Társalgó főoldal » Anyaságról » Más nemû a kisbabám, mint amit vártam!

Sziasztok!

Ági vagyok, és azért indítottam el ezt a témát, mert ilyen jellegû témát nem találtam, és mert érdekelne, hogy másnak mi a véleménye illetve érzései ezzel kapcsolatban.
Amióta kisbabáról gondolkodtam, mindig fiút szerettem volna. 2 napja voltam az uh-n, kiderült eléggé egyértelmûen, hogy kislányom van. Egyszerûen annyira elkeseredtem, hogy a családom elég komolyan kétségbeeset miattam. Több mind egy napig csak sírtam, mára nagyjából megnyugodtam. Szégyellem is magam emiatt, hisz a baba egészséges, milyen szerencsés is vagyok, hogy szülhetek!
A barátnõm pont fordítva járt, nagyon szeretett volna kislányt, erre fia van. Elsõsorban arra lennék kiváncsi, történ-e ugyanilyen meg veletek is, és hogy dolgoztátok fel ezt?

Cseréljétek el és mindenki jól jár!

Szia!

Errõl eszembe jutott valami. Tavaly ijentájt szült egy lány innen a babanetrõl. Az összes UH, és a Raffays kapcsolatanalízis szerint is lánynak nézett ki. Az anyuka lelkes író volt itt, otthonról netezett. A kapcsolatanalízis topikban sokat írogatott, miként beszélget a babájával. Aztán megszületett a kisfia.
Itt mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz ebbõl, hogy ennyire lányt vártak.
A mai napig nem tudjuk, mert a szülése napjával eltûnt innen a babanetrõl, pedig sokan vártuk vissza.
Jó lenne tudni, hogyan dolgozta fel.

Ildi

Ági!
OFF: Légyszíves használj valami másik azonosítót, mert én már régebb óta használom az Ági-t és ne keverjenek össze bennünket. Köszi!
(Azért is keverhetnek, mert én is most várok babát, akirõl viszont most derült ki, hogy fiú lesz. A második! Bocs, ezzel nem bosszantani akartalak.)
Ági

Szia elsõ Ági!
Én nagyon szerettem volna kislányt,és amikor kiderült hogy kisfiú,igaz én nem sírtam,csak kicsit elszomorodtam.
De így hogy már megvan,szégyenlem magam még azért az elszomorodásért is!
Annyira jó hogy van nekem,és annyira mindegy már az is hogy a tesója milyen lesz (bár jól jönne egy hugi),csak egészséges legyen.
Szóval szerintem ezt csak most érzed,és majd ha meglesz a gyönyörûséged,és visszagondolsz majd ezekre a sírós napokra,lehet hogy Te is így érzel mint én,hogy:TÖK MINDEGY,EZ AZ ÉN GYÖNYÖRÛSÉGEM!!!
Addig is fel a fejjel,és higgy nekem!

Sziasztok!
Elõre is elnézést, de nekem tök fura, hogy hogy lehet még születése elõtt elvárásokkal terhelni egy emberkét. Valójában biztos vagyok benne, hogy ti is tudjátok, hogy mindegy hogy fiu e vagy lány. Nekem mondjuk olyan ez az egész mintha a ygerekeink választanának minket. Ilyen módon fel sem merült bennem hogy jobb lenne igy vagy úgy.

Miért dráma ha nem az amit az UH mutat? Vagy nem az amit elképzeltetek?

Zsunya

Szia Zsunya!
Teljesen természetes a hozzáállásod a témához. De mivel én is éltem át hasonlót így egyetérteni nem tudok veled. A vélemény jó, de azon nem változtat, amit ezek az anyukák éreznek. Valóban a társadalom azt várja el, hogy ezt gondoljuk, amit te, de az emberi lélek nem alkalmazkodik ehhez az elváráshoz.
Nekem van egy 9 éves kislányom és amikor a 2. gyermekem vártam, meg voltam gyõzõdve róla, hogy fiú lesz. Sajnos sem fiú, sem egészséges nem lett. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a kislányom, de hónapokig tartott amíg elfogadtam, hogy õ kislány lett. Ráadásul van 4 leánytestvérem és mindenkinek van fia, van ahol 2 is. Sajnos az anyagi helyzetünk nem engedi,hogy még egy gyermeket bevállaljunk, így már lehetõségünk sincs arra, hogy fiúnk legyen.
Üdv: Julcsi

Amikor elõször babát vártam, bizotsak voltunk benne, hogy fiú, fiú neveink is voltak. a 26 héten mondta a doki, hogy lány, akkor annak örültünk, hogy de jó!!, mintha nem is fiút vártunk volna. Igazából álmodtam egyszer vele, és én is lánynak láttam, de nem hittem el a saját álmom. Másodszorra fiúnk született, de õt már elejétõl Somának hittük, 16 hetesn láttuk , hogy fiú. Harmadszorra az álmodtam újszülött kisfiút fogok, rá egy hónapra terhes lettem. 20 héten azt modndták, valószínûleg lány... Onnantól Szaffi Zoé volt a világ közepe, fiúnevet csak estleges véletlen miatt vélasztottunk. Naponta beszéltek Szaffikához a tesók, amikor 34 hetesen rákérdeztem, ugye tuti lány, akkor a doki azt mondta, nézzem meg, tökéletes kisfiú... Majd leestem az ágyról. A lányom két napig sírt, hogy mi lesz a Szaffival?, aztán a férjem is kiakadt, de két nap alatt tól jutott rajta, és bolodgan vártuk Zsomit.
Az elsõ pillanattól imádtuk, és teljesen mindegy volt mije van, amikor elõször megpillantottam, lehetett volna akármi, akkor is az enyém, az én kicsim.
A Szaffi téma még nincs lezárva.
Egyébként elég pontosan tudom a dátumokat, mikor készültek, az alapján is teljesen logikus a nemük, errõl egy másik topicban írtamm ár.
A baba, már a mama pocakjában érzi az anya érzelmeit."onnan kezdve szocializálódik". Hiszem, hogy a vele kapcsolatos pozitív, vagy negatív érzelmeinket tökéletesen értik, érzik. Egyetlen kis emberke sem "tehet" róla, milyen nemû lesz, arról igazán a SZÜLÕK TEHETNEK. Ha ilyen irányú gondom lenne, AZONNAL pszichológushoz fordulnék, nehogy a babám sérüljön.
Zsomimama

Sziasztok!

Hûha! "Sajnos" elképzelni sem tudom, hogy lehet kiakadni e miatt! Én elég késõn jöttem rá hogy terhes vagyok, mivel nem irogatom a menses idejét sehova és nem jegyzem. Ezért orvos csak 8 hetesen látott és addig 2x ittam alkoholt és végig dohányoztam. Most 22 hetesen azon izgulok, hogy "jaj egészséges legyen", hiszen pont a kritikus idõben rosszalkodtam. Ha ott tartana már az orvostudomány (sõt lehet hogy már ott is tart), hogy ki lehet választani, fiú, vagy lány legyen, bizony irtó nagy gonban lennék! valószinû zsákbamacskáznék
Álmodni én is álmodtam, mikor már terhes voltam, de még nem tudtam róla egy (kettõ) kislánnyal. Ikrekrõl igen, de most a 22. héten már nagyonjól tudom, egy babám lesz. Bizonyitva UH-val nincs a lányzó akit érzek és az álom miatt hiszek, de egy Gábor babának is nagyon tudnék örülni. Nem tudnék dönteni... , de próbálom megérteni
Abban meg biztos vagyok, hogy ha megszületett és odarakják a pocidra és egymás szemébe néztek, semmi sem fog érdekelni, csak az hogy végre itt van és végre megfoghatod, megismerheted akit 9 hónapig nevelgettél a szíved alatt

Puszi
sasha

Sajnos az utolsó babám születésekor én láttam olyan anyukát, aki szabályosan haragudott az újszülött kisbabájára, amiért fiú lett. Olyan ridegen bánt vele, hogy még most is összefacsarodik a szívem, ha rágondolok.
Szerintem se rossz ötlet egy pszichológus. Valami komoly oka biztos van annak, ha valaki ennyire idegenkedik egy bizonyos nemû baba gondolatától. Hátha kinyomozható és megoldható...
Vera

Sasha!
Én mindig azt a pillanatot vártam mikor a hasamra teszok és összenézünk. Erre a valóságban úgy be volt dagdva a szeme, hogy ez nem történt meg. Na azért nem vagyok csalódott, de jellemzõ, hogy egyetlen pillanatot tervezek el az egészbõl és csak az nem sikerül.

Puszi
Zsunya

Van akinek nem az a gondja hogy milyen nemu, hanem hogy a sokadik inszeminacio vagy lombik sem sikerul. Szerintem is egy picit at kellene nezni az ertekeinket es ha valakinek tenyleg gond hogy a babaja nem az aminek varta (es mi van ha a kek szem vagy a gondor szoke haj is elvaras!!) az keressen szaksegitseget mert ott gond van. Az indexen a meddoseg topic olvasgatasa is hasznos lehet ha valakinek tul konnyen jon ossze egy baba es nem elegedett a fehozatallal. Bocs ha valakit megbantottam a stilussal, nem volt cel de nem tudok szebben fogalmazni.

Amikor a punkciora vartam a lombikprogramban, hatunk kozul az egyiket egy masik korteremben helyeztek el ahol harom "idegen" volt. Kerdeztuk hogy ok mire varnak, a valasz az volt: abortuszra. Szoval mi ott hatan honapok-evek ota kuszkodtunk (hormonokkal telepumpalva, anyagilag/lelkileg kimerulve) hogy legyen egy gyerekunk, az a masik harom lany meg elvetetni akarta a nem kivant gyereket. Na az kemeny volt ott, elfogadni hogy nekunk, barmennyire akarjuk nem lehet, ok pedig eldobjak... Megertettem a szempontjaikat de...

idi

Ami a tervezést illeti - nekem lombikbabáim vannak, úgyhogy terveztem én eleget. Szerencsére másodikra összejött a két bébi. Három megtermékenyített kis margarétavirágot ültettek be, nagyon helyesek voltak a mikroszkóp alatt (már akkor is gyönyörûek voltak). Álmomban két fiú és egy lány babám volt. Ebbõl egy fiú és egy lány lett.
A párom végig azt mondogatta, mindegy, csak legalább egy fiú legyen közte... És persze a kicsi lány a kedvence, magasan.
Tanulság (ha van egyáltalán): mindegy, milyen nemû a kicsi.
Mint ahogy hiába álmodozol egy magas szõkérõl, ha egyszer egy alacsony barna lesz életed nagy párja... A szerelem sem ezen múlik.

Most megyunk neki a harmadik lombiknak (a masodik sajnos nem sikerult, a kistesot mar varja mindenki pedig), ha van valakinek egy olyanra nem sikerult, "felesleges"... Nem valogatunk :-)

idi

Sziasztok!

Elõször én is kislányt szerettem volna, a rokonság is azt beszélte be a pocakomba. Naná, hogy fiam lett!
De most már el sem tudom képzelni, hogy egy kiscsaj aranyosabb lenne, mint ez a bûbáj, mosolygós, vigyori kissrác, aki bearanyozza már több mint 6 hónapja az életem minden percét!!!

Zsu

Zsunya

Én nem terveztem el azt a pillanatot, csak eszembe jutott, és annyi születéstörténetet olvastm már hogy ajajajj:
) Igazándiból nincsenek elvárásaim a BABÁval. Az orvos és a doki az más tészta, de ez a topik nem arról szól Gonodlom a pillantás helyett kaptál valami mást Ugye?


Idike!

Megértelek! Az abortusztémát is meg tudom értni...
De azt valahogy nem tudom megérteni, amit Vera irt. "haragudott az újszülött kisbabájára, mert az fiú lett"
Iszonyúan szoritok Neked

puszi
sasha

Sziasztok!

Én 16 éves korom óta úgy gondoltam, 3 fiút szeretnék, mert akkor ismertem meg egy ilyen családot és csodálatos egy társaság voltak õk egyûtt. Testvéremnek is 2 fia van, mindig imádtam õket, megintcsak úgy gondoltam, nekem csak fiacskám lehet.
Amikor elsõ gyerekünket vártam, azonnal találtunk lánynevet, a fiúneveket meg kéthetente váltogattuk, de a Férjem mindig azt mondta, ez felesleges, mert úgyis lány! Én meg mindig figyelmeztettem, hogy akkor is szeresse majd zért, ha fia születik! Bár tudtam, hogy Neki is tökmindegy, mint már akkoriban nekem is. Ezért nem is kérdeztük meg a nemét.
Fura volt viszont, hogy fiús anyák (nagynéném és anyósom) azt mondták: "Hegyes a hasad, áh, ez is CSAK egy fiú!" Föl tudtam volna pofozni azt a két õrült nõt, amiért így beszélnek az ÉN gyerekemrõl! Ráadásul eszükbe sem jutott, hogy mit is érezhetnek ennek hallatán az épp jelenlévõ fiaik. Hát, mit mondjak: nem álltam meg szó nélkül! A végsõ közleményem csak annyi volt, hogy ha egy kukacosra nem is kiváncsiak, legfeljebb nem hozom el hozzájuk. Ettõl kicsit észhez tértek.
Most várom a 2. babust, itt sem akartuk megkérdezni, ki is Õ tulajdonképp, de egyszer, amikor férjem nem volt bent Uh-n velem, az orvos azt mondta, meg tudja mondani, ha érdekel, mert szépen látszik. Tanakodtam néhány másodpercig, de aztán csak megnéztem a fütyikéjét! Szóval úgy néz ki, Lányom mellé lesz most egy Fiam is. (De azért van lánynév is talonban.) Otthon napokig meg se mondtam, csak amikor a kispapa rózsaszín babaruhát nézett valahol, akkor szóltam neki, hogy legalább már sárgát, ha nem tetszik neki kékben.
De most is van bajom az emberek reakcióival: furcsán nézek azokra, akik belém akarják plántálni, hogy így teljes az életem, hogy kétnemû gyerekeim lesznek. Nem hiszik el, hogy nekem/nekünk teljesen mindegy lenne! Meg úgy tesznek, mintha komolyan számítana nekik, hogy én, aki csak egy ismerõsük vagyok, milyen gyereket szülök
Elsõ Ági, visszatérve a problémádra, úgy gondolom, megbarátkozol Te még a gondolattal! Válassz neki olyan nevet, aminek hallatán örülsz, amivel kapcsolatban nincsenek negatív emlékeid és beszélgess a Kislányoddal. Én azért nem mondom, hogy rohanj pszichológushoz, mert szerintem Te nem lelkibeteg vagy, csak csalódott. Olyan elvárást támasztottál magaddal szemben, aminek MOST nem tudsz megfelelni. Nem baj, ha egy hónap is eltelik, míg földolgozod, csak a szülésig próbáld meg elfogadni a tényt: lesz egy egészséges, gyönyörû, virgonc 3 és fél kilós Kislányod! Ha nem száll el minden kételyed attól, hogy kézben tarthatod, tényleg külsõ segítségre van szükséged, de mivel Te itt azonnal segítséget kértél, úgy gondolom, nyitott és gondolkodó ember vagy, nem lesz gondod a "probléma" feldolgozásával, csak idõ kell még hozzá.
És ne azért légy boldog a tudattól, mert mások ezt várják el Tõled! Azért légy boldog, mert ilyen meghitt és bensõséges viszonyban csak most lehetsz ezzel a kisemberrel, soha többé az életben. Várd nagy szeretettel és belsõ nyugalommal! Õ lesz a Te tükörképed, nem úgy pontosabb, hogy Ö tartja majd eléd a tükröt

Írj még, mert azt hiszem, mind kiváncsiak vagyunk rá, hol tartasz az "elfogadásban"!

Szia:

ildikó

Sziasztok!
A témával kapcs.-ban eszembe jutott még egy történet.
Épp megszületett a második kislányunk, nézegettük egymást a szülõszobában, mikor bejött egy takarítónéni. "De szép baba! És milyen nagy! Kisfiú vagy kislány?
-Kislány.
-Nem baj, csak egészséges legyen!"
Aranyos, nem?
Nagyrészt igazad van, Id, de ha arra a szegény kisbabára gondolok, (és bizony gyakran gondolok rá), akinek nem volt olyan szerencséje, hogy a mamája a szülésig feldolgozza a problémáit, és így elfogadja õt... Hát én azt hiszem, minél hamarabb pszichológust keresnék.

Sziasztok!

A bevezetés: nõvéremnek 2, sógornõmnek 4, unokatestvéreméknek 3 gyönyörû FIA van, egyedül a papám öccsénél született 2 kisfiú mellé egy kislány.

Nekem 2001. októberében született meg a kislányom.
A férjem elejétõl kezdve lányt várt, én annyira szerettem volna, ha az elsõ gyermekünk kisfiú lett volna. Persze a család a sok fiú mellé kislányt várt és ugye kislányunk lett. Mikor az UH-n kiderült, hogy lányom lesz, még biztam benne, hogy itt valami tévedés van, bár szinte tutira tudtam, mikor fogant és ha igaz, hogy ciklus közepén fiú, elõtte-utána lány, akkor tudtam, hogy lány lesz.

De mióta megszületett, egyszersem jutott eszembe, hogy miért nem fiú! Persze titkon remélem, hogy a következõ gyermekünk kisfiú lesz, de Õ még csak terv, remélem, jövõ ilyenkor már tudni fogom, hogy a pocakomban van. És ha ismét kislány lesz, azt sem bánom, a lényeg, hogy legyen és hogy egészséges legyen.

A dokim, akit azóta is nagyon tisztelek, azzal biztatott, hogy majd a következõ fiú lesz vagy a harmadik...

De én azt mondom, hogy mindenki, aki elégedetlen a gyermeke nemével, gondoljon arra, hogy van olyan, akinek semmilyen nemû gyermeke sem lehet.

A férjem azt szokta mondani, hogy pozitivan kell hozáállni a dolgokhoz. Ha van egy pohár vizünk és valaki megissza a felét, akkor nem arra kell gondolni, hogy már csak fél pohár van, hanem arra, hogy milyen jó, hogy még van.

Kedves Lányok
Kicsit "furcsán" olvasgatom az itt felvetett problémát mert mi elég sokan a ..."ma megint megjött"... topikban mindössze "GYERMEKET" szeretnénk. Minden idegszálunkal arra vagyunk kihegyezve, hogy legyen pé-ünk, jókor akciózzunk, jók legyenek a hormoneredményeink, a hormonok hatására megvastagodjon a nyálkahártyánk, ne legyen mindkét petevezetõnk elzáródva "csak" az egyik, ne süssék ránk egyértelmûen a bélyeget, hogy "meddõek" vagyunk...stb. Tudom, hogy most azt mondjátok, ez a Mi problémánk de próbáljátok átértékelni az életeteket és azt az óriási szerencsét ami Titeket ért azzal, hogy megfogant bennetek egy aprócska élet Olyan csoda ez amelyre nagyon sok Nõ hiába vágyakozik és sokunknak reménytelenül hosszú hónapok és évek után sikerül összehoznunk a várva várt "csodát" de attól kezdve már boldogok vagyunk a tudattól, hogy gyermeket várunk
Ettõl persze a Ti problémátok is "létezõ" gond, csak talán nézõpont kérdése, hogy mekkora a "baj". Nem vagyok a helyetekben és remélem sosem fogok majd ilyesmin töprengeni, de ha mégis felmerül majd bennem ehhez hasonló gondolat, akkor könnyen túlteszem magam rajta mert eszembe fog jutni, hogy mi mindenen kellett keresztül mennem míg addig eljutottam.... Most sajnos még nem tartok ott, de ha bizonytalannak érzitek magatokat kérlek kukkancsatok be Hozzánk és meglátjátok majd, mennyire "szerencsések" vagytok egy kisfiúval vagy kislánnyal a pocakotokban vagy már otthon a hétköznapok során Nagyon boldog babavárást kívánok Nektek és sok Boldogságot az életben Elnézést kérek, ha valakit megbántottam a véleményemmel, nem állt szándékomban

Szeretettel: Doris

Sziasztok!

Tavaly októberben találkoztam egy isemrõsömmel, éppen sétáltatta a gyermekét. Leálltunk beszélgetni. 3 hónapos volt a babája akkor. A második gyermeke, az elsõ 10 éves kisfiú. Azért szerettek volna második babát, hogy legyen egy kislányuk is. Kisfiú lett. És az anyukája ott a babakocsi mellett elmesélte nekem, hogy milyen deprsszióba esett, amikor megtudta, hogy fia lesz és, hogy 1 hétig mást sem tudott csak sírni és a gyerek nyûgös, nem alszik éjszaka, szopni sem akar és sok a gond vele mióta megszületett. Egy kedves szava nem volt a picikérõl, pedig állíthatom, hogy nagyon édes baba volt. Sajnáltam a kicsit, mert tudtam, hogy ez óriási nyomot fog hagyni a lelkén, hogy az anyukája nem fogadja el azt, hogy nem kislány lett, hanem kisfiú.

Én nem kérdeztem meg a kicsi lányunk nemét szülés elõtt, meglepi baba volt. És a következõ is az lesz. A lényeg szerintem is, hogy egészséges legyen.

Anikó

Ha baba lennék, én sem viselném el, anyám elutasítását mosolyogva, szopizva stb. Azért az ilyen anyukát kitenném egy hétre pl. a kalkuttai nyomornegyebe 100 forinttal, persze gyerek nélkül, lehet hogy eszébe jutna, mennyire nincs semmi baja otthon, és imádja az egészséges, szép gyerekeit.
Zsomimama

Sziasztok!

Nekem tavaly novemberben született a kisfiam. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, azt gondoltam, hogy biztosan lányom lesz. Nem azért, mert a lányok jobbak, a fiúk meg kevésbé, hanem mert úgy éreztem, hozzám egy lány "jobban illik". A 16-dik héten tudtam meg, hogy a pocakom lakója egy kisfiú. Az elsõ meglepetést követõen (1 perc múlva ) boldogan telefonáltam körbe a családot, hogy kisfiú. És nagyon boldogok vagyunk vele. Ugyanakkor nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy "hogyan kell egy kisfiút nevelni?". Ugyanis úgy gondoltam, hogy egy kislány vágyait - érzéseit jobban át tudom majd érezni, mivel én is kislány voltam, tehát hogy nekem fiút nevelni nehezebb. Ezek a dilemmáim mára megszûntek, szerencsére ketten neveljük õt (apukája pedig kisfiú volt fiatalon ).
SZóval, mindezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem természetes, hogy valakinek elvárásai, vágyai, gondolatai vannak a születendõ kisbaba nemével kapcsolatosan, és szerintem még az is belefér, hogy valaki elõször ne találja meg az összhangot a valóság és a vágyai közt. Nagyon sok oka lehet annak, hogy valaki a terhessége kezdetekor "mindenképpen" fiút vagy lányt akarjon. Sokaktól hallottam, hogy azért akarnak fiút, mert a lányok élete nehezebb, és õk megkímélni akarják pld. a gyereküket a (feltehetõen nekik kijutott) nehéz élettõl. Vagy mások azért vágynak lányra, mert azok szerintük családszeretõbbek, simulékonyabbak. SZóval, szeintem a vágyak többsége azt célozza meg, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatot akarnak kialakítani a leendõ gyerekükkel, a legboldogabb életet kívánják nekik - és úgy vélik, hogy ez akkor valósulhat meg, ha a születendõ gyerek épp fiú/lány.
A baj szerintem tehát ott van, ha valaki nem is akarja megtalálni az összhangot az elõzetes elvárásai és a valóság közt. Szerintem a terhesség hosszú hónapjai a baba testi fejlõdésén túl épp erre valók, hogy szeretettel dolgozzunk a leendõ jó kapcsolatunkon, akár ilyen vergõdések árán is.

Márti

Sziasztok!
A férjem 5 babát szeretett volna, én hármat. Megegyeztünk háromban.Elsõre két fiút terveztünk, aztán egy kislányt. A valóság: két nagylányunk van, aztán jött a nagyfiam, most pedig - 12 évvel a többiek után - egy ajándék kisfiú.
A két lány után persze nagyon szurkoltunk, hogy fiú legyen, de elég sokáig nem látszott semmi. Aztán az egyik UH-n, pont amikor egyedül voltam ott, mondta a doki, hogy nicsak, fiú és adott egy nagy puszit. Én meg ott sírtam a boldogságtól, de a következõ kérdésem az volt, egészséges-e. Aztán a legközelebbi telefonról felhívtam a férjemet és belekiabáltam a kagylóba: FIÚ!
Persze mondhatjátok, hogy könnyû nekem, fiúk is vannak, lányok is, mit akaraok, de a lényeg: a legnagyobb boldogság, hogy itt vannak nekünk/velünk és hogy egészségesek!
Sok boldogságot kívánok a babaváróknak!!!
bogancsi

Doris!

Szívembõl szóltál!

Marcsi

Sziasztok!

Ági vagyok, aki elindította ezt a témát.
Áginakk, ezentúl ÁÁgi leszek. Garatulálok a fiacskádhoz,
második lehetõségem még nekem is van!
P. Ildinek: Már túl vagyok a kezdeti kiboruláson, bár azért
még örülnék, ha a következõ UH-n
(nem a szülésnél!) kiderülne, hogy mégis fiú.
De már bennem van az az érzés is, hogy
sajnálnám, hogy mégsincs kislányom.
Z Mariannak: Biztos vagyok benne, hogy teljesen igazad van,
és így lesz velem is!
Zsomimamához reagálnék: Igen, tudom, hogy a baba érzi azt,
amit én, és ezalatt a 2 nap alatt szegénykém
nagyon-nagyon keveset rúgdosott! Már túl
vagyok a dilin, amit õ is érez, és tegnap óta
megint nagyon sokat mocorog! De azért nem
hiszem, hogy pszichológushoz kellene mennem,
amikor ilyen csodálatos ember van mellettem,
mint a férjem, akinek köszönhetem, hogy
folyamatosan nyugodtabb vagyok.
B.Verának: És sohesem fogok így reagálni, ebben egészen
biztos vagyok!!!
Nincs szükségem pszichológusra ahhoz, hogy
tudjam, miért. Az elsõ és prózai oka csak annyi,
hogy fiút szerettem volna. Másodsorban tényleg
van oka is, van aki nagyon durván reagált rá,
hogy kislány. (hozzájárult a kiboruláshoz)
De ehhez nincs szükség nyomozásra.
Szia Id: Köszönöm, amit leírtál, nagyon jól esik!
Már nem sírok, sokkal nyugodtabb vagyok, ebben
segítenek ezek a pozitív levelek is. Már adtunk
nevet a picinek, Dórának hívják. Õ is érzi, hogy
már nyugisabb vagyok, újra simogatom õt, és õ
"válaszol"!

Egyébként nekem is volt álmom, a második hónapban voltam, mikor azt álmodtam, hogy kislányom lett, nagy fekete haja volt. Nem akartam hinni az álmomnak.
Lombikkal kapcs-ban: nem tudom, milyen lehet az, hogy sokáig próbálkoztok és mégse, de próbálom elképzelni.
Nekünk védekezés mellett fogant ez a kislány, de drukkolok nektek, hogy sikerüljön, mert nekem is van olyan barátnõm, aki hasonló cipõben jár veletek!

Sziasztok, ÁÁgi.

Sziasztok!

Nekem egy 6 hónapos gyönyörû fiú babám van, és el nem cserélném senkivel! Pedig:
anyukámék 8-an voltak testvérek szinte mindenhol 2 gyerek van, mind lányok. Apu részérõl is +4 lány unokatesó. Nekem is egy hugom van. Valahogy mikor arról ábrándoztam, hogy majd gyermeket várok, úgy gondoltam, nekem CSAK lányom lehet. Különben is mit kezdenék egy fiúval.
Mikor megtudtam, hogy pici babát várok, nagyon örültem, és a 20. heti uh-n azt mondta az orvos, hogy mintha az nem a köldökzsinór lenne, de nem biztos. És egészen a 33. heti 3D-s uh-ig én azt gondoltam, hogy lehet hogy tévedett a doki, végülis nem mondta biztosra. Aztán ott kaptunk erre bizonyítékot is. Persze a kedvesem, már elõre megmondta, hogy kisfiúnk lesz, mert hogy én olyan fiús anyuka vagyok... Azóta is az ismerõseinkre ránéz, és eddig 5-bõl 5-t el is talált.
Amikor megláttam az én kis drágaságomat, tök mindegy volt, hogy fiú, lány, az ENYÉM volt. Csodálatos kisbaba, kiegyensúlyozott, mosolygós, hozzámbújós.
Majd szeretnénk még gyermeket, de ha õ is fiú lesz, azt sem bánom. Legalább lesz tapasztalatom!

Doris egyetértek veled, és szégyellem is magam, fenti gondolataimért, de mentségemre legyen, hogy nagyon szeretem az én kicsimet, és érzem, hogy õ is minket, örül, hogy hozzánk került.
Anikó amit írtál, az borzasztó. És mi vár még szgény kisgyerekre késõbb, a szívem szakad meg.

Elsõ Ági,
formálták a véleményed az itt leírtak? Változott valamit? Olvasd el
<FONT COLOR="0000ff">Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!
Örülj, hogy fiú</FONT> címû könyvét.
Fél óra el lehet olvasni, azt hiszem, ha mindkettõt elolvasod egymás után, naaagyon tanulságos. Hiszen mindegy, hogy milyen, tündériek, mert a mieink!

Ágci

ÁÁgi és Ágci
Nem kell szégyellnetek az érzéseiteket csak azért írtam le a mi történetünket, hogy más szemszögbõl is lássátok a gondjaitokat, mert így talán könnyebb feldolgozni a "csalódást".
Köszönöm, hogy reagáltatok és köszönjük a szurkolást is a Lányok nevében is akikkel együtt hónapról-hónapra reménykedünk abban, hogy egyszer majd Nekünk is sikerülni fog ez a "CSODA"
Sok boldogságot kívánok és jó Egészséget Mindannyiotoknak mert úgy gondolom ez a legfontosabb az életben

Puszi: Doris

ÁÁgi!

Nem is mondok semmit inkább csak örülök, hogy túl vagy ezen a dilemmán és minden rendbe fog jönni, és látszik hogy te is szeretnéd


sasha

ÁÁgi!
Most olvasom, amit írtál, délután szinte egyszerre írtunk.
Örülök neki, hogy kicsit jobban vagy, és amit még elfelejtettem gratulálok a babucidhoz! Legyetek nagyon boldogok!

Ágci

Szia ÁÁgi!
Örülök hogy megnyugodtál!

-"van aki nagyon durván reagált rá,
hogy kislány. (hozzájárult a kiboruláshoz)"

Egyet soha ne felejts el!
Nem az a lényeg hogy mit mond,hanem hogy ki!

Nem éri meg senkiért az hogy felidegesítsd magad(tokat).

AAgi, gratula a kisbabadhoz barmilyen nemu is lesz a vegen, csak egyet tennek meg hozza, a pszichologus nem bolondoknak valo :-) Nem kell megsertodni ha valaki javasolja, a fogadat is fogorvossal kezelteted, a pszichologus a lelket gogyitja es neked is van olyan is :-)

Sziasztok!

Én is elmesélem nektek a történetemet. Mikor elsõ gyermekemet vártam, úgy éreztem az elsõ pillanattól kezdve, hogy lány. A férjem persze fiút várt. A 30. héten az UH kislányt mutatott, de valahogy nem hittük el. Aztán megszületett a fiam hatalmas meglepetés volt és nagyon örültünk neki. Most újra babát várok, és úgy érzem fiú. Kislányt szeretnénk, mert úgy gondoljuk fiú mellé lány lenne a jó. Mikor a 24. héten 4D-s UH-ra mentünk mondtam a páromnak készüljön fel arra, hogy akár fiú is lehet, annak ellenére, hogy lányt szeretnénk. Hát igen az UH kisfiút mutatott, mégpedig teljesen egyértelmüen. Én nem tértem magamhoz. Egész este nevethetnékem volt. Persze a fiam volt a legboldogabb. Aztán 2 napig teljesen ki voltam akadva. Nem akartam elhinni. 2 nap múlva ez elmúlt és azt éreztem, hogy mindegy csak egészséges legyen. Újabb két nap múlva pedig már kifejezetten örültem, hogy fiú lesz õ is.
Azóta még egyszer néztük UH-n, akkor lánynak látszott.
Teljesen mindegy fiú vagy lány, egészséges legyen, a többi nem számít. Õ is egy meglepetés baba lesz, mint a nagy tesója. Augusztusban kiderül ki lakik a pocimban.

Sziasztok!

Mindenkinek boldog babavárást kívánok.

Djeszter

Djeszter
Nagyon boldog babavárást kívánok Nektek is Egészség legyen a többi nem számít

Puszi: Doris

Sziasztok!

Mikor elsõ gyerekünket vártuk, a 23. hétig mindig úgy mentünk a dokihoz, hogy megnézzük Fannikát, vajon mit csinál. Igazából nem volt semmilyen érzésem a nemével kapcsolatban, csak mindketten lányt szerettünk volna. Na, akkor a 23. héten közölte a doki: Most már találjanak fiú nevet is, mert ez bizony kisfiú. Hirtelen abszolut elfelejtettük, hogy 10 perccel azelõtt mi még Fannikát jöttünk megnézni. Azóta Gegrõ már 2 évas elmúlt, és nem cserélném el 10 kislányért sem, õ a világ legszebb. legokosabb gyereke.
Most várom a kistesóját. Most már azért szerettünk volna lányt, mert olyanunk még nincsen. De ez a terhessé annyira más, olyan problémás,(magas cukor, alacsony AFP + amniocentézis)hogy most már semmi más nem érdekel, csak az, hogy egészséges legyen. (Egyébként azt mondta az UH, hogy kisfiú, de nem 100%)

Bocs, OFF lesz!
Doris!
Megkérdezhetem, mivel foglalkozol? Szoktál írogatni a Margitos topikba is,és egyszerûen irigylésre méltó a fogalmazási készséged. Ilyen tökéletesen leírni érzéseket, dolgokat, hát le a kalappal. Te mindenkinek a szívébõl tudsz szólni.
Rita

Sziasztok!
En is elmeselem a tortenetem.
Kislanykent fiut szerettem volna eloszor, majd utana kislanyt. Aztan miutan megfogant az elso babank(tervezett baba volt), a ferjem mondta, hogy o egy lanyt, majd egy fiut, es ismet egy lanyt szeretne. Igy en is lanyt vartam elsore, bar legbelul mindegy volt. A 18 hetes UH-n rakerdeztunk, nem mondta meg az UH-s doki. En fiunak, ferjem lanynak latta. Igy onnantol kezdve lanynak vartuk. Bar apukam, es sogorom is fiunak josolta. Anyosom (ferjemk ketten vannak fiuk) lanyt szeretett volna, de nem bizott benne. Eljott a nagy pillanat, kibujt a pocaklakonk, es kisfiu lett. Meglepodtunk a ferjemmel, de hatartalanul boldogok voltunk, en annyira, hogy meg el is sirtam magam oromomben. Bar bennem motoszkalt mindig, hogy nagyon szeretnek egy kislanyt, de az sosem, hogy kisfiam miert nem kislany, hanem az, hogy nagyon szeretnek egy kislanyt. Masodik babank is tervezett volt, olynnyira, hogy minden lehetseges cikket elolvastam azzal kapcsolatban, hogy lanyunk legyen. Mivel o nem elsore fogant, 8 honapot varatott magara, igy a vegen mindegy volt, hogy ki koltozik be a pocimb, csak legyen mar ott! Teljes mas volt ez a varandossagom, sokat voltam rosszul, igy titkon remeltuk, hogy lany. A 24. heten az UH-n orvosomnak modtuk, hogy szeretnenk mindenkeppen megtudni a nemet. Fiunak latszott, de nem egyertelmuen. Viccesen meg is jegyezte, hogy egy apatol csak egynemu gyerkocok lehetnek. Ra egy hetre csinalt meg egy Uh-t, de akkor a popsijat mutatta nekunk, "gondolva" turo a fuletekbe, mit kivancsiskodtok! Eloszor szomoru voltam, de probaltam a jobbik oldalat nezni, hogy o is fiu. A 32 heti UH-n ismet probaltuk kideriteni ki is lakik valojaban a pocimban, de nem sikerult egyertelmuen, bar most lanynak tunt a kis szegyenlos pocaklko. Akkor megfogadtam, hogy kisfiut varunk, es ha megis lany, akkor meglepetes lesz. A 37. heten egyertemuen lanyt mondott az Uh-s doki, de en nem hittem el, olyannyira nem, hogy miutan megszuletett, es mondta az orvosom, hogy kislany, meg akkor sem mertem elhinni. Vagy 25-szor rakerdeztem, hogy biztos? Hatartalanul boldog voltam, de szerintem ha fiu, akkor is hasonloan ereztem volna. Szeretnenk majd 3. babat is, lanyt, de igazabol mindegy, csak egeszseges legyen.
Az emberekben nagyon benn van, hogy kell egy lany is, meg egy fiu is, es igy ha egynemuek a gyerkocok, akkor sajnalkoznak. Sot sokan azon is, ha az elso nem fiu! DE ez mar egy mas tema.
Mindenkinek nagyon boldog, es problemamentes babavarast es szulest kivanok! Bocsi, ha hosszura nyultam!
Moni

Sziasztok!
Kedves ÁÁgi, remélem, nem bántottalak meg ezzel a pszichológus-dologgal, én is úgy gondolom, mint Id: nem a bolondok járnak oda, hanem egészséges emberek, akiknek valamilyen lelki gondjuk van. De nagyon örülök, hogy egyedül túljutottál rajta, mert így azért biztos olcsóbb...)
Mindenkinek boldog babavárást és babázást kívánok!
Vera

Rita
OFF:Köszi, kedves vagy Kicsit el is pirultam...többnyire dühös-ingerült Üf.-ekkel foglalkozom de ne gondold, hogy ez hálátlan feladat Nagyon is jó érzés amikor megkapod a pozitív visszajelzést, mert az emberek hálásak a türelmemért és a mosolyomért
Fogalmazni viszont "szívbõl" szoktam és örülök, ha ezzel nem csak a saját érzéseimet közvetítem, hanem Azokét is, akik nem mernek véleményt írni
Mindenkinek nagyon boldog babásodást kívánok és sok-sok boldogságot a csemetéjével legyen az fiú vagy kislány

Puszi: Doris

Sziasztok!

B.Vera és Idike: Egyáltalán nem sértõdtem meg, de tényleg, sõt hálás vagyok a véleményekért, egyben válaszolnék Ágcához is, igen formált a véleményemenek a sok leírt hozzászólás, vélemény.
Már egyáltalán nem vagyok elkeseredve, nyoma sincs a búnak, fõleg, hogy a férjem ennyire várja már a saját babáját!
A családom mostanság hitetlenkedve simogatja a hasam, mert a kislányom valami hatalmas erõvel rugdos, nem tudják elhinni, hogy mindezt egy pici lány teszi! Nagyon élénk baba, néha éjszaka is felkelt, mert esetleg más pózban kezdtünk el aludni, mint ahogy azt folytatni szeretném. (Ilyenkor jó nagy rúgásokkal a tudtomra hozza, hogy ez így neki bizony nem jó!)
És köszike a gratulációt is, aranyosak vagytok! Egyben én is sok sikert kívánok a kismamáknak!

ÁÁgi

)
Vera

Sziasztok Lányok!
Névtelenül írok, gondolom megértitek miért.
A párommal hét éve élünk együtt. Van már közös lakás, autó, bútor, nyugodt környezet. Õ nagyon csendes, mûvelt ember, csak a tûz hiányzik belõle. A szexuális életünkkel nagy baj van, már nem is emlékszem mikor voltunk együtt utoljára. Sajnos már nem kívánom meg. Ellenben van egy éve tartó kapcsolatom egy gyönyörû fiúval, akit már régebben ismerek mint a párom, ráadásul a közvetlen munkatársam. Õ teljesen a magáénak érez és mindent megtesz értünk. Nagy megdöbbenésemre terhes lettem. Ez így most butaságnak hangzik ( miért nem védekeztünk?) de már két éve nem szedtem a gyógyszert és meg voltam gyõzõdve, hogy nem is lehet gyerekem. Ez a gyermektelenség több rokonomra is vonatkozik. De úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz.
Szóval terhes lettem, és a tüzesebbik párom kiborult tõle.
Én sem örvendeztem, mert nem tudom kitõl van a baba. Aztán szépen lassan hozzászoktam a gondolathoz, és reménykedtem, hogy egy gyönyörû kislány lesz. A 29. héten derült ki, hogy bizony mégiscsak kisfiú. Egy kicsit nekem is rosszul esett, ráadásul a 3D-s képen igencsak nem a hites páromra hasonlít.
Én örömmel várom, sõt mindhárman örömmel várjuk, és nagyon szíven ütött, hogy mindketten azt mondják: Kisfiam...
Nem tudom mit tegyek, bölcsen hallgassak és várjam mi lesz?

Mást nem nagyon tehetsz! Ha a tüzesebbik nem borítja ki a bilit a férjed elõtt, akkor - szerintem - az a legjobb, ha nem feszegeted a dolgot. Ha le tudsz nyugodni a baba és a férjed mellett, nem fulladsz bele az otthoni állóvízbe, akkor maradj csöndben. Viszont ha Neked a gyors sodrású folyó kell, válaszd a szeretõdet és bízz benne, hogy sosem fogja azt mondani, hogy ez mégiscsak a férjed gyereke. De nem lennék a helyedben! Vannak olyan emberek, akiknek, ha nem elég bonyolult az életük, hát azzá teszik. Te is ilyen vagy.
Azért, mert az Uh. hasonlóságot mutatott, még nem biztos, hogy a kisfiú 2-5-8 évesen is hasonlít majd bárkire. Sõt, az is lehet, hogy csak Te akartad úgy látni, hogy a barátodra hasonlít, mert titkon õmellé vágysz inkább. A lányomra legtöbben azt mondják, hogy az apjára hasonlít. De aki nem ismeri a párom, vagy aki elõbb ismerte meg anyukámat, mint õt, az mind azt mondja, hogy tiszta nagymama a gyerek. Na, ezen igazodj el!
Ha már egyszer megszülöd a picit, biztosítsd neki a lehetõ legnagyobb nyugalmat, tehát nincs sok idõd dönteni! Más tészta, ha otthon maradsz, tudsz-e majd a férjed szemébe nézni. A barátnõm második gyereke nem a férjétõl van, mindenki tudja, csak a srác nem. A lány egy darabig aggódott emiatt, de aztán már csak nevetünk rajta, hogy a gyereknek kicsi, tömzsi keze van, mint az apjának, nem elegáns, vékony, mint a férjnek. De élnek, együtt, boldogan, mint hal a vízben, ha pedig a barátnõm elvágyódik más után, szép csendben lepasszolja a lányokat a mamához, aztán pár órával késõbb értük megy. Így is hazugság és csalás, de így legalább nem fáj senkinek.
Szerencsés választást kívánok, és persze sok örömöt a fiadhoz! (...még jó, hogy az anya kiléte legalább biztos )

szia:

zsu

Bocs, látom, van itt már egy zsu, nem vagyok vele azonos!

zsu 2

Kedves Névtelen!

Hát eléggé ledöbbentem azon, amit írtál. Engedd meg, hogy leírjam a véleményemet az esetedrõl.
Elõször is, akárki akármit mond, az, hogy izgalmasnak lásd a partnered (férjed), tehát még mindig ugyanolyan vadul tudjatok szerelmeskedni, mint annak idején, nagyon fontos, szerintem egyik alapköve a jó kapcsolatnak. Ha ez már nincs, ugye felborul a szék, mert hiányzik az egyik lába.
Nem ismerem a körülményeket, és hogy neked mennyire fontosak az anyagi dolgok (ház, bútor, autó, stb), de én veszélyesnek látom ezt a helyzetet. Persze az is igaz, hogy ez a "tüzesebb" barátod még viszonylag új, kérdés, mi lenne 7 év múlva.
Bár azt is hozzá kel tenni, hogy picivel a hasadban már nem olyan egyszerû változtatni, és jó döntést hozni.
Szerintem ezek tükrében mérlegelj, de én biztosan az unalom ellen szavaznék, ha magamra gondolok. (De természetes neked már figyelembe kell venned a baba érdekeit is).
De szerintem ha a férjeddel maradsz, és ez kiderül, tuti, hogy olyan botrányt rendez, ami egy életre megrendít téged.
Sok sikert, Ági.

Sziasztok!

Elôször is gratulálok a babádhoz, kedves névtelen, mert ezek szerint nem számítottál arra, hogy valaha gyermeked lehet. Én a helyedben ezt egy jelnek venném, hogy mostmár nemcsak magad, és persze a férjed, hanem a pici miatt is tiszta helyzetet kellene teremtened.

Nem értek egyet azzal a tanáccsal, hogy folytasd a két kapcsolatot és reménykedj, hogy nem derül ki. Elôbb-utóbb kiderül és nagy bajt okozhat. Szerintem döntened kellene az egyik férfi mellett. Van olyan vizsgálat, amely kimutatja, hogy ki az apa. Létezik családterápia, ami a rossz szexuális kapcsolatot segíthet rendezni - és a mögötte álló okokat. A férjedet nem zavarja ez a hiány a házasságban? Nem gyanakszik? Ha még szereted, érdemes lenne beszélni vele és esetleg profi segítséget kérni a házasság rendezésére. Ha nem, a másik hajlandó felelôsséget vállalni érted / értetek?

Biztos szörny? nehéz dolog ez, és könny? nekem tanácsokat adni...de ezt gondolom. A picinek nagyon fontos, hogy tudja, ki az apja, sôt, az is, hogy lássa a szülei szerelmét, mert így lesz egészséges személyiség. Szerintem ha már új élet van a pocakodban, érdemes érte új életet kezdeni!

Névtelen

Úgy írom, amit írok, hogy még nem olvastam el egy csomó hozzászólást, bocsi, ha ismétlek valakit.

"A gyermek neme
Ez a gyermekre vonatkozó elvárások egyik kitüntetett területe. A legtöbb szülõben él a vágy bizonyos nemû gyermek iránt. Hogy miért? Részben a család és a környezet értékei azok, amelyek ezt befolyásolják, másrészt pedig a szülõk egyéni fejlõdése.

Még ma is sok helyen él az a hit, hogy a fiúk értékesebbek, mint a lányok, ezért elsõszülöttnek mindenképpen fiút várnak. Ennek hosszú történelmi tradíciói vannak, amelyek országonként különböznek. A trón örököse sok helyen csak férfi lehetett.

Más esetben attól értékesebb az egyik nem, hogy abból kevesebb van a családban. Ha tetszik, ha nem, "értékünket" a családban sok esetben befolyásolja a nemünk.

Másik eset az, amikor a szülõ feltétlenül a sajátjával azonos nemû gyereket szeretne, hogy beteljesítse általa saját vágyait.

Nem arról van szó, hogy nem gondozzuk azt a gyermeket, aki nem olyan nemûnek született, mint amilyennek várták. Természetesen a szülõk ilyenkor is gondozzák és szeretgetik gyermeküket. Ugyanakkor rejtett és kevésbé rejtett csatornákon átmehet egy üzenet, amely azt mondja: "nem vagy jó, úgy ahogy vagy, másnak kellene lenned." Ezekben az esetekben gyakran elõfordul,hogy a felnövekvõ gyermeknek gondjai lesznek a nemének megfelelõ szerep betöltésével."
(Váry Annamária)

Miért írtam ezt?

Ági, és mindazok akik ilyen problémával küzdötök: Feltétlenül menjetek el egy feltáró terápiára! Nem vagytok sem hülyék, sem betegek, egyszerûen a családotok valószínûleg tudat alatt rátokörökített egy elvárást, amit nem vesztek észre. Igen valószínû, hogy egyáltalán nem vagytok hibásak ezekmiatt az érzések miatt, viszont ezek egyértelmûen ártani fognak a kicsinek, ha nem oldjátok meg.

És ti, akik nem értitek meg õket (pl. cseréljétek el beszólás):
Értsétek meg, hogy ez nem ilyen egyszerû. Nekem soha nem volt ilyen gondom, de pl. az apám egyértelmûen, és általa bevallva lányt akart mindig. Hála Istennek lány lettem... Visszamenõleg megnézve a családját és a pszihológiai hátterét, nem csodálkozom eme elvárásán, bár nyilván nem értek vele egyet.
Na pussz, pszihológiai elõadás befejezve:

Virág

Kedves Névtelen(elsõ)!

Én sem értek egyet a kettõs élettel. Sok embert lehet hülyének nézni,(nem akarlak megbántani!!!), de a gyereket nem! Õ mindent érezni fog, TUDNI fogja, hogy valami nem stimmel. 7 éve beleszerettem a mostani férjembe. Iszonyatos tûz égett bennünk, a lehetõ legjobb barátok voltunk. Aztán jött 1, 2, 3 gyerek. A tûz kihûlt. Ami maradt, talán hamvadó parázs. És 3 gyerek, meg egy terhesség. Még egy. Aztán találkoztam Valakivel, akit hirtelen iszonyúan megkívántam. Kellettem is volna neki 5 hónapos terhesen is. Nem feküdtem le vele, mert tudtam, hogy ez nem megoldás. Az unalmas férj, kihûlt kapcsolat nem egyedül a férjem hibája. Elment pszihológushoz, aki nagyon hamar a felszínre hozta a legfõbb gyerekkori problémákat (Miért is viselkedik nõiesen a férjem), én is elmentem, kiderült, miért is szeretek állandóan bele más hapsikba (soha nem lett kapcslatom mással, mégha viszonzott volt a vonzalom, akkor sem). Õ férfiasabb lett, ezáltal vonzóbb számomra, én lágyabb, nõiesebb, kezdtek a helyükre rázódni a dolgok. Egy idõ után a kifele nézegetés helyett megpróbáltam idebent megoldani a problémákat, és láss csodát: újra beleszerettem a férjembe. Nem ment volna pszihológus nélkül, és én is megerõsítem: nem a hülyék járnak pszihológushoz! (Nem csak)

Tisztázd ezt a dolgot! Vagy ez, vagy az. És igen, gondold végig, milyen lehet majd a szeretõddel a kapcsolatotok 7-8-10-20 év múlva!

Bocsi, de érthetõen most Névtelen(3)

Sziasztok Lányok!
Nem tudom, hogy egyáltalán jöttök még ebbe a topicba, mert július vége óta kicsit elszaladt az idõ, de én csak most találtam ide. Remélem azért lesz, aki elolvassa.
Csak annyit szeretnék Veletek megosztani, hogy amikor a kisfiammal voltam terhes, egészen a 4. hónapig az egész család csak kislányban gondolkodott. Egyszerûen természetesnek tûnt, hogy csak lány lehet. Nem értem miért, nem volt konkrét alapja. Már csak lánynevekrõl beszélgettünk, amikor kiderült az Uh-n, hogy egyértelmûen kisfiú. A férjem sajnos nem tudott bejönni Velem, mert dolgozott, de õ jött értem utána. Beültem a kocsiba mosolygó arccal, mire õ megkérdezte, na mi van lány lesz, azért örülök ennyire? Mivel a férjem volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy biztosan fiú lesz, csak azért, hogy ellentmondjon mindenkinek (amúgy amikor kérdeztem Tõle komolyan, hogy mit szeretne, azt válaszolta, hogy mindegy, meg hogy gyerek legyen!?) Szóval mondtam Neki, hogy nem lány, hanem fiú lesz, de ugyanúgy örültem! Egyszerûen nem voltam csalódott, pedig komolyan azt hittem, hogy lány lesz! Ha vállalkozunk második gyermekre, ami már eléggé aktuális lenne, mert kicsi fiunk immár 5 éves elmúlt, akkor természetesen lányt szeretnénk, hogy legyen "ez is- az is", de tulajdonképpen az EGÉSZSÉG a legfontosabb, és tuti, hogy a jó oldalát fogom nézni, ha esetleg megint egy kisfiú lesz!

Bocsi, hogy ilyen hosszúra nyúltam, nem volt szándékomban!
Mindenkinek kellemes babavárást kívánok!
Az elõttem szóló Névtelen lánynak megkaphatnám az email címét, leírom ide az enyémet, nagyon érdekelne, hogy mitõl változott meg a véleményed arról, hogy nem "kifelé" tekintgetsz, hanem az otthonodat próbáltad "helyrerakni"?
Egy nagyon közeli barátnõm van kb. ebben a cipõben, ezért érdekelne nagyon!
Elõre is köszi noemike2002@yahoo.com

Sziasztok!
Szeretném elmondani a mi történetünket. Mi sokáig kellett hogy várjunk a babákra, mert suliba jártunk, nem volt munkánk, de amikor eljött végre a lehetõség, akkor pontosan megterveztük még a hónapokat is, amikor születtek (1998 máj., 1999 dec.). Elsõ perctõl tudtam, hogy fiúk lesznek. És velem is az történt, hogy amikor a másodikról kérdeztek, és mondtam, hogy az is fiú, az elsõ mondat az volt: Nem baj!
Én amikor álmodoztam a gyerekeimrõl, akkor így képzeltem: legyen két fiú elõbb, aztán egy kislány, hogy a fiúk vigyázzanak majd rá. Nem azért, mert a fiúk többet érnek, hanem mert nekem is két öcsém volt, és alapvetõen "fiús" anyuka vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy mi lett volna, ha lány lesz elõbb. Most pedig elkezdtünk gondolni a következõre, és a fiúk is nyaggatnak, hogy mikor lesz már baba a pocakomban. Természetesen lányt szeretnénk, biztosan agyon lenne kényeztetve, és most nem is tudom, hogy hogyan éreznék, ha kiderül, hogy a harmadik fiú lesz. Nam azért, mert a picit nem szeretném, mert õ lenne a kedvenc, hanem mert az lesz bennem, hogy nekem már soha nem lesz kislányom, akivel barátnõk lehetnénk.
Bocs a regényért.
Sziasztok: Timi

Sziasztok!

En is meselek nektek!
Elsö terhessegem alatt remeltem,hogy lanyom lesz.Valahogy mindig ugy kepzeltem.Es mikor kibujt,kiderült,hogy fiu.Annak ellenere,hogy lanyt vartam,egyaltalan nem csalodtam.Csak ennyi vot,hogy :jo,akkor fiam van.
A masodik terhessegemnel mindenki azt mondta,megint fiam lesz.(a terhesseg ugyanolyan volt,mint az elözö,es a hasam formaja is!) En is azt hittem.Vagy csak bemeseltem magamnak,igy fel voltam keszülve.Es mikor kibujt,es rakerdeztem,teljesen paff voltam,hogy nem azt a szot hallottam,hogy fiu,hanem hogy:LANY!!!
Pedig - mert annyira azt hittem - mar igyekeztem megbekelni azzal,hogy nekem soha nem lesz lanyom.Mert ugy gondoltam,hogy ket gyerek eleg.Es most van egy fiam es egy lanyom es most ugy gondolom,hohy nincs kizarva egy harmadik sem.De csak 4-5 ev mulva.Es az aztan tenyleg mindegy lesz,hogy ö minek születik!Fiunak vagy lanynak!
Sziasztok,Kryss