Társalgó főoldal » Anyaságról » Szoptatni szerettünk volna (de nem sikerült)

Sode idéznék tőled: "nem akartuk, hogy mi legyünk a 0,1 ezrelék"
És ez megint off, de valahol összefügg.
Igen néha egy-egy egészséges kisbaba minden átmenet nélkül átalussza amgát a másvilágra, ezt nevezik bölcsőhalálnak, a baba elfelejt lélegezni.
Nagyon ritka.
Legalább olyan ritka, mintha egy átlag kisbaba egy nálunk nem is ismert trópusi betegségben halna meg.
Nem is sikerült eddig még az okait sem konkrétan kideríteni, mert annyira ritka, hogy jószerivel statisztika sem készülhetetett. Mindenesetre amit ma tudunk: vannak rizikófaktorok. Pl koraszülés, fiúcsecsemőknél gyakoribb stb. Mindenesetre én átrágtam magam ezen is, elolvastam róla mindent, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha egy élő érett azonnal felsíró, jó sullyal születő, a szülőkkel együtt alvó avagy a szülők mellett alvó gyerekről van szó (a baba ugyanis érzékeli a szülei lélegzetvételét, horkolását akármit, és így ő is átveszi ezt a ritmust) - akkor teljesen fölösleges 30 ezer forintot kiadni egy légzésfigyelőért, csak azért, hogy időnként hatalmas pánikot okozzon, mert a gyerek éppen álmában lekúszott róla.

Most majd mindjárt meg is fogtok cáfolni, hogy ez is az anyai lelkiismeretesség egy fokmérője, de mielőtt ezt teszitek, szeretnék hivatkozni asszem Sode-ra, aki a profitorientáltságra hívta fel a figyelmet.
Most őszintén: az, hogy a bölcsőhalál, ami mindig is volt és mindig is ritka volt (az összes statisztika kb 300 konkrétan ilyen halált halt babára vonatkozik) ennyire veszélyes kinek az érdeke??? Megmonodm: a Baby sens meg hasonló gyártóknak!!! És mit értek el velük? Azzal, hogy jól megfizettek pár ujságírót, hogy írjanak erről a Kismamában pl meg máshol?
Azt érték el vele, hogy manapság már egy okkal több van, amiért egy átlag lelkiismeretes anyuka retteghet.
Ugyanez van a toxoplazmózissal is, de ez már tényleg nagyon off...

Hozzászólhatok a bölcsőhalálos témához?
Fiam 6/9es Apgarral született, valószínű az altató miatt nem sírt fel... Kiságyban alszik(igaz, a mi szobánkban), a bukóssága és hasfájóssága miatt (no meg 8 hetesen kapott kengyelt) mindig hason aludt... Nincs légzésfigyelőnk... Eddig még nem volt baj... Ja és nem is koraszülött (napra pontosan jött)...
De mint láthatjuk tényleg nagyon ritka a bölcsőhalál... Akinél "elő kell" hogy forduljon, annál szerintem a légzésfigyelő sem segít... Tudom ez off, de ilyen esetekben hiszek a sorsban...

Fene tudja mi is off vagy mi nem off, de ha erről beszélünk, akkor nekem az a véleméynem - és ezt igazán nem vérom el az ide író kismamáktól, hogy nekik is ez legsyen, mert ehhez azért kell megérni még legalább egy emberöltőt - hogy sajnos vagy szerencsére, de igenis a szült nők a sorsot ostromolják, ha megszületett egy gyerekük, mert egyszerűen nem lehet mindent kivédeni! Azért kell valamennyi bizakodás az életben meg önbizalom ahhoz, hogy ne féltsük mindentől a gyereket... mindenki fékti valami konrét októl a gyerekét, és ez természetes is, én pl mindig akkor paráztam be, mikor nem tudtam, hogy hol vannak, mert késve jöttek haza vagy ilyesmi, én pl. mindig a balesetektől, a kéjgyilkosoktól és hasonlóktól féletm... van aki a különféle vírusoktól fél, van aki állandóan hypóval mos fel, mert a baktériumoktól fél... ez természetes, mindenkinek megvan a maga dilije. És tökéletesen igazad van, mindenkinek megvan írva a maga sorsa amit nem kerülhet el. Mióta ezt felfogtam, valahogy nyugodtabb vagyok.

Alíz!
Ez mind addig igaz, amíg nem veled történik meg! Az én kisbabám időre született, 4 kg-val és 59 cm-rel, dohányfüstöt soha nem szívott, mindig a hátán aludt, velünk egy szobában. És a mennykő nem is éjszaka ütött be, hanem egy este "nagymunka" közben, egyszer csak elfelejtett levegőt venni. Hála az égnek csak pár másodpercig tartott, mert attól magához tért, hogy a párom felkapta és ráfújt a pofijára. Hát azt a pár másodpercet nem kívánom senkinek, amikor azt látod, hogy az addig tökéletesen fejlődő (2 hónapos volt akkor), egészséges, vidám babádnak egyszercsak élettelenül lóg kis keze-lába És azóta is jópárszor eszembe jut, hogy mi lett volna, ha éppen nem vagyunk mellette ... Utána persze kórházi kivizsgálás következett, szerencsére minden lelete negatív volt. Hát azóta van nekünk légzésfigyelőnk (kórházi javaslatra is, de ha nem ajánlották volna, akkor is meglenne). És egyszer-kétszer riasztott is azóta, nagyon mélyen aludt Eszterkém, de ki tudja ... Én úgy vagyok vele, hogy őt álmában nem zavarja, én pedig így vagyok nyugodtabb.
De ez az én véleményem
Tudom, hogy mindent nem lehet kivédeni, de amit tudok, azt megteszek.

Kriszta

Lujzika, szerencsétek volt, ugyanúgy mint nekem, mint mikor a 3 hetes lányomat kitettem a kertbe a mózeskosárba levegőzni a szép tavaszi időben, aludt, én bentről figyeltem állanóan mi van vele, majd behoztam, és az ablakból láttam, hogy még ki se vettem a kisbabát a mózeskosárból, mikor annak a fának a legvastagabb ága ami alatt feküdt hirtelen leszakadt... 2 percen múlt. Ilyen az élet.
És látod, nálad se akkor következett be mikor "illett volna" - és éppen ott voltatok és megoldottátok, és megrettentetek... hej, mennyi iylen szitu lesz még... a végén az ember tán bele is fásul.

Most nem kekeckedni akarok, de komolyan nem értem.

Zsuzska, a tápszeres dobozon lévő feliratot valószínűleg azért kell feltüntetni, mert valamilyen törvény vagy rendelet erre kötelezi a gyártót, akinek ez egyáltalán nem érdeke.
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy hogy született ez a törvény, vagy rendelet. Vajon úgy, hogy a gaz LLL, meg a méggazabb IBCLC-k összeültek, a nemlétező befolyásuknál fogva nyomást gyakoroltak a döntéshozókra, hogy hogyan tudnának merő aljasságból mégegyet rúgni a megviselt idegzetű anyukákon, akik kénytelenek tápszert (is) adni a gyermeküknek?
Amikor megvettem az első doboz tápszert, amit felírt az orvos, nekem is megakadt a szemem az ominózus feliraton. És nem esett jól olvasni. Aztán gondolkoztam, hogy vajon miért kell, hogy rajta legyen. Az üzleti érdek azt kívánja, hogy sok tápszert adjanak el. A szükségesnél sokkal többet. Röviden és velősen ezért.
Szerintem a szoptatás körül éppen az okozhat problémát, hogy elvileg mindenki szoptatáspárti. Csak van, aki ezzel együtt a szoptatásra nézve káros tanácsokat ad, közben pedig meg van győződve róla, hogy kompetens a témában.

(Sode: IRL = in real life, a való életben; szvsz vagy vsz = szerény véleményem szerint. Fórumszleng, elnézést, már annyira hozzászoktam.)
)

Adatok:

Bölcsőhalál: kimutathatatlan okból 0-12 hónapos korig előforduló csecsemőhalálozás. Jelentősége azért nő, mert egyre kevesebb a gyerek és a csecsemőhalálozás többi okát lehet csökkenteni. Azaz jelenleg a csecsemőhalálozás nagy százalékát adja. És a meghalt babák családjában a gyermekek nagy százalékát érinti (hiszen nics 8 gyerek egy családban általában) Jelenleg Magyarországon 10.000 baba közül 3-4 hal meg emiatt. A többi halálesetnek megvan az oka. Hogy jelenleg hány baba életét menti meg a légzésfigyelő hangja, anyja ébresztgetése, vagy lélegeztetése, ez az adat nem ismert. Védő faktorok és rizikótényezők ismertek. A legvalószínűbb okokról is írok, ha valakit érdekel, amelyeket halott babák egyes részeinek mikroszkópikus vizsgálatával mutattak ki.
Nem szűrhetők ki azok a babák, akiknek biztosan lesz légzésleállásuk. (ha szűrhető lenne, akkor csak alájuk kellene monitor)
BIZTOS ELKERÜLÉSE:
1.MEGBÍZHATÓ légzésmonitor (nincs hamis riasztás, egyszerű kezelés, babát nem zavarja) -csak az a légzésmonitor képes figyelmeztetni, amelyiket használják (egyébként az egyéb okból leállt légzésű személyre is figyelmeztethet...)
2. Ha tudjuk, hogy hogyan helyettesíthetjük a baba légzését és keringését, ha az a riasztási hangra, illetve az odafutó felnőtt cselekvéseire nem indul meg. Ami azért előfordul, hiszen a monitorokat a figyelmeztetésre készítették és sose állították róluk, hogy a légzés megindítását is intéznék. Az újraélesztést, ha nem gyakoroljuk naponta pl munkánkból kifolyólag, akkor MEG KELL TANULNI, elméletben és GYAKORLATBAN is.
Ha már védekezni akarunk, akkor ne hagyjunk egérutat a bajnak.
SZERINTEM.
Egyébként átvihetjük a témát egy erre kialakult topikba....

Snoopy

Snoopy, engem érdekelne a téma részletesebben is.

Sziasztok,
Gyermekek, betegségek, gondok/bölcsőhalál.
Engem is érdekel, majd áttérek.
Sode
Manojoe! Nagyon köszi, az szvsz-t jól fejtettem meg de erre nem jöttem volna rá....nem vagyok én ám egy nagy fórumlátogató!!

Hagnosz!

Mailt írtam Neked.

Snoopy

Sziasztok,

Alice,
a bölcsőhalálos/légzésfigyelős hozzászólásoddal egy az egyben és szó szerint egyetértek. De a Kismamában volt pelenkás, fejőgépes, bébiételes, sőt tápszeres körkép is (most hirtelen ez jut eszembe).

Hagnosz,
nagyon tetszett a tápszerdobozos írás. Az utolsó három sort pedig csaknem axiomatikusnak gondolom

Manojoe,
(off) babafirkálás: de az előfordul, hogy sminkelsz vagy fodrászhoz mégy, nem? Ja, én is firkáltam-frizuráztam...a babázás-állatkázás sokféle minta gyakorlására használható, lányoknál a női szerepre éppúgy, mint az anyaszerepre, meg persze a többi felnőttszerep gyakorlására, beleértve bármilyen szerepjátékot.

Zsuzska,
hát ez nem semmi sztori. Tudod, én éppen ebben a témában szembesültem életemben először komolyan azzal, hogy vannak területek az ember életében, amelyeket akárhogy is szeretne, nem tud irányítani, még a leggondosabb tervezéssel sem...annyi minden van, ami nem rajtunk múlik...

Kismama:
tudom, hogy ez itt most nem igazán lényeg, én sem akarok sokáig lovagolni rajta. Csak mondjuk én még nem kaptam remittendát a kórházi csomagban anno (ez azóta kieszelt pr-fogás lehet), ezért ez a részlet meg is lepett (bár az is igaz, hogy a kölök kb. fél éves volt, mire egyáltalán kinyitottam azt a csomagot, addig se időm, se kedvem nem volt hozzá). Utána fogok nézni, hogy mit mikor alapítottak, tekintettel arra, hogy az az érzésem, a Kismama mellett nem tud más lap komolyan betörni a piacra.

Amúgy azért is vagyok itt, mert komolyan parázok, hogy a második gyerkőcnél hogy sül majd el ez a szoptatás-téma.

Üdv
Kriszi

Kriszi, második gyereknél általában sikerül, illetve jobban sikerül (feltéve, ha a baba is akarja! - mert nálam ő nem működött közre sajna egyáltalán egyetlen egy szopó mozdulatot nem tett, hogy egyáltalán eleget egyen akár cumisüvegből is, ki kellett vágnunk nagyobbra a cucli lukát is...)
Mert érdekes mód tejem sokkal több volt mint először, sőt anyám, aki engem egyáltalán nem tudott szoptatni mert egy gramm teje sem volt, az öcsémet már tudta 3 hónapig (akkor vissza kellett mennie dolgozni, mert 1951-ben annyi volt a szülési szabadság, velem még 6 hét).
A másodiknál végül is az anya sokkal tapasztaltabb és bátrabb, és azzal is tisztában van, illetve jobban tisztában van, hogy kinek a véleményére kell adnia és kiére nem.
Szóval nyugi, menni fog.

Ma vettem észre ezt az oldalt, bár úgy látom , kihalt, írok ide,mert én is a ritka selejtes 2% -ba tartozom. Ráadásul én az a fajta semmirekellő vagyok, aki még szülni sem tudott a mai elvárásoknak magfelelően, mivel ez nem szüléstörténet-rovat, nem részletezem, császármetszéssel születtek meg a gyerekeim és olyan szörnyeteg vagyok, hogy orvosomnak köszönhetően semmi kifogást nem találtam benne.
Az első gyerekem be sem kapta egyáltalán a mellem, soha egyszer sem szívta, egyszer sem tudtam megszoptatni. A születése után néhány órával elkezdett ordítani, és az első éjszakát is véges végig ordította, mindezt a legbababarátabb kórházban. Nem sorolom fel a jótanácsokat,akik ide valóban azért írtak,amiért Kikezdi indította, azok tudják, hogy a magunkfajtának végig kell hallgatni mindent, mindennek az ellenkezőjét is, nővérkék és szoptatási tanácsadók sora, akik kissé furcsa jótanácsokat adnak, egymással nem mindig értve egyet, de abban igen, hogy mindenki tud szoptatni. Erre rácáfolni látszott a lilán üvöltő, fogyó, nem alvó, napokig éheztetett gyerekem, és közben a következő marhaságokat kellett hallgatnom: az előtej elég, az kalóridús, persze, hogy elég 2 gramm,hogyne volna elég, ha az afrikai csecsemő szopik, a magáénak is kell, nem ,nem baj, ha sír, miért volna baj, a kisbabaák sírnak és kész, vegye föl, tegye le, vegye az ágyba és egy nyikkanása adja a cicit, tartson szünetet a ( nem létező ) szoptatások között, tartsa így, tartsa úgy, üljön le, feküdjön oldalra, C fogással, türelmesen , határozottabban szoptasson, ha nem szopik, akkor is,ha nem megy akkor is, mert olyan nincs, és soha hangosan ki nem mondani, hogy ez nem mindenkinek megy és hogy a gyerek igény szerint címszó alatt éhes és elégedetlen, mert nem azért sír az mert napok óta nem evett, henem biztos a nem megfelelő baba.mama kapcsolat! Az lesz az! Mikor otthon kifejtem a tejemet, és cumisüvegből ( igen cumisüvegből, mert egy vadul kapálózó, kétségbeesetten ordító gyereknek nem lehet kiskanállal belötyögtetni nagyobb mennnyiségü tejet) megetettem, bevágott 80 gr-ot(csak kicsit több, mint a 2 gr ) és onnantól fogva evett és aludt. Az éjszakáimat töltöttem fejéssel, hogy napközben tudjak vele foglalkozni, etettem őt cumisüvegből a tejemmel,közben potyogtak rá a könnnyeim, ringattam és egyre csak azt hajtogattam,sírva, hogy nem számít, hogy így van, attól én még szeretem őt. Ezt nem értik olyanok, akiknek valaha is valamennyit szopott a gyereke és jóindulatúan tanácsot akar adni, mert nem értik, soha nem tapasztalták, hogy nem a megfelelő pózzal, nővérekkel, időjárással stb. van gond, hanem a baba egyszerüen nem kapja be a mellet,vagypedig bármilyen hozzáértő ember bármily szakszerüséggel mellre is teszi, nem szívja, és ezt egy valamirevaló bababarát kórházban nem ismerik el. Amikor a második gyerekem születését vártam, vittem magammal mellszívót, cumisüveget, cumit, babavizet, tudtam, hogy szemétkedni fognak velem érte,de attól kevésbé féltem,mint attól, hogy még egyszer végig kell csinálnom azt a földi poklot, amivel az első gyerekemmel keresztülmentünk.A kórházban úgy néztek rám, mint a bünözőre, kérdőre vontak, kritizáltak, a legfőbb főfőfő gyerekorvos jött ismerős jó tanácsokat adni, olyan hangsúllyal, hogy ha nem így csinálom, akkor kifele menet akár ki is dobhatom a gyereket a kukába, és végig éreztették, hogy nem illek a képbe, szerintem pont attól tartanak, hogy majd beírom a Kismamába, hogy nem tudtak megtanítani szoptatni. Ezért nem írom ki senkinek a nevét a sajátomon kívül, a Kismama sokáig gyüjtögetett számai pedig már rég apósom vegyestüzelésü kazánjában landoltak a szoptatást népszerüsitö propaganda füzetekkel együtt.

Szia Ildi,
csak egy fél szó, és nem is tudom, hogy kellene-e ide írnom neked: mindenesetre tudd, hogy nagyon, nagyon csodállak azért az erőért és kitartásért, hogy képes voltál lefejt tejjel táplálni a babádat!!! Én mindig is nehezen tudtam fejni, még túltelítődött mellből is, még a második bébinél is. Ez nagyon klassz dolog, legyél rá büszke.

Üdv
Kriszi

Kriszinek!
Nagyon köszönöm, amit írtál, nem sok ilyet kaptam "pályafutásom " során! Miért ne írhatnál nekem ide?
Én is csak egy fél szót tennék még hozzá: az erőn és kitartáson kívül egy jó mellszívó is kellett( nem mindegyik fajta szívta ám le a tejet) és hogy legyen elég tejem ( én elismerem,hogy van akinek nincs, vagy nincs elég)

Üdv: ildi

Szia Ildi!

Kriszivel teljesen egyetértek! Több anyát ismerek, akinek, bár lenne elég teje és jól szopik a babája, inkább a tápszert választja.

Nagyon sajnálom, hogy így megszenvedted a szoptatást. Azt még inkább sajnálom, hogy úgy érezted, hogy ezért bárki is elítélt. Én semmiképp nem gondolnék rosszat olyasvalakiről, aki nem sajnálja a fáradságot, hogy éjszaka fejjen a kisbabájának, akinek valamiért gondjai vannak az anyamellből való szopizással. Te mindent megtettél, ne gyötörd magad azzal, hogy ki mit gondol. A legfontosabb, hogy te magad el tudd fogadni, hogy nem úgy sikerült, ahogyan szeretted volna, vagy úgy érezted, hogy a külvilág elvárja. Én biztos vagyok benne, hogy nem attól lesz valaki jó anya, hogy tudja-e, és meddig tudja szoptatni a gyerekét. Fontos a szoptatás, de nem a legfontosabb. Amit lelkileg adhat, mindenképp pótolható, hiszen a szeretet (szerencsére ) sokféleképp átadható.
Eszter

Sziasztok!
Én is szopiproblémás anyuka vagyok. Picim 1 hónapos, és már a kórházban kezdődtek a gondok, ill. talán ott rontották el. Első babám, és szopipárti voltam, vagyok, csak hát nem adatott meg úgy ahogy kéne. A napi kajcsija negyedét tudom ciciből adni neki, a többi tápi. Próbáltam már mindent, nem lett több tejem, csak gazdagabb. De nem vagyok elkeseredve, ez is több mint a semmi, és nem is szégyenlem magam, hiszen nem tehetek róla.

Sziasztok,
Ildi,
csak azért hezitáltam, nehogy oktatásnak vedd tőlem, mint ún. sikeresen szoptató anyától. Tudom, hogy aki már sok macerán ment keresztül a témában, az fokozottan érzékeny. Egyébként nekem nem újság, hogy rengeteg múlik a babán: egyik kölköm sem egyszerű eset e szempontból.

Diana,
erről van szó. Az a negyedrész is sokkal, de sokkal több a semminél.
Üdv
Kriszi

Sziasztok, na ez jó, hogy 1 év szünet után van itt élet, és annak különösen örülök, hogy kissé visszafogottabb a hangnem, mint az utolsó oldalak többségén, bár ennek talán az is oka, hogy csak nagyon-nagyon burkoltan írtam le a véleményemet az egész bababarát programról és a WHO ajánlásairól. Most is hangsúlyoznám, hogy nem alapvetően azzal van a bajom, hogy pl. ösztönzik a korai mellretételt, vagy az igény szerinti szoptatást, hanem azzal, hogy nekem túl erőszakosan, túl túl túl van előadva, és az egész el van túlozva. Túlzásnak érzem pl. azt hogy megveszek egy újságot és a következőkről olvashatok: Gratulálunk rovat: megszületett XY baba, szopik, mint a gép. Az orvos válaszol rovat : tegye ezt, tegye azt és szoptasson. A hónap témája a szoptatás. Beszámoló egy szülésről, semmiképpen sem maradhat le a szopós fotó. A kismama klub témája a szoptatás, a fotópályázat témája a szoptatás, a rejtvény témája a szoptatás , a saját történetek rovatban 90%-ban szopóbajnokok,amelyik nem, annak a problémájára a szerkesztőség tudja a megoldást, végül előzetes a következő számból: szoptassunk nyilvánosan ! Nekem ez nagyon tömény.
Ha valóban nem arra mennek burkoltan, hogy igenis az a jobb anya, aki a végtelenségig próbálkozik a szoptatással, akkor miért nem szólnak mindkét "táborhoz" ? Ha véletlenül mégis szólnak a tápszeresekhez is, abba biztos, hogy ügyesen beletesznek néhány bántó mondatot, és célzás van rá, hogy valahogy biztosan lehetett volna szoptatni, / elérni, hogy legyen elég tej, stb. Az olyanokat, mint én, abszolút körön kívül hagyják, és általában a pótlással élőket is.

Kriszi, szimpatikus nekem az, hogy megértéssel fordulsz efelé az oldal felé, és hogy nem írtad most Diananak azt: kizárólag szoptass ,igény szerint, éjjel-nappal,mindkét mellből, tedd el a cumit,és a mellet cumiztasd, hagy ingerelje, akkor majd lesz több tej!

Diana , én is örülök neki, hogy ennyi sikerül, és irigyellek a felfogásodért.

Eszter, köszönöm, amit írtál, most már én is abszolút így gondolkodom, de néha igenis szoktam gyötörni magamat amikor a cumisüveges táplálásról olvasok, mert akárhonnan nézem, én szinte csak azon neveltem őket, és nagyon rossz hallgatni/olvasni, hogy mitől fosztottam meg őket egyesek szerint. Persze józan ésszel tudom, hogy, semmitől, mert az egyetlen, ami tényleg pótolhatatlan, az a szeretet innentől pedig te már megfogalmaztad.
sziasztok:ildi

Ildi

Én is azon anyukák táborát szaporítom akinek nem jött össze a szoptatás. Sikerült 4,5 hónapig elkínlódni, aztán áttértem a fejésre, és fejtem Balázs egy éves koráig. Megpróbáltam én mindent hogy növekedjen a tejmennyiség, de nem sikerült. Szoptattam, fejtem egyhuzamban. Nem lett több a tej, sőt egyre kevesebb. Aztán fejtem, először 6x, 5x, majd 4x egy nap, és érdekes mód a tejmennyiség standardan ugyanannyi maradt, kb. 1 liter. Tehát hiába fejtem többször a tej mennyiség nem nőtt. Nálam sajnos az az állítás hogy minél többször szoptat/fej az ember nem jött be. Na de ezen most már nem agyalgok, a lényeg számomra az volt hogy anyatejet kapott Balázs, És azon hogy az anyatej cumisüvegből, és nem ciciből jött, hamar túltettem magamat. Mindig úgy tartottuk (Apuska is lelkesen "szoptatott") Balázst amikor cumisüvegből etettük, mintha szopizna. Éppen most olvastam Ranschburg Jenő egyik könyvében hogy nincs semmi gond a cumisüveges táplálással, ha megvan a testkontaktus, az ölbevétel. És persze a szerető nyugodt családi légkör.

Edit

Sziasztok,

Ildi,
az én véleményem az, hogy senki, de senki nem tudja látatlanban megítélni, hogy adott esetben mi a probléma akár a szopizással, akár mással. Ezért - meg egyébként is - hogy jönnék ahhoz, hogy ítélkezzek??? Amúgy azért ott a másik oldal is, miszerint a szoptatásra biztatás sajnos sokszor hozzá nem értéssel párosul, és ezek az esetek több kárt okozhatnak, mint ha nem biztatnának (annyira). Pl. én nem kimondott bababarát, de azért mondható, hogy szoptatáspárti kórházban szültem. Most a második a friss, és keményen biztattak rá, hogy egy-egy ciciből csak öt percig szoptassak, nehogy felázzon... mondjuk a második gyerekkel ugye az ember már határozott, de ha az elsőnél megtalál ez a tanács, akkor nem lett volna sok szopi. De pl. én már megkaptam a magamét a sokáig tartó szoptatás miatt is (miii, egyéves, és még szopik???), de azért is, mert merészeltem egy babaoldalra - nem ide - reagálást írni, hogy az anyatej-serkentő tanácsokat adó cikkből teljesen kimaradt a gyakori mellretétel (nekem mondjuk személyes tapasztalatom szerint több mint jól működik). A levelemre válaszul a szerkesztő szó szerint nekem támadt, hogy nincs mindenkinek olyan bő teje, mint nekem, így hát fogjam be a számat és örüljek, hogy mázlista vagyok. Mindezt úgy, hogy a levelem semmi másról nem szólt, mint hogy érdemes azt is tanácsolni a kismamáknak tejmennyiség-növelés gyanánt, hogy szoptassanak gyakran, nem csak azt, hogy fejjenek. És egy nyikk nem volt benne rólam, azon kívül, hogy nekem ez bevált.
Na a lényeg, hogy túlzások meg hülye emberek mindenütt vannak, teljesen mindegy, hogy éppen hívei a kizárólagos szoptatásnak, vagy nem. Ez azon nem változtat, hogy a lehetőleg kizárólagos anyatejes táplálás, lehetőleg anyamellből a legjobb a félévesnél fiatalabb bébinek, de itt úgysem ezen megy a vita. Viszont amíg vannak még olyan anyukák (nekem ismerősöm), akik azért választanak el egy négyhónapost, mert sokáig szeret cicin lógni egy-egy alkalommal, addig szerintem helyénvaló a proprganda - más kérdés, hogy milyen formában és milyen hozzáértéssel mögötte.
Csak hogy valami vicceset is írjak: a túlzásról eszembe jutott Robert de Niro "tatacicije" a Vejedre ütök 2-ben...

Amúgy pedig ha itt kialakul egy jó kis társaság, akkor megyek a csudába, mert ez nem vitatopik akar lenni, és én amúgy is csak a "másik oldal" tapasztalatait tudom megosztani (ez sem fenékig tejfel, az én kölkeim sem szopibajnokok, volt-van problémánk elég, de bele sem merek gondolni, hogy mennyi lenne, ha a cumisüveget is be kellenne vonni a szituba).

Üdv
Kriszi

Szia Kriszi, dehogy akar ez vitatopik lenni, szerintem csak beszélgetünk. Igen ,nekem is van egy rokonom, aki a Gyed alatt óhajtotta megszerezni a "nemtomhanyadik " diplomáját, ezért hétköznap fél országgal arréb tartózkodott, a nagyi vigyázott a babára, ő csak hétvégén jött haza. Így a gyerek 2 hónapos korában kijelentette, hogy le kell szoktatni a szopásról. Khm....
A gond az, hogy az ilyet abszolút nem érdekli az anyatej előnye, és cseppet sem izgatta magát a cumisüveg miatt, (azt meghagyta nekem ) ugyhogy ha a hozzá hasonlóak miatt olyan túlzó a propaganda, akkor szerintem cél téveszt( neki aztán írhatták a tápszeres dobozra a szöveget, hogy mi a legjobb a csecsemőnek, elkészítette, a doboz repült a kukába és téma lezárva.)Ellenben aki nem tudja anyatejjel táplálni a gyerekét( és az nem 2% )vagy egyszerűen úgy érzi, hogy nem bír többet kínlódni, miközben a gyerek éhes és csak ordítástól kifárádva alszik el, és megeteti ezzel, annak borzasztó érzés még ott is ezzel szembesülni ( én egyszer sem kényszerültem adni egyiknek sem ,pedig a második sem hajtott a "hónap szopósbabája " címre.)
Az is biztos, hogy az anyatej a legjobb és anyamellből,én azért mindig hozzá szoktam tenni, hogy HA a baba jól szopik és van elég tej, ellenkező esetben üvöltő gyerek, kikészült család és az senkinek sem jó.
Az én védőnőm pl. annyira rajta van a témán, hogy bár már 100X elmondtam neki, hogy fejek,mert fejek, akárhányszor bementünk hozzá akármelyik gyerekkel, mindig az volt az első szava: " Ildikócskám, ugye szoptatod ?" Megmondom őszintén , engem már ez idegesített.
A Vejedre ütök 2-t nem láttam !
Én nem tudok ilyen mosolygó figurákat idetenni, akár hova kattingatok nekem nem jön be!

Hahó,
persze, Ildi, a legtöbb dologban egyetértek. Ami miatt a propaganda túlzó, hogy a szakemberek egy része attól tart, hogy csorba esik a szakmai hírnevén, ha nem biztat ezerrel, meg ez egyébként is divat lett most. Ami önmagában jó, csak nyilván megnyitja a lehetőséget a túlkapások felé is. A propaganda egyébként leginkább azoknak szól szerintem, akik tájékozatlanok. A baj szerintem még mindig az, hogy a propaganda mögül többnyire hiányzik a valós, hozzáértő, toleráns, gyakorlati segítségnyújtás illetve sokszor a korrekt, hozzáértő tájékoztatás is. Nekem ebben volt nagy mázlim, az első kölöknél itt kaptam anno rengeteg segítséget, biztatást, és van egy barátnőm, aki végzettségére védőnő, akkor végzett frissen, és az első babáját várta, amikor a nagyobbikam csecsemő volt. A barátnőm nagyon naprakész és segítőkész volt, a szomszédunkban lakott, és ráért ( : ) szóközök nélkül). Többször segített pl. kimasszírozni a makacs mellgyulladásomat, volt hogy napokig az ő főztjét ettük stb. Ha ő nincs, és nincs ez a site, ahová akkoriban nagyon jó és felkészült emberek írtak a Szoptatás topikba, akkor talán velem is minden másképp alakul. A 2% egyébként, ha jól tudom, csak azoknak a köre, akik fizikai okokból nem tudnak szoptatni (pl. csökkent mirigyállomány, vagy a baba olyan mértékű anatómiai problémája, ami ezt lehetetlenné teszi). Azoknak a száma, akiknek ilyen-olyan okból nem sikerül a szoptatás - pedig szeretnék -, természetesen sokkal magasabb. A normális, kimerítő tájékoztatás és a korai, hozzáértő segítségnyújtás azt hivatott szolgálni, hogy a kettő minél inkább közelítsen egymáshoz. De pont ez az, ami sokszor pont a kellő időben hiányzik vagy félresikerül ( : ( szóközök nélkül). Egyszerűen nincs elég felkészült ember, aki pedig van, az túl van terhelve. Védőnőd , leginkább mert már igazán megjegyezhetné, mi van veletek...
Vejedre ütök 2: Robert de Niro rémisztően tudatos nagyapaként a rábízott tipegő unokát lefejt anyatejjel táplálja, méghozzá úgy, hogy azt egy, a saját mellkasára szíjazott műmellből kínálja neki. A műmell a bébi anyjának bal melléről van mintázva (ahonnan a tej is való), és a nagypapa tatacicinek hívja ( : O szintén szóközök nélkül).
Több fejecskét sajna nem tudok, és mindjárt mennem kell fürdetni.
Örülök, hogy ilyen kulturált hangnemben tudunk beszélgetni a témáról
Üdv
Kriszi

Helló, Kriszi, igen, egyezünk, az első hozzászólásom nagy része erről szólt,( csak konkrét példán keresztül ) hogy egyesek a világ összes kincséért el nem ismernék, hogy nem mindenkinek megy, nem akarják, hogy elterjedjen : "én X kórházban szültem , X ember ott a gyerekorvos és tápszerrel jöttünk haza / adtak a kórházban teát, pótlást, akármit".
Igen ez teret hagy a túlkapásoknak, amihez azért mszerintem még jócskán hozzájön a tipikus magyar mentalitás, miszerint mindennel azonnal át a ló túloldalára.
Én úgy vettem észre, hogy kétféleképp müködnek a dolgok: 1: a legtöbb kórházban minden babának adnak vizet, teát, vagy ha a mérések szerint nem szopik eleget, akkor pótlást. Ezt csinálják azokkal is, akiknek erre semmi szükségük nincs, mert szopiznának és minden rendben volna.
2: a másik ( jelenleg sztm még kisebbik )fele meg kifejezetten tiltja,és valóban egyáltalán nem ad egyiknek sem, még annak sem, akinek pedig igenis kellene( pl. az én pl. )és konkrétan tudok jópár gyerekről, akit a kiszáradás szélén adtak haza, mert igenis volt probléma a szopással, de a zárójelentésen virított: a baba jól szopik. És ez sem jó így.
Mindenkihez " hozzá kellene tudni állni " (hú de nyakatekert ) egy kórházban, akármelyikben, de mire az értelemnek az a korszaka eljön, szerintem addigra már még az Atyaútistenből is másik fog uralkodni,mert a jelenlegi kiöregszik.(
Üdv: ildi

naná, hogy egy hülye hiba a végén: az Atyaúristen fog megöregedni. De az nagyon.

Ildi,
elképzeltem, ahogy az Atyaúristen kiöregszik
Egyébként az elszólásodban is lehet értelmet találni, hiszen hosszú út vezet még odáig

A kórkép is teljesen jogos. Én sem a kórházban kaptam segítséget, az tuti. Bár a hozzáállás változott azért a két gyerekem között, mert a másodiknál már nem kellett tíz-húsz gramm pótlással megtömködni az amúgy - akkor még - egész tűrhetően szopó babámat, hogy meglegyen az "adagja"...
Ja és az is biztató, hogy a városunkban az ősszel volt egy SZME-tanfolyam kimondottan egészségügyiseknek, és a létszám a két kórházunk csecsemőseivel telt meg, sőt a két kórház osztályvezető neonatológusai is ott voltak. Szóval haladunk, csak nagyon lassan...
Ja amúgy a nyolc hónaposom most éppen ott tart, hogy enni nem akar (mármint szilárdat), csak szopni (egy hete már egy egész üvegnyi főzeléket benyomott, ha jó napja volt). Szóval valának problémák az szopizáson túlnan is...

Üdv
Kriszi

Sziasztok!
Az első gyerkőcünknél én is sebesre szívott cicivel mentem haza a kórházból, az öt nap alatt senki felém se nézett, hogy megmondja, nem jó szögben van a babus szopi közben. A másik kettőt viszont a Pécsi Megyei Kórházban szültem, és olyan csecsemős gárdát találtam ott, hogy álmomban sem gondoltam ,hogy ilyen létezik! Esténként megkérdezték, (kis füzettel a kezükben) hogy mit szeretnék: velem maradjon a baba, vagy ha nem, akkor 3 óránként hozzák, vagy csak ha felébred, vagy egyáltalán ne. Egyik éjszaka nagyon sírt a pici, és kimentem vele a folyósóra, nagyon kedvesen odajöttek, elmondtam, hogy megszoptattam, de nem akar aludni, erre azt mondta a kis csecsemős, hogy menjek aludni, majd ő babázik vele egy kicsit, most pihenjek, amíg itt vagyok. (tudták, hogy két másik is van otthon) Elmentem WC-re, és még visszakukkantottam, és az a kép fogadott, hogy a pici lánykám édesen alszik a csecsemős kezében.
MIndezt csak azért írtam le, hogy talán nem reménytelen a helyzet, vagy legalábbis nem mindenhol.
Éva

Szia Éva,
én is ott szültem kettőt (na jó, nekem nincs harmadik), a másodikat alig több mint nyolc hónapja, és azért ennyire jó tapasztalataim nem voltak - bár az kétségtelen, hogy kevés kivétellel igyekeztek segíteni.

Üdv
Kriszi

Szia Kriszi!
Nézz be a lakóhely-pécsiek jelentkezzetek topikba, ha van kedved!
Éva

Szia Éva,
OFF
jártam ott mostanában, ott láttalak téged is először
De most nem sok mondanivalóm van oda, mivel pillanatnyilag az anyaságomnak elég nehéz periódusát élem, és nem akarom elriasztani a babatervezőket és -várókat

Üdv
Kriszi

Szia Kriszi!
Ha gondolod, én szívesen meghallgatom a gondjaidat, és ha csak verbálisan is, segítek, amiben tudok. Elég nagy esély van rá, hogy hasonló problémákkal küzdöttem, küzdök, mint te.
Írj, ha van kedved! (tuncimami@freemail.hu)
Éva

Jé, most látom ujra írnak ebbe a topicba...

Beírok én is - Iván unokám, aki 6 hónapos koráig kapott "csak" anyatejet hozzátáplálással, mert igenis kevés volt a tej, és nem növekedett, ma már 19 hónapos nagyfiú. Nagy veszekedések voltak annak idején, hogy mekkora hatalmas najai lesznek, ha túl korán kap gyümölcsöt meg hasonló szörnyűségek... tisztelettel jelentem, hogy a 15 hónapos oltás utáni egy hónapot kivéve (az az oltás meglehetősen legyengíti a gyerek immunrendszerét) mikoris taknyos volt egy ideig, eddig még nem volt beteg sem. Még meg se volt fázva. Se allergia, se semmi. Szóval így utólag még jobban sajnálom, hogy a lányom egyáltalán foglalkozott ezzel a szoptatás dologgal, hiszen így is úgy is ennyi időre volt hitelesítve, de ha nem idegesítették volna ezek az új szmék, akkor tán még boldog is lett volna mellette, és nem pedig ideges én önvádas.

Más: olvasom az új beírásokban, hogy bezzeg az a nő, aki a karrierje miatt elválasztja stb - szeretném megtudni, hogy mi ezzel a baj? tessék már tudomásul venni, hogy nem mindenkinek öröm a szoptatás, ha valaki igenis úgy osztja be az idejét, hogy a gyerek mellett tanul tovább, az még mindig sokkal többet tesz le az asztalra mint aki azért nem szül, hogy tanulhasson és karriert építhessen... könyörgöm tényleg fogja fel már mindenki, hogy a szoptatás egy múló epizód, és nem pedig anyaság-mérce!

Alíz!
Alapjában persze tök igazad van... Hosszan szoptatni csak annak szabad, aki ezt örömmel és felszabadultan képes csinálni. Egyáltalán minden több kárt okoz mint hasznot, amit az ember nem meggyőződésből csinál valahogy a babája körül. Legyen szó igény vagy vekker szerinti szoptatásról, sírni hagyásról/nem hagyásról, bárakármiről.

A másik oldal lelkét is meglehet azért érteni: aki ki tudja mennyi kínlódás után kényszerül tápszert adni, könnyen lát vöröset attól, akinek ugyan lett volna teje de önként lemondott arról, ami a másiknak nem adatott meg.

Borcsa

Azzal meg, hogy ideális-e eddig meg addig szoptatni, megintcsak tök kár vitatkozni.
A statisztikákból levonható valamilyen következtetés - ÉS????
Nyilván egyértelműen ideálisabb lenne a levegőminőség szempontjából pl. a svájci hegyekben laknunk, mint a Kelenföldi pu. mellett - ezzel együtt maradunk, mert nem látjuk realitását másnak.
Borcsa

Igen, ebben tökéletesen igazad van, ez tipikus analógiája annak, mint mikor a meddő nők elitélik az abortuszt. (Holott az inditó okokon el se gondolkodnak).
Holott el kéne fogadni: az élet igenis igazságtalan: ami az egyiknek a szive vágya az nem megy, a másiknak meg igen, csak neki meg nem az kell. Ez van...

(Bár nem ide tartozik, de talán kéne pl. olyan topicot is indítani - én ugyan nem fogom megtenni - hogy milyen hátrányai vannak a sokáig tartó szoptatásnak... no nem a gyerekre, hanem az anyára nézve... éppen az imént olvastam egy régi topicismerősöm beszámolóját, akinek ikrei vannak, meg egy 3 éves kisfia, az ikrek olyan 20 hónaposak... tán még mindig szoptat, vagy egy két hete hagyta abba. Egy immunroncs lett belőle, egyik fertőzésből a másikba esik, és még kipihenni sem bírja magát...ez is szempont kéne ám hogy legyen, mert mihez kezd egy gyerek egy amúgy beteg anyával, még ha az anya betegsége a szoptatás oltárán is áldozódott fel? Nem is írtam volna be ezt a példát, ha ez lenne az első amióta olvasgatom a kismamás topicokat, de ez a legjellemzőbb - erről pl. mi a vélemyéne a mindenáron szoptassunk hívőknek? Mármint, hogy az anya szempontjait ki nézi? Mert azt is kéne ám...)

Hahó,
egy pillanata, egy pillanat... ne keverjük a szezont a fazonnal. Szoptatás nélkül is pont elég három ilyen aprócska kölök, és a velük, az ellátásukkal együtt járó fáradozás, fáradtság, fogyás stb. ahhoz, hogy az anya "leroncsolódjon" Nem beszélve arról, hogy sajna az embernek minél több dolga van, annál kevésbé vigyáz magára...
Még mindig ott tartok, hogy nem lehet mondani azt sem, hogy a szoptatás miatt van ez meg az, mert nem tudhatjuk, mi lett volna, ha történetesen nem szoptat, hanem keveri a tápszert éjjel-nappal.
Én a magam részéről ellenpélda vagyok: ugyanis most a második bébit szoptatom (hozzá kell tennem, legalább annyi problémánk van most is, mint az elsőnél), az első 22 hónaposan választotta el magát (már terhes voltam), és ráadásul úgymond predesztinálva lennék arra, hogy lerobbanjak, mert alapból sem valami híres az immunrendszerem. Ennek ellenére az utóbbi három évben majdnem folyamatos szoptatás mellett (kb. fél év szünet volt) kutya bajom sincs, azon kívül, hogy a második kölök után vékonyabb vagyok, mint az első után voltam - nem is csoda, hiszen most nincs időm üldögélni, olvasgatni, pihengetni, nassolgatni, illetve egész nap folyamatos mozgásban vagyok.

Az anya szempontjait pedig ő maga kell nézze, és az ő döntése, hogy mit csinál, szoptat vagy nem, és ha igen, akkor meddig. Ez egy. Kettő, hogy ha úgy dönt, hogy szoptat, akkor ez hogyan sikerül neki. A szoptatás persze hogy múló epizód, de normál esetben, amikor az anya nem stresszel ezen, akkor jobb a kölöknek, hogyha szoptatják, mint ha nem. A magam részéről úgy látom, az anyának is, de innentől már a ki mit gondol jobbnak ingoványos talajára tévedünk

Üdv
Kriszi

Ebben is igazad van, szoptatás nélkül is elég 3 (2) egymást követő szülés.
Jól tudom én is: higyjétek el, én soha nem voltam beteg... kivéve a szülések után. (Igaz túl hamar jötttek, 13 hónap volt a két gyerekem közt.) Akkortájt viszont nagyonis, egyik tüszős mandulából a másikba estem. Nem is nagyon emlékszem anyaságom eme időszakára csak olyan összefolyó képekben, mert ezt az időszakot azért tartom sikeresnek, mert egyszerűen túléltem...

De ezzel ugye nem akarod azt mondani, hogy a szoptatás mint olyan semmi hatással nincsen egy nő immunrendszerére? Hogy - kivéve az első pár hónapot amire eleve felkészül a terhes szervezet, meghízik az anyuka, tartalékol mind külsőleg,mimd belsőleg, amit sokan "jaj de meghíztam" fogalommal illetnek - maga a szoptatás az csak afféle mellek birizgálása?

Mert nem az - a kisbaba igenis a nap minden szakában "táplálékot szerez" az anyjától, és ezt a táplálékot anyatej formájban az anyának a szervezete állítja elő napról napra. Annyira nehéz azt elképzelni, hogy esetleg ez sem úgy működik mint a villanykapcsoló, és esetleg - azt még a hülye is tudja már régóta, hogy a gyerek mindent megszerez magának az anyai szervezetből amit talál benne- hogy az anya aszervezete ebben esetleg kissé kimerül egy idő után, pláne ha nem az első hanem amásodik gyerkről van szó, és az első még igencsak a szoknyájába kapaszkodik?

Nem akarok én a kismamák mumusa lenni, korőántsem - inkább amiatt harcolok, hogy minél kevesebben legyenek annyira beparázva mint a lányom. Mert igenis nem szégyen az, ha valaki a saját érdekeivel is törődik, és nem szégyen azt sem bevallani, hogy én nem a Kismama ujság szerint képzelem el az anyaságot...

Alíz!
Persze hogy megterhelés - de pl. én már több mint 4 éve vagy terhes vagyok, vagy szoptatok vagy is, és mégis a vérképem jó, a csajok által oviból-isiből hazahurcolt vírusok nem bírnek velem. Viszont én azt csinálom, amit szeretek! Nem azért szoptatok várandósan (nem, terhes nem vagyok ) mert ezt várja tőlem a tudomisénmi, hanem mert NEKEM és a lányomnak ez így jó. És a páromban nincs akkora ellenérzés a témával kapcsolatban, hogy ez változtatásra kényszerítene.

Én arra tippelek, hogy akiket ennyire lever a lábáról a szülés/szoptatás/babázás azok vmiféle külső elvárás miatt "túl"csinálják ezeket a dolgokat. Nem ott lehet a hiba, hogy két éven át szoptatta az ikreket is, hanem hogy ezalatt saját magát túlzottan háttérbe szorította.

Abban lenne nagy-nagy segítségre szüksége sok anyának, hogy szét tudja válogatni a saját és a környezete elvárásait, és megtanuljon NEMet mondani - bárkinek.
És ami még nagyon fontos: az APA véleményének meghallgatása, és messzemenő figyelembe vétele. Mert részint őt szemeltük ki élethossziglan társnak, a gyerekünk csak "vendég a háznál", másrészt akkor tudunk maximálisan összedolgozni, ha közös célokért, egyetértésben küzdünk.
Borcsa

Sziasztok! Alíz, úgy veszem ki rám célzol a karrier-témával kapcsolatban, én írtam pár mondatban egy rokonomról. Ha figyelmesen visszaolvasol, kiveheted soraimból, hogy az én gyerekeim sem szoptak, és több utalást tettem arra , hogy forog a gyomrom a " csak az nem tud szoptatni, aki nem akar" szövegtől és undorodom attól a stílustól ,amit kifejezetten egy újság a témával kapcsolatban nyomat. Ebből gondolom egyértelmű, hogy én nem tartozom azok közé, akik a gyereknevelésben a szoptatást tartják a legfontosabbnak, írtam, hogy a második babánál már komplett "harci felszereléssel" mentem a kórházba, használtam is mindent, pedig abban a kórházban ez tilos.
Én a legfontosabbnak a szerető családot tartom. és úgy érzem, hogy aki a hét 7 napjából 5-ön egyáltalán nem látja a gyerekét, a 6-on hazautazik, a 7-en meg vissza, az azért nem teljesen normális dolog, főleg egy egész kicsi gyerek esetében. Én halasztottam volna, vagy megelégedtem volna a már meglévő képesítésemmel, legalábbis amíg a gyerekem egy kicsit nagyobb nem lesz.Igen, ez járt volna lemondással,de szerintem a gyereknevelés során sokszor le kell tudnunk mondani a saját vágyainkról a gyerekeink boldogságáért. ( És most kihangsúlyozom: a gyerek akkor is tökéletesen elégedett és boldog, ha az édesanyja cumisüvegből eteti, de azért nem egy héten egyszer) Tehát itt nem az a (legnagyobb) gond, hogy nem szoptatta X éves koráig,mert igen a szoptatás egy múló epizód, de neki az egész gyerek egy múló epizód, mert sokkal fontosabb dolgai vannak.Tehát ezzel az a baj, hogy ő ugy osztotta be az idejét,mintha neki nem lenne gyereke.
De amiért ezt a példát akkor(talán szerencsétlenül) felhoztam, hogy vannak olyanok,akik ( mostmár velem együtt)más véleményen vannak a szoptatással kapcsolatosan, mint ami mostanában nyomatva van, és ha miattuk ennyire túlzó a propaganda, akkor le kéne vele állni, mert olyanok emésztik magukat feleslegesen, akik nem tehetnek róla, hogy nem megy. Erre akartam kilyukadni röviden annak idején. Még annyit tennék hozzá, hogy MOSTMÁR engem sem tud különösebben érdekelni semelyik szervezet semelyik ajánlása, X idő múlva majd mást ajánlanak, és sok szempontból hasonlítottam rokonomra, amikor elolvastam a reszelt almás bébiételes üvegen, hogy 6 hónapnál fiatalabb gyereknek nem szabad adni, én kikotortam a tányérba, az üveg a kukába, a 4 hónapos gyerek meg leküldte és kész.
Ennyit szerettem volna hozzátenni.
sziasztok, ildi

Jaj, az talán még a kötelező teáztatásnál is roszabb, amikor idióta szabályokkal helyettesítik a szaktudást
A szopis tanácsadás első fő szabálya, hogy a gyerek nem éhezhet!!!!
Az lenne a minimum, hogy a kórházi neonatológus benéz a baba szájába - sajnos hallottam már olyat, hogy egy hetes kórházi tartózkodás alatt nem tűnt fel a szájpadlás-hasadék senkinek!!! Lenőtt nyelvről nem is beszélve.
Hogy legalább problémás esetben megnézik, hogy van mellen az a baba.
És hogy nem csak a zárójelentésbe írják be, hogy jól laktáló, puha emlők - hanem ezt a nőgyógyász megnézi. És ha van csomó, akkor segítenek kimasszírozni/fejni... stb.
(Nekem mindkét zárójelentésemben szerepelt vmi ilyen mondat, de a mellemet még sose nézte doki a szülés után.)

Ezt az egész jó anya/rossz anya mizériát meg olyan jó lenne hanyagolni! Ez nem versenysport hál'isten!

Viszont nem ártana mindenkiben tudatosítani, hogy a reprodukciós rendszer megléte nem kötelez semmire!
Valószínüleg az az anya, aki eljár a csecsemője mellől iskolába úgy, hogy napokat tölt távol, csak valami hülye külső nyomás miatt vállat gyereket, nem igazi belső indíttatásból, és a tőle telhető "anyaságmaximumot" nyújtja így is. És ráadásul, ha szerető környezetben hagyja a gyerekét, egy tyúkmama nagyanyó/apuka/dadus felügyelete alatt, az jobban jár, mintha egy idegroncs anya tipegne a nyomában!
Borcsa

Húha, Jézusom!
Borcsa, nem teljesen tudom kivenni, egyáltalán nekem szántad -e a fenti hsz-t, mindenesetre a végét biztosan. Néhény szóval mégegyszer: az a baba egy kiöregedőfélben lévő, magánytól félő nőnek az önző döntése volt,apa nélkül. Eleve nem tartotta fontosnak, hogy ő nevelje, és imádkozott, nehogy a nagyi lerobbanjon, vagy meghaljon,mert akkor ki neveli helyette.
Visszanéztem, és nem írtam olyat, hogy gondoskodó nagyi vagy akárki mellett hagyta volna. Nem is olyan mellett hagyta, de nem akarom ezt tovább ragozni, nem ehhez a témához tartozik, sajnálom, hogy egy ilyen szerencsétlen pédát hoztam föl.

Lehet, hogy a szopis tanácsadás első fő szabálya. hogy nem éhezhet a gyerek, a második meg ahogy én észrevettem az, hogy mnidenkinek van elég teje, aki igény szerint szoptat, ugyhogy szoptasson, olyan nincs, hogy nem megy. (van, de mindegy )Mostanában nemigen olvastam olyat, hogy létezik olyan, hogy egy baba egyáltalán nem akar szopni és ekkor, ha már mindent megpróbáltak és nem megy akkor nyugodtan adjon tápszert a babának/ esetleg fejjen. Ja és nem kéne napokig hagyni üvölteni a gyereket" tartsa állandóan a mellen, most indítsa a tejet" címszó alatt.
És olyan is van, hogy már az egész kórház azt akarja látni, hogy hogy van mellen a baba és nem értik, hogy sehogy, mert nem kapja be, ill. nem szívja. Mert olyan sincs.
ildi

Ildi! Én nem ismerem a rokonodat, se a körülményeit - csak elképzelhetőnek tartok sokféle élethelyzetet, és nem érzek jogot arra, hogy bárkit elítéljek.

A második fele: erre mondom, hogy dilettantizmus, nem szopis tanácsadás. A szülészet-nőgyógyászat + gyerekgyógyászat tankönyv összesen nem foglalkozik 10 oldalon át a szoptatással Sajnos alapesetben mindegy, hogy a neonatológus vagy a takarítónő ad neked tanácsot - hacsak nincs valakiben kellő elszántság, hogy továbbképezze magát a témában.

Borcsa

Borcsa,én viszont ismerem,és bátorkodtam őt felhozni példának, amikor Kriszi az ő ismerőséről írt, aki azért választotta el a 4 h-s babát, mert sokáig lógott a mellen. Kriszi azzal érvelt, hogy azért teszik ezt, mert nincsenek tisztában a szoptatás jelentőségével,és amíg Idézem: vannak még olyan anyukák, akik azért választanak el egy 4
hónapost.mert az alkalmanként sokáig szeret a cicin lógni, addig helyénvaló a propaganda. A lényeg az, hogy szerintem mindkettőnk ismerőse tisztában volt azzal, amit manapság a szoptatásról löknek, csak nem tulajdonított neki jelentőséget, nem tartotta igaznak, nem érdekelte ez a téma vagy egyszerűen nem akart tovább szoptatni és kész, tehát tőlük nyomhatják még töményebben is ,igy fognak gondolkodni( nem biztos, hogy nincs igazuk)tehát az akkori hszm lényege nem az volt , hogy nekem tetszik avagy sem, ahogy az illető a gyerekneveléshez hozzááll, hanem hogy célt téveszt a propaganda, szerintem. Én csak úgy említettem meg, hogy azért nem szoptat, mert nincs babaközelben, ahogy Kriszi megemlítette, hogy az ő ismerőse miért nem.
Szerinted melyik az a kórház, ahol nem mindegy, ki ad tanácsot?
Hol van jó gyerekorvos, neonatológus, szopis tanácsadás?
Honnan ,kitől, miből tájékozódjon,aki valós információkat akar?
Ki van mo-n kellőképpen továbbképezve?
ildi

Ildi, én nem értettelek félre, sőt egészen pontosan tudom, hogy milyen az, amikor az embernek még teje is lenne, de a kölök az istennek nem akarja a szájába venni a mellbimbót, úgy viselkedik, mintha mondjuk egy kályhacsövet akarnál vele megetetni - én is ezzel bajlódtam a másodiknál, fejtem ameddig lehetett, aztán kész pasz, jött a tápszer.
(Még azt is eltudom képzelni, hogy ha azonnal valaki valóban hozzáértő veszi a kezébe ezt az egész gyereknemkapjabeamellet problémát, akár sikerült is volna, de ilyen jellegű szaksegítség még most sincsen egyik kórházban sem.)

De nem is ezen van a lényeg szerintem, hanem azon, hogy ez a mostani szoptass mindenképpen dolog egy kampány, és mint minden kampány, elveti a sulykot. Már nem is tudom őszintén szólva, hogy hogyan kezdődött el ez az egész jött az LLL és az aktivistái nyomán jött a Kismama kampány, avagy a WHO ajánlása miatt?

Mert ha az előbbi, akkor amennyi hasznot hajtottak, legalább annyi kárt is okoztak, csak akiknél a kárt okozták, azok nem bombázták leveleikkel a Kismama magazint (vagy igen, csak nem közölték őket...)
Ha meg a WHO ajánlása miatt lett ez az egész, akkor meg megint valami nagyon félre van értelmezve, a WHO nem is ajánlhat mást, hiszen mint világszervezet, ugyanúgy tekintettel kell lennie a svéd felső középosztály agyonkényeztetett gyerekeire, mint az éhező etióp csecsemőkre. És mivel mint tudjuk, a világon még számos olyan hely van, ahol nemhogy a megfelelő tápszer, de megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz sincsen, az ottani gyerekeknek valóban létfontosságú lehet az, ha fél évig csakis anyatejet kapnak, és legalább két éves korig szopni tudnak (ha az anya szervezte bírja ugye - mert ha az anya emellett éhezik, hááát...)

Az, hogy arra ösztönözzék a kismamákat, hogy lehetőleg mindenki szoptasson addig amíg tudja és szeretné, és ehhez segítséget si adnak, az anygon is rendben van. Ami nincsen rendben az a mellérendelt rémisztgetés, nevezetesen, hogy ha nem ezt teszed, akkor a gyereked majd megkap minden betegséget, de ha nem is kap meg akkor majd később megkap, de ha később sem akkor majd felnőttkorában lesz allergiás hadd ne folytassam... meg hogy akik nem szoptatnak azok mi mindentől fosztják meg a gyereküket stb.

Meg az, hogy vadidegenek minden gátlás nélkül kérdezgetnek a melled termelékenysége felől, és hasonlók. Meg ez a felosztás ami ma megy, hogy én szoptatok, te szoptatsz? Gondolom érted miről beszélek.

Ami meg a msáik dolgot illeti, arról a "karrierista" anyukáról, tény, hogy te elitélőleg írtál róla, sőt aztán a többi beírásodban még jobban árnyaltad ezt a képet, pl. hogy magának akart gyereket stb - na ha magának akart gyereket, akkor viszont éppenséggel valóban fontos lehet neki, hogy lehetőleg ne essen ki a "karrierből", hiszen nála ez létkérdés is, neki kell majd egyedül eltartania a gyerekét, nincsen mellette apa aki mellé áll, ha valami miatt felmondanak neki vagy hasonló. Szóval én azt mondom, hogy hagyjuk lógva az összes anyát, tegye mindenki úgy ahogyan ő a legjobbnak látja és kész.

Alíz, akkor most Kriszi is elítélően írt az ő ismerőséről, aki bár volna teje és szopna a baba, mégis elválasztja, egysteüen mert ugy akarja? Õ csak említett egy esetet én meg említettem egy másikat, aminél a hangsuly nem az anyuka viselkedésén volt. Később jött tőled kérdés a témával kapcsolatban, hogy mi ezzel pontosan a gond, ezért írtam róla részletesebben,hogy sztm mi a gond, bár teljesen eltér a lényegtől. Elolvastam amit legelöször erről írtam, én most is ugy érzem,én nem arra tettem a hangsúlyt, sajnálom,ha valaki félreértette és ugy érzi, hogy elítélöen írtam,elnézést kérek , ha valakit megbántottam ezzel.
Aliz, amit az utolsó bekezdésedben írtál, hidd el nem igaz.( ebben a konkrét esetben nem, persze számtalan másikban biztosan igen )

Az összes többivel szóról szóra egyetértek, azt hiszem egyik másik témát már én is említettem.
Az egész onnan indul, hogy van a világszervezet, akinek mint neve is mutatja, az egész világgal foglalkozni kell. Ez pár évvel ezelőtt azt a megállapítást tette közzé, hogy káros az uh. Miért? Mert ha azt mondaná, hogy hasznos, sőt szükséges, abban a pillanatban a fejlődő országok kormányai is azzal jönnének, hogy nekik uh kell,pedig ott inkább tisza víz meg elegendő élelmiszer kellene, ill, megszervezni az alapvető egészségügyi ellátást, de ez nem megy a világszervezetnek, főként anyagi okokból.
Mint ahogy nem megy az sem, hogy az ottani csecsemők ellátásának a színvonalát a mieinkéhez közelítsék. Ezt ugy oldják meg , hogy nem a fejlődő országokban "reklámozzák " hogy hogyan élünk mi, hanem nekünk mutogatják, hogy hogy hogyan élnek ők, ugy beállítva, hogy az a természetes, az a jó.
A WHo felmérte, hogy ott az anyák hány % szoptat, ezt kicsit kiszépítette,és elfelejtette hozzátenni, hogy csak azok szoptatnak, akik a szülést eleve túlélték. Megírta az ajánlását,miszerint nekünk ugy kell táplálni a gyerekeinket, ahohy nekik. Ezután jönnek az aktivisták, akik tágabb teret a tömegkommunikációban kapnak, ez főleg nálunk a Kismama, ill. egyre gyakrabban tévé, rádió, szóval amit az is hall vagy lát, aki nem akarja.
És jön a tipikus magyar mentalitás, hogy azonnal át a ló túloldalára. Bababarát címeket osztanak, amiket az a kh kap meg, aki betartja a Who ajánlásait és írtam már, még a napok óta éhező gyerekre is azt mondják hogy szopik, akkor is ha nem. Igy lesz egy kedvező statisztika, miszerint abban a khban évi 2300 gyerek születik és csak 5 nem szopik. Tehát papiron minden rendben, nálunk is annyi gyerek szopik, mint afrikában, és annyi ideig, mint ott, tehát -- a fejlődő országokban ugyanolyan jó a csecsemőknek, mint nálunk, hiszen ugyanugy táplálják, most már nálunk hordozókendőben és függőágyban vannak, és stb tehát a Who egyensúlyt teremtett.
Tehát sztm valahol ezért erőszakos , túlzó, nem feltétlen azért, mert a gyereknek ez az érdeke, bár mindig arra hivatkoznak.
Ugyanez a helyzet a 6 h-s határral: ha a Who azt javasolná, hogy 4 h-s koruktól kapjanak a babák pl gyümölcsöt, azt minden országnak ajánlaná, és ahogy írtad sok helyen a felnőttek is éheznek.
Vagy a teáztatás: ahol fertőző a víz, ott nem tudnak adni teát, a Who meg nem tudja megoldani, hogy legyen elegendő megfelelő minőségű viz. igy nekünk tanácsolja, hogy mi se adjunk, sőt károsnak állitja be, ill. a gyerekorvosnak azt kell mondania, hogy nincs szüksége teára a babának.
Még egy gondolat: általában az élet más területein is ugy van, hogy akik a javaslatokat teszik,tehát magasan állnak, azok távol állnak a gyakorlattól. Nagyon kiváncsi lennék, hogy azok között, akik a most érvényben lévő ajánlásokat tették, azok között volt -e egyáltalán nö? Aki valaha is szoptatott?
Igen valami alapvetően félre van értve, vagy félre van értetve,egyetértek veled.
De akinek mindez sikerül és bejön, annak a leveleivel teletömik a Kismamát, akinek meg nem sikerül és még kellően naiv, csak "les".
Bocs a szóáradatért, ennyi a véleményem.
ildi

Ildi! Sajnos ma Magyarországon egyedül a bp.-i István kórház alkalmaz hivatásos szoptatási tanácsadót
Pillanatnyilag a többiek nem is tudnának - ott a gyerekgyógyász képezte tovább magát - mert nincs rá megfelelő egészségbiztosítási kódszám meg mifene. úúúúútálom ezeket a vacak magyar félmegoldásokat

Természetesen bármilyen reflexe lehet sérült egy babának - miért pont a szopó lenne kivétel? Meg lehet, hogy egy enyhe születés közbeni oxigénhiány folyományaként pont az arcizmok tónusa nem jó, meg lehet lenőve a nyelve, meg... És van olyan, hogy a mamának van vmi problémája. Ami pl. Mo.n nagyon gyakori, az a kezeletlen pajzsmirigy alulműködés. És akkor bizony a gyakoribb mellretétel hormonpótlás nélkül lókukót se ér.

A másik nehézség - és ez tudom, vékony jég - az ember mentális önvédelme: ha valamilyen területen kudarc éri az embert, attól hajlamos elzárkózni. És mivel a pszihés segítségnyújtás aztán végképp nem működik a magyar eüben, nagyon nehéz az informált döntéshez szükséges infókat eljuttatni minden érintettekhez, anélkül hogy tömegeket bántanánk meg.

Õk a magyar vizsgázott laktációs tanácsadók:
Boros Judit 2004 - 2009
Kun Judit Gabriella 2003 - 2008
Martinovich Debulay Bianca 2003 - 2008
Rózsa Ibolya Éva 2002 - 2007
Sarlai Katalin 1999 - 2009
Schneiderné Dioszegi Eszter 2003 - 2008
Szödy Judit 2003 - 2008
Wirthne-Ungvary Renata 2003 - 2008

Ennyi jut az egész országra, és talán hetük budapesti Persze rajtuk kívül is van egy csomó ember az egészségügyben és azon kívül is, aki képezte magát a témában, naprakész infókkal bír. Róluk viszont nincs referencialista.

Meg millió tanácsadásra mindig kész laikus, aki az élete más területén elszenvedett kudarcokat kompenzálja anyatársai vegzálásával. És sajnos ők a leghangosabbak.

Borcsa

Borcsa!
Alig merem leírni, én az Istvánban szültem, volt szerencsém Sarlai doktornőhöz. Olvasd el ,mit írtam legelőször.
A mentális önvédelemmel kapcsolatban biztos igazad van, nekem első gyereknél nem ment a szoptatás, sőt az azzal való kínlódás tönkretette azt az örömet, amit afölött éreztem, hogy gyerekem született. De én másodszorra nem zárkóztam el a szoptatástól, csak ugy voltam vele, hogy ha szopik szopik, akkor jó, de ha nem nem, akkor sem dől össze a világ. Amit teljesen határozottan eldöntöttem, hogy NEM fogom mégegyszer végignézni a 4-5 óra hosszat egyhuzamban liláskékesvöröses színben játszó, kétségbeesetten ordító gyerekemet, ezért minden a világon volt nálam, ami tilos abban a kh-ban és használtam is és nem bántam meg, sokkal nyugodtabban teltek az első napok, semmi másra nem voltam hajlandó koncentrálni, csak arra, hogy van végre két csodálatos kisfiam.

Sarlai doktornő csak annyit akart meglátni és meghallani, hogy én nem szoptattam az elsőt a másodikat meg eleve nem akarom és képes voltam arra a gaztettre, hogy adtam neki babavizet,amivel elvettem a helyet az anyatejtől és már megalapoztam a cumizavart.
Utólag igyekszem ugy felfogni, hogy a munkáját végezte az ő legjobb tudása és tapasztalata szerint, nem vitatom, hogy sok embernek segített már.Ö meggyözödésből csinálja a munkáját, én is meggyözödésből csináltam a gyerköccel, amit csináltam. Neki nem tetszett, nekem meg a gyereknek igen.

Alíz!
Minden bizonnyal sikerült már végigjárnod KIS HAZÁNK összes szülészetét, ha azt írod, hogy szoptatással kapcsolatos szaksegítség egyik kórházban sincs. Nekem szerencsére nem voltak, és jelenleg sincsenek problémáim, sőt a harmadik gyermekem lassan 2,5 éves lesz és még mindig szopik. Mindhárom gyerkőcnél elmondhatatlan örömöt okozott/okoz, hogy átélhetem ezt a csodát, ami semmivel nem hasonlítható össze. Az én kórházi tapasztalataim egészen mások, mint amiket itt sötéten lefestettetek Csabaildivel. Az ágyszomszédom babája sem akarta bekapni a cicit, és a csecsemősöktől a gyerekorvoson át mindenki segített neki, de egyáltalán nem erőszakosan, hanem úgy, hogy közben még a lelkét is ápolták, hogy ne aggódjon, nincs semmi baj ha nem sikerül. Minden apró részletre ügyelve, a pici a hazaengedés napjára már egészen ügyesen boldogult, de ennek ellenére a tápszeres táplálással kapcsolatos tudnivalókkal is ellátták, és föl is írták neki, ha szükség lesz rá.
A másik pozitív dolog, a barátnőm cicije elég sokszor becsomósodott, és bármikor fogadták, és szakszerűen szétmaszírozták neki.
E két példa az ország különböző részein történt, így elég erős túlzásnak érzem az egész országra történő általánosítást.
Egyébként én az ezelőtti időszak tápszermizériáját éreztem tolakodónak, a bizonyos kismamalapot nem olvastam, de úgy érzem, hogy túlzott a "nyomással" kapcsolatos borúlátásod, hiszen a szoptatáshoz való visszatérésről van szó!!!
Szerintem az a legfontosabb, hogy a baba és a mama a lehető legnagyobb harmóniában legyenek. Ha ez szopizással sikerül, akkor úgy, de ha ezt az összhangot a kínlódás megbontja, akkor természetesen nem kell mindenáron erőltetni. Ellenben Csabaildi "megsempróbálom" harcifelszerelkezését furcsának találom, azt pedig méginkább, hogy azt írja, hogy a gyereknek (is) tetszett.
Csabaildi! Honnan tudod, hogy nem tetszett volna neki a cicizés, ha már eleve másképpen készültél? Ez inkább a saját magad megnyugtatása volt. Nem? Akkor ezt kell bevállalni, és nem kell blablaszövegeket gyártani.
Éva

Éva, teljesen jellemző a reagálásod.
Sok-sok pozitív tulajdonsága van annak a kórháznak, sok minden tetszett ott.A te barátnődnek tudtak segíteni, írod, hogy mire hazamentek, szopott a baba. Én ugy mentem haza az elsővel, hogy addig még egyszer sem lakott jól,és teljesen ki voltunk készülve. Nekem senki nem szól semmit a tápszeres táplálásról, nem is írtak föl, és arra is magamnak kellett rájönnöm, hogyan tartható fönn a tej fejéssel ill. hogyan növelhető. Tudtam, hogy fontos, hogy azt kapojon, ezért fejtem, pedig időrabló volt.
Számunkra az hozta el a nyugalmat, hogy így megetettem és onnantól fogva nem üvöltött többet, ezért ugy érzem jól gondolom, amikor azt mondom, hogy tetszett neki, hogy megetettem.
A másodikról: képzeld el, hogy ő bekapta a mellet, és nem valami hatékonyan, de szívta.
Először szoptattam a jobb ciciből, aztán a balból, aztán megint jobb, bal, jobb, bal, jobb,bal, jobb, bal. Ezekután még mindig sírt. Ekkor mellszívóval amennyit tudtam ( előtej volt) kifejtem, és megitattam vele cumisüvegből Tudtam, hogy a kispoharat ajánlják, de én ezt igy láttam jónak, mert nekem ez vált be elöször.
Mind megitta, szívta volna még, de nem volt több, a mellemben sem. Ekkor kb.5 korty babavizet is adtam neki, elaludt, kb. 2 és fél ora múlva ébredt és akkor megint szopi. Másnapra lett rendesen tejem, és nem volt szükség arra, hogy adjak kaja után. Ez a gyerekem sokkal nyugodtabb, sokkal megelégedettebb volt , mnit az első, és vele jöttünk ugy haza, hogy egész ügyesen boldogult, pedig ezuttal semmit nem ugy csináltam, ahogy azt mostanában ajánlják.
Most is szopik még, de ha mellből nem lakik jól szoktam neki lefejt anyatejet adni, cumisüvegből. Én ezt nem szégyellem, vállalom, ugy érzem, jól csinálom, mert igy a gyerek elégedett és nyugodt és nekem ez a legfontosabb, nem pedig az, hogy megfeleljek akárki ajánlásainak.
Nem jól értetted, amit írtam, nem arról volt szó. hogy én nem akarok ezuttal egyáltalán szoptatni. Azt irtam, hogy nem mindenáron. Igen, számítottam rá, hogy esetleg ezuttal is lesz probléma, nem voltam biztos benne, de abban biztos akartam lenni, hogy mégegyszer nem kell napokon keresztül kínlódni azért, mert a kórházban semmit nem adnak a babáknak.
Vagy én írtam félreérthetően vagy te nem olvastad el alaposan.
Ha te sötétnek érzed, amit én lefestettem, akkot örülj neki, hogy neked nem kellett végigcsinálni, ill. más tapasztalataid voltak. Az István bababarát, itt senkinek nem adnak tápszeres táplálásos tanácsokat, főleg nem írnak fel, ezt kifejezetten ellenzik és szóról szóra , mereven be is tartják.
Megszoktam már, hogy aki sikeresen szoptat, az általában el sem hiszi, hogy van ilyen is , mint én, és teljesen jellemző,hogy ugy értelmezteted, hogy nem is akartam, ami nem igaz, furcsának találod, hogy másodszor felkészültem,mert neked elsőre is sikerült. Ha neked nem sikerült volna, nem találnád furcsának.
Amugy tényleg a teljesség kedvéért: találkoztam a kórházban megértő emberekkel is: 2 csecsemőssel, az egyik gyorvos valamint az az orvos, akinél szültem. És sok pozitív dolog van : éjjel nappal babamama szoba, egy ágyban lehet a babával aludni, a szülészet is nagyon szép. De nekem a szoptatással való kínlódás megmérgezte az első napokat, és igy kerek a világ , hogy ilyen is van.