Sziasztok!
De jó végre olvashatni titeket!
A múlt hetet szívesen kitörölném az életemből, de főként az emékeimből. A lényeg, hogy keresztelkőre készülődvén minden közbejött, ami csak lehet, ezért borzasztóan elfáradtam. Azon gondolkozom azóta is, hogy mi értelme az ünnepeknek, ha az ember előtte hullára fáradja, idegesíti magát? Így a lényeg, a pillanat/ok élvezete marad el, és a mi a legfontosabb: a gyerkőcökkel átélt ünnepre készülődés öröme. Tehát, esküvésem vegyétek: NEM ÉRDEKEL, ha maszatos az ablak karácsonykor. Ha nincs időm, nem fogom csillivillire venni a figurát, szerintem a gyerkőceim, és a férjem sem fog elégedetlenkedni, ha nem egy hulla, ideges anyukával készülhet, viszont nem ehetnek a padlóról. Ugye?

Inkább sütjük a mézeset együtt, és készítjük a díszeket. Mindig ezek maradnak el, mert nincs rájuk idő. IRRRRRgum-buRRRRRgum.
Egyébként a keresztelő jól sikerült, csak a végén már nem bírtam járni. Most viszont élvezem a semmittevést, jövő hétig. Akkor ugyanis kezdődik a tanulás. HÚÚÚÚÚ mennyire nem vágyom rá.
Pár oldalt visszaolvastam, és a házépítőknek üzenem, hogy nagyon klassz lesz a mű.
Neet. Édes a lányod. Képzeld el, amikor majd azért könyörög, hogy ő moshasson fel. (az enyém ezt teszi, annyira szeret takarítani- még

) Őrült jó dolog egy kiscsaj a háznál. Ennél már csak több kiscsaj, vagy fiúcska (aki leiskolázza az anyukáját logikában 3 évesen) léte a jobb.
Macsek! Fülicsek nagyon ügyes, gratulációm fogadjátok! Én most úgy vagyok, hogy a picurkám izomból húzza magát ülésbe, én pedig könnyezve nézem. NEEEEM akarom, hogy ilyen gyorsan nőjön! Most tudtuk meg, hogy a pocimban van, és már akkora, maholnap férjhez megy. Szeretném megállítani, kimerevíteni az időt 4-5 évre. A nagy gyerkőceimen látom, mennyire rohan (tudom közhely) és én még nem vagyok felkészülve rá, még sokmindent nem csináltunk együtt, oly sok dolgot szalasztunk el, amit aztán már nem tudunk megtenni, mert már másnak vagyon itt az idője.
Kicsit szomorkásra sikeredtem, ezért most abbafejezem magam. Mindenkit nagyon üdvözlök, és remélem, még tudok jönni, bár mint fentebb írtam, élvezni akarom a pillanatokat, ezért néha sajnálom az időt a netezésre, amit nagyon szeretek, de mindig lelkiösmeretfurdancsom van a gép előtt "kidobott" idő miatt.
Üdvizlet
Zsu