Sziasztok Lányok!
Itt is végre meleg van, de ez a német napsütés aligha hasonlítható egy igazi otthoni kánikula-naphoz... Ja, nem írtam a múltkor, hogy jól belecsóztam a múltkor, ha nem is igazi paprikából.
Ami nem túl jó hír, hogy valahogy nagyon magam alatt vagyok. Teljesen lelki eredetü a dolog, lehet, hogy a túlérzékeny kismama-lelkiállapot párosul az általában is óriási honvágyammal, de ma szinte egész nap bögtem. Lehet, hogy ez borzasztóan hülyén hangzik, mégis olyan gondolatok járnak a fejemben, hogy esetleg otthon kéne maradnom a szülésig és oda bejelenteni a babát. (Megjegyzem, már a tb-met is felmondtam.) Ez azért hülyeség, mert amúgy is a férjemmel szeretnék élni. Pár évet még tényleg itt akarunk tölteni, akkor pedig a kicsinek egyelöre tényleg itt lenne a helye papíron is. Pláne, hogy amúgy rengeteg pénztöl is elesnénk. Hogy miért bizonytalanodtam mégis el? Nos: itt jön képbe a labilis lelkiállapotom. Ma reggel olyan félelem ébredt bennem, hogyha esetleg valamikor megromlana a kapcsolatunk, akkor a párom biztos nem akarna velünk MO-ra költözni és még azt is megtiltHATná, hogy a picilány velem jöjjön... Akkor pedig én egész életemre Németországhoz lennék láncolva. Na, most az a helyzet, hogy elöjele sincs
, hogy valami nem stimmelne köztünk és nagyon durvának tartom az ezirányú gondolataimat. (Mostanra már úgy kibögtem magam, hogy viszonylag objektíven tudok írni róluk.) Nem értem, hogy honnan jönnek, de a férjem sem tudott igazán megnyugtatni, hisz ö sem lát a jövöbe... Az viszont megnyugtatott, hogy a logikusnak nem éppen mondható döntésemet is elfogadja, bár azáltal sokkal nehezebb lenne sokminden. Nagyon aranyos volt, föleg, hogy tudom, mennyire nem bírja elviselni, ha bögök, mert (máskor) nem tudja uralni az ilyen helyzeteket...
A kérdésem, hogy mennyire nevezhetök normálisnak az ilyen ész- és oknélküli kiborulások? Elöfordult már veletek is hasonló mióta babát vártok? Én rendesen kiakadtam a saját gondolataimtól, hihetetlen
, hogy ilyenek járnak a fejemben, ahelyett, hogy örülnék az élet legnagyobb csodájának! Ezt is megbeszéltük a férjemmel, szerinte még mindig az utóbbi két év stresszét nyelem és már rám fér újra egy igazi, teljes nyár OTTHON. Ezt én is így látom, csak sajnos nincs túl sok idöm, a harmincadik hét után már nem szívesen utazgatnék...
Kata!
Mindig úgy örülök, ha látom, hogy írtál, nagyon helyes kislány Dóri, az ö képeit meg tudtam nézni! A többi topicot nem-igen látogatom, bár azt hittem lesz majd idöm a vizsgák után, de itt is alig tudok lépést tartani, úgyhogy csak azt tudom rólatok amit ide leírtál. Szóval mégegyszer óriási gratula, és úgy, de úgy irigyellek benneteket! Kívánom, hogy minden olyan jól menjen tovább, ahogy eddig is!
Forti!
Meglesz a gyümölcse ennek a hosszú nélkülözésnek, gondolj bele, milyen sokan nem jutnak vízpartra a munkájuk miatt és mégis csak egy normál havi fizetés a "jutalmuk"! Na, Nálad ez nem így lesz!!! Pusszantalak és nagyon büszke vagyok Rád!
Csics!
Csatlakoznom kell az elöttem írókhoz, kérlek ígérd meg, hogy nagyon óvatos leszel és persze azonnal számolj be nekünk a megnyugtató hírekröl, ha visszaérsz az orvostól! Szóval nagyon figyelj oda és inkább a hosszan fekvö lányokról végy példát, látod, Forti is kitart. Egy ilyen vérzés nem feltétlenül fenyegetö elöjel, de nem is jó, az biztos. Tudom, tudom, ezt már a többiek is megírták, de tudod, én sem hagyhatom szó nélkül, hisz kismamából vagyok...
Sasha!
Ugye minden rendben a Balcsin? Várjuk, hogy jelentkezz a kiruccanás után és egyben megnyugtass minket, hogy OK...
Zsuzsi!
BMary!
Üdvözlet a friss kismamáknál, minden jót a köztünk töltött hetekre-hónapokra!!!
Csipkebogyó
20+3
Már csak 1 évet kell várni! 
