Új privát üzeneted érkezett!

Szia, Gabó!

Hát igen, én is így érzek. Lehet, hogy az idő a megoldás kulcsa? Azért a dolgok tudatosítása és az önbizalom-építés biztos rásegít.

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Itt az idő abból a szempontból játszik szerepet, hogy az évek múlásával egyre több tapasztalatra teszünk szert, okulunk belőlük és érettebbek leszünk általuk. Én a legnagyobb változást lányom születése óta észleltem magamon. Valószínűleg a felelősséggel együtt ragadt rám :) Merem remélni, hogy minden szülő így érez, mert a gyerkőcöknek egészséges /mind fizikailag, mind lelkileg/ szülőkre van szükségük.
Gabó
 


Kedves Gabó!

Így van. Én például csak Olivér születése után tudtam meg azt, hogy milyen, amikor az embernek mindenképp magának kell megoldania valamit, úgy, istenigazából. Hogy egy gyenge példát mondjak: pl. ha a gyerek nyakig kakis lett, nem adhattam oda pl. a csecsemősnővérnek, hogy jaj, csináljon már valamit, én azt se tudom, hogy nyúljak hozzá. Szépen ki kellett találnom, hogyan húzzam le a piciről a kakis ruhát úgy, hogy ne kenjem szét máshova is a "termést", és hogy mossam le úgy gyorsan, hogy ne bömbikézzen.

Üdv: Krisztina
Krisztina
 

 
 

Krisztina, a példa nagyon jó :) A későbbi komoly gondok megoldádáshoz ez egy jó lépcső. A kakiról jutott eszembe. Lehet, hogy nem hiszitek, de férjem az első napok után element itthonról "sürgős ügyben", aztán később kiderült, hogy azért, mert különben nem tudott volna rákényszeríteni a gyerek önálló ellátására :)Adaléknak még annyit, hogy nekem nincs testvérem, neki van 4 fiatalabb. Aztán egy évesen már akkor is tisztába tudtam tenni, ha éppen a nappalin viharzottt keresztül.
Gabó
 


Mármint a gyereket :)
Gabó
 


Jaja, kell az igazi önbizalomhoz kell az önállóság érzete, az önállósághoz meg feladatok, amikért teljes mértékben te vagy a felelős...

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


És ha a feladatokat önállóan és sikeresen oldod meg, annál nincs jobb érzés :)
Gabó
 


Én imádok önálló lenni és nagyon utálom ha valaki megpróbál ebben megakadályozni. Persze nem igazán hagyom. Mindig mindenről van saját elképzelésem és próbálom is megvalósítani. Ha mégis bizonytalan vagyok, akkor utánna olvasok a témáról vagy megkérdezek ismerősöket, majd a sok információból összerakom a saját elképzelésemet. Sajnos az anyósom azt képzeli magáról,hogy csak az a jó amit ő gondol. Persze én nem azt mondom,hogy az nem jó. Különben is minden témában sokmindenkinek más az elképzelése és mindenkinek nem lehet megfelelni.
Bocs, lehet kicsit elkanyarodtam...
Üdv.:Sissy
Sissy
 


Igazad van, Gabó, a sikeresen elvégzett feladatok építik valóban az ember önbizalmát. A férjem azt szokta mondogatni, hogy kétféle önbizalom van: az első az igazi, megalapozott önbizalom, amit kemény munkával kell kiépítened magadnak, de valós magabiztosságot ad, igazi "erőd" számodra. A második a légvár önbizalom, ami arra épül, hogy mások mit mondanak rólad, és ezek alapján alakítod ki a magadról alkotott képet. Ez nagyon ingatag, és egyetlen durva kritika is dugába döntheti. Én sokáig építgettem légvárakat, amik aztán rendre összeomlottak, míg ezt végül elfogadtam, és hozzáfogtam a valós önbizalom kiépítéséhez, illetve ahhoz, hogy ne mások szemével nézzem, és az alapján ítéljem meg magam, hanem a tényleges "eredmények" alapján. Így fogadtam el lépésről lépésre önmagam, és már merem vállalni a konfrontációkat is a saját véleményem érdekében.

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Krisztina, nagyon érdekesen hangzik a kétféle önbizalomról szóló álláspontotok. Tényleg lehet benne vmi.
Gabó
 


Kedves Gabó!

Amíg nem tapasztaltam, addig hülyeségnek tartottam, de sajnos jött a tapasztalat, és azóta nagyon odafigyelek, mire "adok"!

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Kedves MÁs Idelátogatók!

Ti hogyan álltok az önbizalom/önbecsülés terén?

ÜDv: Krisztina
Krisztina
 


Kedves Krisztina!

Egyszóval: hadilábon. Én még abban a stádiumban vagyok, hogy egy rosszabb kritika romba dönt. És hatalmas elvárásaim vannak magammal szemben (az emberekkel szemben elnézőbb vagyok), közel tökéletesnek szeretném látni magam. :-( Ettől én is és a környezetem is szenved, és hiába küzdök, a változás <U>nagyon</U> lassan megy.

Üdv: Ancsa
Ancsa
 


Kedves Ancsa!

A változás tényleg lassú, de az a lényeg, hogy megalapozott legyen, így lesz tartós. Szerintem azzal kéne kezdened, hogy elfogadod magad, megszereted magad. Ez mindennek az alapja. Azután lehet apró célokat, majd nagyobbakat felállítani magadnak. Meglásd, sikerülni fog!

Én szorítok neked!

Szió!

Krisztina
Krisztina
 


Sziasztok!

Sajnos én is azok táborába tartozom, akik hadilábon állnak az önbizalommal. Teljesen igaza van Krisztinának, hogy el&#337;ször magunkat kell szeretni. De ezt hogyan csináljam? Nekem nem megy, már-már fel is adtam. Úgy érzem ha több önbizalmam lenne, sokkal többet tudnék kihozni magamból. És sokszor lefáradok attól, hogy egész nap meg akarok felelni mindenkinek, és a végén a lényeges dolgokra nem marad energiám. Sajnos még nagyon picik a gyerekek, így önismereti csoportba nem tudok eljárni. Mit gondoltok az megoldás lenne? Ti hogyan csináljátok az önbizalomer&#337;sítést? Ha valakinek van jó ötlete szívesen venném.

Köszönettel:
Virág
Névtelen
 


Sziasztok!

Volt itt fenntebb egy kérdés, miszerint hogy állnak az idelátogatók az önbizalommal!Kép

Hááát! Már jobban mint 16 évesenKép
Nehéz volt, de a hiúság segitettKép Azt irtam nehéz volt, de ha ma kezdeném el akkor még nehezebb lenne! Hogy miért?
Azért, mert 16 évesen könnyeb volt álmodozni és ezzel együtt a tükör elõtt az elõnyösebbnél-elõnyösebb sminkeket és ruhákat (azokat amik megvoltak csak másképpen) próbálgatni és ha úgy "pózoltam" a tükör elõtt akkor eltünt a kövérségKép Hülyén hangzik igaz? Nos baromi kövér gyerek voltam és most is kövér vagyok, igaz, már kismamakéntKép
Szerintem az ember úgy tudja magát a legjobban elfogadni, ha meglátja magában a szépet!!!! Rájöttem, hogy szép a hajam! Fényes, egészséges, és egyenes, szinte ragyog a napbanKép Aztán arra is rájöttem hogy a szemem is szép ha mosolygok, sõt akkor az egész arc is megváltozik! Jópofa nem? Az emberek sokkal szebbek, ha mosolyognak! Ez mind-mind külsõség, de nem mások által látottak, hanem amit én is látok! Érdekes, mert miután ezekre rájöttem, csak utána "sikerült" komoly barátot "szereznem"... Biztos a kisugárzásom is megváltozottKép
Azóta valahogy nem érdekel, hogy ki mit gondol, mert az nem fontos, (persze a párom véleménye kivétel, mert ha õ hizeleg akkor kenyérre lehet kenniKép) A legfontosabb, hogy nem kell mások véleményére adni. Ha jókedvüen rámosolyogsz bárkire, felemeled a fejed és jól az eszedbe vésed, hogy Te is ugyanolyan vagy mit bárki másKép

cupppantok mindenkit
sasha

Kép
 
 


Szia Sasha,
megneztem multkor a profilodat es nagyon tetszett a fotod. Meg is akartam ezt neked irni, de valahogy nem volt urugy. Most itt a sohavisszanemtero alkalom. Kép Szoval, nem is kell semmit csinalnod, akkor is vonzo es erdekes vagy.

Nekem meg nincs megcsinalva a profilom (nem akarom, hogy ha majd osszejon a babocank, a kornyezetem megtudja tul koran), de kuldhetek maganban fotot, hogy kvittek legyunk.
Jo ejt,
Noemi
Noemi
 


Noémi!Kép

Köszönöm szépen! Akkora ez a babanet, hogy már azt sem tudom mit hova irtamKép Kicsit késõn, de ismét felfedeztem ezt a topikot és csak most látom, hogy irtálKép
A profilomban a kép azért van,hogy mindenki láthassa. Túl sokat úgysem árul el, és már 2 éves, azóta kicsit megváltoztamKép Például hatalmas pocakkal rendelkezemKép

puszi
sasha
29

Kép
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Mi, nõk!

Jegyzetfüzet:

 

cron
XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó