A 3 kedvenc „anyukás” könyvem

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen nő, aki a terhessége alatt és gyakorló anyaként is igyekszik minél hatékonyabban informálódni a gyermeknevelést érintő témakörökben az általános elméleti alapoktól az öltöztetésen át a hozzátáplálásig. Mivel szeretek minél több nézőpontot megismerni ezen a téren is, sokféle könyvet beszereztem. Most szeretném veletek megosztani azt a 3 könyvet, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám – közülük párat akár heti rendszerességgel újra és újra fellapozok.

Melinda Blau – Tracy Hogg: A suttogó titkai. A csecsemő gondozása és nevelése

A terhességem alatt számos ismerősömtől hallottam róla: valaki az egekig magasztalta, mások a „rossz anyaság” felé vezető út első lépcsőjének tartották. Mondanom se kell, hogy ezzel a kettősségével felcsigázott a világ egyik legnépszerűbb gyermeknevelési könyve, így a kisfiam születése utáni első hetekben elolvastam. Abból indul ki, hogy a gyerekeket egészen születésük pillanatától egyéniségként kell kezelnünk. Nagyon tetszett a javaslat, miszerint már az újszülöttet is tájékoztassuk arról, hogy őt most épp pelenkázzuk vagy fürdés következik. Kifejezetten szórakoztató a szerzők által felsorolt kisbaba-típusok jellemzése és a teszt kitöltése, amely által meghatározhattam, az én babám melyik típusba tartozik. Ezeket nem érdemes kőbe vésett információként kezelni, ám jó támpontokat adhatnak! A „4É” (=evés, ébrenlét, édes álom, én) módszere – amely talán a legvitatottabb része a könyvnek – számos újdonsült szülőnek segített kialakítani harmonikus napirendet, amellyel mindennapjaik jól tervezhetővé váltak.

Ranschburg Jenő: Szülők könyve

A hazai gyermeknevelési szakirodalmak közül nem találkoztam átfogóbb, rendszerezettebb és közérthetőbb írással. Sajnos csak a kisfiam egyéves kora körül olvastam el, ám egészen biztos vagyok abban, hogy sokat fogom még forgatni. Számos, az utóbbi évtizedekben elterjedt és bebetonozottnak vélt elvet kérdőjelez meg és világít meg új szempontok szerint, mint például a szeparációs szorongást, a szobatisztaságot, vagy az elkényeztetést. Azt hiszem, még éppen időben került a kezeim közé, hiszen kis csemetém épp mostanság kezdi bontogatni saját akaratának szárnyait. Úgy gondolom, hogy a nehezebb, fárasztóbb korszakokat kizárólag úgy lehet minél sikeresebben kezelni, ha mi, szülők, rendelkezünk valamiféle háttértudással a gyermek adott viselkedése kapcsán. Nos, ez a könyv remek alapot nyújt ehhez. Ajánlom mindazoknak, akiket mélyebben is foglalkoztat a gyermekpszichológia!

W. Ungváry Renáta: A szoptatás kézikönyve

Egy nappal a kórházból való hazatérésünk után volt a születésnapom. A férjem két ajándékkal lepett meg: egy fantasztikus parfümmel és ezzel a könyvvel. Egy munkatársa felesége szerint állítólag ez a babatáplálás bibliája – tehát nagy lelkesedéssel kezdtem hozzá az olvasásához. Stílusosan, szoptatás közben olvastam mindig. Alig bírtam letenni, minden egyes szava kincset ér! Azon felül, hogy objektív információkat tartalmaz a témáról – utólag meglepődtem a saját tudatlanságomon: tulajdonképpen fogalmam se volt például arról, hogyan termelődik az anyatej. Nagyon sok praktikus tanács is olvasható benne, a mindennapi életből vett, valós példákkal ellátva. Fontos újdonság volt a rengeteg tévhit eloszlatása is, amely a szoptatás körül kering évek, évtizedek óta. Amikor szoptatási nehézségeim adódtak, kb. a 3. hónapban, a könyv újbóli fellapozása is hozzásegített a probléma megoldásához. Tehát, amennyiben hosszan tartó, harmonikus szoptatást tervezel kisbabáddal, szerezd be ezt a könyvet még a szülés előtt!