Társalgó főoldal » Anyaságról » Szoptatás

Zsunya,
újra én:
[url=http://www.szules.hu/szoptatos_fuzet_specialis_problemak.shtml" TARGET="_top]Ha fejésre van szükség[/url]
Elsõ két mondat!!

Ágci

Igen!
na jó. Megnyugodtam.
Köszi szépen!

Zsunya

Sziasztok!

Bobita!
Koszonom a megnyugtato szavakat! :-)

Zsunya!
Nem lehet, hogy azert nem tudsz annyit fejni, mert Peti tobbet kajal? :-) En akkor hagytam abba a fejest, amikor 3 csepp tejet tudtam kifejni szopi utan.

Annamari

Sziasztok!
Voltunk a védõnõnél ma délután. Akit nagyon szeretünk. Õ is azt mondta, hogy valószinûleg beállt a mostani igényekre a cici. Csak akkor gyötörjem magam, ha készleteket akarok felhalmozni.

Zsunya

Sziasztok,

Csak csatlakozni tudok ahhoz, amit a többiek már leírtak! Az, hogy nem tudsz lefejni tejet, nem jelenti azt, hogy nincs vagy nem termelõdik anyatej. (Én egyik gyerekemmel sem tudtam fejni, pedig néha jól jött volna, egyszerûen a kézzel fejésnél nem tudtam kiváltani a tejleadó reflexet, emiatt nem is jött túl sok tejcsi. A kevéskéért meg nem volt érdemes.)
Az LLL nem ajánlja a fejést abban az esetben, ha a saját gyermeked számára akarod felhasználni. A rossz technika vagy a túlzott "gyötrés" vezethet pl. mellgyulladáshoz. Elapadni nem fog a tejed akkor sem ha nem fejsz. Hisz a babád rendesen szopizik és az anyatej 2/3-ad része nem a szoptatások között, hanem a szoptatások alatt termelõdik! A szoptatás hatására - a baba szopó mozdulatainak segítségével az anyuka agyában olyan hormonális folyamatok indulnak meg, amelyek azonnal elõsegítik az anyatej termelõdését - prolaktin, és a mellbõl való kijutását - oxitocin. A szoptatások közötti idõben ezek a hormonális folyamatok nem játszodnak le intenzíven, tehát termelõdik tejcsi, de nem annyi, mint amikor szoptatsz. Szóval nem fog elfogyni a tejcsi, akkor sem ha nem fejsz!
Nem alkati dolog a szoptatás sikere sem. Legalábbis nem úgy ahogyan gondolod. Elvileg az anyák csupán 3 százaléka nem képes a szoptatásra és ennek fõként anatómiai okai vannak (nincsenek pl. tejmirigyek), de ennek ellenére a már említett társadalmi hatások miatt nagyon sok anya nem tud szoptatni, de nem alkati okok maitt.
A kereslet-kínálat pedig minden esetben ki fog alakulni, akkor is ha hirtelen többet fog ígényelni Peti baba, ha mindig igény szerint szoptatod majd.

Sziasztok!

Jól megugrott itt a forgalom!

Nem érkeztem még végigolvasni, hogy miket írtatok, ott tartok, ahol Iboly a szilárd táplálékok bevezetésérõl írt. Ott rögtön felment a vérnyomásom, és most jövök dühöngeni. Felháborítónak tartom, ami a bébiételekkel kapcsolatban történik, de ez még a legkevesebb. Hiszen ha az anyukák tudják, hogy mit mikortól szabad, akkor hiába írják rá a babakajákra, hogy 4 hónapos kortól. DE! Tegnap kaptuk meg az 5 hónapos szurit, és azt mondta a mi szoptatáspárti (?) doktor nénink, hogy kezdjem el a hozzátáplálást, adjak PiciLacinak almát, meggyet, és citrusféléket! Csütörtökre be is jelentkezett hozzánk a védõnõnk, hogy kiokosítson a hogyanról. Megjegyzem, van tejecske bõven, PiciLaci szépen gyarapszik, szóval semmi nem utal arra, hogy a tej nem lenne már elég táplálék neki. Addig oké, majd meghallgatom a védõnõi tanácsokat, és elteszem õket késõbbre, de azért ez mégis furcsa, hogy a doktornõ olyasmit ajánl elsõ kajának (5 hónapos korban!), amit egy éves kor elõtt nem lenne szabad adni a babáknak! A saját védõnõvérem meg mindenáron banánt akar adni a kisfiamnak már vagy egy hónapja. Ja, és a tejtermékek! A unokatesóm kislánya most kb. 6 hónapos. Már régen nem szopizik, és a nem tejbõl készült hipoallergén tápszert kapja, mivel a tejalapúra iszonyúan allergiás lett. Na, nekik azt mondta a gyermekorvosuk, hogy nagy szüksége van az állati fehérjére, ezért adjanak neki Danoninót... Mégis miért lehet az, hogy a magyar gyermekorvosok a WHO és a WABA ajánlásaival homlokegyenest ellenkezõ tanácsokat adnak??? Ja, és az hogy van, hogy a csecsemõtápszereket tehéntejbõl csinálják??? Iboly, azt írtad, nem vonnak ki belõle semmit! Akkor a csecsemõtápszert se szabad egy éves kor elõtt adni a kisbabáknak??? Hogyan lehet nagyobb összeveszés nélkül kikerülni a sok jóindulatú segítõ szándékot, amikor az ember családja, gyermekorvosa, és védõnõje is azzal nyomul, hogy etessük már meg azt a szegény gyerkõcöt???

Bocs a kirohanásért, és hogy a nyakatokba zúdítottam minden mérgem, de õszintén kíváncsi vagyok, ti hogyan vészelitek át ezt az idõszakot?

BMárti

Ja, még valami! Ugye az anyatej a tökéletes táplálék a kisbabáknak? Akkor miért kell hozzá D vitamin cseppeket, konakiont, vasat, és folsavat kapniuk? Szintén Iboly írta valahol, hogy a plusz vas adása nem igazán szerencsés. Na, nekünk PiciLaci 3 hónapos korától felírta a doktornõ, mert nem tetszett neki a Babácskám vérképe. Mikor tiltakoztam, akkor meg édes mosollyal elmagyarázta, hogy a hemoglobin szállítja ugye az oxigént, az oxigén meg nagyon kell az egészséges fejlõdéshez, és hogy persze nem kötelezõ, megtehetem, hogy nem adok neki vasat, de az rá fogja nyomni a bélyegét a gyermekem szellemi fejlõdésére. Na, most ezek után ti mit csinálnátok??? Mernétek nem adni neki a vasat? És adni, mernétek??? Hû, de elegem van az egészbõl...

BMárti

Márti!

Ennek az egész kavalkádnak az a lényege, vagy megoldása, hogy: egyfelõl olvass minél többet a témáról, mindennel kapcsolatban olvasd el mindkét oldal véleményét. Ezután pedig alakíts ki valahogy egy saját véleményt, a neked szimpatikus, meggyõzõ érvek (nem személyek!) alapján. És onnantól kezdve tartsd magad ahhoz, ne törõdj semmivel. Te fogod legjobban tudni, hogy mi jó neked és a babádnak. És tényleg a bölcs meghallgatom, bólogatok, és utána úgy csinálom, ahogy én akarom verzió.
A dolog tényleg olyan, és nem csak itt, de szinte minden késõbbi orvosi kérdésben is ez lesz, hogy nem egyformán látják a szakemberek sem a dolgot. Ha három, elivleg ugyanolyan végzettségû szakember megkérdezel (nem csak a babatáplálásról, hanem bármirõl, engem pl most legutóbb a lúdtalp érintett, az is ilyen) három különbözõ véleményt fogsz hallani.
Higyj magadban és hallgass magadra, szerintem ez a legjobban járható út.

Ildi

Szia Márti!
Nyugi, ezen én is végigmentem még amikor Zsófi született. A dokinéni jóindulatúan rámerõltette a tápszerreceptet (2 hetes volt a kicsi, tejem, mint a tenger) biztos ami biztos alapon. A védõnéni is bombázott a jobbnál jobb ötleteivel (gyermektelen kb 50 éves): 2 hónaposnak narancslé KELL, mert különben szomjan hal, 4 hónaposnak gyümölcs, fõzelék KELL, mert vitaminhiánya lesz, ugyan miért kínozom még azt az 1 évest a szoptatással, amikor ott a husi meg a tejtermékek... Soroljam még?
Szerencsére azóta dokit váltottunk, a védõnénink is új, és én is edzettebb lettem. Már nem akarok rögtön a torkának ugrani.... Most már inkább dícsérnek, hogy szopizzon az a 9 hónapos ameddig csak akar, ráér még a többire. Tényleg nem nagyon éhezhet "szegény", "csak" 9.5 kg , láthattad, milyen kis vézna....
A szelektív hallás sokat segít. És tényleg olvass utána, hallgass meg többféle véleményt, és válaszd ki a neked legmegfelelõbbet, ahogy Ildi is tanácsolja. Néha persze nem könnyû, de tényleg minden témában ez a helyzet...
PiciLacinak további jó szopizást kívánok!
Puszi
Andi

Sziasztok!

Zsunya - ha megnyugtat, épp ezt élem át én is... eddig szopi után is rengeteg tejet tudtam lefejni, most meg alig alig valamit... én is elsöre a legrosszabbra gondoltam, hogy nincs tejci... de olvastam amit Neked irtak a lányok és reménykedem, hogy csak Máté kajál többet.

Bár igazság szerint nem érzem hogy annyira feszülnének, megtelnének mint pár nappal ezelött... de ki tudja... a lényeg hogy egyen és fejlödjön...

Lányok, a Laktoherben kivül mi segíti még a tejtermelést? Mert nekem a gyomrom nem igen bírja ezt a teát...

Üdv. Dojika

Dojika!

A tejtermelést legjobban a szoptatás segíti.

Az, hogy néhány hét után nem tudtok fejni, nem jelent semmit. Lehet, hogy arról van szó, hogy mindent kikajál a baba (ez így tökéletes is). Lehet az is, hogy a fejéssel nem tudjátok a tejleadó reflexet kiváltani (ez az a szitu, amikor az ember érzi, hogy van teje, feszül stb. mégse jön le egy csepp se, ugyanakkor mellszívó helyett a babát ráhelyezve, az hatalmas kortyokkal zabálni kezd...).
Az, hogy nem érzed feszültnek a melledet szintén egy teljesen normális jelenség: a mell megtanulja a tejtermelést, a baba is kajál belõle rendszeresen. Emlékszem, elsõ napokon a piszok kemény, feszes mell teljes lefejése eredményezett úgy 80-100 ml-t. Ugyanakkor néhány hónaposan egy nem feszülõ mell lefejése hozott 150-200-at. (fejtem én 2 dl fölött is, hajaj) Azt akarom kinyögni, hogy sokkal több tejet termelõ mell sem feszül úgy, mint kezdetben. Sõt. Akik az elsõ baba szoptatása mellõl mennek szülni, és rögtön mellre kerül a babájuk, nem is ismerik a tejbelövellés-feszülés érzését, mert ilyesmi be se következik. Ha a baba az elsõ órától kezdve rendszeresen sokat mellen van, akkor feszülések stb. nélkül növekszik a tej mennyisége.

Hú, én ezt nem tudom olyan szépen leírni, mint Iboly. Amit ki akarok fejteni az az, hogy az általatok észlelt jelenségek teljesen normálisak, és egyáltalán nem jelentik a tej mennyiségének csökkenését, avagy elégtelen mennyiségi voltát.

A tejtermelést pedig az segíti legjobban, ha minél sûrûbben mellre teszitek a picit, amikor csak igényli. És közben nem idegeskedtek, hanem élvezitek az egészet. Enni, inni pedig ilyen szempontból mindegy, fontos az egészséges táplálkozás és a sok folyadék, de nem az elfogyasztott étel-ital határozza meg a tejet. Én pl soha életemben nem ittam laktorherb teát, vagy egyéb csodalöttyöt, mégis az ikreknél napi 2 liternél is több tejem volt. Mert mindkét mellem 2-3 óránként teljesen kiürült.

Ildi

Sziasztok!

Ildi, Andi, köszi a biztatást. A hivatalból kirendelt védõnõvel könnyû, õ elmondja a magáét, és azután szépen hazamegy, én meg azt csinálok, amit akarok. A saját védõnõvérem a nehezebb eset, mert ha pl. hazamegyünk egy hétvégére a szüleimhez, akkor eljönnek õk is, és nem lehet azt mondani, hogy ja, persze, adok neki, mert látja, hogy nem. Vele már PiciLAci néhány hetes korában összevesztem, mikor tápszert akart adni a fiamnak, mert nem fejlõdött elég jól szerinte. Tejem volt, mint a tenger, csak PiciLaci kicsit még sárga volt, és aludt evés helyett. Én meg nem tudtam, hogy többet kellene ennie, azt hittem, hogy ha elalszik, akkor jóllakott.
Egyébként tényleg azt szoktam csinálni, hogy minden tanácsot meghallgatok, aztán azt fogadom meg, amelyik a legjobban tetszik. Csakhát így családon belül nehéz, a nõvérem a védõnõi diplomájával és a 3 saját gyerekével... Mégse mondhatom neki, hogy nem Tesó, nem adok a keresztfiadnak banánt, mert allergizál. Hamar megkapnám, hogy ne oktassam ki a saját szakmájában...
Na mindegy, ezt az egy-két hónapot majd csak kihúzzuk valahogy. Igazából azon háborodtam fel, hogy a szakemberek adnak olyan tanácsokat, amik nem igazán okésak. Aki nem lóg a Neten, amíg alszik a csemetéje, és más módon se jutnak el hozzá az LLL-es tanácsok, az mi másra támaszkodhat, ha nem a gyermekorvosra és a védõnõre?
A hozzátáplálás kérdésében nincsenek kétségeim, hiszen ha csak anyatejet kap, abból semmi baja nem lehet, amíg tej van elég. Ez a tuti. A vas ügye jobban idegesít, mert ott az is baj lehet, ha adom, meg az is, ha nem. Márpedig ehhez aztán tényleg totál laikus vagyok, egy logikusan hangzó érv szól mellette, és egy logikusan hangzó érv szól ellene... Ráadásul kapja Lacika a vasat 2 hónapja, de az még sose hangzott el, hogy meddig kell kapnia. Ha megkérdezem, akkor mindig azonnal megkapom a sablondumát a hemoglobinról, és jöhetek haza megnyugodva, hogy márpedig az a vas nagyon kell az én kicsi fiamnak.

BMárti

Sziasztok!

Vasárnap múlt 7 hetes a kisfiam, csak anyatejet kap, nem is keveset, jól gyarapszik, az utóbbi heteken 300 gramm felett hetente. Az volna a problémám, hogy sajnos csak ritkán van széklete. Ez nem is volna baj, hiszen tudom, hogy az anyatej nagyon jól hasznosul a szervezetében, de úgy látom, hogy õt ez nagyon zavarja. Van úgy, hogy egy hétig is kaki nélkül vagyunk, ilyenkor már a negyedik naptól folyamatosan nyögdécsel, erõlködik. Most odáig jutottunk, hogy már a szoptatás közben is erõlködik, és mivel nem jön semmi, ezért keservesen sír, aztán meg azért, mert eszébe jut, hogy õ állatira éhes. És ez így megy egész evés alatt. Ezért kevesebbet is eszik, mint kellene (mérem, illetve azért is gondolom, mert még mindig minimum 3 óránként eszik)Gondolom, ilyenkor ingert kap a bélrendszere, és ezért a nyögdécselés. Szóval az volna kérdésem, hogy mit tudnék én tenni azért, hogy megoldódjon a kakiporobléma, hogy rendszeresen legyen széklete (tudom, hogy nem kell naponta, csak, hogy olyan gyakran, hogy ne szenvedjen).
Van valamilyen ötletetek?

Lola

Sziasztok,

Márti
Semmi vész. Ne adj PiciLacinak semmi mást az anyatejen kívül, akkor sem ha bárki azt tanácsolja.
Nagyon sokszor ajánlják és mondják azt, hogy a hozzátáplálást azért kell korán elkezdeni, mert az anyatejes babák "válogatósak" lesznek. Ez nem így van. Egy csecsemõ akár egy éves koráig elélhet kizárólag anyatejen és az elsõ életévben a fõ táplálék az anyatej. Tehát bõven elég ha kóstolgatnak pár kanállal és egyetlen étkezést sem váltunk ki gyümölccsel, fõzelékkel. Persze gyermeke válogatja, van, aki igényli a szilárd táplálékot, mindamellett ugyanannyiszor szopizik is. Az sem igaz, hogy a szoptatott csecsemõk válogatósak lesznek, hiszen az anyatej minõsége és íze változik attól függõen, hogy a szoptató édesanya hogyan táplálkozik, tehát sokkal több ízt ismernek és fogadnak el a szoptatott gyermekek, mint a nem szoptatottak.

A doki nénik és a védõnénik nincsenek túl jól képezve a táplálkozás és szoptatás területén és mivel a legtöbbjüknek még saját tapasztalata sincs, nem is merik ajánlani pl. a LLL elvei szerinti szoptatást. Egyszerûen mást tanultak és ha van is saját gyermekük, mivel nem úgy tanulták, ahogyan a tudomány mai állása igazolja, nincs saját tapasztalat sem. Ráadásul nincsenek továbbképzõ tréningek a szoptatással kapcsolatban és nagyon kevés az elérhetõ olyan hiteles információ, amit õk is elfogadnak. Szerintem manapság többet tanulnak tõlünk anyáktól! Nem kell ezért haragudni rájuk, egyszerûen nincs infó a birtokukban. Nem tudhatják... Én nagyon szeretem a doki néninket. Nem volt annyira szoptatáspárti, mint ahogyan én elvártam volna tõle. Egy ideig nem figyeltem a tanácsaira, tettem a dolgom, ahogyan én képzeltem. Aztán egyszer eljött hozzánk szurit adni Áronnak és adtam neki a Liga ismeretterjesztõ füzeteibõl, beszélgettem vele. Azóta gyökeresen megváltozott a véleménye és ma a Liga elvein alapuló szoptatást tanácsolja az édesanyáknak. És ránk hivatkozva tudja, hogy lehet így is. Szerintem ha tudod, adj neki Te is a füzetekbõl (ha nincs küldök), kedvesen és segítõkészen, hogy ne támadásnak ítélje. Hátha egy kicsit jobban odafigyel majd õ is, esetleg elfogadja és magáévá teszi ezeket az elveket.

A tápszer és bébiétel gyártókkal kapcsolatban egész más a helyzet. Sajnos nekik viszont az a lényeg, hogy eladják a termékeiket piacképes árakon. És ezért nagyon sok mindenre képesek. Pl. arra, hogy ne vegyék figyelelmbe az aktuális törvényeket és a táplálkozással kapcsolatos kutatások eredményeit is figyelmen kívül hagyják.
Tejtermékekkel kapcsolatban: tápszert, mivel tej alapú nem tudnak tehéntej fehérje nélkül gyártani. Az ideális az lenne, ha egyetlen kicsi babának sem kellene tápszert kapnia, de mivel ettõl nagyon távol vagyunk még, nincs más megoldás. És sokkal jobb ha tápszert kap, amit így-úgy hõkezelnek, alakítgatnak, mintha teljes tejet kapna mondjuk a féléves gyerek.

Szóval az aki, nem "lóg a neten" és a doki nénije sem túl jól informált, nem a legkorszerûbb elvek szerint fogja táplálni a gyermekét. Ez baj abból a szempontból, hogy a szoptatás környezetvédõ, gazdaságos és nagyon sok betegségtõl védi a kisgyermekeket. Nagyobb valószínûséggel alakul ki allergia a késöbbiekben és betegesebbek a nem szoptatott gyermekek. Tehát komoly társadalmi költségvonzata is van.

Addig is mivel birtokában vagy a legújabb kutatási eredményeknek, tápláld PiciLacit eszerint, és ne törödj azzal, hogy ki mit mond. Azt is megmondhatod, hogy hallgassanak meg ezzel kapcsolatban és elmondhasd az érveidet. Vagy ha erre sem vevõk, akkor azt is tedd hozzá, hogy úgysem fogod követni a tanácsaikat, feleslegesen mondják. Ez nagyon nagy teher és elbizonytalanít sok anyát, de Márti ne Te izgasd magad amiatt, hogy úgy táplálod a gyermeked, ahogyan Te szeretnéd, izgassák magukat azok, akik szerint másként kellene csinálni. A Te gyermeked, Te ismered a legjobban, Te ismered mire hogyan reagál, és Te tudod a legjobban táplálni. És van elõtted sok-sok tapasztalat, hogy lehet így is szoptatni. Kitartás, bármikor kérhetsz megerõsítést, amikor úgy érzed sok a rád zúduló kritika. Ja és még valami: nem mindegy a gyermekek fejlõdése szempontjából, hogy a szülõk alakítják ki a gyermek "igényeit" vagy a gyermek alakítja a saját világát és fejlõdésének ritmusát a szülõk óvó segítségével és figyelmével!
Nõvéred diplomájával kapcsolatban ugyanaz a véleményem, mint a dokinénik esetében. Más a tapasztalata és mást tanult, mint amit Te mondasz neki.

Dojika, Ildi leírta, hogy mi a legjobb módszer. Ezen kívûl helyesen kell táplálkozni, fehérjében dús étrendet enni.
A mell fõ állománya zsírszövet és kötõszövet, igen kicsi rész a mirigyállomány nyugalmi állapotban. A terhesség alatt azonban a mirigyek száma növekedésnek indul, megnõ a mell vérellátása és az érhálózata, így készítve fel a nõi szervezetet a szoptatásra. A kezdeti mellfeszülés azért szûnik meg, mert a mell vérellátása folyamatosan csökken a szoptatás elsõ heteiben, ugyanakkor a tejtermelés zavartalan. Ezért fordul elõ az, hogy a kezdeti mellfeszülés után ugyanannyi tejtermelés mellett, a mell puhább lesz.

Bóbita

Ui: Mindenkinek ajánlom Donald W. Winnicott: Kisgyermek, család, külvilág (Animula, 2000.) címû könyvét! Az egyik legjobb könyv a kisgyermekek nevelésével kapcsolatban.

Kedves Lola!

Szerintem ha 3 óránként kap enni a gyermeked az teljesen jó. Nekem a majd féléves néha 2 óránként kér enni. De belefér. Nem biztos, hogy attól feszeng, hogy nem tud kakilni. Lehet, hogy levegõt nyel, büfizni kellene neki, a frontok zavarják...
De próbáld ki a következõt, én is annak idején innen kaptam a tanácsot: igyál több rostos õszilevet. A narancs nem biztos, hogy jó. Nálunk a tuti befutó az õszibarack befõtt volt. 3-4 nap után volt, hogy megettem ebédre (két felet) a délutáni uzsonna után pedig már "durrant" is a pelus.
És ha jót akarsz magadnak HAJÍTSD KI A MÉRLEGET!
Fõleg, ha ilyen szépen gyarapszik a kisbabád!

BMárti!
Nem irigyellek! Kitartás!
Ágci

Sziasztok!

Márti! Megértelek, én is mindig felhúzom magam ezen! Ahogy Heni szokta mondani, õk a profik, mi pedig csak mûkedvelõ anyukák vagyunk.
Én elsõsorban õszinteségre bíztatlak: PiciLaci a te vagyis a ti gyereketek, ti, a szülei tartoztok érte felelõsséggel. Ha utánézel dolgoknak és meg vagy gyõzõdve az igazadról, akkor nyugodtan ragaszkodj a saját elképzeléseidhez. Az orvos, a védõnõ tanácsolhat ezt-azt, de a döntés a tiéd. De az a lényeg, hogy jólinformált, felelõsségteljes döntést tudj hozni. Úgy, ahogy Ildi mondta: olvass, keress és rá fogsz jönni, hogy nektek, mi felel meg a legjobban. Hallgass a megérzéseidre, az ösztöneidre.

Nem kell összeveszni senkivel, meglátod, ha határozott vagy, jobban elfogadják a véleményedet. A mi doktornénink is elfogadja, hogy megvan a saját elképzelésem dolgokról, kérdezek, sõt, elõfordul, hogy elutasítom a tanácsát. Hopp! Errõl jut eszembe: a védõnõtök az Ani, ha jól emlékszem, ugye? De ki lett a doki nénitek?

Mindenesetre, ha másképpen nem megy, akkor pedig egyszerûen nem mondassz el nekik mindent. Van akinek az válik be, hogy ha rákérdez a védõnõ, hogy eszi-e már a gyerek a gyümölcsöt, akkor rávágja, hogy igen, minden rendben, aztán békén hagyják. De én nem ennek vagyok híve. Egyrészt azért nem túl jó ez, mert csak akkor tudja megfelelõen kezelni a gyermeket, ha pontosan tisztában van mindazzal, ami vele történik. Másrészt pedig a pozitív példa nevelõ hatású. Csak akkor fogják elhinni, hogy mûködik a kizárólagos szoptatás, az egyéven túli szoptatás, stb., ha látnak ilyen eseteket maguk körül.

Van egy aranyos történet errõl: egy tévémûsorba meghívtak néhány LLL tanácsadót és egy neves gyermekorvost, aki igen véresszájúan foglalt állást az általa képviselt, nem éppen szoptatáspárti nézetekrõl. A mûsor után az egyik LLL anyuka azt mondta: ehhez az orvoshoz fogom vinni a gyerekeimet ezentúl. Miért? Mert jó szakember, csak még nem látott sikeresen szoptató anyákat. Most majd lát. Már három orvost sikerült meggyõznöm ezzel a módszerrel...

Végeztek egy érdekes felmérést Rochesterben (USA). Azok a városi orvosok, akik már 3 hónapos kortól vagy hamarabb javasolták bevezetni a szilárd ételeket, tápszeres kiegészítést is javasoltak és minimum 20 éve praktizáltak. Elég sokatmondó, nem?

Vas: ha a vérkép szerint indokolt, akkor persze, adni kell. De mindig kikérheted egy másik orvos véleményét is. Pl. hívd föl dr. Sarlai Katalint a Szent István kórházban (455-5700/1644m), olvasd be neki a vérvétel eredményét és õ tutira megmondja, hogy jó-e. (Egyébként ha minden igaz, 10,2-15 gm/dl között van a normál hemoglobin érték. Amerikai forrásból, talán itthon is ennyi.)

Ja, tápszer: a tehéntejalapú tápszerekbõl valóban nem tudnak kivonni semmi olyat, hogy egy tehéntejre allergiás gyerek megihassa. Valamit módosítanak a fehérjeszerkezeten, de ez édeskevés. Jó tudni, hogy sok esetben találnak az anyák vért a tápszerrel táplált kisbabák székletében, ami a tehéntejnek köszönhetõ. Sõt, kizárólag szoptatott babknál is elõfordul, ha az anya tehéntejbõl készült tejterméket vagy marhahúst fogyaszt.

Angolul tudóknak ajánlom elolvasásra az alábbi cikket, ami a Breasfeeding Abstracts címû, a legújabb kutatási eredményekbõl tallózó folyóiratban jelent meg.
[url=http://www.lalecheleague.org/ba/Nov98.html" TARGET="_top]http://www.lalecheleague.org/ba/Nov98.html[/url]

Ide is érdemes felkukkantani:
[url=http://www.who.int/nut/index.htm" TARGET="_top]http://www.who.int/nut/index.htm[/url] Ezen belül:Topics on this page Infant and young child feeding practices


Ildi, egyre jobb vagy!

Zsorka, konzultáltam egy laktációs szaktanácsadóval arról, hogy szoptathatsz-e várandósan, ha szívritmuszavarod van. Õ is azon az állásponton van, hogy nem ellenjavalt a szoptatás a te esetedben. Sõt, még kifejezetten jót is fog tenni, mert legalább olyankor is pihensz, amikor a csöppséged szopizik.
Úgyhogy hajrá!

Iboly

Sziasztok!

Lola!
Az alkoholmentes sor altalaban meghajtja a babakat, ha szereted, igyal meg neha egy-egy dobozzal!
Annamari

Sziasztok!
Olyan jó olvasni Benneteket! A Ti hatásotokra már kezdtem teljesen lazán hozzáállni a szopihoz, de sajnos ismét beszéltem anyukámmal... Elég szomorú, de nem mondhatnám, hogy erõsíti az önbizalmam. Most is az volt terítéken, hogy biztosan azért eszik Dani olyan gyakran (ez most 2-3 órát jelent, kb. egy hete), mert nem elég neki a tejci, vagy nem elég zsíros... És hogy nyugodjak bele, nálunk a családban még egy nõ sem tudott 3 hónapnál tovább szoptatni, nekem sem fog menni. Ja igen, és fejni, fejni, fejni, különben becsomósodik a mellem, és elapad a tej.
Tudom, hogy nincs igaza, de olyan rossz ezt hallani. Amúgy sincs nagy önbizalmam e téren (hurrá nyugati társadalom!), hát ez aztán teljesen betesz. Még jó, hogy elõvehetem Dani kiskönyvét: a majd fél kilós gyarapodás hetente elég megnyugtató (Már több, mint 6,5 kg, így 7 hetesen). Na más oldalról persze ezért is megkapom a magamét, hogy túletetem a gyereket, ritkábban kéne szoptatnom! Ezzel kapcsolatban lenne is egy kérdésem. Néha Dani elég sokat bukik, fõleg emésztetlen tejet. Lehet ez amiatt, hogy szopizott, mert hiányoztam neki, de a pocija tulajdonképpen már tele volt?
A kakilással nekünk is vannak gondjaink. Dani naponta 2-3-szor is rottyant, de majd mindig szopi közben jön rá az inger. Ilyenkor úgy viselkedik, mint Lola kicsije. Csak erõlködik meg sír szopi helyett, amíg végre jön valami... Miért pont szopi közben akar a gyerkõc kakilni? És hogyan lehetne ezt elkerülni? Van ezzel kapcsolatban valami ötletetek?
Anita

Sziasztok!

Anita,
azért szopi közben (hányszor volt nálunk is olyan!:-)), mert a hígabb elõtej meghajtja õket!
A fejéssel kapcs. régen azért kellett (volna) többet fejni az asszonyoknak mert egyszerre csak egy mellbõl szoptattak. Így sok idõ eltelt az egyik etetéstõl a másikig (ugyanabból a mellbõl) és bizony ott maradhatott a pangó tej. De pl. a barátnõm kislánya 2 hónapos, semmit nem fejt, és a mai napig makk egészséges! 1xsem volt mellgyulladása! Iboly, javíts ki ha nem így van!
A kicsid mostanában valszeg a fejlõdési ugrása miatt is eszik többet, ilyen lesz még 3 hónapos és 6 hónapos kora körül. Gyakrabban mellre teszed, aztán alkalmazkodik hamar az igényekhez a termelés.
A bukás: ne is mond, mi is épp eleget szenvedünk miatta, bár nálunk már sokat mozog és ettõl. + a sok tejcitõl, gondolom. Szokott segíteni, ha úgy eteted, hogy feljebb van a fejecskéje, illetve az ágynak megemelitek azt a végét, ahol a feje van. Nálunk ez már nem segít, mert forog össze-vissza.
Az pedig, hogy én nem tudtam szoptatni, te sem fogsz, nem errõl szól a téma. Talán PIldi volt, akinél olvastam, hogy többen a családban is ezt mondták, aztán mégis ikreket is szoptatott. Ha nem bocsi Ildi! De nagyon sok sikeres szoptatást olvashatsz itt visszafelé, hozzáállás kérdése volt sokx. És "befogott füleké". Nem meghallani, tudom nagyon nehéz, bár ebben nincs tapasztalatom, mert hála, nálunk mindenki abban támogat, amit eltervezek.

Olvass itt sokat, archívot is, aztán meglátod pikk-pakk, azon töröd a fejed, hogy itt van, féléves, és most mit is csinálj, mert elég neki még mindig a tejci, közben pedig mindenki azt mondja: "gyümiii, zöööldség..."
Még vmi: nem rég írta Bóbita: minél többet szoptatsz, annál több tejci lesz! Ezt nem szabad elfelejteni!

Elnézést, ha hosszú voltam:
Ágci

Sziasztok!

Iboly, köszönöm.

Lola, megírták a többiek a lényeget: olyasmit enni neked, ami hajthat. Sok zöldséget, rostosat, szilva(lé, befõtt, aszalt), barackot. Lehet próbálkozni a masszírozással, tornáztatással, különbözõ testtartásokkal is.

Evés közben, ahogy írtátok is, beindulnak a belek, az én nagyfiam is olyan volt, hogy szopi után raktam inkább tisztába, mert elõtte potya dolog volt...

Anita: családnak ez a gyarapodás nem eléggé meggyõzõ???? Szerintem fantasztikus, más ilyenkor már azon aggódik, hogy nem túl sok ez, és nem lesz baj, hogy ilyen sok? (nem baj, anyatejes baba nem tud kórosan dundi lenni) Ez egy hatalmas munka tényleg, átalakítani a társadalmi szokásokat. Amikor az én nagyfiam született, 93-ban, még ott tartottunk, hogy alig volt olyan védõnõ-gyerekorvos, aki kizárólagos szoptatást támogatta volna. Szerencsére ma már javul a helyzet, de tény, meg kell nekik is tanulni. Azt hiszem, én is beálltam a sorba a jópéldával, illetve nagyfiam a kísérleti alannyal. Õt kéthónaposan vérvételre küldte a dokinéni, merthogy nem lesz-e vashiányos attól, hogy nem kap 6 hetes kortól gyümit... nem lett! Utána 2 évvel az ikrekkel már semmi gond nem volt, dokinéni is csak lesett, hogy még pakolom a fagyasztóba a tejet, de egyszer sem akarta a gyümit, zöldséget erõltetni.
Nálunk a nõvérem volt a remek példa, két tápszeres baba után a harmadikat sikerült tisztán anyatejen nevelnie sokáig. Õ nem hitt nagyon benne, én bíztam. Az elsõ kettõnél spanyolo.ban szült, segíteni se nagyon tudtunk, az ottani dokik meg rémesebbek mint idehaza. A harmadiknál naponta fél-egy órát lelkiztem vele a telefonban.
Azt hiszem, ez utóbbi az, amire nagyon nagy szükség van. A megnyugtatásra, biztatásra, önbizalom gyûjtésre. És ezért remek, hogy itt van a net, és ezért szeretem nagyon ezt a topikot. Az embernek sikerélményei származnak, rendre.
Bukás tényleg lehet attól is, ha túleszi magát a baba. Vagy pl. ha mohón eszik. Ahogy Ágci is írta, próbáld úgy tartani, hogy magasabban legyen a feje, büfiztesd meg gyakrabban szopi közben. És azt hiszem, vannak babák, akiknél ez olyan, hogy tényleg ritkábban kell etetni, mert hakapeszi és mindent befal, azt is, ami már sok neki és nem gyõzi a pocakja. Próbálkozni ezzel is lehet, hogy a bukások, tekergések és az elõzõ evés óta eltelt idõ között van-e valami összefüggés.

Ildi

Sziasztok!
Hogy beszámoljak valami klaszról is: negyedik napja csináljuk úgy az éjszakai szopizást, hogy együtt alszunk, és ha kell a cici rákap magától. Na meg is van az eredménye. Ma reggel a jóllakott Petit letéve még 30ml tudtam fejni. Arra gyanakszom hogy az éjjel többször támad meg mint három óránként. De igy mind a ketten pihenten ébredünk, és az negyon jó!

Köszi mindenkinek a biztatást és a segitséget!
Zsunya

Sziasztok!

Bóbita! A saját nõvérem diplomájáról és tapasztalatairól annyit, hogy a 3 fia közül egy sem szopott már 3 hónapos korában. Indoklásként a diplomás védõnéni közölte, hogy neki túl híg a teje, mert kifejt a teli cicibõl egy kevés elõtejet, és megállapította, hogy olyan, mint a cukros víz... Na jó, nem akarom én bántani, pláne nem így a háta mögött, de tényleg jó lenne, ha küldenél azokból a füzetekbõl (a címemet megírom majd magánban), lehetõleg két példányt, hogy jusson is, maradjon is. Majd megmutatom neki, és kikérem a véleményét, akkor legalább nem érezné mellõzöttnek magát.

Ágci! Köszi az együttérzést és a biztatást!

Iboly! Jól emlékszel, a védõnõnk Földeákné Ani, a doktornõnk pedig Dr. Nagy Ilona.
A három hónapos kori vérképét végül is két orvos látta, a Margit kórházban csinálták meg, ott javasolták a vas + folsav szedését, amit én azért még a saját doktornõnknek megmutattam, õ meg felírta a napi 2*3 csepp Maltofert 1/4 tabletta folsavval. Egyébként a Hemoglobin szintje tökéletes volt Lacikának, 11 mittudoménmi, a megadott 10-17 ref. tartományhoz képest ez oké. A Hematokrit alatt vannak alábontások, hogy MCV (ez 85,3, ref.t.: 87,00-112,00), MCH (ez oké), MCHC (ez 34,70, ref.t.: 28,00-34,00), és RDW (ez is jó). Azután van egy nagy eltérés, a Reticulocyta sorban 37 az erdmény, és elvileg 5-15 között kellene lennie. Gõzöm sincs, hogy ezek mik. Egyébként is két hónappal ezelõtti a lelet... Az elsõ hónapban úgy voltam vele, hogy a hemoglobin oké, szóval kapják be, szépen mosolyogva eltettem a recepteket, és nem adtam LAcikának egy csepp vasat se. Azután a 4 hónapos kori szurikor a doktornõ gyanakvóan rákérdezett, hogy adom-e, azután mondta ezt a blablát a szellemi fejlõdésrõl. Kicsit megijjesztett vele, meg már azzal is, hogy ránézésre gyanakodott, hogy nem is adom ám a vasat a gyerekemnek. Na, azóta adom, azóta örökösek az étvágy és székletgondok, ami persze lehet véletlen egybeesés is...

Anita! Nekem akkor (és csak akkor) volt mellgyulladásom, amikor fejtem, mert nekem is elõadta a doktornéni (!), hogy hát, megtehetem, hogy nem fejek, de az a tapasztalat, hogy aki nem fej rendszeresen, legalább naponta kétszer teljesen üresre a cicit, annak bizony elapad a teje. Ezzel az "üresre a cicit" dumával aztán jól ellátott engem tanáccsal, hiszen a cici sose üres, én meg csak fejtem, fejtem, szakadásig. Mostmár csak akkor fejek, ha PiciLaci nagyon keveset eszik, de akkor is csak addig, amíg (több) sugárban spriccel a tej a cicimbõl. Ja, PiciLaci 5 hónap + 1 hetes, 3,25 kg-mal született, és már több, mint 7,5 kg., ezidáig csak szopizott, amikor éppen keveselte a kínálatot, akkor kicsit gyakrabban, és kész. SZóval hajrá, és ne hagyd magad elbizonytalanítani! (MOndom ezt én! )

Zsunya! Ez nagyszerû, gratulálok! Én sajnos nem mertem PiciLacival együttaludni, amíg nagyon pici volt, inkább keltem hozzá, ahányszor csak hívott, de ez a módszer tényleg sokkal-sokkal jobb. Igaz, én is alszom az éjszakai szoptatás közben, a fotelban ülve, de az azért mégsem olyan pihentetõ.

BMárti

Ja, Bóbita, még egy kérdés! Írtad a multkor, hogy 20 percig legalább kellene szopizniuk a babáknak, hogy a hátsó tejcsit is megszerezzék. Ez nagyobb korban is így van, vagy ahogy nõ és erõsödik a baba, úgy rövidül a szopizással töltött idõ? Merthogy PiciLaci mostanában 6-8 percig rátapad az elõször mnegkapott cicire, addig szív-nyel-szív-nyel mohón és olyan erõsen, hogy behorpad a hátam is. Viszont utána elengedi, és azt a cicit már semmilyen trükkel nem tudom a szájába adni. Ha átteszem a másik cicire, akkor mohón újrakezdi az evést, amit aztán nagyon változó, hogy meddig folytat. Nem éhezik meg hamarabb a szokásosnál, nem híg és nem gyakori a széklete, de a gyarapodása szinte teljesen megállt. Az elmúlt hónap eredménye: két hétig 10-10 deka, azután 25, és azután 0 deka.

Iboly! írtad egyszer, hogy a tej 2/3 része a szopizás közben, a szopizás keltette inger hatására termelõdik. Ha a szopizás idõtartama lerövidül, akkor a tejtermelés is lecsökken?

BMárti

Márti!

Igaz, hogy nem nekem szólnak a kérdéseid, de hátha addig is tudok megnyugtatót írni.
Ad1: fiad súlya teljesen tökéletes.
Ad2:ezidõtájt ideje lassítani a gyarapodáson, mert ugyebár szorozza csak össze az ember az eddigieket, és kiderül, hogy lassan óriásbébije lesz. A duplázáson már bõven túl vagytok, triplázni meg egyéves korra szokás...
Ad3: mint látod, a hetenkénti mérés elég nagy ugrándozást rejt magában, ami nem feltétlen a gyarapodás ugrálását jelzi, hanem a mérési pontatlanságot. Ha van kedved, egyszer hasonlítsd össze egy üres és egy teli pelus súlyát. Szóval egy épp mérés elõtt végzett nagydolog, avagy épp egy evészet jelentõs különbségeket jelent. A havi átlagot érdemes nézni, szerintem 5. hó táján a havi 45 deka teljesen jó. Ez kérem nem állt meg!

A 20 perces dolog (egyszer már valahol archívban ment) tényleg olyan, hogy inkább a pici babákra vonatkozik, teljesen normális, hogy a nagyobbak, amikor már gyorsabban esznek, erõsebbek, akkor hamarabb is végeznek. Hozzá tudnak jutni a hátsó tejhez is. Az ilyenkor esedékes termelés kérdése szintén volt az archívban, esetleg valahogy próbálj rákeresni, én ezügyben nem leszek elég meggyõzõ. Én csak azt tudom mondani, az ikreknél gyûjtött tapasztalatomból, hogy attól, hogy gyorsabban ettek, lerövidültek a szoptatással töltött idõk, nem lett kevesebb a tejem.

Ildi

Sziasztok!

Köszi mindenkinek a tanácsokat, a biztatást.
kezdem lazán venni a szopizás kérdést, most már pl. 2 óránkéént eszegetünk úgy jó 20-30 perceket és Manó nem nyügös, hanem egy földreszállt angyalka

Ja és ma voltunk a védönéninél mérésen...
Már mikor meglátta akkor mondta, hogy szépen kerekedik - nincs itt semmi gond...
3500 g-al született, 3330-al jöttünk haza, múlt héten 3670 g-ot nyomot, ma pedig 3960-at... azthiszem ez elég jó gyarapodás, nem ?

Fejegetni nem nagyon van idöm most hogy ennyit eszünk, de úgy érzem van tejci böven, ha ráharap csak úgy csorog kifele ha kinyitja a száját

Üdv és köszi mindent!
Dojika

Szia Heni!

A "maratoni szopóka" mûsor nálunk is ment, amíg PiciLaci tényleg pici volt, csak mi (bitagyú népség) "szünetmentes táp"-nak hívtuk.
A napirend kérdése is teljesen dettó nálunk is, amint kezd valami kialakulni, már meg is változott. Igazából csak a fekvés miatt aggasztott, mert az alvás az nehéz helyen van õbabaságánál, de az esti fürdés-szopi-szunya rituálé be szokott válni.
Dr. Spock-ról meg annyit, hogy az étvágytalan baba problémára azt javasolja, hogy a higított tehéntejbe kevesebb cukrot tegyünk. Lehet, hogy nem a legújabb kiadású a Dr. Spock-om?

BMárti

Szia Ildi!

Az semmi, hogy a kisfiam súlya tökéletes, látnád a formáit! Popsin, combon hurkácskák, kézfejen, könyökön gödröcskék, és olyan toka, hogy alig tudjuk kitörölni alatta a bõrt! Nem kövér, de olyan igazi, dögönyözni való husi-baba. A doktor nénink is mindig megjegyzi, hogy milyen jól gyarapszik, meg hogy milyen formás, kemény húsú kis vasgyúró , de ettõl függetlenül már javasolta a hozzátáplálást.

Remélem hamarosan tudok felrakni egy aktuálisabb képet, amin látszik, milyen kis alultáplált baba az én PiciLacim.

Igazából az a +25 deka úgy volt, hogy elõtte a 3 napos pünkösdi hétvégét a szüleimnél töltöttük (így nem is egy hét, hanem 8 nap volt), ahol béke, nyugalom, madárdal és napsütés van, nameg Anyukám fõz... Ha ott vagyunk, annyi a tejem, hogy két szoptatás között többször kell cserélni a melltartóbetétet, úgy folyik. PiciLaci meg teljesen átveszi az én ellazult lelki állapotomat, eszik (zabál!), alszik, vigyorog, gõgicsél. Szóval tényleg lehet, hogy úgy tele volt a pocakja és a kis belei, amikor hazajöttünk, hogy az már jelentõs mérési hibát okozhatott. Végül is a 25 deke tényleg elég két hétre is.

Remélem az én tejem se lesz kevesebb a rövidebb szopizások miatt, de ha mégis, akkor majd hosszabb ideig és gyakrabban szopizik Lacika, és megint lesz több, és megint lehet rövidebb ideig és ritkábban enni, és így tovább... Végül is megéltünk már szûkösebb napokat is, így saját tapasztalatból tudom, hogy nem dõl össze a világ, ha kezd a tejecske kevés lenni az étvágyhoz képest.

Nagyon köszi a megnyugtató szavakat!

BMárti

Sziasztok!
A bukáshoz szeretnék hozzászólni. Nem biztos, hogy mi, anyák követünk el hibát pl. nem büfiztetjük eleget evés elõtt és után, hanem lehet alkati kérdés is. Erre jó példa a két gyerekem. (Ezért is jó, ha valakinek ikrei vannak, mert mindig kéznél van a kontrollcsoport...) Pici lányom még büfizni is alig büfizett, épphogy lehelt egyet. De a fiam, az aztán... Akkorákat bukott, hogyha nem hízott volna, meg lettem volna gyõzõdve arról, hogy az összes tejet a nyakamba borítja. És akármit csináltam, ez így maradt, majdnem egyéves koráig, csak akkor a cékla és a spenõt jött a nyakamba!
Akkor kinõtte, és vége lett.
Ezért azt tanácsolom, hogy ha a sok fentebb írt jótanács se segítene a bukásokon, a pici súlya viszont nem torpan meg, akkor sincs miért aggódni!

Sziasztok,

Anita, szuper jól csináljátok a dolgokat! A legfontosabb, hogy elhidd Te vagy a TÖKÉLETES a kicsid számára, ezért senki sem tudná nálad jobban õt táplálni és szeretni. Neked is csak azt tudom javasolni, hogy akárhányszor elbizonytalanodsz gyere a netre és máris kapod a biztatást!
A csecsemõk egészséges lelki fejlõdése érdekében finom, nyugodt élményekre van szükségük, életteli és szeretetbeli légkörre. Ezt pedig Ti tudjátok leginkább Neki megadni, ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak. Szerintem az anyák számára is jobb, ha saját tapasztalataik útján tanulják meg az "anyaságot". Ehhez pedig kizárólag Rád van szükség! (Zárójelben megjegyzem: meggyõzõdésem, hogy nem rosszindulatból, hanem saját tapasztalataikat igazolván mesélik anyáink a "tanácsaikat". Az én anyukám is elmondta, hogy egyik testvére és õ sem tudott szoptatni, sõt már a nagyim sem... Na ezért nekem sem fog sikerülni. Amikor pedig látták, hogy megy, siettették volna a hozzátáplálást. Ja és volt a nincs elég tejedtõl kezdve, a vizes a tejig minden. Mégis sikerült... Sõt akkor is szoptattam, amikor a kisebbik fiammal kismama voltam. Pedig azt fizikailag lehetetlenségnek tartották.)
Az a legfontosabb, ahogy irtad, hogy lazán állj a kérdéshez és ne hagyd hogy elmagyarázzák neked, hogy nem tudod csinálni! Hisz a tejkilövellõ reflex is akkor mûködik leginkább, ha nyugodt és biztos vagy önmagadban.
Fejést pedig felejtsd el. Felesleges idõ, amit megspórolhatsz és a babáddal vagy magaddal törödhetsz inkább.

ZSunya, szuper! Úgye mennyivel pihentetõbb! És nagyon jó, hogy beszámolsz a jó élményeidrõl is! Abból tanulnak a legtöbben!

Márti, ahogy nõnek a babák, úgy változnak az anyatej összetétele is. A tejcsi eleje viszont mindig hígabb marad. Ráadásul már nem tanulják a szopizást, hanem hatékonyan mûvelik, rövidebb idõ alatt többet kiszívnak. Nem kell már 5 hónaposan 20 percig szoptatni, ha PiciLaci nem igényli. Az is lehet, hogy a meleg miatt többször megszomjazik, ezért tölt kevesebb idõt szopival.
A súlygyarapodása pedig tökéletes!

Lola, az ürítési inger az újszülöttek, a csecsemõk és a kisgyermekek számára különös izgalommal és megnyugvással jár(ha ürítettek). CSakúgy, mint a szoptatás.
Amikor egy csecsemõ nyugodt, a gyomor is nyugodt, fenntart egy bizonyos belsõ nyomást, ugyanakkor a formája és a helyzete megmarad. Amikor a kicsik megéheznek és lenyelik a tejet, nõ a gyomor folyadéktartalma, tehát megnagyobbodik a gyomor. Ez az átmenetileg fokozódott gyomornyomás kellemetlen és vannak babák, akiknek ilyenkor jót tesz a böfizés, akár etetés közben is.
De mivel a babák és a mamák szoros lelki kapcsolatban vannak egymással, az anya esetleges félelmei (akár attól is, hogy most megint nehéz lesz kakilnia) áttevõdhetnek a csecsemõre is. A gyomor feszült állapotba kerül a félelmek hatására, ami megnöveli a nagyobb mennyiségû folyadékhoz való alkalmazkodás idejét, ami persze nem túl jó a babáknak, így nyugtalankodni vagy sírni kezdenek. Ha tudod, hogy ez természetes nem kell aggódnod emiatt!
A csecsemõk bélrendszere érzékeny, az etetés a beleket is mozgásba hozza. Amikor a táplálék eléri a végbelet, kiürül a széklet. A belek ingerlését az utolsó étkezés emésztési folyamatai váltják ki. Ez egy határozott, de nem kellemetlen érzést vált ki bennük, ami végülis a széklet ürítésére készteti a babákat. Ennek ellenére az ürítés olyan izgalmakat válthat ki a babából, hogy felsír. (mint ahogy felsír akkor is ha éhes, tulajdonképpen ugyanannak az izgalomnak a hatására váltódik ki a két sírás). Az ürítés után viszont egy kifejezetten megelégedést kiváltó élményt tapasztalnak, ami megnyugtató számukra és szépen tudnak tovább szopizni.
A késõbbi szobatisztaság kialakulásához nagyon fontos, hogy a babák intenzíven átéljék ezeket az élményeket, fokozatosan jönnek rá arra, hogy mindez pozitív irányú folyamat. MIndez természetes, csak tisztában kell lenni a folyamattal!

A büfizés is teljesen normális, már fentebb írtam miért. Az is normális, hogy a büfi állaga túrós, hisz a kicsik gyomrában nagyon gyorsan és könnyen megindul az anyatej emésztése.

Bóbita

Sziasztok!
Kati,
jaaaj, nálunk is hasonló lesz a helyzet lehet! Szóval készüljek sátorponyvával a következõ fél évre még a zöldség és gyümölcspürék ellen...? És nem lett semmi baja a gyomrának, nyelõcsõnek? Engem csak igazából ez izgat, mert mosópor van, mosógép meg kimossa a sok pelenkát. És az én kisfiam sem a pehelysúlyúak közé tartozik!

BMárti,
én úgy szoktam, hogy egyik cici, másik cici, aztán újra az elsõ. Néha nevetek magamon, hogy milyen murisan nézhetek ki, ha fekve szoptatok, gyerek fekszik én meg ugrálok egyik oldaláról a másikra...4 Ez is biztos vmi fejlõdési sajátosság ebben a korban. Gabó dettó PiciLaci!

Ágci

Szilvi!
Nekem is befele forduló volt, és elolvastam mindent, próbáltam fejõgéppel kiemelni, de mire odakerült, hogy a baba szájába nyomhattam volna, újból benn volt. Kimaszírozni, mindent.
Végül az vállt be, hogy kaptam egy Medela bimbóvédõt, ami felkör alakú, és csúcsosabb a bimbója, és amikor már elindult a tej, és kinn volt a bimbó, gyorsan lekaptam a bimbóvédõt, és visszatoltam a baba szájába a cicit. Ahogy idõsödött, úgy lett egyre ügyesebb, olyan egy hónapos kortól kezdve már egyáltalán nem is használtam a bimbóvédõt, õ magának kiszedte, tök aranyos volt, igaz néha melléharapott.
Jutka

Sziasztok!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Pont erre volt szükségem, hogy valaki így megnyugtasson, meg csepegtesse belém az önbizalmat!
Persze anyukám nem rosszindulatból mondja amit mond, inkább engem akar elõre védeni a csalódástól. Eddig mûködött is a süket fül (hellyel közzel), de most Dani éppen nõ, és szinte állandóan enne. Én meg úgy érzem, mintha állandóan üres lenne a cici. Persze azért õ kipréseli magának ami kell, mert aztán jókedvûen vigyorog, csak szegény anyja idegeskedik (kicsit).
Remélem hamar átesünk ezen a tejszaporításo, mert annyira elbizonytalanító hallan, hogy csak 5 percet tud nagy kortyokban enni, igaz ezt óránként (sõt!) csinálja :-)
Szóval köszönöm mindenkinek a bátorítást!
Anita

Sziasztok!

Na, jól bepanaszoltam tegnap az én étvágytalan kisfiamat, erre megtáltosodott! Délután 3 óránként evett, és az este már nem is volt neki elég a kínálat. Persze, 8 napja alig eszik, a cicik meg beálltak erre az igényszintre. Tegnap este 7-8 perc után kiköpte az egyik cicit, hogy fuj, üres, aztán 7-8 perc után kiköpte a másikat is, hogy fuj, üres, és hiába próbáltam forgatni, úgy üvöltött, mint aki egy hete nem kapott enni. Na, elõkaptam hirtelen a fagyasztóból egy jó kis decis adagot, kimelegítettem neki, úgy megitta csészébõl, hogy alig ment mellé! Na jó, kis adagokat öntöttem egyszerre a kávéscsészébe, de úgy nyelte, mint a gép. Amikor a kb. egy deci tejcsit berámolta, akkor szépen megnyugodott, hogy nem lesz itt éhenhalás akkor se, ha a cicikbõl nem ömlik a tej, és szépen türelmesen folytatta a szopikázást még 20-20 percig mindkét cicin. Utána le kellett vetkõztetnem, hogy lazítsak a pelenkáján, mert szemmel láthatóan bevágott a pocakjába. A cicik is a fejükhöz kaptak, hogy itten kérem baj lesz, mert ez az éhes kis farkas lerágja õket, ha nem produkálnak elég tejet, úgyhogy a hajnali szopizáskor már majd szétdurrantak, pedig mostanában (mióta nem eszik rendesen Lacika) nem szoktak éjjel se nagyon megtelni. Döbbenetes, amilyen gyorsan alkalmazkodik a kínálat a kereslethez! Azért jól jött, hogy volt egy kis tartalék is a fagyasztóban, különben tuti, hogy fel kellett volna kelnem +1szer az éjjel szoptatni.

Ja, és a védõnõ! Napok óta rágódok ezen, hogy mit is mondjak neki. Teljesen egyetértek Ibollyal, hogy hazudni nem jó megoldás, ráadásul ha egyszer elkezdem, akkor már az egyik hazugság gerjeszti a másikat, és folytathatom ki tudja meddig. Ehhez nem volt túl sok kedvem, de a vitatkozáshoz se. A doktornõ azt mondta, hogy most már KELL adni Lacikának gyümölcsöt, mert elmúlt 5 hónapos. Eljött ma a védõnõ, és azt mondta, hogy most már LEHET adni gyümölcsöt. Ezen felbátorodva bevallottam neki, hogy én nem szeretnék 6 hónapos kora elõtt semmi mást adni a gyerekemnek cicin kívül. Mosolygott, bólintott, és azt mondta, hogy õ a maga részérõl ezzel EGYETÉRT (!), de neki a doktornõ véleményét kell tolmácsolnia hivatalból. Szóval szépen megbeszéltük, hogy mit, és hogyan fogok MAJD adni Lacikának.

Csupa pozitív meglepetés az életem!

BMárti

Szia Ágci!

Gabó milyen idõs is?

Az átforgatás egyik cicirõl a másikra, aztán vissza, az étvágytalan korszakban azért nem ment, mert a második cicibõl már csak nasizott egy keveset, azután nem is kért többet. Amikor kiürül rendesen mindkét cici, vagy éppen egy kicsit kevésnek is bizonyul a kínálat, akkor én is szoktam váltogatni a ciciket. Igaz, én ülve szoptatok, úgy nem olyan mókás.

BMárti

Sziasztok!

BMárti,

Gabó 4-én lesz 6 hónapos. Fenti írásodra: értem. Az igazság az, hogy néhány napja nálunk is felütötte fejét ez az étvágytalanság, ami pont a bukások miatt nem is volt nagy gond. Csak persze anyuci lelkének, hogy most mi lesz a súlyával...! õrület! gondoltam tegnap este, most lemérem, hogy 5 vagy 6 percet eszik, és így mennyit alszik éjszaka. Több mint félórát evett egyik cicibõl, ebbõl 20 percet álmában, közben igen jókat derült. El sem akartam hinni, hogy még mindig még mindig...

Tegnap ellátogattunk a volt munkahelyemre. Persze rögtön a kérdés, mit eszik? Modtam szopizik még. Az egyik takarítónéni (nincs talán meg a 8 osztálya sem, tanyasi parasztasszony-a szó jó értelmében) rámmosolygott és mondta, az a jó, ha minnél tovább szopik a kicsi! HA õ tudja a diplomás dokik és védõnénik miért nem tudják???

Ágci

Sziasztok!

Márti! Nagyon jó híreid vannak! Ez nagyon jó, hogy szót tudtál érteni a védõnõvel!

Dr. Nagy Ilonát nem ismerem, ezek szerint nem a Füst Milán utcai rendelõbe jártok? Ott Nagy Erzsébet rendel.
Ani érdekes eset. Egyrészrõl nagyon jól tudja, hogy mit kéne javasolnia, másrészrõl viszont elõbújik belõle a régi, kórházi védõnõi rutin. Én legalábbis ezt a kettõsséget tapasztaltam vele kapcsolatban. Nem õ volt a mi védõnõnk, de a területi átfedések miatt gyakran találkoztam vele. Nagyon jó tanácsokat adott, támogatta a szoptatást, de amikor Gergõ az elsõ hónapban egy kiló hatvan dekát hízott, akkor azt mondta, inkább csak három óránként szoptassak...

Iboly

Sziasztok!

Márti, annyira jó, hogy sikerült szót értened a védönövel. Nagyon irigyellek érte, mert nekem ez nem ment, talán nem voltam elég erös és határozott ahhoz, hogy kiálljak az igazam mellett, és valóban, egyik "füllentés" szítja a másikat.
Ugyan javul a helyzet, hétfön járt nálunk, végigkérdezte, miket eszik Barni, elsoroltam (az igazat), persze elmondta, hogy ehetne már rántást (!), búza- és tejtermékeket, én pedig azt feleltem, hogy nem szeretnék ilyesmiket adni neki, mert nagy nálunk az allergia-veszély. Azt mondta, jó, és ennyiben maradtunk.
Így visszagondolva, azért sem mertem vitatkozni (föleg a doktornönkkel nem), mert decemberben Barni elkapott egy csúnya hurutos fertözést, kórházba is kerültünk vele, és már akkor mondta a dokinéni, hogy adjak neki c-vitamint teában, meg reszelt almát a vitaminok miatt. Azt is mondta, hogy "Nem fogja abbahagyni a szopást, ha kap egy kis kiegészítést"- ez, mindannyian tudjuk, nem igaz így, ebben a formában. (Nem adtam) Egy hónap múlva pedig azt mondta, hogy adjak neki kivit, meg narancsot!!! Ha tiltakozom, olyan, mintha rosszat akarnék a gyerekemnek (igaz, BMárti, olyan büntudatot tudnak kelteni az emberben).
Lehet, hogy már meséltem régebben, de az újak kedvéért elmondom, hogy hörghuruttal, kezdödö tüdögyulladással kerültünk be a kórházba, én végig szoptattam (pedig én is lebetegedtem), már a harmadik nap hazajöhettünk, végig nem volt láza Barninak, és egy hét alatt kikeveredett a betegségböl (két hónapos volt ekkor). Söt, még ezalatt a hét alatt is hízott 5 dekát!!! És, ami nagyon jót tett a lelkemnek: "teás-gyümölcsös" dokinénink szájából hallottam, hogy azért gyógyult meg ilyen hamar a fiam, mert anyatejes baba!!!

(Anyósom persze megjegyezte, hogy úgy tudta, az anyatejes babák nem lesznek betegek, de volt erre is kész válaszom, hogy ezt a vírusos fertözést nem tudtuk volna elkerülni, mellesleg megjegyzem, pont töle kapta el)

Nagyon tetszett a történet az LLL-es anyukáról és a konzervatív dokiról. Talán a következö gyereknél már nekem is lesz merszem...

Anita, ne hagyd magad, a családot valamivel könnyebb "kiokosítani". Még nekem is sikerült, mégpedig úgy, hogy mindent elmeséltem nekik, amit a szoptatásról összeolvastam, a majd'kicsattanó gyerköc pedig magáért beszél! A férjem szerencsére folyamatosan támogatott-támogat ebben, ugyanolyan megszállott lett szopi-ügyben, mint én, és még anyukámat sem volt nehéz meggyözni, pedig ö is csak 2 hónapig szoptatott engem. (Állítólag hasfájós voltam ?!?!?!, és szerintem beadták neki, hogy nem jó a teje !!! )

Lesz még néhány harcom, érzem, az egyik, ha 1 éves kora fölött is folytatjuk a szopit, söt!; a másik pedig, ha jön a kistesó, és így is fog még a Barni cicizni... De gyüjtöm a szakirodalmat!!! Ha más nem, elolvastatom velük.

Spockról persze, nekem is megvan a véleményem, és a többi hasonszörü, vagy még gyengébb, idejétmúlt stb (különösen, ami a szoptatást és táplálást illeti) szakirodalomról is, de Spock azért írt szerintem 1-2 nagyon jó dolgot. Kiszürhetö, hogy mit!!!

Most megyek, (azaz vánszorgok, mert irtózatosan fáj a derekam), felébredt a Babó.

Sziasztok, és kitartás, mi is változatlanul szopizunk már több, mint 8 hónapja, és nagyon nagy öröm ez mindannyiunknak!!!

Heni

Ui: Anita, én maximum 10x ha fejtem összesen a 8 hónap alatt(csak, mert muszáj volt, baba nélkül mentem valahova, és hogy legyen egy kis vésztartalék), de SOHA nem volt mellgyulladásom, és böven van tejem is.

Sziasztok!
Azt hiszem siekrült lerendeznem Anyukámat azzal, hogy változik a tudomány. Voltak nálunk és PocakMackó látványa teljesen meggyõzte õket az anyatej jó és elég voltáról (Pedig elõtte jött, hogy adjak neki teát, meg ne strapáljam le magam a sok szopival, mert elmegy a tej, stb.) A legújabb baja az volt, hogy Daninak már át kéne aludnia az éjszakát (3-4 óránként eszik éjjel), de ezt meg azzal szereltem le, hogy ugyan már ne sajnálja tõle a tejcit! Különben is, inkább megszoptatom 10 perc alatt, mint hogy hallgassam órákon át a sírását.
Volt sikerélményünk is Danival: lett ey csomó, elég nagy a mellemben. Fájt elég rendesen. Pont dokinál voltam, és megmutattam neki. Azt mondta, hogy fejjem és maszírozzam, amíg el nem múlik, különben kialakul a mellgyulladás.
No, otthon maszíroztam és fejtem, anélkül, hogy bármit elértem volna. Aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy klassz kis fejõgépem, aki éppen éhesen ébredezik. Szóval az "üres" mellre tettem Danit. Elõször rámnézett, hogy ezt komolyan gondolom-e, de aztán úgy döntött, hogy ö bizony ebbõl is kipréseli magának, ami kell. Még 5 percbe sem tellett, úgy kicuppantotta a csomót, hogy csak na! Nagyon megdícsértem!
Érdekes, hogy a doki a fejést, és nem a szoptatást ajánlotta, pedig egy éhes gyerkõcnél ki szopizna jobban???
Danim közben újabb szokásokat vett fel. Néhány napig alig eszik, ami miatt csökken persze a tejci, aztán meg jól ráhajt, mert nem elég neki. Ha újra beáll az egész, akkor meg megint kevesebbet eszik... Már kétszer végigcsináltuk ezt az elmúlt 2 hétben. Szerintetek ezt miért csinálja?
Anita

Kedves lányok,
nekem ?csak? két fiam van (azért 'csak', mert azért nem annyira nagy tapasztalat), de az az érdekes, hogy két elég különbözô gyerek. A nagyobb szép szabályosan evett, gyorsan és intenzíven, átállt a négyórás evésre, átaludta az éjszakát, rendesen megette késôbb a borzalmas fôzelékeket, és 11 hónapos korától magától fokozatosan elhagyta a szopást. A kicsi éjjel nappal szopna - most nyolc hónapos- kisebb korában 2 óránként evett, nem akarja még átaludni az éjszakát, és alig kér a más kajából. Egyiket sem tereltem semerre, ôk diktálták a projektet. Ha csak a két gyerekemet nézem, de fôleg ha hozzáveszem az ismerôsöket is, az derül ki, hogy minden gyerek más, amit persze elméletben tudunk, de mégis folyton az ÁTLAGhoz akarjuk igazítani ôket. Ugyanis a tanácsok mindig az átlagra vonatkoznak. ?Egy ekkora gyerek már...? persze, de a valóságban az egyik ennél elôbb, a másik késôbb, az egyik többet a másik kevesebbet, ebbôl jön ki az átlag. Nem lenne szabad az átlagtól való eltéréset bajnak látni. Én is alacsonyabb vagyok, mint te, és többet reggelizem, de kevesebbet iszom... na és, számon tartjuk ezt? Az én gyerekem 8 kiló egyévesen, a tiéd 14... az enyém éjjel is éhes, a tiéd nem. Na és? Spockra utalva, aki ezt a részét szerintem jól eltalálta, hajlamosak vagyunk a szoptatást valami nagy feladatnak látni, és minden problémát visszavezetni az anyatejre (azért sír, azért nem alszik, azért hízik- nem hízik stb.) Tôlem is megkérdezte a védônô, orvos, anyu, miközben nagyon dagadt kisfiam ott kalimpált, hogy elég-e a tej. Mert olyan nincs, hogy ne legyen semmi gubanc. (Olyan mint a nyúl sapkában, sapka nélkül) Arról meg nagyon elfeledkezett az enberiség, hogy a természet nem hülye, és ez a rendszer pár millió éve ki van találva, és mások, néhány milliárdan egész jól alkalmazzák. (Nem valószínì, hogy nyúlék nézik az órát.. bocs.) Ez nem nektek szól, akik aggódtok a dolgokert, hanem annak a ?tudománynak?, amelyik néhány évtizede felülbírálta a természetet

Annamari, lehet, hogy a te gyerekedre is az a jellemzô, hogy mozgásra alszik el, állásra felébred. Jó buli, pl. ha kicsit meg akarsz állni a babakocsival, esetleg leülni...De hogy tovább rémisszelek, az én fiam egyszerìen utál vízszintesen lenni. Ordít. Ínyenc: kézben, a lakásban fel-alá járkálva hajlandó pozítiv felhangokra. Megállni tilos! Na nem ám testkontaktus.. én vagyok a hordozórakéta. Kénytelen voltam az elátkozott bébikompot is bevetni, mert az is függôlegesen tartja. Szerencsére 7 hónaposan felüllt, felállt, így most már kijöttünk a horizontális korszakból. Ô ilyen gyerek. Szerintem azért is állt fel ilyen hamar, mert utált feküdni.

Együttalvásról: ma hallottam egy természet-izétôl, gyógyász, masszôr, hogy a babáknak három-6 hónapos korig nincs saját aurája, ezért is van teljesen rádszorulva, te kölcsönzöd a tiédet neki. (aki az ilyentôl rosszul van: ugyanez van a helyzet az immunrendszerrel: te adod még az immunanyagot.) Szóval nem lehet elkényezetetni, szüksége van a testkontaktusra...

Még egy gondolat - bár tudom hogy ez nem filozófiai fórum.. a második gyerekemnél,, aki jóval több energiát vett el ideáig, mint anno az elsô (éjjeli szoptatás , állandó cipelés, együttalvás..) szóval folyton azt mondom magamnak: úgyis elmúlik. és olyan gyorsan elmúlik, egy-két év, inkább élveznem kell, hogy ott szuszog éjjel, vagy az ölembe bújva szopizik, engem hív amikor baja van. Aztán megnô, bele se fér az öledbe, nem veled játszik, nem veled alszik el, persze azok is szép korszakok lesznek, és mindig te maradsz az anyu, de ez a fajta közelség már nem jön vissza...
Alice

Sziasztok!

Alice: haz az en Balazsom pont olyan, mint a masodik kisfiad! Csak fuggolegesen es csak jarkalva kepes nyugton lenni. Igaz, hogy eleg hasfajos, en ennek tudtam be a dolgot. Nekem nem jelent terhet az allando vele foglalkozas, csak hat hazimunka is van a vilagon, amit nehez elvegezni egy olyan gyerek mellett, aki napkozben egyaltalan nem alszik es szinte folyamatos torodest igenyel.

Annamari

Alice, szívemböl szóltál!!!

Anita!
Nagyon ugyes kisfiad van! :-))
Annamari

Sziasztok,

Ha mar megint felmerult az egyuttalvas... Lehet, hogy erre erdemes lett volna kulon topicot nyitni?
Na szoval engem is folyamatosan piszkaltak, hogy miert nem tesszuk mar kulon a lanyomat, de egy ido utan nem erdekelt ki mit mond. Most 6 honapos es kb. ket hete a sajat agyaban alszik, igaz kozvetlen a mienk mellett van. De ez a kulonalvas az o igenye volt. Egyszercsak eszrevettem, hogy zavarja ha megmozdulok mellette. Akkor o is elkezdett feszkelodni es "dobalta" a fejet ide-oda. Most hogy kulon territoriuma van nyugodtabban alszik.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a babak jelzik mire van szukseguk. Csak nekunk nem mindig sikerul megerteni mit szeretnenek.

Alice,
Nagyon erdekes amit az aurarol irtal. Egyszer toprengtem is ezen, hogy vajon mikortol van sajat auraja egy babanak.

Bocsnat hogy off voltam

Bianka

Sziasztok!

Heni! Remélem már jobban van a derekad! A harcokhoz meg HAJRÁ!!!

Anita! PiciLaci is ezt csinálja, szinte a megszületése óta. Olyan hullámzó az étvágya, hogy tisztára hülyét csinál szegény cicikbõl sokszor. Merthogy õk akarnak alkalmazkodni, persze, de PiciLaci a gyorsabb, és nála csak a változás az állandó. Néhány napja örömködtem, hogy "hazajött" az étvágya, és milyen gyorsan ráálltak a cicik a többlettermelésre. Na, most fejhetek, mert PiciLaci már megint nem eszik...

Most ott tartunk, hogy eltelt egy újabb hét, és megint nem gyarapodott az én kicsi fiam egyetlen grammot se, sõt, két napig kellett gyüjtögetnie a kakit, hogy legalább az elõzõ heti eredményt hozza. Alig mértük meg, és tettem cicire, már össze is rotyizta magát. Mostmár kezdek egy kicsit aggódni, mert az a három hete produkált 25 deka már nem fedi le azt, hogy ezen a héten se gyarapodott. Odáig jutottam, hogy megmértem, mennyit eszik: 6-8 perc alatt az elsõ cicibõl 50-60 gramm, utána újabb 6-8 perc alatt a másodikból is kb. ennyi. Azért az a 100-120 gramm egy több, mint 5 hónapos, 7,56 kg. súlyú, naponta 5-ször szopizó babának elég szûkösnek tûnik... Közben élénk, vidám, bár aludni többet alszik a korábban megszokott nappal szinte semminél, néha napi összesenben 3-4 óra is összejön. De ez az õ korában normálisabb, mint a semmi. Nem éhezik meg gyakrabban, az éjszakát kb. este 9-tõl reggel 4-ig átalussza (kisebb nyûglõdésekkel), sõt, mostanában néha tovább is. Ma pl. fél 6-ig szunyált. Szóval nem tûnik éhesnek, de azért két hét alatt 0 gyarapodás...
Szerintetek mit csináljak? Próbáljam kifejt tejjel még megitatni szopizás után bögrébõl? Tegyem cicire gyakrabban, akkor is, ha még nem éhezett meg igazán? Vagy hagyjam rá, hogy annyit eszik, amennyit õ akar, még akkor is, ha nem gyarapodik semmit?

BMárti

Szia Márti!

Amit szerintem NE csinálj: ne add neki a lefejt tejet bögrébõl (vagy pláne ne cumisüvegbõl).! Oké, hogy a bögre nem olyan mint a cumisüveg, de cumisüveg esetén ez egy tuti módszer a szopásról való leszoktatásra.
Elõször is ne aggódj nagyon. simán lehet, hogy most másban fejlõdik (teszem azt forogni kezd, foga jön stb) és ezért nem is igényli a több kaját. Tkp. ha most egy hónapig nem hízik a súlya akkor is nagyon jó, ha élénk, vidám és megfelelõ mennyiségû pisis pelusa van,akkor nyugodt lehetsz, hogy nem szenved hiányt.
Ha ez nem nyugtat meg, próbálkozz azzal, hogy nem a kifejezett evés-óhajt várod meg, hanem az evés-hajlandóságnál mellre teszed, azaz megpróbálod sûrûbben, akkor is, ha amúgy jól el van. Ha hajlandó, akkor enni fog, és talán ez kell neki és beindul. Ha nem hajlandó, akkor viszont elég neki az annyi amennyi, szerintem. Ez esetben viszont lelkileg tedd túl magad a dolgon, és ne hagyd hogy idegesítsen a dolog.

Ildi

Sziasztok lányok!
Nagyon nagy szüksége lenne nevelt kisbabámnak az anyatejre!
Kérlek titeket,ha van nektek eladó,vagy ismertek olyan anyukát akinek több van mint amire szükség van,hívjatok fel!
Nagyon köszönöm!
Fülöp Ildikó
06209273326

Ildikó,
itt a babaneten kattints az "anyatej-misszióra", egyik anyuka éppen ilyen címközvetítéssel foglalkozik!!! Alice

Sziasztok!

Elõre is boccs ha hosszú leszek, de régóta figyelem ezt a topicot, és most szólok hozzá elõször. Két fiam van. Az elsõt csak 3 hónapig tudtam szoptatni, utána valamiért felborult a hormonrendszerem, vizsgálatok is kimutatták és nem ment tovább, ráadásul hirtelen - 2 hónap alatt - meghíztam 10 kg-t. Szóval tényleg nem én voltam a hibás, ritkán ugyan, de ilyen is van. Második fiam most 4 hónapos. Nagyon féltem, hogy nehogy megint baj legyen, így valószínûleg az izgalmaktól nagyon kevés volt a tejem az elején. Levi meg csak ordított és nem volt türelme küzdeni. Sajnos pótolni is kellett tápszerrel. De aztán elkezdtem fejni egy kölcsönkapott szerkezettel és üvegbõl etettem 4 hetes korától. Evvel annyira elégedett volt, hogy rendszerré vált. Én fejtem rendületlenül és lám a tejem ettõl is egyre több lett. Pár hét alatt elértem, hogy annyi tejet tudtam fejni naponta amennyi elég volt. Közben csak néha próbáltam szoptatni, mert annyira begurult és ordított a próbálkozásaimtól. Míg egy szép napon 2 és fél hónaposan rákapott a szopira, hirtelen nagy meglepetésemre nem ordított. Mivel a fejéstõl volt elég tejem, már nem nyugtalankodott és több heti üvegbõl evés után visszatértünk a csak szoptatáshoz. Szóval ez sem lehetetlen! Bárki bármit is mond, nekünk ez így volt jó, sosem volt éhezés és mérgelõdés, hogy miért nem jön a kaja, szépen kialakult napirendje sosem borult fel. Azóta néha mérem mennyit eszik, csak mert szeretem látni a nagy számokat, mostanában 150-170 grammnál tarunk napi 6x. Volt, hogy úgy éreztem csökkent a tejem, nem feszül a cicim már napok óta és max 10 percig eszik a babám. Gondoltam talán attól, hogy elkezdtem futni járni. Szóval megint mértem párszor és kiderült, hogy csak hozzászoktam a nagy mennyiséghez meg a babám is gyorsabb és ügyesebb lett, ugyanis futás utáni szopinál is 160g volt a pocakjában 10 perc alatt!
Ki mit szür le a történetembõl nem tudom, van-e tanulsága vagy segít-e valakinek. A ti írásaitok mindenképpen érdekesek számomra, köszönöm mindenkinek aki saját élményeivel segít nekem és másoknak!
Eszter

Szia Alice!
Köszi,már ismerem.
Ildikó

Eszter!
Nagyon ügyesek vagytok!
Lara