepülése.
De végülis ez nem hinném, hogy most idetartozik.
Szóval egyfelől talán megijedtél a saját soraidtól, attól, hogy esetleg elolvassa a férjed, attól, hogy egy kívűlálló milyen feketének látja a helyzetedet, de az is lehet, hogy az vezet vissza hozzá, hogy más szidni meri. Mert sokan vannak úgy az ilyesmivel, hogy ő maga megteheti, más viszont milyen alalpon? (Cirano)
Végülis neked kell együttélned vele, ha neked jó, akkor a többbihez senkinek semmi köze. Ha nem, arra úgyis neked kell rájönnöd.

Sziasztok!

Szép napot!

Jaj, itt van a csúcs nőtlen kollégám, és egyedül vagyunk a szobában egészen 15.30-ig.
De sajna úgy látom nem gerjed rám

Sziasztok.Már egy ideje olvaslak benneteket(amikor először tettem eléggé magam alatt voltam),most úgy érzem ideje írnom is.2-3 hónappal ezelőtt szinte szóról-szóra azt írhattam volna,amit Nadi.Valamiért soha nem írtam le,fogalmam sincs mi az oka.Most,hogy már többé-kevésbé túl vagyok rajta,hozzászólnék.Nálunk a 3. gyermek születése után kezdődött a gond.Először csak állandóan sírtam,magam alatt voltam,nem volt kedvem semmihez.A barátnőm segítségével eljutottam egy pszichiáterhez is.Jobb lett a helyzet egy darabig,majd újra kezdődött.Az ok ekkor már más volt:félreérthető sms-ek a férjem telcsijében.Az ő elmondása szerint nem történt semmi(lehet,hogy naiv vagyok,de ezt el is hiszem neki),rájött,hogy engem szeret.A barátnőm férje erre azt mondta "háborút nyertél harc nélkül".Mégis szarul éreztem magam.Hogy miért?Mert bár állította,hogy szeret,nem volt bennsőséges a kapcsolatunk.Kb 4 éve nem voltunk sehol kettesben(és úgy láttam neki nem is nagyon hiányzik),alig beszélgettünk,csak a gyerekek problémáival foglalkoztunk.Elmentünk egymás mellett napokon át(bár nálunk 2-3 hetente volt szex).Én olyan tipus vagyok (és sztem Nadi is),akinek folyamatosan szüksége van elismerésre,a szeretet kifejezésére.Azt mondhatom,hogy nálunk másfél év után most kezd valami alakulni(még nem akarom elkiabálni),októberben volt a házassági évfordulónk és kettesben voltunk,igaz csak egy cukiban,de hihetetlenül jó érzés volt.Talán a férjem is kezd rájönni,hogy a házasságért 8 év után is "dolgozni kell",megbeszélni a jó és természetesen a rossz dolgokat is,hogy attól,hogy a felesége vagyok még mondhatja,hogy tetszem neki,stb.És igenis van szülés utáni depi,méghozzá azért,mert senki sem ismeri el a munkánkat,mert keveset járunk emberek közé,mert mindenkinek természetes,hogy nekünk mindenre van időnk,mert egész nap itthon vagyunk.És mekkora csalódás önmagunkban,amikor szembesülünk a korlátainkkal.Én a 3. gyerek után találkoztam azzal,hogy nem érem utol magam,nincs időm semmire(főleg nem magamra),a lakás állandóan szalad,a gyerek állandóan sír(nekem csak a 3. ilyen),a nagy most lett elsős (felelősség),a középső meg szegény azt sem tudja, ő most kicsi vagy nagy,ezért tök kezelhetetlen.Hogy ne lenne az ember savanyú és ideges,meg kiborult és persze,hogy vágyna egy csepp figyelmességre,hogy egy kicsit nőnek érezhesse magát.Bocsi,hogy ilyen hosszú voltam.Sziasztok!Nóra

Nóra!

Remélem, rendbejönnek a dolgok köztetek, és aztán úgy is maradnak!
3 gyerek-nem semmi! Gratulálok!

Sziasztok!

Nem is írtátok meg a véleményeteket avval kapcsolatban, hogyha nem szeretjük a párunkat éljünk-e vele vagy sem?

"Olvastam, hogy ha a szerelem elmúlik, akkor is ki kell mutatni a párunknak mennyire szeretjük, és idővel visszatér a szerelem. Ez igaz!"

Katka,én ha valakit szerettem,de kiábrándultam belőle,azt én SOHA nem tudnám újból megszeretni.Szerethetne engem bármennyire,csak még jobban idegesítene a ragaszkodása.Ebből következik,hogy nem tudnák olyan valakivel élni akit nem szeretek.

Ja,és ez fordítva is is működik,úgy sem tudnák élni,hogy én szeressem a páromat,ki is mutassam neki,miközben ő mással jár és engem egyfolytában megaláz.
Na mármost talán úgy lehet,ha mindketten közönyösek lennénk egymás iránt...csak kényelemből és lustaságból nem váltani...

Lányok,mindenkit elijesztettem?
Kata,hogy vagy,mi újság?

Juli,meggyógyultál?

Szia Anamari!
Köszi, már jól vagyok, teljes gőzzel dolgozom.
A múltkori szóváltás óta -amiben ugye én voltam az egyik "aktivista"- tényleg leült a topik. De végülis, ha egy kapcsolat -bárkié, akár itt a topikban is- egy helyben topog, és ugyanazok a dolgok mennek ma, mint tegnap, meg 2 hete, meg nyáron, akkor egy idő után nincs nagyon mit mondani anélkül, hogy ne magunkat ismételnénk.
Úgyhogy, remélem, pozitív irányú változásokkal lesz tele hamarosan a topik

sziasztok lányok!
hát beleolvastam a topikba és vannak igen csak ismerős sztorik.Mi lassan 5 éve leszünk együtt és kb másfél éve "gyűrjük" egymást. Voltunk külön párszor de valahogy mindíg vissza tértünk egymáshoz, az a gond hogy a kezdeti fellángolás után mindíg eljutottunk arra a pontra ahol nincs tovább. A ragaszkodás a szeretet szerelem megvan a jó apa stimmel csak valahogy nem azt adjuk egymásra amit a másik kapni szeretne, és miközben úgy érezzük mindent megteszünk azt is érezzük nem kapunk semmit.Amire eljutunk odáig hogy megbeszéljük kine mi lenne jó már nincs anniyy tartalék hogy be is tartsuk. Fú enmmegyek részletekbe mert elvesznék bennük.Most utolsó esélyként végre belement hogy elmenjünk házassági tanácsadásra vagy párterápiára nemtom hogy hívják, csak arra lennék kíváncsi van e valakinek ezzel kapcsolatban tapasztaalta és hogy legysenek e nagy reményeim ezzel kapcsoléatban vagy ne.
válaszokat köszi előre is
Csilla

Csilla
Szia itt is... A mi párterápiánk most fuccsolt be... Épp mostanság irtam róla az indexen: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9003614
Nálunk nem jött be a dolog de azért nem mert a Párom nem akarta, nem volt őszinte és itt együtt kellett volna működnünk. Remélem Ti nagyobb sikerrel jártok

Puszi:Doris

Sziasztok!

Nemigazán jövök már hozzátok, mert válunk végérvényesesen, és már le akarom zárni a múltat, az egész évet, ez volt a legrosszabb évem, a tavalyi pedig a legjobb, milyen fura.

Szóval lezárom a múltat. Ha a házasságomról írok csak fáj, és fáj, és nagyon mérges is vagyok, felmegy a pumpa és egyebek. Van néhány fickó ismerősöm, hátha valamelyik beválik...

Csilla, és aki még rendbe akarja hozni házasságát, annak azt üzenem, hogy minél előbb tegyetek lépéseket.
Nemcsak azért kell küzdeni, hogy megkaphasd a férfit, hanem azért is hogy megtarthasd, mert aki neked érték, az másnak is az lehet.

Minden jót Nektek, és Boldog Mikulást, és Karácsonyt, és ÚJ, SZEBB, SOKKAL JOBB ÉVET!!!

Katka!
Biztos nehéz most neked,tudom,hogy erre biztattalak,de annyi ragaszkodás volt benned,hogy gondoltam végül mégis rendbejöttök.Most nagyon megértelek,a sógornőm hasonló cipőben jár,és látom rajta mennyire megviseli.De már ő is a következő pasiról álmodozik
Sok kitartást kívánok neked és olyan pasit,aki tényleg megérdemel téged és szeretni fogja a kisfiadat is!

Csilla!
Nincs tapasztalatom ezzel kapcsolatban,talán úgy működhet a dolog,ha a férjed is rendbe akarja hozni a dolgokat és őszinte.Sok sikert kívánok nektek.
A.

Doris,,,,,,,,,,,,
Hát elolvastam a fórumot és nagyon ismerős dolgokat írtál.Mögöttünk nincs 13 év és a gyerekek spontán és nagyon hamar jöttek az ismerkedés után. De ők is ikrek , koraszülöttek ez melett házat vettünk amit állandóan újítgatunk ráadásul szerencsénk sincs mert amint elkészülünk valamivel akkor közbejön valami és mindjárt vissza is vet minket, ja és persze neki kellett ugranom egy főiskolának a munkahelyem miatt, Ricsi történetét pedig ismered. Én is úgy érzem állandóan egyedül én viselem a szervezés a gondozás a mindenkit ellátás terhét és valamiért nem jut el hozzám az elismerés.És fogy a türelmem és megértésem és energiám és úgy érzem néha könnyebb lenne ha egy "gonddal " kevesebb lenne és lehet tudatalatt ez a gond a párom lehet, lenne. Nem tudom mennyire érthető amit írok. És eközben meg ha nincs velünk baromi nehezen bírok a srácokkal akik most próbálgatják magukat és hát az örörkös harc a figyelemért elég rutinos harcossá tette őket.
Párom kitart melettünk és a ragszkodás szeretet, néha szerelem még meg van csak nem tudunk együtt létezni hosszabb ideig mert elfogy a lendület és borul a bili. különböző figyelemfelkeltő és határozott lelki gyötrésekkel próbáljuk a másikat magunk felé terelni de egyszerüen nem sikerül.Lázadunk.
Én halasztottama főiskolán lassan rendeződik a ház is , persze mindíg lesz javítgatni való de most már nem sürgős, és látjuk hogy Ricsi is rendben lesz .......( bár ezt nem nagyon merem leírni még mondani sem babona) talán most lehetne kellene megnyugodni erre csak ömlik belőlem a stressz a türelmetlenség a kapkodás úgy érzem most esem szét
Abban biztos vagyok ha külön válunk akkor is sokáíg magányosak leszünk ( lelkileg ) mert nagyon egymáshoz vagyunk mi ragasztva.Hát ez a párterápia az utolsó amit megpróbálunk és utána asszem ha nem sikerül feladjuk.Nagyom remélem sikerül valamit elérnünk vele.
nem tudom mennyire voltam érthető hisz magam sem vagyok tisztában magammal.
Köszönöm mindenkinek a drukkot, lehet ha már más nem is de ez segít::
puszi Csilla

Sziasztok!

Csak bekukkantottam, mivel Csilla és Doris esete nagyon érdekelt.
Valahogy rendbe kell tenni a dolgokat nálatok, ne legyen annyi csonka család!

Mi 11 évig voltunk együtt a férjemmel, egy gyerekünk van. Ebben az évben én viseltem a szervezés, gyerek, háztartás körüli minden terhet, és most is hogy elköltözött a férjem kb. 2 hónapja. Fél évig küzdöttem ám, hogy egyben legyen a családunk, de sikertelen volt, mivel a férjemnek csak a szórakozás számít. Gyerek mellett ez nehezen megvalósítható. Képtelen alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni stb. Õt csak a kényelem érdekli, ne kelljen bajódni a gyerekkel, a férfiak nagy része ilyen. Milyen ember az, aki elhagyja családját?
A család, házasság lenne a legfontosabb az életben, ezeknek kellene mindenkinek a támaszt adnia, a nők nagy része ezt érzi, de a férfiak?
A szerelem elmúlik, de a szeretetnek, a ragaszkodásnak, a család tiszteletének meg kell lennie mindenkiben.

Szóval sok sikert nektek!

Ja az én párom sem akart elmenni velem párterápiára, de mostanában mondta, hogy kár hogy nem mentünk el annak idején, de már késő..

Köszi Annamari a kedves szavakat.

Csilla, Doris hogy vagytok?

Juli mi újság? Nadi ti is hogy vagytok?

FKata Nagyon sajnálom ami Veletek történt és történik... Iszonyatos lehet végigcsinálni de drukkolok, hogy erős tudj maradni és hamarosan boldog légy újra!!!
Magunkról nem tudok mit irni...jönnek az ünnepek és én erre próbálok koncentrálni. Talán az új év új reményekkel kecsegtet és a remény hal meg utoljára...
Csilla
Drukkolok Nektek is

Puszi:Doris

Sziasztok Lányok!
Nem olvastam teljesen végig a topicot, csak bele-beleolvasgattam... ránk valóban igaz a párommal, hogy a házasságunkban újra egymásra találtunk. Közel tíz év után majdnem a válás széléről hoztuk vissza a kapcsolatunkat, amely ma tényleg tökéletesnek nevezhető, ilyennek kellett volna lennie a legelejétől fogva, és akkor valószínűleg nem jutottunk volna el oda, ahová - egyébként a megcsalás topic egy jó részében én ontottam a bánatomat a társaságra.
Azóta kampányolok azért, hogy igenis próbáljuk megmenteni amit lehet, még ha eleinte reménytelennek tűnik is, vagy túl sok a dac bennünk (ha minket ér sérelem). Persze, az is kell, hogy mindkét fél akarja a változást, és elég bátor legyen, hogy higgyjen abban, amiért küzd.
Drukkolok Nektek, miattatok és gyermekeitek miatt is! Higyjétek el, hogy a legmélyebb pontról is ki lehet kerülni.
Kriszta

Mindenkinek Boldog,békés Karácsonyi ünnepeket kívánok

Meghitt, örömteli ünnepeket, sikerekben gazdag új esztendőt kívánok Nektek!

Adri

Sziasztok!
Annamari, gyönyörű ez a karácsonyi üdvözlet!

Nálunk a karácsony elég fura volt, egyedül díszítettem a fát, majd ajándékbontogatás a fiam részéről, aztán irány szüleimhez.
A karácsonyi meglepim magunknak az volt, hogy beadtam a válókeresetet még karácsony előtt
A legszomorúbb az volt, hogy a hülye férjem még fel sem hívott az ünnepek miatt
De 2006 szuper lesz!!! Csak ez éltet.

Ténylegesen boldog új évet kívánok mindenkinek!

Katka!
Sajnálom,gondoltam rád,hogy nehéz lehet neked.De talán jövő Karácsonykor igazán boldog leszel.Kívánom neked.

Nálunk az idei Karácsony nagyon jól telt,férjem figyelmes volt,kedves,látszott rajta,hogy kikapcsolódott ő is,jól érezte magát velünk.
Többiek,nektek hogy telt?

Sziasztok
Én is boldobabb új Évet kivánok Mindannyiunknak
FKata
Irtam válaszlevelet meg az itteni mail cimedre is küldtem levelet de sajnos egyiket sem tudta kézbesiteni a rendszer és visszajöttek a hibaüzenetek. Igy most nem tudlak elérni...
Irj légyszi

Puszi:Doris

Sziasztok!

Doris!
Én is kerestelek mailben. Remélem jó híreid vannak!

Szia Kata!
Válaszoltam....nem ért oda?Bocsánat az off-ért lányok. Kata, a mobilom a régi, beszélhetünk telefonon is, én nem tudtalak felhivni a régi számodon...

Puszi:Doris

"Muzsikával az újszülöttekért!”


Különleges eseménynek, a Gólyahír Egyesület javára szervezett gálakoncertnek ad helyszínt hamarosan a Magyar Állami Operaház Jókai utcai különterme!
Valóban különleges koncert ígérkezik ez estére, ami így is van rendjén: a segítendő cél sem hétköznapi!

A Magyar Állami Operaház művészei - jelenlegi és volt énekkari művészek, korrepetitorok - a Gólyahír Egyesület nemes és önzetlen tevékenységének segítésére muzsikálnak majd ez alkalommal!
A koncert fővédnöke Medveczky Ádám, a Magyar Állami Operaház karmestere.

A Gólyahír Egyesület a nem kívántként születendő újszülöttek életben maradásához és családba kerüléséhez nyújt segítséget.
Válsághelyzetbe került várandós anyák fordulnak hozzájuk, ezért egy ingyen hívható krízisvonalat működtetnek, mely Magyarország területéről az év minden napján reggel 6-tól este 22 óráig ingyen hívható.
Megyénként egy mobiltelefonos karitatív munkatárs végez szolgálatot, mely önfeláldozó munka nélkül megannyi sorsára hagyott várandós anya és születendő gyermek sorsa maradna továbbra is kilátástalan.
Fennállásuk óta végzet munkájuk eredményességéről legékesebben a tények beszélnek…

Az elmúlt öt év alatt:
- 234 anyát sikerült elhelyezniük anyaotthonban, hogy fedél legyen a fejük felett
- 311 esetben gondoskodtak kelengyéről a rászoruló újszülöttek számára

A Gólyahír Egyesület által gondoskodásba vett terhességek közül:

- 112 gyermeket előzetes örökbeadási szándékának megváltoztatásával végül
saját családja vállalt
- 220 újszülött alig egy hetesen örökbefogadó családokhoz kerülhetett
- 620 házaspárt világosítottak fel az örökbefogadással kapcsolatban.
- 39 családi találkozót szerveztek örökbefogadó családoknak Budapesten, Tatabányán, Veszprémben, Százhalombattán és Székesfehérváron
- 3 konferenciát is tartottak a nyílt örökbefogadásról szakemberek számára
- folyamatosan biztosítanak ellátást és szállást a krízishelyzetbe került várandósoknak
- 2004-ben könyvük jelent meg GÓLYAMESÉK címmel
- Az újságokban, rádiókban, televíziókban, 5 év alatt 145-ször esett szó munkájukról
Sajnos azonban az állami támogatás megvonása miatt mostanában igen nehéz anyagi körülmények között kénytelenek küzdeni pártfogásukba vett várandósaik és aprócska újszülöttjeik sorsáért…
A 2006. február 6-án, 17 órától tartandó jótékonysági operagála teljes bevétele ezen nemes tevékenység támogatására kerül majd felajánlásra!
Az este műsoráról Töreky Katalin, a koncert szervezője mesélt nekünk:

„A gálakoncert műsorának összeállításakor fontosnak tartottuk, hogy minden kedves megjelent számára emlékezetes pillanatokat jelentsen majd ez a korafebruári hétfő este!
Választásunk végül az operairodalom négy remekművére:
- Mozart: A varázsfuvola,
- Rossini: A sevillai borbély,
- Bizet: Carmen és
- J. Strauss: A denevér című művére esett.

Az opera műfaját jól ismerők bizonyára örömmel hallgatják majd e méltán népszerű művek felejthetetlen pillanatait, az operai dallamokkal ismerkedők pedig olyan ízelítőt kaphatnak, mely reményeink szerint kedvcsináló lehet az opera műfajának mélyebb megismeréséhez!
A koncert sikere a népszerű dallamokon túl természetesen az előadóművészeken is múlik.
Személyes érintettségem okán külön figyelemmel igyekeztem az operakórus olyan tehetséges művészeit - énekeseket, korrepetitorokat - megnyerni ez estére, akik személye már önmagában is garancia, hogy színvonalas és szórakoztató koncertnek lehessünk majd részesei!”


A Jótékonysági operagála időpontja tehát: 2006. február 6. (hétfő) - 17 óra.
Helyszíne a Magyar Állami Operaház Jókai utcai különterme - Bp. VI. ker., Jókai u. 4. (az Oktogontól 1 percre!)
Jegyek 2006. január 9-től kezdve válthatók a Magyar Állami Operaház jegypénztáraiban és szervezési osztályán (Bp. VI. ker., Andrássy út 22.), valamint beszerezhetők a Gólyahír Egyesület segítségével (tel. 06-30-529-8329, bankszámlaszám: 64800073-10705005).

Szívből reméljük, e nemes cél érdekében sokak döntenek majd úgy, hogy részesei kívánnak lenni a remek szórakozást ígérő koncertnek, és adomány-tartalmú jegyeik megvásárlásával - melyek ára 1400 Ft - segítik a Gólyahír Egyesület munkáját!

MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK
ANAMARIA

Van itt még valaki?