Na, ma megint milyen sokáig fent kokorékolok!!!
Apropó: kukorékolás! Tudtátok, hogy amire a magyar azt mondja, hogy "kukurikú", arra a német "kikirikí"-t, a görög pedig "kukurikí"-t mond?
Lányok!
(Ilyen megszólítással írok, hogy Te is tutira elolvasd Kata, hisz tegnap hiába vártad e bejegyzést...)
Elöször is szorítsatok nekem MA 14-17 óráig, kalkulációvizsgám lesz.
Szóval beígértem egy "jegyzökönyvet" az apuékkal folytatott telefonbeszélgetésröl! Nagyon rövid leszek: az öröm persze óriási! (Tudjátok, csak az ultrahang-képet küldtem el mailben, kíséröszöveg nélkül!) Elöször az apu feleségével beszéltem. Idézem: "Ahogy apukád hazaért, csak annyit mondott, hogy hozzam a szemüvegemet. Fogalmam sem volt, mit akar nekem mutatni a kocsiban. Erre elöszedte a képet, a vállamra borult és elkezdett zokogni, hogy >nagypapa leszek!<. Aztán együtt sírtunk." Azt hiszem, hogy ehhez a fogadtatáshoz nem kell sokat hozzátennem. Ja de! Még csak annyit, hogy ebben a pillanatban az apukám még azt sem tudta - amit szerdán este elárultam neki -, hogy a kisunokája épp az ö szülinapján fogant!!!




Barbara!
Igazad van, az én kapcsolatom nagyon jó a férjem szüleivel (ekkora a teljes családja). Söt ök már 2x is voltak Magyarországon nyaralni, Budapesttöl pedig teljesen el vannak ragadtatva. A szüleimmel is nagyon jól kijönnek, kézzel-lábbal, de nagy nehezen csak megértik egymást. Én meg már annyira belefáradtam a fordításba, hogy olyankor ott is hagyom öket egymással. Ha szerencséjük van, akkor a férjem "tolmácsol", mármint amennyire tud. Ö magyarul (helytelen nyelvtannal, de közérthetöen) szét tud szedni egy autót vagy egy motort, de nehezére esik, hogy idegenek elött kérjen egy kiló kenyeret a boltban. Olyankor csak rámutat és mondja, hogy: "ety!" (így, ahogy írom). Visszatérve a szüleire, még csak pár hónapja voltam itt, az anyósom (akkor még nem volt az) kérte, hogy akkor is látogassam majd meg öket, ha esetleg szakítok a fiával. Szóval más az alaphelyzet. Szerencsére.

Nyelv: mi a kezdetek kezdetén, másfél évig távkapcsolatot folytattunk, és csak angolul (borzalmas "konyhanyelven") értettünk szót. Sokszor körbeírtam egy számomra ismeretlen kifejezést, mire a férjem rávágta a német megfelöjét. Én akkor még azt hittem, hogy milyen sokat tud angolul, és szorgalmasan be is építettem ezeket a német szavakat az angol szókincsembe

. A legszebb az egészben, hogy ezt az angolt még a munkahelyemen is használtam, amikor szállodában dolgoztam egy darabig. Én is úgy éreztem, hogy az elsö három hónap volt a legfontosabb a nyelvtanulásban, holott az anyósom emlegeti, hogy már a kiköltözésemkor sokkal jobban meg tudott érteni, mit az elsö találkozásunkkor. A férjem azért nem tanul meg soha rendesen magyarul, mert én a németet viszonylag jól beszélem és ezért mindkettönk számára ez legkönnyebben járható út. Ez mondjuk ellentmond a terveinknek, hogy elöbb-utóbb MO-ra költözünk, de én abban reménykedem, hogy ha a kicsi elkezd beszélni, olyan kíváncsi lesz rá, hogy mit mond, hogy automatice tanul egy csomót. Én most itt suliba járok, "Mediengestalter für Digital- und Printmedien, Fachrichtung Beratung" és épp most vagyok a vizsgáim kellös közepén. Épp a koncepciómat írom a vizsgaprojekthez, azért nem egyszerü emelt színvonalon, oldalakon át fogalmazni... Ha nem segítene a férjem és a fönököm, azt hiszem nem is sikerülne túl jól. Druck mir die Daumen, ab 14 Uhr haben wir Kalkulationsprüfung.
Eddig volt 7 ultrahangom, ez azért, mert kellett egy magzatvíz-vizsgálat (kromoszómavizsgálat) is, aminek a babára (kislány!) nézve jó lett az eredménye. Egyégként a vasat tesztelik havonta a véremben, meg pisilni is kell, abban biztos baktériumokat keresnek. Na, elég hosszú lettem. Örülök, hogy megkerültél, már kerestelek Sashán is, kicsit megijedtem amikor kimaradtál a táblázatból. Jelentkezz, nomeg ne cenzúrázz olyan sokat! Mikorra vagy pontosan kiírva?
Csipkebogyó
17+1