Na most jönnek a többiek, csak ezt gyorsan elküldtem Juditéknak, hogy minél előbb olvashassák.
Timi, örülök hogy ez a csípés mizéria nem szólt közbe a lombiknál! Így mostmár hajra!!!
Enigma, jó hogy téged is lehetett olvasni! Hogy bírjátok a meleget a lurkókkal? Ki tudsz velük mozdulni egyedül is?
Athiz, jó volt olvasni a soraidat! Örülök hogy jól alakult az estétek, ilyen folyatást kívánok a továbbiakra!
Kisvé, isten éltesse a lurkóidat! Én megértem az elérzékenyülésed, a férjemmel mindketten elérzékenyülős tipusok vagyunk, na, gondolhatod, milyenek vagyunk mi együtt.
Lányok, köszönöm az eddigi reagálásokat a magzatvízvételre. És persze a kis drágánk bókjait is köszönjük.
Tegnap óta azért újra lenyugodtam, de tudom hogy csak akkor leszek igazán nyugodt, ha végre sikerül száz százalékosan dönteni, hogy most menjünk vagy ne a magzatvízvételre.
Nem tudom, ebbe egyenlőre nem tudom magam beleélni, hogy mit tennék ha kiderülne hogy beteg a baba. Ha élettel összeegyeztethetetlen, akkor nyilvánvaló, hogy az ember nem tartja meg. A Down-kór a legnehezebb. Minden tiszteletem a tiéd, Melba, hogy ti úgy is vállalnátok. Én nem tudom ilyen határozottan állást foglalni, hogy mit tennék, nekem sajnos kicsit más a betegséghez való viszonyom.
Idős szülők gyerekeként (nem is élnek már a szüleim) kicsi korom óta a betegségek légkörében éltem. Mire apukám 19 éves koromban meghalt, három agyvérzését "asszisztáltam" végig, anyukám pedig születésem óta egy bénulással járó betegséggel küzdött, egyre romló egészségi állapottal. Apu halála után én gondoztam őt a haláláig, 27 éves koromig. Ez kemény 9 év volt, teljesen ágyhoz volt kötve az utolsó hat évben, nagyon nehéz dolgokat éltem meg mellette, lelkileg, fizikailag. Gondolom ezt nem is szükséges részleteznem, de vhogy nem érzem, hogy újra lenne erőm (bár nyilván lenne) a következő harminc évem is betegséggel élni, vki szerettemet szenvedni látni, tudni hogy sosem lesz teljes az élete.
Ahogy Melba írta, hogy nem mindenki érti meg az álláspontját, talán az enyémet sem érti meg mindenki, de úgy érzem, nem lennék erre újra képes.
Viszont ugye félek a magzatvízvételtől, ami pl. a Down-t is szűrné, de én bízok abban, hogy a jó vérvételes eredmény mellett a Down-kór felől nyugodt lehetek.
Inari, köszi a tájékoztatást AFP ügyben. Még azért maradt nyitott kérdésem, jöhet? Éhgyomorra kell menni? Csak a biztonság kedvéért, betöltött 16. héten azt érted, hogy 16+0 vagy további egy-két nap, ugye? És mit számoljak, a mensitől vagy az uh alapján mérttől? Én a mensit választanám, mert az uh mindig eltér.
A leletet kiküldik vagy menni kell érte tíz nap múlva?
Most azon gondolkozom, hogy 5500 Ft-ért az Istenhegyin is megcsinálják az AFP-t, talán jobb lenne oda menni, mert ott egy óra alatt megvan és így a genetikai tanácsadásra meglenne az eredmény. Oda ugyanis július 4-re kaptunk időpontot.
Ja, a Dévais látogatásról még két dolgot elfelejtettem. Az egyik hogy írt fel Kliont, annak ellenére hogy a leletem negatív, mert azért van benne baci, csak gondolom határeset. Itthon kicsit megijedtem, mert a kúp papírjábna az áll, hogy terhesséég első három hónapjában nem alkalmazható. De akárhogy számoltam, a 14-15. hét már nem az első három hónap, éppen átléptem már a negyedik hónapba. Meg gondolom Dévai is tudja, mikor lehet felírni.

Így megnyugodtam, bár őszintén szólva semmit sem használok szivesen, főleg így, hogy tünetem sincs.
A másik a nyaralás. Hát a válasza egyszerű volt és olyan amire számítottam. KONTRAINDIKÁLT. Hm. Semmi részletezés, ne is kérdezzem, azt csinálok amit akarok de szerinte kontraindikált. Nehéz helyzetben vagyunk így. Én ugyanis augusztusban megfulladok itthon az allergiától, olyankor mindig tengernél szoktam lenni. El akartunk repülni vhová, vagy Ho-ba kimenni kocsival. (Előbbit jobban preferálnám.) Megint egy szitu, amiben dönteni kéne. Magam részéről nem félek a repüléstől, de mindig hat rám Dévai merev ellenkezése is, így nem tudom figyelmen kívül hagyni. Tudom hogy védeni akar, de nem tudom hol a határ. Ha itthon maradok, iszonyúan fogok szenvedni, a babának sem jó, ha nem kap elég oxigént. Mehetnék persze hegyekbe is, de ahhoz is autózni kell legalább Szlovéniáig vagy Ausztriáig, hogy ne legyen pollen.
Melba, neked mit mondott a nyaralásra?
A vizsgámat úgy néz ki hogy lemondom. Tegnap szó szerint kiájultam, ahogy Virág, csak elnyúltan pihegtem, három nap alatt meg kizárt hogy megtanuljam az egész könyvet. Mindegy, végülis szülésig lenne jó letenni az elmaradt vizsgáimat, talán ősszel sikerül még haladnom legalább vmennyit.
Sziasztok, Kata