Szia Ildi!
Valami hasonlón megyünk mi is keresztül, ha ez megnyugtat (gondolom nem
). Annyi a különbség, hogy az én fiúgyermekem eleve egy szelídebb típus, de ha nem ilyen lenne, már mi is itt tartanánk.
Ami a féltékenységet illeti: nagyon is lehet, hogy erről van szó. Általában nem a testvérre féltékenyek (Az én fiam is imádja a húgát), hanem az anyára mérgesek, aki nem tudja ugyanazt nyújtani mint korábban. Néha nekem is az az érzésem, hogy direkt csinálja, mert egyébként nagyon értelmesen meg lehet vele beszélni a dolgokat, sőt utólag ő maga összefoglalja, hogy mit csinált, és az nekem miért nem tetszett, de néha úgy tűnik, hogy szándékosan provolkál olyan helyzeteket, amiben tudja, hogy nálam szakad a cérna... Na nem nehéz, mert nem vagyok a türelmes anya mintapéldánya!
Mostanában nekem is eszembe jutott, hogy mit rontottam el, de aztán minden napnak úgy próbálok nekiállni, hogy ma tiszta lappal kezdünk, nincs még elrontva semmi. Doktornő, védőnő? Hát... Nekem eszembe sem jutnának, amennyit foglalkoznak a gyerekekkel, jó ha a nevére emlékeznek...
Hány éves most a Szabi? Óvodát próbáltok? Én most elmentem a Zsoltival megnézni egy pár ovit (nyilt napon - kettesben) és egészen úgy viselkedett mint egy komoly nagyfiú! Persze, hogy mi lesz élesben, az a jövő zenéje, de lehet, hogy jobb lesz neki is a kortárs közeg, mint, hogy itthon mindig a kicsi napirendjéhez kell alkalmazkodnia (persze nekem meg lelkiismeretfurdallásom van, hogy a kicsivel nem foglalkozom annyit, mint amennyit vele annak idején foglalkoztam.)
Ha megoldható, töltsetek egy kicist több időt vele kettesben. Még egy kérdés: Neked jut időd egy kis magán- programra, gyerekek nélkül? Mert ez is csodákat tud tenni ám!
Ettől persze nem ők lesznek mások, hanem mi látjuk másként az ő "borzalmas" viselkedésüket, és ezt ők is megérzik, és talán kevésbé megyünk egymás agyára.
Na jó, most már túl bő lére eresztettem...
Sokat segíteni nem tudtam, de sorstársi együttérzésemről biztosítalak!
Kitartás!
Chiara 2hónaposan.
