
2006.02.14 11:01

2006.02.14 11:45

2006.02.14 13:17
Bár eddig mindent, amit megkóstoltattunk vele, jóízűen becuppogta

2006.02.14 13:27



2006.02.14 14:26

2006.02.14 15:06
Néha el szoktunk menni a párommal - sőt anyukámékkal is voltunk már - a Brendonba, vagy más bababoltokba és néhány dolgot, ami megtetszik és nemtől független, megvesszük. Így aktív a mi várakozásunk is. Nekem is az volt a legnehezebb, hogy míg a határozatot intéztük, mindig kellett valamit csinálni, valamilyen iratot beszerezni, de a határozat megkapása után ránk tört ezen a téren a "nagy semmittevés", és így nagyon lassan teltek a napok. Szerencsére a munkahelyemen is van mit csinálni, ezért augusztus óta gyorsan eltelt már fél év!!! 2006.02.14 15:35
2006.02.14 16:09
valahonnan keríteni kellene egy "gólyahíres" varázspálcát, ami csak édes kisbabákat varázsolna. 
2006.02.14 16:34
és már itt is van az ő segítsége
amit széles vigyorral nyugtázott
2006.02.14 16:38
2006.02.14 17:29
2006.02.14 18:09
Amíg az óviban, munkában vagyok jó. Amikor Robi elmegy angolra, vagy későn jön haza + a hétvégék nagyon rosszak.
.

2006.02.14 18:20
, hogy Superman is örökbebaba
Biztos fincsik is voltak.
!!!!!!
!!! 
2006.02.14 19:22
2006.02.14 20:10

2006.02.14 22:06
Remélem sikerül mindenkit kicsit felvidítani

2006.02.15 06:30
Sajnos ezeket a dolgokat is át kell élni. Higgyétek el, ettől lesztek/lettünk sokkal türelmesebbek, mééééég több szeretettel teliek a gyermekáldáskor.
Sugárzik róla az elégedettség
Hát, akkor majd kihasználjuk ezt az akaratot valahogy

2006.02.15 06:40
Sajnos nem tudtam mindent visszaolvasni, amit az 1 hét alatt írtatok, mert olyan sokáig még nem tudok ülni, de majd igyekszem! Sajnos még mindig eléggé fáj a hasam és tudom is (tapasztalat - nem ez volt az első műtét), hogy még egy darabig ez így lesz. Fura amit most írok, de örülünk a doki véleményének: ne akarjak szülni. Azt mondta, a továbbbi lombikos kezeléseknek beláthatatlan következményei lehetnek rám nézve. Jó, hogy végre kimondta és így pontot tudok tenni a végére. Eddig azért bennem volt a mi lenne ha... Most nyugodtabb vagyok és végre tudok a jelenre koncentrálni, nem a következő műtétet, beavatkozást kell tervezgetni, mint eddig. Marcikám nagyon ügyesen viselte a távollétem, apa és anyukám mindent megtettek, hogy könnyebb legyen neki. Azért elég nyűgös volt és többször sírva ébredt, amit egyébként nem szokott..
Mikos hazajöttem nem is akart elaludni, mintha félne, hogy nem leszek itthon, mikor felébred. Folyamatosan anyázott.. Azóta is sokszor csekkolja, hogy itthon vagyok-e és ha apával mennek valahova, nekem is kell. Persze nem tudok, úgyhogy mindenféle cselekkel és ígéretekkel kell meglógni vele.
Olyan édes a fiad, hogy legszivesebben indulnék!
Kitartás!!

2006.02.15 07:39

2006.02.15 08:18
2006.02.15 08:34
2006.02.15 09:38
2006.02.15 10:06
2006.02.15 10:13
2006.02.15 10:21
2006.02.15 10:23
2006.02.15 10:55
Rayo
2006.02.15 11:06

2006.02.15 11:27
): 


| X EZT MÁR OLVASTAD? |
|
![]() |
|