Sziasztok!
Na megvagyok én is, ezen a borongós délután...
Először is friss babások,
Inari, Melba,
nagyon szép kis lurkókat nevelgettetek odabent! Komolyan, mindkettőtökkel, meg előtte Rékával is beszéltem telefonon, hogy s mint volt a szülés, ilyesmi, mostmár egyre jobban várom, hogy végre én is a karomba vehessem a kisfiunkat, persze csak ha eljön az ideje. Addig még két barátnőm is megszül előttem, úgyhogy kellőképpen rá leszek hangolva a szülésre... tíz hét, ha mindenki úgy akarja.
Timi,
mi ez a kémhistória?! Kivagyok, komolyan. A net sajnos tényleg ilyen, sok degenerált itt leskelődik mások után, de ez kiborító. Anno a mh-en én is azért nem léptem fel a babanetre, mert sejtettem hogy a sok informatikus között biztos akad, aki unalmában vagy felkérésre néha utánanéz, ki milyen oldalakat látogat üres perceiben...
Ja, megnéztem a lombikról is szóló műsort amire figyelmeztettél, jó volt benne látni Dévai dokinkat...

Sok konkrétum nem hangzott el, de örömmel olvastam, amit Judit megtudott a témában.
Wish,
kismamás tünetekkel/panaszokkal kapcsolatban egyet értek veled. Valóban úgy van, hogy amíg az ember nem vár babát, nagyjából annyit sejt a terhesség fizikai mibenkétéről, hogy megnő a pocak és jár mondjuk hányingerrel, fáradékonysággal. A szakkönyvek általában nem vesézik ki részletesen azt a sok-sok apró változást, örömöt vagy éppen kellemetlenséget, ami még előfordulhat, kinél micsoda. Persze az ember ettől még semmiért sem adná a terhességét, de bizony előfordul, hogy van min meglepődni.
Én így vagyok a hasfájásommal, soha senkitől még nem hallottam, hogy olyan módon fájna a hasa, mint nekem szokott, de hát ettől engem még ez szerencséltet. Igaz, ettől én sem cserélnék senkivel, de mondjuk ez sem tartozik a kellemes mellékhatások közé...
Vanda,
brrr... gratulálok a kutyeszod jól feljett vadászösztönéhez!

Ettől függetlenül én elborzadva olvastam a patkányos sztorit... nekem ez a rémálmom, hogy Virág megfog vmit az utcán és végig kell néznem, ahogy örömmel meggyilkolja... brrr

tudom hogy a vérében van, de akkor is.
Anno a macskámra is kiakadtam, mikor tizenéves koromban elpusztult a hörcsögöm, gondosan betettem egy papírdobozba, hogy majd sötétben szépen megadom neki a végtisztességet, majd arra lettem figyelmes, hogy vércseppek vannak végig az előszobában... hát a macskám nem szégyelte kilopni a tetemét a dobozból és felfalta. Mikor előjött a lakásban és élvezettel nyalogatta a szája szélét... hát, én kész voltam tőle... szóval nem nekem valók az efféle izgalmak.
Annak viszont örülök, hogy találtatok utat, amelyen tovább haladjatok baba ügyben. Szorítok!
Ági,
úgy látszik, nektek is a lombik fogja jelenteni a megoldást. Nagyon sajnálom, hogy végig kellett csinálnotok a hat inszemet, eredmény nélkül. Remélem a lombikkal sokkal több szerencsétek lesz. Mindenesetre nagyon becsülöm benned, hogy mindig olyan optimizmussal telve lépsz tovább a következő lépcsőre.
Szülinapos lurkók,
Panna, Zsombi és Andriska,
mindhármótoknak puszit küldök a kobakotokra!
Beber,
hajrá azzal a két embrióval! Kitartás és türelem, ezek legyenek a vezényszavaid mostanság.
Judit,
neked köszönjük a lombikról szóló híreket! Aki még előtte áll, annak cseppet sem megnyugtató a helyzet, de azért örömmel olvastam, hogy legalább aki már elkezdte, azt nem érinti a változás.
A soraidról nekem megint az jutott az eszembe, mennyire süt az írásaidből az erő, az előre haladás vágya, a fel nem adás, hogy mindig lenyűgöznek az erőtartalékaid. Persze, ettől még sejtem, hogy sokszor nem könnyű neked és biztos nem vagy te sem mindig optimista, de akkor is jó érezni a soraidból, hogy nem hagyod el magad.
Lehet, hogy ezeket a sorokat már unod olvasni, mert unsz már erősnek, kitartónak lenni, nekem is volt ilyen szakasz az életemben, mikor már utáltam hallani hogy "erős vagy, kibírod", de ez akkor is nagyon jó.
Csajok,
én/mi három-négy napja ki vagyunk cserélve! Komolyan, annyira örülök! Elhagytak (hogy meddig, azt nem tudom) a hasfájások, így most mindegyik nap kimozdultunk egy-egy bevásárlás erejéig. Nekiálltunk beszerezni a kisfiunk holmiját.

Szép hosszú listánk van.
Dévainál kedden voltunk, szerencsére mindent rendben talált. Sőt, olyan szavakat használt, hogy "príma", "osztályon felüli", úgyhogy el voltam hűlve a sok optimizmustól.

De nagyon jól esett hogy ilyen volt Dévai, ahogy egyszer Melba is írta, napokra fel tudja dobni az embert, ha ilyeneket hall az orvosától. Szóval a méhszáj zárt, akármitől is fáj a hasam, úgy néz ki, erre nincs hatással, szerencsére. Dévainak mondtam a panaszaimat, szerinte a hasi szövetek fájnak a rá nehezedő nyomástól, a megoldás a tűrés... ezt teszem.
Szeretettel puszilok mindenkit,
Kata