Sziasztok Lányok!
Van végre internetünk itthon!
Sajnos még nem mindent tudtam visszaolvasni, de majd igyekszem pótolni!
Zseppynek köszönöm, hogy megosztotta veletek a jó hírt!
Minden új babának és "friss" mamának gratulálok!
Máté baba egy héttel a kiírt időpont után született, 4 kilóval és 53 centivel. Szerdán (szept.6.) kellett befeküdnöm a kórházba, tökéletes magzati szívhanggal, nulla fájástevékenységgel (még egy jóslófájásom sem volt), tiszta magzatvízzel, jó UH-val és egy a barátja unokájáért rendkívül aggódó szülészorvossal.

A nagyvizitnél kimondták a döntő szót: másnap burokrepesztés!
A homeós bogyóknak és a málnalevél teának köszönhetően ekkor már 3 ujjnyira nyitva volt a méhszáj.
Másnap reggel 8.10-kor burkot repesztettek, majd egy jó félóra múlva elkezdődtek a fájások, először 5-6 percenként, később sűrűbben és egyre hosszabbak is lettek. Folyamatosan kaptam különböző homeós bogyókat. Az alternatív szülőszobába kerültünk, és békén hagytak minket a férjemmel. Persze szülész barátunk jóval többször nézett ránk, mint az kötelező lett volna, viszont a szülésznő nyugodtan tudott foglalkozni egy másik kismamával; egy idő után a férjemre bízta a bogyók adagolását is.
Az első hat óra nagyon kellemesen telt, a fájások ellenére; sokat nevettünk, viccelődtünk. A tágulás azonban nem volt megfelelő, illetve az orvosom szerette volna, ha a babának semmi bántódása nem esik, ezért kaptam egy kis oxitocint. Na, ekkor aztán beindultak a fájások, nagyon kemény egy óra következett, ráadásul ekkor már a szülőágyra kellett feküdni és csak forogni lehetett. Ez volt a legrosszabb része a szülésnek: baromira nyomnod kell (ráadásul nekem még ott volt az aranyerem is

), de nem nyomhatsz, hanem kutyalihegés szerű légzéssel kell visszatartanod magad.
Egyszer csak eltűnt a méhszáj, és lehetett tolni. Ez már "kellemes" rész. A baba tulajdonkébben egy tolófájásra kijött, de ezt megelőzte néhány tolási kísérlet, ami azért fulladt kudarcba, mert nem jól vettem a levegőt. (Hiába gyakorolsz előtte, a döntő pillanatban nem biztos, hogy menni fog!

) Megpróbálták a gátvédelmet, de nagyon nagy volt a baba buksija, ezért vágtak.
Összességében nagyon jó élmény volt a szülés, a férjem rengeteget segített (az ő számára is felemelő volt a dolog), a szülőágyon már mondtam neki, hogy jöhet a következő, bár a végére kérem az epidurált!!!
Még mindig így gondolom, bár ahogy telik az idő, egyre inkább erősödik bennem az az érzés, hogy fájdalomcsillapítás nélkül végig tudtam csinálni, és elsőre megszültem így egy négy kilós babát.
Elképzelhető, hogy ha nincs oxitocin és vágás, úgy is megszületik a baba, de még jónéhány órába telt volna, és én eléggé kifáradtam. Így pedig a baba szívhangja végig tökéletes volt, egyetlen ránc nélkül jött világra, 10/10-es Apgar-ral.
A szülőszobában még 2-3 órát együtt voltunk (mellre is tették a babát), majd a szobámban meglátogathatta mind a négy nagyszülő (elvileg tilos), sőt gyermekorvos nagyija meg is vizsgálta.
5 nap után jöttünk haza, Máté baba azóta is egy kis angyal: 4 óránként eszik (90-100 grammokkal kezdte rögtön!), az éjszakát pedig vagy átalussza, vagy egyszer ébred. Sajnos hasfájós kisbaba, ezért szopi után fél órával van egy kis nyöszörgés, de egyébként nem is sír.
Most látom, hogy egy regényt írtam, ne haragudjatok!!!
Ezentúl gyakrabban tudok jönni!
Mindenkinek sok puszi:
Cupicica