Kisün,
totál megértelek, hogy nincs kedved nagy pocakkal kilométereket toligatni, de pont erre valóak lennének, a Votiv által is említett, családi parkolók. Az átlagos bunkók ellen, akik akadályozzák a bármely okból nehezebben mozgókat, pedig sajna még nem találták fel a varázs-szert. Az akadálymentesítést évek óta tologatják-halogatják, amég volt olyan, hogy Esélyegyenlőségi minisztérium, nos ők sem tettek semmit. Én nap mint nap tapasztalom, hogy mennyire nehéz olyan dolgokat megcsinálni egy fogyatékkal élőnek, ami nekem még nagy pocakkal is szimpla, hétköznapi cselekedet. Pl. télen, kimenni az utcán parkoló kocsihoz, fellépni 1 db!!!! lépcsőn, ami mellett nincs korlát, nincs rámpa stb.
Ilyen tapasztalatok mellett, eszembe sem jutott, hogy bármi nehézségem lehet a pocakommal, csak azon paráztam, hogy a Kedvesem nehogy elcsússzon jövet-menet..
Tehát a megoldás az lenne, ha pl.az áruházak bejárata mellett megépítenék a mozgássérültek és családosok parkolóját, a hozzá tartozó bevásárlókocsi állással
ÉS kialakítanának egy olyan rendszert, amelyik csak a rászorulókat engedi be. A Westendben ezt,- részben -, sikerült megvalósítani, a roki parkolóknak külön belépőkártyájuk van és a parkolóhelyeket is ezzel a kártyával lehet kinyitni. Böszme-merdzsók nem tudnak illegalice béparkolni. A kártyát csak a valóban rászorulóknak adják ki.
Pocakosan, főleg az utolsó időkben, a békávén sem egyszeű utazni, emlékszem, sokszor kapaszkodni sem tudtam, ha védeni akartam a pocakomat a taszigálódás ellen.
Votiv,
mondom én, hogy be kell szerezni egy tutyát

vagy kettőt
Fülicsekem szegény totál takony, reggel ki kellett szipkázni a nóziját, hááát azt az üvöltést...potyogtak a könnyei...
de ezt leszámítva egészen vidáman szörtyög és nagyokat vigyorog. Baby luuf rulez! csak olyan szaga van tőle a lakásnak, mint egy szauna és egy kórház keveréke
