Szia Nóri!
Jól vagyok, csak úgy mozgok, mint valami pók.. Tolom magam előtt a gyerkőt, aki hol egyik oldalon hol másik oldalon nyomakodja kifele magát:-) Jövő hét szerdán leszek 40. hetes, de Toncsi nem nagyon akar még megszületni. Pedig már több mint 3600g-os.. Mégiscsak 4kg-s gyereket fogok szülni, de mindegy. Éjszaka nem alszom igazán, óránként felkelek, hol a májam fáj, hol az epém, hol meg a gyerkőc "nőgyógyászkodik" odalent, ez azt jelenti, hogy lent matat nagy iramban.. Ezt neked is csinálja? Mekkora a babád most? Fájogatsz náha? Én egyáltalán nem.
Apropó: van egy kérdésem: írt fel valakinek a dokija szülést segítő homeopátiás szert? (Caulophyllum nevű granulátum), mert ha igen, az írja meg légyszi, hogyan kell szedni.
Egy kicsit izgulok, de Mezsu levele megnyugtatott.
Mezsu: Gratulációm és köszi a megnyugtató sorokat!
Üdv. : Bip
Aztán nem hitt a fülének, és Õ is megint megvizsgált. Nagy mosolygás volt, és közölte velünk, h akkor borotválás, beöntés, apuka meg addig lemehet a cuccért az autóba.
! Onnantól szinte csak napokig bőgtem, a doki haza is engedett hamarabb, hogy legalább otthon pihenni tudjak egy kicsit, és ne azzal foglalkozzak, hogy rajtam kívül mindenki babázik. Tejem kínkeservesen indult, kb 2-3 óra "szívás" után jött talán 10-20 ml, már majd megőrültem a fájdalomtól, de ez semmi ahhoz, hogy ott állok pocak nélkül és nincs velem a fiam! Azt hittem majd felébredek és onnan folytatódik minden, ahol elkezdtem álmodni ezt a rémálmot. A dokimmal a mai napig nem értjük, hogy mi történhetett egy nap alatt, ugyanis előtte este voltam nála vizsgálaton, ahol C3000, minden tökéletes és megnyugtatott, hogy még simán kibírjuk. Nagyon hirtelen jött, egyáltalán nem készültem fel rá, és valahogy hihetetlen is volt, nem éreztem magam anyának, nem is hittem el, hogy szültem, rettenetesen hiányzott Barnus! A 9. napon költözhettem át a koraszülött osztályra, addig csak ott álltunk nap mint nap az inkubátor előtt, állandóan csak sírtam mint egy ovis. Nagyon nyomasztó hely volt, ami méginkább idegbeteggé tett, hogy tele volt kötöttségekkel, szoptatni nem lehetett, mert még pici, fejni kellett, utána üvegből etetni, kizárólag 3 óránként, ha előbb lett volna éhes, senkit sem érdekelt, ugyanis mindig mérni kellett, és azt nézték a végén, hogy megeszi-e az 50 ml-t a megadott időkben (3, 6, 9, 12h), amíg nem, nem engedtek haza. Úgyhogy ha hamarabb kap szegénykém enni, akkor a mérésnél nem tud annyit enni és maradás van! Undorító volt az egész, zuhanyzó 3 folyosóval arrébb, csak 8-ig lehetett menni, se egy tv, rádió, semmi, még jó, hogy azért egymásnak ott voltunk Judyval. Õket szombaton engedték haza, minket tegnap! Amit a dokimnak köszönhetek, ha ő nem intézkedik a főfő főorvosnál, akkor szerintem még ott is nyaralunk. 
[/url
tettem fel pár képet Zsombikáról. 
